Part,  Paragraph

 1     1,  IV   |             úr Debrecenben. Én csak tudom, hogyan szólítsam. »Fürmender
 2     1,  IV   |     vártalak.~– Én már ebédeltem.~– Tudom. Még tegnap, Újvároson.
 3     1,  IV   |           Hát rossz híreket hoztál, tudom: de én még rosszabbakat
 4     1,  IV   |           esténkint – bezárkózva.~– Tudom. S ha te, fiacskám, meg
 5     1,  IV   |           fánkot, hozzá érmellékit. Tudom, hogy mit kedvel.~– De bizony
 6     1,  IV   |             torkán akadt a falat.~– Tudom, hogy ez nagy szó – folytatá
 7     1,  V    |          vinni a hozzátartozóiknak; tudom, hogy örülni fognak.~A görög
 8     1,  VI   |           görögül volt?~– Hát onnan tudom, hogy felolvasta élőszóval
 9     1,  VI   |         felelt:~– Hát azt én is jól tudom, hogy görögnek nem szabad
10     1,  VII  |           ragyogó orcával Miklós.~– Tudom. Fejedelmi komisszárius
11     1,  IX   |            van vágva a nyelved, azt tudom. Fogd meg a lepcsest!~–
12     1,  IX   |            a szülők beleegyezése.~– Tudom azt. S hogy jól meggondoltam
13     1,  XI   |        tábori szállásodra. Mert úgy tudom, hogy még valami extra fölcsúfoltatás
14     1,  XI   | fundálhattak ki ellenünk?~– Azt nem tudom; de annyit tudok, hogy a
15     2,  I    |          Sámsonba.~– Úgy? Sámsonba. Tudom már, a Dabóczy Marcsához.
16     2,  II   |          kellett a halevéstől. (Nem tudom az okát adni, hogy miért?)
17     2,  II   |    tartózkodni a haltól. (Ennek sem tudom az okát kifirtatni.)~A meghívó-lapon
18     2,  XV   |              Édes tiszteletes uram. Tudom, hogy mindig jó volt hozzám
19     2,  XV   |        nincsen érzés.~– Azt én mind tudom és érzem. Az egész életem
20     2,  XVI  |           ki által és hol lett, nem tudom: mert én sem nem citáltattam,
21     2,  XVIII|            hüledezve Katalin.~– Jól tudom, hogy te magad nem viheted
22     3,  I    |             eklézsiádnak.~– Bölcsen tudom. De magyar főúr kegyelmed,
23     3,  I    |             a főúr szívében.)~– Úgy tudom, hogy az apám meg a nagyapám