bold = Main text
   Part,  Paragraph                                    grey = Comment text

 1     1,  IV   |     nyújtotta az ifjúnak.~– Jól van, fiam. Akkor mehetünk a kincsesházamba.~
 2     1,  VI   |              könnyeivel. „Ó, én édes fiam! Szeretett magzatom! Mire
 3     1,  VII  |           öreg zokogott. „Édes, édes fiam!”~Furcsa világ volt ez!
 4     1,  VII  |         helyén.~– Hát terajtad, édes fiam, Miklós, nem történhetnék
 5     1,  IX   |      felfújta magát.~– Mit gondolsz, fiam! Te, egy Baranyi! akinek
 6     1,  IX   |      megfészkelni.~– Gondold meg, jó fiam, hogy még nagykorú sem vagy,
 7     2,  VII  |            kezét.~– Helyesen teszed, fiam. Ennek el fogod venni a
 8     2,  X    |   ország-világ előtt, hogy nem az én fiam a gyermeked!~– Én pedig
 9     2,  XIV  |        fülébe; „no, most már, kedves fiam, kvittek vagyunk”.~Amilyen
10     2,  XIV  |      kérdések: „Hát hogyan mulatott, fiam uram, a szép Lauránál?” „
11     2,  XVI  |            káptalan előtt, hogy azon fiam Baranyi Miklós férjemtől
12     2,  XVI  |            fundamentomát az egyetlen fiam becsületének.~– Hát hiszen
13     2,  XVI  |           köztük. Azt akarom, hogy a fiam győzzön.~– Szent Zebaóth
14     2,  XVIII|             ruhákat, amiket a Miklós fiam növendék korában viselt,
15     2,  XVIII|              Akkor te sem vagy az én fiam. Te kölyök, te fattyú.~S
16     2,  XVIII|          kigondolta!~– Vigyázz, édes fiam! Ne dobálózz könnyen az
17     2   (4)  |         beszélleni: „hiába tagadja a fiam, Baranyi Miklós, Ungvári
18     3,  II   | mellékfoglalkozásnak jó.~– Vedd elő, fiam, a németországi utunkban
19     3,  III  |            Itéljetek! Mondjátok ki a fiam becsületét!~S ugyan mire
20   Ifj        |         Mihály Urra szorulván, ámbár Fiam Baranyi Mihály Váradon gyakran