Part, Paragraph
1 1, I | Ezt a két arcképet kell hát megismertetnünk.~Mind a
2 1, I | pengetné – ha tudná. De hát nem tudja; mert nincs kidolgozva.
3 1, II | Az ugyan csupa rongy; de hát hozzá illik a csapathoz:
4 1, II | csakhogy csupasz a nyakuk. Hát ezek mit keresnek itten?~–
5 1, II | pipitérrel van benőve a fenyér. – Hát most mi lelte őket? – Amint
6 1, III | feddi őt a kapitány.~– Hát mitévők legyünk? A házainkat
7 1, III | valaki sírni látta. Pedig hát az elveszettnek hitt anyját
8 1, III | férjhez ment hevenyében.~– Hát a többi fehérnépről mit
9 1, III | Valamennyien? A görögnél?~– Hát valamennyien. Van annak
10 1, III | őnekik ez „babajcsikó”.~– No hát eredj oda hozzájuk, és beszélj
11 1, IV | innen is, túl is. – Hanem hát ez lehetetlen volt, két
12 1, IV | szolga csak dohogott.~„Pedig hát oda kell hozzá mennünk;
13 1, IV | kivinni a várósból. Hanem hát »kutya ugat, pénz beszél«.
14 1, IV | Kuka legyen a bábád! Hát nem látod a bajuszunkról,
15 1, IV | rajta. A leány engedett.~No hát az ördögök most is úgy öltögették
16 1, IV | kellett sietned Debrecenbe.~– Hát azt honnan tudtad, hogy
17 1, IV | családtagnak tekintheté). – Hát rossz híreket hoztál, tudom:
18 1, IV | belőle egy civis fürmender.~– Hát azt sem bánom. Veszem úgy,
19 1, IV | a szájamban viselem. De hát az én számomra harangszó
20 1, IV | megnyitotta a lelkét.~– Hát tudod-e, hogy miről beszéltünk
21 1, IV | úgy elkeseredett.~– Hanem hát kifundáltunk mi a leányommal
22 1, IV | után a magam eszétől is. De hát nem megy sehol.~– Miért
23 1, IV | büszkén ütött a mellére.~– No hát itt vagyok én! Leszek keresztapja
24 1, V | meg a tótországi tutyi; hát a nógrádi táritóppos!~S
25 1, V | többen!~Miért átkozzák?~Hát azért, mert jót tesz. Hogy
26 1, V | szeretőiket találja itt együtt. „Hát az anyókák hová lettek?”~–
27 1, V | össze a katonái számára.~Hát nem megelőzte ebben az öreg
28 1, VI | boszorkánypogácsát sütni. – No hát hány főkötő kelt el délig? –
29 1, VI | kuruc győzi cepelni.~– No hát, nagyasszony, kegyelmed
30 1, VI | csúfondáros ábrázat jutott, hát neki mindig csúfolódni kell.~
31 1, VI | úrfi a görögéknél; mert hát diák korából otthonos a
32 1, VI | korából otthonos a háznál. Hát csak arra vártam, hogy az
33 1, VI | benéztem a kulcslyukon. Hát mit kellett látnom, mit
34 1, VI | hogy mit tapasztaltam. Hát aztán egy óra múlva csak
35 1, VI | aláírattak, ha görögül volt?~– Hát onnan tudom, hogy felolvasta
36 1, VI | De hogy továbbmondjam: hát amikor a görögtül kijött
37 1, VI | professzor megint félbeszakítá: – Hát aztán ismeri Kőművesné asszonyom
38 1, VI | megfordított rendben; de hát így is jó az. Még talán
39 1, VI | a keblébe az ereklyéket.~Hát bizony régi jó szokás volt
40 1, VI | maradt mostohafiához.~– Hát vitéz kapitány uram (látom
41 1, VI | lélekvásárlással, ami már tudva van! Hát csak valld ki szépen. Ez
42 1, VI | ártatlan orcával felelt:~– Hát azt én is jól tudom, hogy
43 1, VI | zálogba, se örökáron venni. De hát megvan annak a remédiuma.~–
44 1, VI | püspök meg a contrascriba.~– Hát a konvertálás!~– Ahá! Konvertálás!
45 1, VI | bűnét. Hitre áttérés!~– Hát hisz másodsorban azért jöttem
46 1, VI | Mély csendesség támadt.~No hát a fiatal kuruc kapitánynak
47 1, VI | nagyot fohászkodott:~– Akkor hát minekünk dikhec a zámi pusztáról!~
48 1, VI | kívánná kegyelmed látni, hát nézzen végig énrajtam tetőtől
49 1, VI | tartozik Debrecenhez.~– No hát majd megmutatom én kendteknek,
50 1, VII | jó hazafiak voltak.~– No hát vagyok már valaki Debrecenben,
51 1, VII | tekintetes komisszárius uram.~– Hát elfogadnak már keresztapának
52 1, VII | régi ismerősök voltak! De hát a tisztított vallás nem
53 1, VII | ajtón hallgatózni).~– De hát mondd el nekünk – szólt
54 1, VII | mikor se híd, se komp? Hát azt gondoltam ki, hogy a
55 1, VII | apádnak.~Erre csak kellett hát egy kupicát üríteni.~– De
56 1, VII | kifordult a számból a falat. De hát hogy kerül a róka a vezéri
57 1, VII | róka a vezéri asztalra? „Hát úgy, hogy az van, más meg
58 1, VII | kapsz: a szűcs kikészíti. De hát a pecsenyéje sem megy kárba;
59 1, VII | is a szekereimen.” – „De hát honnan hoztad?” – „Ahonnan
60 1, VII | hogy így referáljon.” – „Hát a tiedet nem kenték meg?” –
61 1, VII | ment ez a begyakorlás?~– Hát úgy, hogy magam mellé vettem
62 1, VII | napja lesz Debrecenben.~– Hát a gazdájának? – súgá szemérmesen
63 1, VII | hordó besózott halat is.~– Hát hisz az minálunk is akad! –
64 1, VII | és nem a maga helyén.~– Hát terajtad, édes fiam, Miklós,
65 1, VIII | lenne.~– Hogy érted azt?~– Hát ugyebár a pápista vallásnál
66 1, VIII | megtagadása?~– Úgy van.~– No hát én készebb vagyok pápistává
67 1, VIII | Nagy szó!~– Megteszem.~– No hát, bízd rám ennek az elintézését.
68 1, VIII | vannak, akik szörnyűködnek.~Hát ezért az áttérés! Szörnyű
69 1, IX | leányasszonyhoz semmi közöm.~– No hát mi szava van anyámasszonynak
70 1, IX | mérgesen Krisztina néni.~– No hát gabonaszállításért. Az is
71 1, IX | császártól, Lipóttól.~– Hát Debrecen városának nem Lipót
72 1, IX | királyi várossá emelte? Hát Baranyi Bernát, a família
73 1, X | dolgok~Bíz ezek unalmasak. De hát a mélyen tisztelt olvasónak
74 1, X | házasságnál a községházán? Hát mire jó ez? Arra, hogy e
75 1, X | az előkelőkre nézve. De hát ami előnyben részesülnek
76 1, X | botlásáért. – Hogyne büntetné hát meg a debreceni magisztrátus.~„
77 1, XI | csipke lesz két sorban. Hát még a Sarkadiné, Temesváriné,
78 1, XI | a tubákospiksziséből.~– Hát csak tantum, ita, saltem,
79 1, XI | érkezett pár felé fordult. No hát ezeknek, hogy esik ez az
80 1, XII | úr lakodalma lesz ma.~– Hát hiszen meg is volt.~– De
81 1, XII | menta, csomóba kötözve.~Hát ilyen lakás volt Katalinnak
82 1, XII | ránk, mint egy halálfej”.~– Hát félünk mink a halálfejtől? –
83 1, XIII | minden dicsőségéért.~– No hát már most tapsakodjunk1 egy
84 1, XIII | Nagyerdőre megy táncolni?~– Hát bíz odajár az minden vasárnap
85 1, XIII | mindenféle csalfaságot. Hát az Ilona nem marad itthon.
86 1, XIII | hőrögetéssel: „ilyenolyan adták! Hát nem hallottátok, hogy elverte
87 1, XIII | Rákóczi-harangoddal?” – „Hát aki áldotta! Nem kidoboltam,
88 1, XIII | sodrófával tömöm bele az ételt! Hát csak kötélnek állt szépen.
89 1, XIII | hálásra; vacsorán is ott volt. Hát amint üti a vén Rákóczi
90 1, XIII | Micsoda moslékritmusok! Hát azt tanulják abban a nagy
91 1, XIII | dörömbölni: „No, mondék, most már hát mi kiáltsuk el, hogy „ad
92 1, XIV | Szeressék: nem bánom.~– Hát én tán keserű vagyok vagy
93 1, XIV | Meg kell azt már szokni.~Hát még a vacsora milyen lesz?
94 1, XIV | ehhez való halat hozni! Hát a szegény kurucok ilyennel
95 1, XIV | helyre a szíve érzését. – Hát a mi Istenanyánkkal, a Boldogságos
96 1, XIV | őrizett meg a hűségében? – Hát már most tegye a szívére
97 1, XIV | el akarták szakítani? – Hát amit a halandó asszony meg
98 1, XIV | odakiáltott a víg asszonynak: no hát Marcsa, van-e nálad Szent
99 1, XIV | Bessenyey maradt mellette.~– Hát kegyelmed nem játszik?~–
100 1, XIV | megkönnyebbülten sóhajta föl. Hát mégis igazat mondott az
101 1, XIV | kezeit nagy bámulatában.~– Hát kegyelmetek ezt nem tudják?
102 1, XIV | előtt el kellett titkolni. Hát az történt, hogy Debrecen
103 1, XIV | szabadságharcban részvétel alól. Hát teher volt az? Nem szeretik
104 1, XIV | házasságát a görög leányával. Hát ez elég ok egy egész várost
105 2, I | Meleg víz? Te marha! Hát a sajtár hol van? Te hippopotamusz!~
106 2, I | ok a zsörtölődésre.~– No hát hol van az a meleg víz meg
107 2, I | a pofámba, te Lucifer!~– Hát ne ásítson akkorákat, kapitány
108 2, I | törülgette a kendővel.~– No, hát meg sem csókolsz?~Hogyne
109 2, I | lennie korán reggel.~– No hát mit tátod itt a szádat,
110 2, I | frustukot. Tudod már?~Tudta hát. Mikor efféle dombérozás
111 2, I | szólt a kapitányhoz~– No hát, pajtás, készülj, indulunk:
112 2, I | elbámulva kérdezé: Hová?~– Hát ahová tegnap mondtuk, mikor
113 2, I | róla, mint a fekete föld.~– Hát Sámsonba.~– Úgy? Sámsonba.
114 2, I | feleségével szemközt.~– Hát nehogy azt higgye kegyelmed,
115 2, I | Bizony mondom, hogy az.~– Hát akkor mért nem viseli az
116 2, I | őnála semmi vendég.~– Akkor hát nagyon gazdag lehet.~– Nincs
117 2, I | segedelem, csak Istennél. – No hát, akik Istenben bíznak, azok
118 2, II | a kapura vesztegetni.~De hát ki volt ennek a megteremtője?~–
119 2, II | hagyva a magyarázó hölgyet.~– Hát ezt a patikáruslegény festette? –
120 2, II | vajon ki cselekedte ezeket? Hát ki más, mint aki az Ungváriék
121 2, II | Ő nem volt borissza.~– Hát mit szól kegyelmed ehhez
122 2, II | hogy él meg itt addig?~– Hát csak szorultan. Én szereztem
123 2, III | s azt kérdezte tőle: „No hát Kőművesné, mi hír a városban?”
124 2, III | kellett a piktornak ülni.~Hát az asszony?~Úgy! úgy! Igaz!
125 2, III | Debrecenben. Titulusa volt rá.~De hát akárhogyan kerülgetjük,
126 2, III | kifejezés, de találó.~No hát ebben a stádiumban a férjnek
127 2, VI | hogy ki vegye karjára.~De hát „ő” hol marad? A legtüzesebb
128 2, VI | maga paraszt eszével.~– Hát a legközelebbi kvartális
129 2, VI | ülésen. A jövő hónapban.~– Hát addig mi lesz az én szegény
130 2, VI | uram nem fogja engedni!~– Hát mit tehet ellene?~– Mit
131 2, VI | Mit tehet? Mit tehet? Hát ahogy én ismerem Baranyi
132 2, VII | merte rátenni a kezét?~– Hát legelőször is kegyelmednek
133 2, VII | fájni fog a szívének.~– Hát ha való és bebizonyított
134 2, VII | városunkban.~– Mennybéli Jehova! Hát mindenki számára van ebben
135 2, VII | számára nincsen! Tartsanak hát törvényt. Nekem is jogom
136 2, IX | Kiesett a világ feneke?~Ki hát!~A számadógulyások, csikósok
137 2, IX | mint az itthoniak voltak;~Hát az egész katasztrófában
138 2, X | elidegeníthetetlen helyük vagyon. Hát koldusok sincsenek már Debrecenben?~
139 2, X | el?~– Az ellenség elől.~– Hát hol az ellenség?~– Itt hozza
140 2, X | a magisztrátus ellen.~– Hát ti mért nem futottatok el? –
141 2, X | fogja elhagyni a házát.~– Hát az asszonyt hazabocsátották
142 2, X | kegyelmedet. Az édes felesége.~– Hát mi történt?~– Az történt,
143 2, X | nem voltam akkor itten!~– Hát bizony az nagy baj volt,
144 2, X | Miért ez a nagy sietség?~– Hát az asszonyunk is azt kérdezte.
145 2, X | Jótett számba megy ez.~– No hát, lelkemadta teremtette tekintetes
146 2, X | pálfordulásán ment keresztül!~No hát jól van! Áll a példa.~Hogy
147 2, X | belőle buzgó apostol.~No hát ővele is csak ez történt.
148 2, X | mindenkor megtartottam. Hát te, édes uram, tedd szívedre
149 2, X | Emlékeztem az esküvésemre. Hát te, édes uram, emlékeztél-e
150 2, XI | XI. Igazolás~Pedig hát amit Baranyi Miklós tett,
151 2, XI | keresztülrobogott rajtunk. Hát még a kétszáz évvel ezelőtt
152 2, XIII | leányába bolondul bele! Hát azért járt utána városról
153 2, XIII | kérő keblére.~– No, fogd hát, te rossz ember; legyen
154 2, XIII | pusztámat is egészen.~(– Hát a rajta fekvő terhet? –
155 2, XIV | kendőjével inte felé nyájasan.1~Hát aztán újra következtek a
156 2, XIV | zenyei kastélyba. No de hát ottmaradt második Ádámnak
157 2, XIV | megjöttek a csipkedő kérdések: „Hát hogyan mulatott, fiam uram,
158 2, XIV | mindvégig.~… Végre találtunk hát ebben a kínos történet-zagyvalékban –
159 2, XIV | történet-zagyvalékban – egy embert.~Hát Katalin mit csinált azalatt?~
160 2, XIV | egy vidám mezei mulatsága. Hát ezt a kontraktust bizony
161 2, XIV | Bizony senki sem más.~– Hát mit mível ahajt?~– Szépen
162 2, XIV | Debrecenben koldussá”.~– No hát akkor kapjon kend fel a
163 2, XV | Nagyon beteg vagyok. De hát van-e gyógyító ír erre az
164 2, XV | csak zokogni tudott.~Ez hát bevégeztetett.~De egy dolog
165 2, XVI | örökség még hagyján! De hát a becsület? Nagy Magyarországon
166 2, XVI | egyetlen fiam becsületének.~– Hát hiszen megvan annak a becsülete
167 2, XVI | fia megnő, emberré lesz! Hát addig mindig zaklatni akarja
168 2, XVIII| engemet felképelnek.~– Küldjük hát oda a Kőmüvesnét.~– Annak
169 2, XVIII| vele szemtől szembe. De hát van egy hűséges cseléded,
170 2, XVIII| volt elpityeredni.~– No hát ezt a rigmust mondja el
171 2, XVIII| hang is az ő gyermekhangja! Hát még a versemény maga. Minden
172 3, I | hogy még most is folyik.~De hát az a mi történetünkre nincs
173 3, I | azt eszelték ki, hogy most hát az ideje elkezdeni az új
174 3, I | akinek a szavára hallgat.~No hát volt!~És hát nemcsak az,
175 3, I | hallgat.~No hát volt!~És hát nemcsak az, hogy puskát
176 3, I | gyulaiaknak. Ne csak úgy ismerje hát a világ Debrecen lakosságát,
177 3, I | Az szótlanul vette el.~– Hát meg sem köszönöd?~– Fegyvert
178 3, I | tarisznyát cepelve az oldalán. – Hát valami emléket csak kellett
179 3, I | kuruc bajraktár kezéből. Hát a históriai igazság kedvéért
180 3, I | hanem a rácoktól.~Mert hát úgy történt a dolog, hogy
181 3, I | tenni a hibát.~– No mármost hát forduljunk a kurucok ellen!~
182 3, II | Miféle életpályák kínálkoztak hát még a fiatalság elé?~A katonai
183 3, II | minálunk is bevennék.”~– No hát itt állj meg. Kezdd a saját
184 3, II | fölváltsa a lapos paplannal. Hát az a sok lúdhizlaló nő,
185 3, II | büszkeséggel mondá: „No, hát itt van a kiáltó bizonyság
186 3, II | Kinek a sőréi ezek?~– Hát kié volnának? A Baranyi
187 3, II | nincs semmiféle gazdasága.~– Hát hogy meritek az én ökreimet
188 3, III | III. Katalin~De hát hol van az egetvívó asszony?
189 3, IV | taszította őt el magától.~Hát ilyenkor mit tehet a nyomorult
190 3, IV | jobban-jobban behálózni.~– Hát csak kidobtak tegnap a szobából?
191 3, IV | még jobban szúrkálta.~– No hát eredj a gvárdiánhoz; gyónd
192 3, IV | abszolvált! Hahaha! Te bolond! Hát most kitalálod, hogy honnan
193 3, IV | akarta vezetni a gyanút.~– Hát azt sem tudod még, hogy
194 3, IV | Hisz itt mindent tudnak!~Hát még a halálóra-szú is árulkodik?~
195 3, V | kiegyezének, hogy legyen hát mind a két óhajtásnak elég
196 3, V | annak fia Baranyi Miklós? – Hát bizony közte voltak. „Bocsássatok
197 3, VI | szokott tudomást venni. No hát mármost Miklós úr elérte
198 3, VI | úgy várja haza a babáját.~Hát ez jó is volt így egy ideig.~
199 3, VII | hogyha rájön a bona horája hát meg is teszi, amit megígért.~
200 3, VIII | lelkülete fel volt zavarva.~Hát ezért lett katolikussá?
201 3, VIII | szegény fiamat kitagadtam.~– Hát hisz azt helyrehozhatja
202 3, VIII | szemében: az arca felderült.~– Hát nem haragszol rám, Katalin?~–
203 3, VIII | megragadta Katalin kezét.~– Hát megbocsátasz mármost? Nem
204 3, X | X. Halálos öröm~Elérte hát az asszony, amiért küzdött. „
205 3, XI | XI. Azok a harangok!~– Hát sohasem lesz már vége ennek
206 3, XI | Nem bírok aludni tőle.~Hát hisz éppen arról hozott
207 Ifj | Tiszteletes Sinai Miklós Uram. Hát annak külső elővitelére,
|