1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2252
bold = Main text
Part, Paragraph grey = Comment text
1001 2, I | Dabóczy Marcsa asztalánál azok az előkelő urak, hogy van-e
1002 2, I | előkelő urak, hogy van-e az apja házának nagy kapuja,
1003 2, II | érkezett haza Debrecenbe az ifjú házaspár.~A lábasház
1004 2, II | ábrázatja tökéletesen hasonlít az Ungváriék Ilona szolgálóleányához,
1005 2, II | Meglepte a hazatérőket az eléjük jövő apa átváltozott
1006 2, II | apa átváltozott alakja. Az öreg görnyeteg termete kiegyenesedett
1007 2, II | lefolyt izgalmak alatt, még az arcszíne is megjavult; nem
1008 2, II | volt olyan fakó. Tele volt az öregúr dicsekedéssel, hogy
1009 2, II | letromfolta a nagyfejűeket!~Az első harangszó után meglátogatta
1010 2, II | Szükségesnek tartotta még az isteni tisztelet előtt feljönni,
1011 2, II | azokban Baranyi Miklós s az Ungvári család nem kaphatnak
1012 2, II | lévén a jobboldali karzaton az első pad a katonaság számára
1013 2, II | kiszáll a helyéből, s átengedi az ülést a kapitánynak és hozzátartozóinak,
1014 2, II | egész nyugalommal élvezhetik az ájtatosság minden malasztjait.~
1015 2, II | keserűséget okozott, különösen az asszonyi társaságban. Hogy
1016 2, II | hogy ezt a dicsőséget mind az ő energiája vívta ki. Katalin
1017 2, II | még a szegény atyjának is, az öregnek, de a szerelmetes
1018 2, II | a megtiszteltet, amiben az a gyöngéd gondoskodás rejlik,
1019 2, II | gondoskodás rejlik, hogy az üdvözölt ne legyen kénytelen
1020 2, II | vártuk. Máskor csak tessék az én helyemre ülni. Rátalálni
1021 2, II | formái, a langos hajhullám, az övező levelek mind rendkívül
1022 2, II | szép tündért festett ide az a piktorlegény! Minden ember
1023 2, II | ember ráismer egyszerre az ábrázatjára: nini, ez az
1024 2, II | az ábrázatjára: nini, ez az Ilona leányzó! Csak az hiányzik,
1025 2, II | ez az Ilona leányzó! Csak az hiányzik, hogy az egyik
1026 2, II | Csak az hiányzik, hogy az egyik kezében a perecestálat
1027 2, II | Ezt már csak jól eltalálta az a fránya patikáruslegény.~
1028 2, II | festette? – szólt Katalin az apjához fordulva.~– Négy
1029 2, II | kimondta Katalin, talán az a sejtő előérzet nyilatkozott
1030 2, II | nála, ami a női idegzetnek az adománya (vagy talán átka). –
1031 2, II | Meglehet, hogy csak az az előkelő lenézés szólt
1032 2, II | Meglehet, hogy csak az az előkelő lenézés szólt belőle,
1033 2, II | a patikárus kicsalta az Ilonát a Nagyerdőre táncolni),
1034 2, II | Nagyerdőre táncolni), aztán most az arcképét is megörökítette
1035 2, II | Öcsémasszonynak” szólítá az új menyecskét. A püspök
1036 2, II | hivatalszobába, s betették az ajtót, hogy a pipafüst át
1037 2, II | a populé sem tartja meg. Az a dicső ebben a mi Debrecenünkben,
1038 2, II | legszigorúbb törvényeket; de azokat az tartja meg, aki akarja.
1039 2, II | tartja meg, aki akarja. Az én uram, a püspök minden
1040 2, II | senkit. Aminek a legelső oka az, hogy miközöttünk nincsen
1041 2, II | ember természetéhez való az. Egy delátor volt csak,
1042 2, II | árulkodni: a fürmender fia, az Ádám; no, az kikapta magáét
1043 2, II | fürmender fia, az Ádám; no, az kikapta magáét az öcsémasszony
1044 2, II | Ádám; no, az kikapta magáét az öcsémasszony cselédjeitől.
1045 2, II | megjelenni a tanácsban, nehogy az esküdtek kérdőre vonják
1046 2, II | mendemondát.~Aztán mikor az urak előjöttek a pipatóriumból,
1047 2, II | ráfér ám ezekre a kárpálás.”~Az ifjú férj és feleség el
1048 2, II | Katalin a püspöknét. Hisz az idehaza, mikor nincs rajta
1049 2, II | előtt azért, mert megszökött az interdiktuma elől, a főpap
1050 2, II | is Debrecenben tölthette az ifjú pár, teljes boldogságban.
1051 2, II | A kisbíró hordta körül az írott meghívást a meghívottak
1052 2, II | férfiai szoktak megjelenni; az asszonyoknak tartózkodni
1053 2, II | a halevéstől. (Nem tudom az okát adni, hogy miért?)
1054 2, II | hogy miért?) Kivétel csak az új menyecskéknél alkalmaztatott,
1055 2, II | haltól. (Ennek sem tudom az okát kifirtatni.)~A meghívó-lapon
1056 2, II | kifirtatni.)~A meghívó-lapon az is meg volt írva, hogy minő
1057 2, II | a festett patikacímer.~Az egyik bámulni való piktúra
1058 2, II | előtámad a két festmény az ajtóra függesztve. Az egyik
1059 2, II | festmény az ajtóra függesztve. Az egyik egy kondor ősz szakállú
1060 2, II | kép; nem hasonlít senkinek az apjához és leányához Debrecen
1061 2, II | ezeket? Hát ki más, mint aki az Ungváriék címerét megfestette.
1062 2, II | nagyon húzódozóvá tette az a látvány, hogy itt csupa
1063 2, II | gyűltek egybe; ő maga egyedül az asszony; ezt meg is mondta
1064 2, II | aztán megnyugtatá, hogy az ekként szokás. A régebben
1065 2, II | halebédre menni: ellenben az idei menyecskének meg kell
1066 2, II | Hadd tudja meg, hogy milyen az ellenség.~Katalin mindenkit
1067 2, II | ürügye alatt.~– Vajon igaz-e az? – hangzott föl a kétségeskedés
1068 2, II | Buzinkay doktor sietett az igazolással.~– Borbély Fekete
1069 2, II | senkit, asztalhoz ültek; az egyetlen asszonyt, Katalint
1070 2, II | asszonyt, Katalint ültették az asztalfőre. A főtisztelendő
1071 2, II | főtisztelendő úr elmondá az asztaláldást magyarul: „
1072 2, II | hagyományos túrós csuszával. Az étekfogások alatt mondattak
1073 2, II | megkapta a magáét.~Ekkor az egyik vendégnek (nem tudatik,
1074 2, II | nem tudatik, ki volt), az az ötlete támadt, hogy felköszöntse
1075 2, II | nem tudatik, ki volt), az az ötlete támadt, hogy felköszöntse
1076 2, II | boltajtók festményeinek az alkotóját magát.~Az természetesen
1077 2, II | festményeinek az alkotóját magát.~Az természetesen nem volt az
1078 2, II | Az természetesen nem volt az asztalnál. (Hogy került
1079 2, II | Hogy került volna oda, az előkelő társaságba?) Az
1080 2, II | az előkelő társaságba?) Az kinn ebédelt a mellékszobában
1081 2, II | beszólíttatni, hogy elfogadja az őt ért nagy megtiszteltetést.
1082 2, II | legszokatlanabb kifejezésű volt maga az arca, kurtára nyírt hajával,
1083 2, II | a bolticímerek festőjét, az úri társaságban felköszöntötték,
1084 2, II | munkám sikerét köszönhetem; az előttem lebegett ideálra,
1085 2, II | díszes társaság koronájára, az egyetlen nőre. Kívánom,
1086 2, II | annos!~Ezzel ugyan kivágta az égót a mennykő fickó! Hisz
1087 2, II | kákabélű patyikus, akinek az első pohár szédülést okoz.
1088 2, II | Győzi ez! Még ő biztatja az urakat, hogy „no még egy
1089 2, II | lakomának már indikálva van az asszonyfélének elosonni
1090 2, II | asszonyfélének elosonni az asztaltól. Az urak annál
1091 2, II | asszonyfélének elosonni az asztaltól. Az urak annál fesztelenebbül
1092 2, II | Tudja Isten. Énnekem az a gondolatom támad, hogy
1093 2, II | támad, hogy mikor egy férfi az arcát simára borotválja,
1094 2, II | ez azt azért teszi, hogy az előbbi ábrázatjára rá ne
1095 2, II | Kegyelmed csodálkozásba ejt az ítélőtehetségével. Helyesen
1096 2, II | találta. Ez a fiatalember nem az, akinek kiadja magát, nem
1097 2, II | fortuna. Csak egy átka van, az hogy bolondul az asszonyokért.
1098 2, II | átka van, az hogy bolondul az asszonyokért. Drezdában
1099 2, II | most már részvétet érzett az ifjú iránt az eddigi gyanú
1100 2, II | részvétet érzett az ifjú iránt az eddigi gyanú helyett.~–
1101 2, II | szereztem neki provizori állást, az itteni patikárusnál. Üres
1102 2, II | professzor úr. Fesse le az én uram arcképét; én adok
1103 2, II | aranyat.~Még aznap megvolt az alku.~A világhírű festő
1104 2, III | III. Az arcképek~A legmerészebb
1105 2, III | regénycsinálásra. És ezt bizonyítják az írott tanúságok, amiket
1106 2, III | és teremtett remekműveket az ecsetjével Mányoky Ádám.~
1107 2, III | ecsetjével Mányoky Ádám.~Az első arcképe volt Baranyi
1108 2, III | aztán tökéletes is volt az arckép; majd hogy meg nem
1109 2, III | alakká. Minő csodákat mível az a kéz, mely tízféle színből
1110 2, III | színből készít keveréket az ecsetjével, s eltalálja
1111 2, III | ecsetjével, s eltalálja vele az igazat. Teremtő lélek lakik
1112 2, III | látogatottságnak örvendett az Ungvári-ház. Mindenki óhajtotta
1113 2, III | megesküdött rá, hogy ez az arckép mindenütt ránéz az
1114 2, III | az arckép mindenütt ránéz az emberre, akárhova álljon,
1115 2, III | főtisztelendő asszonyhoz. Hogy az asszonyka irtózik a vajas
1116 2, III | kellett a piktornak ülni.~Hát az asszony?~Úgy! úgy! Igaz!
1117 2, III | elkészült, a nemesúr kifizette az árát, azonnal megrendelé,
1118 2, III | megrendelé, hogy már most az asszony arcképét is fesse
1119 2, III | arcképét is fesse le, amit az készséggel elfogadott. Ekként
1120 2, III | tavaszodott, anélkül, hogy az ellenségek egymással egy
1121 2, III | váltottak volna.~Ez alatt az idő alatt bizony Baranyi
1122 2, III | feleségénél, s hallgatná annak az Isten áldásával együtt járó
1123 2, III | aki hét vármegyében nincs az a tánc, lakodalom vagy vendégség,
1124 2, III | ahol jelen nem lett volna. Az volt a szokása, hogy amely
1125 2, III | kardinális hibája volt: az, hogy olyankor pletykázott
1126 2, III | rész volt hazugság.~Ennél az esetnél eszembe jut egy
1127 2, III | legenda. A zsidóknál is az a (hibás) elővélemény, hogy
1128 2, III | ember rossz ember. Ezt már az újszülött is tudja. Azért,
1129 2, III | szakállt növeszt neki: s az ilyen ember van legjobban
1130 2, III | ábrándos pillantásokat vált az anyja táncosával.3~Ezt elhallgatta
1131 2, III | mit szemlélni; jártak is az ismerősök a csudájára.4
1132 2, III | ismerősök a csudájára.4 Az arckép hasonlított a valóságos
1133 2 (4) | Stephanus Bajdó tanúsága. (Az okos és körültekintő Bajdó
1134 2, III | szóval jegyzé meg róla, hogy az semmiképpen nem helyeselhető,
1135 2, III | semmiképpen nem helyeselhető, hogy az asszonyi alaknak a nyaka
1136 2, III | asszonyi alaknak a nyaka és az egyik válla minden takaró
1137 2, III | kend, hogy szeret engemet az uram; milyen szép ajándékokat
1138 2, III | kocsis mellett ült a bakon, az úriasszony a hátsó ülésben
1139 2, III | a hátsó ülésben egyedül. Az útfélen leszálltak, Katalin
1140 2, III | elfogadta a festő kezét, mikor az árkon, bakháton át kellett
1141 2, III | bal kéz volt kidolgozatlan az arcképen, mely egy lanton
1142 2, III | dolga eligazítani, hogy az ujj hogy legyen elhelyezve:
1143 2, III | elhelyezve: ez itt fölemelve, az ott meghajlítva; ez igazgatás
1144 2, III | teljes pillantást vetett az úrnő arcára.~Katalin felháborodva
1145 2, III | kegyelmednek.~E szónál elsietett az utcai szobából, amelyben (
1146 2, III | festették.~A művész összepakolta az ecsetjeit, festékeit, s
1147 2, III | amit a festők használnak az arcképfestésnél. Ez a tükör
1148 2, III | díjat is megküldte neki, ami az arcképért járt.~Nagy dolognak
1149 2, III | arcképért járt.~Nagy dolognak az alapja lett aztán ez a küldött
1150 2, III | ez a küldött tükör s azok az aranyak.~ ~
1151 2, IV | nagy katasztrófa~Így maradt az arcképen a bal kéz művészi
1152 2, IV | Katalin megparancsolta az Ilona szolgálónak, hogy
1153 2, IV | ezt a festőt soha többet az ő színe elé ne bocsássa,
1154 2, IV | levelet neki át ne adjon. Az urának azonban nem panaszolta
1155 2, IV | idegen ember. Jó oka volt az eltitkolásra. A két férfi
1156 2, IV | titokban, miért kidolgozatlan az arcképen a bal kéz.~Egy
1157 2, IV | délután mégis megtörtént az, hogy az Ilona leányzó az
1158 2, IV | mégis megtörtént az, hogy az Ilona leányzó az asszonyához
1159 2, IV | az, hogy az Ilona leányzó az asszonyához belépve egy
1160 2, IV | lerepült a gyöngyös párta.~Az Ilona leány fölszedte a
1161 2, IV | a pártáját a földről, de az alatt az egész arcából,
1162 2, IV | pártáját a földről, de az alatt az egész arcából, a kígyózó
1163 2, IV | főzve, a patikáruslegényt, az Ilona szolgálót meg a fürmenderék
1164 2, IV | korában, s elolvasta belőle az Isten áldását váró asszonyok
1165 2, IV | házba beosonni; itt van az Ilona leányzó, aki bevezette.
1166 2, IV | jöhetett ide másért, mint az úrasszonnyal bűnt elkövetni.~
1167 2, IV | A festő beszélni akart: az asszonyok befogták a száját: „
1168 2, IV | összebeszélés! Most mars az áristomba!”~Azzal megfogták
1169 2, IV | férfit a pincebörtönbe, az asszonyt pedig az emeleten
1170 2, IV | pincebörtönbe, az asszonyt pedig az emeleten levő tömlöcbe,
1171 2, IV | rendeltetve.~A valóság pedig az volt, hogy a patikáruslegényt
1172 2, IV | hogy a patikáruslegényt az Ilona szolgáló hívta magához,
1173 2, IV | hogy most tetten kaphatják az asszonyát. Valóságos kicsinált
1174 2, IV | kicsinált komplott volt az egész, egy üldözött asszony
1175 2, V | V. Az ítélet~Valami elhihetetlen
1176 2, V | leggyűlöletesebb bűnnel az elöljáróság. Összecsődítenek
1177 2, V | hazug tanút, akik rávallanak az asszonyra, hogy szerelmi
1178 2, V | vétetik egy szőlőcsősznek az a bizonyságtétele, hogy
1179 2, V | egy harkályt lőtt, s azt az asszonyságnak ajándékozta.
1180 2, V | aki bizonyította, hogy az ő füle hallatára biztatta
1181 2, V | a patikáruslegényt, hogy az urát ölje meg – méreggel.
1182 2, V | előtt, hogy bizony csak az Ilona leányzó a csapodár
1183 2, V | rejtette el, s ő árulta el az ottlétét a fürmenderéknek.
1184 2, V | ottlétét a fürmenderéknek. De az ő vallomását nem vették
1185 2, V | törvényt ültek, s meghozták az ítéletet bírák uraimék.
1186 2, V | közölni. Elégnek találjuk az indokolásból kiemelni azt,
1187 2, V | indokolásból kiemelni azt, hogy az inkattusok (vádlottak) nem
1188 2, V | Isten parancsolatjával, sem az ország törvényeivel, sem
1189 2, V | meg szoktak büntettetni, az ő testöket fajtalanságra
1190 2, V | ezekből kitetszik, hogy az I. asszony Nempsovics Jánosnak
1191 2, V | instanciájából. Azért mivel az asszony férjéhez való hite
1192 2, V | érdemlett büntetésökre.~Az ítéletben említett instanciája
1193 2, V | elkövetését tagadja. Hogy az asszony házához ment, arra
1194 2, V | inkább, mint implikálná. Az akciónak egész kontextusát
1195 2, V | küzdés, szenvedés még csak az elején járja.~Ne sajnáljuk
1196 2, V | elhelyezni. Nincs ebben az elbeszélésemben egy lapra
1197 2, VI | földről összegyülekeztek az atyafiak, ismerősök. Ilyenkor
1198 2, VI | Ilyenkor kitett magáért az özvegy.~Dabóczy Marcsa vezette
1199 2, VI | lábdobogással, amiben csak az a hiba, hogy egyszerre csak
1200 2, VI | egy pár táncolhatja, addig az övé az egész tánchelyiség,
1201 2, VI | táncolhatja, addig az övé az egész tánchelyiség, a többiek
1202 2, VI | trombitások fújják a nótát, s az öregek, akiknek már nem
1203 2, VI | járóra, ha mulatni kellett. – Az bizony ott ül valahol a
1204 2, VI | egyetlen leánya, Zsuzsika az. Neki nem szabad a táncban
1205 2, VI | egészségkímélésből. A legvalószínűbb ok az, hogy most még az anyja
1206 2, VI | legvalószínűbb ok az, hogy most még az anyja akar táncolni: neki
1207 2, VI | beszélgetett vele, amit az nagy figyelemmel hallgatott.~
1208 2, VI | karját.~– Ohó, úr uram! Az nem járja! Ellopni magát
1209 2, VI | leány, ha szeles: Talál, az aki keres.”~Egész kör képződött
1210 2, VI | körül megforgatja, mialatt az karját válla körül fonja.
1211 2, VI | félbolond?~Baranyi ráismer. Ez az ő cselédje, a Kardosné.~–
1212 2, VI | táncolj most, uram! – rikácsol az ünneprontó asszony. – Elfogták
1213 2, VI | a piacon!~– Megőrült ez az asszony!~– Ha nekem nem
1214 2, VI | amint ezt a levelet olvasta. Az emberevő vad indiánok toporzékolnak
1215 2, VI | toporzékolnak így. A fejét ütötte az öklével. Ordított és zokogott:
1216 2, VI | utánaszaladt csitítva: „Itt az Ungvári uram szekere; csak
1217 2, VI | keservesen fölzavarta ez az eset. Hallatlan, sőt elhihetetlen
1218 2, VI | hazában. A pariparobogás kinn az udvaron jelezé, s a kicsődült
1219 2, VI | hogy történt, mint történt az egész rémeset, amit ő aprólékosan
1220 2, VI | könnyei a tányérjára; hogy az ő jó asszonyát, aki valóságos
1221 2, VI | úr, aki megnyugtatá, hogy az a lefejezés nem megy ám
1222 2, VI | vizsgálja meg a bűnvádat, s az mondja ki a döntő ítéletet.~–
1223 2, VI | hónapban.~– Hát addig mi lesz az én szegény asszonyommal?~–
1224 2, VI | Majd megszokja.~– De azt az én uram nem fogja engedni!~–
1225 2, VI | ismerem Baranyi Miklós uramat, az mindenre képes az ő szeretett
1226 2, VI | uramat, az mindenre képes az ő szeretett feleségéért,
1227 2, VI | beszélt a parasztasszony, hogy az úri vendégseregnek a hideg
1228 2, VI | beváltását. Annyival inkább, hogy az elkövetett igazságtalanság
1229 2, VI | asszonyom nem is maradt az úri kastélyban éjszakára;
1230 2, VI | befogatott, s nekiindult az útnak Debrecen felé. „Megyek
1231 2, VI | voltak a belső szobájukban, az a halavány madonnaarcú leányka
1232 2, VI | fuvolahangon, azt a kérdést intézve az édesmamájához;~– Ugyebár,
1233 2, VII | cselekedtek kegyelmetek az én asszonyommal? – ordította
1234 2, VII | Fekete uram hátra sem fordult az íróasztalától, ahol valami
1235 2, VII | helyen van. A városházában, az asszonyok számára fenntartott
1236 2, VII | legelőször is kegyelmednek az édesanyja, azután meg a
1237 2, VII | hazai törvények ellenére?~– Az emberi törvények felett
1238 2, VII | törvények felett állanak az isteni törvények, melyek
1239 2, VII | megbüntetendőnek ítélik.~– Ki meri az én feleségemet fajtalansággal
1240 2, VII | együtt. Hogy odajárt hozzá, az én tudtommal és beleegyezésemmel
1241 2, VII | kegyelmed a valót megtudni, mert az nagyon fájni fog a szívének.~–
1242 2, VII | bebizonyított dolog, hogy az asszony megcsalt, akkor
1243 2, VII | király törvénye szerint.~– Az a törvény aboleáltatott.~–
1244 2, VII | csak a becsületes ember, az ártatlan számára nincsen!
1245 2, VII | Miklós olyat ütött öklével az asztalra, hogy kalamáris,
1246 2, VII | farizeusai, azért, hogy az asszonyomat a mentségétől
1247 2, VII | városostul!~Azzal elrohant, még az utcán is végigordítva manicheus
1248 2, VII | piktort, a vádlottat világosan az elöljáróság szöktette meg;
1249 2, VII | hivatalos okiratok bizonyítják.~Az ítélet közlése után az elfogott
1250 2, VII | Az ítélet közlése után az elfogott patikárus arra
1251 2, VII | Úrvacsorájában részesülni. Az ilyen kérés meg nem tagadható.
1252 2, VII | teológust, aki történetesen az ő saját fia volt, az Ádám. –
1253 2, VII | történetesen az ő saját fia volt, az Ádám. – Ez pedig cinkostársa
1254 2, VII | a tettenkapatási tervet; az egyik családi gyűlöletből,
1255 2, VII | családi gyűlöletből, a másik az elutasított szerelmes bosszújából.
1256 2, VII | rendeletét, mely szerint az instans rabnak megengedtetik
1257 2, VII | instans rabnak megengedtetik az Úrvacsorájának fölvétele,
1258 2, VII | volt bízva meghatározni, az Úrvacsorájának tartozandóságait;
1259 2, VII | gyilkossággal vádolt ura volt az asztalnál a fölszolgáló
1260 2, VII | inas, maga is rab.~Hogy ez az Úrvacsorája mennyire kielégítette
1261 2, VII | tudatával megáldott állapotban az asztal alatt találtatott;
1262 2, VII | találtatott; azután pedig az árestáns hűlt helye, aki
1263 2, VII | árestáns hűlt helye, aki az éjjel szépen kisétált a
1264 2, VII | volt a porkolábnak, hogy az maga dicsekedett a poroszlóinak
1265 2, VII | a víg lakomákkal, amiket az ő szállásán folytattak estenkint. „
1266 2 (1) | a parancsolat ellenére az alsó tömlöcre le nem vetette
1267 2, VII | férfit, akinek a vallomása az asszonyt fölmentheté vala,
1268 2, VII | sedriára; ott meghányják-vetik az egész ügyet, végre majd
1269 2, VII | ügyet, végre majd kimondják az ítéletet, hogy a vádlottak
1270 2, VII | kitiltassanak.3~Baranyi Miklós, mint az őrült szaladgált a városban,
1271 2, VII | kegyelmed – nyugasztalá őt az egyházfő –, az a magisztratuális
1272 2, VII | nyugasztalá őt az egyházfő –, az a magisztratuális ítélet
1273 2, VII | vármegyei törvényszékre, ahol az bizonyára enyhíttetni fog,
1274 2, VII | De hiszen meg van fosztva az asszony a védelem lehetőségétől
1275 2, VII | szökni a tömlöcből.~– Azért az ítélet végrehajtása suspendáltatni
1276 2, VII | soha nem fogják el; mert az nem volt patikáruslegény,
1277 2, VII | hítták Nempsovics Jánosnak. Az egy híres piktor volt, akit
1278 2, VII | tartózkodásomban. Magyar neve volt. Az azóta túl van a lengyel
1279 2, VII | megnöveszti, senki sem ismer rá: az elítélt Nempsovics sohasem
1280 2, VII | kerül kézre.~– És addig az én feleségem folyvást a
1281 2, VII | Ilyen esetnél, amilyen az Ungvári Katalin asszonyé,
1282 2, VII | csomó megoldása.~Miklósnak az arca lángba borult erre
1283 2, VII | Azt pediglen nem tehetjük. Az elválásra nincsenek elegendő
1284 2, VII | a paradicsomban.~Miklós az egész úton epét hányt; –
1285 2, VII | hányt; – most tört ki belőle az utolsó roham:~– És letépem
1286 2, VII | a keserves hercehurcában az öreg Ungvári. Öt megütötte
1287 2, VII | senki a tömlöcben, hogy az apját eltemették. Gyászt
1288 2, VIII | VIII. Az égküldte tanú~Mikor már
1289 2, VIII | el a vádlott-társa, el az apja, a papja; mindenki
1290 2, VIII | jóságos Isten egy élő tanút az égből.~…Ó, te örök Isten!
1291 2, VIII | egészséges gyermek volt az újszülött.~Ezt az élő tanút
1292 2, VIII | gyermek volt az újszülött.~Ezt az élő tanút küldte neki a
1293 2, VIII | városban, egyszerre megfordult az egész közvélemény. Valamennyi
1294 2, VIII | Valamennyi asszony mind rohant az urához, rohant az utcára,
1295 2, VIII | rohant az urához, rohant az utcára, telekiabálta vele
1296 2, VIII | Hazugság! Cudarság! Nem lehet az az asszony bűnös. Bolond
1297 2, VIII | Cudarság! Nem lehet az az asszony bűnös. Bolond volt,
1298 2, VIII | ellenséges indulatából ez a hír, az volt maga a fürmenderné,
1299 2, VIII | Katalin anyósa.~Zokogva rohant az urához.~Ez az asszony nem
1300 2, VIII | Zokogva rohant az urához.~Ez az asszony nem vétkes! Mindnyájan
1301 2, VIII | Mindnyájan megcsalattunk az árulkodók által. Lehetetlen
1302 2, VIII | árulkodók által. Lehetetlen az, hogy egy asszony abban
1303 2, VIII | hogy egy asszony abban az állapotban, amikor Isten
1304 2, VIII | fürmendernél a város bölcsei: az orvosdoktor, a patikárius
1305 2, VIII | asszonyuk kiadatását, amiben az egész kofasereg segédkezett
1306 2, VIII | nekie megengedtetik, hogy az ítélet meghozataláig magát
1307 2, VIII | ajtaja megnyittatott, s az Ungváriék munkásasszonyai
1308 2, VIII | diadalkiáltással. Olyan volt az, mint egy hadvezérnek triumfális
1309 2, VIII | szoptatta a világ szeme láttára. Az egész asszonynép, még az
1310 2, VIII | Az egész asszonynép, még az ablakból kinézők is, hangos
1311 2, VIII | amin nem tudtak segíteni se az egyházi, se a katonai, se
1312 2, VIII | akit a Jehova Isten küldött az ismeretlen másvilágból,
1313 2, VIII | Szárnyai nem voltak már az angyalkának, mégis el tudta
1314 2, VIII | angyalkának, mégis el tudta vinni az anyját.~…Van már, kit szeressen!
1315 2, VIII | már, kiért megostromolja az egeket, ha a földet, a poklot
1316 2, IX | nem lehet elhinni, amíg az írott és nyomtatott krónikákat
1317 2, IX | újabb porfellegeket, melyek az úton közeledtek őrült gyorsasággal.~
1318 2, IX | Debrecen ellen.~Jellemző az akkori állapotokra, hogy
1319 2, IX | hoznak a megriadt pásztorok.~Az egész tanácsot megfosztá
1320 2, IX | egész tanácsot megfosztá az eszétől a rémület.~Mit tudtak
1321 2, IX | meghúzva: anélkül, hogy az okát tudná, hogy miért szaladt
1322 2, IX | rosszabb nem lehet, mint az itthoniak voltak;~Hát az
1323 2, IX | az itthoniak voltak;~Hát az egész katasztrófában annyi
1324 2, IX | katasztrófában annyi volt az igaz, hogy a nagyváradi
1325 2, IX | hagyott résen oldalba foghatta az ostromló sereget. A komisszárius
1326 2, IX | komisszárius szabad csapatja volt az, mely Debrecen felé közeledett:
1327 2, IX | Debrecen felé közeledett: az riasztotta meg a gulyákat,
1328 2, IX | gulyák meg a magisztrátust: az meg az egész várost. Ez
1329 2, IX | a magisztrátust: az meg az egész várost. Ez elől a
1330 2 (1) | elvesztette, azt siratta, kereste az utcán. Soknak férje, szekere
1331 2 (1) | kimondani, a minémű bódulás volt az ily hirtelenséggel. És így
1332 2 (1) | jegyzőkönyv megörökíté azt az adatot, hogy „Bírák uraimék,
1333 2 (1) | adatot, hogy „Bírák uraimék, az emberek nagyjaival Tokajnál
1334 2 (1) | sok nyomorúsággal kellett az időt tölteni.”~
1335 2, X | Ott már megdöbbentette az, hogy a körfal kapuját nyitva
1336 2, X | zárva. Egy lélek nem járt az utcán, egy szekér nem mutatkozott
1337 2, X | zárva. A patika! Aminek az ajtaját éjjel-nappal nyitva
1338 2, X | a Kardosné jött eléje. Az is a kezeit tördelte, s
1339 2, X | Baranyi Miklós.~– Elfutott az egész város.~– Hová futott?~–
1340 2, X | S miért futott el?~– Az ellenség elől.~– Hát hol
1341 2, X | ellenség elől.~– Hát hol az ellenség?~– Itt hozza kegyelmed
1342 2, X | kegyelmed magával.~– Én vagyok az ellenség?~Aztán meggondolta
1343 2, X | azért csak nem kellett volna az egész várost lakatlanná
1344 2, X | szabad?~– Mert itt őrizzük az asszonyunkat, akit megesküdtettek,
1345 2, X | elhagyni a házát.~– Hát az asszonyt hazabocsátották
1346 2, X | kaput becsukta maga után, az utána kullogó Sára asszony
1347 2, X | tudassak elébb valamit, mielőtt az asszonyunk elé kerülne.
1348 2, X | asszonyunk elé kerülne. Az most nagyon nehéz indulattal
1349 2, X | képpel fogadja.~– Engemet? Az én feleségem?~– Bizony kegyelmedet.
1350 2, X | feleségem?~– Bizony kegyelmedet. Az édes felesége.~– Hát mi
1351 2, X | felesége.~– Hát mi történt?~– Az történt, hogy amint a kegyelmed
1352 2, X | intézkedéséből megbabázott, az egész város minden asszonya
1353 2, X | asszonya felzajdult, bizonyítva az ártatlanságát. Isten maga
1354 2, X | esküvést őtőle magától, hogy az ítélete kihirdetéséig a
1355 2, X | akkor itten!~– Hát bizony az nagy baj volt, hogy nem
1356 2, X | elhelyeztük a maga szobájában az asszonyságot és a kis gyermekét.
1357 2, X | megbántotta.~Miklós eltakarta az arcát a kezével. Az anyja
1358 2, X | eltakarta az arcát a kezével. Az anyja bocsánatot kér! Szeretett
1359 2, X | ez a nagy sietség?~– Hát az asszonyunk is azt kérdezte.
1360 2, X | húzódozott, vonakodott előállani az okával. Én összenéztem a
1361 2, X | marasztott; legyünk ott, hátha az ő szavai után olyan változásba
1362 2, X | olyan változásba talál esni az asszonyunk, amikor a segítségünkre
1363 2, X | lesz. Akkor aztán előadta az igazságot. Hogy kegyelmed,
1364 2, X | hivatalos titoknak.~Nem az! Csupán „pia fraus”. Talán
1365 2, X | lélek), amit megtudott: az pedig siet e tudomását közölni
1366 2, X | elmondanom. Már most felmehet az asszonyához, tudja a járást.~
1367 2, X | Érezte, hogy nagyot vétett. Az ártatlan asszonyát elítélte,
1368 2, X | elkárhoztatta, erősebben, mint az esküdt ellenségei.~S ha
1369 2, X | ellenségei.~S ha még csak az asszonya iránti hűségét
1370 2, X | hűségét tagadta volna meg! De az egész életét megfordította,
1371 2, X | egész életét megfordította, az egész lelkét megmásította
1372 2, X | bátran a felesége szobájába.~Az asszony ott feküdt az ágyán,
1373 2, X | szobájába.~Az asszony ott feküdt az ágyán, halaványan a kiállt
1374 2, X | szenvedéstől. Valami glória szokott az ilyen végzetet betöltött
1375 2, X | látják benne: A kisgyermek az ágy előtt feküdt a bölcsőben (
1376 2, X | hűségem tanúját leküldte az égből. Levette rólam a gyalázatot.
1377 2, X | és ember előtt.~– Nekem az nem elég. Én elégtételt
1378 2, X | alszik, ne zavarjuk föl az álmát. Most angyalokkal
1379 2, X | mindenről értesülve volt.~Az öreg Balázs, a vén kuruc,
1380 2, X | talált élő embert, csak az Ungváriék cselédségét. Azoknak
1381 2, X | Én emlékezem rá – suttogá az asszony –, hogy ott álltam
1382 2, X | szent helyen, s elmondtam az esküt: én ezt a férfit szeretem,
1383 2, X | jól emlékszem – folytatá az asszony –, hogy ugyanazon
1384 2, X | ahhoz a valláshoz, ahhoz az egyházhoz, amelynek hitét
1385 2, X | választott országnak és az ő fejedelmének, aki a magyar
1386 2, X | szájammal mondtam?~– No, az igaz.~– És mikor az én hazámfiai,
1387 2, X | No, az igaz.~– És mikor az én hazámfiai, városom elöljárói,
1388 2, X | tetéztek: én meg nem törtem az eskümet, nem átkoztam meg
1389 2, X | bíráskodást. Emlékeztem az esküvésemre. Hát te, édes
1390 2, X | tanácsot a kardod markolatától, az téged meg nem véd a hitvesed
1391 2, X | arca nem volt sápadt; égett az indulat tüzétől; felemelkedett
1392 2, X | alakja csupa vad erő volt.~Az erős férfi védtelenül állt
1393 2, X | válok el tőled! – kiáltá az asszony kitörő eréllyel.~–
1394 2, X | hazádat, ha meg tudtad tagadni az egyházadat, a hitedet, meg
1395 2, X | fiadnak a törvényességét. Nem az én gyermekem.~A beteg nő
1396 2, X | erre elkezdett nevetni. Nem az az egészséges kedélytisztító
1397 2, X | elkezdett nevetni. Nem az az egészséges kedélytisztító
1398 2, X | kedélytisztító rázkódtatás volt az, melytől a zsigerek fölelevenednek;
1399 2, X | ment át. Vánkosába temette az arcát, hogy a rohamot elfojtsa
1400 2, X | még mindig közbeugatott az a nevető kobold.~– Haha!
1401 2, X | Elkéstél már: Be van írva az már a matrikulába: hacsak
1402 2, X | ország-világ előtt, hogy nem az én fiam a gyermeked!~– Én
1403 2, X | lélek, hazajárj hirdetni az Isten ítéletét!~A gyermek
1404 2, X | Miklós felé, rebegve azt az egy szótagot, amit tudott: „
1405 2, XI | elkeseredésében magának választott, az volt a helyes út.~Hiszen
1406 2, XI | mi, mai kor emberei, csak az ötven esztendővel ezelőtt
1407 2, XI | történteket.~Nem ő volt az első, nem is az utolsó,
1408 2, XI | Nem ő volt az első, nem is az utolsó, aki két hűség közül
1409 2, XI | nemzeti fejedelem elhagyta az országot. Utolsó hadserege
1410 2, XI | senkit a szabadságharcra. Az ország békességet kíván:
1411 2, XI | magát a diadalmas pártnál. Az kapott donációt, előkelő
1412 2, XI | neveztetett ki. Magas paripa az! Akire a király a legfelső
1413 2, XI | selyemtakaróval befedve: csak az orcája volt kinn.~Baranyi
1414 2, XII | vitetett, legközelebbi feladata az lett, hogy kellemetlenné
1415 2, XII | keresztlányát feleségül venni.~Ezen az alapon a nagyváradi szentszék
1416 2, XII | nagyváradi szentszék kimondá az ítéletet, hogy nemes Baranyi
1417 2, XII | szülötte magzatja pedig, az levén a törvény szava, hogy „
1418 2, XII | quem nuptiae denominant” (az az apa, akit a házasság
1419 2, XII | nuptiae denominant” (az az apa, akit a házasság megnevez)
1420 2, XIII | Ha arra kerül a sor.~Mert az nem úgy megy ám, hogy „adsza!
1421 2, XIII | köszönte be kedélyesen az alispán.~Dehogy verték ki;
1422 2, XIII | idejéig nem is esett szó az idejövetel céljáról. Nagyon
1423 2, XIII | egy ecetes bor, egy lyuk az abroszon minden jó szándékot
1424 2, XIII | találni asszonyi tapintattal az arany középutat.~Az asztal
1425 2, XIII | tapintattal az arany középutat.~Az asztal feletti beszélgetésre
1426 2, XIII | címe szerint szólítottak. Az alispán volt „tekintetes
1427 2, XIII | ha valamivel megkínálta. Az egész ebéd nagy nyájaskodás
1428 2, XIII | felírhatja ujja hegyével a nevét; az ablakon nem lehet belátni
1429 2, XIII | után átmentek a vendégek az úrnő szobájába, s letelepedének.~
1430 2, XIII | kölcsönös intésre fölállának, s az előbbi ékes beszédre nyitotta
1431 2, XIII | kegyelmetek előtt, hogy az én kedves öcsémuram, méltóságos
1432 2, XIII | szép-e? Nagyon szép volt.~Az alispán úr akkora lélegzetet
1433 2, XIII | ránehezedik, s rátért a dologra.~– Az én kedves uramöcsémet, miként
1434 2, XIII | felé vezette: itt lakozván az ő szívének választottja,
1435 2, XIII | élettársának kiválasztott. Én tehát az ő megbízásából ezennel solemniter
1436 2, XIII | pillantott. Milyen volt az arca? Rút volt, nagyon rút!
1437 2, XIII | sikeréül azt nyerje, hogy az a leányába bolondul bele!
1438 2, XIII | végzetes megfordítására, hogy az most, amikor szabad lett,
1439 2, XIII | leányának ajánlja fel a kezét. Az ég tüze hulljon alá minden
1440 2, XIII | lunatika, holdbajáró!~– Majd az én dolgom lesz őt a holdból
1441 2, XIII | fel a pamlagról, s levert az asztalról egypár kávéscsészét,
1442 2, XIII | Ennél a vallomásnál a leány az anyja keblére vetette magát,
1443 2, XIII | mutattad.~A leány két karját az anyja nyaka körül fűzte
1444 2, XIII | együtt fog menni a leányával. Az feleségnek, ő pedig anyósnak.
1445 2, XIII | meg Miklós úr, hogy milyen az a jól fűtött pokol?~Még
1446 2, XIII | kóstolja meg már, hogy milyen az seprűstől?~Zsuzsánna asszony
1447 2, XIII | választják el tőled soha.~Az alispán szokva volt már
1448 2, XIII | alispán szokva volt már az ilyen szcénákhoz. Így csinálják
1449 2, XIII | csinálják azt rendesen. Az ügyes násznagy tudj a már
1450 2, XIII | már a módját, hogy kell az ilyen jelenetet dűlőútra
1451 2, XIII | is eljön velem.~Fölteszik az ágyam, azután a ládám, magam
1452 2, XIII | is eljön velem.~A nótának az a vége, hogy a síró szemekből,
1453 2, XIII | szemekből, mint eső után az alkonyi fellegekből, kisüt
1454 2, XIII | majd megtudod, hogy milyen az igazi fúria, boszorkány,
1455 2, XIII | akár egy jó színdarabnak az ötödik felvonásában.~Csak
1456 2, XIII | ötödik felvonásában.~Csak az a baj, hogy az életben még
1457 2, XIII | felvonásában.~Csak az a baj, hogy az életben még az ötödik felvonás
1458 2, XIII | baj, hogy az életben még az ötödik felvonás után hatodik,
1459 2, XIII | következik.~Hátra volt még az eljegyzés reális szakasza,
1460 2, XIII | gyakran szét is megy miatta az egész nyélbe sütött eljegyzés.
1461 2, XIII | közös keresmény? Mi legyen az özvegyi juss? A születendő
1462 2, XIII | terhet? – dörmögé oda neki az alispán.)~– Én pedig mindenemet
1463 2, XIII | kiveendőket”, aki látta már ezeket az ékszereket másutt is.~Így
1464 2, XIII | formaliter is rendbe lett hozva az egész ügy; a gyűrűk kicseréltettek,
1465 2, XIII | a két násznagy által, s az a kiadó násznagynak megőrzés
1466 2, XIV | ismerősöknek, legelső helyen az édesanyjának: Fekete Borbélyné
1467 2, XIV | famíliából való. Híres volt az ősapja, nagyapja, édesapja:
1468 2, XIV | nagyapja, édesapja: sőt, még az anyja is. Kastélyban nevelkedett,
1469 2, XIV | teremtés, aki kezet csókol az anyósnak, a nagynéninek. (
1470 2, XIV | anyósnak, a nagynéninek. (Az a másik, az harapott!)~Színből
1471 2, XIV | nagynéninek. (Az a másik, az harapott!)~Színből mindenki
1472 2, XIV | mosolygásra fintorítani, s az Ádám úrfi egy saját kezűleg
1473 2, XIV | kedves ángyikáját.~Ebéd után az ifjú házaspár megtette az
1474 2, XIV | az ifjú házaspár megtette az illetékes látogatásokat
1475 2, XIV | nézzen egy pillanatra ahhoz az ablakhoz. – Hanem a felesége,
1476 2, XIV | felesége, a Zsuzsa asszony, az fölemelé az arcát, s megpillantva
1477 2, XIV | Zsuzsa asszony, az fölemelé az arcát, s megpillantva az
1478 2, XIV | az arcát, s megpillantva az ablakban álló kisgyermeket,
1479 2, XIV | sonkolya is legyen.~Abban az időben még nem találták
1480 2, XIV | azt a bolondságot, hogy az új házasok nászútra keljenek:
1481 2, XIV | meghúzódnak a boldogságukkal.~Ami az első házasságnál történt,
1482 2, XIV | első házasságnál történt, az nem jön számításba: a zivatarban
1483 2, XIV | gulyáskarám, a beszerikai lakoma: az, mint már tudjuk, nem volt
1484 2, XIV | büntetéseiül, Ádámra kiszabva az izzadsággal járó munkát,
1485 2, XIV | járó munkát, Évára pedig az anyai hivatásból eredő fájdalmakat.~
1486 2, XIV | hivatásból eredő fájdalmakat.~Az első rendbeli Ádámnak megkönnyíté
1487 2, XIV | szerteszét szaladgálhatott az országban; nem volt kénytelen
1488 2, XIV | baja, más kívánsága: aztán az kemény természetű is volt:
1489 2, XIV | Nem is féltékenykedett az asszony, úgy bízott az urában,
1490 2, XIV | féltékenykedett az asszony, úgy bízott az urában, mint egy élő szentben;
1491 2, XIV | nevetett rajta, nem is látszott az arcán a szenvedés. Ha az
1492 2, XIV | az arcán a szenvedés. Ha az ura hetes távollét után
1493 2, XIV | septemvirnek otthon kellett ülni az aktái között, s végezni
1494 2, XIV | legizzadságosabb munkáját; az nem járhatta sorba a hajdú
1495 2, XIV | keserű ürömpoharát – egész az idők teljességeig. S az
1496 2, XIV | az idők teljességeig. S az új Éváján is meglátszott
1497 2, XIV | nem fogyott a házból; ha az egyik nem segített, elővették
1498 2, XIV | részét, arról gondoskodott az ő hűséges anyósa. Otthon
1499 2, XIV | Ádámnak ki kellett állani az ő szerettei részéről.~Alig
1500 2, XIV | hogy kitavaszodjék. Akkorra az volt tervezve, hogy a fiatalasszonyka
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2252 |