1-500 | 501-673
bold = Main text
Part, Paragraph grey = Comment text
1 1, I | magát a római konklávét, s aztán egy pillanat alatt
2 1, I | feketébe játszó kék szemek. S hogy a fajjelleg még jobban
3 1, I | Talán volt rá valami ok. S ez az ok megmaradt, úgyhogy
4 1, II | halászok, pákászok gunyhói. S azokban mind a Baranyiak
5 1, II | országba, híveit összegyűjteni, s megkezdeni a harcot az idegenek,
6 1, II | lát a repülő ellenségtől. S ugyan jó, hogy nem lát!
7 1, II | pokol légiói tanyáznak, s szét tud tekinteni a végtelen
8 1, II | szoktak, mikor azt meglátják. S ügetni kezdenek az itatóvályuk
9 1, II | hadnagy leszáll a lováról, s előrecammog koszrogó léptekkel
10 1, II | előrefeszítve követi a gazdáját, s egyre kapkodja a fejét makrancosan.~
11 1, II | keresztülhajol a kút kámváján, s azzal nagyot bődül, eltakarja
12 1, II | eltakarja a tenyerével a száját. S aztán visszafordul, hogy
13 1, II | térdre esik a ló mellett, s nagyot kiált: „Jaj!”~– No,
14 1, II | is leszáll a nyergéből, s odasiet a csordakúthoz.~
15 1, II | otthon. Felhő áll a nap elé, s arra a délibáb egyszerre
16 1, III | falainál járt út mutatkozott, s értekezésbe kezdett az atyafiakkal.
17 1, III | hadnagy.~– Álljunk közéjük, s legyünk mi is martalócok –
18 1, III | a lovaik voltak kikötve, s felcihelődött a nyeregbe.~
19 1, III | meg tudott vigasztalódni, s a gyászévet sem várva meg,
20 1, III | felfogadom őket zsoldba, s a fejedelem szolgálatába
21 1, IV | denárját is elvesztette már, s akkor felteszi a felöltőjét
22 1, IV | Nemsokára visszatér hozzájuk, s hírt hoz nekik a városba
23 1, IV | harmincadmentességgel az egész országban, s a török szultánok kiegészíték
24 1, IV | áttért a kálvinista hitre, s arra olyan féltékeny volt,
25 1, IV | megvehessenek, ezerötven forintért, s abban boltot nyithassanak;
26 1, IV | Fényűzésre szoktatják a népet, s ebből származik az erkölcs
27 1, IV | legtöbb nemesi rangot kapott, s mint táblabíró szavazott
28 1, IV | ismerték a világpiacot, s tudtak itthon vevőközönséget
29 1, IV | járatta a fiát iskolába, s Ungvárinál szállásolta el.
30 1, IV | végig az utcán pöfékelve, s nem tudatik, hogy végrehajtatott
31 1, IV | is érte a megalapítóját, s az áldás el is jött aranyok,
32 1, IV | elharapózott fényűzés ellen, s akárhogy kántáltatta Gyürky
33 1, IV | szerette ifja és örege. S annak a tárháza az Anasztáz
34 1, IV | ütöttek a magyar alföldre, s végigdúlták pusztítva, rombolva.
35 1, IV | fecskerakás” falakkal kérkedtek, s felül lőrésekkel voltak
36 1, IV | drabant kezéből az alabárdot, s jót húzva a hátára annak
37 1, IV | ba, ott abrakoltassa meg, s várjon reá. Maga fölsietett
38 1, IV | öltögették reá a nyelvöket, s a szentek most is úgy kínálták
39 1, IV | A tarsolyom pedig üres. S nekem a pénzt a vérem árán
40 1, IV | összevásárolta potom áron, s a város területéhez csatolta.
41 1, IV | mostohaapádból kitelnék három görög, s még mindig maradna ott belőle
42 1, IV | Veszem úgy, ahogy kapom. S ha uzsorát kell fizetnem,
43 1, IV | apja karszék-támlájára, s átölelte annak fejét mind
44 1, IV | esténkint – bezárkózva.~– Tudom. S ha te, fiacskám, meg akarod
45 1, IV | egy halikrát fogadta be, s a vizet meggyborral enyhítette.
46 1, IV | lakmározni a fiatalokkal! – S szavának állt. Evett és
47 1, IV | Evett és ivott jókedvvel. S közben beszélt – szíve szerint,
48 1, IV | diákul; maguk eléje járulnak, s előadják a kívánságaikat.
49 1, IV | előadják a kívánságaikat. S az Isten meghallgatja őket;
50 1, IV | erősebben visszaszorítá a kezét, s azt mondá neki: „Majd leszek
51 1, V | bedugta a száját a csibukkal, s fújta a füstöt a legerősebb
52 1, V | Ez ám az én nyavalyám.~S éppen e szóra toppan be
53 1, V | szeretőjét követeli rajta. S nagy az öröm, nagy a kézcsókolás,
54 1, V | Semmi tereferélés! – S azzal átvezeti Miklóst a
55 1, V | hát a nógrádi táritóppos!~S ezeknek mind megvan a maga
56 1, V | mind megvan a maga vásárja, s annak az idejét Katalin
57 1, V | hítták szekernyéseknek, s a női cipellő neve levén „
58 1, V | két lovat az istállóban, s ő már végigkóstolta valamennyi
59 1, VI | készítette el sokkal szebben s árultatta sokkal olcsóbban,
60 1, VI | ugyanazon hallgatóság előtt, s mind a kettőre erősen megesküdött.
61 1, VI | szénásszekerek közé is elvegyeg, s azokból kiszakíttat egypárt;
62 1, VI | vásárbíró sátora elé járul, s a tarsolyából aranyat markol
63 1, VI | szoríttatik az asztalnál, s mind ők kapják meg az ételmaradékot.
64 1, VI | contrascriba, a házigazda fia s még egy asszonyság, Fekete
65 1, VI | volt, attól repudiáltatott, s most az öccse házánál él,
66 1, VI | elbeszélésünk folyamatján, s egy sem marad közülök megítéltetés
67 1, VI | rendkívül nagy feje van, s azt fölemelve hordja, mintha
68 1, VI | a tálalásra felügyelni, s a behozott ételfogásért
69 1, VI | sokszorosan a nyaka körül tekerve s hátul megkötve, széles selyemöv
70 1, VI | kordovánnal vetekedő barna s bagariapiros, kipödrött
71 1, VI | megfeszül az ezüstgombos mente, s szétnyílik az apró pitykés
72 1, VI | illik a katonás termet, s különössé teszik a kétfelől
73 1, VI | lehet harmincesztendős. S minthogy ő Angliából kapja
74 1, VI | gondolkozni, ahogy neki tetszik – s ahogy a többi nagyfejűnek
75 1, VI | mint az édesanyánk keble, s a nádas sátorokban nyugodalom
76 1, VI | szóra kinyílik az ajtó, s betoppan rajta Miklós úrfi,
77 1, VI | odarohant hozzá, nyakába borult, s telesírta a gallérját sűrű
78 1, VI | zsebéből egy patyolatkendőt, s azzal megtörülve az anyja
79 1, VI | Tartsa meg emlékezetében”, s e szókkal a kezébe nyomta.
80 1, VI | látta abbahagyni a zokogást, s iparkodott elrejteni a keblébe
81 1, VI | az övébe dugott cédulát, s odatette az asztalra a fürmender
82 1, VI | firkát (presbiops volt); s amint azt végtől végig átvizsgálta,
83 1, VI | tollseprűből kirántani, s abból a híres debreceni
84 1, VI | nagy fejét a karosszékére, s késéből, villájából dobverőt
85 1, VI | vettem fel kölcsönzálogra.~– S mire adta kölcsön a vén
86 1, VI | Debrecen városa határában, s annak környékében fekvő
87 1, VI | odalenn van már a piacon, s ott beszéli el a gyülekezetnek,
88 1, VI | debreceni polgárrá lesz, s mint ilyen, akvirálhat házakat
89 1, VI | késnyelével az asztalra, s már a nyelve hegyén volt
90 1, VI | mondani.~Miklós megszánta, s eléje vágott:~– De nehogy
91 1, VI | alávetik magukat a kánonnak, s két hétig részesülni fognak
92 1, VI | énrajtam tetőtől talpig, s meglátta, akit kívánt.~A
93 1, VI | még valami Debrecenben!~S azzal (ahogy a „kendtekkel”
94 1, VI | fölcsapta a kalpagját a fejére, s úgy sasírozott el a társaságból
95 1, VI | aki megszorítá a kezét, s azt súgta a fülébe:~– Derék
96 1, VI | írjuk alá, pecsételjük meg, s küldjük utána; mert még
97 1, VII | ablakok mind kinyíltak, s a fehérnépek kíváncsian
98 1, VII | közelben táborozó hadseregnek. S nemcsak megparancsolja,
99 1, VII | élelmiszereknek az árát, s ennek ellentmondani nem
100 1, VII | hurcoltatja a táborba a vezér elé; s az aztán tökéletesen mindegy,
101 1, VII | magazinokat megnyittassák, s a kenyérsütő kemencéket
102 1, VII | egyszer betömik a száját, s azzal viszi tovább az ördög;
103 1, VII | megfészkelt császári csapatokat s a velük egyesült rácokat
104 1, VII | Ágyúja nincs, hogy lövethetné s megostromolhatná az erődített
105 1, VII | telet is itt fogja tölteni, s majd bundát, gubát is kell
106 1, VII | megjuhászodtak, mikor jóllakhattak, s a cafatjaik helyett felvehették
107 1, VII | zászlónkhoz hívek maradnak, s ha a „pro libertate” kezdett
108 1, VII | visszatérünk leégett hajlékainkhoz, s azokat újra felépítjük.~–
109 1, VII | dicsért érte a brigadéros. S ezt mind teneked köszönhetem,
110 1, VII | bejöttünk, az éhség miatt, s a katonái hetek óta sárga
111 1, VII | kiáltottam én is: „róka!”, s kifordult a számból a falat.
112 1, VII | fogdossanak el csaptatóban, s azokat a seregnek beszolgáltassák.
113 1, VII | csak többet ér”, mondám én, s kikiáltok a Balázsnak, „
114 1, VII | lakosok fűrészporral élnek, s a földet eszik már. Ezzel
115 1, VII | odacsapott a kezembe Palocsay, s megrázta keményen. „No,
116 1, VII | plenipotenciámmal. Megtettem.”~– S hogyan ment ez a begyakorlás?~–
117 1, VII | martalócokból formált csapatomat, s azoknak a kíséretében jártam
118 1, VII | itt, hol amott kitörhet, s így élelmet szállíthat be
119 1, VII | függ, hogy rajtunk csapjon, s kiverjen bennünket a hadi
120 1, VII | ilyenkorra is itt leszünk, s az én hóka lovamnak még
121 1, VII | sem kell az már nekünk.~S e szónál a keze a Miklós
122 1, VII | múlva kálvinisták lesztek, s azok nem élnek besózott
123 1, VII | jöttek ki a kuruc táborba, s onnan megint visszatérnek
124 1, VII | mert ő tartja a böjtöt.2~– S mi ebből a következtetés?~–
125 1, VII | a te kálvinista hitedet, s katolikussá lennél!~Miklósnak
126 1, VIII | hogy a püspököt fölkeresse, s megtudakolja tőle, hogy
127 1, VIII | fölavattathatnak a gyülekezet előtt, s fölvehetik az Úrvacsoráját.
128 1, VIII | lefizette a taksát arannyal, s megnyugtatva odább ment.
129 1, VIII | püspök fölhág a katedrába, s a fölvett bibliai textusról
130 1, VIII | professzor fölmegy a katedrába, s a bibliából csengő hangon
131 1, VIII | fejedelmi parancsolatok s a városi rendeletek közzététele
132 1, VIII | városi rendeletek közzététele s végül az elveszett tárgyak
133 1, VIII | szállására Baranyi Miklós, s egész idejét Katalinnal
134 1, VIII | ortodoxok ellenben azt állíták (s azok közé tartoztak a diákok
135 1, VIII | illetéktelen helyről kivakartassék, s az illetékesre áthelyeztessék;
136 1, VIII | téglával ledörzsöltessék, s ők a medencénél újra megkereszteltessenek. –
137 1, VIII | a bal felőli zárva van, s annak a tornácát foglalják
138 1, VIII | fehér sávolyos abrosszal, s oda lőnek elhelyezve Ungvári
139 1, VIII | könnyekkel, igazi könnyekkel, s aki csak látta, mind tanúságot
140 1, VIII | remeke volt a homilétikának, s egészen a mai ünnepség ténorához
141 1, VIII | keresztapa felállt a helyéből, s odament a padhoz, ahol a
142 1, VIII | kehely, a színarany billikom, s a nagy ezüsttál, vékonyra
143 1, VIII | Magyarországhoz és annak fejedelméhez s az én befogadó városomhoz
144 1, VIII | mormolása e hangos eskü után, s ha vége lett volna e jelenéssel
145 1, VIII | visszaül a szokott helyére, s tovább áhitatoskodik. Akinek
146 1, VIII | egymásnak a szent jelvényeket, s ezzel végződik a kálvinista
147 1, VIII | uram becsapja a bibliát, s hozzákezd a mindent bekoronázó „
148 1, VIII | rak ki a fekete táblára, s arra megzendül a diákok
149 1, VIII | Gyarmathy uram? Meglehet. S annak az ötven férfinak
150 1, VIII | is elpudeálták magukat, s a végsorokat már csak a
151 1 (1) | metszőkése elvesztését, s kérte annak kihirdetését.
152 1 (1) | untalan ez volt a fejében, s mikor a Miatyánkot elmondá,
153 1, IX | fegyverzetébe öltözött, s együtt sietének fel, vészjósló,
154 1, IX | mint ahogy mások szokták, s az uram halálhíre után tizednapra
155 1, IX | hogy még nagykorú sem vagy, s kánonaink szerint a reformátusoknál
156 1, IX | beleegyezése.~– Tudom azt. S hogy jól meggondoltam a
157 1, IX | csatolt tarsolyához nyúlt, s annak a rejtekéből elővett
158 1, IX | Kegyelmed újból férjhez ment, s azzal eldobta magától a
159 1, IX | férjéhez, aki nekem nem apám, s éljen békességgel. Ez utolsó
160 1, IX | utolsó szavunk egymással; s ezzel punktum.~Most a másik
161 1, IX | haraggal ugrott föl helyéről, s olyan közel lépett Krisztinához,
162 1, IX | lehelete érte az arcát.~– S meri kegyelmed azt állítani,
163 1, IX | képei voltak felakasztva, s mintha azok is a hajdan
164 1, IX | János ugyan hatalmas alakok, s ha valakinek vitája van
165 1, IX | az asztalhoz telepedtek, s aztán a jó mokka mellett,
166 1, X | takarékosság a jelszava. S mind ezek mellett még a
167 1, X | megállt a prédikáció közepén, s nevén szólítva a vétkes
168 1, X | a péntek napi böjtölést s az ádventi betlehemjárást,
169 1, X | passió-játékokat a nagyhéten, s különösen a halottak feletti
170 1, X | éneklést végig az utcákon s a fölöttük tartott dorbézoló
171 1, X | diákul tudnak imádkozni.~S amit a püspök a katedráról
172 1, X | rágalmazó kihúzott nyelvére, s úgy vezesse végig az utcán
173 1, X | becsület megvédéséről is.~S ezt a törvényt nem vették
174 1, X | sérelmét bíró elé vitte. S a debreceni bíró nem bízta
175 1, X | föltette a „puncta de utri”-t, s apróra kikérdezte a terhelő
176 1, X | Fekete-család férfiai és asszonyai, s azért ugyan őrizkedtek élőszóval
177 1, X | amit könnyen megkaphatott, s megvárta, amíg az eljegyzését
178 1 (1) | Dátum Ártándon, stb.~ (L. S.) Aláírások.~ Documenta
179 1, XI | város nem használhatott, s azt odaajándékozta a kollégiumnak,
180 1, XI | járja a notabilitásokat, s meginvitálja őket a menyasszony
181 1, XI | az Ungváriékhoz felkerül, s valakit megkaphat az asszonynép
182 1, XI | pompát, dicsekedést elhagyj, s velem jöjj ismeretlen, félelmes
183 1, XI | karjával a vőlegénye fejét, s szájával a szájába beszélt.~–
184 1, XI | bennünket egy pásztorkunyhóba, s ott töltenénk a nászéjszakánkat.~
185 1, XI | belső emberek is tudósak, s abból is botránynak, köznevetségnek
186 1, XI | üljetek rögtön szekérre, s hajtassatok el a déli órában,
187 1, XI | órában, amikor üres az utca. S hogy a rosszakaróitok meg
188 1, XI | jó tanácsot Gyarmathynak, s tőle búcsút véve, fölkereste
189 1, XI | bene!” – mondogatá közbe. S végül még azután egy pótindítvánnyal
190 1, XI | holtodiglan” kimondása s az „Isten engem úgy segéljen”
191 1, XI | találtatott a jelen nem léte, s gondoskodtatott róla.~
192 1, XII | bekergetné egy pásztorkunyhóba, s ott töltenék el a nászéjszakájukat.
193 1, XII | mert az a tocsogóst keresi, s neki nem szabad kutyát tartani,
194 1, XII | aki benn a városban lakik, s csak vasárnap jár ki az
195 1, XII | a bográcsot ráakasztják, s az alá tüzet raknak. Tüzelőszer
196 1, XII | vasalóban megfőzni az ételt, s aztán a távol legeltető
197 1, XII | maga mellé a feleségét, s lekanyarodott az országút
198 1, XII | hamarább értek a kocsihoz, s a lovak fejéhez ugrálva,
199 1, XII | erre tartsatok, ti gyávák, s azután mutatták az utat.~
200 1, XII | kívánt a kocsin ülőknek, s azzal megfordította a lovát.~–
201 1, XII | állt a karám eresze alatt, s egy tökkolopból készült
202 1, XII | bojtárok gúnyái álltak, s ott friss bálmost csinált.
203 1, XII | gondolva, kiktől elfutottak. S ez a kis kunyhó itt a világ
204 1, XII | leve tejföllel föleresztve, s benne harmatkása. Aki nem
205 1, XII | tűzve a karám nádfödelébe, s ha egyszer hébe-hóba több
206 1, XII | hasított végű fűzfavesszőbe, s kész a legmodálisabb kanál.~
207 1, XII | kívülről be ne nyithassanak, s maga kiment az eresz alatti
208 1, XII | azonban meggondolta magát, s maga is aludni ment, utolsót
209 1, XII | lobogott a villám fénye; s azt kísérte égdörgés zenéje.
210 1, XII | édes megsemmisüléssel. S az elenyészéssel együtt
211 1, XII | a halandók boldogságába, s morogva távoznak odább –
212 1, XII | fel őket édes álmaikból, s az ilyen álomnak ébren folytatása
213 1, XII | virágillatos, fűszeres levegő, s aztán visszatért a kedveséhez,
214 1, XII | egyszerre csülökre kap, s bőgve hívogatja ki-ki a
215 1, XIII | kívánj, megtörüld a talpad, s aztán ülj le szépen közénk
216 1, XIII | szépen közénk a lócára, s igyál te is egyet a gazdánk,
217 1, XIII | csak kötélnek állt szépen. S aztán amint bekapott a jó
218 1, XIII | se kiáltani nem tudott, s az ablakainkon kezdtek pogányul
219 1, XIII | tiszteletes Gyarmathy Mihály uram, s nagy tekintélyével szétválasztotta
220 1, XIII | ütlegek, amiket tőlünk kaptak.~S amikor ezt a hőstettet elmondta
221 1, XIV | az üres tyúkászszekérrel, s elmondta az urának a városban
222 1, XIV | ültette a legjobb bojtárját, s jól a szájába rágta, hogy
223 1, XIV | formáltak az országút mentén, s amíg óbesterük a kocsihoz
224 1, XIV | erősebben a mén oldalába, s szembejutva Katalinnal és
225 1, XIV | jól. Diákkori nótánk. – S rágyújtott a dal folytatására: „
226 1, XIV | volt abban még tükör is, s az ágy előtt famacska, csizmát
227 1, XIV | fogadta a jelentéseket, s osztotta a rendeleteket
228 1, XIV | mázas tányérok fölrakva, s azok mellé fényes cinkanalak;
229 1, XIV | pedig szalmával befonva s rókairhákkal beterítve.
230 1, XIV | gvárdián fölállt a helyéről, s a kezeit egymásba téve,
231 1, XIV | akart, szintén felállhatott, s együtt imádkozhatott vele.
232 1, XIV | vármegyében hírhedett személyről.~S az nem jött üres kézzel.
233 1, XIV | leve valóságos ambrózia.~S aztán elgondolkozott rajta,
234 1, XIV | hozta a tálat Katalinhoz, s kiszedte belőle a merőkanállal
235 1, XIV | mert pokolra fog jutni.~– S miért kellene neki pokolra
236 1, XIV | szívébe hét hegyes tőr mélyed, s valami sejtelem megsúgta
237 1, XIV | délelőttre – mondá Bessenyey, s jelt adott a tárogatósának,
238 1, XIV | maguknak is megnyílik a torka, s beleénekelnek a tárogató
239 1, XIV | hozzátörni az ínséghez. S ahelyett talál itt egy bőséges
240 1, XIV | belenyúlik a késő éjszakába.~S hogy a közlegénység sincsen
241 1, XIV | előhúzták az erszényeiket, s a brigadéros körül telepedtek,
242 1, XIV | volt: kártyázó embereket; s azok között a férjét. A
243 1, XIV | homlokán. A férj veszít. S egész lelkét lefoglalja
244 1, XIV | feleségéhez, öltené a karjára, s vinné haza a szállására.
245 1, XIV | prémnek lehet használni, s melléklete baromfi eledel.
246 1, XIV | blokáda-hadseregnek, élelmezésre, s a hátralevő zsold kifizetésére.
247 1, XIV | kinyissák a község vasládáját, s kidobjanak belőle huszonötezer
248 1, XIV | mazsolaszőlőt dobálnak, s aztán merőkanállal osztják
249 1, XIV | Urak, imádkozzunk hajnalra, s térjünk nyugodalomra. Aki
250 1, XIV | felhajtotta a felső viganóját, s azzal takarta be magát,
251 1, XIV | megszáradjon. Miklós odament hozzá, s meg akarta csókolni. Katalin
252 1, XIV | bement a kis benyílóba, s betette maga után az ajtót.
253 1, XIV | maradt a nagy szobában, s ment, amerre a feje húzta.
254 2, I | káposzta nem elég savanyú, s a kolbász benne nagyon is
255 2, I | asszonyát a bőrkerevetre, s kegyeskedett őt átölelni
256 2, I | az asszonyt üdvözölve, s aztán kategorikus hangon
257 2, I | az rábólintott a fejével, s mutatta neki, hogy üljön
258 2, I | férje, mikor hozzá került, s ő ebből a tuskóból derék
259 2, I | Első ember a városban. S a felesége tette azzá.~–
260 2, I | kenyérsütés alkalmából, s amióta az ura városbíró,
261 2, I | jut. Így került ide is.~– S miért kell nekünk a Dabóczy
262 2, I | egyúttal inzsellér is.~– S mi dolgunk van ezekkel az
263 2, I | előkelő urak üdvözölték, s aztán beszéltek nekik a
264 2, I | értette Katalin; diákul volt, s annyit tesz, hogy majd csak
265 2, I | megtörülték a szájukat, s a késüket, a villájukat
266 2, I | csúf verseket énekeltek, s ezzel a mosónék bosszúállását
267 2, I | bosszúállását magukra idézték, s még vereséget is szenvedtek;
268 2, I | hatnapi kárcerre ítéltettek, s azonkívül jurátusi rangjuktól
269 2, I | kegyelmetek eltávozásuk s a gulyáskarámban éjszakázásuk
270 2, I | református hitre tért át, s ezzel együtt elnyerte a
271 2, I | mesterremeket letették, s a díjat a céhmesternek,
272 2, I | fürmendernek megadták, s ezért pecsétes mesterlevelet
273 2, I | fusereknek neveztetnek, s eltiltatnak a Piac utca,
274 2, I | alatt kiszállásoltassék, s a cigánysor végére áttelepíttessék.~
275 2, I | bizony kegyetlen ítélet volt, s a város elöljáróságának
276 2, I | kúriának deklaráltassék, s ezentúl mint Salva Guardia
277 2, I | magisztrátus hatósága alól, s a vármegye hatósága alá
278 2, I | levétette Ungvári uram, s beállította a nagy ruhaszárítóba.
279 2, I | kikönyökölt az ablakába, s pipáját aláeresztve, jó
280 2, I | apja házának nagy kapuja, s létezik-e Debrecenben valamiféle
281 2, II | közönség szemérmetes voltát, s a vizekből fölmerülő hableányt
282 2, II | ki kellett nyitnia kaput, s arra a címerkép kétfelé
283 2, II | szárnya befelé fordulván, s úgy is maradt egész a harmadik
284 2, II | tisztelet előtt feljönni, s értesíteni híveit a rájuk
285 2, II | hogy azokban Baranyi Miklós s az Ungvári család nem kaphatnak
286 2, II | oldalajtaján lépnek be, s egyenesen fölmennek a karzatra,
287 2, II | bajnok kiszáll a helyéből, s átengedi az ülést a kapitánynak
288 2, II | nagyon okos asszony volt, s meg tudta ítélni, hogy a
289 2, II | kerüljön a fiatal házaspárnak, s kezet ne csókoljon Katalinnak,
290 2, II | ne csókoljon Katalinnak, s meg ne ajándékozza őt a
291 2, II | átmentek a hivatalszobába, s betették az ajtót, hogy
292 2, II | pipázást eltiltják a populénak, s aztán ők szegik meg legelébb.
293 2, II | kegyességgel végighallgatnak, s aztán amint a templomból
294 2, II | előjöttek a pipatóriumból, s búcsúzni kellett, a főtisztelendő
295 2, II | Buzinkay, a városi orvos s a legfiatalabb pár, a Baranyi
296 2, II | mely a karjára tekergőzik. S azt kényszeríti a kezében
297 2, II | ott áll a patika előtt, s magyarázza a bámuló közönségnek,
298 2, II | meghajtotta magát büszkén, s elfogadva a kezébe nyomott
299 2, II | szokása szerint kardra kaptak, s ő megölte a pajtását. Emiatt
300 2, II | polgármester fiának gyilkosát.~– S hogy él meg itt addig?~–
301 2, III | festeni néhány aranyért, s a dicsőségteljes életéből
302 2, III | szőrszálai kivehetők voltak, s egy-egy szemen eldolgozott
303 2, III | keveréket az ecsetjével, s eltalálja vele az igazat.
304 2, III | hogy ez a kép megszólalt, s azt kérdezte tőle: „No hát
305 2, III | erre meglátogatta Katalint, s megnyugtatá. Ez valaminek
306 2, III | társaságokba – egyedül, s taposhatja a földet a szépasszonyok
307 2, III | otthon ülne a feleségénél, s hallgatná annak az Isten
308 2, III | ezt a megbélyegző jelt, s engedje a haját barnára
309 2, III | Jehova könyörül rajta, s azt mondja: jól van, megengedem,
310 2, III | szakállt növeszt neki: s az ilyen ember van legjobban
311 2, III | Amit a piktor meg is ígért, s ezzel elérte, hogy ki nem
312 2, III | többször megjelent Debrecenben, s kedveskedése jeléül mindannyiszor
313 2, III | nyiltával a tudós doktor s a javasasszony tanácsára
314 2, III | szakított a vadvirágokból, s asszonyának nyújtá, akinek
315 2, III | egy forró csókot nyomott, s azzal egy időben egy vággyal
316 2, III | az ecsetjeit, festékeit, s hazament. Azonban ottfeledte
317 2, III | aztán ez a küldött tükör s azok az aranyak.~ ~
318 2 (5) | piros, egy kicsinyég hosszas s gyenge ábrázatú asszony
319 2, IV | olvasatlan kétfelé szakítá s a szolgálót úgy pofonvágta,
320 2, IV | Miklóstól menyasszony korában, s elolvasta belőle az Isten
321 2, IV | ajtaját felszakították, s berohant rajta goromba módon
322 2, IV | kinyomozására a házakba betörjön, s a species factit konstatálja.
323 2, V | tömlöcre vet erőszakkal, s bevádol a leggyűlöletesebb
324 2, V | patikárus egy harkályt lőtt, s azt az asszonyságnak ajándékozta.
325 2, V | házhoz, ő is rejtette el, s ő árulta el az ottlétét
326 2, V | hirtelen törvényt ültek, s meghozták az ítéletet bírák
327 2, V | imitt-amott vele nappal s este suttogott, a legényt
328 2, V | asszony férjéhez való hite s kötelessége ellen máshoz
329 2, V | példájára, nékiek illendő s érdemlett büntetésökre.~
330 2, V | mentségét meg nem hallgatták, s ami hallatlan, nem is szembesítették
331 2, VI | trombitások fújják a nótát, s az öregek, akiknek már nem
332 2, VI | Nem, ha neki harisnyát s félnadrágot varrnak. Illik
333 2, VI | ül valahol a szegletben, s egy fiatal lyánkával folytat
334 2, VI | táncolni: neki áll még a világ. S addig a leányának petrezselyemárulás
335 2, VI | azonban odaült a leány mellé, s beszélgetett vele, amit
336 2, VI | Zsuzsánna asszony nagy szelesen, s megragadja Miklós karját.~–
337 2, VI | táncból. Jöjjön! Viszem!~S vitte magával a táncba,
338 2, VI | kapja a dalia táncosnőjét, s körül megforgatja, mialatt
339 2, VI | mindenkitől bámult táncoló párig, s azokat is, két durva öklével
340 2, VI | járok vele kegyelmed után. S azzal odaadta a pecsétes
341 2, VI | kirohant a táncos szobából, s kinn a tornácban ordítá
342 2, VI | kinn az udvaron jelezé, s a kicsődült urak is hírül
343 2, VI | Miklós bizony lóra kapott, s elvágtatott éjnek éjszakáján
344 2, VI | vizsgálja meg a bűnvádat, s az mondja ki a döntő ítéletet.~–
345 2, VI | megkapatták, befogatott, s nekiindult az útnak Debrecen
346 2, VII | én magam legyek a bírája, s ha igaz a vád, bakója, Szent
347 2, VII | lengyel udvarhoz menekült, s igazi nevét fölvéve, ott
348 2, VII | lakomázhattatok volna.” S mutogatta nekik a rabtól
349 2 (1) | János nevű parázna lator s egy Makai Gergely nevű gyilkos,
350 2, VII | bizonyára enyhíttetni fog, s a büntetés leszállíttatik.4~–
351 2, VII | túl van a lengyel határon, s ha a szakállát megnöveszti,
352 2, VII | templomban eklézsiát kövessen, s aztán a hites urának visszaadassék.
353 2, VII | visszaadassék. Erről én jótállok. S ezzel megvan a csomó megoldása.~
354 2, VII | lángba borult erre a szóra.~– S ezt nevezi kegyelmed a csomó
355 2, VII | állítsák, eklézsiát követni s aztán azon módon szalmakoszorúzott
356 2, VII | mezítláb a házamhoz vezessék, s nekem általadják; örökre
357 2, VII | el. Miklós nyeregben ült, s vágtatott végig a dobogó
358 2 (4) | azért hóhér vesszőzze meg, s a városból proscribáltassék.
359 2 (4) | János is, amiért suttogott, s a tömlőcből megszökött,
360 2, VIII | gyönge csirkebecsináltat, s odaküldte hozzá, mindennél
361 2, VIII | a városház ablakai alá, s hangos lármával követelték
362 2, VIII | becsületes Seressnének a férje), s felajánlotta, hogy ő fejével
363 2, VIII | fogságból kibocsáttatik, s a törvénynek különben szabad
364 2, VIII | börtön ajtaja megnyittatott, s az Ungváriék munkásasszonyai
365 2, VIII | fából készült nyoszolyát, s úgy vitték azt haza a lábasházhoz,
366 2, VIII | feküdt a tarka párnákon, s a kicsinyét szoptatta a
367 2, VIII | tanult javasasszony is volt, s gondja alá vette.~Íme tehát,
368 2, IX | brigadéros seregét szétverték, s most jönnek teljes erővel
369 2, IX | el a házait pusztaságra, s minden lábas és lábatlan
370 2, IX | birtokát, aratását, szüretjét, s elfusson tíz mérföldnyire,
371 2, IX | fejedelmi megszálló seregre, s annak nagy kudarcot okozott.~
372 2, IX | táborhelyéből kimozdítá, s megindítá Debrecen felé,
373 2 (1) | hirtelenséggel. És így a nép Hadház s Kálló felé, némely része
374 2, X | Az is a kezeit tördelte, s csupa óbégatás volt.~– Mi
375 2, X | Hová futott?~– Világgá.~– S miért futott el?~– Az ellenség
376 2, X | kiálta fel Miklós. – S ezt nekem hírül sem adták!~–
377 2, X | lováról Baranyi Miklós, s sietett a Salva Guardia
378 2, X | viseltetik kegyelmed iránt, s nem hiszem, hogy jó képpel
379 2, X | uramtól, a szomszédjától, s erős esküvést őtőle magától,
380 2, X | a börtönéből kiváltani, s ő maga futott a kisdedének
381 2, X | többet együtt élni nem akar, s hogy ebbe a püspök nem egyezett
382 2, X | nagyot hördült e szóra, s szinte megtántorodott bele.
383 2, X | mint az esküdt ellenségei.~S ha még csak az asszonya
384 2, X | keresztyének pártjára állott; s lett belőle buzgó apostol.~
385 2, X | annak inte, hogy menjen ki, s aztán a székre mutatott
386 2, X | elszökött a táborhelyről, s erdőkön, mocsarakon keresztül
387 2, X | a templomi szent helyen, s elmondtam az esküt: én ezt
388 2, X | Isten engem úgy segéljen. S most újra mondom, égre emelt
389 2, X | felháborodottan állt föl a helyéről; s felemelt kardjának türkizes
390 2, X | amely alá felesküdtél, s a császári zászlóval váltád
391 2, X | engesztelő hangon Miklós, s meg akarta fogni a nő kezét.~–
392 2, X | leszek a halálos ágyadnál, s nem hagylak meghalni, míg
393 2, X | el nem ismered a fiadat, s ha meghalsz anélkül, veled
394 2, X | mehessek veled Isten elé, s ott kényszerítselek, hogy
395 2, XI | hűség közül választott, s a tartósat találta.~Ocskay,
396 2, XI | kigondoltak a kujonérozására, s mikor haragjában ellenük
397 2, XI | csúfjára otthagyták a várost, s csak messziről mutogatták
398 2, XI | perecsütést, szalonnafüstölést, s tisztelték a rendet, a feljebbvalókat.~
399 2, XI | kakastoll-bokrétás hajdúval, s diák nyelven tartott orációval
400 2, XI | fogadtatott fürmender uram által, s szállásul a városházát kapta.~
401 2, XI | Magával nagy jót tett. S ez a fődolog.~Most már ugyan
402 2, XI | megállította a pesztonkát, s feltakarta a selyemtakarót
403 2, XI | orcáját amanter megfogdosta, s a pesztonkát egy négyszögű
404 2, XII | nem asszony, hanem leány, s gyermeke törvénytelen szülött.~
405 2, XII | ismét nőtlen legény volt, s mehetett újra nőszésre indulni,
406 2, XIII | gyöngyfüzéren függő násfát kötött, s ami csak kapható volt kösöntyükben,
407 2, XIII | hogy megfordul a sarkán, s aztán „elmehet kend, amerről
408 2, XIII | belátni a záporeső foltjaitól, s a földre hányt lim-lom-papíros
409 2, XIII | vendégek az úrnő szobájába, s letelepedének.~Alispán úr
410 2, XIII | kölcsönös intésre fölállának, s az előbbi ékes beszédre
411 2, XIII | aktaszerűleg elválasztatott, s szabad és nőtlen férfiúnak
412 2, XIII | melle, amely ránehezedik, s rátért a dologra.~– Az én
413 2, XIII | ugrott fel a pamlagról, s levert az asztalról egypár
414 2, XIII | asztalról egypár kávéscsészét, s majd elkezdett indulatosan
415 2, XIII | anyja keblére vetette magát, s kitört belőle a zokogás.~–
416 2, XIII | alattomosság! – rebegé Zsuzsánna. – S te ezt nekem se nem mondtad,
417 2, XIII | hogy mit nyert bennem!”~S elhatározta magát, hogy
418 2, XIII | taktikáját. Ő is sírva fakadt, s aztán kettősben zokogott
419 2, XIII | asszony fogja a leányát, s féldurcával, félkeggyel
420 2, XIII | és a két násznagy által, s az a kiadó násznagynak megőrzés
421 2, XIII | megőrzés végett átadatott, s a vacsoránál már egymás
422 2, XIV | marasztották őket ebédre, s lúdgége-levest csináltak
423 2, XIV | mosolygásra fintorítani, s az Ádám úrfi egy saját kezűleg
424 2, XIV | tartá kis pólyás babáját, s szépen oktatgatá:~– Kicsikém,
425 2, XIV | asszony, az fölemelé az arcát, s megpillantva az ablakban
426 2, XIV | blokáda-sereg élelmezési biztosa s a mezei hadak kapitánya
427 2, XIV | kellett ülni az aktái között, s végezni a kenyérkeresés
428 2, XIV | egész az idők teljességeig. S az új Éváján is meglátszott
429 2, XIV | ólomszínű karikák mélyedtek, s homlokát májfoltok lepték
430 2, XIV | lopva nyers kávét rágcsált, s a krétát úgy ette, mint
431 2, XIV | úgy ette, mint a cukrot, s a citromot harapta borzasztó
432 2, XIV | sehol sem volt nyugta.~S hogy mindebből „Ádám” is
433 2, XIV | anyósa. Otthon kellett ülni, s őrizni a társát. Ha kimenni
434 2, XIV | szívtelen elhanyagolása miatt, s ha kisült, hogy asszony
435 2, XIV | felhajtattak a kastélyból a városba s apróra megismertették a
436 2, XIV | napon végbement eseményeket, s kiadták neki a rendeleteket,
437 2, XIV | kiáltották, hogy „hol vagy Ádám?” s nem tagadhatta el. – Van
438 2, XIV | járását-kelését ellesse, s őneki rögtön befütyülje.
439 2, XIV | kéretvén fel a részvételre, s maga a nagyváradi püspök
440 2, XIV | fia egy apának nem lehet!2~S választotta a szülötte számára
441 2, XIV | botó”. Micsoda diadal ez!~S aztán a második év kezdetével
442 2, XIV | fordított a műveltetésére, s előre örült a közelgő szüretnek,
443 2, XIV | deák, akire az bízatott. S más emberrel azt magának
444 2, XIV | hajnalban befogatott Katalin, s a dadával meg a kisfiacskájával
445 2, XIV | Megállíttatá a kocsiját, s odahítta a koldust. Amint
446 2, XIV | koldus-szerben vagyok. (S mutatta a rongyos szűrére
447 2, XIV | koldus a templomajtóban, s az ájtatos hívektől csak
448 2, XIV | érettek már a szőlőfürtök, s kóstolónak valót válogatni
449 2, XIV | piros dinkából a kisfiának, s azt örvendezteté meg vele,
450 2, XIV | rászabadítani a szőlőszedésre, te…!~S itt egy szót ejtett ki,
451 2, XIV | lekapta válláról a puskáját, s Katalinra fogta. Kit akart
452 2, XIV | odaveté magát a férje elébe, s félrefordítá annak a fegyverét: „
453 2, XIV | legyen, mint Heródesnek volt, s mikor közel érzed, árpa
454 2, XV | összecsapja a szárnyait, s azzal sebesen alácsap: de
455 2, XV | hanyatt fordul a légben, s hegyes csőrét fölfelé mereszti,
456 2, XV | csőrét fölfelé mereszti, s azon a sólyom felnyársalja
457 2, XV | Jézuskát, hasonlatos módon. S kegyelmed ezt őrizné, ezt
458 2, XV | rám, de háládatlan volnék, s vétenék Isten ellen, ha
459 2, XV | számot. A nőt csak tisztelem, s még jobban tisztelem az
460 2, XVI | ilyen esetet a krónikák. S ez csak Magyarországon történhetett
461 2, XVI | férfinak több felesége, s az allibámoni nők viszont
462 2, XVI | vagyoni állapotja is van, s nagy kérdés támad afölött,
463 2, XVI | nagyváradi káptalanhoz, s ott a püspökök, prépostok,
464 2, XVI | le, a káptalan pecsétje s valamennyi asszesszor névaláírása
465 2, XVI | lármájokra, mit keresnek, s mi bajuk volna? A házamban
466 2, XVI | debreceni patikárus legényt, s férjemnek azzal vádoltanak,
467 2, XVI | Miklós férjemtől származott s tőlem született fia, s hogy
468 2, XVI | származott s tőlem született fia, s hogy sem azon patikárus
469 2, XVI | kamrában való rejtőzéséről s ottan létéről sem hírem,
470 2, XVI | adtam, azt vallom és mondom, s ebben az igazmondásomban
471 2, XVI | igazmondásomban élni és meghalni, s az igaz ítélő Bíró Jézus
472 2, XVI | együtt improtocolláltatni s arról való testimoniálist
473 2, XVI | az elbeszélő vallomást, s pecsétjével és tagjai aláírásával
474 2, XVI | viszi a maga igazságát, s ott keresi annak orvoslását.~
475 2, XVI | elé idéztette Katalint, s kegyetlenül lehordta ezért
476 2, XVI | poklot megmozdítom érte. S ha azok nem segítenek, megtalálom
477 2, XVI | alól is kinyújtom a kezem, s kivívom a becsületet.~–
478 2 (1) | Gyöngyösy de Poroszló, Abbate S. Jacobi Apostoli de Silisto.
479 2, XVII | gyermekét kezében tartva, s Heródes fejére átkait kiáltva.
480 2, XVII | felriadt álmából, sikoltva, s a férjéhez rohant rimánkodva: „
481 2, XVII | ház; Zsuzsánna asszonnyal, s a boldogtalan férjnek hajnalig
482 2, XVII | pokol ez a Morhút verménél.~S ez ellen se doktorok, se
483 2, XVII | szállta meg az asszonyt, s igyekeztek volna azt exorcizmus
484 2, XVII | hittek az ördög hatalmában, s még kevésbé a papok ördögűző
485 2, XVII | papok ördögűző tudományában, s így az idegbeteg asszonyok
486 2, XVII | érkezett, hogy senki se lássa, s hajnal előtt eltávozott.~
487 2, XVII | vendégsereg gyűlt a házhoz, s akkor nyájas képet kell
488 2, XVII | földhöz a gratuláló levélkét, s rátaposott a sarkával.~Hanem
489 2, XVII | kölyök, az a zabigyerek”.~S annál inkább hordták neki
490 2, XVIII| egymást felöklelő törvények s egymást kölcsönösen elemésztő
491 2, XVIII| A fiú is be-berándult, s amelyik hölgynél beinvitálta
492 2, XVIII| próbálja fel, jó-e a lábára, s ha ráillik, akkor jöjjön
493 2, XVIII| hívatja a betegágyához, s miután a sárga csizmák is
494 2, XVIII| kézen fogta a gyermeket, s elvitte magával az özvegy
495 2, XVIII| fakadt, karjait tárta eléje, s átölelte.~– Bocsáss meg
496 2, XVIII| Nyisd fel azt az almáriumot, s szedd ki belőle, amit benne
497 2, XVIII| azokból évről évre kinőtt, s én új ruhát készíttettem
498 2, XVIII| az összehajtott papírost, s arról szép folyékonyan leolvasá
499 2, XVIII| András napon az édesapjának, s olyan esze volt a gyereknek,
500 2, XVIII| Zsuzsika az ölébe vette, s a saját fésűjével igazgatta
1-500 | 501-673 |