1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2252
bold = Main text
Part, Paragraph grey = Comment text
1 1 (1) | Ha az alvilágot nem hajthatom
2 1 (1) | alvilágot nem hajthatom meg, az égieket fogom megindítani.”
3 1, I | legnagyobb természetességgel az egész mesebonyodalmat.~Ezt
4 1, I | színe, mely rőtbarna, mint az oroszlánsörény; nagy villogó
5 1, I | gerezdes buzogányt tart. Az egyik keze kínálkozik, a
6 1, I | még jobban kifejeztessék, az alak jelmeze is mitológiai,
7 1, I | lenge lebernyegben, csak az összeszorított ökle látszik,
8 1, I | kidolgozva. Ezt úgy felejtették, az első aláfestésben. Talán
9 1, I | volt rá valami ok. S ez az ok megmaradt, úgyhogy később
10 1, I | története, miért tart a férfi az egyik kezében buzogányt,
11 1, I | maguk ennek a történetnek az utolsó lapján.~
12 1, II | alkották a magyar alföldön. Az ő birtokuk volt Zám, Debrecen
13 1, II | Zám, Debrecen közelében. Az a nagy félkör, amit a Hortobágy
14 1, II | a mostani kőhídig, mind az ő ősi birtokuk volt, aminek
15 1, II | sőt, zászlójuk is van. Az ugyan csupa rongy; de hát
16 1, II | illik a csapathoz: annak az öltözete is folt hátán folt.
17 1, II | hogy a fejedelem betört az országba, híveit összegyűjteni,
18 1, II | összegyűjteni, s megkezdeni a harcot az idegenek, a zsarnokok ellen.
19 1, II | A ló horkol, ágaskodik, az ember nem lát a repülő ellenségtől.
20 1, II | el a szíve igazán.~Ez nem az a puszta, ami őt táplálta.
21 1, II | szántóföldeket fölverte az aszottas, a bogáncs, a kutyatej,
22 1, II | terjeszt a növényzet, amitől az ember teste végigborzong.~
23 1, II | csontvázak hirdetik, hogy az agyaras maradt-e a győztes
24 1, II | leskelődik a zsombik mellett az osztozkodásra.~A karikás
25 1, II | aztán megint újra kezdjék az éhség irtóharcát.~– Itt
26 1, II | hogy mi vár reájuk otthon.~Az egész puszta meg van halva,
27 1, II | borjas tehenek delelője!~Az ám. Ott a nagy gömbölyű
28 1, II | sem nyúl hozzá.~De azok az egyiptomi hullakeselyűk
29 1, II | vitatkozik velük, aki ott maradt az őrzött birkáival, maga ürgére
30 1, II | semmi sem igaz. Káprázat az egész: a föld álmodik tengerről.~
31 1, II | meglátják. S ügetni kezdenek az itatóvályuk felé. Elfér
32 1, II | hogy a lovára felkapjon. De az már megelőzte, elkezdett
33 1, II | utolérni a lovát, míg csak az a többi lovak közé nem kerül,
34 1, II | csordakúthoz.~Bizony a kámváig van az telehányva emberi csontvázakkal:
35 1, II | Ott áll a hazatérők előtt az egykori otthon. Romba dűlt
36 1, II | csupasz fal olyan fekete, mint az elégett gerenda: benőtte
37 1, III | ilyen élő állat. Hasonlít az emberhez abban, hogy két
38 1, III | mutatkozott, s értekezésbe kezdett az atyafiakkal. Nem bántották.
39 1, III | ezek a romlakók hallattak, az semmi ismeretes nyelvhez
40 1, III | böffentés, kurrogás volt az, amit el sem tanulhatna
41 1, III | mikor tocsogós ér állja el az útját, a dorongot két marokra
42 1, III | emberkutya; inkább embervidra.~Az hihetőleg tudni fog a kurucok
43 1, III | keresgélték a romok között az elpusztult otthonaikat,
44 1, III | rátalált a maga kastélyára. Azt az édesapja építtette égetett
45 1, III | leszakadt róluk, amit tartottak. Az úri lak a földig leégett.
46 1, III | boltozatja volt. Miklós ráismert: az volt az édesanyja szobája.
47 1, III | Miklós ráismert: az volt az édesanyja szobája. Üres
48 1, III | ablakairól is hiányoztak az üveges rámák, a kályha összetörve,
49 1, III | anyám!~Ki tudja hová lett az „édes”? Megölték vagy rabságra
50 1, III | keservesen zokog, megszólal az ajtófélnél az oda érkezett
51 1, III | megszólal az ajtófélnél az oda érkezett pákász.~– Sohase
52 1, III | Sohase sirasd olyan nagyon az édesanyádat, Miklós úrfi,
53 1, III | semmi baja. Férjhez ment az tüstént, amint az édesapád
54 1, III | Férjhez ment az tüstént, amint az édesapád halálának hírét
55 1, III | a nagy veszedelem előtt; az már nem érte itt.~Ejh, de
56 1, III | valaki sírni látta. Pedig hát az elveszettnek hitt anyját
57 1, III | volt a vigasztalásért. Hogy az ő édese olyan könnyen meg
58 1, III | odakinn a mezőn a csata folyt, az asszonynép gyerekestől fölkerekedett;
59 1, III | fonnak, hímet varrnak.~– Az Ungvári görög?~– Az, az,
60 1, III | varrnak.~– Az Ungvári görög?~– Az, az, ott a Piac utca sarkán,
61 1, III | Az Ungvári görög?~– Az, az, ott a Piac utca sarkán,
62 1, III | mindennek más nevet adnak. Látja az úrfi ebben a szatyorban
63 1, IV | IV. Az utolsó görög~Baranyi Miklósnak
64 1, IV | ez, mint mikor a kártyás az utolsó denárját is elvesztette
65 1, IV | hozzá a kenyér: azt megtermi az áldott mocsárfenék.~Ungvári
66 1, IV | ananász”-nak tisztelte. Ő volt az utolsó görög a XVIII-ik
67 1, IV | és harmincadmentességgel az egész országban, s a török
68 1, IV | Szalonnát? Bundát? Bort? Az nem kell a töröknek. Annál
69 1, IV | letelepedhetnének, majd megerednének az áldás csatornái innen is,
70 1, IV | lehetetlen volt, két oknál fogva. Az egyik az volt, hogy az egész
71 1, IV | két oknál fogva. Az egyik az volt, hogy az egész város
72 1, IV | Az egyik az volt, hogy az egész város áttért a kálvinista
73 1, IV | letelepedhessenek. A város hol az erdélyi fejedelem, hol a
74 1, IV | a szuverénnél mozgatták az ügyüket: magyarnál, töröknél
75 1, IV | magyarnál, töröknél megtörött az igyekezetük a debreceni
76 1, IV | adó egy ház után, melynek az ára ezerötven forint volt!~
77 1, IV | népet, s ebből származik az erkölcs megromlása. Azért
78 1, IV | üresen maradjon; inkább az ezer forint adója is defalkáltassék,
79 1, IV | benne gyökeret verni? Talán az életmód, a rituális böjtök,
80 1, IV | élt Debrecenben; ő volt az egyetlen tulajdonosa a nevezetes
81 1, IV | magtalanul haltak el, őrá hagyták az ingó vagyonukat, pénzüket;
82 1, IV | ismerte Miklós. Egyszerű volt az ismeretség alapja. Miklós
83 1, IV | Otthon együtt játszottak az udvaron, együtt lopkodták
84 1, IV | udvaron, együtt lopkodták az apa boltjában a mazsolaszőlőt,
85 1, IV | mind a konzisztórium, mind az érdemes tanács szigorúan
86 1, IV | a szájukban jártak végig az utcán pöfékelve, s nem tudatik,
87 1, IV | rajtakapatott, a pipaszár az orrán keresztül húzassék.~
88 1, IV | orrán keresztül húzassék.~Az öreg Ungvári is az utólját
89 1, IV | húzassék.~Az öreg Ungvári is az utólját járta már: csak
90 1, IV | hálni járt bele a lélek. Az egész üzletét a leánya vezette.
91 1, IV | Annak a gondolatja volt az, hogy a kihalt görög társak
92 1, IV | érte a megalapítóját, s az áldás el is jött aranyok,
93 1, IV | tiszteletes Verő Ézsaiás uram az elharapózott fényűzés ellen,
94 1, IV | humanissime a diákokkal az őseink dicséretéről szóló
95 1, IV | örege. S annak a tárháza az Anasztáz apónál találtatott.~
96 1, IV | kivette a kollégiumból, az már akkor elvégezte a just;
97 1, IV | kísérni. Amíg odajártak az idegenben, itthon lezajlott
98 1, IV | lett.~Erős szíve lehetett az ifjú Baranyi Miklósnak,
99 1, IV | mikor ráadta magát, hogy az elpusztult világot újra
100 1, IV | kotorászva üres tarsolyában.~Csak az erős akarat vezette útjában.~
101 1, IV | akarat vezette útjában.~Amíg az öreg szolgájával, Balázzsal,
102 1, IV | kit látogasson meg előbb? az anyját-e vagy a görögöt.
103 1, IV | rendeltetése szerint. Ilyen az asszonynép!”~Miklós előrerúgtatott
104 1, IV | be a fejét! Ha rágondolok az én kedves régi uramra. Ilyen
105 1, IV | Mindig savanyú a képe. – Az ám, mert ha elvigyorodik,
106 1, IV | tolvaj!« Hogyan fogja ennek az orcáját megcsókolgatni,
107 1, IV | kell hozzá mennünk; mert ő az úr Debrecenben. Én csak
108 1, IV | szólítsam. »Fürmender uram«6. Az ő egyezsége nélkül egy szekér
109 1, IV | pénzt csörgetnek előtte, az előtt kétrét hajlik. Aszondom
110 1, IV | menjünk mi elébb a göröghöz. Az adott nekünk máskor is a
111 1, IV | Bizony a lelkéből beszélt az öreg Balázs az ifjú gazdájának.
112 1, IV | lelkéből beszélt az öreg Balázs az ifjú gazdájának. Az ő észjárása
113 1, IV | Balázs az ifjú gazdájának. Az ő észjárása is mind azon
114 1, IV | senkinek sem volt szabad az utcán járni, amíg egy órakor
115 1, IV | jelt nem adnak, hogy szabad az út. A cirkáló drabantok
116 1, IV | kirántva a drabant kezéből az alabárdot, s jót húzva a
117 1, IV | Olyan ismerős volt neki ez az egész ház; gyermekkora nagy
118 1, IV | Katalinnal, mikor együtt jártak az iskolába! A görögnek ez
119 1, IV | A leány engedett.~No hát az ördögök most is úgy öltögették
120 1, IV | megbarnította már rajtuk a festéket az idő meg a nyirok.~A pitvarban
121 1, IV | fogok jönni látogatóba, nem az anyámhoz?~– Mert ismertelek.~
122 1, IV | esze volt ennek a leánynak. Az volt a hibája. Minek az
123 1, IV | Az volt a hibája. Minek az asszonyfélének az ész?~–
124 1, IV | Minek az asszonyfélének az ész?~– Atyád hogy van?~–
125 1, IV | sárgarépáját, de azért velünk lesz az ebédnél.~– Nagy beszédem
126 1, IV | vendégét a belső szobába. Az volt az igazi görög otthon.
127 1, IV | a belső szobába. Az volt az igazi görög otthon. Tele
128 1, IV | képet látja maga előtt.~Az öreg Anasztáz akkor is úgy
129 1, IV | szeme mutatta még, hogy él; az arcával elmehetett volna
130 1, IV | Hiszen egyszer csak meghal az ember; de hogy ide talál-e?~
131 1, IV | ember; de hogy ide talál-e?~Az ám a furcsa dolog, hogy
132 1, IV | De rád maradt a terhe. Ez az igazi rossz.~– Bizony, tátikám,
133 1, IV | szorult állapotban vagyok. Az apám századát fegyverben
134 1, IV | kell teremtenem. Kegyelmed az apámon is gyakran segített,
135 1, IV | olyan becsületes ember, mint az apám.~– Becsületes vagy,
136 1, IV | arról jól ismerlek; de más az állapotod. Ha a megboldogult
137 1, IV | gyapjú árából is megtérült az adósság. Lábasjószágot szabad
138 1, IV | puszta.~– Ez ám a te bajod. Az a pusztává lett puszta.
139 1, IV | Igen, a csordakútnál, amint az esett birkákra leskelődnek.~–
140 1, IV | területéhez csatolta. Akkora az már, mint egy kis vármegye.
141 1, IV | vármegye. A te zámi pusztád az ötödik: arra lesnek.~– No,
142 1, IV | van. A tanács meglimitálta az élelmiszereket három forint
143 1, IV | elnémult, ő szólalt meg. Odaült az apja karszék-támlájára,
144 1, IV | hallgatni, neked is elmondom az egészet. Látod, milyen öreg
145 1, IV | szájamban viselem. De hát az én számomra harangszó sincs
146 1, IV | a sekrestyés is meghalt: az sincs, aki a koporsómat
147 1, IV | koporsómat beszentelje.~Az öregnek két könnycsepp gördült
148 1, IV | könnycsepp gördült végig az orcája barázdáin.~– Hagyjuk
149 1, IV | iszom.~Nagy szó volt ez! Az öreg növényevő volt. Az
150 1, IV | Az öreg növényevő volt. Az állatvilágból csak az egy
151 1, IV | volt. Az állatvilágból csak az egy halikrát fogadta be,
152 1, IV | hogy miről beszéltünk mi az utolsó időkben a leányommal?
153 1, IV | Tréfás dolog ez nagyon. Az én közel álló halálomról.
154 1, IV | debreceni tanács. Amint az utolsó görögöt kiviszik
155 1, IV | maradt; a leányát kiteszik az utcára; ami pénze, kincse
156 1, IV | a kés nyelével ütögette az asztalt, úgy elkeseredett.~–
157 1, IV | templomba, megszerettem azokat az egyszerű, okos hitvallásokat:
158 1, IV | előadják a kívánságaikat. S az Isten meghallgatja őket;
159 1, IV | őket; meglátszik rajtuk az áldás. Én már a lelkemben
160 1, IV | állnak. Ami görög van bennem, az a spekuláció. Ki akarom
161 1, IV | házamból távolítanom: de az élő szentképet, a leányomat
162 1, IV | megtartom helyettük.~Így beszélt az érmelléki bor Anasztáz apó
163 1, IV | tisztességet.~– Hogy lehet az?~– Nagyon könnyű a magyarázatja.
164 1, IV | Debrecenben, aki elvállalná, hogy az áttéréshez szükséges keresztapai
165 1, IV | Anasztáz apó a kezét nyújtotta az ifjúnak.~– Jól van, fiam.
166 1, IV | annyit, amennyi elég volt az első ellátásra. Írásra nem
167 1, IV | Isten hozzád, keresztapám.” Az ifjú erősebben visszaszorítá
168 1, V | Katalin Miklósnak, mikor az apja szobáját elhagyták.
169 1, V | amitől aztán el szokta nyomni az álom. Odalenn megtalálod
170 1, V | A görög maga a leányával az emeleten lakott, a földszinten
171 1, V | lakott, a földszinten volt az árusbolt, ahol mindent lehetett
172 1, V | Leányok voltak a munkásnők; az egyik szobában kerekes rokkákon
173 1, V | finom patyolatra hímeztek; az ötödikben fejkötőket varrtak.
174 1, V | varrtak. Azonkívül volt az udvaron a külön épületben
175 1, V | A nóta folyásán biztatja az anya a leányát:~Cipőt veszek
176 1, V | Jaj anyám, jó anyám,~Nem az az én nyavalyám.~Míg végre
177 1, V | anyám, jó anyám,~Nem az az én nyavalyám.~Míg végre
178 1, V | én nyavalyám.~Míg végre az utolsó strófában, miután
179 1, V | Jaj anyám, jó anyám,~Ez ám az én nyavalyám.~S éppen e
180 1, V | szóra toppan be a legény az ajtón. A legdélcegebb, a
181 1, V | ruhában.~Hogy szalad egyszerre az elszakadt fonál valamennyi
182 1, V | fonál valamennyi rokkán az orsóba! „a mi Miklósunk
183 1, V | szeretőjét követeli rajta. S nagy az öröm, nagy a kézcsókolás,
184 1, V | asszonyok ingválla készül, meg az arannyal áttört janicsár
185 1, V | mert annak tiltja a próféta az élő természet utánzását,
186 1, V | kecskeméti tarajos kaskéta, az erdélyi csipkés csepesz
187 1, V | a maga vásárja, s annak az idejét Katalin leányasszony
188 1, V | elárusítóival, akik beszámolnak az átvett portékával rendén.
189 1, V | átvett portékával rendén. Az ő feje után intéződik az
190 1, V | Az ő feje után intéződik az egész vállalat, mely száz
191 1, V | ad biztos kenyeret ettől az egy háztól.~Héj, áldják
192 1, V | tenni?~Miklósnak feltűnt az, hogy ezen a munkástelepen
193 1, V | találja itt együtt. „Hát az anyókák hová lettek?”~–
194 1, V | mellett.~Tudnivaló, hogy abban az időben nem volt még ismeretes
195 1, V | cipellő neve levén „sója”, az akkori suszter címzete volt „
196 1, V | Hát nem megelőzte ebben az öreg Balázs? De biz otthagyta
197 1, V | biz otthagyta a két lovat az istállóban, s ő már végigkóstolta
198 1, V | volt a sajtos sorban, azzal az ürüggyel, hogy vásálni akar
199 1, V | valamennyit. Kutyának való az elemózsiájuk; hanem azért
200 1, VI | Tiszáninnen, Dunántúl, mindenütt az ottani ízlés szerinti piperével.~
201 1, VI | szerinti piperével.~Ez már az ortodoxia harca volt a neológiával.~
202 1, VI | a neológiával.~Azonkívül az a rendkívüli tulajdonsága
203 1, VI | de még annál is nagyobb az elfeledő képessége, úgyhogy,
204 1, VI | elmondott, annak délután éppen az ellenkezőjét tudta elmondani
205 1, VI | Persze a napvilág, látva az asszonyság termetét és orcáját,
206 1, VI | otthon készítteti a csipkét, az antallást, a tintukot, szegény
207 1, VI | mindent – a jöttment –, mint az igazi tősgyökeres civa! –
208 1, VI | falustól. – Most meg ezek az átkozott kurucok! – A befaló
209 1, VI | tovább, mint esős időben az eresz; de nagy hamar elvonja
210 1, VI | hamar elvonja a figyelmet az ékesen szóló asszonyságtól
211 1, VI | kapitány vásárolja össze az élelmicikkeket. A vén huszárnak
212 1, VI | huszárnak most már csak az a dolga, hogy a taligásokat
213 1, VI | gyülevésznek. Gyorsan megy az alku.~– Mennyit összevásárol
214 1, VI | fizet. Nosza, fölriad erre az egész sokadalom. Mind odatódulnak.
215 1, VI | Mind odatódulnak. Rég volt az, amikor Debrecenben eleven
216 1, VI | zámi vitézek számára szedi az élelmet, most már fizetést
217 1, VI | kötik rá a portékájukat. Az öreg Balázsnak a két karjára
218 1, VI | hírét sem hallottam. Nincs az én kamrámban annyi zsiradék
219 1, VI | nagyfejűekhez.~Így tiszteli a népajk az előkelőségeket, akik a városban
220 1, VI | van, amelyre hivatalosok az előkelőségek; de a komák,
221 1, VI | legcélszerűbben cselekszenek, ha az ebéd vége felé jelennek
222 1, VI | nekik is hely szoríttatik az asztalnál, s mind ők kapják
223 1, VI | asztalnál, s mind ők kapják meg az ételmaradékot. Ők járnak
224 1, VI | derült jókedvében találta az úri társaságot a fürmender
225 1, VI | fürmender házában. Ott ült az asztalnál a házigazdán és
226 1, VI | attól repudiáltatott, s most az öccse házánál él, leányi
227 1, VI | többé nem vétetvén.~Abban az időben a napsugárral való
228 1, VI | mindannyinak dolga lesz az elbeszélésünk folyamatján,
229 1, VI | ellenben éppen nem hasonlít az apjához, nyurga, meggörnyedt
230 1, VI | kapcsos tóga. Ez nem ül az asztalnál; mert az ő kötelessége
231 1, VI | nem ül az asztalnál; mert az ő kötelessége a kancsóból
232 1, VI | töltögetni a vendégek poharába. Az arca nem is debreceni; valóságos
233 1, VI | egészen gúnyra termett. Az ilyen ember azt hiszi, hogy
234 1, VI | kér a vendégektől, hogy az nem egészen sikerült; a
235 1, VI | egészen sikerült; a szakácsné az oka. Ez a hölgy csontos
236 1, VI | Bíró uram arca azonban az igazi debreceni minta: szemöldökéig
237 1, VI | felsőtermetén, melyen megfeszül az ezüstgombos mente, s szétnyílik
238 1, VI | ezüstgombos mente, s szétnyílik az apró pitykés mellény.~Az
239 1, VI | az apró pitykés mellény.~Az Aesculap simára borotvált
240 1, VI | alakjával, viseletével, de az egész esze járásával. Ez
241 1, VI | cifra házakat leégetheti az ellenség, az Isten haragja,
242 1, VI | leégetheti az ellenség, az Isten haragja, a gonosz
243 1, VI | azokban. Olyan a föld mint az édesanyánk keble, s a nádas
244 1, VI | sátorokban nyugodalom lakik. Íme, az apostol is így szól Jézushoz: „
245 1, VI | arra valók, hogy kikezdjék az ősi erkölcsöt, amint a tornácos
246 1, VI | nyoszolyák, tálasok kellenek: az megint maga után kívánja
247 1, VI | földeinket kell szaporítanunk: ez az én törekvésem.~Ez olyan
248 1, VI | volna már egy ispitálynak az építtetése.~– Hiszen már
249 1, VI | csak amondó vagyok, hogy az a mienk, amit megeszünk.~
250 1, VI | Bárcsak a szegény diákoknak is az volna az övék: de ha nincsen
251 1, VI | szegény diákoknak is az volna az övék: de ha nincsen övék.
252 1, VI | szilkét a cíbáló1 civistől az alumnusnak. „Quid tulisti?” – „
253 1, VI | asszonyom közberontása. Már az ajtóban elkezdi az ékesenszólást.~–
254 1, VI | Már az ajtóban elkezdi az ékesenszólást.~– Minden
255 1, VI | kívánok! Kedves egészségükre az ebédet! Köszönöm, én már
256 1, VI | megebédeltem. (De azért csak leül az asztalhoz a contrascriba
257 1, VI | Igen, igen, a Miklóska, az egyetlen. Aki elbújdosott
258 1, VI | szülője elé kerülni. Mivé lett az a nyalka ifjú! A piacon
259 1, VI | komámasszony tud készíteni! – Nekem az Ilona leányzó, aki ott szolgál
260 1, VI | Hát csak arra vártam, hogy az Ilona kidugja a fejét a
261 1, VI | Mondok neki: ki van odabenn az uradnál? Aszongya: a Miklós
262 1, VI | a Kata leányasszony meg az úrfi a belső szobába, be
263 1, VI | szobába, be is reteszelték az ajtót magukra. Ráálltam,
264 1, VI | hogy mi történik odabenn az egyetlen fiával? Behallgatóztam
265 1, VI | egyetlen fiával? Behallgatóztam az ajtón, benéztem a kulcslyukon.
266 1, VI | pénzt követelt a görögtől. Az nem akart neki adni, azt
267 1, VI | lelkedet a hitedet; ha kitérsz az én hitemre, a görög vallásra;
268 1, VI | szentünké, akinek itt van a képe az aranyos rámában, ez a patrónusod,
269 1, VI | görög szent orcáját. Még az sem volt elég, írását is
270 1, VI | ákombákomok voltak. Ennek az írásnak aztán alá kellett
271 1, VI | tulajdon nevét. Rettenetes volt az! Késsel felhasíták a karját,
272 1, VI | hogy elfutottam onnan! Még az Ilona leánynak sem mondtam
273 1, VI | asszonyom szakítá félbe az előadást tiszteletes Gyarmathy
274 1, VI | kelmed, hogy mi volt abban az írásban, amit a Miklós úrfival,
275 1, VI | leányasszony, aztán benne volt az, hogy „goszpodi pomilúj” –
276 1, VI | hogy „goszpodi pomilúj” – az már csak görögül van. –
277 1, VI | szerelmetes ifjú uram, már akkor az előbbeni rongyos, szurtos
278 1, VI | ekkora aranygombokkal, mint az öklöm. Van ilyen elég a
279 1, VI | a régi jó időkben, amíg az ördög ide nem tojta közénk
280 1, VI | görögöket, kózon aranyat az erszényemben meg is takarítottam:
281 1, VI | téve egy bögrében mind; az meg el van ásva a szobámban.
282 1, VI | a szobámban. Azt én mind az én kedves komámasszonyomnak
283 1, VI | testamentumban; meg van az már írva. Az ezüstpénzemet
284 1, VI | testamentumban; meg van az már írva. Az ezüstpénzemet meg a kedves
285 1, VI | Krisztinának testálom, az ő jóságáért.~Ezzel megnyerte
286 1, VI | így szerencsésen végigette az ebédet megfordított rendben;
287 1, VI | rendben; de hát így is jó az. Még talán befejezésül a
288 1, VI | is kapott volna, ha kinn az ajtó előtt sarkantyúpengéssel
289 1, VI | melyek után kopogtatás hallik az ajtón: a „szabad” szóra
290 1, VI | szabad” szóra kinyílik az ajtó, s betoppan rajta Miklós
291 1, VI | úrfi, a kapitány.~Mindjárt az első tekintetre látta minden
292 1, VI | amelyben hazulról eltávozott; az pedig se nem rongyos, se
293 1, VI | megjelenése méltóságos volt, hogy az egész asztaltársaság felállt
294 1, VI | a székéről, úgy fogadta.~Az édesanyja odarohant hozzá,
295 1, VI | patyolatkendőt, s azzal megtörülve az anyja könnyes orcáját, odasúgott
296 1, VI | szókkal a kezébe nyomta. Mire az úri asszonyság jónak látta
297 1, VI | iparkodott elrejteni a keblébe az ereklyéket.~Hát bizony régi
298 1, VI | a jegygyűrűt megküldeni az özvegynek vagy az elvált
299 1, VI | megküldeni az özvegynek vagy az elvált nőnek.~Az anyának,
300 1, VI | özvegynek vagy az elvált nőnek.~Az anyának, a háziasszonynak,
301 1, VI | kegyelmed helyet, öcsémuram, az asztalunknál, éppen mostan
302 1, VI | mostan ebédelünk.~Ott volt az üres szék. Kőművesné asszonyom
303 1, VI | Miklós, előbbre kerülve egész az asztalfőig, ahol a házigazda
304 1, VI | visszakerülhessek.~Azzal kihúzta az övébe dugott cédulát, s
305 1, VI | dugott cédulát, s odatette az asztalra a fürmender elé.~
306 1, VI | asztalra a fürmender elé.~Az messzire tartá a szemétül
307 1, VI | Horribilis summa!~– Kérem az aláírását meg a város pecsétjét.~–
308 1, VI | nebuló.~Ez a diáknak szólt.~Az nem ment olyan könnyen.
309 1, VI | tányérján, úgy beszélgetve fel az állva maradt mostohafiához.~–
310 1, VI | miszerint Ungvári Mihály uram, az ő leányával, Katalinnal
311 1, VI | Fekete uram arcát elöntötte az epesárgaság.~Azonközben
312 1, VI | helyre irányzódott, ahonnan az a tudósítás hangzott, hogy
313 1, VI | saját lelkét meg a leányáét az igaz, egyedül idvezítő,
314 1, VI | idvezítő, kálvinista hitnek … Az a szék üres volt már! Kőművesné
315 1, VI | Miklós fiú kivont karddal az ebédlőbe; először az anyját,
316 1, VI | karddal az ebédlőbe; először az anyját, azután a mostohaapját
317 1, VI | nagyon gyönyörködik annak az elképedésén.~Minden ember
318 1, VI | emberemlékezetére hallatlan eset az, hogy egy görög kálvinistává
319 1, VI | templomostól; de kálvinistává! Mi az ördögre jó ez? Hisz a kálvinistának,
320 1, VI | két asszony szeme olvasott az ifjú arcában. Ó, az asszonyok
321 1, VI | olvasott az ifjú arcában. Ó, az asszonyok olyan erős lélekbúvárok.
322 1, VI | orcáján a titkát. Kitalálták az egész mesének a rejtélyét.
323 1, VI | baj van itten, mint amire az urak gondolnak.~Mély csendesség
324 1, VI | dominiumokat itt és akárhol az országban.~A fürmender nagyot
325 1, VI | szarvascsont késnyelével az asztalra, s már a nyelve
326 1, VI | konvertálással egyszerre megszűnik az áttért hívünknek az az angáriája,
327 1, VI | megszűnik az áttért hívünknek az az angáriája, ami őt mint
328 1, VI | megszűnik az áttért hívünknek az az angáriája, ami őt mint görögöt
329 1, VI | őt mint görögöt kötelezte az évenkénti ezer forint adófizetésben:
330 1, VI | kinyilatkoztatja általam, hogy ő ennek az összegnek megfelelő kapitálist
331 1, VI | megfelelő kapitálist felajánlja az építendő kis templomra.~
332 1, VI | fegyver kihullott a markából. Az annyira sürgetett új templom
333 1, VI | mögül bökte előre a kezét az asztalra.~– De a komjáti
334 1, VI | kánonok azt követelik, hogy az áttérni kívánók két hétig
335 1, VI | hullakeselyűk hiába ácsingóznak ott az itatókútgémén …~A fürmender
336 1, VI | mindannyian. Rábámultak az ifjúra.~A két asszonynak
337 1, VI | vén görög vette meg, hanem az a gonosz Kató, az átkozott
338 1, VI | hanem az a gonosz Kató, az átkozott Kató! El van ez
339 1, VI | fölfuvalkodással szólt oda az ifjúnak:~– Kend pedig ifjuram,
340 1, VI | taszítva a farkasbőrkacagányát.~Az ajtóban találkozott a szintén
341 1, VI | kapitány becsapta maga után az ajtót, villámlott (nem a
342 1, VI | hanem a bíró uram agyán át az a rémítő gondolat, hogy „
343 1, VI | engedelemlevél nélkül viszi ki az eleséget a városból. Ettől
344 1, VI | contrascribának kellett utána loholni az engedelemlevéllel a kuruc
345 1 (2) | Legkisebb e nemből. – Csapd az eperfához!~
346 1, VI | Kőművesné asszonyom még abban az órában sietett a komaasszonyának
347 1, VII | élelemszállító szekerei.~Az első szekéren van a nagy
348 1, VII | őriztetik a fizetség. Biz az kongó. Csupa rézlibertás.
349 1, VII | társzekerei előtt felnyitni, az a kapu bedöntessék szép
350 1, VII | utcán egész a városházáig. Az ablakok mind kinyíltak,
351 1, VII | kardjával szalutált fel az ablakba, ahonnét Katalin
352 1, VII | lebegtette alá a kendőjét.~Az egész magisztrátus, bíró
353 1, VII | urammal és a fürmenderrel az élén már a városház-kapuban
354 1, VII | már „tekintetes”.~Bizony az. Nagy úr a főbíró, nagy
355 1, VII | kiszabott élelmiszereknek az árát, s ennek ellentmondani
356 1, VII | nem szabad. A bíráknak, az elöljáróknak azért van nagy
357 1, VII | a táborba a vezér elé; s az aztán tökéletesen mindegy,
358 1, VII | fogadtatott Baranyi Miklós az elöljáróság által. Átadta
359 1, VII | és a többi ehhez mérve; az árak is ki voltak téve.
360 1, VII | vakarni szabad volt; de az ellenmondás ki volt zárva.
361 1, VII | elfogadnak már keresztapának az Ungváriéknál?~– Nagy örömmel,
362 1, VII | száját, s azzal viszi tovább az ördög; ez a blokáda sereg1
363 1, VII | lövethetné s megostromolhatná az erődített város sáncait:
364 1, VII | fenn a városházán, amit az nem fogadott el.~– Majd
365 1, VII | fogadott el.~– Majd én csak az én híveimhez szállok.~(Amíg
366 1, VII | híveimhez szállok.~(Amíg az élelmiszerek összekerülnek,
367 1, VII | keményfa-táblát, melyet reggelenkint az inspekciós káplár ütöget
368 1, VII | a kalapáccsal, jelt adva az abrakolásra.~Miklós a lovászával
369 1, VII | első tekintetre meglepte az a nagy változás. A lépcsőház
370 1, VII | nem tűri a szentképeket. Az ördögöt pedig éppen nem
371 1, VII | festeni.~No de itt maradt az igazi szent: az élő szent;
372 1, VII | itt maradt az igazi szent: az élő szent; az tele sugározza
373 1, VII | igazi szent: az élő szent; az tele sugározza egymaga a
374 1, VII | egymaga a megjelenésével az egész házat. Ott várja már
375 1, VII | Ott várja már a pitvarban az érkezőt: „Hozott Isten!”~–
376 1, VII | imádná!~Hogy szokták imádni az élő szentet? Mintha nem
377 1, VII | vagy micsoda?~– Menjünk az apámhoz. Bevezette a belső
378 1, VII | mind eltűnt a szobából. Az öreg Ungvárinak nincs már
379 1, VII | Mária képet – ólomból. Ezt az egyet tartotta meg magának:
380 1, VII | ember mást imádjon, mint az egyetlen örök Istent, mennynek
381 1, VII | lágy, porrá lesz ebben.~Az öreg Ungvári már közel járt
382 1, VII | egymás keblére borultak. Az öreg zokogott. „Édes, édes
383 1, VII | nagy ölelkezés után leültek az asztalhoz mind a hárman:
384 1, VII | asztalhoz mind a hárman: az Ilona szolgáló ismerte a
385 1, VII | előtt szokás, aztán kiment (az ajtón hallgatózni).~– De
386 1, VII | el nekünk – szólt Katalin az édeséhez –, hogy jutottál
387 1, VII | ehhez a nagy dicsőséghez?~– Az bizony nagyon együgyű módon
388 1, VII | csak örültek. De még jobban az édes kenyérnek, a jó szalonnának,
389 1, VII | kenyérnek, a jó szalonnának, az italka bornak. Ez a szívvidító.
390 1, VII | felépítjük.~– Ó, be szép lehetett az! Hogy én nem láthattam!~–
391 1, VII | most már ő lesz ott majd az úr.~Az öreg rábólintott
392 1, VII | már ő lesz ott majd az úr.~Az öreg rábólintott a fejével: „
393 1, VII | volt tőled – szólt közbe az öreg.~– Mikor aztán szerencsésen
394 1, VII | ciberelevessel, kitoló kásával. Az egész legénység, de még
395 1, VII | rajtunk; a mi csapatunk volt az egész blokád-táborban a
396 1, VII | Zsigmond ezredesnél, akinek az ezredéhez a századom tartozik.
397 1, VII | hét lova elhullott, amióta az országba bejöttünk, az éhség
398 1, VII | amióta az országba bejöttünk, az éhség miatt, s a katonái
399 1, VII | a magam kis kollációját az úri vendégséghez.~– Akárcsak
400 1, VII | volt. Egy fogásból állt az egész trakta: bográcsban
401 1, VII | meg, hogy meg ne kérdezzem az obestertől, kinek tiszteljem
402 1, VII | obestertől, kinek tiszteljem ezt az áldozatot, akit most itten
403 1, VII | asztalra? „Hát úgy, hogy az van, más meg nincs. Szarvasmarhának,
404 1, VII | fővezér megparancsolta, hogy az egész kuruc lovasság rókaprémes
405 1, VII | dolmányokkal láttassék el; evégből az oláhságnak kiosztatott a
406 1, VII | sem megy kárba; nagyon jó az, ha nincs más. Ízleld csak!” – „
407 1, VII | Ízleld csak!” – „De már ennél az én tokányom csak többet
408 1, VII | azt a bográcsot!” Hozta az öreg szolga az abroncsánál
409 1, VII | bográcsot!” Hozta az öreg szolga az abroncsánál fogva. De már
410 1, VII | abroncsánál fogva. De már annak az illatától is mosolygósra
411 1, VII | vált valamennyi vendégnek az ábrázatja. A jó borsos lében
412 1, VII | tokány úgy esett neki, mint az ambrózia, hozzá a jó gyürkés
413 1, VII | kulacsnak a vérét is kivették az utolsó cseppig. A brigadéros
414 1, VII | brigadéros elé a kezemet: „Az én tenyerem nem tűri a szennyet,
415 1, VII | bele magad a hivatalodba az én plenipotenciámmal. Megtettem.”~–
416 1, VII | kineveztetésemmel.~– És most te vagy az első úr Debrecenben – suttogá
417 1, VII | tavaszig sem éheztetjük azt ki. Az őrizet is tökéletlen! Csak
418 1, VII | őrizet is tökéletlen! Csak az ellenség kedvétől függ,
419 1, VII | nem bírja együtt tartani az ezredet. Attól félek: dehogy
420 1, VII | ilyenkorra is itt leszünk, s az én hóka lovamnak még sok
421 1, VII | Félbeszakította a beszélgetést az Ilona leányzó, aki pecsétes
422 1, VII | besózott halat is.~– Hát hisz az minálunk is akad! – biztatá
423 1, VII | egész hordóval. Úgy sem kell az már nekünk.~S e szónál a
424 1, VII | élnek besózott hallal.~Ez az odavetett szó önkénytelen
425 1, VII | önkénytelen fohászt idézett elő az öreg kebléből.~– Csak nem
426 1, VII | visszatérnek a klastromukba. Az még elnézhető volna, hogy
427 1, VII | még elnézhető volna, hogy az ellenséges városból a megszálló
428 1, VII | bennmaradtaknak; de ami jelentősebb, az, hogy ezek a diákok Jacoponi
429 1, VII | gyönyörködik. Sőt, egypárszor még az öreg gvárdiánt is ott találtam
430 1, VII | asztalánál. Ennek a számára kell az a besózott hal: mert ő tartja
431 1 (1) | Így nevezik az okiratok.~
432 1, VII | ebből a következtetés?~– Az, hogy Palocsay brigadéros
433 1, VII | Miklós, nem történhetnék meg az, hogy elhagynád a te kálvinista
434 1, VII | katolikussá lennél!~Miklósnak az arca egész haragra gyulladt.~–
435 1, VII | haragra gyulladt.~– Akkor az egész világnak kellene előbb
436 1, VIII | sorssal vetélkedni. Mert az már sokszor megtörtént,
437 1, VIII | illumináció volna.~De nem az volt az ő fő gondja. Hanem
438 1, VIII | illumináció volna.~De nem az volt az ő fő gondja. Hanem az, hogy
439 1, VIII | volt az ő fő gondja. Hanem az, hogy a püspököt fölkeresse,
440 1, VIII | tőle, hogy rendben van-e az Ungvári áttérésének az ügye?
441 1, VIII | van-e az Ungvári áttérésének az ügye? A főtisztelendő úr
442 1, VIII | akadály nem járul közbe, hogy az eklézsia kötelékébe fölvétessenek.
443 1, VIII | gyülekezet előtt, s fölvehetik az Úrvacsoráját. A keresztapa
444 1, VIII | számokkal kirakott zsoltár. Az elsőt a kántor kezdi, a
445 1, VIII | leülve. Térdelés nincs. – Az ének elcsendesültével a
446 1, VIII | előtti sorompó mögött van az áldozóasztal és a keresztelőmedence.
447 1, VIII | keresztelőmedence. Itt végeztetnek az egyszerű szertartások. Az
448 1, VIII | az egyszerű szertartások. Az esketésnél a házasulandó
449 1, VIII | hitből áttérésnél. Mikor az Úrvacsoráját osztják, kenyérben
450 1, VIII | vegyétek, egyétek, ez az én testem”, azalatt a segédpap,
451 1, VIII | rendeletek közzététele s végül az elveszett tárgyak iránti
452 1, VIII | Borbély Fekete Ádámnak az anyja, azzal diszponáljon.
453 1, VIII | Magam ura vagyok.~– De hátha az eklézsia nem fogadná el
454 1, VIII | fogadná el ezt a védelmet?~– Az az eklézsia kára lenne.~–
455 1, VIII | el ezt a védelmet?~– Az az eklézsia kára lenne.~– Hogy
456 1, VIII | No hát, bízd rám ennek az elintézését. Van rá idő.
457 1, VIII | generálisnál! A mészárszék – az a főhadiszállás!~A rákövetkező
458 1, VIII | sok papucs sarka a padlón az asszonynép nyomán.~Minden
459 1, VIII | lesz ma a Nagytemplomban! Az utolsó görög, leányával
460 1, VIII | szabadelvűek azt állították, hogy az szükségtelen, mivelhogy
461 1, VIII | meg vannak keresztelve; az ortodoxok ellenben azt állíták (
462 1, VIII | okvetlenül megkívántatik, hogy az ipszilon az illetéktelen
463 1, VIII | megkívántatik, hogy az ipszilon az illetéktelen helyről kivakartassék,
464 1, VIII | helyről kivakartassék, s az illetékesre áthelyeztessék;
465 1, VIII | kifejezése nem lehet más, mint az, hogy az áttérők fejéről
466 1, VIII | lehet más, mint az, hogy az áttérők fejéről a korábbi
467 1, VIII | szakasz padot teleültek, az egyik karzaton pedig megtöltötték
468 1, VIII | karzaton pedig megtöltötték az első padokat Baranyi Miklós
469 1, VIII | templomajtóban várt rájuk az egyházfi, aki elvezette
470 1, VIII | megvígasztalására, hanem a főajtó, az utcára nyíló tárva van a
471 1, VIII | időben itt szokott bóbiskolni az egyházfi, a halottbemondó,
472 1, VIII | helyet.~Nagy susogás támadt az egész gyülekezetben, mikor
473 1, VIII | folytatólag összekötött padon.~Az Úrvacsora-osztó nagy asztal
474 1, VIII | sugdosta egymásnak, hogy az alatt a selyemtakaró alatt
475 1, VIII | a selyemtakaró alatt van az Ungvári uram ajándéka, nagy
476 1, VIII | híveknek.~A bevezető éneknél az egyházfi megutasítá a gondjaira
477 1, VIII | mivelhogy nekik ebben az örömben még most semmi részük
478 1, VIII | rákezdték: „Oh, mely boldog az oly ember éltében, Akit
479 1, VIII | oly ember éltében, Akit az Isten bévett kegyelmében.”
480 1, VIII | nem lesz tettetés soha!~Az ének után következett a
481 1, VIII | választotta: „Nagyobb öröm vagyon az egekben egy megtért tévelygő
482 1, VIII | Most következett azután az ünnepség legérdekesebb része:
483 1, VIII | ünnepség legérdekesebb része: az áttérők felavatása. Soha
484 1, VIII | pártfogoltjai ültek; jobb felől az apának a kezét vette karjai
485 1, VIII | ismernek: a keresztséget és az Úrvacsoráját.~De nem a keresztelő
486 1, VIII | elé vezette őket, hanem az Úrvacsorája asztalához.~
487 1, VIII | akik feltakarták félig az asztalra borított selyemabroszt,
488 1, VIII | selyemabroszt, úgyhogy előtűnt az alatta levő ezüst borkancsó,
489 1, VIII | alatta levő ezüst borkancsó, az aranyozott kehely, a színarany
490 1, VIII | mondott a főtisztelendő úr az új hívekhez, amire következett
491 1, VIII | amire következett azoknak az eskütétele.~Bizony abból,
492 1, VIII | abból, amit Ungvári uram az előtte felolvasott szöveg
493 1, VIII | annál jobban megérthette az egész gyülekezet, amit Katalin
494 1, VIII | hangoztatott.~„Esküszöm az élő Istenre és a Szentháromságra,
495 1, VIII | és annak fejedelméhez s az én befogadó városomhoz holtomig
496 1, VIII | a nagy ünnepségnek, bíz az egész gyülekezet elkísérte
497 1, VIII | gyülekezet elkísérte volna hazáig az új híveket, akiket most
498 1, VIII | híveket, akiket most már az első padokba ültettek.~A
499 1, VIII | ültettek.~A főtisztelendő úr az áttérő híveinek emléket
500 1, VIII | Kálvinus János arcképei. Az arcok természetesek. Hanem
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2252 |