Part, Paragraph
1 1, IV | régen szokták.~– Vártalak – mondá a leány.~– Te vártál engem? –
2 1, IV | ebéd utánra hagyjuk ezt – mondá fölélénkedve Anasztáz apó –,
3 1, IV | visszaszorítá a kezét, s azt mondá neki: „Majd leszek én neked
4 1, V | nézd meg a fonóházunkat – mondá Katalin Miklósnak, mikor
5 1, VI | jöttem fürmender uramhoz – mondá Miklós, előbbre kerülve
6 1, VII | Akárcsak egy batyubálban – mondá Katalin.~– No, mondhatom,
7 1, VII | elköltünk. „Ez, fiacskám – mondá Bessenyey, – ez a legpompásabb
8 1, VII | szállásról.~– Itt van ni! – mondá Miklós, amint a levelet
9 1, XI | menyasszonyát.~– Láthatod – mondá Katalin –, hogy semmi parádés
10 1, XII | Szembe jön ránk a zivatar – mondá Miklós a feleségének (most
11 1, XII | legmodálisabb kanál.~Katalin azt mondá, hogy soha életében ennél
12 1, XII | félünk mink a halálfejtől? – mondá Katalin. – Hiszen nevet
13 1, XIII | kicsit, kedves asszonyom; – mondá Sára asszony, leülve egy
14 1, XIV | ugye, ez a mi óbesterünk? – mondá Miklós.~– Nekem nagyon édes.~–
15 1, XIV | dolgokat péntek délelőttre – mondá Bessenyey, s jelt adott
16 1, XIV | tudnék valami tanácsot adni – mondá Bessenyey –, ha volna a
17 1, XIV | meg.~– Hora canonica! – mondá a gvárdián, csuklyájába
18 2, I | valamennyiünket az öreg! – mondá Miklós. – Ez a stikk nekem
19 2, II | titok köztünk maradjon – mondá Gyarmathy.~– Még férjemnek
20 2, XI | Amire a méltóságos úr azt mondá néki: „nem hallgatsz, te
21 2, XIII | aki „kedves Zsuzsikának” mondá, ha valamivel megkínálta.
22 2, XVIII| éjszaka után reggel azt mondá a nagyasszony a szolgálójának:~–
23 3, II | kielégített büszkeséggel mondá: „No, hát itt van a kiáltó
24 3, VIII | kegyelmedtől.~– Jó! Legyen a tied – mondá a beteg úr azzal a megnyugvással,
25 3, IX | most adja elő!~– Van! – mondá a nő. S azzal odament a
26 3, IX | meg, mikor az angyal azt mondá: Nem halt meg Ő, hanem feltámadott.”~
27 3, IX | békével! Res judicata est3 – mondá szilárd hangon a szentszék
|