bold = Main text
Part, Paragraph grey = Comment text
1 1, I | rá ez a két arckép, mely most is látható egy magyar nemesi
2 1, I | művészecset remekelt rajtuk. Még most is mintha élnének, mintha
3 1, II | addig hadnagynak hívtak: most egyszerre kapitány lett
4 1, II | Alig volt még húszéves.~Most végre úgy fordult a világ,
5 1, II | Bezzeg nem énekelték most! a szájukból nem szakad
6 1, II | sertéseket hagyták itten.~Most már tudják a hazatérők,
7 1, II | egynéhány ott lézeng még most is: arra várnak a dögevők;
8 1, II | van benőve a fenyér. – Hát most mi lelte őket? – Amint a
9 1, II | megelőzte, elkezdett vágtatni; most aztán a ló viszi a gazdáját
10 1, II | tűzet fel rá.~A kuruc vezér most már tudja, hogy mi vár rá
11 1, III | Milyen szép alföldi szó! Még most is járja.) Hogyne volna!
12 1, III | utca sarkán, a lábasházban.~Most már akadt egy jó gondolatja
13 1, IV | hagyta meg, hogy ő maga most beporoszkál Debrecenbe:
14 1, IV | rengeteg rókaprémes sinkót.3 Most már csak dohányért járt
15 1, IV | engedett.~No hát az ördögök most is úgy öltögették reá a
16 1, IV | a nyelvöket, s a szentek most is úgy kínálták a granátalmával.
17 1, IV | leány eddig csak hallgatott. Most, hogy Miklós elnémult, ő
18 1, IV | azoknak tartom őket. Ha én most leányostul kitérek a református
19 1, V | V. A fonóház~– Most gyere velem: nézd meg a
20 1, VI | betöltésére nem vállalkozhatott.)~Most is elkésve érkezett a sátorába
21 1, VI | koldussá mind falustól. – Most meg ezek az átkozott kurucok! –
22 1, VI | vén Balázs! Hogy ez még most is él! Végigkóstolgatja
23 1, VI | élelmicikkeket. A vén huszárnak most már csak az a dolga, hogy
24 1, VI | a szűcsöknél; ez kell a most toborzott gyülevésznek.
25 1, VI | aranyat láttak a piacon. Most már lefelé licitálnak. „
26 1, VI | számára szedi az élelmet, most már fizetést sem kérnek,
27 1, VI | attól repudiáltatott, s most az öccse házánál él, leányi
28 1, VI | egész esze járásával. Ez most jött haza Göttingából. Ott
29 1, VI | tiszteletes Gyarmathy uram, aki most lehet harmincesztendős.
30 1, VI | helyessége kétséget szenved.~Íme, most is, ez úri asztalnál azon
31 1, VI | leégtél, koldussá lettél, most már neked nincsen se prücski,
32 1, VI | előtted a ládámat. Jaj, még most is vacog a fogam, ha erre
33 1, VI | támaszkodó ifjú arcára nézett. No most szegletbe vagy szorítva
34 1, VII | gulyát, ménest, nyájat: most már ő lesz ott majd az úr.~
35 1, VII | tiszteljem ezt az áldozatot, akit most itten elköltünk. „Ez, fiacskám –
36 1, VII | honnan hoztad?” – „Ahonnan most jövök, Debrecenből.” – „
37 1, VII | kineveztetésemmel.~– És most te vagy az első úr Debrecenben –
38 1, VIII | énekeskönyvet kapott, amit most nyomtattak ki a debreceni
39 1, VIII | elvezette őket a helyeikre. Még most nem volt illetékes helyük
40 1, VIII | nekik ebben az örömben még most semmi részük nincsen. Ellenben
41 1, VIII | bólogatott rá a fejével.~Most következett azután az ünnepség
42 1, VIII | hazáig az új híveket, akiket most már az első padokba ültettek.~
43 1, VIII | megfertőztették!~Ez világos célzás a most áttért görögre és a leányára.
44 1, VIII | megszégyenítésükre éneklik most ezt a zsoltárt.~De megjárták
45 1, IX | családdal házasodott össze, most a te dicső családfádat meg
46 1, IX | elárul.~Katalin e szónál most már egészen tűzbe jött.~–
47 1, IX | asszony fordított a taktikán. Most már a törvényes állásponton
48 1, IX | egymással; s ezzel punktum.~Most a másik asszony szólalt
49 1, XI | van hozzád. Látod, hogy most is csak szökve jöttem ide,
50 1, XI | szívemből lested ki, amit most elmondtál. Ha te nem szóltál
51 1, XI | hogy vitéz hadseregeink most indulnak a döntő csatába.
52 1, XI | szigorú böjti napból. De most már ez sem elég vezeklés
53 1, XII | száműzött fejedelme mellett; most ez is puszta, amit Debrecen
54 1, XII | mondá Miklós a feleségének (most már feleség volt) –, azon
55 1, XII | haragja, de Isten buzdítása. Most hull az égből az áldás;
56 1, XIII | szobájába: friss, forralt tej és most sült kenyér illata. És aztán
57 1, XIII | kifúrja az oldalamat. De most már legalább tessék hozzálátni.~
58 1, XIII | dicsőségéért.~– No hát már most tapsakodjunk1 egy kicsit,
59 1, XIII | dörömbölni: „No, mondék, most már hát mi kiáltsuk el,
60 1, XIV | vacsorára a brigadéros úrhoz. Most tessék cipőt váltani.~–
61 1, XIV | traktájáról. – Két rókabőr most is ott függött a falon.~
62 1, XIV | Nemde nem Debrecenből jön-e most kegyelmed? Futva futvást. –
63 1, XIV | meg a hűségében? – Hát már most tegye a szívére a kezét,
64 1, XIV | szállására. Hogy nézheti most azt a cudar kártyát?~Az
65 1, XIV | lengyelországi bevásárlásokra.~– És most itt van ez a bőséges lakoma:
66 1, XIV | kegyelmetek ezt nem tudják? Most jönnek a tűzhelyről, és
67 1, XIV | kifizetésére. Ezért van most minden tisztnek az erszénye
68 1, XIV | körmöcivel; ezért dúskálkodnak most a bőséges lagziban.~Katalint
69 1, XIV | házaspártól megszabaduljanak!~– És most mi lesz velünk? – rebegé
70 2, I | Debrecenbe az atyai házhoz. Most csak viseltessék kegyelmed
71 2, I | görög ház felruháztatott: most már az is olyan polgári
72 2, I | jutott volna eszembe.~– Most már vígan megyünk vissza
73 2, I | fogunk.~Ha visszagondolt rá, most már megtudta Katalin, miért
74 2, II | megöröködni.~Baranyi Miklós most már packázott velük. Nagyra
75 2, II | látható volt.~Katalin csak most ért rá azt igazában szemügyre
76 2, II | Nagyerdőre táncolni), aztán most az arcképét is megörökítette
77 2, II | pompázott a lábasház kapuján, most jön a másik, mindjárt párosával.
78 2, II | neve Mányoky Ádám.~Katalin most már részvétet érzett az
79 2, II | elmondani.~– Talán később. Még most országszerte keresik a drezdai
80 2, III | hieroglifjeit.~Baranyi Miklósnak most már kevesebbet kellett hazajönni
81 2, III | azonnal megrendelé, hogy már most az asszony arcképét is fesse
82 2, IV | előtt! Semmi összebeszélés! Most mars az áristomba!”~Azzal
83 2, IV | által a fürmenderékhez, hogy most tetten kaphatják az asszonyát.
84 2, VI | pillangós cipőhöz.”~Hiába, csak most is legszebben járja a palotást
85 2, VI | legvalószínűbb ok az, hogy most még az anyja akar táncolni:
86 2, VI | a Kardosné.~– Ne táncolj most, uram! – rikácsol az ünneprontó
87 2, VI | gonoszakarói ily tőrbe ejtették, most még azt a drága szép fejét
88 2, VII | inkattus el nem fogattatik.~Most már Gyarmathy tanár is közbeszólt.~–
89 2, VII | egész úton epét hányt; – most tört ki belőle az utolsó
90 2, IX | IX. A nagy futás~Most megint egy olyan fordulat
91 2, IX | brigadéros seregét szétverték, s most jönnek teljes erővel mind
92 2, X | asszonyunk elé kerülne. Az most nagyon nehéz indulattal
93 2, X | asszonyunkat; megnyugasztalá, hogy most már semmi baj sem lesz:
94 2, X | kegyelmednek elmondanom. Már most felmehet az asszonyához,
95 2, X | édes uram, hagyj el engemet most. Nézd, e kisgyermek alszik,
96 2, X | ne zavarjuk föl az álmát. Most angyalokkal beszél: nevet.
97 2, X | Isten engem úgy segéljen. S most újra mondom, égre emelt
98 2, XI | más etikával ítéljük meg most, mint akkor, mikor a sors
99 2, XI | Hej, másképpen fogadták most, mikor méltóságos titulussal
100 2, XI | rendet, a feljebbvalókat.~Most már négylovas hintón jött
101 2, XI | jót tett. S ez a fődolog.~Most már ugyan megsüvegelik,
102 2, XIII | Kedves húgomasszony, én most megköszönve a szíves fogadtatást,
103 2, XIII | nyilváníttatott, akinek most már lehet igazi, valódi
104 2, XIII | megfordítására, hogy az most, amikor szabad lett, naggyá
105 2, XIII | őt abban a ruhában, ami most rajta van.~Zsuzsánna arca
106 2, XIV | ezt súgá a fülébe; „no, most már, kedves fiam, kvittek
107 2, XIV | meg is érkeztek rendben.~Most már csak abban kellett megállapodni,
108 2, XIV | molesztálták egymást.~Azonkívül most még Katalinnak egy szép
109 2, XV | hajdani is; de hátha még most is az?)~Katalin elvesztette
110 2, XV | hol vannak az angyalok?~– Most is közel vannak. Az angyal
111 2, XV | családot alapított. Kegyelmed most szabad. Kezét adhatja egy
112 2, XVI | XVI. Törvényes bigámia~Most aztán előállt az a lehetetlen
113 2, XVIII| engedi, hogy meglágyuljon. Most ezt gondoltam ki. Nyisd
114 2, XVIII| évre külön rakva. Ezt én most mind a te fiadnak ajándékozom.
115 2, XVIII| megpuhulsz, mint a viaszk. Most menj a magad eszével, én
116 3, I | pernek? Valószínű, hogy még most is folyik.~De hát az a mi
117 3, I | s azt eszelték ki, hogy most hát az ideje elkezdeni az
118 3, I | várakban.~Jó lett volna most a nemesi inszurrekcióra
119 3, I | Debrecennek készül indulni. De most nem a régi bíró és fürmender
120 3, II | a „szép karton paplant”. Most ezt a duzzadt pompáját fölváltsa
121 3 (3) | hogy annak a terhe van most is a szívén, akinek ökrei
122 3, IV | feleségedre puskát fogtál. – Most is puskát fogtál; de saját
123 3, IV | Hahaha! Te bolond! Hát most kitalálod, hogy honnan tudnak
124 3, VI | vonal alatt.1~Baranyi Miklós most aztán megtudta, hogy milyen
125 3, VII | segíteni. Íme, itt működik most az officinámban egy nagyszebeni
126 3, VII | mondta, hogy ez a kép megér most száz aranyat.~Eközben festette
127 3, VIII | Elvitetheted azonnal.~Katalin most már maga is megcsókolta,
128 3, IX | még valami tanúsága, azt most adja elő!~– Van! – mondá
129 3, IX | ezért a jelenetért, mely most, íme, megvalósult Isten
130 3, IX | Ember vált belőle. És aki most már meg fog maradni „embernek”,
131 3, XI | nyeresége származik, hogy most már ő is fölveheti az ünneplőjét,
132 Ifj | elő-forgattam, és forgatom most is. Azt Isteni Bölts gondviselésnek
133 Ifj | dolog, hogy igaz Ügyöm még most is el nyomattatásban volna.~
134 Ifj | folytattam és folytatom most is dolgaimat a külső világi
135 Ifj | sem tartottam s nem tartom most is. Hanem a közelebb elmúlt
136 Ifj | azzal ne ellenkezzenek sem most sem ezeknek utánna azt elméjekbe
137 Hal | MIHÁLY, MIKLÓS, és ISTVÁN, most is életben vagynak; Leány
|