bold = Main text
     Part,  Paragraph                                           grey = Comment text

4501     2,  XV   |                        XV. A kócsag védelme a sólyom ellen~Tapasztalt
4502     2,  XV   |              megfigyelték ezt, le is írták. A vadászsólyom üldözőbe veszi
4503     2,  XV   |                 vadászsólyom üldözőbe veszi a kócsagot. Vijjongva csapongnak
4504     2,  XV   |                 egyforma sebesen repül mind a kettő. A kócsag védelme
4505     2,  XV   |                 sebesen repül mind a kettő. A kócsag védelme abból áll,
4506     2,  XV   |                    meg sebesen fölemelkedik a magasba, hogy a sólyom lecsapását
4507     2,  XV   |                fölemelkedik a magasba, hogy a sólyom lecsapását kikerülje.
4508     2,  XV   |                    kikerülje. Egyszer aztán a sólyom mégis föléje kerül,
4509     2,  XV   |                  ott libeg áldozata fölött. A kócsag félrefordított fejjel
4510     2,  XV   |          félrefordított fejjel fölfelé néz. A sólyom összecsapja a szárnyait,
4511     2,  XV   |                   néz. A sólyom összecsapja a szárnyait, s azzal sebesen
4512     2,  XV   |                   azzal sebesen alácsap: de a kócsag éppen olyan gyorsan
4513     2,  XV   |                olyan gyorsan hanyatt fordul a légben, s hegyes csőrét
4514     2,  XV   |                    fölfelé mereszti, s azon a sólyom felnyársalja magát.
4515     2,  XV   |                    aláfelé kalimpáznak mind a ketten a magas égből, amelyik
4516     2,  XV   |                   kalimpáznak mind a ketten a magas égből, amelyik alul
4517     2,  XV   |                  volt az ő küzdelmük.~Azért a halálra sértő szóért, amit
4518     2,  XV   |                    apja, minő írt kaphatott a szívére? Elég volt-e az,
4519     2,  XV   |               szívére? Elég volt-e az, hogy a vén koldus a szűre aljába
4520     2,  XV   |                volt-e az, hogy a vén koldus a szűre aljába szedett fürtöket
4521     2,  XV   |                   szedett fürtöket odadobta a főúr lábához csúnya, sértő
4522     2,  XV   |          úrasszonyának?~Nem volt elég azért a meggyalázásért, amit egy
4523     2,  XV   |                 hallott. Ilyen szót mondani a hajdani feleségének. (Még
4524     2,  XV   |                    az?)~Katalin elvesztette a szívét ebben a végzetes
4525     2,  XV   |                  elvesztette a szívét ebben a végzetes találkozásban.
4526     2,  XV   |                    akarta. Nem köszönte meg a megtartott életét.~A kisgyermek
4527     2,  XV   |                    meg a megtartott életét.~A kisgyermek azt kérdezé tőle
4528     2,  XV   |                     mért haragudott ránk ez a bácsi?”~Neki csak bácsi!~
4529     2,  XV   |                   Katalin futvást hagyta el a szőlőjét; kocsijára ült,
4530     2,  XV   |                     kocsijára ült, Balázst, a koldust is magával vitte
4531     2,  XV   |              koldust is magával vitte haza, a városba.~Még aznap este
4532     2,  XV   |               siettem. Mindent meghallottam a koldus Balázstól.~– Köszönöm,
4533     2,  XV   |                    Figyelmesen hallgatom.~– A vizsgáló orvosnak az a legelső
4534     2,  XV   |                      A vizsgáló orvosnak az a legelső feladata, hogy a
4535     2,  XV   |                    a legelső feladata, hogy a betegség keletkezését, mivoltát
4536     2,  XV   |         keletkezését, mivoltát kifürkéssze. A kegyelmed betegsége onnan
4537     2,  XV   |                  elhagyatva, egyedül maradt a nagyvilágban, minden védelem
4538     2,  XV   |                sújtják, ezt üldözik, miként a bibliai názáretbeli Jézuskát,
4539     2,  XV   |                    mentené hasonlatosképpen a szenvedő Máriához.~Katalin
4540     2,  XV   |                    szorítá magához kisfiát.~A professzor folytatá.~– De
4541     2,  XV   |                     angyala figyelmeztetett a menekülésre.~– De hol vannak
4542     2,  XV   |                        De hol vannak mostan a Józsefek, hol vannak az
4543     2,  XV   |                    szellemében. Kegyelmedet a római katolikus szentszék
4544     2,  XV   |                    saját dogmái értelmében, a férjétől, az meg is nősült:
4545     2,  XV   |               valaki engemet elvenni? Ezzel a megbélyegzett homlokkal,
4546     2,  XV   |              megbélyegzett homlokkal, ezzel a bélpoklos arccal? Találkoznék
4547     2,  XV   |               bélpoklos arccal? Találkoznék a kerek földön olyan ember?~–
4548     2,  XV   |                  előtt.~Katalin összecsapta a kezeit. Nevetett-e? sírt-e?
4549     2,  XV   |              Nevetett-e? sírt-e? olyan volt a hangja.~– Édes tiszteletes
4550     2,  XV   |                     vagyok, akiből kitépték a szívet, akiben nincs más
4551     2,  XV   |                    akarom kegyelmedet hozni a koporsóból.~– De énrajtam
4552     2,  XV   |                énrajtam mindig érezni fogja a halotti köntöst, fejemen
4553     2,  XV   |                    köntöst, fejemen találja a szemfödelet. Én nem lennék
4554     2,  XV   |                  aki csak hideget tud fújni a szájából; de nem forró csókot
4555     2,  XV   |                  egy aszkéta volt. Soha nőt a kezem nem érintett. Csak
4556     2,  XV   |                    kezem nem érintett. Csak a tudománynak éltem. Mikor
4557     2,  XV   |                    tudománynak éltem. Mikor a katedrámról leszállok, veszem
4558     2,  XV   |               katedrámról leszállok, veszem a vándorbotom, bebarangolom
4559     2,  XV   |           bebarangolom az erdőket, mezőket, a természet alkotásait vizsgálom:
4560     2,  XV   |                 könyveimet bújom. Nem egyéb a célom ezzel az ajánlatommal,
4561     2,  XV   |                   bőséges jövedelmet aratok a külföld műkedvelőitől. Senki
4562     2,  XV   |                  dolgomba beleszóljon. Csak a saját lelkemnek adok számot.
4563     2,  XV   |                saját lelkemnek adok számot. A nőt csak tisztelem, s még
4564     2,  XV   |                 Katalin válasz helyett csak a kisfiát tette a tanár ölébe,
4565     2,  XV   |                helyett csak a kisfiát tette a tanár ölébe, aki a gyermek
4566     2,  XV   |                    tette a tanár ölébe, aki a gyermek ösztönével ölelte
4567     2,  XV   |             ösztönével ölelte át új apjának a fejét. Az anya csak zokogni
4568     2,  XV   |                   jutott Katalinnak.~– Ámde a református egyház nem oldotta
4569     2,  XV   |           református egyház nem oldotta fel a templomában kötött házasságot:
4570     2,  XV   |                     kötött házasságot: csak a római katolika egyház választotta
4571     2,  XV   |              katolika egyház választotta el a férjet. Hogy fog létrejönni
4572     2,  XV   |                    úzus. Arra az esetre, ha a katolikussá lett férj új
4573     2,  XV   |                    asszonynak megengedtetik a „Szent József házasság”
4574     2,  XV   |                     Katalin kezét nyújtotta a tanárnak.~És így lépett
4575     2,  XV   |                  Gyarmathy Mihály tanárral, a nagy fiziológgal. Boldog
4576     2,  XVI  |               bigámia~Most aztán előállt az a lehetetlen eset, hogy egy
4577     2,  XVI  |            összeesketett élő férjnek legyen a felesége.~Sem azelőtt, sem
4578     2,  XVI  |                  jegyeztek fel ilyen esetet a krónikák. S ez csak Magyarországon
4579     2,  XVI  |                   és görög katolikusok mind a saját külön törvényeik szerint
4580     2,  XVI  |              ítélkeztek házassági ügyekben; a nagy vallásszabadságharcokra
4581     2,  XVI  |                   utáni korszakban, amelyek a vallásfelekezetek törvényeit
4582     2,  XVI  |                    Miklós septemvir uramnak a zenyei kastélyban is volt
4583     2,  XVI  |                kastélyban is volt felesége, a debreceni lábasházban is.
4584     2,  XVI  |                   is. Hites férje volt mind a kettőnek. Ungvári Katalin
4585     2,  XVI  |                    szívbeli dolgokról volna a szó, csak el lehetne igazítani
4586     2,  XVI  |                   csak el lehetne igazítani a bonyodalmat. Lám, Törökországban
4587     2,  XVI  |               tartanak, hogy ne is említsük a Salt Lake telepeseit, a
4588     2,  XVI  |                     a Salt Lake telepeseit, a mormonokat, akik szent létükre
4589     2,  XVI  |              mormonokat, akik szent létükre a szerelmet egészen szabadjára
4590     2,  XVI  |             komplikációkat sodor maga után. A két férjnek, két feleségnek
4591     2,  XVI  |                     hogy ki az elsőszülött?~A vagyon, az örökség még hagyján!
4592     2,  XVI  |                 örökség még hagyján! De hát a becsület? Nagy Magyarországon
4593     2,  XVI  |               becsület? Nagy Magyarországon a becsületért több vért ontottak
4594     2,  XVI  |                   köpöly és pióca kiszedett a lázas erekből. Nincsen olyan
4595     2,  XVI  |                  olyan ember közöttünk, aki a szemébe hagyná vágni, hogy
4596     2,  XVI  |                   talált új férjében, annak a gyámolítása mellett valami
4597     2,  XVI  |                  vállalatra vetemedett, ami a rendkívüli észjárás nyomán
4598     2,  XVI  |                   az apját.~Egyenesen ahhoz a fórumhoz fordult, mely a
4599     2,  XVI  |                    a fórumhoz fordult, mely a katolikus dogmák szerint
4600     2,  XVI  |                    katolikus dogmák szerint a férjét tőle elválasztotta.
4601     2,  XVI  |                 tőle elválasztotta. Fölment a nagyváradi káptalanhoz,
4602     2,  XVI  |               nagyváradi káptalanhoz, s ott a püspökök, prépostok, apát
4603     2,  XVI  |               elbeszélő vallomást) tett le, a káptalan pecsétje s valamennyi
4604     2,  XVI  |                   névaláírása mellett, mely a káptalan protokollumába
4605     2,  XVI  |                     felíratott.~Így hangzik a szöveg:~Én Ungvári Kata,
4606     2,  XVI  |                     adjak, kényteleníttetem a tekintetes nemes káptalan
4607     2,  XVI  |                     vitézlő Baranyi Miklós, a fölséges septemvirális királyi
4608     2,  XVI  |                 keresnek, s mi bajuk volna? A házamban semmit sem találván,
4609     2,  XVI  |               házamban semmit sem találván, a kamrában is keresgetni kezdvén,
4610     2,  XVI  |             üdvözülni és az utolsó ítéleten a mindeneket tudó igaz Bíró
4611     2,  XVI  |           lelkiismerettel mondom és vallom, a tekintetes nemes káptalan
4612     2,  XVI  |                    azon patikárus legénynek a kamrában való rejtőzéséről
4613     2,  XVI  |                    vett. És amint értettem, a tőlem született fiát, Baranyi
4614     2,  XVI  |                fiának lenni tagadja, holott a bemutatott matrikula szerint,
4615     2,  XVI  |           deklarációmat és vallomásomat, az A betű alatt levő matriculával
4616     2,  XVI  |                cautélájára kiadni instálok.~A tekintetes nemes káptalan
4617     2,  XVI  |                    egész tekintélyük súlyát a mérlegre vetik egy kálvinista
4618     2,  XVI  |                     helyreállítására. Ez is a rendkívüliségek sorát szaporítja
4619     2,  XVI  |      rendkívüliségek sorát szaporítja ebben a történetben.~Ez megint egy
4620     2,  XVI  |                     hallatott ellene, mikor a fassio kópiáját megkapta
4621     2,  XVI  |                    fassio kópiáját megkapta a káptalantól.~A debreceni
4622     2,  XVI  |                     megkapta a káptalantól.~A debreceni bíró, Domokos
4623     2,  XVI  |                debreceni kálvinista asszony a nagyváradi pápista káptalanhoz
4624     2,  XVI  |                   pápista káptalanhoz viszi a maga igazságát, s ott keresi
4625     2,  XVI  |                  kegyetlenül lehordta ezért a cselekedetéért. Miért tette?
4626     2,  XVI  |                    tette? Miért zavarta fel a már szépen megülepedett
4627     2,  XVI  |                       Azért, hogy megvessem a fundamentomát az egyetlen
4628     2,  XVI  |                     Hát hiszen megvan annak a becsülete a reformata egyház
4629     2,  XVI  |                    megvan annak a becsülete a reformata egyház törvényei
4630     2,  XVI  |                törvényei szerint: beíratott a matrikulába az apja nevére,
4631     2,  XVI  |                     fog vétetni az iskolába a becsületes nevén. Mi kell
4632     2,  XVI  |                     De ez nem ád neki jusst a világi törvény szerint.
4633     2,  XVI  |                    köztük. Azt akarom, hogy a fiam győzzön.~– Szent Zebaóth
4634     2,  XVI  |                    gondol ez az asszony? Ha a fia megnő, emberré lesz!
4635     2,  XVI  |               zaklatni akarja kegyelmed ezt a kellemetlen ügyet?~– Akarom
4636     2,  XVI  |                    e dolgot felelevenítsem. A földet és poklot megmozdítom
4637     2,  XVI  |             megtalálom az utat az égiekhez: a küszöbét már elfoglaltam.~–
4638     2,  XVI  |                        És ha belehalok, még a föld alól is kinyújtom a
4639     2,  XVI  |                    a föld alól is kinyújtom a kezem, s kivívom a becsületet.~–
4640     2,  XVI  |                kinyújtom a kezem, s kivívom a becsületet.~– Nagy a te
4641     2,  XVI  |                kivívom a becsületet.~– Nagy a te hited, óh, asszony. De
4642     2,  XVI  |            Mégiscsak azt teszem. Hiszen még a jó kutya sem hagyja el a
4643     2,  XVI  |                    a jó kutya sem hagyja el a kölykét.~Ezzel otthagyta
4644     2,  XVI  |                    kölykét.~Ezzel otthagyta a bírót.~ ~
4645     2   (1)  |                                             A káptalan ülnökei rang szerint.
4646     2,  XVII |                                       XVII. A gyermekkéz betűi~No, Baranyi
4647     2,  XVII |                   ugyan rosszul vetette meg a feje alját, amikor asszonyokat
4648     2,  XVII |                    való gyötrésre. Nem volt a fejének nyugta. Azt sem
4649     2,  XVII |                 honnan izzad, honnan fázik?~A legelső és mindennapi kínzója
4650     2,  XVII |                     mindennapi kínzója volt a saját új felesége. Azt az
4651     2,  XVII |                   saját új felesége. Azt az a fatális jelenet ott a szőlőben
4652     2,  XVII |                    az a fatális jelenet ott a szőlőben egészen idegbeteggé
4653     2,  XVII |               felriadt álmából, sikoltva, s a férjéhez rohant rimánkodva: „
4654     2,  XVII |                     öld meg, ne öld meg azt a kisgyermeket!” Az asszony
4655     2,  XVII |                     Zsuzsánna asszonnyal, s a boldogtalan férjnek hajnalig
4656     2,  XVII |                 feleségét. Nagyobb pokol ez a Morhút verménél.~S ez ellen
4657     2,  XVII |                    tudtak semmi orvosságot. A régibb időkben azt mondták
4658     2,  XVII |                     azt mondták volna, hogy a rossz szellem szállta meg
4659     2,  XVII |           kiénekelni, kifüstölni belőle; de a felvilágosodott XVIII-ik
4660     2,  XVII |                   hatalmában, s még kevésbé a papok ördögűző tudományában,
4661     2,  XVII |              idegbeteg asszonyok gyógyítása a világi doktorokra maradt:
4662     2,  XVII |                    még nem állapították meg a nervózis, neuraszténia komplikált
4663     2,  XVII |              történetünk idejében ez bizony a legfőbb csapás volt, amit
4664     2,  XVII |                   legfőbb csapás volt, amit a sors egy keresztyén férjre
4665     2,  XVII |                    hajnal előtt eltávozott.~A két asszony egy messzeható
4666     2,  XVII |                  tervet főzött ki titokban.~A Miklós gyerek akkora volt
4667     2,  XVII |                     még iskolába nem adták) a nagybetűket rajzolgatta
4668     2,  XVII |               fejlődött az esze. Megtanulta a betűket összerakni, szavakká
4669     2,  XVII |              Sándornénak levélben, ő átadta a leányának, az pedig kedveskedett
4670     2,  XVII |                     pedig kedveskedett vele a férjének.~A septemvir úr
4671     2,  XVII |               kedveskedett vele a férjének.~A septemvir úr tüzet okádott
4672     2,  XVII |               okádott haragjában, mikor ezt a gyermeki firkát meglátta.
4673     2,  XVII |                    meglátta. Ha megkaphatná a postát, aki ezt ide becsempészte,
4674     2,  XVII |              becsempészte, ötvenig veretné! A felesége nagy nehezen tudta
4675     2,  XVII |                 őtet „papának” meri nevezni a „Miki”.~És ezek az üdvözlő
4676     2,  XVII |               napján, újévkor, karácsonykor a főúr örvendeztetésére.~Igazán
4677     2,  XVII |               szívében olyan érzékeny volt. A septemvir dühöngött, az
4678     2,  XVII |            dühöngött, az apa gyönyörködött.~A gyermeki firkák tökéletesültek.
4679     2,  XVII |               Baranyi Mikike.~Ezeket mindig a feleség tette az asztalára.~
4680     2,  XVII |                     Aznap nagy zivatar volt a háznál, de azt el kellett
4681     2,  XVII |                kellett fojtani, mert ezeken a napokon vendégsereg gyűlt
4682     2,  XVII |                   napokon vendégsereg gyűlt a házhoz, s akkor nyájas képet
4683     2,  XVII |                     mutatni. Délig járhatja a „lélekteremtette”, de délben
4684     2,  XVII |                 kedves angyalom, galambom”.~A septemvir úr haraggal vágta
4685     2,  XVII |                 septemvir úr haraggal vágta a földhöz a gratuláló levélkét,
4686     2,  XVII |                    haraggal vágta a földhöz a gratuláló levélkét, s rátaposott
4687     2,  XVII |            gratuláló levélkét, s rátaposott a sarkával.~Hanem aztán az
4688     2,  XVII |                lehetett találni mind ezeket a levélkéket egymásra elrakva,
4689     2,  XVII |                levélkéket egymásra elrakva, a rájuk gázolt patkó nyomával.
4690     2,  XVII |                    Ez volt az autentikáció.~A szíve fájt, a szíve vérzett
4691     2,  XVII |                 autentikáció.~A szíve fájt, a szíve vérzett a hatalmas
4692     2,  XVII |                 szíve fájt, a szíve vérzett a hatalmas férfinak, de az
4693     2,  XVII |                     azt az arcának mutatni, a száján kitörni. Nem volt
4694     2,  XVII |                  kitörni. Nem volt más neve a fiának, amivel említé, mint „
4695     2,  XVII |                     amivel említé, mint „az a kölyök, az a zabigyerek”.~
4696     2,  XVII |               említé, mint „az a kölyök, az a zabigyerek”.~S annál inkább
4697     2,  XVII |                   annál inkább hordták neki a leveleket tőle.~Később már
4698     2,  XVII |                     szép kalligráfiával írt a gyerek, értelmes mondatokat „
4699     2,  XVII |                      Kedves atyám uramnak”. A septemvir kiadta a parancsolatot
4700     2,  XVII |                uramnak”. A septemvir kiadta a parancsolatot a hajdújának,
4701     2,  XVII |            septemvir kiadta a parancsolatot a hajdújának, hogy semmiféle
4702     2,  XVII |                semmiféle levelet ne hagyjon a házához hozni a postásnak:
4703     2,  XVII |                     hagyjon a házához hozni a postásnak: maga menjen fel
4704     2,  XVII |                  postásnak: maga menjen fel a postára. Nem ért el vele
4705     2,  XVII |                   ért el vele semmit. Azért a levelek csak ott voltak
4706     2,  XVII |                     az ellen nincs apelláta a septemvirális táblához.~
4707     2,  XVIII|                                      XVIII. A gyermekruhácskák~A három
4708     2,  XVIII|                   XVIII. A gyermekruhácskák~A három asszonynak egy negyedik
4709     2,  XVIII|                  szövetségestársa is akadt: a nagyanya.~Borbély Fekete
4710     2,  XVIII|                   azt mondták: aranyér volt a baja. Nyugodjék békével!
4711     2,  XVIII|                    baja. Nyugodjék békével! A fiát, Ádámot, a nagy intrikust,
4712     2,  XVIII|                    békével! A fiát, Ádámot, a nagy intrikust, elvitték
4713     2,  XVIII|                   az özvegyen maradt Mária, a Krisztina néni meg az Ádám
4714     2,  XVIII|                    afölött, hogy kié legyen a ház?~A városi perrendtartás
4715     2,  XVIII|                      hogy kié legyen a ház?~A városi perrendtartás mellett
4716     2,  XVIII|                    volt, hogy azé lesz, aki a másikat ki tudja böjtölni
4717     2,  XVIII|                   másikat ki tudja böjtölni a világból. Voltak ott egymást
4718     2,  XVIII|            elemésztő szóbeli végrendeletek. A két asszony a ház két szélső
4719     2,  XVIII|                végrendeletek. A két asszony a ház két szélső szobáját
4720     2,  XVIII|                    de mindennap összejöttek a közös konyhában veszekedni.
4721     2,  XVIII|                 közös konyhában veszekedni. A fiú is be-berándult, s amelyik
4722     2,  XVIII|                magát ebédre, annak segített a másikat szidni.~Úgy látszott
4723     2,  XVIII|                     esett, nem bírta tovább a gornyadozást: lábai megdagadtak.~
4724     2,  XVIII|                   Ungváriéknál szolgált. Az a bizonyos.~Egy rosszul eltöltött
4725     2,  XVIII|               éjszaka után reggel azt mondá a nagyasszony a szolgálójának:~–
4726     2,  XVIII|                     azt mondá a nagyasszony a szolgálójának:~– Hallod-e,
4727     2,  XVIII|               Hallod-e, Ilona, én szeretnék a Katalin menyemmel kibékülni,
4728     2,  XVIII|              felképelnek.~– Küldjük hát oda a Kőmüvesnét.~– Annak meg
4729     2,  XVIII|                  csizmácskát: vigye ezt oda a Katához a Kőmüvesné azzal
4730     2,  XVIII|                     vigye ezt oda a Katához a Kőmüvesné azzal a szóval,
4731     2,  XVIII|                   Katához a Kőmüvesné azzal a szóval, hogy ezt küldi a
4732     2,  XVIII|                    a szóval, hogy ezt küldi a nagyanya a kis unokájának:
4733     2,  XVIII|                   hogy ezt küldi a nagyanya a kis unokájának: próbálja
4734     2,  XVIII|              unokájának: próbálja fel, jó-e a lábára, s ha ráillik, akkor
4735     2,  XVIII|                   ráillik, akkor jöjjön ide a nagyanyjához az anyjával
4736     2,  XVIII|             bizonyság lesz.~Úgy is történt. A Kőmüvesné elvitte az izenetet,
4737     2,  XVIII|                    elvitte az izenetet, meg a sárga lábtyűket Katalinhoz;
4738     2,  XVIII|                      az izenetet kibővítve, a csizmácskákat pedig fédervájsszal
4739     2,  XVIII|              felcsússzanak.~Katalin közölte a dolgot a férjével, aki helyeselte,
4740     2,  XVIII|                    Katalin közölte a dolgot a férjével, aki helyeselte,
4741     2,  XVIII|              férjével, aki helyeselte, hogy a neje meglátogassa az anyósát,
4742     2,  XVIII|                 anyósát, ha az maga hívatja a betegágyához, s miután a
4743     2,  XVIII|                    a betegágyához, s miután a sárga csizmák is teljesen
4744     2,  XVIII|              csizmák is teljesen ráillettek a Miklóska lábára, kézen fogta
4745     2,  XVIII|                Miklóska lábára, kézen fogta a gyermeket, s elvitte magával
4746     2,  XVIII|                 magával az özvegy lakására.~A gyermek abban az évben kezdte
4747     2,  XVIII|                    volt. Egzamenkor ő kapta a piros szalagon függő aranyos
4748     2,  XVIII|                     függő aranyos csillagot a nyakába. Első volt a padban.~
4749     2,  XVIII|              csillagot a nyakába. Első volt a padban.~Mikor Katalin az
4750     2,  XVIII|                  hogy nyugodtan haljak meg.~A szobában még Vécsey Istvánné
4751     2,  XVIII|                 Vécsey Istvánné volt jelen, a fürmenderné szomszédasszonya,
4752     2,  XVIII|            fürmenderné szomszédasszonya, ki a beteg látogatására jött.1~
4753     2,  XVIII|             megcsókolta az anyósát. Ez volt a megbocsátás kifejezése.
4754     2,  XVIII|                     Azután odavezette hozzá a fiát. A nagyanya összecsókolta
4755     2,  XVIII|                    odavezette hozzá a fiát. A nagyanya összecsókolta a
4756     2,  XVIII|                    A nagyanya összecsókolta a fiú orcáját.~– Nemhiába
4757     2,  XVIII|                     Nemhiába hivattalak ide a fiaddal együtt. Végrendeletet
4758     2,  XVIII|         Végrendeletet akarok tenni, melyben a fiadat teszem meg egyedüli
4759     2,  XVIII|                világi javaknál: az atyjának a szeretetét. Nem egyszer,
4760     2,  XVIII|                 levélben, mondtam élőszóval a fiamnak, amikor idejött,
4761     2,  XVIII|               idejött, hogy bizony az ő fia a Miklóska, szeresse, ismerje
4762     2,  XVIII|                   ismerje el. Kemény maradt a szíve. Nagy az ő büszkesége.
4763     2,  XVIII|                szíve. Nagy az ő büszkesége. A méltósága nem engedi, hogy
4764     2,  XVIII|                  amit az anyósa mondott.~Az a szekrény tele volt fiúöltözetekkel.~–
4765     2,  XVIII|                    filigrán ezüstgombokkal.~A beteg asszony rekedtes hangon
4766     2,  XVIII|                     almáriumban mind azokat a ruhákat, amiket a Miklós
4767     2,  XVIII|                    azokat a ruhákat, amiket a Miklós fiam növendék korában
4768     2,  XVIII|                    én új ruhát készíttettem a számára, egész a bennlakó
4769     2,  XVIII|               készíttettem a számára, egész a bennlakó diáki tógájáig,
4770     2,  XVIII|                  amit meglett korában végre a katonai mundérjával cserélt
4771     2,  XVIII|                     rakva. Ezt én most mind a te fiadnak ajándékozom.
4772     2,  XVIII|                     öltözeteit. Próbáld meg a legelsőt: öltöztesd fel
4773     2,  XVIII|                    fel bele.~Katalin ráadta a kisfiára az apja gyermekkori
4774     2,  XVIII|                Fekete Andrásné asszonyomnak a könny kicsordult a szeméből.~–
4775     2,  XVIII|             asszonyomnak a könny kicsordult a szeméből.~– Mintha csak
4776     2,  XVIII|                     ilyen idős korában. Még a járása, a fejhordozása is
4777     2,  XVIII|                 idős korában. Még a járása, a fejhordozása is szakasztott
4778     2,  XVIII|                csókolta az anyósa kezét meg a fia arcát, felváltva.~–
4779     2,  XVIII|                ebben az öltözetben küldd el a fiadat az ő apjához, a méltóságos
4780     2,  XVIII|                   el a fiadat az ő apjához, a méltóságos úrhoz, majd amikor
4781     2,  XVIII|                     úrhoz, majd amikor mind a kettőjüknek neve napja lészen,
4782     2,  XVIII|                   tulajdon magát, megújulva a saját fiában.~– Elküldjem? –
4783     2,  XVIII|                 cseléded, akire rábízhatod: a derék Kardosné. Ő elviszi,
4784     2,  XVIII|                  Többet is megmondok neked. A méltóságos úr új felesége
4785     2,  XVIII|               felesége vágyódik utána, hogy a fiacskádat lássa, úgy küldheted
4786     2,  XVIII|                        Még tovább is terjed a mondókám – folytatá Mária
4787     2,  XVIII|                    Nyúlj csak, kisfiacskám, a dolmányod zsebébe, találsz
4788     2,  XVIII|                    tudja az egész kiskátét, a Hübnert, húsz zsoltárt énekel:
4789     2,  XVIII|              egzámenten ő fogadja orációval a viztátorokat.~– Éppen mint
4790     2,  XVIII|              édesapjának, s olyan esze volt a gyereknek, hogy magától
4791     2,  XVIII|                András napot Miklós napjára.~A beteg asszony kacagott örömében,
4792     2,  XVIII|              asszony kacagott örömében, míg a köhögés elő nem vette.~–
4793     2,  XVIII|                   el az én Miklóskám is ezt a rigmust, a végén ő is éppen
4794     2,  XVIII|                 Miklóskám is ezt a rigmust, a végén ő is éppen elpityeredett,
4795     2,  XVIII|             elpityeredett, mikor azt mondja a vers végén: „Az én kedves
4796     2,  XVIII|                  elpityeredni.~– No hát ezt a rigmust mondja el majd a
4797     2,  XVIII|                    a rigmust mondja el majd a méltóságos úrnak a neve
4798     2,  XVIII|                     majd a méltóságos úrnak a neve napján a Miklóska.
4799     2,  XVIII|              méltóságos úrnak a neve napján a Miklóska. Ezt ha meghallja,
4800     2,  XVIII|                   meghallja, ha kőből nincs a szíve, bizony ki fog engesztelődni
4801     2,  XVIII|                   napjára elküldik kocsival a Kardosné őrizete mellett
4802     2,  XVIII|                    Kardosné őrizete mellett a zöld dolmányba, piros nadrágba,
4803     2,  XVIII|              csizmába öltöztetett Miklóskát a zenyei kastélyba, előre
4804     2,  XVIII|                 előre értesítve jöveteléről a háziasszonyságokat, akik,
4805     2,  XVIII|              háziasszonyságokat, akik, csak a névnap reggelén fogják őt
4806     2,  XVIII|                   névnap reggelén fogják őt a méltóságos úr elé vezetni.
4807     2,  XVIII|             Mivelhogy ősi jó szokás szerint a névnap előestéjén nagy dáridó
4808     2,  XVIII|                  kakaskukurításig mulatnak: a névnap reggelén következnek
4809     2,  XVIII|                    őrzött ifjonckori ruháit a Miklós fiának, amikből az
4810     2,  XVIII|              Katalin birtokában: az kellett a piktornak, mikor az arcképet
4811     2,  XVIII|                     is fogja viselni!~Ahogy a nagyanya előre megmondá:
4812     2,  XVIII|                    nagyanya előre megmondá: a vendégül hozott Miklóskát
4813     2,  XVIII|                   vendégül hozott Miklóskát a zenyei kastélyban igen jól
4814     2,  XVIII|               kastélyban igen jól fogadták. A Kardosné betanította neki,
4815     2,  XVIII|                   címezze: „édes jóm”.~Mind a két hölgy becézve fogadta
4816     2,  XVIII|                   két hölgy becézve fogadta a gyermeket, Zsuzsika az ölébe
4817     2,  XVIII|                  Zsuzsika az ölébe vette, s a saját fésűjével igazgatta
4818     2,  XVIII|                   saját fésűjével igazgatta a haját: Sándorné pedig odavezette
4819     2,  XVIII|             Sándorné pedig odavezette hozzá a kis öccsét, a Gyuricát.
4820     2,  XVIII|              odavezette hozzá a kis öccsét, a Gyuricát. A két gyerek rögtön
4821     2,  XVIII|                     kis öccsét, a Gyuricát. A két gyerek rögtön összebarátkozott.~
4822     2,  XVIII|            megismertette őket egymással: Ez a te édes bátyád, a Miklóska.
4823     2,  XVIII|             egymással: Ez a te édes bátyád, a Miklóska. Ez a te kedves
4824     2,  XVIII|                 édes bátyád, a Miklóska. Ez a te kedves öcséd, a Gyurica.
4825     2,  XVIII|             Miklóska. Ez a te kedves öcséd, a Gyurica. A két gyerek egyszerre
4826     2,  XVIII|                    kedves öcséd, a Gyurica. A két gyerek egyszerre elfogadta
4827     2,  XVIII|                  gyerek egyszerre elfogadta a testvériséget.~Estefelé
4828     2,  XVIII|                      Estefelé érkezének meg a kastélyba. Már akkor tele
4829     2,  XVIII|                   tele volt úri vendégekkel a ház: a méltóságos úr el
4830     2,  XVIII|                 volt úri vendégekkel a ház: a méltóságos úr el volt foglalva
4831     2,  XVIII|                   foglalva újon érkezőkkel. A gyerekszobában mulathattak
4832     2,  XVIII|                  gyerekszobában mulathattak a gyerekek a maguk módja szerint.
4833     2,  XVIII|       gyerekszobában mulathattak a gyerekek a maguk módja szerint. A Miklóska
4834     2,  XVIII|             gyerekek a maguk módja szerint. A Miklóska fölényben volt:
4835     2,  XVIII|              csodadolgukat tudott elmondani a Hübnerből, Sámsonról, Góliátölő
4836     2,  XVIII|                      az apja visszatartotta a betűk ismeretétől. Ellenbe
4837     2,  XVIII|                  ismeretétől. Ellenbe ő meg a csigahajtásban, a pilinckugratásban
4838     2,  XVIII|                     ő meg a csigahajtásban, a pilinckugratásban volt járatos,
4839     2,  XVIII|       pilinckugratásban volt járatos, amire a Miklóskát otthon nem tanították.
4840     2,  XVIII|                  Egyszeregyszer kitekintett a gyerekszobába hol Sándorné,
4841     2,  XVIII|                  Zsuzsika asszony, s hozott a gyerekeknek a belső asztalról
4842     2,  XVIII|                      s hozott a gyerekeknek a belső asztalról körömfaladékot,
4843     2,  XVIII|                    beállván az alvás ideje: a jó Kardosné odaült az ágyuk
4844     2,  XVIII|                     elkezdett nekik mesélni a Hüvelyk Palkóról meg a Csalóka
4845     2,  XVIII|              mesélni a Hüvelyk Palkóról meg a Csalóka Péterről, amin aztán
4846     2,  XVIII|                Csalóka Péterről, amin aztán a gyerekek, egymás fejét átölelve,
4847     2,  XVIII|                Másnap maga Zsuzsika jött be a gyerekszobába a két fiút
4848     2,  XVIII|                     jött be a gyerekszobába a két fiút megmosdatni, megfésülni,
4849     2,  XVIII|                     fogta őket, s bevezette a méltóságos úrhoz, aki nagyon
4850     2,  XVIII|                 éjjeli mulatság után.~Elébb a Gyuricán volt a sor, a kisebbiken,
4851     2,  XVIII|                 után.~Elébb a Gyuricán volt a sor, a kisebbiken, hogy
4852     2,  XVIII|                Elébb a Gyuricán volt a sor, a kisebbiken, hogy a felköszöntőjét
4853     2,  XVIII|                     sor, a kisebbiken, hogy a felköszöntőjét elmondja,
4854     2,  XVIII|                    Az apátú.~Ezt bizonyosan a dajka tanította be neki.~
4855     2,  XVIII|                tanította be neki.~De amikor a kis lurkó (bizonyosan a
4856     2,  XVIII|                     a kis lurkó (bizonyosan a hajdú sugalmazásaiból) hozzátette,
4857     2,  XVIII|                testrészére takarva: „de nem a korbácsot hátú”.~– Ejnye,
4858     2,  XVIII|                asszony Miklós úr szobájába, a Miklóskát kézen fogva.~Baranyi
4859     2,  XVIII|                     gyermeki alakjában. Még a lépése is ugyanaz volt;
4860     2,  XVIII|                  lépése is ugyanaz volt; az a lábhegyre emelkedő lejtés
4861     2,  XVIII|                  lejtés járás közben, aztán a megállása, a fej fölvetése.
4862     2,  XVIII|                  közben, aztán a megállása, a fej fölvetése. Tulajdon
4863     2,  XVIII|                  amikor megszólalt elkezdve a rigmust. Ez a hang is az
4864     2,  XVIII|           megszólalt elkezdve a rigmust. Ez a hang is az ő gyermekhangja!
4865     2,  XVIII|                    ő gyermekhangja! Hát még a versemény maga. Minden sor
4866     2,  XVIII|                    amit tett. Az apa került a méltóságos úr fölé. Az utolsó,
4867     2,  XVIII|              elzokogott verssornál odavonta a gyermeket a két térde közé,
4868     2,  XVIII|             verssornál odavonta a gyermeket a két térde közé, s érzékenységtől
4869     2,  XVIII|                      Ki tanította neked ezt a rigmust?~– Az édesanyám.~
4870     2,  XVIII|                    rigmust?~– Az édesanyám.~A főúr elővonta dolmányából
4871     2,  XVIII|                  Szűz Máriás aranyat, s azt a fiú markába nyomta.~– Ezt
4872     2,  XVIII|                   megcsókolta háromszor is. A főúr felemelte kezével a
4873     2,  XVIII|                    A főúr felemelte kezével a gyermeknek a fejét, hogy
4874     2,  XVIII|              felemelte kezével a gyermeknek a fejét, hogy az arcába lásson,
4875     2,  XVIII|                 aztán azt kérdezé tőle: „mi a neved kisfiú? Kinek hívnak?”~
4876     2,  XVIII|                     Kinek hívnak?”~Ha ennek a fiúnak az ereiben csak egy
4877     2,  XVIII|                   csak egy csepp lett volna a vigyázó, az óvakodó görög
4878     2,  XVIII|                     minden gyermek szokott: a keresztnevét, az éd-nevét,
4879     2,  XVIII|                  dacos, helytálló. Felkapta a fejét, kiegyenesedett a
4880     2,  XVIII|                     a fejét, kiegyenesedett a kérdésre, s kivágta a választ:~–
4881     2,  XVIII|        kiegyenesedett a kérdésre, s kivágta a választ:~– Az én nevem nemes
4882     2,  XVIII|                 nemes Baranyi Miklós.~Ezzel a gyöngéd terv, amit az asszonyok
4883     2,  XVIII|                      mind össze lett törve.~A főúrban egyszerre fölülkerekedett
4884     2,  XVIII|                   egyszerre fölülkerekedett a büszkeség az atyai elérzékenyülésen.
4885     2,  XVIII|               reszelős kemény hangon kiálta a fiúra.~– Én megtiltom neked,
4886     2   (1)  |                                             A tanúvallomásokból feljegyeztük
4887     2   (1)  |                  Katalin asszonyt, megfogta a kezét és megkövette ilyenképpen,
4888     2,  XVIII|                      megrettenve, kapta meg a gyermek kezét, s hirtelen
4889     2,  XVIII|                   kezét, s hirtelen kivitte a szobából, az ott vigyázó
4890     2,  XVIII|                     Zsuzsika asszonyság meg a kis Gyurica fia maradtak
4891     2,  XVIII|                    kis Gyurica fia maradtak a főúrnál, aki egészen föl
4892     2,  XVIII|                   egészen föl volt gerjedve a nagy indulattól.~Az asszony
4893     2,  XVIII|                     mukkanni sem mert. Csak a kisgyermeknek, a Gyuricának
4894     2,  XVIII|                 mert. Csak a kisgyermeknek, a Gyuricának maradt helyén
4895     2,  XVIII|                    Gyuricának maradt helyén a szíve. Ez az ártatlan gyermek (
4896     2,  XVIII|                    akinek osztozótársa volt a kitagadott fiú), odafutott
4897     2,  XVIII|                  kitagadott fiú), odafutott a haragvó apjához, átölelte,
4898     2,  XVIII|                     apácskám, ne haragudjál a szegény Miklóskára: hisz
4899     2,  XVIII|                 Erre még jobban feldühödött a büszke főúr:~– Akkor te
4900     2,  XVIII|                 kölyök, te fattyú.~S rohant a korbácsért. Ez a hasznos
4901     2,  XVIII|                     rohant a korbácsért. Ez a hasznos nevelési szerszám
4902     2,  XVIII|                  volt, vékony szíjból fonva a csapója, s szironnyal díszítve. (
4903     2,  XVIII|                     Baranyi Miklós megverte a fiát (azt a kedvesebbet!)
4904     2,  XVIII|                 Miklós megverte a fiát (azt a kedvesebbet!) ezért a szaváért.
4905     2,  XVIII|                   azt a kedvesebbet!) ezért a szaváért. De a Gyurica is
4906     2,  XVIII|          kedvesebbet!) ezért a szaváért. De a Gyurica is kemény legény
4907     2,  XVIII|                     kemény legény volt: még a sírás jajgatás közben is,
4908     2,  XVIII|                  hiába ütsz, azért én mégis a te fiad vagyok, a Miklóska
4909     2,  XVIII|                     mégis a te fiad vagyok, a Miklóska is a te fiad”.3~
4910     2,  XVIII|                  fiad vagyok, a Miklóska is a te fiad”.3~Zsuzsika e kegyetlenség
4911     2,  XVIII|                   amire Sándorné asszony és a szolgálója, Sujtó Katalin
4912     2,  XVIII|                    Sujtó Katalin berohantak a szobába, s erővel kivették
4913     2,  XVIII|                  szobába, s erővel kivették a büntetett fiút az apja keze
4914     2,  XVIII|                 keze közül.~No de aztán azt a szitkot, mocskot, átkozódást,
4915     2,  XVIII|                       Itt van! Megölte kend a feleségét! A saját neve
4916     2,  XVIII|                   Megölte kend a feleségét! A saját neve napján! Gyilkosnak
4917     2,  XVIII|                    napján! Gyilkosnak adtam a leányomat! Inkább tatárnak
4918     2,  XVIII|                 volna!”~Ezt nem állhatta ki a keresztyén ember! Hisz a
4919     2,  XVIII|                    a keresztyén ember! Hisz a purgatórumra csak a másvilágon
4920     2,  XVIII|                    Hisz a purgatórumra csak a másvilágon kerül sor. A
4921     2,  XVIII|                     a másvilágon kerül sor. A septemvir úr, nem állhatva
4922     2,  XVIII|                  septemvir úr, nem állhatva a fejére zúduló zivatart,
4923     2,  XVIII|               zúduló zivatart, el-kiszaladt a kastélyból, befogatott,
4924     2,  XVIII|                    névnapot csinált magának a septemvir úr.~A Debrecenbe
4925     2,  XVIII|                     magának a septemvir úr.~A Debrecenbe rohanó ostromának
4926     2,  XVIII|              ostromának pedig ismét az volt a célja, hogy kegyetlen bosszút
4927     2,  XVIII|            Könnyűszerrel kitalálhatta, hogy a mai kellemetlen szcéna az
4928     2,  XVIII|              gúnyáit; ő ruházta fel azokkal a Katalin fiát; azt a névnapi
4929     2,  XVIII|                 azokkal a Katalin fiát; azt a névnapi köszöntő rigmust
4930     2,  XVIII|                köszöntő rigmust sem adhatta a kezébe más, mint az öreganyja,
4931     2,  XVIII|                 mint az öreganyja, valamint a tanácsot sem súghatta más
4932     2,  XVIII|                   tanácsot sem súghatta más a fülébe, hogy így öltöztetve,
4933     2,  XVIII|                  hogy így öltöztetve, ezzel a köszöntő verssel ellátva,
4934     2,  XVIII|              verssel ellátva, oda törjön be a kitagadott fiú a hatalmas
4935     2,  XVIII|                  törjön be a kitagadott fiú a hatalmas úr elé, asszonyi
4936     2,  XVIII|              fölkeverje.~Berontott haraggal a beteg asszonysághoz.~– Mit
4937     2,  XVIII|                hozzád az édes fiadat.~– Fia a patvarnak. Megtagadom, eltiltom.~–
4938     2,  XVIII|                   hasonlít tehozzád, mintha a szádon köpted volna ki.~–
4939     2,  XVIII|                      Szavad kiáltó szó lesz a pusztában: senki sem ügyel
4940     2,  XVIII|              pusztában: senki sem ügyel rá. A fiad évről évre viselni
4941     2,  XVIII|                    az iskolában ugyanazokat a te ruháidat, amikben tégedet
4942     2,  XVIII|                    mondani: „Nini, ott megy a Baranyi Miklós fia: az apja
4943     2,  XVIII|                    s te meg fogsz szenvedni a te kevélységedért. Isten
4944     2,  XVIII|                  angyalának sok fegyver áll a kezében, s azokat terajtad
4945     2,  XVIII|                  terajtad ki fogja próbálni a te kemény szíveden, amíg
4946     2,  XVIII|                   amíg úgy megpuhulsz, mint a viaszk. Most menj a magad
4947     2,  XVIII|                    mint a viaszk. Most menj a magad eszével, én is megyek
4948     2,  XVIII|                    jó Isten hírével.4~Azzal a fal felé fordult, és nem
4949     2,  XVIII|                      és nem beszélt többet.~A fia, a hatalmas úr, még
4950     2,  XVIII|                  nem beszélt többet.~A fia, a hatalmas úr, még aztán sokat
4951     2,  XVIII|                  választ, végre is megfogta a kezét. Hideg volt, mint
4952     2,  XVIII|                     kezét. Hideg volt, mint a jég.~Ott volt már az anyja
4953     2,  XVIII|                  jég.~Ott volt már az anyja a Supremus Judex Curiae előtt,
4954     2,  XVIII|                     aki ítéletet tart – még a septemvirek fölött is.~ ~
4955     2   (4)  |                    Ugyanakkor tájban, midőn a nénjénél, Borbély Andrásnénál
4956     2   (4)  |                  Borbély Andrásné asszonyom a fatensnek fülei hallatára,
4957     2   (4)  |                    Ungvári Katalin asszonyt a patikárus legénnyel való
4958     2   (4)  |                     onnan úgy bocsátotta el a debreceni nemes tanács,
4959     2   (4)  |                  beszélleni: „hiába tagadja a fiam, Baranyi Miklós, Ungvári
4960     2   (4)  |               Megver téged az Isten, ha ezt a gyermeket eltagadod.” Azt
4961     2   (4)  |             koporsómba te miattad, hogy azt a gyermeket eltagadod, mert
4962     2   (4)  |                 valósággal olyan is, mintha a szádból köpted volna ki.”~
4963     3,  I    |                  megtámadták processzussal. A nagy okirathalmazban bizony
4964     3,  I    |                     hogy lett-e valaha vége a pernek? Valószínű, hogy
4965     3,  I    |                   most is folyik.~De hát az a mi történetünkre nincs befolyással.~
4966     3,  I    |            történetünkre nincs befolyással.~A Miklós fiút e balul kiütött
4967     3,  I    |                   engedte Gyarmathy Mihály, a mostohaapja, Baranyi Miklós
4968     3,  I    |             közelébe kerülni; hanem nevelte a saját metódusa szerint úgy,
4969     3,  I    |                    nevelése. Ennél párosult a legnagyobb egyéni önállóság
4970     3,  I    |                 legnagyobb egyéni önállóság a legszigorúbb fegyelemmel.~
4971     3,  I    |                      iskolai vakációk alatt a nagydiákok, kis tanulók
4972     3,  I    |               emezek mint mendikánsok, akik a vászonkuffert cepelték a
4973     3,  I    |                    a vászonkuffert cepelték a humanissime után. Eljártak
4974     3,  I    |                  kálvinista községben, akik a Dráván túl szakadtak, kellett
4975     3,  I    |              szakadtak, kellett fenntartani a hűséget és nemzetiséget.
4976     3,  I    |              helységben, ahol elesteledtek: a nagydiák a papnál, a kisdiák
4977     3,  I    |                    elesteledtek: a nagydiák a papnál, a kisdiák a rektornál,
4978     3,  I    |          elesteledtek: a nagydiák a papnál, a kisdiák a rektornál, aki
4979     3,  I    |                nagydiák a papnál, a kisdiák a rektornál, aki azt mondja
4980     3,  I    |                   rektornál, aki azt mondja a feleségének: „Adj neki még
4981     3,  I    |                   legyen neki karácsonyja.”~A legátus prédikációt tartott
4982     3,  I    |              prédikációt tartott ünnepnapon a katedrából. S azután sorra
4983     3,  I    |            katedrából. S azután sorra járta a hívek házait, beszedni a
4984     3,  I    |                    a hívek házait, beszedni a dáciát. Ebből fedezte az
4985     3,  I    |               elekció érdemek szerint ment. A quinquennisek választottak
4986     3,  I    |           quinquennisek választottak elébb, a biennisek utoljára. Előjoga
4987     3,  I    |                 volt az első eminensnek. De a nagybotos meg az első basszista
4988     3,  I    |                     privilégiumuk.~És ebben a gyalog vándorlásban ezek
4989     3,  I    |                    gyalog vándorlásban ezek a kóbor apostolok nemcsak
4990     3,  I    |                     kóbor apostolok nemcsak a tapasztalataikat öregbítették,
4991     3,  I    |              szüleiknek könnyebbítették meg a taníttatást, hanem hozzájárultak
4992     3,  I    |            taníttatást, hanem hozzájárultak a hitmegerősítés, a nemzetiség-fenntartás,
4993     3,  I    |             hozzájárultak a hitmegerősítés, a nemzetiség-fenntartás, a
4994     3,  I    |                    a nemzetiség-fenntartás, a tudományos mívelődés terjesztéséhez.~
4995     3,  I    |            terjesztéséhez.~Lehet csúfolódni a szegény kálvinistákra; de
4996     3,  I    |            terjesztette nagy Magyarországon a magyar nemzetiséget, a szabadság
4997     3,  I    |       Magyarországon a magyar nemzetiséget, a szabadság érzetét és a közmívelődést.~
4998     3,  I    |                      a szabadság érzetét és a közmívelődést.~Ezekben a
4999     3,  I    |                    a közmívelődést.~Ezekben a feladatokban mind részt
5000     3,  I    |                    mind részt kellett venni a gyerek Miklósnak. Nevelőapja