Part,  Paragraph

 1     2,  I    |      már értesültek kegyelmetek Kardosné asszonyom által; azt nem
 2     2,  II   |    lenézés szólt belőle, amit a Kardosné mende-mondája hagyott emlékezetében: – (
 3     2,  VI   |    ráismer. Ez az ő cselédje, a Kardosné.~– Ne táncolj most, uram! –
 4     2,  VI   |          A lovamat, a lovamat!” Kardosné utánaszaladt csitítva: „
 5     2,  VI   |    mindenki előtt világos volt.~Kardosné asszonyom nem is maradt
 6     2,  X    |       élő emberi teremtéssel: a Kardosné jött eléje. Az is a kezeit
 7     2,  X    |       már sietni a feleségéhez.~Kardosné visszatartá.~– Ne siessen
 8     2,  XVIII|       akire rábízhatod: a derék Kardosné. Ő elviszi, vigyáz rá, vissza
 9     2,  XVIII|     napjára elküldik kocsival a Kardosné őrizete mellett a zöld dolmányba,
10     2,  XVIII| kastélyban igen jól fogadták. A Kardosné betanította neki, hogy az
11     2,  XVIII|   beállván az alvás ideje: a jó Kardosné odaült az ágyuk mellé, s
12     2,  XVIII|        szobából, az ott vigyázó Kardosné kezébe adva: „Vigye kend