bold = Main text
Part, Paragraph grey = Comment text
1 1, I | máskor nem jöhetett volna ez így egymás után, mint „ott”
2 1, I | emberek, élő alakok.~Tanú rá ez a két arckép, mely most
3 1, I | régi keretbe illesztve. Ez a két arckép alkotja e regény
4 1, I | alkotja e regény alapját: ez a kiindulópontja, ez a befejező
5 1, I | alapját: ez a kiindulópontja, ez a befejező megoldása a történetnek.
6 1, I | Talán volt rá valami ok. S ez az ok megmaradt, úgyhogy
7 1, II | a csapatnak a maradványa ez, melyet közel egy éve már,
8 1, II | facsarodik el a szíve igazán.~Ez nem az a puszta, ami őt
9 1, II | mostoha természet világa ez itten. A tömpölyök sárga
10 1, II | emelkedik.~Török szokás ez. A győzelmes basa, hogy
11 1, III | nyusztprémes (forró nyárban). Ez bizonyosan a vezér. A közeledők
12 1, III | Pedig nem is ázsiai faj ez; mert a templom udvarán
13 1, III | fogva, átveti rajta magát.~– Ez egy pákász! – mondja a kapitány.~
14 1, III | híjuk, hogy „potyka”, őnekik ez „babajcsikó”.~– No hát eredj
15 1, IV | kétségbeesés bátorsága volt ez, mint mikor a kártyás az
16 1, IV | is, túl is. – Hanem hát ez lehetetlen volt, két oknál
17 1, IV | többi mind kihalt belőle.~Ez volt a sorsa a Magyarországon
18 1, IV | Pedig szép, előkelő faj volt ez a macedón-görög. Arcban,
19 1, IV | fügét, szentjánoskenyeret. Ez is viszony. A fiú aztán
20 1, IV | kihímezve népies cikornyákkal. Ez a műhely sok szegény fehérszemélynek
21 1, IV | urak vagyunk, magyarok?~Ez nem volt a kapu őrének elég.
22 1, IV | Olyan ismerős volt neki ez az egész ház; gyermekkora
23 1, IV | az iskolába! A görögnek ez mind hitfenntartó ereklyéje,
24 1, IV | voltak emelve a szemei.~Csak ez a két szeme mutatta még,
25 1, IV | dolgozom. Apád meghalt. Ez is rossz. Anyád férjhez
26 1, IV | De rád maradt a terhe. Ez az igazi rossz.~– Bizony,
27 1, IV | földbirtokom: a nagy zámi puszta.~– Ez ám a te bajod. Az a pusztává
28 1, IV | fürmendernek a tudománya ez. Görög nem dolgozott így
29 1, IV | Eszem, iszom.~Nagy szó volt ez! Az öreg növényevő volt.
30 1, IV | leányommal? Tréfás dolog ez nagyon. Az én közel álló
31 1, IV | akadt a falat.~– Tudom, hogy ez nagy szó – folytatá Katalin –,
32 1, IV | alakot együvé hoz.~– Úgy van ez! – erősíté Anasztáz apó. –
33 1, IV | szájából.~Miklósnak tetszett ez a beszéd.~– Én bizony helyesnek
34 1, IV | Jól van, jól, fiacskám; ha ez olyan könnyen nyélbesüthető
35 1, IV | volna. Hiszen jártam én már ez után a magam eszétől is.
36 1, V | felvisít~Jaj anyám, jó anyám,~Ez ám az én nyavalyám.~S éppen
37 1, VI | ízlés szerinti piperével.~Ez már az ortodoxia harca volt
38 1, VI | egy ni! A vén Balázs! Hogy ez még most is él! Végigkóstolgatja
39 1, VI | veri a csákója.~Így foly ez tovább, mint esős időben
40 1, VI | báránybőr-süveget a szűcsöknél; ez kell a most toborzott gyülevésznek.
41 1, VI | erőszakolják rá. (Áldott jó nép ám ez, ha valaki rátalál a szíve
42 1, VI | kitünteti a hosszú kapcsos tóga. Ez nem ül az asztalnál; mert
43 1, VI | sikerült; a szakácsné az oka. Ez a hölgy csontos alak, szúrós
44 1, VI | az egész esze járásával. Ez most jött haza Göttingából.
45 1, VI | kétséget szenved.~Íme, most is, ez úri asztalnál azon disputál
46 1, VI | gonoszság. Aztán még mire jó ez a mi földbe vájt lakásunk?
47 1, VI | földeinket kell szaporítanunk: ez az én törekvésem.~Ez olyan
48 1, VI | szaporítanunk: ez az én törekvésem.~Ez olyan bölcs beszéd volt,
49 1, VI | kiskapun. – Jaj de fölséges ez a majoránnás kolbász! Ilyet
50 1, VI | képe az aranyos rámában, ez a patrónusod, a szent Miklós,
51 1, VI | saját vérével. Úgy váljon ez a falat kolbász, amit a
52 1, VI | te Géházi!~(A diákok közt ez volt a gúnyneve a felügyelőjüknek.)~–
53 1, VI | kalamárist, te nebuló.~Ez a diáknak szólt.~Az nem
54 1, VI | Hát csak valld ki szépen. Ez pedig ártatlan orcával felelt:~–
55 1, VI | fehére is veres lett.~Hisz ez nagy akvizició! A gazdag
56 1, VI | kálvinistává! Mi az ördögre jó ez? Hisz a kálvinistának, nem
57 1, VI | nem hogy boltot nyitni! Ez abszurdum! Görögnek, aki
58 1, VI | katekizmusunkat, mint te „oche”. (Ez is debreceni gúnynév.) Egyébiránt
59 1, VI | dugta a két keze tíz ujját. Ez bevégeztetett.~Csak bíró
60 1, VI | dikhec a zámi pusztáról!~Ez ám a fő dolog!~Akkor a hullakeselyűk
61 1, VI | kitalált már mindent.~Meg van ez már véve! De nem a lelkét
62 1, VI | az átkozott Kató! El van ez már veszve …~A fürmender
63 1, VII | azzal viszi tovább az ördög; ez a blokáda sereg1 volt, melynek
64 1, VII | dolga. (Csak legyen mit!) Ez még a telet is itt fogja
65 1, VII | fiam!”~Furcsa világ volt ez! Hogy két ember egyszerre
66 1, VII | szigorú dogmák, amik szerint ez nem is lehet. De mi közük
67 1, VII | szalonnának, az italka bornak. Ez a szívvidító. Még a vad
68 1, VII | báránybőr-süveget. Mikor a nap feljött (ez a mi ős Istenünk!), ott
69 1, VII | magában. Hihetetlen szó ez.~– Akkor aztán nekicihelődtünk –
70 1, VII | vittem át a malomrévnél.~– Ez ugyan okos dolog volt tőled –
71 1, VII | akit most itten elköltünk. „Ez, fiacskám – mondá Bessenyey, –
72 1, VII | fiacskám – mondá Bessenyey, – ez a legpompásabb süldőróka.”~–
73 1, VII | gyürkés debreceni kenyér. Ez is csak jobb a málénál!
74 1, VII | Megtettem.”~– S hogyan ment ez a begyakorlás?~– Hát úgy,
75 1, VII | Katalin.~– De vajon soká fog-e ez tartani? – aggóskodék Ungvári.~–
76 1, VII | nem élnek besózott hallal.~Ez az odavetett szó önkénytelen
77 1, VII | amit elhágy, azt elárulja.~Ez megint meggondolatlan mondás
78 1, VII | napnak éjszakává lenni, hogy ez velem megessék.~ ~
79 1, VIII | szavakkal: „vegyétek, egyétek, ez az én testem”, azalatt a
80 1, VIII | tárgyak iránti fölhívás.1~Ez így lévén rendbehozva, Baranyi
81 1, VIII | hogy a kálvinista egyházban ez megkívántatik.~– Nekem szülőim
82 1, VIII | halottbemondó, a bőrharang; ez alkalommal e pad le volt
83 1, VIII | soha nem hibáztanak vala.” Ez a beszéd is remeke volt
84 1, VIII | az új hívekkel kezdődött. Ez nagy kitüntetés volt. Máskor
85 1, VIII | volt az eklézsia kurátora.~Ez a szent szertartás jó sokáig
86 1, VIII | templomodat megfertőztették!~Ez világos célzás a most áttért
87 1, VIII | Ellenségimet kergesd el!” Ez a zsoltár elnyomta azt a
88 1 (1) | kihirdetését. A káplánnak untalan ez volt a fejében, s mikor
89 1, IX | Asszonyok harca~Nem maradt ez abba!~Az egész város fel
90 1, IX | Katalinnal. Nagy eset volt ez~A fürmender házát majd fölvetette
91 1, IX | szólalt meg Miklós.~– Ez a te rettenetes elhatározásod.~–
92 1, IX | a kezem az első kérőnek.~Ez már igazán hétágú mennykő
93 1, IX | válaszolni. Nagyon odatalált ez a mondás az elevenre.~Fürmenderné
94 1, IX | apám, s éljen békességgel. Ez utolsó szavunk egymással;
95 1, IX | mirajtunk, nyomorult híveiden!~Ez a fordulat pedig olyan tréfás
96 1, IX | Tessék anyámasszonyék.” (Ez mind a kettőnek szólt: az
97 1, X | történendőket. Olyasféle ez, mint mikor a klasszikusok,
98 1, X | jobban kitűnjenek benne. Ez is afféle tájék: staffázs.~
99 1, X | községházán? Hát mire jó ez? Arra, hogy e két hét alatt
100 1, X | és holnap egybekelnek. Ez áll az előkelőkre nézve.
101 1, X | megtartja-e a lelkipásztorát. Ez ugyan jobbadán csak formaság
102 1, X | mint őserény származott le ez érzés. József elfut Potifárné
103 1, X | Hej, ha manapság is állna ez a törvény, de tönkremennének
104 1, X | elnevezése van: „zavagy”.~Ez a szó nem található se Páriz-Pápayban,
105 1, X | Ballagiban, se Szinnyeiben. Ez debreceni szó. „Zavagy”
106 1, X | a nép szeme láttára.~Ha ez manapság is divatban volna,
107 1, X | méregkeverő lesz belőle. Ez mind onnan kerül ki a contrascriba
108 1, XI | semmi dolgot?” Hogy kerül ez egy házassági históriába? –
109 1, XI | jó viszonyt tartott föl; ez szállította patikája számára
110 1, XI | Gyarmathy volt Miklós násznagya.~Ez a két férfiú volt igaz,
111 1, XI | hogy ne legyen a háznál. Ez a patikárus dolga lesz.~
112 1, XI | tantum, ita, saltem, sic. (Ez annyit tesz diákul, hogy
113 1, XI | Nem hitték el neki. Pedig ez is igaz volt.~Nagy volt
114 1, XI | mi van ellene készülőben.~Ez mind porba esett. Ungváriék
115 1, XI | böjti napból. De most már ez sem elég vezeklés az Úr
116 1, XI | No hát ezeknek, hogy esik ez az interdiktum? Éppen az
117 1, XII | töltenék el a nászéjszakájukat. Ez a kívánsága szépen beteljesült.
118 1, XII | fejedelme mellett; most ez is puszta, amit Debrecen
119 1, XII | karám mellett van a vasaló. Ez a pásztorembernek a konyhája:
120 1, XII | halomba hordott árvatrágya; ez a szarvasmarha-csordának
121 1, XII | ablak. Mind édes muzsika ez ahhoz képest, ami elől elmenekültek.
122 1, XII | gondolva, kiktől elfutottak. S ez a kis kunyhó itt a világ
123 1, XII | szerelem nem fél: annak ez a dörgés nem Isten haragja,
124 1, XII | hívogatja ki-ki a maga borját. Ez aztán az ébresztő kardal!
125 1, XIII | Katalin ráismert a hangra. Ez Sára asszony gyorsan pergő
126 1, XIII | érte az Úristen! Tudott-e ez a nyámnyila ember valami
127 1, XIII | komisszárius, de rendben tartaná ez az egész svadronyomat!”~
128 1, XIII | sötéten találnak.” – „No, már ez csúnyaság!” – „Ami törvény,
129 1, XIII | a titkaira leselkedjék. Ez, azt hiszem, hogy jobban
130 1, XIV | saját férjénél. Nagy próba ez!~Közeledtükre a lovasok
131 1, XIV | evez a rétek kies patakin.”~Ez volt Katalinnak a kedvenc
132 1, XIV | váltani.~– Kedves ember, ugye, ez a mi óbesterünk? – mondá
133 1, XIV | odasúgott Katalinnak:~– Ez az a bizonyos Dabóczy Marcsa.~–
134 1, XIV | bizonyos Dabóczy Marcsa.~– Ez az? – szólt nagyra fölnyitva
135 1, XIV | tyúklevest, apró galuskával.~– Ez kegyelmednek való, aranyos
136 1, XIV | való, aranyos gyémántom!~Ez már nagy figyelem! Hisz
137 1, XIV | megbarátkozott vele. Hisz ez fölséges eledel! A leve
138 1, XIV | a vezér főhadiszállásán. Ez nem az általa annyira magasztalt
139 1, XIV | elmondta Katalinnak, hogy ez annyit jelent, miszerint
140 1, XIV | legénység felvidítására.~És ez mind az ő menyegzőjüknek
141 1, XIV | volt az álomkép? Az-e vagy ez?~Hogy gyöngyözik a veríték
142 1, XIV | szerencsés a szerelemben. Ha ez a gondolat átvillanna a
143 1, XIV | kongó rézpénz.~– Akkor még ez sem volt. Tisztnek, közlegénynek
144 1, XIV | bevásárlásokra.~– És most itt van ez a bőséges lakoma: arany-ezüstpénz
145 1, XIV | az asztalon. Hogy illik ez a két átellenes állapot
146 1, XIV | Katalint egészen elvakította ez a fölvilágosítás.~Debrecen
147 1, XIV | házasságát a görög leányával. Hát ez elég ok egy egész várost
148 2, I | a kis benyílóban hallja.~Ez új dolog neki. Egy férj,
149 2, I | és vesztett a kártyán. Ez már elég ok a zsörtölődésre.~–
150 2, I | keresztüllőtt pallosemelő kart. Ez a Bessenyey címer.~Nem nyúlt
151 2, I | megnyerte a jóindulatát. Ez már asszony! Akinek, ha
152 2, I | kérdeznem, hogy kicsoda ez a Dabóczy Marcsa, akihez
153 2, I | örvendetesek.~Az ebéd fölött is ez a téma dominált. A mezei
154 2, I | mennyivel többet tehetett volna ez Nagyszombatnál. Mit strázsálnak
155 2, I | kikergetné a városukból.~Ez ellen Katalin erélyesen
156 2, I | is, aki degradáltatott. Ez ellen pedig nem volt apelláta.~
157 2, I | a debreceni civisjogot, ez által megszűnt az a kontraktuális
158 2, I | végére áttelepíttessék.~Ez bizony kegyetlen ítélet
159 2, I | elöljáróságának jussa volt hozzá. Ez ellen nincs segedelem, csak
160 2, I | ám még aznap este, hogy ez ítélet meghozatott, egy
161 2, I | Aztán eszébe jutott, hogy ez Bessenyey munkája volt:
162 2, I | öreg! – mondá Miklós. – Ez a stikk nekem sohasem jutott
163 2, II | egyszerre az ábrázatjára: nini, ez az Ilona leányzó! Csak az
164 2, II | hogy minő alkalomra adatik ez a trakta Kazay uramnál.
165 2, II | fejkötője nincsen, tehát leány). Ez pedig rózsaszínű lebernyeget
166 2, II | menyecskének meg kell azon jelenni. Ez olyan ránézve, mint a katonának
167 2, II | nőre. Kívánom, hogy miként ez istennőnek, úgy neki is
168 2, II | égót a mennykő fickó! Hisz ez helyre gyerek!~Mindenki
169 2, II | emberükre találtak. Hisz ez nem afféle kákabélű patyikus,
170 2, II | pohár szédülést okoz. Győzi ez! Még ő biztatja az urakat,
171 2, II | arcát simára borotválja, ez azt azért teszi, hogy az
172 2, II | ítélőtehetségével. Helyesen találta. Ez a fiatalember nem az, akinek
173 2, II | Jánosnak, nem rác származású. Ez egy nagyhírű festő, királyi
174 2, II | eddigi gyanú helyett.~– Ez a titok köztünk maradjon –
175 2, III | igazat. Teremtő lélek lakik ez emberben.~E kép festése
176 2, III | megnézni; megesküdött rá, hogy ez az arckép mindenütt ránéz
177 2, III | sőt, azt is susogta, hogy ez a kép megszólalt, s azt
178 2, III | Katalint, s megnyugtatá. Ez valaminek jelensége, amin
179 2, III | puskalövést váltottak volna.~Ez alatt az idő alatt bizony
180 2, III | Hisz természetes dolog ez.~Van egy bizonyos állapot
181 2, III | tőle rossznéven senki, ha ez idő alatt éli világát. Legkevésbé
182 2, III | hogy legyen elhelyezve: ez itt fölemelve, az ott meghajlítva;
183 2, III | fölemelve, az ott meghajlítva; ez igazgatás közben megtörtént
184 2, III | használnak az arcképfestésnél. Ez a tükör mondja meg nekik,
185 2, III | dolognak az alapja lett aztán ez a küldött tükör s azok az
186 2, IV | kamarában: ott ült a kősón. Ez már bizonyos. Csak a vászonruhái
187 2, IV | Kétségtelen bűntanújel ez a patikáruslegény! Nincs
188 2, IV | Nincs mit tagadni rajta! Ez nem jöhetett ide másért,
189 2, V | jót mondani a bíró előtt. Ez a kivételes igazmondó volt
190 2, V | lapra való képzelet sem; ez mind tény és valóság. Meseszerű,
191 2, VI | öklével kétfelé taszítja.~– Ki ez a félbolond?~Baranyi ráismer.
192 2, VI | félbolond?~Baranyi ráismer. Ez az ő cselédje, a Kardosné.~–
193 2, VI | által a piacon!~– Megőrült ez az asszony!~– Ha nekem nem
194 2, VI | mulatságot keservesen fölzavarta ez az eset. Hallatlan, sőt
195 2, VI | Hallatlan, sőt elhihetetlen volt ez széles e hazában. A pariparobogás
196 2, VI | vádlottak börtönében.~– Hisz ez rosszabb lesz neki száz
197 2, VII | saját fia volt, az Ádám. – Ez pedig cinkostársa volt a
198 2, VII | inas, maga is rab.~Hogy ez az Úrvacsorája mennyire
199 2, VII | nyeléről azt a rongyot, amire ez a szó van írva: „libertas”. –
200 2, VIII | eddigi ellenséges indulatából ez a hír, az volt maga a fürmenderné,
201 2, VIII | Zokogva rohant az urához.~Ez az asszony nem vétkes! Mindnyájan
202 2, IX | annak nagy kudarcot okozott.~Ez a kedvező helyzet akként
203 2, IX | az meg az egész várost. Ez elől a százharminc ember
204 2, X | fiúcska keresztanyja.~– Miért ez a nagy sietség?~– Hát az
205 2, X | lobbant fel benne. Hisz ez elárulása a hivatalos titoknak.~
206 2, X | tehet. Jótett számba megy ez.~– No hát, lelkemadta teremtette
207 2, X | apostol.~No hát ővele is csak ez történt. Más ember lett,
208 2, X | elmondott mindent. Katalint ez úton értesítették a végzetes
209 2, X | te szülővárosodba. Igaz-e ez, vagy nem?~A nő hangja nem
210 2, XI | Magával nagy jót tett. S ez a fődolog.~Most már ugyan
211 2, XI | nagy készen megfelelt: „ez bizony méltóságos Baranyi
212 2, XIII | járatban van a látogató? Ez nem látogató; hanem háztűznéző.
213 2, XIII | mi okbúl van szükség? – Ez a kérő násznagy. Ha arra
214 2, XIII | kérkedőleg jegyzé meg, hogy ez jó részben a Zsuzsika érdeme,
215 2, XIII | ki a szakácsművészetet. (Ez még a XIX. században is
216 2, XIII | Kegyelmed nem tudja, hogy ez a leány lunatika, holdbajáró!~–
217 2, XIII | könnyeivel annak a szépségét.~Ez érzékeny jelenet alatt új
218 2, XIII | fejecskéjét csókolgatva.~Ez be volt fejezve rendes szokás
219 2, XIII | a móringlevél megírása.~Ez sok vitára szokott alkalmat
220 2, XIV | Borbélyné asszonyomnak.~No, ez a feleség már csak tetszeni
221 2, XIV | örömét lelte.~Bezzeg mind ez a mulatságos állapot elmúlt
222 2, XIV | hegyével van fölfelé forgatva.~Ez az átköltözés be is következett;
223 2, XIV | nevet.~És ezzel a szavával ez az eddig figyelembe sem
224 2, XIV | öröme a kisgyermekében. Ez volt napjainak gyönyörűsége,
225 2, XIV | asszonynak a kisgyermek odahaza. Ez neki bál, színház, búcsú.~
226 2, XIV | bábó, botó”. Micsoda diadal ez!~S aztán a második év kezdetével
227 2, XIV | árendát. De megküldte rendén. Ez az összeköttetése megmaradt
228 2, XIV | szólt Katalin. – Hiszen ez az én szőlőm. – Én kapáltattam,
229 2, XIV | az” vagyok, akkor te meg „ez” vagy.~Rút összezördülés
230 2, XIV | Miklóst oly dühbe hozta ez a szemébe vágott sértő szó,
231 2, XIV | hanem a mennyországát.4~Ez az elveszett szívek története.~ ~
232 2, XV | anyácskám, mért haragudott ránk ez a bácsi?”~Neki csak bácsi!~
233 2, XV | kötelezne az oltalmazásra.~– Ez az.~– Még annál nagyobb
234 2, XV | anya csak zokogni tudott.~Ez hát bevégeztetett.~De egy
235 2, XVI | ilyen esetet a krónikák. S ez csak Magyarországon történhetett
236 2, XVI | szabadjára eresztik, de itt ez országban az ilyen állapot
237 2, XVI | becsületének helyreállítására. Ez is a rendkívüliségek sorát
238 2, XVI | szaporítja ebben a történetben.~Ez megint egy olyan merész
239 2, XVI | Mi kell még több?~– De ez nem ád neki jusst a világi
240 2, XVI | Zebaóth Isten! Hová gondol ez az asszony? Ha a fia megnő,
241 2, XVII | feleségét. Nagyobb pokol ez a Morhút verménél.~S ez
242 2, XVII | ez a Morhút verménél.~S ez ellen se doktorok, se javasasszonyok
243 2, XVII | de történetünk idejében ez bizony a legfőbb csapás
244 2, XVII | rájuk gázolt patkó nyomával. Ez volt az autentikáció.~A
245 2, XVIII| még majd egyebet is kap. Ez csak elég bizonyság lesz.~
246 2, XVIII| megcsókolta az anyósát. Ez volt a megbocsátás kifejezése.
247 2, XVIII| mundérjával cserélt fel. Ez itt mind együtt van, évről
248 2, XVIII| megismertette őket egymással: Ez a te édes bátyád, a Miklóska.
249 2, XVIII| édes bátyád, a Miklóska. Ez a te kedves öcséd, a Gyurica.
250 2, XVIII| Ejnye, te kis pernahajder.~Ez mind az édesmama vezetése
251 2, XVIII| megszólalt elkezdve a rigmust. Ez a hang is az ő gyermekhangja!
252 2, XVIII| Gyuricának maradt helyén a szíve. Ez az ártatlan gyermek (akinek
253 2, XVIII| S rohant a korbácsért. Ez a hasznos nevelési szerszám
254 2, XVIII| kaptam belőle: rászolgáltam.) Ez volt az apai fennhatóság
255 3, I | emberrel elébb eligált: ez volt az ő privilégiumuk.~
256 3, I | feljegyezték a tapasztalataikat.~Ez idő alatt Baranyi Miklósnak,
257 3, I | aki Gábor nevet kapott. Ez lett a családtörzs folytatója,
258 3, I | utakat csináltatott vele! Ez az első dolga a németnek,
259 3, I | kellett a képüket bekormozni. Ez is hadi trófeum volt! Így
260 3, II | felírt jegyzeteit. Egy helyen ez állt~„Egész Németországban
261 3, II | mostohaapja tanácsát.~Pedig ez merész vállalat volt. A
262 3, II | Az mind ellensége lesz ez új módinak.~Azért az ifjú
263 3, II | nőket maga tanította be ez idegen munkába.~Ő azért
264 3, III | foliáns könyv felel meg erre.~Ez az asszony, ez az anya,
265 3, III | meg erre.~Ez az asszony, ez az anya, azon idő alatt,
266 3, III | tanúbizonyságaikat letegyék. Ez volt egész életének gondja;
267 3, III | becsületét!~S ugyan mire gondolt ez az asszony, mikor a legfőbb
268 3, IV | szívdobogás, gasztrikus bajok: ez mind járuléka az asszonyi
269 3, IV | malacpörkölt tarhonyával. Ez bizony két nap egymás után
270 3, IV | levelensültet. – De már ez a mesével határos!~Mi lehet
271 3, IV | hogy semmi se hiányozzék! Ez már aztán a kedveskedés!~
272 3, IV | érzi magát. Ideális állapot ez. Ekkor azt súgja fülébe
273 3, V | fogadtatott a tiszteletes úrnak ez alkalommal elzengett búcsúztató
274 3, VI | szenderült. Hűlt tetemei ez s ez napon fognak harmadik
275 3, VI | szenderült. Hűlt tetemei ez s ez napon fognak harmadik felesége,
276 3, VI | várja haza a babáját.~Hát ez jó is volt így egy ideig.~
277 3, VII | azt az észrevételét, hogy ez a festmény erősen megfakult
278 3, VII | Emiatt a színek beütődtek. Ez is műkifejezés.~– De mind
279 3, VII | Valami szép lesz az. Majd ez a piktor helyre fogja hozni
280 3, VII | összeragasztva. Azt mondta, hogy ez a kép megér most száz aranyat.~
281 3, VII | ilyen csodát!~– Nem csoda ez, hanem valóság. Ez az arckép
282 3, VII | csoda ez, hanem valóság. Ez az arckép valóban az előttünk
283 3, VIII | kardinális elnöklete alatt.~Ez lesújtó határozat volt a
284 3, VIII | annyit tudnak, hogy akiben ez a lassan ölő féreg lakik,
285 3, VIII | érette a gyülekezetben.~(Ez is egy szép szokás a kálvinistáknál;
286 3, IX | kétölnyi szélességben. Ez az ablak az enkausztika
287 3, IX | munkálkodott, tervezett, álmodott ez az asszony ezért a jelenetért,
288 3, IX | házából rögtön kitiltatott: ez az oka, hogy ama női arcképnek
289 3, IX | autentikus bizonyságlevelét.~Ez a dokumentum minden kétséget
290 3, IX | Ungvári Katalin asszony ez idő szerinti férjének, megküldetni
291 3, IX | legitimitását.~Páratlan eset ez a történelemben, s dicsőségére
292 3, XI | címerek lobognak.~Káprázat-e ez? Azokon a címereken a Baranyiak
293 3, XI | debreceni harangok.~S ezzel ez a regény bizony befejeződött.~ ~
294 3, Igaz | az utóbb szülöttek ellen.~Ez a pör elhúzódott csaknem
295 3, Igaz | Baranyi Miklós javára.~De ez az ifjabb Baranyi Miklós
296 3, Igaz | számos unokák nagyapja.~S ez a rémpör nem folyt semmiségért.~
297 3, Igaz | a lajstromokat közölni. Ez is adat a kor jellemzéséhez.~
298 3, Igaz | nevét emlékezésben tartani?~Ez a lajstrom magyarázza meg,
299 3, Igaz | meg, hogy miért tartott ez a rémpör oly hosszú időkig?
300 3, Igaz | rémpör oly hosszú időkig? Ez harc volt a becsületért –
301 Ifj | Erzsébetnek hites férje, s ez által nékem, kedves vőm,
302 Ifj | vigyázni, és gondoskodni ez aránt meg nem szünt vala.~
303 Ifj | hiteles emberek által és ez után annak törvényes módja
304 Ifj | Úrtól kapta légyen. Ugyan ez arrul is tészen a maga tudományábul
305 Ifj | Sándor Zsuzsánna Asszonyt. Ez tudniillik, hogy már két
306 Ifj | Tiszteletes Sinai Miklós Uram hogy ez tovább ne haladna a Libellusnak,
307 Ifj | mind azért is, amellyeket ez utánra is én és az én egész
308 Hal | ditséretessen elviselte.~Ez alatt az idő alatt, a Törvényes
309 Hal | ezen Szent Eklésiában, ez árnyék világból kimúlt az
|