1-500 | 501-1000 | 1001-1008
bold = Main text
Part, Paragraph grey = Comment text
1 1, I | feketébe játszó kék szemek. S hogy a fajjelleg még jobban kifejeztessék,
2 1, II | melyet közel egy éve már, hogy magával vitt nemzetes Baranyi
3 1, II | végre úgy fordult a világ, hogy a fejedelem betört az országba,
4 1, II | járt híveinek is jólesett, hogy ismét jóllakhatnak a „fehér
5 1, II | szépen énekelték azt a nótát, hogy „zöld erdő árnyékát, piros
6 1, II | ellenségtől. S ugyan jó, hogy nem lát! Mert ahogy a nádasból
7 1, II | fehérlő csontvázak hirdetik, hogy az agyaras maradt-e a győztes
8 1, II | a közeledő lovasok elől, hogy aztán megint újra kezdjék
9 1, II | már tudják a hazatérők, hogy mi vár reájuk otthon.~Az
10 1, II | laboda, ami olyan keserű, hogy még a sáska sem nyúl hozzá.~
11 1, II | sarkantyú nem bírja rávenni, hogy előremenjen. Mit éreznek
12 1, II | száját. S aztán visszafordul, hogy a lovára felkapjon. De az
13 1, II | ott aztán összerázkódik, hogy minden szerdék csörömpöl
14 1, II | Kakas? – kérdi a kapitány.~– Hogy a Krisztus pofozza föl a
15 1, II | szokás ez. A győzelmes basa, hogy beszámolhasson otthon Sztambulban
16 1, II | kuruc vezér most már tudja, hogy mi vár rá otthon. Felhő
17 1, II | tüskés tobozai hirdetik, hogy itt lakik a halál. Itt volt
18 1, III | Hasonlít az emberhez abban, hogy két keze van; hanem a pofájáért
19 1, III | csak ugatnak.~– Mondtam, hogy emberkutyák – erősíté állítását
20 1, III | vállalkozott a kapitány, hogy közéjük menjen tudakozódni.
21 1, III | dohogja Nyúzó hadnagy.~– Hogy beszélhetsz ilyet? – feddi
22 1, III | fűzfadorong, melyet arra használ, hogy mikor tocsogós ér állja
23 1, III | erre a szóra!~Haragos volt, hogy őtet, a katonát, valaki
24 1, III | bosszúsabb volt a vigasztalásért. Hogy az ő édese olyan könnyen
25 1, III | halat. Ezt mi úgy híjuk, hogy „potyka”, őnekik ez „babajcsikó”.~–
26 1, IV | pákász kiejtette azt a szót, hogy „görög”.~Afféle kétségbeesés
27 1, IV | hadnagyait azzal hagyta meg, hogy ő maga most beporoszkál
28 1, IV | debreceni görögöt. Azaz hogy ő így írta magát, de bíz
29 1, IV | fogva. Az egyik az volt, hogy az egész város áttért a
30 1, IV | arra olyan féltékeny volt, hogy más hitfelekezetbelit a
31 1, IV | utat-módot megpróbáltak, hogy Debrecenben valahogy letelepedhessenek.
32 1, IV | végre sikerült kivívniok, hogy megengedtetett nekik, hogy
33 1, IV | hogy megengedtetett nekik, hogy a Piac utcán egy házat megvehessenek,
34 1, IV | görögök fizették. Ők tudták, hogy mi hasznuk van rajta. Behozták
35 1, IV | görögökkel csinált szerződésben, hogy amint a tíz befogadott közül
36 1 (1) | egy ilyen végzést: „mivel, hogy Thóth János és Katalin,
37 1 (1) | azért végeztük felőllük, hogy innen, mint hitehagyottak
38 1, IV | földön. Mi oka lehetett, hogy nem tudtak benne gyökeret
39 1, IV | pöfékelve, s nem tudatik, hogy végrehajtatott volna rajtuk
40 1, IV | rajtuk a tanács rendelete, hogy a pipázónak, aki rajtakapatott,
41 1, IV | Annak a gondolatja volt az, hogy a kihalt görög társak után
42 1, IV | Miklósnak, mikor ráadta magát, hogy az elpusztult világot újra
43 1, IV | világot újra feltámassza, hogy földönfutóvá lett társait
44 1, IV | halála után… Meg sem várta, hogy jegygyűrűjét visszahozzuk
45 1, IV | embert csak úgy szólít, hogy »te tolvaj!« Hogyan fogja
46 1, IV | kétrét hajlik. Aszondom én, hogy menjünk mi elébb a göröghöz.
47 1, IV | kancsi szemed! Nem látod, hogy urak vagyunk, magyarok?~
48 1, IV | nem látod a bajuszunkról, hogy kálvinisták vagyunk? Nem
49 1, IV | dobosok jelt nem adnak, hogy szabad az út. A cirkáló
50 1, IV | lováról, rábízta a Balázsra, hogy vigye a paripákat a „Fehér
51 1, IV | építetett a földszinti tetejébe, hogy jobban elférjen.)~Olyan
52 1, IV | meghozta a galamb a hírt, hogy te megérkeztél Lengyelországból
53 1, IV | Hát azt honnan tudtad, hogy ide fogok jönni látogatóba,
54 1, IV | asszonyfélének az ész?~– Atyád hogy van?~– Egyformán. Ő már
55 1, IV | is úgy ült a karszékében, hogy ehhez a szentképhez voltak
56 1, IV | a két szeme mutatta még, hogy él; az arcával elmehetett
57 1, IV | kérdezték volna meg tőle, hogy mit keres közöttük? Szép
58 1, IV | csak meghal az ember; de hogy ide talál-e?~Az ám a furcsa
59 1, IV | talál-e?~Az ám a furcsa dolog, hogy a halott embernek oda kell
60 1, IV | vehessek a csapatomnak, hogy a generálishoz vezethessem.~–
61 1, IV | jöttél vásárolni. Tudod-e, hogy Debrecenben a körös-körül
62 1, IV | hallatlan árak!~– Ugyan, hogy hallatlanok. De itt a lajstrom.
63 1, IV | eddig csak hallgatott. Most, hogy Miklós elnémult, ő szólalt
64 1, IV | Apám. Édesapám! Tudod, hogy miről beszéltünk mi már
65 1, IV | öreg vagyok; azt mondanám, hogy a harangozópénzt a szájamban
66 1, IV | hozzá érmellékit. Tudom, hogy mit kedvel.~– De bizony
67 1, IV | meggyborral enyhítette. Hogy ő maga egy magyaros ebédet
68 1, IV | a lelkét.~– Hát tudod-e, hogy miről beszéltünk mi az utolsó
69 1, IV | álló halálomról. Érzem, hogy a vége felé járok. Csak
70 1, IV | Mi elhatároztuk apával, hogy konvertálunk a református
71 1, IV | akadt a falat.~– Tudom, hogy ez nagy szó – folytatá Katalin –,
72 1, IV | ceremóniáktól. Rájöttem, hogy azoknak semmi foganatja
73 1, IV | Senki sem parancsol nekik, hogy mit főzzenek a tűzhelyeiken.
74 1, IV | nem mennek elébb a paphoz, hogy beszéljen helyettük görögül,
75 1, IV | Vénségemre megértem, hogy a szenteimre nem hederítek.
76 1, IV | keresztapai tisztességet.~– Hogy lehet az?~– Nagyon könnyű
77 1, IV | Debrecenben, aki elvállalná, hogy az áttéréshez szükséges
78 1, V | hozzátartozóiknak; tudom, hogy örülni fognak.~A görög maga
79 1, V | úrfi kapitányi ruhában.~Hogy szalad egyszerre az elszakadt
80 1, V | mikor megnyugtatja őket, hogy hazahozta valamennyit, semmi
81 1, V | el, akik értettek hozzá, hogy minden nemzetnek milyen
82 1, V | Hát azért, mert jót tesz. Hogy meri ezt tenni?~Miklósnak
83 1, V | tenni?~Miklósnak feltűnt az, hogy ezen a munkástelepen a hazavezetett
84 1, V | színe mellett.~Tudnivaló, hogy abban az időben nem volt
85 1, V | ajándékozott tíz dénárt, hogy vegyenek maguknak rajta
86 1, V | sorban, azzal az ürüggyel, hogy vásálni akar a katonák számára,
87 1 (1) | átmotollálják a fonalat, úgy, hogy a „csövet” egyenesen a vetélőbe
88 1, VI | maga műhelyében nemcsak hogy a debreceni főkötőket készítette
89 1, VI | tanúvallomások is megállapítják), hogy nagy volt a képzelődő tehetsége;
90 1, VI | görögök ide nem kerültek, hogy a Dáthán és Abirám pokla
91 1, VI | kószál egy ni! A vén Balázs! Hogy ez még most is él! Végigkóstolgatja
92 1, VI | most már csak az a dolga, hogy a taligásokat rendelje oda,
93 1, VI | mikor azt látta a populé, hogy a vásárló kapitány a vásárbíró
94 1, VI | perecet áruló kofák, megtudva, hogy a kuruc kapitány a hazakerült
95 1, VI | Disznóölés? Van hét esztendeje, hogy hírét sem hallottam. Nincs
96 1, VI | Kőművesné asszonyom tudta jól, hogy manapság nemzetes fürmenderné
97 1, VI | aki arról volt nevezetes, hogy valamikor Ungvárinak, a
98 1, VI | róla, csak abban kiválóbb, hogy rendkívül nagy feje van,
99 1, VI | egyensúlyoznia kellene, hogy le ne essen a vékony nyakáról.
100 1, VI | Az ilyen ember azt hiszi, hogy azért, mert neki ilyen csúfondáros
101 1, VI | engedelmet kér a vendégektől, hogy az nem egészen sikerült;
102 1, VI | hitsorsosoknál kieszközölte, hogy azok a debreceni kálvinista
103 1, VI | nagyfejűnek nem tetszik.~Mert hogy tiszteletes Gyarmathy uram
104 1, VI | Gyarmathy uram nem éri be azzal, hogy magának gondolkozzék, ami
105 1, VI | disputál a többi urakkal, hogy nem helyes egy ilyen nagy
106 1, VI | városban, mint Debrecen, hogy alig van benne egypár száz
107 1, VI | ásott putri, nádfödélzettel. Hogy milyen pompás, lakályos
108 1, VI | téglaházak csak arra valók, hogy kikezdjék az ősi erkölcsöt,
109 1, VI | olyan bölcs beszéd volt, hogy nem lehetett ellene mondani.~
110 1, VI | Én csak amondó vagyok, hogy az a mienk, amit megeszünk.~
111 1, VI | székére.) Jaj de siettem, hogy legelső lehessek a jó hírrel
112 1, VI | ágrólszakadt. Gondoltam, hogy ilyen formában nem akar
113 1, VI | háznál. Hát csak arra vártam, hogy az Ilona kidugja a fejét
114 1, VI | megteszem; meg kell tudnom, hogy mi történik odabenn az egyetlen
115 1, VI | Miklós, ha ennek megfogadod, hogy a hitünkre térsz, akkor
116 1, VI | szememmel, amilyen igaz, hogy görög ákombákomok voltak.
117 1, VI | láttam, én hallottam. Jaj, hogy elfutottam onnan! Még az
118 1, VI | mondtam el egy szóval sem, hogy mit tapasztaltam. Hát aztán
119 1, VI | honnan tudja kelmed, hogy mi volt abban az írásban,
120 1, VI | volt?~– Hát onnan tudom, hogy felolvasta élőszóval a Kata
121 1, VI | leányasszony, aztán benne volt az, hogy „goszpodi pomilúj” – az
122 1, VI | elmondta magyarul is. De hogy továbbmondjam: hát amikor
123 1, VI | asszonyom a kózon aranyakat?~– Hogy ismerem-e? Mindennap vittem
124 1, VI | megnyerte Kőművesné asszonyom, hogy megkínáltatott a kedves
125 1, VI | tekintetre látta minden ember, hogy semmi pompás öltözet nincsen
126 1, VI | megjelenése méltóságos volt, hogy az egész asztaltársaság
127 1, VI | fürmender uram neve és pecsétje, hogy a város kapuján kibocsáttassanak.
128 1, VI | kegyelmedet, igazítsa el azonnal, hogy még ma estig a csapatomhoz
129 1, VI | kapitány uram (látom a sédán, hogy kapitány a titulusa), ennyi
130 1, VI | fizetett. Szabad megkérdeznem, hogy hol vette hozzá a pénzt?~–
131 1, VI | szántszándékkal úgy is elmondanám, hogy tudomásul vegye. Én a csapatom
132 1, VI | gulyájára, ami volt?~– Igenis, hogy sem arra nem adta, ami volt,
133 1, VI | pediglen éppenséggel tudunk, hogy görögnek nem szabad Debrecen
134 1, VI | Hát azt én is jól tudom, hogy görögnek nem szabad Debrecen
135 1, VI | másodsorban azért jöttem ide, hogy szuperintendens uram főtisztelendőségének
136 1, VI | szent napon elhatározták, hogy ők a görög hitről áttérnek
137 1, VI | az a tudósítás hangzott, hogy a görög fölvásárolta a magyar
138 1, VI | beszéli el a gyülekezetnek, hogy miket látott a nagyfejűek
139 1, VI | lekaszabolni; jó szerencse, hogy a diák hátulról a fejére
140 1, VI | előtt állva. Látszott rajta, hogy nagyon gyönyörködik annak
141 1, VI | emberemlékezetére hallatlan eset az, hogy egy görög kálvinistává legyen!
142 1, VI | neki csizmát varrni, nem hogy boltot nyitni! Ez abszurdum!
143 1, VI | átláthatja, fürmender uram, hogy amint Ungvári Mihály áttér
144 1, VI | amiatt aggódjanak uraim, hogy ezzel a konvertálással egyszerre
145 1, VI | kinyilatkoztatja általam, hogy ő ennek az összegnek megfelelő
146 1, VI | komjáti kánonok azt követelik, hogy az áttérni kívánók két hétig
147 1, VI | oktatásban részesüljenek, hogy a református hitvallást
148 1, VI | szándékozónál megkívántatik ám, hogy igaz református hitű keresztapát
149 1, VI | Debrecen városában, arra nézve, hogy itt számot vessen, keresztapa
150 1, VI | megmutatom én kendteknek, hogy leszek még valami Debrecenben!~
151 1, VI | Veled tartok.~Csak azután, hogy a kuruc kapitány becsapta
152 1, VI | át az a rémítő gondolat, hogy „Nini! A kuruc vezér mind
153 1, VI | megteszi rajtunk azt a csúfot, hogy engedelemlevél nélkül viszi
154 1, VII | szekerek~Nem telt bele két hét, hogy visszatért Debrecenbe jó
155 1, VII | mind vörösre van festve, hogy messziről tudhassa mindenki,
156 1, VII | azért van nagy szakálluk, hogy aki a komisszáriusnak ellentmond,
157 1, VII | aztán tökéletesen mindegy, hogy török basa, kuruc brigadéros
158 1, VII | rögtön lábra állíttattak, hogy a magazinokat megnyittassák,
159 1, VII | brigadérosa. Ágyúja nincs, hogy lövethetné s megostromolhatná
160 1, VII | szentjével, azt meg nem imádná!~Hogy szokták imádni az élő szentet?
161 1, VII | akiben nem tűretik meg, hogy szabad ember mást imádjon,
162 1, VII | akarattal elszánta magát, hogy hitéből áttérjen, minden
163 1, VII | Furcsa világ volt ez! Hogy két ember egyszerre apja
164 1, VII | szólt Katalin az édeséhez –, hogy jutottál te ehhez a nagy
165 1, VII | örömét, mikor megtudták, hogy asszonyaik, leányaik nyugodalmas
166 1, VII | előtt megesküdtettem őket, hogy zászlónkhoz hívek maradnak,
167 1, VII | Ó, be szép lehetett az! Hogy én nem láthattam!~– No,
168 1, VII | szüleség a szekereken; de hogy visszük azokat át a Hortobágy
169 1, VII | komp? Hát azt gondoltam ki, hogy a pákászok ladikjait hármasával
170 1, VII | fölöttünk, nagyon megdicsérének, hogy a századomból nemcsak el
171 1, VII | megszaporítottam, de különösen azért, hogy élelemmel elláttam, sőt,
172 1, VII | obester uram panaszolta, hogy őneki már hét lova elhullott,
173 1, VII | óta sárga tökkel élnek. Hogy tehettem én másképp? – okkal,
174 1, VII | meghívást, azzal a kéréssel, hogy én is hadd csatolhassam
175 1, VII | Katalin.~– No, mondhatom, hogy szép kis batyubál volt.
176 1, VII | eledele. Azt is megórrontám, hogy faggyúval készült. Hanem
177 1, VII | húsféléről nem bírtam kieszelni, hogy miféle nemzet. Vadnak elég
178 1, VII | való. Nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem az obestertől,
179 1, VII | számból a falat. De hát hogy kerül a róka a vezéri asztalra? „
180 1, VII | vezéri asztalra? „Hát úgy, hogy az van, más meg nincs. Szarvasmarhának,
181 1, VII | fővezér megparancsolta, hogy az egész kuruc lovasság
182 1, VII | kiosztatott a parancsolat, hogy rókákat fogdossanak el csaptatóban,
183 1, VII | tenyerét a komisszáriusnak, hogy így referáljon.” – „Hát
184 1, VII | stafétát a fővezér úrhoz, hogy küldje el a kinevezésedet
185 1, VII | begyakorlás?~– Hát úgy, hogy magam mellé vettem a martalócokból
186 1, VII | lanyhán intézi a blokádát, hogy a várba szorult ellenség
187 1, VII | ellenség kedvétől függ, hogy rajtunk csapjon, s kiverjen
188 1, VII | a leveleit a fővezérhez, hogy nem bírja együtt tartani
189 1, VII | dehogy félek, sőt remélem, hogy mi még esztendő ilyenkorra
190 1, VII | futtat utánam a brigadéros? Hogy hozzak neki Debrecenből
191 1, VII | valami mást. Azon idő óta, hogy Palocsay brigadéros uramnak
192 1, VII | vagyok a vacsorájánál (igaz, hogy én szerzem a hozzávalót),
193 1, VII | Az még elnézhető volna, hogy az ellenséges városból a
194 1, VII | de ami jelentősebb, az, hogy ezek a diákok Jacoponi zsolozsmáit
195 1, VII | ebből a következtetés?~– Az, hogy Palocsay brigadéros uram
196 1, VII | nem történhetnék meg az, hogy elhagynád a te kálvinista
197 1, VII | napnak éjszakává lenni, hogy ez velem megessék.~ ~
198 1, VIII | már sokszor megtörtént, hogy a fényes nappal egyszerre
199 1, VIII | uramtól és a leányától, hogy utánanézzen, vajon a rendeletei
200 1, VIII | az ő fő gondja. Hanem az, hogy a püspököt fölkeresse, s
201 1, VIII | fölkeresse, s megtudakolja tőle, hogy rendben van-e az Ungvári
202 1, VIII | akadály nem járul közbe, hogy az eklézsia kötelékébe fölvétessenek.
203 1, VIII | Gyarmathy Mihály professzort, hogy majdan a maga sorára kerülve
204 1, VIII | kerülve hirdesse ki azt is, hogy nemes Baranyi Miklós fejedelmi
205 1, VIII | Miklós barátom? Jól tudod, hogy a kálvinista egyházban ez
206 1, VIII | az eklézsia kára lenne.~– Hogy érted azt?~– Hát ugyebár
207 1, VIII | Katalin eldicsekedett vele, hogy Gyarmathy professzortól
208 1, VIII | akadt a komisszáriusnak, hogy szerelmeskedésre ne gondolhasson.
209 1, VIII | előreindította a tábor felé, hogy együtt érkezzenek meg a
210 1, VIII | Minden ember arról beszélt, hogy micsoda rendkívüli látvány
211 1, VIII | felavatni. Nagy volt a vita, hogy vajon megkereszteltetnek-e?
212 1, VIII | szabadelvűek azt állították, hogy az szükségtelen, mivelhogy
213 1, VIII | diákok is, meg a nagyfejűek), hogy igenis nagy a különbség
214 1, VIII | christianus magyar elnevezését, hogy „keresztény” (t-vel a közepén,
215 1, VIII | okvetlenül megkívántatik, hogy az ipszilon az illetéktelen
216 1, VIII | nem lehet más, mint az, hogy az áttérők fejéről a korábbi
217 1, VIII | De ezek nem arra valók, hogy egyszerre kinyittatván,
218 1, VIII | tudta és sugdosta egymásnak, hogy az alatt a selyemtakaró
219 1, VIII | bízott apát és leányát, hogy ők ne álljanak föl, miként
220 1, VIII | béfedezte minden vétkeit.” Hogy hajtá le a fejét, hogy tette
221 1, VIII | Hogy hajtá le a fejét, hogy tette a két kezét a keblére;
222 1, VIII | életében!” Láthatta mindenki, hogy teltek meg a szemei könnyekkel,
223 1, VIII | tanúságot tehetett felőle, hogy ebben a szívben nem volt
224 1, VIII | Istenre és a Szentháromságra, hogy hitemhez, a helvét hitvallású
225 1, VIII | az eset!~Ki hitte volna, hogy ilyesmi megtörténhetik Debrecen
226 1 (1) | megtörtént a káplánnal, hogy templom előtt bejelenté
227 1, IX | háznál arról beszéltek, hogy a Baranyi Miklós kihirdette
228 1, IX | meg Katalin, jól tudva, hogy a feleselésnél jobb, ha
229 1, IX | beszéljünk olyan hangosan, hogy az utcán is meghallják.~–
230 1, IX | amott. Fiatal feleséget hogy hagysz majd magára?~– Nem
231 1, IX | tűzbe jött.~– Bizony mondom, hogy a hűséget tovább megtartom,
232 1, IX | Gondold meg, jó fiam, hogy még nagykorú sem vagy, s
233 1, IX | beleegyezése.~– Tudom azt. S hogy jól meggondoltam a dolgot,
234 1, IX | parányi, kis könyv volt az, hogy az ember markában eltakarhatta.
235 1, IX | Miklósnak, azzal a szándékkal, hogy ha megházasodni készül,
236 1, IX | beleegyezésben az foglaltatik, hogy „tisztességes hajadon legyen”.
237 1, IX | közel lépett Krisztinához, hogy a forró lehelete érte az
238 1, IX | kegyelmed azt állítani, hogy ehhez szó férhet? Tud kegyelmed
239 1, IX | tréfás hangulatot keltett, hogy előbb Miklós kezdett el
240 1, IX | néni is befogta a száját, hogy a kuncogását eltakarja;
241 1, IX | figyelmeskedvén) hallva, hogy a perpatvar nevetésre válik,
242 1, IX | aztán a világ rendes sora, hogy a feketekávéhoz a látogató
243 1, X | olvasónak be kell őket venni, hogy megértse és lehetségesnek
244 1, X | tájékot apróra lefestenek, hogy a szereplők jobban kitűnjenek
245 1, X | községházán? Hát mire jó ez? Arra, hogy e két hét alatt az eljegyzett
246 1, X | elidegeníteni. Azoknak, hogy a paradicsomba eljuthassanak,
247 1, X | ha meg nem szöknek.~Igaz; hogy a törvényes gyakorlat ennek
248 1, X | szebben, se jobban elmondani, hogy mi a kálvinista pap, mint
249 1, X | határozott a gyülekezet, hogy a jövő esztendőre megtartja-e
250 1, X | De bizony volt rá eset, hogy használatába vették a jogukat.1~
251 1, X | erkölcsnek. Megtette azt, hogy ha egy botrányos életű fehérszemély
252 1, X | tekintélyét növelte az, hogy a keleti nyelveket ismerte,
253 1, X | nyelveket ismerte, elannyira, hogy egy ünnepnapon zsidó nyelven
254 1, X | kalaposok.~Jó szerencse, hogy mikor Mózes próféta lehozta
255 1, X | ekképpen hangzik: „Úgy tedd, hogy meg ne tudják.”~Ennek a
256 1, X | volt valakire azt mondani, hogy vétkezett a szerelemben.
257 1, X | egy nőről azt híresztelik, hogy tilos szerelembe esett.
258 1, X | hiresztelő be tudja bizonyítani, hogy a zavagy igaz, a bűnös a
259 1, X | annyiban szelídíttetett, hogy a nyelvkivágás helyett a
260 1, X | tréfára.~Ha egy nő megtudta, hogy őt valahol, társaságban,
261 1, X | uram már ki is doboltatta, hogy a gúnydalt az utcán hangoztatni
262 1, X | Debrecenben kidobolták, hogy a dungót ne danolják. Csak
263 1, X | gyermekkora óta; tudta, hogy annak a szíve gyémánt: nem
264 1 (1) | melyek miatt azt nyert, hogy gyülekeztünk által hivatalából
265 1, XI | A negyedik parancsolat~Hogy kerül ide a negyedik parancsolat,
266 1, XI | parancsolat, aminek az a tartalma, hogy „a szombatnapot megszenteljed,
267 1, XI | tégy azon semmi dolgot?” Hogy kerül ez egy házassági históriába? –
268 1, XI | gyógyszereket, füveket. Legújabban, hogy polgárjogot nyert Debrecenben,
269 1, XI | odaajándékozta a kollégiumnak, hogy csináljanak belőle füvészkertet
270 1, XI | fürmenderékhez megy, ott elmondja, hogy micsoda torták készülnek
271 1, XI | szavam van hozzád. Látod, hogy most is csak szökve jöttem
272 1, XI | elég erős szíved hozzá, hogy az én szerelmemért minden
273 1, XI | mindjárt az esküvőnk után.~Óh, hogy megölelte, óh, hogy agyoncsókolta
274 1, XI | Óh, hogy megölelte, óh, hogy agyoncsókolta ezért a szaváért
275 1, XI | Láthatod – mondá Katalin –, hogy semmi parádés előkészületet
276 1, XI | de arra kérem az Istent, hogy vajha küldene egy zivatart,
277 1, XI | asszonyok, leányok, suhancok, hogy titeket megszégyenítsenek.
278 1, XI | Meg sem mondom neked, hogy mátkatálul mit szándékoznak
279 1, XI | különösen helyben hagyom, hogy rögtön elutazzatok a tábori
280 1, XI | szállásodra. Mert úgy tudom, hogy még valami extra fölcsúfoltatás
281 1, XI | rejtegetik. Azért azt tanácsolom, hogy az esküvő után, rövid falatozást
282 1, XI | amikor üres az utca. S hogy a rosszakaróitok meg se
283 1, XI | rosszakaróitok meg se tudhassák, hogy eltávoztatok a városból;
284 1, XI | szolgálóról is gondoskodva lesz, hogy ne legyen a háznál. Ez a
285 1, XI | tudom; de annyit tudok, hogy a kálvinista jezsuita furfangosabb
286 1, XI | is megtoldá a tervet.~– Hogy még jobban titokban tartassék
287 1, XI | Ez annyit tesz diákul, hogy nem akarunk többet mondani.)~
288 1, XI | szomszédság csak várt, hogy mikor jön már a rigmusmondó
289 1, XI | utolsó napon bejelenthessék, hogy nem fogadják el.~Szombat
290 1, XI | beszaladgálnia azzal a rémhírrel, hogy az Ungváriéknál az egész
291 1, XI | görög leány, a boszorkány, hogy mi van ellene készülőben.~
292 1, XI | fösvénység, gorombaság tőlük! – (Hogy nem hagyták magukat világ
293 1, XI | úr, méltó neheztelésében, hogy ő sem kapott meghívást a
294 1, XI | hívekhez.~Előrebocsátá, hogy vitéz hadseregeink most
295 1, XI | döntő csatába. Szükséges, hogy imádkozzunk az ő fegyvereiknek
296 1, XI | gyakorolják. Ellenben szükséges, hogy gyakorlatba vétessék a mi
297 1, XI | akképpen megszenteltessék, hogy ezen a hetedik napján a
298 1, XI | minden jámbor igazhívőnek, hogy a hitves párjához közelítsen.~
299 1, XI | fordult. No hát ezeknek, hogy esik ez az interdiktum?
300 1, XI | kiadták már a rendeletet, hogy a katedrából származott
301 1, XI | pedig úgy eltűnt a házból, hogy senki sem tudott hírt felőle.
302 1, XI | későbben azt is megtudjuk, hogy hová lett, miben járt. Szükségesnek
303 1, XII | megkapja. Katalin azt kívánta, hogy vajha küldene egy zivatart,
304 1, XII | Ami nem azt jelenti ám, hogy „Dugd el, Vedd el”; hanem
305 1, XII | el, Vedd el”; hanem azt, hogy Debrecen városa.) Őt híven
306 1, XII | azon kell iparkodnunk, hogy elérjük a gulyáskarámot,
307 1, XII | kérdi Miklós a kedvesétől.~– Hogy félnék, mikor veled vagyok?~
308 1, XII | kiabáltak fel a maguk nyelvén, hogy no csak erre tartsatok,
309 1, XII | lámpást tartott maga elé, hogy az érkezők elé világítson.
310 1, XII | vasárnapon; azt mondta, hogy a tekintetes úr lakodalma
311 1, XII | nekem a Sára azt mondta, hogy ő nagy kanállal eszik ma;
312 1, XII | parancsolatot a taligásgyereknek, hogy frissen készítse el a „tésztás
313 1, XII | fogás volt a cibereleves. Hogy készül? Tudjátok is ti,
314 1, XII | harmatkása. Aki nem tudja, hogy mi a harmatkása? Annak minek
315 1, XII | kanál.~Katalin azt mondá, hogy soha életében ennél pompásabb
316 1, XII | Miklós arra kérte a gazdát, hogy vigye ki magával a tökkoloplámpást
317 1, XII | szeméremérzet nem engedte, hogy sötétben hagyják az urával.~
318 1, XII | fareteszt az ajtó elé tolni, hogy kívülről be ne nyithassanak,
319 1, XII | titkait ki tudná leírni! Hogy olvad össze két lélek egymásban,
320 1, XII | szeret éjszaka fütyülni, hogy hangicsáljon az ablakuk
321 1, XII | püspök, sőt maga a fürmender, hogy az ő szigorú interdiktumokat
322 1, XIII | jószágaim jaj de örülök, hogy itt kaplak benneteket, hogy
323 1, XIII | hogy itt kaplak benneteket, hogy ide vezérelt a jóságos Úristen.
324 1, XIII | jóságos Úristen. De jó, hogy ott nem maradtatok abban
325 1, XIII | Elmondta az a rossz ember, hogy kerültetek ide, hogy kergetett
326 1, XIII | ember, hogy kerültetek ide, hogy kergetett be a zivatar a
327 1, XIII | Beszélhetett közbe Katalin eleget, hogy volt minden, nem hallgattak
328 1, XIII | őrá.~– Megálmodtam én azt, hogy itt találom az én kedves
329 1, XIII | is ki a tyúkászszekérrel, hogy hamarább járjak. Kakaskukorítás
330 1, XIII | Azt is hiába mondanám el, hogy mi az a lángos; nem ismeri
331 1, XIII | érte; asszonyaink tudják, hogy teremtik elő.~Addig egy
332 1, XIII | Elmondta az Ilona leánynak, hogy mi van készülőben. Éjszaka,
333 1, XIII | leányzó jelzi az ablakból, hogy a házastársak mely szobában
334 1, XIII | hazajönni.~– No né! És énelőttem hogy szidta azokat a leányokat,
335 1, XIII | szukáknak. Hozzájárult az is, hogy a patyikuslegény egy doboz
336 1, XIII | a drága jó asszonyomtól, hogy az egész lakodalmi traktával
337 1, XIII | adták! Hát nem hallottátok, hogy elverte már a tíz órát a
338 1, XIII | kikiáltottam a piac közepén, hogy a mai szent vasárnap éjszakán
339 1, XIII | enni-inni: azzal fenyegettem, hogy sodrófával tömöm bele az
340 1, XIII | kipotyogtatta szépen egymás után, hogy miféle rend van ma éjjelre
341 1, XIII | Regulát fognak tartani, hogy milyen lelkesen tartják
342 1, XIII | bevilágít a házak ablakán, hogy nem vét-e valaki a tilalom
343 1, XIII | átizent a laboránsával, hogy éjjelre ottmarad nemzetes
344 1, XIII | Megálltak az utcán; nem tudták, hogy melyik ablak alatt foglaljanak
345 1, XIII | dongót; arra majd kiderül, hogy hol turbékolnak a galambok.”
346 1, XIII | lerántották fejére a süvegét, hogy se látott, se hallott, se
347 1, XIII | már hát mi kiáltsuk el, hogy „ad arma”. Ki mit kaphat
348 1, XIII | hol értünk, csak a fejét, hogy meg ne sántuljon? Úgy elvertük
349 1, XIII | kisbotos, nehezen engedték, hogy a gerundiumot kifacsarják
350 1, XIII | mutogathatja majd. Jó szerencse, hogy a nagy lármára odakerült
351 1, XIII | Debrecen városán az a példa, hogy a diákjait asszonyok verték
352 1, XIII | keményen megdorgálva őket, hogy a diák nem drabant, nem
353 1, XIII | szolgája, nem az a hivatala, hogy a polgárok szobájának a
354 1, XIII | leselkedjék. Ez, azt hiszem, hogy jobban fájt nekik, mint
355 1, XIII | zokogásra fakadt: „Én istenem, hogy nekem ezt meg kellett érnem!” –
356 1, XIV | asszonyi ész azt is kitalálja, hogy mit kell titokban tartani.~
357 1, XIV | s jól a szájába rágta, hogy mit mondjon el a tábori
358 1, XIV | akihez nyargalvást vágtasson: hogy Baranyi komisszárius uram
359 1, XIV | zivatar útjából beverte, és hogy mik történtek tegnap Debrecenben.
360 1, XIV | nézett, megesküdhetett rá, hogy a magyar nem turáni népfaj.
361 1, XIV | azért úgy hívták őket, hogy vas Bessenyeyek. Patkókat
362 1, XIV | folytatására: „De nem fél mégis, hogy elvész, a fűben a kis virág.”~
363 1, XIV | trombita tudatta velük, hogy itt az ideje a vacsorára
364 1, XIV | eső. Miklós befogatott, hogy a felesége meg ne ázzék,
365 1, XIV | egész társaság. Úgy ültek, hogy a brigadéros mellé került
366 1, XIV | Katalint legjobban meglepte az, hogy még rajta kívül egy másik
367 1, XIV | Barnapiros arca égett; látszott, hogy a tűzhelytől jött: derék
368 1, XIV | tisztelendő úr Katalint, hogy próbálkozzék meg ő is azzal
369 1, XIV | amiről még Oken azt írja, hogy méreg. Miklós ráunszolta.
370 1, XIV | aztán elgondolkozott rajta, hogy milyen messziről kellett
371 1, XIV | szedni akkora áldomást, hogy az Isten éltesse a mi fejedelmünket,
372 1, XIV | pohárcsörgés, vivátozás jelenti, hogy mennyire kedve szerint szólott
373 1, XIV | szavakkal: „csak az a kár, hogy őkelme kálvinista!”~Katalin
374 1, XIV | kálvinista!”~Katalin azt hitte, hogy erre a szóra Miklós a háta
375 1, XIV | vagy gyűlölni; nem ismerte, hogy mi a harmadik: a közönyösség.~
376 1, XIV | tisztelendőséged az én uramat, hogy kálvinista?~– Azért, mert
377 1, XIV | saját honfitársai. – Ugye hogy elszólták, amikor megtudták,
378 1, XIV | elszólták, amikor megtudták, hogy a szerelmesével eljegyezte
379 1, XIV | sejtelem megsúgta neki, hogy ezeket a hegyes tőröket
380 1, XIV | jelt adott a tárogatósának, hogy kezdje rá a nótát.~Csodaszép
381 1, XIV | nem csodálkozott rajta, hogy a kuruc vitézeknek maguknak
382 1, XIV | közvitézek koplalásáról, hogy ő előre elképzelte, hogy
383 1, XIV | hogy ő előre elképzelte, hogy fogja majd magát hozzátörni
384 1, XIV | belenyúlik a késő éjszakába.~S hogy a közlegénység sincsen a
385 1, XIV | Bessenyey elmondta Katalinnak, hogy ez annyit jelent, miszerint
386 1, XIV | Szent Dávidné zsoltára?~– Hogy ne volna?~– Ide vele!~Katalin
387 1, XIV | Katalin kíváncsi volt rá, hogy milyen lehet az a Szent
388 1, XIV | Annyit már tudott Katalin, hogy a példabeszéd szerint „aki
389 1, XIV | bizonyos volt az elsőben, hogy tartózkodott a másodiktól.)~
390 1, XIV | az álomkép? Az-e vagy ez?~Hogy gyöngyözik a veríték az
391 1, XIV | a játék. Nem gondol rá, hogy őneki a balszerencse áll
392 1, XIV | vinné haza a szállására. Hogy nézheti most azt a cudar
393 1, XIV | gondolat volna előttem az, hogy az én Miklósom énnekem valaha
394 1, XIV | igazat. Nekem ő azt beszélte, hogy itt, a fejedelem blokáda-táborában
395 1, XIV | blokáda-táborában olyan sanyarú az élet, hogy a fővezér vacsorájánál ehetetlen
396 1, XIV | akkor még vőlegényem –, hogy az élelmezés kifizetésére
397 1, XIV | halmozódik az asztalon. Hogy illik ez a két átellenes
398 1, XIV | Debrecen az oka. Igaz, igaz, hogy ezt kegyelmetek előtt el
399 1, XIV | titkolni. Hát az történt, hogy Debrecen város magisztrátusa
400 1, XIV | indítóokára? Azért tették ezt, hogy megszabaduljanak Baranyi
401 1, XIV | akik ezt elhatározták! Hogy a számítani tudó, a takarékoskodó
402 1, XIV | összeg volt! – Csak azért, hogy egy gyűlölt házaspártól
403 1, XIV | velünk? – rebegé Katalin. – Hogy térhetünk mi akkor vissza,
404 1, XIV | térhetünk mi akkor vissza, hogy maradhatunk meg Debrecenben?~–
405 1, XIV | eső lepte meg, azt tette, hogy felhajtotta a felső viganóját,
406 1, XIV | azzal takarta be magát, hogy meg ne ázzék. Katalin is
407 1, XIV | viganóját kiteríté a kerevetre, hogy megszáradjon. Miklós odament
408 1, XIV | azt az egyet hibáztad el, hogy nem vasárnapra kell tenni
409 1 (2) | hatva annak a tudatától, hogy Debrecen fenntartása mily
410 2, I | kiabálni, nem gondolva rá, hogy a benyílóban is van valaki. „
411 2, I | felöltözött. Csak arra vár, hogy híják.~A férj rosszkedve
412 2, I | szakállát lefaragja.~– Vigyázz, hogy bele ne vágj a pofámba,
413 2, I | ajtót, mikor már gondolta, hogy vége az operációnak: csendes „
414 2, I | is cirógatta. Azt hitte, hogy a férfinak ilyen mérgesnek
415 2, I | Akárkinek a gondolatja volt, hogy a korhelyleves mellé még
416 2, I | iránt.~Katalin kitalálta, hogy kinek köszönheti ezt a gyöngéd
417 2, I | tovább nem vitte. Igaz, hogy megzavarta a kopogtatás
418 2, I | Katalin.~– Szabad kérdeznem, hogy kicsoda ez a Dabóczy Marcsa,
419 2, I | fejével, s mutatta neki, hogy üljön le a feleségével szemközt.~–
420 2, I | higgye kegyelmed, asszonyom, hogy akit közöttünk látott a
421 2, I | leánya, azon kell kezdenem, hogy a Dabóczy Marcsa egy minden
422 2, I | becsületben, szeretetben. Hogy miért hívatja magát mégis
423 2, I | parasztnő. – Nem titok, hogy az ura béreslegény volt
424 2, I | asszony.~– Bizony mondom, hogy az.~– Hát akkor mért nem
425 2, I | Mihálynak nevezik. Jól mondtam, hogy az „egész világ”. Mert oda
426 2, I | kocsiszínben álló hintók jelezték, hogy több vendég is van a háznál.~
427 2, I | körülcsiripelni való. Nagy kár, hogy egy ilyen derék ezredet,
428 2, I | legföljebb azt tehetné, hogy a debrecenieket kikergetné
429 2, I | asszonyka bizonnyal azt hiszi, hogy az ő ura olyan vitéz ember,
430 2, I | alól. – Arra nem is gondol, hogy neki ellensége az egész
431 2, I | alispán azt tudakolta tőle, hogy van-e a házuknak jó nagy
432 2, I | diákul volt, s annyit tesz, hogy majd csak eligazodik a világ.~
433 2, I | megidéztettek. Bebizonyulván rájok, hogy megbízatásukat gorombán
434 2, I | mellett, bebizonyítván, hogy amit tettek, az csak inculpata
435 2, I | haragját és bosszúját a fölött, hogy az egyetlen rajkóját ilyen
436 2, I | kígyót-békát kiáltanak amiatt, hogy kegyelmetek eltávozásuk
437 2, I | volna. Ugyanis kiokoskodván, hogy amióta nemzetes Ungvári
438 2, I | Csak jön ám még aznap este, hogy ez ítélet meghozatott, egy
439 2, I | hivatalosan tudtára adatik, hogy a káptalannál letett nemesi
440 2, I | prerogatíva is foglaltatik, hogy Debrecenben levő háza nemesi
441 2, I | Guardiának pedig az a kiváltsága, hogy kivétetik a városi magisztrátus
442 2, I | szemébe. Aztán eszébe jutott, hogy ez Bessenyey munkája volt:
443 2, I | uram jöttek a drabantokkal, hogy a munkásasszonyokat kivezessék
444 2, I | Ungvári uram megtette azt, hogy kikönyökölt az ablakába,
445 2, I | tapsolt örömében.~– Ugye, hogy milyen derék ember az én
446 2, I | asztalánál azok az előkelő urak, hogy van-e az apja házának nagy
447 2, II | lehetett megakadályozni, hogy kiváló, nagy szolgálatokat
448 2, II | mindenki megjegyezte róla, hogy a vízi tündér ábrázatja
449 2, II | az öregúr dicsekedéssel, hogy letromfolta a nagyfejűeket!~
450 2, II | nagyfejűek: férfiak, asszonyok, hogy a templomi padokat úgy elülik,
451 2, II | templomi padokat úgy elülik, hogy azokban Baranyi Miklós s
452 2, II | koldusoknak is megtiltották, hogy a kisszékeiket őnekik bármi
453 2, II | stratagémát eszelte ki, hogy lévén a jobboldali karzaton
454 2, II | az asszonyi társaságban. Hogy ezeknek nem lehet megtörni
455 2, II | meg volt felőle győződve, hogy ezt a dicsőséget mind az
456 2, II | volt, s meg tudta ítélni, hogy a hatalmas sikerekben nagy
457 2, II | gyöngéd gondoskodás rejlik, hogy az üdvözölt ne legyen kénytelen
458 2, II | nem engedte el magának, hogy a pallón (a gyalogjáró kettős
459 2, II | violával.~– Jaj de sajnálom, hogy oda nem tetszett jönni a
460 2, II | megteremtője?~– No, ugye, hogy remek egy piktúra? – dicsekedék
461 2, II | leányzó! Csak az hiányzik, hogy az egyik kezében a perecestálat
462 2, II | talán átka). – Meglehet, hogy csak az az előkelő lenézés
463 2, II | visszariadt attól a gondolattól, hogy ő a szolgálója kedvesével
464 2, II | vasárnap délután arravaló volt, hogy a fiatal pár a szokásos
465 2, II | izente ki a szolgálótól azt, hogy beteg. Ellenben a püspök
466 2, II | hivatalszobába, s betették az ajtót, hogy a pipafüst át ne jöjjön
467 2, II | kálvinista vallásunkban, hogy mi hozzuk a legszigorúbb
468 2, II | Aminek a legelső oka az, hogy miközöttünk nincsen árulkodó,
469 2, II | hozzám, kedves öcsémasszony, hogy együtt megszólhassuk ezeket
470 2, II | Nem tudom az okát adni, hogy miért?) Kivétel csak az
471 2, II | meghívó-lapon az is meg volt írva, hogy minő alkalomra adatik ez
472 2, II | magyarázza a bámuló közönségnek, hogy ezek itt nem valami pápista
473 2, II | találják. Kérdezősködnek, hogy vajon ki cselekedte ezeket?
474 2, II | húzódozóvá tette az a látvány, hogy itt csupa férfiak gyűltek
475 2, II | uram aztán megnyugtatá, hogy az ekként szokás. A régebben
476 2, II | tűzkeresztség. Hadd tudja meg, hogy milyen az ellenség.~Katalin
477 2, II | volt), az az ötlete támadt, hogy felköszöntse a boltajtók
478 2, II | nem volt az asztalnál. (Hogy került volna oda, az előkelő
479 2, II | hajdúval beszólíttatni, hogy elfogadja az őt ért nagy
480 2, II | principálisa tudatta vele, hogy minő nagy megtiszteltetés
481 2, II | megtiszteltetés érte azáltal, hogy őt, mint a bolticímerek
482 2, II | egyetlen nőre. Kívánom, hogy miként ez istennőnek, úgy
483 2, II | Még ő biztatja az urakat, hogy „no még egy kancsóval; hadd
484 2, II | Énnekem az a gondolatom támad, hogy mikor egy férfi az arcát
485 2, II | borotválja, ez azt azért teszi, hogy az előbbi ábrázatjára rá
486 2, II | fortuna. Csak egy átka van, az hogy bolondul az asszonyokért.
487 2, II | polgármester fiának gyilkosát.~– S hogy él meg itt addig?~– Hát
488 2, III | nem vetemedhetnék arra, hogy egy világhírű művészt, aminő
489 2, III | képtárának gyöngyét képezte: hogy ezt a híres alakot Debrecenbe
490 2, III | farkasbőr-kacagányt úgy kidolgozta, hogy annak a szőrszálai kivehetők
491 2, III | is volt az arckép; majd hogy meg nem szólalt, csakhogy
492 2, III | mindennap kíváncsian nézte, hogy alakul át a festmény élő
493 2, III | megnézni; megesküdött rá, hogy ez az arckép mindenütt ránéz
494 2, III | álljon, sőt, azt is susogta, hogy ez a kép megszólalt, s azt
495 2, III | főtisztelendő asszonyhoz. Hogy az asszonyka irtózik a vajas
496 2, III | azt is besúgta Kőművesné, hogy Baranyi Miklós uram szigorúan
497 2, III | meghagyta a cselédeinek, hogy a felesége keze ügyéből
498 2, III | árát, azonnal megrendelé, hogy már most az asszony arcképét
499 2, III | is tavaszodott, anélkül, hogy az ellenségek egymással
500 2, III | Kőművesné elhistorizálja előtte, hogy itt meg ott hogy rúgta a
1-500 | 501-1000 | 1001-1008 |