Part, Paragraph
1 1, I | emberek, élő alakok.~Tanú rá ez a két arckép, mely most
2 1, I | aláfestésben. Talán volt rá valami ok. S ez az ok megmaradt,
3 1, II | hátán folt. Erről ismerni rá a kuruc vitézre. A zsebrák
4 1, II | színhelyén: zászlót is tűzet fel rá.~A kuruc vezér most már
5 1, II | most már tudja, hogy mi vár rá otthon. Felhő áll a nap
6 1, IV | harácsolom el. Hiszen nem kérek rá zálogba valami nagy halálélesztőt,
7 1, VI | sem kérnek, ingyen kötik rá a portékájukat. Az öreg
8 1, VI | tekercseit erőszakolják rá. (Áldott jó nép ám ez, ha
9 1, VI | más kérdené, azt felelném rá: „hol vette király a várát?”
10 1, VIII | ennek az elintézését. Van rá idő. A háromszori kihirdetésre
11 1, VIII | presbiterium helyeslőleg bólogatott rá a fejével.~Most következett
12 1, IX | termeted.~Katalin megfelelt rá:~– Ha a lába alá fogja tenni
13 1, IX | magamra hagyni! – felelt rá Katalin. – Vele megyek minden
14 1, X | volna meg? De bizony volt rá eset, hogy használatába
15 1, X | felmetszi, csak akkor talál rá. Elvádolják abban a menyasszonyát
16 1, XIII | elkiáltotta magát: „Kezdjük rá a dongót; arra majd kiderül,
17 1, XIV | reá nézett, megesküdhetett rá, hogy a magyar nem turáni
18 1, XIV | mindenki, és poharat koccint rá.~Aztán mindjárt következik
19 1, XIV | tárogatósának, hogy kezdje rá a nótát.~Csodaszép hangszer
20 1, XIV | vele!~Katalin kíváncsi volt rá, hogy milyen lehet az a
21 1, XIV | lefoglalja a játék. Nem gondol rá, hogy őneki a balszerencse
22 2, I | Elkezdett kiabálni, nem gondolva rá, hogy a benyílóban is van
23 2, I | utóbbiért nagyon görbén nézett rá a kapitány úr.~Aztán behozta
24 2, I | fogunk.~Ha visszagondolt rá, most már megtudta Katalin,
25 2, II | volt.~Katalin csak most ért rá azt igazában szemügyre venni.
26 2, II | amire a debreceni nyelv soha rá nem fordul?~A déli harangszóra
27 2, II | hogy az előbbi ábrázatjára rá ne ismerjenek.~Gyarmathy
28 2, III | azt megnézni; megesküdött rá, hogy ez az arckép mindenütt
29 2, III | hölgyek összehunyorítottak rá, ők értik ennek a hieroglifjeit.~
30 2, III | Debrecenben. Titulusa volt rá.~De hát akárhogyan kerülgetjük,
31 2, III | macska a forró kását, csak rá kell térnünk a valóságra.
32 2, III | azonnal előlem! – kiálta rá indulattól reszkető hangon.~–
33 2, IV | Minthogy tilalmat vetett rá, Katalin efölött olyan haragba
34 2, IV | pofoncsapásért ő árulkodott rá, izenetet küldve a kocsis
35 2, VII | megnöveszti, senki sem ismer rá: az elítélt Nempsovics sohasem
36 2, X | maradsz, kényszeríteni fogsz rá, hogy én, a nyavalyás asszony,
37 2, X | elhatározásról.~– Én emlékezem rá – suttogá az asszony –,
38 2, X | szívedre kezed: emlékezel-e rá?~Miklós dörmögött rá valamit;
39 2, X | emlékezel-e rá?~Miklós dörmögött rá valamit; nemigen hallhatták.~–
40 2, X | édes uram, emlékeztél-e rá?~Miklós felháborodottan
41 2, XIII | lesz, ha elveszem – felelt rá Miklós.~– Hisz nem tud még
42 2, XIV | volt. Szép birtok maradt rá a szülőiről.3 Azonkívül
43 2, XIV | Durva, érdes hangon rivallt rá Katalinra:~– Mi kereseted
44 2, XV | halálos bajomra?~– Én találtam rá valamit. Elmondom.~– Figyelmesen
45 2, XVIII| Kardosné. Ő elviszi, vigyáz rá, vissza is hozza. Többet
46 2, XVIII| féltsed.~Katalin hajlott rá.~– Még tovább is terjed
47 2, XVIII| pusztában: senki sem ügyel rá. A fiad évről évre viselni
48 3, I | országos adót is vetett ki rá az új kormány. S nehéz közmunkákat
49 3, I | viselt. – Nem haragudott rá.~– Ki vagy? Mit akarsz?~–
50 3, I | nyámnyila paraszt nem talált rá semmi okot, hogy a ködmenét
51 3, III | mely világot vethetett rá, meg lett örökítve. Asszonyok,
52 3, IV | pletykákkal az asszonyokat, akkor rá fogják, hogy féltékenykedik,
53 3, IV | árulta el. Még akkor sem jött rá, hogy az árulkodás kölcsönösen
54 3, V | úr szörnyen, azt mondta rá: „ostoba kosta!” s nem adott
55 3, VIII | fedte. A szép piros arcra rá nem lehetett ismerni. Nagyon
56 3, IX | amikor az ítélet ki fogja rá mondani, hogy „úr”.~„Habet
57 3, IX | Habet rectum!” mondának rá a hatalmas nagy emberek,
|