Part,  Paragraph

 1     1,  VIII | hangjával.~A jobb érzés győzött.~Óh, a nép szíve mindig igaz.
 2     1,  IX   |         szerencsétlen gyermekem? Óh, bár inkább a koporsóban
 3     1,  IX   |    hangon könyörögve hozzájuk:~– Óh, te szent Luther Márton,
 4     1,  XI   |       mindjárt az esküvőnk után.~Óh, hogy megölelte, óh, hogy
 5     1,  XI   |        után.~Óh, hogy megölelte, óh, hogy agyoncsókolta ezért
 6     1,  XIII |         mind a két vendégének: – óh, ti kedves jószágaim jaj
 7     2,  XIII |         szerelmetes leányával.~– Óh, édes magzatom! Szívemtől
 8     2,  XIV  |          született, kis zsarnok. Óh, mi édes rabság egy ilyen
 9     2,  XVI  |   becsületet.~– Nagy a te hited, óh, asszony. De meglásd, hogy
10     2,  XVIII|         anyja felelt helyette.~– Óh, már tudja az egész kiskátét,