1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2252
bold = Main text
Part, Paragraph grey = Comment text
1501 2, XIV | hogy a fiatalasszonyka az anyjával együtt kiköltözik
1502 2, XIV | ebben a Váradban, melynek az utcái ki vannak kövezve;
1503 2, XIV | van fölfelé forgatva.~Ez az átköltözés be is következett;
1504 2, XIV | hogy mármost következik az ő megkönnyebbülése: a hűséges
1505 2, XIV | ki talál felejteni! Csak az estalkony hívta őket vissza
1506 2, XIV | ottmaradt második Ádámnak az egész éjszaka.~Az ám! Csakhogy
1507 2, XIV | Ádámnak az egész éjszaka.~Az ám! Csakhogy a bibliai Ádámnak
1508 2, XIV | valaki, aki mindent látó? Ki az? Tudjuk jól. Az anyós. Árgusnak
1509 2, XIV | látó? Ki az? Tudjuk jól. Az anyós. Árgusnak mind a száz
1510 2, XIV | álomra lehet furulyázni; – az anyósnak csak kettő van,
1511 2, XIV | tudunk?” – „Nem jött még meg az ura a szép szalmaözvegynek,
1512 2, XIV | mindent? Nem tud rájönni arra az ismeretre, hogy valamennyi
1513 2, XIV | mind meg van vesztegetve az anyósa által, hogy az úrnak
1514 2, XIV | vesztegetve az anyósa által, hogy az úrnak minden járását-kelését
1515 2, XIV | szenvedésektől.~Fiú lett!~Ennek az örömhírére rögtön vágtatott
1516 2, XIV | szívében. Jó állapotban találta az anyát és gyermekét. Hatalmas
1517 2, XIV | szokott lenni gyönge anyánál. Az orvosok tudják ennek az
1518 2, XIV | Az orvosok tudják ennek az okát.~A septemvir úr törvényszünetet
1519 2, XIV | hogy mi nevet válasszanak az újszülött számára.~Az apa
1520 2, XIV | válasszanak az újszülött számára.~Az apa azt mondta, hogy az
1521 2, XIV | Az apa azt mondta, hogy az ő nevére kereszteljék a
1522 2, XIV | a fiát Miklósnak, amire az anya, fekhelyéről fölemelkedve,
1523 2, XIV | semmiképpen bele nem egyezem. Az én uramnak már van egy fia,
1524 2 (1) | midőn ide hozta Debrecenbe, az egész város tele lévén véle,
1525 2 (1) | vagyon, melyen egy darabig az egész város népe csudálkozott.”~
1526 2, XIV | És ezzel a szavával ez az eddig figyelembe sem vett
1527 2, XIV | glóriával burkolta körül az alakját. Ezentúl úgy fogunk
1528 2, XIV | beszélni, mint egy szentről. Az is maradt – mindvégig.~…
1529 2, XIV | csinált azalatt?~Neki megvolt az öröme a kisgyermekében.
1530 2, XIV | törvény szerinti feleségét az urának. Meglátogatták, meghívták
1531 2, XIV | Meglátogatták, meghívták az előkelők: nem kellett magát
1532 2, XIV | bál, színház, búcsú.~Mikor az első foga kijön (aggasztó
1533 2, XIV | aggasztó szenvedés után); mikor az első szót kigagyogja; mikor
1534 2, XIV | kanállal; mikor már megismeri az anyját, utána repes kicsi
1535 2, XIV | magának világnyelvet: „tütü” az ital; „mámmám” az étel; „
1536 2, XIV | tütü” az ital; „mámmám” az étel; „tente” az alvás;
1537 2, XIV | mámmám” az étel; „tente” az alvás; kezét, lábát, fejét
1538 2, XIV | zámi puszta bérlete, melyet az apja kötött Baranyi Miklóssal,
1539 2, XIV | terhes kiadásokkal járt. Az első két esztendő nagyon
1540 2, XIV | nagyon mostoha volt ránézve: az egyik a nagy eszeveszett
1541 2, XIV | jött egy országos jégeső, az tett tönkre mindent. Katalinnak
1542 2, XIV | készpénzéből kellett teljesítenie az árendát. De megküldte rendén.
1543 2, XIV | De megküldte rendén. Ez az összeköttetése megmaradt
1544 2, XIV | a vajdai hegyen, melyet az anyjától örökölt. Azon épült
1545 2, XIV | ünnepségek is elmaradtak. Az első évben volt az a nagy
1546 2, XIV | elmaradtak. Az első évben volt az a nagy bolond népfutás.
1547 2, XIV | haszonbérkötés alkalmából az apja a vejével kontrahált.~
1548 2, XIV | leszüretelését átengedi az ő kedves vejének, hadd legyen
1549 2, XIV | Ductor István deák, akire az bízatott. S más emberrel
1550 2, XIV | Ilyenformán bekövetkezvén az idő, amely a szőlő leszüretelésére
1551 2, XIV | Kisasszonyhava. A fecskék sereglettek az égben, elköltözésükhöz készülődve.~
1552 2, XIV | odahítta a koldust. Amint az megszólalt, köszöntve, azonnal
1553 2, XIV | azonnal ráismert: „Kend az öreg Balázs bácsi?”~– Bizony
1554 2, XIV | Miért nem jön inkább az én házamhoz; ott elélhetne
1555 2, XIV | igaza is volt. A koldusság az egyedüli független állapot
1556 2, XIV | konyhaajtóban elrebegi: „amivel az Isten megáldotta!” az egyik
1557 2, XIV | amivel az Isten megáldotta!” az egyik vállán egy posztószél
1558 2, XIV | vászoniszák van keresztülvetve; az egyikbe a jótevő gazdasszony
1559 2, XIV | koldus a templomajtóban, s az ájtatos hívektől csak hull
1560 2, XIV | Azért hálálkodás számba megy az nála, hogy „fürmender uram
1561 2, XIV | szőlőnek két ajtaja volt, az egyik, a kisebb, a mély
1562 2, XIV | is Baranyi Miklóst, aztán az alispánt, azon kívül volt
1563 2, XIV | tartozott, és Miklósnak az új neje, Zsuzsika, aki a
1564 2, XIV | társaságot látta maga előtt. Az uraknak puska lógott a vállán.~
1565 2, XIV | szólt Katalin. – Hiszen ez az én szőlőm. – Én kapáltattam,
1566 2, XIV | De enyim a szüret.~– Az nem volna igazság.~– Semmi
1567 2, XIV | igazság.~– Semmi dolgod az igazsággal! Hogy mered te
1568 2, XIV | piaci némbernek szoktak az arcához vágni.~A nő visszavágott,
1569 2, XIV | hasonló sértő szóval:~– Ha én „az” vagyok, akkor te meg „ez”
1570 2, XIV | fogta. Kit akart meglőni? Az anyát vagy a fiát, vagy
1571 2, XIV | félrefordítá annak a fegyverét: „Az Istenért, Miklós, mit akarsz
1572 2, XIV | akarsz cselekedni!”~Aztán az urak is közbeléptek, elvették
1573 2, XIV | megátkozta:~– Verjen meg az Isten! Veretlen ne hagyjon!
1574 2, XIV | összetalálóan idézik ezt az utolsó mondatot, amit be
1575 2, XIV | szőlőkertjéből, azt kívánva az elfoglalónak, hogy feküdjék
1576 2, XIV | elfoglalónak, hogy feküdjék az egész terhével a lelkén
1577 2, XIV | hanem a mennyországát.4~Ez az elveszett szívek története.~ ~
1578 2, XV | Vijjongva csapongnak végig az égen: egyforma sebesen repül
1579 2, XV | égből, amelyik alul esik, az megholt.~Ilyen volt az ő
1580 2, XV | az megholt.~Ilyen volt az ő küzdelmük.~Azért a halálra
1581 2, XV | amit Katalinnak mondott az ő egykori szerelmese, férje,
1582 2, XV | kaphatott a szívére? Elég volt-e az, hogy a vén koldus a szűre
1583 2, XV | szóval, aztán kezet csókolt az úrasszonyának?~Nem volt
1584 2, XV | is; de hátha még most is az?)~Katalin elvesztette a
1585 2, XV | inkább agyonlőtte volna az az ember, ahogy akarta.
1586 2, XV | inkább agyonlőtte volna az az ember, ahogy akarta. Nem
1587 2, XV | hát van-e gyógyító ír erre az én halálos bajomra?~– Én
1588 2, XV | hallgatom.~– A vizsgáló orvosnak az a legelső feladata, hogy
1589 2, XV | akiket vér és eskü kötelezne az oltalmazásra.~– Ez az.~–
1590 2, XV | kötelezne az oltalmazásra.~– Ez az.~– Még annál nagyobb baj
1591 2, XV | annál nagyobb baj is van. Az, hogy kegyelmed nem csak
1592 2, XV | megtámadva; de még sokkal inkább az egyetlen szülött fiáéban.
1593 2, XV | mostan a Józsefek, hol vannak az angyalok?~– Most is közel
1594 2, XV | Most is közel vannak. Az angyal nem álom alakban
1595 2, XV | értelmében, a férjétől, az meg is nősült: új családot
1596 2, XV | akiben nincs más érzés, mint az élve eltemettetés, aki koporsója
1597 2, XV | én mind tudom és érzem. Az egész életem egy aszkéta
1598 2, XV | vándorbotom, bebarangolom az erdőket, mezőket, a természet
1599 2, XV | Nem egyéb a célom ezzel az ajánlatommal, minthogy egy
1600 2, XV | üldözött nőnek megszerezzem az oltalmat, amit egy férfi
1601 2, XV | vagyok. Tanári fizetésemet az oxfordi egyetemtől húzom;
1602 2, XV | s még jobban tisztelem az anyát. Legbuzgóbb vágyam
1603 2, XV | anyát. Legbuzgóbb vágyam az, hogy kegyelmed fiából derék,
1604 2, XV | aki testében legyen majd az apjának hasonmása, de lelkében
1605 2, XV | ölelte át új apjának a fejét. Az anya csak zokogni tudott.~
1606 2, XV | férjet. Hogy fog létrejönni az új egybekelés?~– Arra is
1607 2, XV | Arra is talált ki egy módot az úzus. Arra az esetre, ha
1608 2, XV | egy módot az úzus. Arra az esetre, ha a katolikussá
1609 2, XV | férj új házasságra kelt, az asszonynak megengedtetik
1610 2, XVI | bigámia~Most aztán előállt az a lehetetlen eset, hogy
1611 2, XVI | férfinak több felesége, s az allibámoni nők viszont egyenkint
1612 2, XVI | eresztik, de itt ez országban az ilyen állapot számtalan
1613 2, XVI | kérdés támad afölött, hogy ki az elsőszülött?~A vagyon, az
1614 2, XVI | az elsőszülött?~A vagyon, az örökség még hagyján! De
1615 2, XVI | hagyná vágni, hogy ő nem az apja fia. Becsület az első,
1616 2, XVI | nem az apja fia. Becsület az első, aztán jön az élet.~
1617 2, XVI | Becsület az első, aztán jön az élet.~Katalin, amint egy
1618 2, XVI | akarta vívni gyermekének az apját.~Egyenesen ahhoz a
1619 2, XVI | szöveg:~Én Ungvári Kata, az előtt tekintetes nemzetes
1620 2, XVI | lelkiismerettűl kényszeríttetvén, hogy az utolsó ítéleten eddig való
1621 2, XVI | lelkiismerettel magyarázni, és az én közöttem és tekintetes
1622 2, XVI | keresgetni kezdvén, ott találták az odavaló debreceni patikárus
1623 2, XVI | lelkiismerettel üdvözülni és az utolsó ítéleten a mindeneket
1624 2, XVI | amidőn e bűnnel vádoltattam, az ő fiának életet adtam, azt
1625 2, XVI | vallom és mondom, s ebben az igazmondásomban élni és
1626 2, XVI | igazmondásomban élni és meghalni, s az igaz ítélő Bíró Jézus Krisztusom
1627 2, XVI | Bíró Jézus Krisztusom előtt az utolsó ítéleten megjelenni,
1628 2, XVI | deklarációmat és vallomásomat, az A betű alatt levő matriculával
1629 2, XVI | teljes ülésében vette fel az elbeszélő vallomást, s pecsétjével
1630 2, XVI | megvessem a fundamentomát az egyetlen fiam becsületének.~–
1631 2, XVI | beíratott a matrikulába az apja nevére, fel fog vétetni
1632 2, XVI | nevére, fel fog vétetni az iskolába a becsületes nevén.
1633 2, XVI | világi törvény szerint. Az apjának új asszonytól új
1634 2, XVI | Zebaóth Isten! Hová gondol ez az asszony? Ha a fia megnő,
1635 2, XVI | ügyet?~– Akarom én! Nincs az életemnek egyéb törekvése.
1636 2, XVI | törekvése. Minden esztendőben, az év minden szakaszában teszek
1637 2, XVI | nem segítenek, megtalálom az utat az égiekhez: a küszöbét
1638 2, XVI | segítenek, megtalálom az utat az égiekhez: a küszöbét már
1639 2, XVII | a saját új felesége. Azt az a fatális jelenet ott a
1640 2, XVII | álmában megjelent előtte az eltaszított asszony, árva
1641 2, XVII | fejére átkait kiáltva. Éjente az új nő felriadt álmából,
1642 2, XVII | meg azt a kisgyermeket!” Az asszony sikoltozására összefutott
1643 2, XVII | sikoltozására összefutott az egész ház; Zsuzsánna asszonnyal,
1644 2, XVII | rossz szellem szállta meg az asszonyt, s igyekeztek volna
1645 2, XVII | században már nem hittek az ördög hatalmában, s még
1646 2, XVII | ördögűző tudományában, s így az idegbeteg asszonyok gyógyítása
1647 2, XVII | mérhetett, akinek aztán az ideges feleségen kívül egy
1648 2, XVII | levelezésben volt Katalinnal. Az eltaszított asszony mindent
1649 2, XVII | plajbásszal. Gyorsan fejlődött az esze. Megtanulta a betűket
1650 2, XVII | levélben, ő átadta a leányának, az pedig kedveskedett vele
1651 2, XVII | nevezni a „Miki”.~És ezek az üdvözlő levelek pontosan
1652 2, XVII | névnapján, születésnapján, az első menyegzője napján,
1653 2, XVII | A septemvir dühöngött, az apa gyönyörködött.~A gyermeki
1654 2, XVII | firkák tökéletesültek. Már az volt rájuk írva: Száz puszit
1655 2, XVII | Ezeket mindig a feleség tette az asztalára.~Aznap nagy zivatar
1656 2, XVII | akkor nyájas képet kell az úri házastársaknak mutatni.
1657 2, XVII | a sarkával.~Hanem aztán az íróasztala fenekén meg lehetett
1658 2, XVII | patkó nyomával. Ez volt az autentikáció.~A szíve fájt,
1659 2, XVII | a hatalmas férfinak, de az úri büszkesége nem engedte
1660 2, XVII | büszkesége nem engedte azt az arcának mutatni, a száján
1661 2, XVII | fiának, amivel említé, mint „az a kölyök, az a zabigyerek”.~
1662 2, XVII | említé, mint „az a kölyök, az a zabigyerek”.~S annál inkább
1663 2, XVII | levelek csak ott voltak az alkalom napjára. Amit három
1664 2, XVII | három asszony elhatároz, az ellen nincs apelláta a septemvirális
1665 2, XVIII| jártak vele.~Ekkor aztán az özvegyen maradt Mária, a
1666 2, XVIII| Mária, a Krisztina néni meg az Ádám fiú pörbe keveredtek
1667 2, XVIII| Úgy látszott azonban, hogy az özvegy adja meg magát. Ágynak
1668 2, XVIII| Egyetlen ápolója volt, az Ilona leányzó. Ugyanaz,
1669 2, XVIII| azelőtt Ungváriéknál szolgált. Az a bizonyos.~Egy rosszul
1670 2, XVIII| elhinni.~– Húzd ki csak azt az alsó fiókját az almáriomnak,
1671 2, XVIII| csak azt az alsó fiókját az almáriomnak, ottan találsz
1672 2, XVIII| jöjjön ide a nagyanyjához az anyjával együtt, még majd
1673 2, XVIII| történt. A Kőmüvesné elvitte az izenetet, meg a sárga lábtyűket
1674 2, XVIII| sárga lábtyűket Katalinhoz; az izenetet kibővítve, a csizmácskákat
1675 2, XVIII| hogy a neje meglátogassa az anyósát, ha az maga hívatja
1676 2, XVIII| meglátogassa az anyósát, ha az maga hívatja a betegágyához,
1677 2, XVIII| gyermeket, s elvitte magával az özvegy lakására.~A gyermek
1678 2, XVIII| lakására.~A gyermek abban az évben kezdte el az iskolába
1679 2, XVIII| abban az évben kezdte el az iskolába járást: nagyon
1680 2, XVIII| a padban.~Mikor Katalin az ágyban fekvő Mária szobájába
1681 2, XVIII| szobájába belépett, láttára az anyósa nagy sírásra fakadt,
1682 2, XVIII| Katalin megölelte, megcsókolta az anyósát. Ez volt a megbocsátás
1683 2, XVIII| minden világi javaknál: az atyjának a szeretetét. Nem
1684 2, XVIII| amikor idejött, hogy bizony az ő fia a Miklóska, szeresse,
1685 2, XVIII| Kemény maradt a szíve. Nagy az ő büszkesége. A méltósága
1686 2, XVIII| gondoltam ki. Nyisd fel azt az almáriumot, s szedd ki belőle,
1687 2, XVIII| Katalin megtette, amit az anyósa mondott.~Az a szekrény
1688 2, XVIII| amit az anyósa mondott.~Az a szekrény tele volt fiúöltözetekkel.~–
1689 2, XVIII| amit legszélről találsz.~Az volt egy karmazsinpiros
1690 2, XVIII| suttogott.~– No, itt látod ebben az almáriumban mind azokat
1691 2, XVIII| fiadnak ajándékozom. Viselje ő az apja gyermekkori öltözeteit.
1692 2, XVIII| Katalin ráadta a kisfiára az apja gyermekkori köntösét,
1693 2, XVIII| Mintha csak őt látnám, az édes fiamat, ilyen idős
1694 2, XVIII| olyan.~Katalin csókolta az anyósa kezét meg a fia arcát,
1695 2, XVIII| mondani akarok – rebegé az öreg asszonyság. – Én azt
1696 2, XVIII| kívánom tőled, hogy így ebben az öltözetben küldd el a fiadat
1697 2, XVIII| öltözetben küldd el a fiadat az ő apjához, a méltóságos
1698 2, XVIII| elő. Tudsz-e már olvasni?~Az,anyja felelt helyette.~–
1699 2, XVIII| helyette.~– Óh, már tudja az egész kiskátét, a Hübnert,
1700 2, XVIII| Hübnert, húsz zsoltárt énekel: az egzámenten ő fogadja orációval
1701 2, XVIII| viztátorokat.~– Éppen mint az apja kis szeksta korában.~
1702 2, XVIII| korában.~Miklóska kibontá az összehajtott papírost, s
1703 2, XVIII| szép folyékonyan leolvasá az arra írt rigmust. Névnapi
1704 2, XVIII| rigmust. Névnapi köszöntő volt az (akkori magyarul úgy hítták,
1705 2, XVIII| hogy onomasztikon), amit az első Baranyi Miklós mondott
1706 2, XVIII| mondott el András napon az édesapjának, s olyan esze
1707 2, XVIII| hogy magától kiigazította az abban előforduló András
1708 2, XVIII| vette.~– Éppen így mondta el az én Miklóskám is ezt a rigmust,
1709 2, XVIII| azt mondja a vers végén: „Az én kedves apám éljen soká,
1710 2, XVIII| dáridó szokott lenni, melyen az ismerősök, atyafiak, úri
1711 2, XVIII| reggelén következnek aztán az ünnepélyes gratulációk.~
1712 2, XVIII| Katalinnal, összepakoltatá az eddig őrzött ifjonckori
1713 2, XVIII| a Miklós fiának, amikből az kinőtt: viselje azokat sorra
1714 2, XVIII| kinőtt: viselje azokat sorra az unoka. Az utolsó, amelyikben
1715 2, XVIII| viselje azokat sorra az unoka. Az utolsó, amelyikben már harcolt
1716 2, XVIII| harcolt és híreskedett, az ott volt Katalin birtokában:
1717 2, XVIII| volt Katalin birtokában: az kellett a piktornak, mikor
1718 2, XVIII| kellett a piktornak, mikor az arcképet festette, modellnek.~–
1719 2, XVIII| Kardosné betanította neki, hogy az ifjabbik asszonyságnak azt
1720 2, XVIII| azt mondja: „kis mama”, az idősebbet pedig úgy címezze: „
1721 2, XVIII| fogadta a gyermeket, Zsuzsika az ölébe vette, s a saját fésűjével
1722 2, XVIII| Ő még nem járt iskolába: az apja visszatartotta a betűk
1723 2, XVIII| egy közös ágyba: beállván az alvás ideje: a jó Kardosné
1724 2, XVIII| ideje: a jó Kardosné odaült az ágyuk mellé, s elkezdett
1725 2, XVIII| nagyon jókedvűnek látszott az éjjeli mulatság után.~Elébb
1726 2, XVIII| Szépen kérek,~Mézes bábút,~Az apátú.~Ezt bizonyosan a
1727 2, XVIII| sugalmazásaiból) hozzátette, két kezét az oltalmazott testrészére
1728 2, XVIII| kis pernahajder.~Ez mind az édesmama vezetése alatt
1729 2, XVIII| lépése is ugyanaz volt; az a lábhegyre emelkedő lejtés
1730 2, XVIII| a rigmust. Ez a hang is az ő gyermekhangja! Hát még
1731 2, XVIII| hogy megbánja, amit tett. Az apa került a méltóságos
1732 2, XVIII| került a méltóságos úr fölé. Az utolsó, elzokogott verssornál
1733 2, XVIII| tanította neked ezt a rigmust?~– Az édesanyám.~A főúr elővonta
1734 2, XVIII| főúr elővonta dolmányából az erszényét, s kivett belőle
1735 2, XVIII| markába nyomta.~– Ezt vidd az anyádnak.~Miklóska az aranyat
1736 2, XVIII| vidd az anyádnak.~Miklóska az aranyat adó kézre borult,
1737 2, XVIII| gyermeknek a fejét, hogy az arcába lásson, s aztán azt
1738 2, XVIII| hívnak?”~Ha ennek a fiúnak az ereiben csak egy csepp lett
1739 2, XVIII| csepp lett volna a vigyázó, az óvakodó görög vérből, azt
1740 2, XVIII| szokott: a keresztnevét, az éd-nevét, amin mindenki
1741 2, XVIII| amin mindenki híja; de az igazi apja fia volt: valódi
1742 2, XVIII| s kivágta a választ:~– Az én nevem nemes Baranyi Miklós.~
1743 2, XVIII| Ezzel a gyöngéd terv, amit az asszonyok kifundáltak, mind
1744 2, XVIII| fölülkerekedett a büszkeség az atyai elérzékenyülésen.
1745 2 (1) | megbocsáss Kató, engem az Isten megítélt éretted:
1746 2, XVIII| hirtelen kivitte a szobából, az ott vigyázó Kardosné kezébe
1747 2, XVIII| kezébe adva: „Vigye kend haza az anyjához: ugyan rosszul
1748 2, XVIII| gerjedve a nagy indulattól.~Az asszony reszketett, még
1749 2, XVIII| maradt helyén a szíve. Ez az ártatlan gyermek (akinek
1750 2, XVIII| szegény Miklóskára: hisz ő az én édes bátyám.~Erre még
1751 2, XVIII| főúr:~– Akkor te sem vagy az én fiam. Te kölyök, te fattyú.~
1752 2, XVIII| függött minden úri háznál az ajtó sarkára akasztva: szép
1753 2, XVIII| rászolgáltam.) Ez volt az apai fennhatóság látható
1754 2, XVIII| sírás jajgatás közben is, az ütések alatt, azt kiabálta
1755 2, XVIII| ütések alatt, azt kiabálta az apjának: „hiába ütsz, azért
1756 2, XVIII| kivették a büntetett fiút az apja keze közül.~No de aztán
1757 2, XVIII| rohanó ostromának pedig ismét az volt a célja, hogy kegyetlen
1758 2, XVIII| bosszút álljon. Ezúttal az édesanyján.~Könnyűszerrel
1759 2, XVIII| a mai kellemetlen szcéna az ő tudtával és akaratával
1760 2, XVIII| indíttatott. Hisz ő tartogatta az ő gyermeki gúnyáit; ő ruházta
1761 2, XVIII| adhatta a kezébe más, mint az öreganyja, valamint a tanácsot
1762 2, XVIII| praktika mellett, s ezáltal az ő méltóságos epéjét fölkeverje.~
1763 2, XVIII| már megint, anyámasszony, az én mortifikálásomra?~– Mit
1764 2, XVIII| volna? Odaküldtem hozzád az édes fiadat.~– Fia a patvarnak.
1765 2, XVIII| De én megtiltom azt, hogy az én nevemet viselje! Soha
1766 2, XVIII| évről évre viselni fogja az utcán, az iskolában ugyanazokat
1767 2, XVIII| viselni fogja az utcán, az iskolában ugyanazokat a
1768 2, XVIII| megy a Baranyi Miklós fia: az apja képmása!”~– Átkozott
1769 2, XVIII| képmása!”~– Átkozott legyen az, aki ezt kigondolta!~– Vigyázz,
1770 2, XVIII| fiam! Ne dobálózz könnyen az átkokkal, azok hamar visszaesnek
1771 2, XVIII| azok hamar visszaesnek az átokmondó fejére. Az én
1772 2, XVIII| visszaesnek az átokmondó fejére. Az én napjaim már meg vannak
1773 2, XVIII| sírva és gyásszal megyek az én koporsómba, amiért te
1774 2, XVIII| én koporsómba, amiért te az édes fiadat megtagadtad.
1775 2, XVIII| megtagadtad. Te itt maradsz az életnek, s te meg fogsz
1776 2, XVIII| mint a jég.~Ott volt már az anyja a Supremus Judex Curiae
1777 2 (4) | Baranyi Miklós fiát, mert az tulajdon valóságos gyermeke.”
1778 2 (4) | Miklós úrnak: „Megver téged az Isten, ha ezt a gyermeket
1779 2 (4) | Sírva és gyásszal megyek én az én koporsómba te miattad,
1780 2 (4) | gyermeket eltagadod, mert az valósággal olyan is, mintha
1781 3, I | I. Az apai puska~Az öreganyát
1782 3, I | I. Az apai puska~Az öreganyát eltemették; végrendeletét
1783 3, I | még most is folyik.~De hát az a mi történetünkre nincs
1784 3, I | jól neveltek.~Elmondtam én az én kálvinista híveimről
1785 3, I | méltónak találok. Ilyen volt az ifjúság nevelése. Ennél
1786 3, I | kis tanulók elindultak az országot széltében-hosszában
1787 3, I | hűséget és nemzetiséget. Az egész utat „per equos apostolorum” (
1788 3, I | a dáciát. Ebből fedezte az évi szükségleteit. Voltak
1789 3, I | elekció útján osztották fel. Az elekció érdemek szerint
1790 3, I | biennisek utoljára. Előjoga volt az első eminensnek. De a nagybotos
1791 3, I | eminensnek. De a nagybotos meg az első basszista tíz emberrel
1792 3, I | emberrel elébb eligált: ez volt az ő privilégiumuk.~És ebben
1793 3, I | súlyos korszakokon keresztül az ő patriarkális didaktikai
1794 3, I | Mihály, hogy elvitte magával az őszi vakáció alatt tapasztalati
1795 3, I | Rákóczi-féle szabadságharcnak az utóbetegsége tört ki ebben.~
1796 3, I | meghalt, ki elbújdosott; az országgyűlés száműzte a
1797 3, I | görögöket telepítettek az üresen maradt pusztákra.
1798 3, I | országos adót is vetett ki rá az új kormány. S nehéz közmunkákat
1799 3, I | utakat csináltatott vele! Ez az első dolga a németnek, ha
1800 3, I | országot hatalmába ejthet. Az egyiptomi fáraók piramisokat
1801 3, I | magyarok részesültek, hanem az ellenük hadakozott rác beköltözők
1802 3, I | is éppen úgy szipolyozták az idegen bérlők a nekik adományozott
1803 3, I | a protestáns magyarokét; az adót is egyformán behajtották
1804 3, I | rábírta nagy ígéretekkel, hogy az egész magyarországi rácságot
1805 3, I | örülhetett a főpap, hogy az életét megmenthette. Szegedinác
1806 3, I | eszelték ki, hogy most hát az ideje elkezdeni az új kuruc
1807 3, I | most hát az ideje elkezdeni az új kuruc háborút a járom
1808 3, I | összefog, mind kiveri a németet az országból. Szegedinác Péró
1809 3, I | esküdözött, hogy úgy legyen az Isten az ő Istene, ahogy
1810 3, I | hogy úgy legyen az Isten az ő Istene, ahogy ezentúl
1811 3, I | alig volt rendes katonaság, az is az invalidus fajtából,
1812 3, I | rendes katonaság, az is az invalidus fajtából, féllábú,
1813 3, I | hát volt!~És hát nemcsak az, hogy puskát ragad, hanem
1814 3, I | mellé véve, szembe is megy az ellenséggel, s segítségére
1815 3, I | felnőtt siheder volt: abban az időben, amidőn a diákot
1816 3, I | csákóval. Kiegészíté a jelmezt az övre akasztott tarsoly,
1817 3, I | követelve. A vándor diáknak az egész országban minden házhoz
1818 3, I | kálvinista, nem tartozom semmivel az eklézsiádnak.~– Bölcsen
1819 3, I | fordítva.~– S minek neked az a puska?~– Ellenség ellen
1820 3, I | szívében.)~– Úgy tudom, hogy az apám meg a nagyapám is fegyvert
1821 3, I | is fegyvert forgatott már az én koromban.~– Hátha agyonlőnek?~–
1822 3, I | puskát!~Átadta a diáknak. Az szótlanul vette el.~– Hát
1823 3, I | megköszönni. Majd köszönje meg azt az ellenség.~– Aztán visszahozd
1824 3, I | Köszönöm a marasztalást: sietős az utam.~– Nem vagy éhes?~–
1825 3, I | vadkörtefa alatt.~– Nem szólsz be az asszonyokhoz?~– Még az édesanyámtól
1826 3, I | be az asszonyokhoz?~– Még az édesanyámtól sem veszek
1827 3, I | aztán indultak mindjárt az ellenségre, s vitézül összeverekedtek
1828 3, I | aztán nagy parádé! Mikor az ellenség legyőzetése után
1829 3, I | sereg a nagyváradi kapun. Az egész város kicsődült eléjük:
1830 3, I | eléjük. A céhek kivonultak az öreg mesterekkel, templomi
1831 3, I | pompázott. (Mert nem igaz ám az, hogy a kálvinisták ne tisztelnék
1832 3, I | fölfegyverkezve, azoknak az élére sorakoztak úgy, hogy
1833 3, I | Növelte annak a tekintélyét az elöl lovagló csikósok, gulyások,
1834 3, I | trombitarecsegés, dobpörgés és az egy csapatban masírozó diákok
1835 3, I | vontatott. De betetézte a csodát az ágyút követő török muzsika,
1836 3, I | kegyesen.~Azért Te Hozzád az emberek~ Jőnek mindenünnen.~
1837 3, I | Szegény magyar vér!~Berekeszté az ünnepséget hat ágyúlövés
1838 3, I | ünnepséget hat ágyúlövés az elfogott csatakígyó öbléből,
1839 3, I | degez tarisznyát cepelve az oldalán. – Hát valami emléket
1840 3, I | úgy történt a dolog, hogy az árulóvá lett rácság egy
1841 3, I | nagyfalu) lakosságát. Még az asszonyok, leányok szoknyáit
1842 3, I | ütének, és osztozni kezdtek az összeharácsolt zsákmányon.~
1843 3, I | ezeket találta legelébb is az útjában.~Az az egészséges
1844 3, I | legelébb is az útjában.~Az az egészséges cívisész nem
1845 3, I | legelébb is az útjában.~Az az egészséges cívisész nem
1846 3, I | dőzsöléstől kábult rác hadat; az elfutott világgá, otthagyva
1847 3, I | birokra a Miklós diákkal, de az is, mikor tapasztalá, hogy
1848 3, I | legény, otthagyta a kezében az anyja szoknyáját (abból
1849 3, I | cétermordiózott is emiatt az aradi várparancsnok, aki
1850 3, I | azt a követelését illeti az aradi várparancsnoknak,
1851 3, I | nem bibliai cethal: amit az egyszer begyomrozott, beszélhet
1852 3, I | begyomrozott, beszélhet az már, hogy ő ilyen meg olyan
1853 3, I | olyan Jónás próféta, nem jön az onnan ki többet!~ ~
1854 3 (1) | Katalin vallomása, aki látta az apa által a fiának adott
1855 3 (1) | fiának adott puskát, mikor az a kurucok ellen indult.
1856 3 (1) | fiától azt a puskát; de az sohasem adta vissza; hiszen
1857 3 (1) | sohasem adta vissza; hiszen az volt egyetlen apai öröksége,
1858 3, II | aki mindenünnen kikopott, az lett peregrinus.~Azután
1859 3, II | városnak elég volt egy doktor, az is alig prosperált. A közönség
1860 3, II | senkinek sem volt kedve; az sok lemondással járt, nem
1861 3, II | hozzávaló feje, folytatta az apja mesterségét.~Tiszteletes
1862 3, II | tartotta, s korát megelőzve az emberek közötti egyenlőséget
1863 3, II | elójtogatott, s ezzel megveté az alapját a híressé lett debreceni
1864 3, II | mostohaapja azt mondta, hogy az nem életpálya; mellékfoglalkozásnak
1865 3, II | A magyar gazdaasszonynak az a büszkesége, hogy a nyoszolyája
1866 3, II | fölváltsa a lapos paplannal. Hát az a sok lúdhizlaló nő, akinek
1867 3, II | lúdtoll kereslete alábbszáll! Az mind ellensége lesz ez új
1868 3, II | lesz ez új módinak.~Azért az ifjú Miklós mégis bátran
1869 3, II | paplan meghonosításába. Az anyja szövőműhelyét átalakította
1870 3, II | munkába.~Ő azért csak eljárt az iskolába; de már nem beöltözött
1871 3, II | paplanokat gyártott.~Azt az egyet pedig meg kell adni
1872 3, II | célszerűnek mutatkozó újítást az életmódjában. Gyarmathy
1873 3, II | Mihály uram unszolására az egészségtelen, dohos sárházait
1874 3, II | egész céhet képeztek már, s az is megtörtént, hogy egy
1875 3, II | megtörtént, hogy egy időben az egész szűrszabó céh kénytelen
1876 3, II | olcsó. Aztán Debrecenben az okos szónak nagy ám a hatalma!
1877 3, II | Ezért aztán haragosai, az ellenesei meg a lúdtömő
1878 3, II | kofák rajta szárították az ifjú Baranyi Miklóson a
1879 3 (1) | kell egymással folytatni; az ellenkező etikai lehetetlenség
1880 3 (1) | hisszük és reméljük, hogy az örök béke korszaka egyszer
1881 3 (1) | tudósok kivétetnek belőle. Az abszurdum. Oda nem hat el
1882 3 (1) | kongresszus határozata s az Internationale arbitrium.~
1883 3, II | bizonyság reá, hogy nem az én vérem! Egy Baranyi nem
1884 3, II | nem lesz Baranyi soha!”~Az ifjú Miklós azonban nem
1885 3, II | törődött a gúnycímezéssel: az üzlete jól jövedelmezett,
1886 3, II | méltóságos septemvir úr az országúton haladván üveges
1887 3, II | üveges hintajában, megpillant az út mellett legelő egynéhány
1888 3, II | egynéhány sőre ökröt, amiknek az oldalára ugyanazon billog
1889 3, II | billog van sütve, melyet az ő szarvasmarhái viselnek:
1890 3, II | gazdasága.~– Hát hogy meritek az én ökreimet ide hajtani?~–
1891 3, II | hosszú szárú csizmákban, az egyik kezében egy megölt
1892 3, II | fogott el); ráismerhetett az arcára. A Miklós fia volt.
1893 3 (3) | septemvir nejétől hallotta:~…az úton megesmérte, hogy az
1894 3 (3) | az úton megesmérte, hogy az ő bélyege alatt vannak Baranyi
1895 3 (3) | ifjú Baranyi Miklós uramat, az ablaktól elfordulván, a
1896 3, III | Katalin~De hát hol van az egetvívó asszony? Mit csinál
1897 3, III | csinál Katalin? Eltűnt-e az örökre?~Egy óriási nagy,
1898 3, III | könyv felel meg erre.~Ez az asszony, ez az anya, azon
1899 3, III | erre.~Ez az asszony, ez az anya, azon idő alatt, amíg
1900 3, III | festők, patikások, doktorok, az emberi társaságok minden
1901 3, III | szaporodott, s majd mikor az utolsó lap is tele lesz
1902 3, III | S ugyan mire gondolt ez az asszony, mikor a legfőbb
1903 3, III | törvényszék elé készült az ügyével? Hol az a törvényszék?~
1904 3, III | készült az ügyével? Hol az a törvényszék?~Nem kevesebbre
1905 3, III | hogy a római pápa elé vigye az ügyét! Ő, a kálvinista asszony,
1906 3, III | hogy szisztéma volt ebben az őrült vállalkozásban, az
1907 3, III | az őrült vállalkozásban, az események gubancának bontó
1908 3, III | végezni nagy, nehéz munkáját az erős asszonynak; majd hogyha
1909 3, III | hogy minő csodálatra képes az egetvívó asszonyszív?~
1910 3, IV | IV. Az Erynnisek~A görög mitológia
1911 3, IV | Megaira, Tisyphone. Maga az Erynnis szó jelent dörgő
1912 3, IV | Láthatók a művészi ábrázolásaik az etruriai és tanagrai vázákon (
1913 3, IV | rátalált a maga két Erynnisére. Az egyik volt az anyósa, a
1914 3, IV | Erynnisére. Az egyik volt az anyósa, a másik a felesége,
1915 3, IV | tehet, hogy ő ideges, hogy az indulatai kínozzák: azonkívül
1916 3, IV | bajok: ez mind járuléka az asszonyi létnek. Az idegrendszer
1917 3, IV | járuléka az asszonyi létnek. Az idegrendszer hozza magával.
1918 3, IV | féltékenység keserű kifakadásai. Az asszony beteges, a férj
1919 3, IV | asszony beteges, a férj duzzad az egészségtől. Ő teszi a feleségét
1920 3, IV | mulattatja kedélyes pletykákkal az asszonyokat, akkor rá fogják,
1921 3, IV | leskelődik. De a legkínzóbb foka az érzéki ellenhatásnak, mikor
1922 3, IV | érzéki ellenhatásnak, mikor az asszony naphosszant elül
1923 3, IV | És némely napokon, amikor az asszonyra rájön a romlás,
1924 3, IV | Máskor meg éjszaka kiugrik az ágyából, s elkezd fel s
1925 3, IV | a szobában, a kályhától az ablakig és vissza, s abba
1926 3, IV | hajnalodtig. Aztán meg felriad az álmából: valami szörnyűt
1927 3, IV | látott, s ki akar ugrani az ablakon; meg is teszi, ha
1928 3, IV | férje el nem fogja. Ennek az asszonyi idegzet az okozója.~
1929 3, IV | Ennek az asszonyi idegzet az okozója.~A férj nem tud
1930 3, IV | testi, lelki gyötrelemben.~Az egyik asszony szenved, a
1931 3, IV | Gyakran eszébe jut ilyenkor az elhagyott asszony. Nem hallott
1932 3, IV | vágyódhatik vissza; mert az taszította őt el magától.~
1933 3, IV | nyomorult férj? – Elfut az otthonából. A jajszót nem
1934 3, IV | filkót. Vadászni is jólesik. Az erdő közepén, a földdel
1935 3, IV | édes a meglapulás: várni az őzet, a vadkant a puskacsőre.
1936 3, IV | ajtaja, s mindig ég a gyertya az ablakában. Miklós úr mindenkor
1937 3, IV | Bezzeg nem panaszkodik az, nem is haragszik meg semmiért.
1938 3, IV | amin nem nagyon kaptak az örökösök. Az a bizonyos
1939 3, IV | nagyon kaptak az örökösök. Az a bizonyos Ilona leányzó,
1940 3, IV | Ungváriék szolgálója, aki miatt az egész zűrzavar támadott.
1941 3, IV | egész zűrzavar támadott. Bíz az már, az idők haladtával
1942 3, IV | zűrzavar támadott. Bíz az már, az idők haladtával nemigen
1943 3, IV | haladtával nemigen hasonlított az Ungvári-címerre festett
1944 3, IV | Ezt hagyta testamentumban az elhunyt asszonyság a kedves
1945 3, IV | vele.~De másra is jó volt az Ilona.~A távolban járó családapa
1946 3, IV | családapa után leskelődni.~Az a leány nagy hamar behízelegte
1947 3, IV | törődött azzal, hogy Baranyiék az ő dolgáról értesüljenek,
1948 3, IV | tegnap a szobából? Bezárták az orrod előtt az ajtót, s
1949 3, IV | Bezárták az orrod előtt az ajtót, s semmi kérésre,
1950 3, IV | olyan névvel, amilyenért az első feleségedre puskát
1951 3, IV | ellen; úgy csavarták ki az asszonyok a kezedből.~Miklós
1952 3, IV | úr a feje hátulját ütötte az öklével; el nem tudta képzelni,
1953 3, IV | képzelni, honnan veszik itten az arról való tudomást, ami
1954 3, IV | hogy honnan tudnak meg az asszonyaid mindent, ami
1955 3, IV | De „a cél szentesíti az eszközöket”.~Tisyphone a
1956 3, IV | azt sem tudod még, hogy az asszonyaid a két fiad mellé
1957 3, IV | Sándor-család kálvinista volt. Az asszonyok protestáns vallásban
1958 3, IV | nevelték a fiúkat, s ezt az apa is úgy akarta, aki haraggal
1959 3, IV | a káptalan iránt, amért az Katalin mentségét és ellenvádját
1960 3, IV | ott járt aztán szépen! Az asszonyoknak tökéletes igazságuk
1961 3, IV | valaki, aki ezt jól tudja.~Az a valaki nem lehet más,
1962 3, IV | volt felőle győződve, hogy az ő meggyónt titkait a pap
1963 3, IV | akkor sem jött rá, hogy az árulkodás kölcsönösen van
1964 3, IV | kölcsönösen van rendszeresítve az ő Erynnisei között.~Valamit
1965 3, IV | sem tud róla semmit, csak az a kis kopogó rovar, aki
1966 3, IV | a kis kopogó rovar, aki az ágydeszkába fúrja magát,
1967 3, IV | hangulat. De a két asszonynak az összekacsingatásában van
1968 3 (2) | gyerekeket otthon tanítja s az iskolába vezeti.~
1969 3, IV | aztán a kedveskedés!~Ezek az igazi asszonyok, akik az
1970 3, IV | az igazi asszonyok, akik az embernek még a gyomra gondolatját
1971 3, IV | kitalálják!~Végül hozzák az illatozó feketekávét a findzsában.
1972 3, IV | feketekávét a findzsában. Az asszony saját ujjaival (
1973 3, IV | saját ujjaival (azokkal az átlátszó ujjakkal) rakja
1974 3, IV | Ekkor azt súgja fülébe az asszony.~– Nagyon sajnálom,
1975 3, IV | debreceni vacsora.~A férj az égből esett alá – egyszerre
1976 3, IV | kávésfindzsát, s kirohant az ebédlőteremből saját szobájába.~
1977 3, IV | Hogy sokáig nem jött elő, az asszonyok utánanéztek. Nagy
1978 3, IV | hirtelen levágták, feloldták: az urat fölélesztették; nem
1979 3, IV | többé se a feleségét, se az anyósát.4~ ~
1980 3, V | méltó vagy te azért, hogy az életadáson kívül a halált
1981 3, V | feltaláltad!~A halált, a halált!~Az angyalok legszelídebbikét.
1982 3, V | gőzkörből felvisz bennünket az örökfényes mennyországba!
1983 3, V | gyászjelentést.~Ketten is kiadták: az édesanyja meg a férje.~Az
1984 3, V | az édesanyja meg a férje.~Az édesanyja tudtul adá minden
1985 3, V | kísértetni a családi sírboltba.~Az édes férje pedig olyképpen
1986 3, V | paradicsomba vezessenek az angyalok!” S mily magasztos,
1987 3, V | örök életet élj Lázárral, az egykor szegénnyel!” Ezt
1988 3, V | udvaroncokkal fogsz együtt pompázni az örök üdvösségben, hanem
1989 3, V | néptől érthető nyelven beszél az egyház szónoka a világi
1990 3, V | dicsőség mulandóságáról, az örök élet gyönyörűségéről.
1991 3, V | rigmusban felmagasztalja az elhunyt keresztyéni virtusait,
1992 3, V | kíváncsian, hogy közte lesznek-e az elbúcsúztatott rokonok közt
1993 3, V | elbúcsúztatott rokonok közt az Ungvári Katalin, elébb Baranyi
1994 3, VI | a septemvir úrra. Annak az eligazítása, hogy a két
1995 3, VI | alá kerüljön. A törvény az apát jelöli ki. Ámde a nagyanya
1996 3, VI | emelt a sedria előtt azon az alapon, hogy a veje erkölcstelen
1997 3, VI | Miklós úr megtudhatta, hogy az ember még az inge gallérjában
1998 3, VI | megtudhatta, hogy az ember még az inge gallérjában sem bízhatik.
1999 3, VI | Ebből veszedelem kínálkozik. Az anyós készen van a harcra
2000 3, VI | magától Borbálát, s azzal az egész életét sivataggá tenni,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2252 |