Part,  Paragraph

 1     1,  I    |         mozdulattal előre nyújtva, a nő jobbja erélyesen összeszorítva.~
 2     1,  I    |             engesztelésre nyújtja, a nő pedig miért nyugtatja egyik
 3     1,  II   |             s nagyot kiált: „Jaj!”~– No, mi van ott Kakas? – kérdi
 4     1,  III  |              csiba te! júhozz te!”~– No, ahol kutya van, ott emberkutyának
 5     1,  III  |            őnekik ez „babajcsikó”.~– No hát eredj oda hozzájuk,
 6     1,  IV   |             rajta. A leány engedett.~No hát az ördögök most is úgy
 7     1,  IV   |            az ötödik: arra lesnek.~– No, arra hiába lesnek, mert
 8     1,  IV   |          generálishoz vezethessem.~– No, akkor ugyan jó helyre jöttél
 9     1,  IV   |           büszkén ütött a mellére.~– No hát itt vagyok én! Leszek
10     1,  V    |             bejönnek-e a városba?”~– No csak menjetek a dolgotokra –
11     1,  V    |         turbántekercsnek használnak; no, meg a szálépatyolatot,
12     1,  VI   |          boszorkánypogácsát sütni. – No hát hány főkötő kelt el
13     1,  VI   |         azokból kiszakíttat egypárt; no még aztán valami harminc
14     1,  VI   |           vén kuruc győzi cepelni.~– No hát, nagyasszony, kegyelmed
15     1,  VI   |          mely mindenkor elnézetett.)~No de alaposan véget vet a
16     1,  VI   |       támaszkodó ifjú arcára nézett. No most szegletbe vagy szorítva
17     1,  VI   |      Konvertálás! Kirukkol már vele! No csak vallj a ki a bűnét.
18     1,  VI   |              Mély csendesség támadt.~No hát a fiatal kuruc kapitánynak
19     1,  VI   |       mellett. Kívánnám azt látni!~– No, ha kívánná kegyelmed látni,
20     1,  VI   |              tartozik Debrecenhez.~– No hát majd megmutatom én kendteknek,
21     1,  VII  |          derék jó hazafiak voltak.~– No hát vagyok már valaki Debrecenben,
22     1,  VII  |              nem jó a falra festeni.~No de itt maradt az igazi szent:
23     1,  VII  |             Hogy én nem láthattam!~– No, majd megláthatod. Apánk
24     1,  VII  |       batyubálban – mondá Katalin.~– No, mondhatom, hogy szép kis
25     1,  VII  |        Ungvári is meg a leánya is.~– No, ekkorát kiáltottam én is: „
26     1,  VII  |      Palocsay, s megrázta keményen. „No, fiacskám, te vagy a mi
27     1,  VIII |            megtagadása?~– Úgy van.~– No hát én készebb vagyok pápistává
28     1,  VIII |             Nagy szó!~– Megteszem.~– No hát, bízd rám ennek az elintézését.
29     1,  VIII |                 fohászkodik a civis. No, meg a fürjek, Az meg nekünk
30     1,  IX   |       leányasszonyhoz semmi közöm.~– No hát mi szava van anyámasszonynak
31     1,  IX   |           mérgesen Krisztina néni.~– No hát gabonaszállításért.
32     1,  X    |       kiseprűztetéssel; de ha férjes nő, a vérpadot bizony el nem
33     1,  X    |           nem vették tréfára.~Ha egy nő megtudta, hogy őt valahol,
34     1,  XI   |       magukat világ csúfjává tenni!)~No de hátra van még az öreg
35     1,  XI   |           érkezett pár felé fordult. No hát ezeknek, hogy esik ez
36     1,  XII  |            fel a maguk nyelvén, hogy no csak erre tartsatok, ti
37     1,  XII  |             megfordította a lovát.~– No, csak énutánam jöjjenek
38     1,  XIII |         világ minden dicsőségéért.~– No hát már most tapsakodjunk1
39     1,  XIII |          reggel szokott hazajönni.~– No né! És énelőttem hogy szidta
40     1,  XIII |                A patikáriuslegény.~– No, az az új, nyalka fickó.
41     1,  XIII |           akit sötéten találnak.” – „No, már ez csúnyaság!” – „Ami
42     1,  XIII |        kezdtek pogányul dörömbölni: „No, mondék, most már hát mi
43     1,  XIV  |        odakiáltott a víg asszonynak: no hát Marcsa, van-e nálad
44     2,  I    |           elég ok a zsörtölődésre.~– No hát hol van az a meleg víz
45     2,  I    |             törülgette a kendővel.~– No, hát meg sem csókolsz?~Hogyne
46     2,  I    |          kell lennie korán reggel.~– No hát mit tátod itt a szádat,
47     2,  I    |         hangon szólt a kapitányhoz~– No hát, pajtás, készülj, indulunk:
48     2,  I    |          segedelem, csak Istennél. – No hát, akik Istenben bíznak,
49     2,  II   |              ennek a megteremtője?~– No, ugye, hogy remek egy piktúra? –
50     2,  II   |           jöjjön a díszes szobába.~– No, nézze, kedves öcsémasszony,
51     2,  II   |              fürmender fia, az Ádám; no, az kikapta magáét az öcsémasszony
52     2,  II   |      cselédjeitől. Úgy kellett neki! No, a fürmenderéknél ma sanyarú
53     2,  II   |     szorítottak neki a pokuláláshoz. No, abban meg már éppen emberükre
54     2,  II   |            biztatja az urakat, hogy „no még egy kancsóval; hadd
55     2,  III  |    megszólalt, s azt kérdezte tőle: „No hát Kőművesné, mi hír a
56     2,  III  |         költői kifejezés, de találó.~No hát ebben a stádiumban a
57     2,  IV   |             én tiszta vagyok tőle.~– No, fel is keressük!~Azzal
58     2,  VI   |           levelet Baranyi Miklósnak.~No de azt a táncot kellett
59     2,  VII  |            Itt maradt maga a vádlott nő, akit még csak bíró elé
60     2,  VII  |        ordított magánkívül Miklós. – No, ha ti nem választotok el,
61     2,  X    |     asszonyságot és a kis gyermekét. No, hogy egyik szavamat a másikba
62     2,  X    |    fenyegetőzéssel hagyta ott, hogy „no, ha kendtek el nem választanak,
63     2,  X    |             Jótett számba megy ez.~– No hát, lelkemadta teremtette
64     2,  X    |        pálfordulásán ment keresztül!~No hát jól van! Áll a példa.~
65     2,  X    |           lett belőle buzgó apostol.~No hát ővele is csak ez történt.
66     2,  X    |          hevesen dobogott a szíve.~A nő összetette a két kezét.~–
67     2,  X    |            amit szájammal mondtam?~– No, az igaz.~– És mikor az
68     2,  X    |               Igaz-e ez, vagy nem?~A nő hangja nem volt már halkan
69     2,  X    |         Miklós, s meg akarta fogni a nő kezét.~– Ne érints a kezeddel!
70     2,  X    |             az én gyermekem.~A beteg nő erre elkezdett nevetni.
71     2,  XIII |         odahelyezi a kérő keblére.~– No, fogd hát, te rossz ember;
72     2,  XIV  |              Borbélyné asszonyomnak.~No, ez a feleség már csak tetszeni
73     2,  XIV  |       asszonyság ezt súgá a fülébe; „no, most már, kedves fiam,
74     2,  XIV  |           vissza a zenyei kastélyba. No de hát ottmaradt második
75     2,  XIV  |         mióta a vén Balázs elhagyta.~No de végre bekövetkezett a
76     2,  XIV  |            jégeső; odalett a termés.~No de a harmadik esztendő bőven
77     2,  XIV  |             Debrecenben koldussá”.~– No hát akkor kapjon kend fel
78     2,  XIV  |          szoktak az arcához vágni.~A nő visszavágott, hasonló sértő
79     2,  XVII |             XVII. A gyermekkéz betűi~No, Baranyi Miklós uram ugyan
80     2,  XVII |         átkait kiáltva. Éjente az új nő felriadt álmából, sikoltva,
81     2,  XVIII|         rekedtes hangon suttogott.~– No, itt látod ebben az almáriumban
82     2,  XVIII|              is volt elpityeredni.~– No hát ezt a rigmust mondja
83     2,  XVIII|             fiút az apja keze közül.~No de aztán azt a szitkot,
84     3,  I    |            akinek a szavára hallgat.~No hát volt!~És hát nemcsak
85     3,  I    | szövetségeseinket, a rác atyafiakat.~No de azon forrójában jóvá
86     3,  I    |            lehetett tenni a hibát.~– No mármost hát forduljunk a
87     3,  I    |   sajnáltassanak visszaszolgáltatni: no, azzal éppen jó helyen kereskedett!
88     3,  II   |             minálunk is bevennék.”~– No hát itt állj meg. Kezdd
89     3,  II   |              Hát az a sok lúdhizlaló nő, akinek a létezése meghibban,
90     3,  II   |     kielégített büszkeséggel mondá: „No, hát itt van a kiáltó bizonyság
91     3,  IV   |        szenvedésnek, de nem adják; a nő maga is úgy akarja; dobzódni
92     3,  IV   |              még jobban szúrkálta.~– No hát eredj a gvárdiánhoz;
93     3,  IV   |         Miklós felförmedt e szóra.~– No, csak azt próbálják!~A Sándor-család
94     3,  IV   |            haza a haragját kiönteni.~No, ott járt aztán szépen!
95     3,  VI   |              szokott tudomást venni. No hát mármost Miklós úr elérte
96     3,  VI   |            kér a nyalka fattyú! stb.~No meg:~A kis leány sütni akar~
97     3,  VIII |             mondásnak.~A féreg egyre nő, az ember egyre fogy. Amíg
98     3,  IX   |           adja elő!~– Van! – mondá a nő. S azzal odament a fiához,
99     3,  X    |           megérdemelte!~Soha halandó nő többet nem szenvedett: soha