bold = Main text
Part, Paragraph grey = Comment text
1 1, III | dögöket a lovasoktól: „csiba te! júhozz te!”~– No, ahol
2 1, III | lovasoktól: „csiba te! júhozz te!”~– No, ahol kutya van,
3 1, III | összekocódni. Eredj oda, Kakas, te értesz sokféle nyelvet,
4 1, III | gondolatja Miklósnak.~– Tudsz te a martalócok nyelvén?~–
5 1, IV | embert csak úgy szólít, hogy »te tolvaj!« Hogyan fogja ennek
6 1, IV | Vártalak – mondá a leány.~– Te vártál engem? – kérdé csodálkozva
7 1, IV | sem ettél.~– Honnan tudod te ezt?~– Együgyű praktika.
8 1, IV | meghozta a galamb a hírt, hogy te megérkeztél Lengyelországból
9 1, IV | nagy zámi puszta.~– Ez ám a te bajod. Az a pusztává lett
10 1, IV | tanácsurak azok, akik a te pusztádra leskelődnek. A
11 1, IV | mint egy kis vármegye. A te zámi pusztád az ötödik:
12 1, IV | húsz forintért adatja el. A te mostohaapádnak, a fürmendernek
13 1, IV | dolgozott így soha. De a te mostohaapádból kitelnék
14 1, IV | bezárkózva.~– Tudom. S ha te, fiacskám, meg akarod hallgatni,
15 1, IV | számítására. Beszéld el csak te, leányom, te jobban győzöd
16 1, IV | Beszéld el csak te, leányom, te jobban győzöd szóval.~A
17 1, VI | el délig? – Egy sem! – Ó, te mafla! te nyúlszájú! – Rajta
18 1, VI | Egy sem! – Ó, te mafla! te nyúlszájú! – Rajta ültél
19 1, VI | hátravágott Miklós.~– Hallgass, te Géházi!~(A diákok közt ez
20 1, VI | Hozz tollat, kalamárist, te nebuló.~Ez a diáknak szólt.~
21 1, VI | mi katekizmusunkat, mint te „oche”. (Ez is debreceni
22 1, VII | édeséhez –, hogy jutottál te ehhez a nagy dicsőséghez?~–
23 1, VII | édes jó angyalom, meg a te apádnak.~Erre csak kellett
24 1, VII | tiszt kap két rókairhát, te is kapsz: a szűcs kikészíti.
25 1, VII | ütött jókedvében: „Hiszen te ezermester vagy, fiacskám.
26 1, VII | keményen. „No, fiacskám, te vagy a mi emberünk; holnap
27 1, VII | kineveztetésemmel.~– És most te vagy az első úr Debrecenben –
28 1, VII | meg az, hogy elhagynád a te kálvinista hitedet, s katolikussá
29 1, VIII | örömmel, Felséges Isten! A te szentidnek gyülekezetiben.
30 1, VIII | szentidnek gyülekezetiben. A te templomodban, Felséges Atya
31 1, VIII | leánya kinyitja-e a száját a „Te szentidnek gyülekezetiben”.~
32 1, VIII | Velük énekelt mindenki: „Te paizsodat ragadd elő, Én
33 1, IX | szólalt meg Miklós.~– Ez a te rettenetes elhatározásod.~–
34 1, IX | magát.~– Mit gondolsz, fiam! Te, egy Baranyi! akinek minden
35 1, IX | házasodott össze, most a te dicső családfádat meg akarod
36 1, IX | katonasorsban vagy, hadviselés a te dolgod. Ma itt vagy, holnap
37 1, IX | hívogatott.~– Hallgass, te hárpia! Majd bekötöm én
38 1, IX | hárpia! Majd bekötöm én a te koszorúdat.~Ennek a kínos
39 1, IX | könyörögve hozzájuk:~– Óh, te szent Luther Márton, te
40 1, IX | te szent Luther Márton, te szent Kálvinus János, segíts
41 1, XI | megszenteljed, mert az a te Uradnak napja; ne tégy azon
42 1, XI | amit most elmondtál. Ha te nem szóltál volna, én beszéltem
43 1, XI | paradicsom lesz az nekem a te hű kebleden. Viharban, jeges
44 1, XI | szárított virágait.~– Barátom, a te mátkádban prófétai lélek
45 1, XI | akkor embert ölök!~– Ne ölj te meg senkit; hanem zápítsd
46 1, XI | világ teremtésének, melyen a te Uradnak napja vagyon, ne
47 1, XIII | leszek a konyhán kisegítő, te elmehetsz a Nagyerdőre táncolni.”~
48 1, XIII | Mi bajunk nekünk a te Rákóczi-harangoddal?” – „
49 1, XIII | közénk a lócára, s igyál te is egyet a gazdánk, gazdasszonyunk
50 1, XIV | második nászéjszaka.~… Ó, te szent Kálvinus János! Te
51 1, XIV | te szent Kálvinus János! Te nagy bölcs, nagy tudós,
52 2, I | is van valaki. „Balázs! Te vén dög! Mért nem jössz
53 2, I | meleg víz!~– Meleg víz? Te marha! Hát a sajtár hol
54 2, I | marha! Hát a sajtár hol van? Te hippopotamusz!~Úgy? Igaz.
55 2, I | Ne húzd a hajamat úgy, te ösztövér vaddisznó!~A vén
56 2, I | meleg víz meg a szappan? Te fakutya?~Következik a borotválkozás.
57 2, I | bele ne vágj a pofámba, te Lucifer!~– Hát ne ásítson
58 2, I | mit tátod itt a szádat, te vén bagoly? Hozd azt a frustukot.
59 2, IV | Megállj, majd bekötöm én a te koszorúdat ezért a pofoncsapásért!”~
60 2, VIII | élő tanút az égből.~…Ó, te örök Isten! Te mindenható
61 2, VIII | égből.~…Ó, te örök Isten! Te mindenható Isten! Akinek
62 2, VIII | képmásával dicsekszenek. Oh, te közös Atyánk! De sok keserves
63 2, VIII | Hogyne jegyezném fel a te csodatételedet, melyet e
64 2, X | jöttél fegyveres haddal a te szülővárosod ellen?~– Azért.~–
65 2, X | mindenkor megtartottam. Hát te, édes uram, tedd szívedre
66 2, X | Emlékeztem az esküvésemre. Hát te, édes uram, emlékeztél-e
67 2, X | nem véd a hitvesed ellen. Te elfelejtetted minden hűségedet,
68 2, X | tüzet és vasat hoztál a te szülővárosodba. Igaz-e ez,
69 2, X | vagyok feleséged többé. Ha te meg tudtad tagadni a hazádat,
70 2, X | lenni. Fenyegetőzött.~– Ha te elválsz tőlem, én megtagadom
71 2, X | a nevető kobold.~– Haha! Te megtagadod a fiadat? Haha!
72 2, XI | mondá néki: „nem hallgatsz, te debella?” És aztán a gyermekcse
73 2, XIII | saskörmökké görbült.~– Mióta? Te! – hördült a lányára.~–
74 2, XIII | rebegé Zsuzsánna. – S te ezt nekem se nem mondtad,
75 2, XIII | egymástól! Mind együtt maradunk. Te velünk fogsz jönni, vagy
76 2, XIII | vagy mi jövünk hozzád. Te drágám, te szentem! A te
77 2, XIII | jövünk hozzád. Te drágám, te szentem! A te leánykádat
78 2, XIII | Te drágám, te szentem! A te leánykádat nem választják
79 2, XIII | keblére.~– No, fogd hát, te rossz ember; legyen a tied –
80 2, XIV | az igazsággal! Hogy mered te azt a koldust rászabadítani
81 2, XIV | rászabadítani a szőlőszedésre, te…!~S itt egy szót ejtett
82 2, XIV | Ha én „az” vagyok, akkor te meg „ez” vagy.~Rút összezördülés
83 2, XIV | fogtad, rám meg a fiamra, a te édes fiadra! Olyan halálod
84 2, XVI | elfoglaltam.~– Belehalsz te abba, asszony!~– És ha belehalok,
85 2, XVI | kivívom a becsületet.~– Nagy a te hited, óh, asszony. De meglásd,
86 2, XVIII| rakva. Ezt én most mind a te fiadnak ajándékozom. Viselje
87 2, XVIII| Katalin.~– Jól tudom, hogy te magad nem viheted oda. Te
88 2, XVIII| te magad nem viheted oda. Te magad nem kerülhetsz többé
89 2, XVIII| megismertette őket egymással: Ez a te édes bátyád, a Miklóska.
90 2, XVIII| bátyád, a Miklóska. Ez a te kedves öcséd, a Gyurica.
91 2, XVIII| korbácsot hátú”.~– Ejnye, te kis pernahajder.~Ez mind
92 2, XVIII| feldühödött a büszke főúr:~– Akkor te sem vagy az én fiam. Te
93 2, XVIII| te sem vagy az én fiam. Te kölyök, te fattyú.~S rohant
94 2, XVIII| vagy az én fiam. Te kölyök, te fattyú.~S rohant a korbácsért.
95 2, XVIII| hiába ütsz, azért én mégis a te fiad vagyok, a Miklóska
96 2, XVIII| vagyok, a Miklóska is a te fiad”.3~Zsuzsika e kegyetlenség
97 2, XVIII| iskolában ugyanazokat a te ruháidat, amikben tégedet
98 2, XVIII| az én koporsómba, amiért te az édes fiadat megtagadtad.
99 2, XVIII| édes fiadat megtagadtad. Te itt maradsz az életnek,
100 2, XVIII| itt maradsz az életnek, s te meg fogsz szenvedni a te
101 2, XVIII| te meg fogsz szenvedni a te kevélységedért. Isten bosszúálló
102 2, XVIII| terajtad ki fogja próbálni a te kemény szíveden, amíg úgy
103 2 (4) | megyek én az én koporsómba te miattad, hogy azt a gyermeket
104 3, I | kölcsön.~– S honnan tudod te, hogy énnekem puskám van?~–
105 3, I | Meghallod kegyesen.~Azért Te Hozzád az emberek~
106 3, III | a gubancban. Bolond vagy te, szegény asszony!~Csak azután,
107 3, IV | Meg is abszolvált! Hahaha! Te bolond! Hát most kitalálod,
108 3, V | V. Megszabadulás~Ó, te jóságos isten! Akit Teremtőnek
109 3, V | Mily imádásra méltó vagy te azért, hogy az életadáson
110 3, V | édes, mosolygó anyaarc a te ábrázatod; nem veszünk el,
111 3, V | veszünk el, újjáébredünk a te öledben, Istennek leghívebb
112 3, VIII | Hogyan betelt rajtam a te súlyos átkod.~– Isten a
113 3, VIII | nyugodt. Én nem fogok a te koporsódra se hantot, se
114 3, VIII | bevégzem az életet, mint te. Amint elértem életemnek
115 3, VIII | én halok meg elébb, mint te. És előremegyek, hogy számodra
116 3, IX | töredezett mondásait: „Ó, te Istenanya! Te is szenvedtél,
117 3, IX | mondásait: „Ó, te Istenanya! Te is szenvedtél, mikor megfeszített
118 3, IX | fiadat öledben tartottad? Úgy te is így dicsőültél meg, mikor
119 3 (1) | szavakkal imádkozott: „Uram, a Te szolgád megkeresett Tégedet,
120 3 (1) | született fiát megtagadván, a Te Szent Lelked ellen vétkezett,
121 3 (1) | pedig délután: „Uram, a Te szolgádnak, aki a Szent
|