Part,  Paragraph

 1     1,  VI  |     kelt el délig? – Egy sem! – Ó, te mafla! te nyúlszájú! –
 2     1,  VI  |    ebben a cudar Debrecenben! – Ó, én édes Istenkém, micsoda
 3     1,  VI  |     gallérját sűrű könnyeivel. „Ó, én édes fiam! Szeretett
 4     1,  VI  |       olvasott az ifjú arcában. Ó, az asszonyok olyan erős
 5     1,  VII | igyekeztem. Édes, édes szentem.~Ó, de bolond volna, aki ha
 6     1,  VII |       azokat újra felépítjük.~– Ó, be szép lehetett az! Hogy
 7     1,  XIV |        a második nászéjszaka.~… Ó, te szent Kálvinus János!
 8     2,  VIII|        egy élő tanút az égből.~…Ó, te örök Isten! Te mindenható
 9     3,  V   |                V. Megszabadulás~Ó, te jóságos isten! Akit
10     3,  IX  |  hallani töredezett mondásait: „Ó, te Istenanya! Te is szenvedtél,