bold = Main text
Part, Paragraph grey = Comment text
1 1, III | Hogyne tudnék? Tudok én vonyítani is, mint a farkas,
2 1, III | hozzájuk, és beszélj velük. Én felfogadom őket zsoldba,
3 1, IV | fejét! Ha rágondolok az én kedves régi uramra. Ilyen
4 1, IV | mert ő az úr Debrecenben. Én csak tudom, hogyan szólítsam. »
5 1, IV | kétrét hajlik. Aszondom én, hogy menjünk mi elébb a
6 1, IV | Jó ebéddel vártalak.~– Én már ebédeltem.~– Tudom.
7 1, IV | híreket hoztál, tudom: de én még rosszabbakat adok cserébe:
8 1, IV | Mindig eleget tett érte. Én is vagyok olyan becsületes
9 1, IV | arra hiába lesnek, mert azt én nem harácsolom el. Hiszen
10 1, IV | szájamban viselem. De hát az én számomra harangszó sincs
11 1, IV | Vendégünk tegnap óta éhezik. Én jó tokányt készítettem,
12 1, IV | apó –, hanem ebéd alattra. Én is veletek tartok. Eszem,
13 1, IV | Tréfás dolog ez nagyon. Az én közel álló halálomról. Érzem,
14 1, IV | régóta rummáljuk mink ezt. Én kezdtem hozzá. Veled jártam
15 1, IV | meglátszik rajtuk az áldás. Én már a lelkemben régen kálvinista
16 1, IV | ezeket a farizeusokat. Mert én azoknak tartom őket. Ha
17 1, IV | azoknak tartom őket. Ha én most leányostul kitérek
18 1, IV | tetszett ez a beszéd.~– Én bizony helyesnek találom
19 1, IV | nyélbesüthető volna. Hiszen jártam én már ez után a magam eszétől
20 1, IV | megkívántatik egy keresztapa. És én egész Debrecen városában
21 1, IV | könnyű a magyarázatja. Ha én kálvinistának konvertálok,
22 1, IV | mellére.~– No hát itt vagyok én! Leszek keresztapja Anasztáz
23 1, IV | tátinak meg a leányának. Én nem félek a debreceni vaskalaposoktól.~
24 1, IV | mondá neki: „Majd leszek én neked egyebed is, mint keresztapád.”~ ~
25 1, V | anyám, jó anyám,~Nem az az én nyavalyám.~Míg végre az
26 1, V | anyám, jó anyám,~Ez ám az én nyavalyám.~S éppen e szóra
27 1, VI | cudar Debrecenben! – Ó, én édes Istenkém, micsoda paradicsom
28 1, VI | már lefelé licitálnak. „Én ennyiért adom! Én még alább
29 1, VI | licitálnak. „Én ennyiért adom! Én még alább adom!” (Hisz a
30 1, VI | sem hallottam. Nincs az én kamrámban annyi zsiradék
31 1, VI | kell szaporítanunk: ez az én törekvésem.~Ez olyan bölcs
32 1, VI | tenyerével a domborúságán.~– Én csak amondó vagyok, hogy
33 1, VI | egészségükre az ebédet! Köszönöm, én már megebédeltem. (De azért
34 1, VI | a hitedet; ha kitérsz az én hitemre, a görög vallásra;
35 1, VI | ha nem igaz, amit mondok. Én láttam, én hallottam. Jaj,
36 1, VI | amit mondok. Én láttam, én hallottam. Jaj, hogy elfutottam
37 1, VI | ismerem-e? Mindennap vittem én haza a régi jó időkben,
38 1, VI | van ásva a szobámban. Azt én mind az én kedves komámasszonyomnak
39 1, VI | szobámban. Azt én mind az én kedves komámasszonyomnak
40 1, VI | gallérját sűrű könnyeivel. „Ó, én édes fiam! Szeretett magzatom!
41 1, VI | elmondanám, hogy tudomásul vegye. Én a csapatom fenntartására
42 1, VI | orcával felelt:~– Hát azt én is jól tudom, hogy görögnek
43 1, VI | jótáll a lelke hitéért. És én nagyon szeretném látni annak
44 1, VI | No hát majd megmutatom én kendteknek, hogy leszek
45 1, VII | nem fogadott el.~– Majd én csak az én híveimhez szállok.~(
46 1, VII | fogadott el.~– Majd én csak az én híveimhez szállok.~(Amíg
47 1, VII | történt: a ti segítségetekkel. Én abból a pénzből, amit apánktól
48 1, VII | be szép lehetett az! Hogy én nem láthattam!~– No, majd
49 1, VII | tökkel élnek. Hogy tehettem én másképp? – okkal, móddal.
50 1, VII | vacsorára a vezéri sátorba. Én elfogadtam a meghívást,
51 1, VII | azzal a kéréssel, hogy én is hadd csatolhassam a magam
52 1, VII | No, ekkorát kiáltottam én is: „róka!”, s kifordult
53 1, VII | csak!” – „De már ennél az én tokányom csak többet ér”,
54 1, VII | csak többet ér”, mondám én, s kikiáltok a Balázsnak, „
55 1, VII | nem kenték meg?” – Erre én odanyújtám a brigadéros
56 1, VII | brigadéros elé a kezemet: „Az én tenyerem nem tűri a szennyet,
57 1, VII | bele magad a hivatalodba az én plenipotenciámmal. Megtettem.”~–
58 1, VII | aggóskodék Ungvári.~– Ahogy én ismerem a dörgést: nagyon
59 1, VII | ilyenkorra is itt leszünk, s az én hóka lovamnak még sok jó
60 1, VII | sajnálja kegyelmed?~– Nem én.~– Én sem azt sajnálom,
61 1, VII | sajnálja kegyelmed?~– Nem én.~– Én sem azt sajnálom, hanem
62 1, VII | vacsorájánál (igaz, hogy én szerzem a hozzávalót), gyakran
63 1, VIII | vegyétek, egyétek, ez az én testem”, azalatt a segédpap,
64 1, VIII | megtagadása?~– Úgy van.~– No hát én készebb vagyok pápistává
65 1, VIII | annak fejedelméhez s az én befogadó városomhoz holtomig
66 1, VIII | uram perlőimmel, Harcolj én ellenségimmel!” Ki eszelte
67 1, VIII | Te paizsodat ragadd elő, Én segedelmemre állj elő, Dárdádat
68 1, IX | szólt közbe Katalin. – Az én apám is nemességet kapott
69 1, IX | valami friss tintával: „Én, nemes Baranyi András, hagyom
70 1, IX | ezen imádságoskönyvemet az én kedves fiamnak, Miklósnak,
71 1, IX | elhűlt ennek a láttára.~– De én nem adom a beleegyezésemet.~–
72 1, IX | pedig semmi beleszólója az én dolgaimba többé. Kegyelmed
73 1, IX | Kegyelmed tette azt, nem én. Engemet megfojtással fenyegetett,
74 1, IX | elmondom, amin rajtakaptam. Én nem mentem táncolni a Nagyerdőre,
75 1, IX | te hárpia! Majd bekötöm én a te koszorúdat.~Ennek a
76 1, X | lelkek fölött.~Nem tudnám én azt se szebben, se jobban
77 1, XI | erős szíved hozzá, hogy az én szerelmemért minden világi
78 1, XI | Ha te nem szóltál volna, én beszéltem volna. Bizony
79 1, XI | mit kívánt ma tőlem az én szeretett mátkám, az én
80 1, XI | én szeretett mátkám, az én Katalinom? Azt, hagy ne
81 1, XI | menjünk el Püspökibe, az én hadiszállásomra. A traktát
82 1, XI | Még a vőfélyek is! Az én ifjú cimboráim! Még a nyoszolyólányok
83 1, XII | a kegyelmed felesége az én legkedvesebb munkásnőm;
84 1, XII | ott más vendég, mint az én hűséges munkásnőim, kedves
85 1, XIII | a kedves vendégeinek? Ha én itthon lettem volna!~Beszélhetett
86 1, XIII | hallgattak őrá.~– Megálmodtam én azt, hogy itt találom az
87 1, XIII | azt, hogy itt találom az én kedves gazdáimat; de siettem
88 1, XIII | kezdődő tokával. „Héj ha én ezt megkaphatnám tábori
89 1, XIII | Szekrényesi mámi tálal föl, én magam leszek a konyhán kisegítő,
90 1, XIII | hangos zokogásra fakadt: „Én istenem, hogy nekem ezt
91 1, XIV | Szeressék: nem bánom.~– Hát én tán keserű vagyok vagy savanyú?~–
92 1, XIV | szánja tisztelendőséged az én uramat, hogy kálvinista?~–
93 1, XIV | Mondja csak, óbester úr: én a férjemet nemcsak szeretni,
94 1, XIV | volna előttem az, hogy az én Miklósom énnekem valaha
95 1, XIV | legelső lakománkon, ahol az én vendégem volt Miklós, az
96 1, XIV | melléklete baromfi eledel. Én magam kínáltam meg őt vele.
97 1, XIV | maradhatunk meg Debrecenben?~– Én tudnék valami tanácsot adni –
98 2, I | ki az a debreceni szemed! Én ásítok?~Katalin félve nyitotta
99 2, I | erélyesen protestált.~– Azt az én uram bizony nem engedné!~
100 2, I | hogy milyen derék ember az én szegény, beteg, öreg atyuskám?~–
101 2, II | tekintetes asszonynak a padokhoz. Én magam akartam felállni,
102 2, II | vártuk. Máskor csak tessék az én helyemre ülni. Rátalálni
103 2, II | Méliusz Péter uramtól kaptam én ezt menyasszony koromban,
104 2, II | tartja meg, aki akarja. Az én uram, a püspök minden vasárnap
105 2, II | Hagyd el, édes öcsém, én is úgy tettem volna, ha
106 2, II | neki szóló áldomásra:~– Én pedig poharam emelem arra,
107 2, II | kegyeltje külföldön, akit én Drezdában tanultam megismerni.
108 2, II | addig?~– Hát csak szorultan. Én szereztem neki provizori
109 2, II | professzor úr. Fesse le az én uram arcképét; én adok neki
110 2, II | le az én uram arcképét; én adok neki érte nyolc aranyat.~
111 2, IV | Megállj, majd bekötöm én a te koszorúdat ezért a
112 2, IV | Keressék kegyelmetek; én tiszta vagyok tőle.~– No,
113 2, V | nyomrul nyomra követni.~Én, aki e történetet írom,
114 2, VI | megkapatják a lovakat.” – „Arra én nem várok! Nyergeljék föl
115 2, VI | Hát addig mi lesz az én szegény asszonyommal?~–
116 2, VI | Majd megszokja.~– De azt az én uram nem fogja engedni!~–
117 2, VI | tehet? Mit tehet? Hát ahogy én ismerem Baranyi Miklós uramat,
118 2, VI | útnak Debrecen felé. „Megyek én! Ha gyújtogatni kell, magam
119 2, VII | cselekedtek kegyelmetek az én asszonyommal? – ordította
120 2, VII | is beszélhetnénk talán.~– Én úgy beszélek, ahogy a torkomon
121 2, VII | megbüntetendőnek ítélik.~– Ki meri az én feleségemet fajtalansággal
122 2, VII | Hogy odajárt hozzá, az én tudtommal és beleegyezésemmel
123 2, VII | bocsássanak hozzá, hogy én magam legyek a bírája, s
124 2, VII | kerül kézre.~– És addig az én feleségem folyvást a börtönben
125 2, VII | urának visszaadassék. Erről én jótállok. S ezzel megvan
126 2, X | hozza kegyelmed magával.~– Én vagyok az ellenség?~Aztán
127 2, X | képpel fogadja.~– Engemet? Az én feleségem?~– Bizony kegyelmedet.
128 2, X | alatt el nem hagyja.~– Hogy én nem voltam akkor itten!~–
129 2, X | betegágyas asszonyunkhoz. Csak én voltam nála meg a Dabóczy
130 2, X | diák szót mondott, amit én nem értettem, hogy mi lesz
131 2, X | vonakodott előállani az okával. Én összenéztem a Dabóczy Marcsával,
132 2, X | előtt.~– Nekem az nem elég. Én elégtételt akarok szerezni,
133 2, X | nevet. Tekintsd azt, hogy én is beteg vagyok. Őrizkednem
134 2, X | kényszeríteni fogsz rá, hogy én, a nyavalyás asszony, rád
135 2, X | végzetes elhatározásról.~– Én emlékezem rá – suttogá az
136 2, X | helyen, s elmondtam az esküt: én ezt a férfit szeretem, szeretetből
137 2, X | az igaz.~– És mikor az én hazámfiai, városom elöljárói,
138 2, X | szenvedésekkel tetéztek: én meg nem törtem az eskümet,
139 2, X | dörmögni: – Igaz.~– Akkor én válok el tőled! – kiáltá
140 2, X | egyházadat, a hitedet, meg tudlak én tagadni tégedet. Hagyj el!
141 2, X | Ha te elválsz tőlem, én megtagadom a fiadnak a törvényességét.
142 2, X | a törvényességét. Nem az én gyermekem.~A beteg nő erre
143 2, X | ország-világ előtt, hogy nem az én fiam a gyermeked!~– Én pedig
144 2, X | az én fiam a gyermeked!~– Én pedig beléd fogok kapaszkodni,
145 2, XIII | Kedves húgomasszony, én most megköszönve a szíves
146 2, XIII | kegyelmetek előtt, hogy az én kedves öcsémuram, méltóságos
147 2, XIII | s rátért a dologra.~– Az én kedves uramöcsémet, miként
148 2, XIII | élettársának kiválasztott. Én tehát az ő megbízásából
149 2, XIII | a vőlegény.)~– Elveszem én őt abban a ruhában, ami
150 2, XIII | lunatika, holdbajáró!~– Majd az én dolgom lesz őt a holdból
151 2, XIII | hűséges hitvesésé, megteszem én magamat hűséges napává.
152 2, XIII | oda neki az alispán.)~– Én pedig mindenemet a leányomnak
153 2, XIV | így szólt.~– Abba pedig én semmiképpen bele nem egyezem.
154 2, XIV | semmiképpen bele nem egyezem. Az én uramnak már van egy fia,
155 2, XIV | Miért nem jön inkább az én házamhoz; ott elélhetne
156 2, XIV | Katalin. – Hiszen ez az én szőlőm. – Én kapáltattam,
157 2, XIV | Hiszen ez az én szőlőm. – Én kapáltattam, én kötöztettem:
158 2, XIV | szőlőm. – Én kapáltattam, én kötöztettem: enyém volt
159 2, XIV | hasonló sértő szóval:~– Ha én „az” vagyok, akkor te meg „
160 2, XV | van-e gyógyító ír erre az én halálos bajomra?~– Én találtam
161 2, XV | az én halálos bajomra?~– Én találtam rá valamit. Elmondom.~–
162 2, XV | vallanám kegyelmednek, hogy én élő-halott vagyok, akiből
163 2, XV | törekszik.~– Ezt akarom én is: ki akarom kegyelmedet
164 2, XV | fejemen találja a szemfödelet. Én nem lennék más, mint bolygó
165 2, XV | Bennem nincsen érzés.~– Azt én mind tudom és érzem. Az
166 2, XV | helyén van szíve és lelke. Én független ember vagyok.
167 2, XVI | felíratott.~Így hangzik a szöveg:~Én Ungvári Kata, az előtt tekintetes
168 2, XVI | lelkiismerettel magyarázni, és az én közöttem és tekintetes nemes
169 2, XVI | hol lett, nem tudom: mert én sem nem citáltattam, sem
170 2, XVI | kellemetlen ügyet?~– Akarom én! Nincs az életemnek egyéb
171 2, XVIII| szolgálójának:~– Hallod-e, Ilona, én szeretnék a Katalin menyemmel
172 2, XVIII| Hívnátok ide hozzám.~– Jaj! Én oda nem mehetek; mert ott
173 2, XVIII| azokból évről évre kinőtt, s én új ruhát készíttettem a
174 2, XVIII| évről évre külön rakva. Ezt én most mind a te fiadnak ajándékozom.
175 2, XVIII| rebegé az öreg asszonyság. – Én azt kívánom tőled, hogy
176 2, XVIII| Éppen így mondta el az én Miklóskám is ezt a rigmust,
177 2, XVIII| mondja a vers végén: „Az én kedves apám éljen soká,
178 2, XVIII| amely ekképpen hangzott:~Én kis féreg,~Szépen kérek,~
179 2, XVIII| kivágta a választ:~– Az én nevem nemes Baranyi Miklós.~
180 2, XVIII| hangon kiálta a fiúra.~– Én megtiltom neked, hogy magadat
181 2 (1) | Isten megítélt éretted: mert én neked sokat és nagyot vétettem,
182 2 (1) | sokat és nagyot vétettem, én miattam ártatlanul szenvedsz
183 2, XVIII| szegény Miklóskára: hisz ő az én édes bátyám.~Erre még jobban
184 2, XVIII| Akkor te sem vagy az én fiam. Te kölyök, te fattyú.~
185 2, XVIII| díszítve. (Nálunk is volt: én is kaptam belőle: rászolgáltam.)
186 2, XVIII| apjának: „hiába ütsz, azért én mégis a te fiad vagyok,
187 2, XVIII| megint, anyámasszony, az én mortifikálásomra?~– Mit
188 2, XVIII| szádon köpted volna ki.~– De én megtiltom azt, hogy az én
189 2, XVIII| én megtiltom azt, hogy az én nevemet viselje! Soha fiamnak
190 2, XVIII| az átokmondó fejére. Az én napjaim már meg vannak számlálva:
191 2, XVIII| már meg vannak számlálva: én sírva és gyásszal megyek
192 2, XVIII| sírva és gyásszal megyek az én koporsómba, amiért te az
193 2, XVIII| Most menj a magad eszével, én is megyek jó Isten hírével.4~
194 2 (4) | Sírva és gyásszal megyek én az én koporsómba te miattad,
195 2 (4) | és gyásszal megyek én az én koporsómba te miattad, hogy
196 3, I | jól neveltek.~Elmondtam én az én kálvinista híveimről
197 3, I | neveltek.~Elmondtam én az én kálvinista híveimről azt
198 3, I | pátensem.~– Tudod, hogy én nem vagyok kálvinista, nem
199 3, I | is glédába állíttatott: én is velük megyek.~– Hiszen
200 3, I | fegyvert forgatott már az én koromban.~– Hátha agyonlőnek?~–
201 3 (1) | meg a patikárus uramat, én velem sokszor jót tett,
202 3, II | bizonyság reá, hogy nem az én vérem! Egy Baranyi nem lesz
203 3, II | gazdasága.~– Hát hogy meritek az én ökreimet ide hajtani?~–
204 3 (3) | kemény természetű ember; de én mind másoktól, amint hallottam,
205 3 (4) | bajom és nyomorúságom van én nekem a férjemmel.” Documenta
206 3, V | világon! Sajnálom, hogy én ezt nem fogom hallani.~De
207 3, VIII | kegyelmed felgyógyulása.~– Én is tanúja vagyok – szólt
208 3, VIII | mit mondjon.~– Nem jöttem én kegyelmedhez semmi erőszakos
209 3, VIII | uram! Efelől légy nyugodt. Én nem fogok a te koporsódra
210 3, VIII | se átkot dobálni. Mert én elébb bevégzem az életet,
211 3, VIII | kötelességem, s diadalmát ültem az én hűségemnek, én halok meg
212 3, VIII | ültem az én hűségemnek, én halok meg elébb, mint te.
213 3, VIII | bocsáss meg neki, valamint én is megbocsátok mindent,
214 3 (1) | mondotta: „jöjjön kend hamar én velem, cum epispastico Boerhaviano
215 3 (1) | Az én diákkoromban még olvasható
216 3, IX | mind a mai napig. Mert ha én ezt akkor, amikor hozzám
217 3, IX | alatti neveltetés végett. Én pedig szerettem ezt a fiút,
218 3, IX | a többi nemesi ficsúrok. Én pedig derék, munkára szoktatott,
219 3, XI | nevemben, hogy imádkozzon az én megháborodott lelkemért.~
220 3, XI | Katám! Édes Katám! Várj meg! Én is megyek utánad! Veled!
221 Ifj | Baranyi Miklós adománylevele~Én alább is megírt Baranyi
222 Ifj | levelemnek rendiben, hogy ámbár én mindenkor előbbeni életemben
223 Ifj | gyámolíttatott, figyelmeztem, és én azokat mint Jó Istenem gondviselésének
224 Ifj | eszközül tetszett Eő Felségének én mellém rendelni, azoknak
225 Ifj | különös eszközének esmérem, én kiváltképen Tiszteletes
226 Ifj | egészen is kizárt volna: tehát én halála után nemző Atyámnak
227 Ifj | minthogy azok, akik az én részemről ebben a dologban
228 Ifj | Pestre küldettek Elébb által.~Én is ugyan Prokátorokat kerestem
229 Ifj | Sinai Miklós Uram, mind az én magam, és a már megboldogult
230 Ifj | kérdéseknek, a micsodák az én ügyömben előfordultak, eligazítására
231 Ifj | Törvényeket, amelyek az én ügyömre alkalmazhatók voltak
232 Ifj | városon, mind az Eklésiába az én fogantatásom és születésem
233 Ifj | dolgokra utaltak, és mind az én törvényes fiúságomat, mind
234 Ifj | kegyelme szállani, hogy az én ügyöm igazsága világosságra
235 Ifj | adják elő, mind pedig az én törvényes fiúságomat, és
236 Ifj | üdőbe jártunk fel tanulni én és nemző Atyámnak a második
237 Ifj | Turi Borbély Andrásné az én törvényes fiúságomat és
238 Ifj | Ellen-vétőkrül levétetvén, én reám actorra tétetődött
239 Ifj | megfontolván a Próbákat, az én törvényes igaz fiúságomat
240 Ifj | elégséges és végső jutalmot én eddig nem adtam: mert hogy
241 Ifj | amellyeket ez utánra is én és az én egész Házam Eő
242 Ifj | amellyeket ez utánra is én és az én egész Házam Eő kegyelmétől
243 Ifj | meg állapított Actiom után én reám által jövendő Nemesi
244 Ifj | megjutalmaztatásárul. Sőt én viszem ezen adományomat
245 Ifj | valakinek: hogy hogy nem lehetne én nékem ugyan azokat egy részben
246 Ifj | által. El nem lehet látni és én nékem ezt a jutalom adást,
247 Ifj | Jószágoknak birtokában ők is én utánnam bé fognak állani,
248 Ifj | után köszönni tartoznak.~Én is pedig ezen jutalmaztató
|