bold = Main text
Part, Paragraph grey = Comment text
1 1, I | Baranyi Miklós és a felesége, Katalin, képmásai. A művészecset
2 1 (1) | mivel, hogy Thóth János és Katalin, Deák Benedek lánya, hitöket
3 1, IV | fiúsarjadéka, csak egy leánykája, Katalin. Ezt régen ismerte Miklós.
4 1, IV | nyirok.~A pitvarban várt reá Katalin. Szép, karcsú hajadon volt,
5 1, IV | hogy ez nagy szó – folytatá Katalin –, de régóta rummáljuk mink
6 1, V | meg a fonóházunkat – mondá Katalin Miklósnak, mikor az apja
7 1, V | dolgotokra – parancsol rájuk Katalin. – Semmi tereferélés! –
8 1, V | vásárja, s annak az idejét Katalin leányasszony a kisujjában
9 1, VI | elvállalja Ungvári görög meg a Katalin leánya mellett. Kívánnám
10 1, VII | fel az ablakba, ahonnét Katalin lebegtette alá a kendőjét.~
11 1, VII | Annál is több vagyok. Katalin leányod vőlegénye vagyok!~
12 1, VII | mondd el nekünk – szólt Katalin az édeséhez –, hogy jutottál
13 1, VII | egy batyubálban – mondá Katalin.~– No, mondhatom, hogy szép
14 1, VII | úr Debrecenben – suttogá Katalin.~– De vajon soká fog-e ez
15 1, VII | gazdájának? – súgá szemérmesen Katalin.~– Annak meg kétannyi.~Félbeszakította
16 1, VII | minálunk is akad! – biztatá Katalin. – Van egész hordóval. Úgy
17 1, VIII | boldogságról beszélgetvén. Katalin eldicsekedett vele, hogy
18 1, VIII | Teljes számban megjelentek Katalin szövő-fonó leányai, elárusító
19 1, VIII | elhelyezve Ungvári uram és Katalin. A keresztapának a presbiterek
20 1, VIII | gyülekezetben, mikor ők bejöttek. Katalin olyan volt, mint egy eleven
21 1, VIII | az egész gyülekezet, amit Katalin szép csengő hangon Isten
22 1, IX | kegyelmetek – szólalt meg Katalin, jól tudva, hogy a feleselésnél
23 1, IX | ki sem nőtted a termeted.~Katalin megfelelt rá:~– Ha a lába
24 1, IX | Ellentmondok – szólt közbe Katalin. – Az én apám is nemességet
25 1, IX | magamra hagyni! – felelt rá Katalin. – Vele megyek minden viszontagságokba,
26 1, IX | leszel, megcsal és elárul.~Katalin e szónál most már egészen
27 1, IX | Még ehhez szó férhet.~Katalin haraggal ugrott föl helyéről,
28 1, IX | nőket meg kell invitálni. Katalin is így tett. „Tessék anyámasszonyék.” (
29 1, XI | Baranyi Miklós és Ungvári Katalin bizony nem lehetett az nehéz;
30 1, XI | utamra, ha az enyém lettél?~Katalin átölelte mind a két karjával
31 1, XI | menyasszonyát.~– Láthatod – mondá Katalin –, hogy semmi parádés előkészületet
32 1, XI | a nyoszolyólányok is, a Katalin játszótársnői.~– Meg sem
33 1, XI | dolgozni igen.~Miklós és Katalin ekképpen eligazították a
34 1, XII | előtt, bizonnyal megkapja. Katalin azt kívánta, hogy vajha
35 1, XII | Szívesen látnak-e? – kérdezé Katalin.~– Magam vagyok itthon a
36 1, XII | kész a legmodálisabb kanál.~Katalin azt mondá, hogy soha életében
37 1, XII | mink a halálfejtől? – mondá Katalin. – Hiszen nevet ránk. Inkább
38 1, XII | odafenn a tiszta légben.~Katalin fölkelt a nyoszolyáról,
39 1, XIII | pacsirtaszónál asszonyi zsémbelés.~Katalin ráismert a hangra. Ez Sára
40 1, XIII | volna!~Beszélhetett közbe Katalin eleget, hogy volt minden,
41 1, XIII | hivatala volt már. Ő volt a Katalin szövő-fonógyárában a vasaló-,
42 1, XIII | a Nagyerdőre táncolni.”~Katalin közbekiáltott:~– Az Ilona
43 1, XIII | otthon? – kérdé aggódva Katalin.~– Nem aludt odahaza. A
44 1, XIV | mint a valóságos hadisten.~Katalin látott maga előtt egy férfit,
45 1, XIV | mészárszék, kenyérmagazin. Katalin nem találta benne azt az
46 1, XIV | karonfogva, nyájas enyelgés közt. Katalin talált egypár nyíló szegfűt,
47 1, XIV | ordináncok a komisszáriusra. Katalin behúzódott a kis benyílóba,
48 1, XIV | a vacsorára készülésnek.~Katalin egész díszben volt már,
49 1, XIV | brigadéros mellé került Katalin, más oldalon Miklós, Katalin
50 1, XIV | Katalin, más oldalon Miklós, Katalin jobbjára pedig Bessenyey
51 1, XIV | együtt imádkozhatott vele. Katalin megfigyelte a szomszédját.
52 1, XIV | nagyra fölnyitva szemeit Katalin; bizonyosan ő is hallhatott
53 1, XIV | karmazsinpiros halászlével. Katalin tétovázva tekintett az urára;
54 1, XIV | harcsát. Amint megízlelte Katalin, egyszerre megbarátkozott
55 1, XIV | tréfás célzásra a gvárdián.~Katalin ámult és bámult. Nem ilyen
56 1, XIV | hetedik napon a munkától!~Katalin irult és pirult. Senki sem
57 1, XIV | hogy őkelme kálvinista!”~Katalin azt hitte, hogy erre a szóra
58 1, XIV | áldomásmondóval, kiitta körömpróbáig.~Katalin nem értette a dolgot. Ő
59 1, XIV | Mindenki elhallgatott. Maga Katalin is meg volt rettenve. Képben
60 1, XIV | a „zöld erdő” ritmusa. Katalin nem csodálkozott rajta,
61 1, XIV | éjfél után járt már, amit Katalin az övébe hordott kis órájáról
62 1, XIV | Hogy ne volna?~– Ide vele!~Katalin kíváncsi volt rá, hogy milyen
63 1, XIV | aki maga adta a bankot.~Katalin megint látott valamit, ami
64 1, XIV | példabeszéd.~(Annyit már tudott Katalin, hogy a példabeszéd szerint „
65 1, XIV | tartózkodott a másodiktól.)~Katalin lelke előtt az elmúlt éjszaka
66 1, XIV | legkevésbé tudta megérteni Katalin.~Az éppen elhúzta a kezét
67 1, XIV | vele. Nem bírta lenyelni.~Katalin megkönnyebbülten sóhajta
68 1, XIV | mi lesz velünk? – rebegé Katalin. – Hogy térhetünk mi akkor
69 1, XIV | elhatározású férfi.~– Van – súgá Katalin.~Mind a ketten a közel szomszédban
70 1, XIV | magát, hogy meg ne ázzék. Katalin is úgy tett. Egy lámpásvivő
71 1, XIV | A szállásra megérkezve, Katalin az ázott viganóját kiteríté
72 1, XIV | s meg akarta csókolni. Katalin eltolta magától. „Eredj,
73 2, I | hangja, mérges a beszédje.~Katalin a kis benyílóban hallja.~
74 2, I | debreceni szemed! Én ásítok?~Katalin félve nyitotta ki az ajtót,
75 2, I | a fiatalasszonyka iránt.~Katalin kitalálta, hogy kinek köszönheti
76 2, I | szóra mégis kíváncsi lett Katalin.~– Szabad kérdeznem, hogy
77 2, I | házánál meg a bútorainál.~Katalin összehúzta a szemöldeit.
78 2, I | kérdezősködik tovább Katalin.~– Mert ma bizonyosan ott
79 2, I | kikergetné a városukból.~Ez ellen Katalin erélyesen protestált.~–
80 2, I | expediet”.~Ezt nem értette Katalin; diákul volt, s annyit tesz,
81 2, I | a felsült elöljáróknak.~Katalin tapsolt örömében.~– Ugye,
82 2, I | visszagondolt rá, most már megtudta Katalin, miért kérdezték tőle a
83 2, II | az ő energiája vívta ki. Katalin azonban nagyon okos asszony
84 2, II | hagyta vitetni magát. – Azért Katalin csak neki köszönt meg mindent,
85 2, II | téve; a címer látható volt.~Katalin csak most ért rá azt igazában
86 2, II | fránya patikáruslegény.~Katalin sietett maga után becsapni
87 2, II | patikáruslegény festette? – szólt Katalin az apjához fordulva.~– Négy
88 2, II | Mikor ezt a szót kimondta Katalin, talán az a sejtő előérzet
89 2, II | magasztalni a püspököt, mint Katalin a püspöknét. Hisz az idehaza,
90 2, II | hogy milyen az ellenség.~Katalin mindenkit ismert a jelenlevők
91 2, II | sietett vele koccintani: végül Katalin is.~Még ott is marasztalták,
92 2, II | családi neve Mányoky Ádám.~Katalin most már részvétet érzett
93 2, III | ki nem lépett a rámából.~Katalin mindennap kíváncsian nézte,
94 2, III | városban?” Hébe-hóba aztán Katalin asszonyról is hordott híreket
95 2, III | Legkevésbé a szerető feleség.~Katalin csak nevet rajta, mikor
96 2, III | táncolni Baranyi Miklós uram.2~Katalin azt sem bánta. A szép özvegyasszonytól
97 2, III | is, amivel eldicsekedett Katalin a szomszédasszonyának, Seress
98 2, III | szép napokon kikocsizott Katalin a virágos mezőre. A festő
99 2, III | Az útfélen leszálltak, Katalin elfogadta a festő kezét,
100 2, III | pillantást vetett az úrnő arcára.~Katalin felháborodva ugrott fel
101 2, III | rajzhibát ejtettek a képen.~Katalin ezt a tükröt utána küldte
102 2 (5) | tanúsága: „Ő Kegyelme Ungvári Katalin igen szép termetű, igen
103 2, IV | művészi kidolgozás nélkül.~Katalin megparancsolta az Ilona
104 2, IV | át neki, aminek címzésén Katalin a festő kézírását ismerte
105 2, IV | Minthogy tilalmat vetett rá, Katalin efölött olyan haragba jött,
106 2, IV | táborba (vagy ki tudja hová?), Katalin egyedül volt otthon. Este
107 2, IV | kegyelmetek itten? – kérdezé Katalin elbámulva.~– A szeretődet
108 2, IV | lámpásokkal, fustélyokkal. Katalin azalatt hirtelen felöltötte
109 2, IV | diadalommal robogtak vissza Katalin szobájába, hozták a bűnöst.
110 2, V | mondotta, hogy nem adná Katalin asszonyt oda egy mennyországért.~
111 2, VII | esetnél, amilyen az Ungvári Katalin asszonyé, azt diktálja a
112 2, VIII | volt maga a fürmenderné, a Katalin anyósa.~Zokogva rohant az
113 2, VIII | bűnnek elkövetése; amivel Katalin vádoltatik, hozzájárult
114 2, VIII | Mindannyian követelték Katalin azonnali szabadon bocsáttatását.
115 2, IX | hogy miért szaladt el?~Katalin nem futott el a többiekkel:
116 2, X | emelve: aludt csendesen.~Katalin, férjét látva szobájába
117 2, X | kérdé Miklós megzavarodva.~Katalin arca keserű mosolyra derült.~–
118 2, X | magamról fogok beszélni.~Katalin már ekkor mindenről értesülve
119 2, X | asszony kitörő eréllyel.~– Katalin! – rebegé engesztelő hangon
120 2, XII | és érvénytelen. Ungvári Katalin nem asszony, hanem leány,
121 2, XII | megengedik, annálfogva Ungvári Katalin továbbra is asszony marad,
122 2, XII | perjel előtt, hogy ő Ungvári Katalin fiát saját fiának semmiképpen
123 2, XIV | kitalálta e szavak értelmét.~Katalin a szobája ablakából nézte
124 2, XIV | történet-zagyvalékban – egy embert.~Hát Katalin mit csinált azalatt?~Neki
125 2, XIV | zsarnoknak engedelmeskedni!~Katalin amellett tüzes gazdasszony
126 2, XIV | szőlő is szépen mutatkozott. Katalin nagy gondot fordított a
127 2, XIV | bizony nemigen nézegette Katalin asszony; hiába is nézegette
128 2, XIV | kora hajnalban befogatott Katalin, s a dadával meg a kisfiacskájával
129 2, XIV | szőlők lábánál megpillantott Katalin egy vén, ősz szakállú koldust.
130 2, XIV | mondatta ezt magának kétszer.~Katalin még nem jött ezúttal szüretelésre,
131 2, XIV | másik a dombos oldalról. Katalin a kisebb ajtón ment be a
132 2, XIV | már egyéves) gyermekét.~Katalin szemközt állt velük, kisfiának
133 2, XIV | itten?~– Nekem? – szólt Katalin. – Hiszen ez az én szőlőm. –
134 2, XIV | Kis Erzsébet, Tokai Szabó Katalin, összetalálóan idézik ezt
135 2, XIV | világtól meg készül válni!)~Katalin e gyilkos találkozás után
136 2, XV | de hátha még most is az?)~Katalin elvesztette a szívét ebben
137 2, XV | bácsi?”~Neki csak bácsi!~Katalin futvást hagyta el a szőlőjét;
138 2, XV | hasonlatosképpen a szenvedő Máriához.~Katalin zokogva szorítá magához
139 2, XV | Itt áll kegyelmed előtt.~Katalin összecsapta a kezeit. Nevetett-e?
140 2, XV | legyen énhozzám hasonló.~Katalin válasz helyett csak a kisfiát
141 2, XV | házasság” egy új férjjel.~Katalin kezét nyújtotta a tanárnak.~
142 2, XV | tanárnak.~És így lépett Ungvári Katalin, Baranyi Miklósné Szent
143 2, XVI | mind a kettőnek. Ungvári Katalin asszony ellenben, ha Baranyi
144 2, XVI | első, aztán jön az élet.~Katalin, amint egy erős támaszt
145 2, XVI | egy olyan merész tett volt Katalin részéről, mely minden nyugvó
146 2, XVIII| Hallod-e, Ilona, én szeretnék a Katalin menyemmel kibékülni, mielőtt
147 2, XVIII| könnyebben felcsússzanak.~Katalin közölte a dolgot a férjével,
148 2, XVIII| Első volt a padban.~Mikor Katalin az ágyban fekvő Mária szobájába
149 2, XVIII| beteg látogatására jött.1~Katalin megölelte, megcsókolta az
150 2, XVIII| belőle, amit benne találsz.~Katalin megtette, amit az anyósa
151 2, XVIII| legelsőt: öltöztesd fel bele.~Katalin ráadta a kisfiára az apja
152 2, XVIII| fejhordozása is szakasztott olyan.~Katalin csókolta az anyósa kezét
153 2, XVIII| Elküldjem? – szólt hüledezve Katalin.~– Jól tudom, hogy te magad
154 2, XVIII| fogadják: semmitől se féltsed.~Katalin hajlott rá.~– Még tovább
155 2, XVIII| Úgy légyen. Amen! – rebegé Katalin.~Aztán megegyeztek benne,
156 2, XVIII| híreskedett, az ott volt Katalin birtokában: az kellett a
157 2 (1) | magához hívatván Ungvári Katalin asszonyt, megfogta a kezét
158 2, XVIII| asszony és a szolgálója, Sujtó Katalin berohantak a szobába, s
159 2, XVIII| ő ruházta fel azokkal a Katalin fiát; azt a névnapi köszöntő
160 2 (3) | Csekőné, Sújtó Katalin tanúvallomása. Doc. Bar.~
161 2 (4) | hallatára, hogy midőn Ungvári Katalin asszonyt a patikárus legénnyel
162 3, I | katona, ha belemelegszik.~A Katalin asszony Miklósa már akkor
163 3 (1) | Sújtó Katalin vallomása, aki látta az
164 3 (1) | többször kérette vissza Ungvári Katalin fiától azt a puskát; de
165 3, III | III. Katalin~De hát hol van az egetvívó
166 3, III | egetvívó asszony? Mit csinál Katalin? Eltűnt-e az örökre?~Egy
167 3, IV | káptalan iránt, amért az Katalin mentségét és ellenvádját
168 3 (4) | Pap Jánosné, Tokai Szabó Katalin tanúvallomása:~„Közönségesen
169 3, V | rokonok közt az Ungvári Katalin, elébb Baranyi Miklósné
170 3, VIII | délceg legénnyé nőtt fel. Katalin a római pápához folyamodott
171 3, VIII | ítélni.~Nem hitte, hogy Katalin ily vakmerő lépésre képes
172 3, VIII | Utjában azonban felszaladt Katalin asszonyhoz, sebtében elmondva,
173 3, VIII | a beteg főúr szobájába – Katalin a fiával együtt.~A beteg
174 3, VIII | Hát nem haragszol rám, Katalin?~– Akkor nem hoztam volna
175 3, VIII | volna ide magammal a fiamat.~Katalin odaszólítá ifjabb Miklóst,
176 3, VIII | kérdé szelíden a főúr.~Katalin kérésre kulcsolta össze
177 3, VIII | nem kegyelemért jött!~De Katalin is tudta, hogy mit mondjon.~–
178 3, VIII | Elvitetheted azonnal.~Katalin most már maga is megcsókolta,
179 3, VIII | a két kézzel megragadta Katalin kezét.~– Hát megbocsátasz
180 3, IX | kapitulum megbízatik Ungvári Katalin folyamodó ügyének megvizsgálására
181 3, IX | Hárman léptek be a terembe, Katalin, talpig gyászban, fátyollal
182 3, IX | lánccal. Ezeket a jelmezeket Katalin híven megőrzé, mikor már
183 3, IX | Azután az arcképhez járult Katalin, s hátraveté róla a takaró
184 3, IX | unisono: „vere: ipse est!”~Katalin megdicsőült arccal tekinte
185 3, IX | mint testimonium visibilét.~Katalin kézen fogta a fiát, s vele
186 3, IX | professzor uramnak, mint Ungvári Katalin asszony ez idő szerinti
187 3, IX | teljesen helyreállítá Ungvári Katalin hitvesi becsületét s fiának
188 3, X | mint ő: a szegény Ungvári Katalin!~
189 3, XI | Baranyi Miklósné Ungvári Katalin”. A koporsó után bandukol
190 Ifj | Feleségétől Nemes Ungvári Katalin Asszonytul származott magzattyát
191 Ifj | Miklós Úr feleségéhez Ungvári Katalin Asszonyhoz Német uttzai
192 Ifj | Szülő édes Anyámat Ungvári Katalin asszonyt Nemes Bonyhádi
193 Ifj | Miklós Úr Nemes Ungvári Katalin Asszony feleségétől származtatott
194 Hal | Annyától, Nemes Ungvári Katalin Asszonytól, itt Debreczenben
|