bold = Main text
Part, Paragraph grey = Comment text
1 1, II | rajta: azt ellövöldözték, mikor fogytán volt a golyóbis.
2 1, II | elhagyott otthonát, Zámot.~Hej, mikor tavaly itt hagyták ezt a
3 1, II | paripák nyeríteni szoktak, mikor azt meglátják. S ügetni
4 1, III | melyet arra használ, hogy mikor tocsogós ér állja el az
5 1, IV | mentő gondolatja támadt, mikor a pákász kiejtette azt a
6 1, IV | bátorsága volt ez, mint mikor a kártyás az utolsó denárját
7 1, IV | ifjú Baranyi Miklósnak, mikor ráadta magát, hogy az elpusztult
8 1, IV | ezek felett Katalinnal, mikor együtt jártak az iskolába!
9 1, IV | apámon is gyakran segített, mikor hazája iránti kötelességében
10 1, IV | megtöltötte pénzzel a tarsolyát. – Mikor búcsút vett a pitvarban
11 1, V | mondá Katalin Miklósnak, mikor az apja szobáját elhagyták.
12 1, V | öröm, nagy a kézcsókolás, mikor megnyugtatja őket, hogy
13 1, VI | volt aztán a megrökönyödés, mikor azt látta a populé, hogy
14 1, VI | övék: de ha nincsen övék. Mikor a delet harangozzák, hozza
15 1, VI | viszonozta a szülői ömlengéseket; mikor szabadulhatott, kivont a
16 1, VI | mit mívelt a Miklós úrfi, mikor a tanács engedelemlevelét
17 1, VII | kíváncsian bámultak ki rajtuk. Mikor a lábasház elé ért, Miklós
18 1, VII | jövendőjét megalapítsa.~Mikor Baranyi Miklóst belépni
19 1, VII | Szép holdvilágos este volt, mikor megérkeztem oda.~– Képzelem
20 1, VII | Képzelem a legények örömét, mikor megtudták, hogy asszonyaik,
21 1, VII | martalócok is megjuhászodtak, mikor jóllakhattak, s a cafatjaik
22 1, VII | zekét, báránybőr-süveget. Mikor a nap feljött (ez a mi ős
23 1, VII | azokat át a Hortobágy vízén, mikor se híd, se komp? Hát azt
24 1, VII | szólt közbe az öreg.~– Mikor aztán szerencsésen odaát
25 1, VII | jól kiette magát. Úgyhogy mikor harmadnap délestén megérkeztünk
26 1, VIII | Hasonlatosképpen a hitből áttérésnél. Mikor az Úrvacsoráját osztják,
27 1, VIII | az egész gyülekezetben, mikor ők bejöttek. Katalin olyan
28 1 (1) | untalan ez volt a fejében, s mikor a Miatyánkot elmondá, azzal
29 1, IX | király adta-e a címerét, mikor királyi várossá emelte?
30 1, IX | asszony, görög vér van benne; mikor távol leszel, megcsal és
31 1, X | történendőket. Olyasféle ez, mint mikor a klasszikusok, a remekírók
32 1, X | kalaposok.~Jó szerencse, hogy mikor Mózes próféta lehozta a
33 1, X | szekerébe, cipóba sütve; mikor felmetszi, csak akkor talál
34 1, XI | szomszédság csak várt, hogy mikor jön már a rigmusmondó kisbíró
35 1, XII | kedvesétől.~– Hogy félnék, mikor veled vagyok?~A mennydörgés
36 1, XII | Messziről elkezdett kiabálni, mikor közelebb ért. Két kuvaszkutya
37 1, XII | a kezéből a töklámpást, mikor az érkezőkre ráismert.~–
38 1, XIII | van készülőben. Éjszaka, mikor jól besötétül, odajön a
39 1, XIV | mit kell titokban tartani.~Mikor ő kora szürkületkor kijött
40 1, XIV | házaspárt. Bámultak azok nagyot, mikor Püspöki alá megérkezve,
41 1, XIV | kötött a nyakára örvöt. Mikor lovon ült az ezredes, olyan
42 1, XIV | egész díszben volt már, mikor a férje kihívta. Egy kicsit
43 1, XIV | azonban a megszontyolodása, mikor megtudta a valót. Így nevezik
44 2, I | férfiábrázat csupa nevetség, mikor borotválják. Fehér szappanhabbal
45 2, I | félve nyitotta ki az ajtót, mikor már gondolta, hogy vége
46 2, I | csókolsz?~Hogyne tette volna? Mikor ilyen szépen kérik. Még
47 2, I | frustukot. Tudod már?~Tudta hát. Mikor efféle dombérozás után vetődtek
48 2, I | Hát ahová tegnap mondtuk, mikor búcsút vettünk.~– Annyit
49 2, I | béreslegény volt a házánál, mikor férjéül fogadta. De tisztességesen,
50 2, I | Írástudatlan kukkó volt a férje, mikor hozzá került, s ő ebből
51 2, I | Miklós táncolt örömében, mikor ezt olvasta, Katalinnak
52 2, I | munkát. Szombaton hajnalban, mikor bíró uram, fürmender uram
53 2, II | dicsekedék Kőművesné asszony, mikor a kapu előtt megálltak. –
54 2, II | megismerni?~– Nem akarom.~Mikor ezt a szót kimondta Katalin,
55 2, II | fáin mendemondát.~Aztán mikor az urak előjöttek a pipatóriumból,
56 2, II | püspöknét. Hisz az idehaza, mikor nincs rajta a stóla, egész
57 2, II | Szabad szájú anekdotázó. Mikor a férj mentegetni kezdte
58 2, II | ahogy emlékezetem tartja), mikor valaki halebédet rendezett,
59 2, II | vágyakodást fejeztek ki.~Mikor a principálisa tudatta vele,
60 2, II | a gondolatom támad, hogy mikor egy férfi az arcát simára
61 2, III | Katalin csak nevet rajta, mikor a hűséges hírhordó Kőművesné
62 2, III | elfogadta a festő kezét, mikor az árkon, bakháton át kellett
63 2, VI | ki a döntő ítéletet.~– De mikor? – kérdezé a parasztasszony
64 2, VI | egyedül maradt a leányával.~Mikor csak ketten voltak a belső
65 2, VIII | VIII. Az égküldte tanú~Mikor már mindenki elhagyta a
66 2, X | Salva Guardia kapuja felé.~Mikor a kaput becsukta maga után,
67 2, X | mondtam?~– No, az igaz.~– És mikor az én hazámfiai, városom
68 2, XI | ítéljük meg most, mint akkor, mikor a sors kereke éppen keresztülrobogott
69 2, XI | kigondoltak a kujonérozására, s mikor haragjában ellenük fordult,
70 2, XI | másképpen fogadták most, mikor méltóságos titulussal került
71 2, XI | már ugyan megsüvegelik, mikor a debreceni Piac utcán végigsétál,
72 2, XIV | Azután hazatért Váradra.~Mikor a septemvir úr búcsúölelkezésre
73 2, XIV | Miklós úr megállhatta, hogy mikor végighajtott a lábasház
74 2, XIV | neki bál, színház, búcsú.~Mikor az első foga kijön (aggasztó
75 2, XIV | aggasztó szenvedés után); mikor az első szót kigagyogja;
76 2, XIV | az első szót kigagyogja; mikor már harapni kezd, el kell
77 2, XIV | választani, etetni kanállal; mikor már megismeri az anyját,
78 2, XIV | a kezét fogta. Elbámult, mikor ezt a társaságot látta maga
79 2, XIV | mint Heródesnek volt, s mikor közel érzed, árpa kenyeret
80 2, XIV | árpakenyeret, köleskenyeret kérjen, mikor e világtól meg készül válni!)~
81 2, XV | Csak a tudománynak éltem. Mikor a katedrámról leszállok,
82 2, XVI | csak akkor tudtam meg, mikor említett férjem más feleséget
83 2, XVI | fenyegetéseket hallatott ellene, mikor a fassio kópiáját megkapta
84 2, XVI | egészen kijött flegmájából, mikor azt megtudta, hogy egy debreceni
85 2, XVII | tüzet okádott haragjában, mikor ezt a gyermeki firkát meglátta.
86 2, XVIII| nyakába. Első volt a padban.~Mikor Katalin az ágyban fekvő
87 2, XVIII| is éppen elpityeredett, mikor azt mondja a vers végén: „
88 2, XVIII| az kellett a piktornak, mikor az arcképet festette, modellnek.~–
89 2, XVIII| Baranyi Miklós elámult, mikor saját magát látta közelíteni
90 3, I | volt aztán nagy parádé! Mikor az ellenség legyőzetése
91 3, I | Miklós diákkal, de az is, mikor tapasztalá, hogy a diák
92 3 (1) | által a fiának adott puskát, mikor az a kurucok ellen indult.
93 3, II | a gúnynevet „Paplanos”.2~Mikor a fülébe ment a septemvir
94 3 (3) | szívén, akinek ökrei azok.~…mikor meglátta volna ifjú Baranyi
95 3, III | után szaporodott, s majd mikor az utolsó lap is tele lesz
96 3, III | mire gondolt ez az asszony, mikor a legfőbb törvényszék elé
97 3, IV | az érzéki ellenhatásnak, mikor az asszony naphosszant elül
98 3, IV | a Tisyphonét, aki kacag, mikor kínoz.~Elfelejtettük megemlíteni,
99 3, VI | hangja a férfiüvöltésből, mikor rágyújtanak:~Ilyen az igazi
100 3 (1) | Jászai Borbála asszony, mikor beleízeledett a bor- vagy
101 3 (1) | neki szoktatta magát, hogy mikor feljön a hava, egész egy
102 3 (1) | hit alatt elbeszéli, hogy mikor Borbála asszony az italnak
103 3, VII | arckép, az ő saját képmása.~Mikor a debreceni házához költözött,
104 3, IX | jelmezeket Katalin híven megőrzé, mikor már azokat hajdani viselője
105 3, IX | viselője régen felcserélte, mikor már a kuruc viselet rég
106 3, IX | Istenanya! Te is szenvedtél, mikor megfeszített fiadat öledben
107 3, IX | te is így dicsőültél meg, mikor az angyal azt mondá: Nem
108 3, XI | Elbúcsúztatták-e őt éntőlem is?2~S mikor az asszony azt mondta neki,
109 Ifj | egész Debreczen Várossába, mikor 1707-ik Esztendőbe Tavasz
110 Ifj | is maradott ottan kivált mikor a Replicákat revidiálni,
|