bold = Main text
Part, Paragraph grey = Comment text
1 1, I | vezérlő alakok rendkívüliek; de azért nem tündérek, nem
2 1, I | bajusza alig kunkorodik; de ami ebben hiányzik, kipótolja
3 1, I | elüt a magyar fajjellegtől, de még inkább a haj színe,
4 1, I | húrjait pengetné – ha tudná. De hát nem tudja; mert nincs
5 1, II | van. Az ugyan csupa rongy; de hát hozzá illik a csapathoz:
6 1, II | lopott köntöst viselhet; de a kurucnak be kell foldani
7 1, II | vidéket, a nyalka kurucok, de szépen énekelték azt a nótát,
8 1, II | a sáska sem nyúl hozzá.~De azok az egyiptomi hullakeselyűk
9 1, II | hogy a lovára felkapjon. De az már megelőzte, elkezdett
10 1, III | ráismernek a hajdani kutyáikra; de azok nem ismerik meg a régi
11 1, III | emberszámba megy. Ragadozó ember. De nem szárazföldi ragadozó,
12 1, III | kőoszlopokat: azok még fennálltak, de a boltozat leszakadt róluk,
13 1, III | az már nem érte itt.~Ejh, de mérgesen ugrott fel fektéből
14 1, III | akiben érző szív mozog; de még bosszúsabb volt a vigasztalásért.
15 1, IV | lábasjószága sincs már; de itt van a nagy domínium:
16 1, IV | Azaz hogy ő így írta magát, de bíz a köznép csak „ananász”-
17 1, IV | abban boltot nyithassanak; de tíznél több görögnek abban
18 1 (2) | hajdan 48-ban vitéz huszár, de ma is fiatal arc és kedély.~
19 1, IV | előrerúgtatott a lovával; de Balázs megint csak oda oldalgott
20 1, IV | további tudakozódásra.~– De miféle vallásúak vagytok
21 1, IV | utca lábasházáig eljutott; de röviden végzett velük, kirántva
22 1, IV | zellerkéjét, sárgarépáját, de azért velünk lesz az ebédnél.~–
23 1, IV | Egy fülke még üresen állt, de már annak a homlokfalára
24 1, IV | egyszer csak meghal az ember; de hogy ide talál-e?~Az ám
25 1, IV | rossz híreket hoztál, tudom: de én még rosszabbakat adok
26 1, IV | elpusztult. Nagyon rossz. De rád maradt a terhe. Ez az
27 1, IV | fiacskám; arról jól ismerlek; de más az állapotod. Ha a megboldogult
28 1, IV | görögnek zálogba venni. De neked már semmi ingó-bingód
29 1, IV | másfél forint egy itce bor.~– De hiszen ezek hallatlan árak!~–
30 1, IV | Ugyan, hogy hallatlanok. De itt a lajstrom. Olvasd.
31 1, IV | mert másutt bőség van; de itthon húsz forintért adatja
32 1, IV | nem dolgozott így soha. De a te mostohaapádból kitelnék
33 1, IV | harangozópénzt a szájamban viselem. De hát az én számomra harangszó
34 1, IV | Tudom, hogy mit kedvel.~– De bizony nem ebéd utánra hagyjuk
35 1, IV | szó – folytatá Katalin –, de régóta rummáljuk mink ezt.
36 1, IV | a házamból távolítanom: de az élő szentképet, a leányomat
37 1, IV | után a magam eszétől is. De hát nem megy sehol.~– Miért
38 1, V | háztól.~Héj, áldják is sokan! De átkozzák még többen!~Miért
39 1, V | megelőzte ebben az öreg Balázs? De biz otthagyta a két lovat
40 1, VI | szintén főkötő-varróné volt. De ő csupán csak debreceni
41 1, VI | sokkal olcsóbban, mint ő, de elrontotta vásárját a vidéken.
42 1, VI | volt a képzelődő tehetsége; de még annál is nagyobb az
43 1, VI | mint esős időben az eresz; de nagy hamar elvonja a figyelmet
44 1, VI | hivatalosok az előkelőségek; de a komák, szomszédok is szívesen
45 1, VI | díszes asztaltársaságot. De ezt meg kell tennünk; mert
46 1, VI | asztalvégen foglal helyet; de untalan föláll, kiszalad
47 1, VI | alakjával, viseletével, de az egész esze járásával.
48 1, VI | a gonosz mordályégető, de a földet nem veheti el alólunk.
49 1, VI | talált hozzátoldani valót.~– De a földszerzés mellett ne
50 1, VI | diákoknak is az volna az övék: de ha nincsen övék. Mikor a
51 1, VI | eperfám!”2~Nevettek ezen, de nagyot.~– Ha nincs, lopjatok
52 1, VI | mindenesetre bűn, mely megtorlandó; de elcsenni a kéményből a füstre
53 1, VI | mindenkor elnézetett.)~No de alaposan véget vet a disputának
54 1, VI | Köszönöm, én már megebédeltem. (De azért csak leül az asztalhoz
55 1, VI | üresen álló székére.) Jaj de siettem, hogy legelső lehessek
56 1, VI | kedves komámasszonyomnál. – De már ebből a kráfliból csak
57 1, VI | besurrant a kiskapun. – Jaj de fölséges ez a majoránnás
58 1, VI | magukra. Ráálltam, bementem. De nekem nem szokásom a hallgatózás;
59 1, VI | szokásom a hallgatózás; de a kedves komámasszonyért
60 1, VI | már csak görögül van. – De elmondta magyarul is. De
61 1, VI | De elmondta magyarul is. De hogy továbbmondjam: hát
62 1, VI | tarsolya degez volt a pénztől; de még milyen pénztől! Felvásálta
63 1, VI | ebédet megfordított rendben; de hát így is jó az. Még talán
64 1, VI | megérned?”~Miklós csak tűrte, de nem viszonozta a szülői
65 1, VI | nyújtá, Miklós elfogadta; de meg nem csókolta (pedig
66 1, VI | hol vette király a várát?” De kegyelmednek szántszándékkal
67 1, VI | mint jogot végzett diák, de a görög is tud, mi pediglen
68 1, VI | zálogba, se örökáron venni. De hát megvan annak a remédiuma.~–
69 1, VI | ábráztatja még lángolóbbá lett; de még a szeme fehére is veres
70 1, VI | falustól, templomostól; de kálvinistává! Mi az ördögre
71 1, VI | megszánta, s eléje vágott:~– De nehogy amiatt aggódjanak
72 1, VI | előre a kezét az asztalra.~– De a komjáti kánonok azt követelik,
73 1, VI | fürmender fölugrott a székről; de biz a többi vendég is fölugrottak
74 1, VI | mindent.~Meg van ez már véve! De nem a lelkét vették meg,
75 1, VII | közeledtére a nagyváradi kaput; de még szenátort is küldtek
76 1, VII | csak valaki a vármegyében; de mindannyinál nagyobb úr
77 1, VII | fejét vakarni szabad volt; de az ellenmondás ki volt zárva.
78 1, VII | oly régi ismerősök voltak! De hát a tisztított vallás
79 1, VII | nem jó a falra festeni.~No de itt maradt az igazi szent:
80 1, VII | érkezőt: „Hozott Isten!”~– De magam is igyekeztem. Édes,
81 1, VII | Édes, édes szentem.~Ó, de bolond volna, aki ha összekerül
82 1, VII | szem meg nem láthat soha, de a lélek maga előtt lásson
83 1, VII | Ungvári már közel járt hozzá; de mégis megtette azt, amire
84 1, VII | szerint ez nem is lehet. De mi közük ezekhez a kálvinistáknak?~
85 1, VII | az ajtón hallgatózni).~– De hát mondd el nekünk – szólt
86 1, VII | Annak is csak örültek. De még jobban az édes kenyérnek,
87 1, VII | maradt szüleség a szekereken; de hogy visszük azokat át a
88 1, VII | kásával. Az egész legénység, de még a lova is, jól kiette
89 1, VII | hát egy kupicát üríteni.~– De halljátok csak tovább. Mostan
90 1, VII | azt még megszaporítottam, de különösen azért, hogy élelemmel
91 1, VII | Vadnak elég vad íze volt; de olyan különös zamatja; aztán
92 1, VII | kifordult a számból a falat. De hát hogy kerül a róka a
93 1, VII | kapsz: a szűcs kikészíti. De hát a pecsenyéje sem megy
94 1, VII | nincs más. Ízleld csak!” – „De már ennél az én tokányom
95 1, VII | szolga az abroncsánál fogva. De már annak az illatától is
96 1, VII | kitörülték a tiszt uraimék; de még a kulacsnak a vérét
97 1, VII | több is a szekereimen.” – „De hát honnan hoztad?” – „Ahonnan
98 1, VII | Debrecenben – suttogá Katalin.~– De vajon soká fog-e ez tartani? –
99 1, VII | vissza a bennmaradtaknak; de ami jelentősebb, az, hogy
100 1, VII | mit hisz, abban idvezül.~– De amit elhágy, azt elárulja.~
101 1, VIII | mintha illumináció volna.~De nem az volt az ő fő gondja.
102 1, VIII | ami eléggé megdöbbentő); de azért eléggé nyájasan fogadtatott
103 1, VIII | Gyarmathy gratulált neki hozzá. De egy kisvártatva azt kérdezte
104 1, VIII | diszponáljon. Magam ura vagyok.~– De hátha az eklézsia nem fogadná
105 1, VIII | vagyon egymással szemben. De ezek nem arra valók, hogy
106 1, VIII | keresztséget és az Úrvacsoráját.~De nem a keresztelő medence
107 1, VIII | nemigen hallhattak semmit; de annál jobban megérthette
108 1, VIII | szakadok, ellenük nem fordulok; de velük együtt élek, amíg
109 1, VIII | éneklik most ezt a zsoltárt.~De megjárták vele.~Az átelleni
110 1, IX | asszony csak tátogni tudott, de nem válaszolni. Nagyon odatalált
111 1, IX | elhűlt ennek a láttára.~– De én nem adom a beleegyezésemet.~–
112 1, IX | mint a saskeselyűnek.~– De még hátra van a porzó a
113 1, IX | bizonyára segélyére sietnek; de akinek a veszedelme asszonyi
114 1, X | dolgok~Bíz ezek unalmasak. De hát a mélyen tisztelt olvasónak
115 1, X | áll az előkelőkre nézve. De hát ami előnyben részesülnek
116 1, X | legfontosabb szolgálatokat teszi, de attól semmi fizetést nem
117 1, X | hogyne tartották volna meg? De bizony volt rá eset, hogy
118 1, X | manapság is állna ez a törvény, de tönkremennének mind a kalaposok.~
119 1, X | városból kiseprűztetéssel; de ha férjes nő, a vérpadot
120 1, X | manapság is divatban volna, de jól élnének a lakatcsinálók!~
121 1, X | kivallatni. Az föltette a „puncta de utri”-t, s apróra kikérdezte
122 1, XI | varratja a mayzler rokolyát, de azon is fodoligli csipke
123 1, XI | készítették, dobozban hozták ide. De Kőművesné asszonyom már
124 1, XI | Ungvári leányához illőt; de arra kérem az Istent, hogy
125 1, XI | násznéppel, nagy muzsikaszóval, de mindjárt az esküvő után,
126 1, XI | meghívást színből elfogadják, de az esküvő napján fognak
127 1, XI | szándékoznak az arádnak küldeni,~– De hisz akkor embert ölök!~–
128 1, XI | köznevetségnek kell előkerülni. De még nem tudhattam meg a
129 1, XI | ellenünk?~– Azt nem tudom; de annyit tudok, hogy a kálvinista
130 1, XI | belső” emberek tervéről; de nem volt szabad elárulnia.
131 1, XI | voltak a felszólításra; de csak nem jött semmi. Se
132 1, XI | világ csúfjává tenni!)~No de hátra van még az öreg kalapács! (
133 1, XI | fegyvereiknek diadaláért. De nem csak imádkozni illik,
134 1, XI | a szigorú böjti napból. De most már ez sem elég vezeklés
135 1, XI | üzenni az ördögök légióinak; de nem lehet hadakozni a szívbeli
136 1, XI | Ungvári tudták a dolgot; de csak ottmaradtak az új pár
137 1, XII | összetart a hat komondor; de a kondásnak már kísérni
138 1, XII | nádcserény vagy szélfogó, de a gulyásnak szép vályogból
139 1, XII | Hát hiszen meg is volt.~– De nekem a Sára azt mondta,
140 1, XII | akasztva a törülközőkendő; de az egész odút beillatozta
141 1, XII | halálfej szeret aludni.~De azért nem vette őket körül
142 1, XII | dörgés nem Isten haragja, de Isten buzdítása. Most hull
143 1, XII | megnyittatott.~Jól van, jól van: de mit szól ehhez Kálvinus
144 1, XII | szól ehhez Kálvinus János, de mit szól a püspök, sőt maga
145 1, XIII | ti kedves jószágaim jaj de örülök, hogy itt kaplak
146 1, XIII | vezérelt a jóságos Úristen. De jó, hogy ott nem maradtatok
147 1, XIII | az én kedves gazdáimat; de siettem is ki a tyúkászszekérrel,
148 1, XIII | majd kifúrja az oldalamat. De most már legalább tessék
149 1, XIII | magában Miklós komisszárius, de rendben tartaná ez az egész
150 1, XIII | szidja az egyik a másikat, de azért mégis tele van velük
151 1, XIII | korcsmárosoknak, eredj rájuk sorba; de ha a mi urunk házába belépsz,
152 1, XIII | falra csak nem másznak.” – „De bizony fölmásznak; lábtót
153 1, XIII | fertelmes virginálást. Jaj de szégyenlettük magunkat,
154 1, XIII | az ajtón a zajongók közé. De azok még csak szóhoz sem
155 1, XIV | rágyújtott a dal folytatására: „De nem fél mégis, hogy elvész,
156 1, XIV | másik, hol meg mind a kettő; de nekem az tetszik.~Aközben
157 1, XIV | kicsit kozmás volt minden, de annak nem a leány volt az
158 1, XIV | voltak egymás hosszába róva; de az asztalok tarka abroszokkal
159 1, XIV | Az ugyan nem állt fel, de az ámennél mintha a vitézkötését
160 1, XIV | a blokádtábor tisztjei?~De még jobban meglepte az a
161 1, XIV | brigadéros uram nem nagy orátor; de azért össze tud szedni akkora
162 1, XIV | tartott serlegéből a bort; de bíz az nem tett így, hanem
163 1, XIV | egyszer a szívében viselni.~„De azért amire megesküdtem,
164 1, XIV | férjemet nemcsak szeretni, de becsülni is akarom. Elviselhetetlen
165 1, XIV | ülő Miklósra tekintettek; de csak egy pillanatra.~Miklós
166 1, XIV | Forró zsírral kenik azt meg; de azonkívül fokhagymával is
167 2, I | benne nagyon is borsos. De azért megrepetálta.~Akkor
168 2, I | megpróbált mondani: „Ejnye de szép” … de tovább nem vitte.
169 2, I | mondani: „Ejnye de szép” … de tovább nem vitte. Igaz,
170 2, I | már, a Dabóczy Marcsához. De már erre a szóra mégis kíváncsi
171 2, I | mikor férjéül fogadta. De tisztességesen, az oltár
172 2, I | is törvény elé állítani; de azok, a kisbíró tanúsága
173 2, I | ilyen megszégyenítés érte; de meg az asszonyok által instigáltatván,
174 2, I | aranybetűkkel: „arma nobilium de Ungvár”, felül pedig lapidáris
175 2, II | venni Debrecenben. Igen ám; de azt nem lehetett megakadályozni,
176 2, II | atyjának is, az öregnek, de a szerelmetes Miklós bizony
177 2, II | viszonozottan kalapot emelni.)~De bizony Kőművesné asszonyom
178 2, II | csíptetett sárga violával.~– Jaj de sajnálom, hogy oda nem tetszett
179 2, II | is akadt művészi munka. De ilyen tökéletes alkotás
180 2, II | erre a kapura vesztegetni.~De hát ki volt ennek a megteremtője?~–
181 2, II | legszigorúbb törvényeket; de azokat az tartja meg, aki
182 2, II | nekik preskribálni a pilulae de cynoglossot. A fürmender
183 2, II | hímzett inggalért viselt. De legszokatlanabb kifejezésű
184 2, III | Debrecenben. Titulusa volt rá.~De hát akárhogyan kerülgetjük,
185 2, III | Nemigen költői kifejezés, de találó.~No hát ebben a stádiumban
186 2, III | Sándor Zsuzsánna körül; de elhallgatta, hogy van a
187 2, III | karjába a mámoros udvarlónak, de titokban ábrándos pillantásokat
188 2, III | maga a szuperintendens is; de feddő szóval jegyzé meg
189 2, III | mezőre. A festő elkísérte, de úgy, hogy ő a kocsis mellett
190 2, III | indulattól reszkető hangon.~– De még nincs készen a kéz! –
191 2, IV | volna. Miklós is nagy vitéz, de a festő híres párbajhős.
192 2, IV | fölszedte a pártáját a földről, de az alatt az egész arcából,
193 2, V | hazudik a maga passziójára; de megvesztegetésből, gonosz
194 2, V | ottlétét a fürmenderéknek. De az ő vallomását nem vették
195 2, V | fényesebben tisztára mosni. De mennyit kellett neki addig
196 2, V | tény és valóság. Meseszerű, de igaz.~
197 2, VI | hogy ki vegye karjára.~De hát „ő” hol marad? A legtüzesebb
198 2, VI | levelet Baranyi Miklósnak.~No de azt a táncot kellett volna
199 2, VI | mondja ki a döntő ítéletet.~– De mikor? – kérdezé a parasztasszony
200 2, VI | halálnál.~– Majd megszokja.~– De azt az én uram nem fogja
201 2, VI | várost mind a négy szögletén; de a szerelmetes hitvestársát
202 2, VII | patikáruslegényt a házában találták.~– De nem vele együtt. Hogy odajárt
203 2, VII | ellenben feje leüttessék,1 de minekutána a porkoláb gratiam
204 2, VII | fejvesztésre ítéltessenek; de a bizonyítékok folytán mégis
205 2, VII | büntetés leszállíttatik.4~– De hiszen meg van fosztva az
206 2, VII | Gyarmathy tanár is közbeszólt.~– De hisz azt soha nem fogják
207 2, VII | Gyarmathy utánasietett; de már nem foghatta el. Miklós
208 2 (4) | nem elégségesek a tanúk, de hogy házassági kötelessége
209 2, VIII | dicsekszenek. Oh, te közös Atyánk! De sok keserves éjszakán feküdtem
210 2, VIII | lelke volt, aki bevádolta.”~De akit legjobban kiforgatott
211 2, IX | leghátul a birkanyájak; de azok mögött a kaputoronyból
212 2, X | éjjel-nappal nyitva kell tartani.~De még a templom ajtaja is
213 2, X | ide ellenséges szándékkal. De azért csak nem kellett volna
214 2, X | makacs dac volt kifejezve. – De már erre a szóra leugrott
215 2, X | inkább kimegyünk a szobából, de a főtisztelendő asszony
216 2, X | a saját halálát kívánta. De aztán lecsillapodván, mindenbe
217 2, X | hűségét tagadta volna meg! De az egész életét megfordította,
218 2, XI | fejüket veszték emiatt.~De már akkor a fejedelmi zászlók
219 2, XIII | szabad lenni, sem csevegőnek; de mindenki iránt nyájasnak
220 2, XIII | alá minden férfi fejére!~– De hiszen a Zsuzsi leányom
221 2, XIII | konyhához, a háztartáshoz.~– De hiszen még kelengyéje sincsen!~(
222 2, XIII | lesütve, kezeit összetéve, de lopva felpillantó szeme
223 2, XIII | szól zsémbelő hangon; – de vigyázz magadra, hogy ugyan
224 2, XIV | utcái ki vannak kövezve; de olyan módon, hogy minden
225 2, XIV | átköltözés be is következett; de azért második Ádám ne kecsegtette
226 2, XIV | vissza a zenyei kastélyba. No de hát ottmaradt második Ádámnak
227 2, XIV | anyósnak csak kettő van, de azt nem lehet.~Másnap már
228 2, XIV | vén Balázs elhagyta.~No de végre bekövetkezett a várva
229 2, XIV | szenvedő anya kissé felépüljön, de főleg azért is, hogy a meghívók
230 2, XIV | teljesítenie az árendát. De megküldte rendén. Ez az
231 2, XIV | jégeső; odalett a termés.~No de a harmadik esztendő bőven
232 2, XIV | jussához tartozó vajdai szőlőt; de a termés leszüretelését
233 2, XIV | enyém volt a munkáltatás.~– De enyim a szüret.~– Az nem
234 2, XV | s azzal sebesen alácsap: de a kócsag éppen olyan gyorsan
235 2, XV | feleségének. (Még ha hajdani is; de hátha még most is az?)~Katalin
236 2, XV | vigasztalni. Nagyon beteg vagyok. De hát van-e gyógyító ír erre
237 2, XV | személyében van megtámadva; de még sokkal inkább az egyetlen
238 2, XV | A professzor folytatá.~– De Isten csodákat tett Mária
239 2, XV | figyelmeztetett a menekülésre.~– De hol vannak mostan a Józsefek,
240 2, XV | megbecsült, gondja volt rám, de háládatlan volnék, s vétenék
241 2, XV | kegyelmedet hozni a koporsóból.~– De énrajtam mindig érezni fogja
242 2, XV | hideget tud fújni a szájából; de nem forró csókot visszaadni. –
243 2, XV | majd az apjának hasonmása, de lelkében legyen énhozzám
244 2, XV | tudott.~Ez hát bevégeztetett.~De egy dolog még eszébe jutott
245 2, XVI | maradhatott Debrecenben, de ha kedve támadt Gyarmathy
246 2, XVI | egészen szabadjára eresztik, de itt ez országban az ilyen
247 2, XVI | az örökség még hagyján! De hát a becsület? Nagy Magyarországon
248 2, XVI | nevén. Mi kell még több?~– De ez nem ád neki jusst a világi
249 2, XVI | a te hited, óh, asszony. De meglásd, hogy elpusztulsz
250 2 (1) | Coram me: Stephano Keczer de Lipócz, electo Episcopo
251 2 (1) | Majestatis Consiliaro, Abbate de nova Gaza, praeposito majore.
252 2 (1) | Consiliaro. Abbate Eustachio de Csúth. Lectore, Francisco
253 2 (1) | Paulo Kovács Abbate B. M. V. de Cikador, custode. Stephano
254 2 (1) | custode. Stephano Luby de Benedekfalva. Abbate B.
255 2 (1) | Benedekfalva. Abbate B. M. V. de valle. Tabulae Regiae praelato,
256 2 (1) | praelato, Georgio Gyöngyösy de Poroszló, Abbate S. Jacobi
257 2 (1) | Abbate S. Jacobi Apostoli de Silisto. Beneficiario, archidiacono
258 2 (1) | Strigonium Archidiacono de Békés, Francisco Ujváry
259 2 (1) | Békés, Francisco Ujváry de Acsa, Abbate B. M. V. de
260 2 (1) | de Acsa, Abbate B. M. V. de Bihar, Archidiacono de Kraszna.
261 2 (1) | de Bihar, Archidiacono de Kraszna. Michaele Vécsey,
262 2 (1) | Kraszna. Michaele Vécsey, de eadem et Joanne rutheni,
263 2, XVII | kiénekelni, kifüstölni belőle; de a felvilágosodott XVIII-ik
264 2, XVII | rajta (ha Isten úgy akarja), de történetünk idejében ez
265 2, XVII | feleségen kívül egy hideg szívű, de forró epéjű anyós is adatott
266 2, XVII | nagy zivatar volt a háznál, de azt el kellett fojtani,
267 2, XVII | járhatja a „lélekteremtette”, de délben már „kedves angyalom,
268 2, XVII | vérzett a hatalmas férfinak, de az úri büszkesége nem engedte
269 2, XVIII| szélső szobáját foglalta el; de mindennap összejöttek a
270 2, XVIII| birtokomat, szerzett szőlőimet. De még életemben akarok neki
271 2, XVIII| szeretetét. Nem egyszer, de sokszor írtam levélben,
272 2, XVIII| többé vele szemtől szembe. De hát van egy hűséges cseléded,
273 2, XVIII| dajka tanította be neki.~De amikor a kis lurkó (bizonyosan
274 2, XVIII| oltalmazott testrészére takarva: „de nem a korbácsot hátú”.~–
275 2, XVIII| éd-nevét, amin mindenki híja; de az igazi apja fia volt:
276 2, XVIII| kedvesebbet!) ezért a szaváért. De a Gyurica is kemény legény
277 2, XVIII| fiút az apja keze közül.~No de aztán azt a szitkot, mocskot,
278 2, XVIII| szádon köpted volna ki.~– De én megtiltom azt, hogy az
279 2 (4) | dominus Sigismundus Fekete de Várad, adjuratus, examinatus
280 2 (4) | fatetur.~Ad punctum 2-dum de utri.~„Ugyanakkor tájban,
281 3, I | hogy még most is folyik.~De hát az a mi történetünkre
282 3, I | nevetségesnek találtam; de fel kell róluk jegyeznem
283 3, I | volt az első eminensnek. De a nagybotos meg az első
284 3, I | a szegény kálvinistákra; de azt el kell ismerni, hogy
285 3, I | katolikus egyház kebelébe. De bíz azt a belgrádi gyűlésterem
286 3, I | inszurrekcióra apellálni, de mióta a nemesség meg a hajdúság
287 3, I | Debrecennek készül indulni. De most nem a régi bíró és
288 3, I | futásra buzdíták a népet, de vitéz ellenállásra.~S a
289 3, I | eklézsiádnak.~– Bölcsen tudom. De magyar főúr kegyelmed, s
290 3, I | mondta, hogy „ezt a puskát”; de nem azt, hogy „a kegyelmed
291 3, I | árnyas ligeheteheiben!” Jaj de szépen énekelték. Aztán
292 3, I | hadizsákmányul, amit öt ló vontatott. De betetézte a csodát az ágyút
293 3, I | sereg, levett süveggel (de nem letérdelten) fogadta
294 3, I | szövetségeseinket, a rác atyafiakat.~No de azon forrójában jóvá lehetett
295 3, I | birokra a Miklós diákkal, de az is, mikor tapasztalá,
296 3, I | szabálytalan hadviselés miatt, de biz abba locumtenentiale
297 3 (1) | Katalin fiától azt a puskát; de az sohasem adta vissza;
298 3, II | borbélyban meg a javasasszonyban; de különösen a patikárosban. 1~
299 3, II | volna kertésznek lenni, de a mostohaapja azt mondta,
300 3, II | csak eljárt az iskolába; de már nem beöltözött diákképpen;
301 3, II | nemesnek; ott is eminens volt; de amellett paplanokat gyártott.~
302 3, II | kívül cifra, azért drága, de nyáron meleg, télen hideg:
303 3 (1) | doktorhoz folyamodnának. De mivel megesküdt, hogy nem
304 3 (1) | valamikor be fog következni, de a tudósok kivétetnek belőle.
305 3, II | a főúr, és tovarobogott. De a könny kicsordult a szeméből,
306 3 (3) | Miklós uramnak sőre ökrei; de nem örömest szenvedte, hogy
307 3 (3) | kemény természetű ember; de én mind másoktól, amint
308 3, III | III. Katalin~De hát hol van az egetvívó
309 3, IV | Erynnis és Pyrithoos). De ne menjünk olyan messze.
310 3, IV | féltékenykedik, leskelődik. De a legkínzóbb foka az érzéki
311 3, IV | átvenné felét a szenvedésnek, de nem adják; a nő maga is
312 3, IV | a testi baj: eltitkolta. De ahhoz nem vágyódhatik vissza;
313 3, IV | maradt a szalagos pártája. – De már ezt a tróféumot nem
314 3, IV | kacag, mint egy vadgalamb. De csak szívesen is elmulat
315 3, IV | együtt tapsakodtak vele.~De másra is jó volt az Ilona.~
316 3, IV | Most is puskát fogtál; de saját magad ellen; úgy csavarták
317 3, IV | A gyónás titka szent.~– De „a cél szentesíti az eszközöket”.~
318 3, IV | Volt-e nagy hetivásár? De milyen nagy.~Estig tart
319 3, IV | tart a derült hangulat. De a két asszonynak az összekacsingatásában
320 3, IV | fölséges levelensültet. – De már ez a mesével határos!~
321 3, IV | nem volt még meghalva.~De ettől a naptól fogva Miklós
322 3 (4) | magát, s meg is holt volna, de levágták vagyis oldották;
323 3, V | a riasztó csontkoponya, de édes, mosolygó anyaarc a
324 3, V | körülvették a pokol fájdalmai! de amint a „circumdederum”ot
325 3, V | én ezt nem fogom hallani.~De a kálvinista temetkezés
326 3, VI | kezébe került kefelevonatot; de a szövegtartalmáról nem
327 3 (1) | asszonyság a pálinkának, de leginkább a bornak (mivel
328 3, VII | beütődtek. Ez is műkifejezés.~– De mind e bajon könnyen lehet
329 3, VIII | református egyház kebelébe; de akkor meg a második házassága
330 3, VIII | doktorok nem tudták a nevét; – de a mostani doktorok sem tudják
331 3, VIII | hogy elviheti az embert.~De hátha még a szívnek is van
332 3, VIII | híjanak nekem papot!”~– De itt nincs se plébános, se
333 3, VIII | ahogy a zsoltár mondja: „De tudjuk, hogy ki megvallja
334 3, VIII | kulcsolta össze a kezeit.~De a fiú felállt a térdéről,
335 3, VIII | Ő nem kegyelemért jött!~De Katalin is tudta, hogy mit
336 3, IX | mely azt bevilágosította, de az a gerendázattól a márványpadlóig
337 3, IX | a férj beleegyezésével. De őneki semmi bűnös, alattomos
338 3, IX | fiú törvényes származását; de azzal együtt azt is, hogy
339 3, IX | gyűlölte, mint korcsnak véltet. De azért mégis úrfi lett volna
340 3, IX | dölyfös, tanulni nem szerető, de mégis követelő, csélcsap
341 3, IX | lenni a nagyokkal szemben, de nyájas a közrendűek iránt:
342 3, XI | mindenség.~Csupa harangzúgás.~De e siketítő, kábító hangzűrzavaron
343 3, XI | mondta: csak úgy álmodta ezt. De annyi eszmélete még maradt,
344 3, Igaz | egetvívó asszonyszív győzött. De fönnmaradt a harmadik személy,
345 3, Igaz | ifjabb Baranyi Miklós javára.~De ez az ifjabb Baranyi Miklós
346 3, Igaz | Hevesben, Hontban, Gömörben.~De a fő dominiumok még ezután
347 3, Igaz | azon nem csodálkozom; – de hogy tudta ennyi birtok
348 Ifj | el nyomattatásban volna.~De minekutánna a szent székeken
|