bold = Main text
Part, Paragraph grey = Comment text
1 1, I | ebben hiányzik, kipótolja azt a sűrű szemöldök, mely dacos
2 1, I | egymástól?~Majd elmondják azt ők maguk ennek a történetnek
3 1, II | Ólompityke alig van már rajta: azt ellövöldözték, mikor fogytán
4 1, II | kurucok, de szépen énekelték azt a nótát, hogy „zöld erdő
5 1, II | juhnyájat is itt felejtettek: azt nem lehet gyors futásban
6 1, II | nyeríteni szoktak, mikor azt meglátják. S ügetni kezdenek
7 1, II | fejéről lehúzatja a bőrt, azt kitömeti szalmával, úgy
8 1, III | rátalált a maga kastélyára. Azt az édesapja építtette égetett
9 1, IV | mikor a pákász kiejtette azt a szót, hogy „görög”.~Afféle
10 1, IV | bandává elzülleni, hanem még azt a vad haramia népet is magához
11 1, IV | Sulyom volt hozzá a kenyér: azt megtermi az áldott mocsárfenék.~
12 1, IV | akkor elvégezte a just; azt is elvitte magával a fejedelmet
13 1, IV | hortobágyi gyepes úton (azt is belepte a tarack), magában
14 1, IV | sietned Debrecenbe.~– Hát azt honnan tudtad, hogy ide
15 1, IV | arra hiába lesnek, mert azt én nem harácsolom el. Hiszen
16 1, IV | egy civis fürmender.~– Hát azt sem bánom. Veszem úgy, ahogy
17 1, IV | Látod, milyen öreg vagyok; azt mondanám, hogy a harangozópénzt
18 1, IV | ami pénze, kincse marad, azt szétosztják a gondviselők.
19 1, IV | ellátott ezüstnyelű evőkés, azt hagyta zálogba. Ezt beváltja
20 1, IV | pitvarban Katalintól, a leány azt súgá neki gyönge kézszorítással: „
21 1, IV | visszaszorítá a kezét, s azt mondá neki: „Majd leszek
22 1, VI | Kőművesné asszonynak (ahogy azt még húsz esztendő múlva
23 1, VI | aztán a megrökönyödés, mikor azt látta a populé, hogy a vásárló
24 1, VI | rendkívül nagy feje van, s azt fölemelve hordja, mintha
25 1, VI | termett. Az ilyen ember azt hiszi, hogy azért, mert
26 1, VI | főpap szakálla, haja ősz, azt soha olló nem érte (még
27 1, VI | Az nem akart neki adni, azt mondta: leégtél, koldussá
28 1, VI | belekerült a kelepcébe; azt mondta: nem bánja, megcsókolja
29 1, VI | el van ásva a szobámban. Azt én mind az én kedves komámasszonyomnak
30 1, VI | presbiops volt); s amint azt végtől végig átvizsgálta,
31 1, VI | pénzt?~– Ha más kérdené, azt felelném rá: „hol vette
32 1, VI | ártatlan orcával felelt:~– Hát azt én is jól tudom, hogy görögnek
33 1, VI | De a komjáti kánonok azt követelik, hogy az áttérni
34 1, VI | leánya mellett. Kívánnám azt látni!~– No, ha kívánná
35 1, VI | aki megszorítá a kezét, s azt súgta a fülébe:~– Derék
36 1, VI | mert még megteszi rajtunk azt a csúfot, hogy engedelemlevél
37 1, VII | komisszáriusnak ellentmond, azt a szakállánál fogva hurcoltatja
38 1, VII | összekerül a szentjével, azt meg nem imádná!~Hogy szokták
39 1, VII | szentet? Mintha nem tudná azt minden jótétlélek?~Angyalok,
40 1, VII | hozzá; de mégis megtette azt, amire erős akarattal elszánta
41 1, VII | mikor se híd, se komp? Hát azt gondoltam ki, hogy a pákászok
42 1, VII | el nem vesztettem, sőt, azt még megszaporítottam, de
43 1, VII | hegylakó pórok eledele. Azt is megórrontám, hogy faggyúval
44 1, VII | tiltva a blokád területén, azt alarmnak vennék; ellenben
45 1, VII | Balázsnak, „hozd be csak azt a bográcsot!” Hozta az öreg
46 1, VII | tavaszig sem éheztetjük azt ki. Az őrizet is tökéletlen!
47 1, VII | kegyelmed?~– Nem én.~– Én sem azt sajnálom, hanem valami mást.
48 1, VII | idvezül.~– De amit elhágy, azt elárulja.~Ez megint meggondolatlan
49 1, VIII | Veresegyházi püspök uram azt nem engedi behozni. („Minek
50 1, VIII | sorára kerülve hirdesse ki azt is, hogy nemes Baranyi Miklós
51 1, VIII | hozzá. De egy kisvártatva azt kérdezte tőle:~– Van-e ehhez
52 1, VIII | kára lenne.~– Hogy érted azt?~– Hát ugyebár a pápista
53 1, VIII | megkereszteltetnek-e? A szabadelvűek azt állították, hogy az szükségtelen,
54 1, VIII | keresztelve; az ortodoxok ellenben azt állíták (s azok közé tartoztak
55 1, VIII | e szótól származtatván azt, „kereszt”, a kálvinisták
56 1, VIII | helyük a gyülekezetben; azt előbb meg kellett érdemelni.~
57 1, VIII | Ha tudják.~Minden ember azt leste, várta, vajon a görög
58 1, VIII | Mert szentélynek nevezik azt, ahol a sakramentomok állnak.)~
59 1, VIII | nyomban rárivallta egyszerre azt a másik zsoltárt: „Perelj
60 1, VIII | Ez a zsoltár elnyomta azt a másikat ott a diákkarzaton.
61 1, IX | Fel van vágva a nyelved, azt tudom. Fogd meg a lepcsest!~–
62 1, IX | szülők beleegyezése.~– Tudom azt. S hogy jól meggondoltam
63 1, IX | arcát.~– S meri kegyelmed azt állítani, hogy ehhez szó
64 1, IX | köszöngettél.~– Kegyelmed tette azt, nem én. Engemet megfojtással
65 1, X | miért nem terjeszti ki azt a törvény az egész társadalomra?
66 1, X | lelkek fölött.~Nem tudnám én azt se szebben, se jobban elmondani,
67 1, X | kálvinista pap, mint ahogy azt megírta tudós Szűcs István
68 1, X | tiszta erkölcsnek. Megtette azt, hogy ha egy botrányos életű
69 1, X | katedráról kihirdetett, azt az elöljáróság szigorúan
70 1, X | rettenetes vád volt valakire azt mondani, hogy vétkezett
71 1, X | Zavagy” az, ha egy nőről azt híresztelik, hogy tilos
72 1, X | a pletykamondó nem bírja azt világosan bebizonyítani:
73 1, X | szíve gyémánt: nem lehet azt megkarcolni.~Minden vasárnap
74 1 (1) | vagdalkozó volt; melyek miatt azt nyert, hogy gyülekeztünk
75 1, XI | város nem használhatott, s azt odaajándékozta a kollégiumnak,
76 1, XI | mátkám, az én Katalinom? Azt, hagy ne tartsunk mi fényes
77 1, XI | két násznagy, mint tanú. – Azt pedig különösen helyben
78 1, XI | Előttem rejtegetik. Azért azt tanácsolom, hogy az esküvő
79 1, XI | fundálhattak ki ellenünk?~– Azt nem tudom; de annyit tudok,
80 1, XI | felőle. Majd egyszer későbben azt is megtudjuk, hogy hová
81 1, XII | bizonnyal megkapja. Katalin azt kívánta, hogy vajha küldene
82 1, XII | betűket fitogtatva. (Ami nem azt jelenti ám, hogy „Dugd el,
83 1, XII | Dugd el, Vedd el”; hanem azt, hogy Debrecen városa.)
84 1, XII | szabad kutyát tartani, mert azt a disznók széttépik. A csikósnak
85 1, XII | a mai szent vasárnapon; azt mondta, hogy a tekintetes
86 1, XII | volt.~– De nekem a Sára azt mondta, hogy ő nagy kanállal
87 1, XII | elég (a hazai gyöngyház), azt odacsíptetik egy hasított
88 1, XII | legmodálisabb kanál.~Katalin azt mondá, hogy soha életében
89 1, XII | lobogott a villám fénye; s azt kísérte égdörgés zenéje.
90 1, XIII | Itten van a frustuk! – Azt elébb letette az asztalra.
91 1, XIII | hallgattak őrá.~– Megálmodtam én azt, hogy itt találom az én
92 1, XIII | étvággyal kikanalazának. Azt is hiába mondanám el, hogy
93 1, XIII | az a lángos; nem ismeri azt se szelíd, se vadember;
94 1, XIII | volt a zeleméri pusztában; azt nem hagyhatta el a világ
95 1, XIII | Micsoda moslékritmusok! Hát azt tanulják abban a nagy kollégiumban?
96 1, XIII | feldagadt, mint a cőkös cipó; azt mutogathatja majd. Jó szerencse,
97 1, XIII | titkaira leselkedjék. Ez, azt hiszem, hogy jobban fájt
98 1, XIV | tudott. Az asszonyi ész azt is kitalálja, hogy mit kell
99 1, XIV | együtt daloltuk az urammal azt a szép nótát: „Ha zúg is
100 1, XIV | Katalin nem találta benne azt az előre képzelt sátort,
101 1, XIV | édes.~– Az asszonyok éppen azt szeretik.~– Szeressék: nem
102 1, XIV | amivel tüzelnek. Meg kell azt már szokni.~Hát még a vacsora
103 1, XIV | szemben levő gvárdiánt, aki azt nagy köszönettel fogadta.
104 1, XIV | annuum félét, amiről még Oken azt írja, hogy méreg. Miklós
105 1, XIV | őkelme kálvinista!”~Katalin azt hitte, hogy erre a szóra
106 1, XIV | Képben gyakran látta ő azt az asszonyalakot, akinek
107 1, XIV | azért amire megesküdtem, azt híven megtartom”, suttogta
108 1, XIV | dalok hangoztak belőle. Ki azt fújni tudta, igazi művész
109 1, XIV | a kártyát. Dabóczy Mari azt is hordott magával: odahozta
110 1, XIV | szállására. Hogy nézheti most azt a cudar kártyát?~Az asztalon
111 1, XIV | mondott igazat. Nekem ő azt beszélte, hogy itt, a fejedelem
112 1, XIV | pirítós. Forró zsírral kenik azt meg; de azonkívül fokhagymával
113 1, XIV | asszonyféle, ha eső lepte meg, azt tette, hogy felhajtotta
114 1, XIV | Mennyire igazad van neked! Csak azt az egyet hibáztad el, hogy
115 2, I | danoltak hozzá: „A bakancsos azt akarná – Rád-e, rád-e, rád-e
116 2, I | kérik. Még meg is cirógatta. Azt hitte, hogy a férfinak ilyen
117 2, I | szádat, te vén bagoly? Hozd azt a frustukot. Tudod már?~
118 2, I | levesből, ahhoz látott. Azt mondta, nagyon jó. Amivel
119 2, I | feleségével szemközt.~– Hát nehogy azt higgye kegyelmed, asszonyom,
120 2, I | valahol nagy lakomát adnak, azt egyenesen őrá bízzák. Ezen
121 2, I | van ezekkel az urakkal?~– Azt majd megtudja kegyelmed,
122 2, I | körülzárnak, legföljebb azt tehetné, hogy a debrecenieket
123 2, I | erélyesen protestált.~– Azt az én uram bizony nem engedné!~
124 2, I | szerelmes asszonyka bizonnyal azt hiszi, hogy az ő ura olyan
125 2, I | intéztek hozzá.~Az alispán azt tudakolta tőle, hogy van-e
126 2, I | Kardosné asszonyom által; azt nem rekapitulálom.~Ennek
127 2, I | onnan. Ungvári uram megtette azt, hogy kikönyökölt az ablakába,
128 2, II | Debrecenben. Igen ám; de azt nem lehetett megakadályozni,
129 2, II | és vízililiom-levelekkel. Azt bizony nénémasszonyék is
130 2, II | minden orcapirulás nélkül. Azt azonban mindenki megjegyezte
131 2, II | ellenében a tudós professzor azt a stratagémát eszelte ki,
132 2, II | Katalin csak most ért rá azt igazában szemügyre venni.
133 2, II | izente ki a szolgálótól azt, hogy beteg. Ellenben a
134 2, II | a karjára tekergőzik. S azt kényszeríti a kezében tartott
135 2, II | arcát simára borotválja, ez azt azért teszi, hogy az előbbi
136 2, III | asszonyom mindennap eljött azt megnézni; megesküdött rá,
137 2, III | emberre, akárhova álljon, sőt, azt is susogta, hogy ez a kép
138 2, III | hogy ez a kép megszólalt, s azt kérdezte tőle: „No hát Kőművesné,
139 2, III | kell esni. 1~Később már azt is besúgta Kőművesné, hogy
140 2, III | Baranyi Miklós uram.2~Katalin azt sem bánta. A szép özvegyasszonytól
141 2, III | Jehova könyörül rajta, s azt mondja: jól van, megengedem,
142 2, III | valóságos alakhoz.5 Megnézte azt maga a szuperintendens is;
143 2, III | nélkül vagyon. Amire a piktor azt hozá fel mentségül, hogy
144 2, III | annak a húrjait pengetné. Azt a festő dolga eligazítani,
145 2, III | hazament. Azonban ottfeledte azt a kis kézi tükröt, amit
146 2, IV | lefekvéskor még elővette azt a kis imádságos könyvet,
147 2, V | patikárus egy harkályt lőtt, s azt az asszonyságnak ajándékozta.
148 2, V | előtt a patikáruslegény azt mondotta, hogy nem adná
149 2, V | rágalmaz senkit. Ő deponálta azt a vallató bíró előtt, hogy
150 2, V | az indokolásból kiemelni azt, hogy az inkattusok (vádlottak)
151 2, VI | danolják hozzá a nótát: „Azt mondják, hogy nem illik
152 2, VI | leányának legyezőjét. Éppen azt a nótát húzták, hogy „Elmehetsz
153 2, VI | vármegyében. Ugyan ropják azt a lejtőst, csípőre tett
154 2, VI | Baranyi Miklósnak.~No de azt a táncot kellett volna aztán
155 2, VI | tőrbe ejtették, most még azt a drága szép fejét is le
156 2, VI | Majd megszokja.~– De azt az én uram nem fogja engedni!~–
157 2, VI | reszkető fuvolahangon, azt a kérdést intézve az édesmamájához;~–
158 2, VII | hogy vétekben találták!~– Azt mi semmiképpen nem tehetjük.~–
159 2, VII | patikáruslegénynek. Együtt főzték ki azt a tettenkapatási tervet;
160 2 (2) | egyik sem akart kivinni, azt mondták egymásnak „ördög
161 2, VII | is közbeszólt.~– De hisz azt soha nem fogják el; mert
162 2, VII | Ungvári Katalin asszonyé, azt diktálja a disciplina ecclesiastica,
163 2, VII | bűnös, szakadjon el tőlem.~– Azt pediglen nem tehetjük. Az
164 2, VII | letépem a zászlóm nyeléről azt a rongyot, amire ez a szó
165 2, VII | őket, ezután ütöm őket!~– Azt még helyesebben teszed.~
166 2, VII | Khriszte eleizónt”; hanem azt, hogy~Menj el a nyugalom
167 2, VIII | nyoszolyát, s úgy vitték azt haza a lábasházhoz, végig
168 2, IX | nem futhatott. Aztán meg azt tartá, hogy akármilyen ellenség
169 2, IX | fizetett kuruc lovasságot, azt a táborhelyéből kimozdítá,
170 2 (1) | gyermekét elvesztette, azt siratta, kereste az utcán.
171 2 (1) | marhája eltévelyedett, azt tudakozta, keresve mindjárt
172 2 (1) | városi jegyzőkönyv megörökíté azt az adatot, hogy „Bírák uraimék,
173 2, X | sem adták!~– Bizony nem azt.~Ebben a szavában a parasztasszonynak
174 2, X | vetteté, ő maga sietett azt a börtönéből kiváltani,
175 2, X | Olyanforma volt. Ellenben azt sürgette, hogy a ma született
176 2, X | Hát az asszonyunk is azt kérdezte. A püspökné csak
177 2, X | járt a püspök úrnál, és azt követelte tőle, hogy válasszák
178 2, X | együtt. Ott van, megvan. Azt már a Tisza vize sem mossa
179 2, X | beszél: nevet. Tekintsd azt, hogy én is beteg vagyok.
180 2, X | már a matrikulába: hacsak azt is karddal ki nem vágod
181 2, X | emelte Miklós felé, rebegve azt az egy szótagot, amit tudott: „
182 2, XI | amit Baranyi Miklós tett, azt magára nézve jól cselekedte.
183 2, XI | selyemtakarót a gyermek fejéről, azt kérdezve a dajkától, hogy
184 2, XI | Amire a méltóságos úr azt mondá néki: „nem hallgatsz,
185 2, XII | reformatum konzisztórium azt válaszolta a váradi szentszéknek,
186 2, XIII | magával: a megye alispánját. – Azt is minden ember kitalálhatja,
187 2, XIII | állapotban levőknek kell azt elébb megítélni, hogy milyen
188 2, XIII | kerítsen, ennek a sikeréül azt nyerje, hogy az a leányába
189 2, XIII | szcénákhoz. Így csinálják azt rendesen. Az ügyes násznagy
190 2, XIII | bárhogyan sürgették is azt Miklós és Zsuzsánna asszony:
191 2, XIV | a-a-a-”.~Mondta is. Még azt nem tudta hozzá tenni, hogy „
192 2, XIV | időben még nem találták ki azt a bolondságot, hogy az új
193 2, XIV | szerelmi kaland: amiről azt énekelték hajdan is, amit
194 2, XIV | Csakhogy a bibliai Ádámnak is azt kiáltották, hogy „hol vagy
195 2, XIV | anyósnak csak kettő van, de azt nem lehet.~Másnap már megjöttek
196 2, XIV | újszülött számára.~Az apa azt mondta, hogy az ő nevére
197 2 (1) | Sohasem hallotta senkitől azt a tanú, hogy Ungvári Kata
198 2 (2) | Így adja azt elő tiszteletes nemes Dobsa
199 2, XIV | bízatott. S más emberrel azt magának megmagyaráztatni
200 2, XIV | dinkából a kisfiának, s azt örvendezteté meg vele, azután
201 2, XIV | igazsággal! Hogy mered te azt a koldust rászabadítani
202 2, XIV | el-kirohant a szőlőkertjéből, azt kívánva az elfoglalónak,
203 2, XV | megtartott életét.~A kisgyermek azt kérdezé tőle petyegő szóval: „
204 2, XV | Bennem nincsen érzés.~– Azt én mind tudom és érzem.
205 2, XVI | az ő fiának életet adtam, azt vallom és mondom, s ebben
206 2, XVI | kijött flegmájából, mikor azt megtudta, hogy egy debreceni
207 2, XVI | lesznek, vita támad köztük. Azt akarom, hogy a fiam győzzön.~–
208 2, XVI | elpusztulsz bele.~– Mégiscsak azt teszem. Hiszen még a jó
209 2, XVII | Nem volt a fejének nyugta. Azt sem tudta, honnan izzad,
210 2, XVII | volt a saját új felesége. Azt az a fatális jelenet ott
211 2, XVII | Ne öld meg, ne öld meg azt a kisgyermeket!” Az asszony
212 2, XVII | orvosságot. A régibb időkben azt mondták volna, hogy a rossz
213 2, XVII | asszonyt, s igyekeztek volna azt exorcizmus által kiénekelni,
214 2, XVII | zivatar volt a háznál, de azt el kellett fojtani, mert
215 2, XVII | úri büszkesége nem engedte azt az arcának mutatni, a száján
216 2, XVIII| uram jobblétre költözött; azt mondták: aranyér volt a
217 2, XVIII| eltöltött éjszaka után reggel azt mondá a nagyasszony a szolgálójának:~–
218 2, XVIII| elhinni.~– Húzd ki csak azt az alsó fiókját az almáriomnak,
219 2, XVIII| gondoltam ki. Nyisd fel azt az almáriumot, s szedd ki
220 2, XVIII| az öreg asszonyság. – Én azt kívánom tőled, hogy így
221 2, XVIII| éppen elpityeredett, mikor azt mondja a vers végén: „Az
222 2, XVIII| az ifjabbik asszonyságnak azt mondja: „kis mama”, az idősebbet
223 2, XVIII| egy Szűz Máriás aranyat, s azt a fiú markába nyomta.~–
224 2, XVIII| aranyat adó kézre borult, s azt megcsókolta háromszor is.
225 2, XVIII| az arcába lásson, s aztán azt kérdezé tőle: „mi a neved
226 2, XVIII| az óvakodó görög vérből, azt rebegte volna, amit minden
227 2, XVIII| nevezd, s ha megtudom, hogy azt mered tenni, ugyan megveretlek.2~
228 2, XVIII| Miklós megverte a fiát (azt a kedvesebbet!) ezért a
229 2, XVIII| közben is, az ütések alatt, azt kiabálta az apjának: „hiába
230 2, XVIII| keze közül.~No de aztán azt a szitkot, mocskot, átkozódást,
231 2, XVIII| írásba szedni! Elnevezte azt mindennek: hóhérnak, porkolábnak,
232 2, XVIII| azokkal a Katalin fiát; azt a névnapi köszöntő rigmust
233 2, XVIII| Megtagadom, eltiltom.~– Bíz azt hiába tagadod meg. Hisz
234 2, XVIII| volna ki.~– De én megtiltom azt, hogy az én nevemet viselje!
235 2, XVIII| Debrecenben, s minden ember azt fogja mondani: „Nini, ott
236 2 (4) | valóságos gyermeke.” Hallottam azt is, hogy mondotta Fekete
237 2 (4) | a gyermeket eltagadod.” Azt is mondta: „Sírva és gyásszal
238 2 (4) | koporsómba te miattad, hogy azt a gyermeket eltagadod, mert
239 3, I | végrendeletét megtalálták, azt minden oldalról megtámadták
240 3, I | én kálvinista híveimről azt is, amit szokásaikban túlhajtottnak,
241 3, I | fel kell róluk jegyeznem azt is, amit dicséretre méltónak
242 3, I | kisdiák a rektornál, aki azt mondja a feleségének: „Adj
243 3, I | szegény kálvinistákra; de azt el kell ismerni, hogy súlyos
244 3, I | emberek.~Egy évben pláne azt tette meg Miklóssal Gyarmathy
245 3, I | behajtották rajtuk. Sőt, azt is megtette velük a bécsi
246 3, I | egyház kebelébe. De bíz azt a belgrádi gyűlésterem ablakán
247 3, I | megyei magyar parasztok, s azt eszelték ki, hogy most hát
248 3, I | házhoz szabad belépte volt. Azt még a kutya is farkcsóválva
249 3, I | hogy ahol puskát tudok, azt kérjem el kölcsön.~– S honnan
250 3, I | visszatért, és hozta a puskát.~Azt a bizonyos puskát!~Átadta
251 3, I | megköszönni. Majd köszönje meg azt az ellenség.~– Aztán visszahozd
252 3, I | visszahozom ezt a puskát!~(Azt mondta, hogy „ezt a puskát”;
253 3, I | hogy „ezt a puskát”; de nem azt, hogy „a kegyelmed puskáját”.)~
254 3, I | el kell mondanunk, hogy azt a kerekes ágyút meg a török
255 3, I | szövetségeseink-e? Csak azt látta, hogy ezek martalócok,
256 3, I | debreceni bíró elkövette azt a csodát, hogy mind a két
257 3, I | érje be vele.~Ami pedig azt a követelését illeti az
258 3, I | aradi várparancsnoknak, hogy azt a kerekes ágyút, meg azt
259 3, I | azt a kerekes ágyút, meg azt a török muzsikát tevéstül
260 3 (1) | vissza Ungvári Katalin fiától azt a puskát; de az sohasem
261 3, II | lenni, de a mostohaapja azt mondta, hogy az nem életpálya;
262 3, II | amellett paplanokat gyártott.~Azt az egyet pedig meg kell
263 3 (1) | provisor tanúvallomása… „Azt pedig mind debreceni és
264 3 (1) | megesküdt, hogy nem kúrál, azt nem cselekszi jóllehet boldogult
265 3 (1) | praescribél.” Doc. Baranyiana.~Azt is megtudjuk ugyane tanú
266 3 (3) | szóról szóra így mondja azt el nemes Hódos Erzsébet
267 3, III | gyermekét nagyra nevelte, azt a hihetetlen feladatot vitte
268 3, III | ahol egy morzsát megtalált, azt is fölvette! minden szó,
269 3, IV | feledve a keserű gondjait. Azt hiszi, nem látják.~Míg egyszer (
270 3, IV | viszont Jászai Borbála azt, ami a Baranyi házban végbemegy.~
271 3, IV | gyónd meg neki a bűnödet.~– Azt úgyis megtettem.~– Meg is
272 3, IV | vezetni a gyanút.~– Hát azt sem tudod még, hogy az asszonyaid
273 3, IV | felförmedt e szóra.~– No, csak azt próbálják!~A Sándor-család
274 3, IV | legvidámabb arccal fogadja. Azt mondja nekik, hogy Váradról
275 3, IV | Ideális állapot ez. Ekkor azt súgja fülébe az asszony.~–
276 3 (4) | felesége panaszolkodva mondotta azt a tanúnak: „bizonyára lelkem
277 3, V | nagyon szép és magasztos, azt be kell ismerni.~A katolikus
278 3, V | búcsúztató verse, mindenki azt lesvén kíváncsian, hogy
279 3, V | méltóságos úr szörnyen, azt mondta rá: „ostoba kosta!”
280 3, VI | Neki is volt becsülete. S azt porba gázolták, azért, mert
281 3 (1) | volt a beszédében, hogy azt meg nem tartotta, hanem
282 3, VII | úrnak, nem hallgathatá el azt az észrevételét, hogy ez
283 3, VII | az arcképet; csak tessék azt énhozzám átküldeni.~A septemvir
284 3, VII | betűkből összeragasztva. Azt mondta, hogy ez a kép megér
285 3, VIII | fakadt.~A doktor, Buzinkay úr azt kérdezte tőle, hogy talán
286 3, VIII | fiamat kitagadtam.~– Hát hisz azt helyrehozhatja kegyelmed.
287 3, VIII | elkezdett nyögni keservesen. Azt rebegte: „híjanak nekem
288 3, VIII | Bűneit s Hozzád megtér: Azt nem űzöd el Előled, sőt
289 3, VIII | a Dabóczy Mária sietett azt felnyitni.~Mintha az Isten
290 3, VIII | testéért, lelkéért.~– Igazán azt teszi? – szólt a beteg,
291 3, VIII | S amit mondott lészen, azt három nagyhitelű tanú hallotta
292 3 (1) | rendeletéből applicálta is azt. Hallottam a Kazay uram
293 3 (1) | háborog a lelkem hogy találtam azt a szegény fiút édes fiamnak
294 3 (1) | fiamnak tagadni.” Amire azt felelte doktor Buzinkay
295 3 (1) | Miklóst.”~ Ugyanazon tanú azt is vallja, hogy consiliarius
296 3, IX | egyetlen ablaka volt, mely azt bevilágosította, de az a
297 3, IX | erszényből a pápai brévét, és azt felolvasta, melyben az érseki
298 3, IX | hoztak, polcos állványon, s azt a terem végében elhelyezték.~
299 3, IX | van még valami tanúsága, azt most adja elő!~– Van! –
300 3, IX | dicsőültél meg, mikor az angyal azt mondá: Nem halt meg Ő, hanem
301 3, IX | pecséttel volt átzsinórozva, s azt a „referens” kanonoknak
302 3, IX | amidőn a portretálás közben azt tette, hogy az úrnő kezét
303 3, IX | úrnő kezét megcsókolta; azt sem bűnös vágyakodásból,
304 3, IX | Teljes meggondolással tevém azt, hogy e dokumentumot eltitkolva
305 3, IX | származását; de azzal együtt azt is, hogy a fiúgyermek az
306 3, XI | maga is sokszor énekelte azt diák korában.~Már elmégyek
307 3, XI | is?2~S mikor az asszony azt mondta neki, hogy igenis:
308 3, Igaz | előadatik. Érdemesnek tartom azt mint adatot, regényemhez
309 Ifj | elő-forgattam, és forgatom most is. Azt Isteni Bölts gondviselésnek
310 Ifj | készített ki fogó leveleiket, és azt is igyekezvén élő tanúkkal
311 Ifj | tanácsával felindított meg kell azt énnékem vallanom, hogy ő
312 Ifj | magának szerezni, kinézvén azt még előre, hogy a Haza Törvényei
313 Ifj | ment a második házasságra, azt nem homályosan mutatják
314 Ifj | tudományábul hozta bé mind azt, hogy közönségesen a Debreczenyi
315 Ifj | és Junius havaiban, hogy azt Törvényes Férjétől Baranyi
316 Ifj | maga tudásábul bé hozta azt is, hogy Szülő édes Anyámat
317 Ifj | alku és megegyezés adta azt még 1707-ik esztendőben
318 Ifj | bizonyságok légyenek előadva, azt is jól tudván Ügyömnek ezen
319 Ifj | Processusnak és minekutánna azt által olvasta s olvastatta
320 Ifj | Végső Sententiák szerént azt helyben hagyta, és meg erősítette
321 Ifj | elméjét, és pennáját, és azt valami két tenyérnyi íráson
322 Ifj | forintjával rendeltem vala, azt illendő, elégséges végső
323 Ifj | jövendő Nemesi Jószágoknak azt a nemét egészen, mely az
324 Ifj | ajándékozom mind Ezt örökre, hogy azt bírhassa mind maga, mind
325 Ifj | Felséges királyi Rendelések azt bírni meghatározzák. Úgy
326 Ifj | most sem ezeknek utánna azt elméjekbe méllyen bé-nyomva
|