Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Jókai Mór
Egetvívó asszonyszív

IntraText CT - Text

  • Harmadik rész
    • X. Halálos öröm
Previous - Next

Click here to hide the links to concordance

X. Halálos öröm

Elérte hát az asszony, amiért küzdött. „Flectere si nequeo Acheronta, Superos movebo!” Megmozgatta az égieket! Győzött! Teljes diadalt aratott.

Odahozták hozzá a pergamenre írt ítéletet, nagy terjedelmű szöveggel: aláírva, megpecsételve annyi fényes nevekkel, címerekkel, titulusokkal; legfent a pápai tiara szent Péter kulcsaival. Ahol a szövegben a Miklós fia neve előfordul a Baranyi névvel, az cinóberrel van a sorokba pingálva.

Ezek a piros betűk! Ezek a piros betűk! Csak azokat nézi. S aztán addig nézi, amíg egyszer csak lecsukódnak a szemei, s nem lát többé semmit. Egy reszketés, egy vonaglás, egy sóhajtás, a megdicsőülés egy mosolya az arcon, s aztán mindennek vége. A szíve megszűnt dobogni.

Meghalt az öröm teljességétől: ahogy meghalnak annyian a fájdalomtól.

Hiszen bevégezte már, amiért élt. Semmi oka sem volt a földön maradni többé. Mehetett a bírák bírája elé, számot adni magáról, kegyelmet esdeni másoknak.

Igen szép temetése volt. A koporsóját odavitték a Nagytemplomban, ugyanarra a helyre állították fel a ravatalát, ahol kétszer esküdött már Isten és a nép előtt. Maga Vécsey szuperintendens uram tartotta fölötte a megható halotti prédikációt. Bizony megérdemelte!

Soha halandó többet nem szenvedett: soha gyönge asszony erősebb küzdelmet nem folytatott az egész világgal, és soha fényesebb diadalt nem vívott ki, mint ő: a szegény Ungvári Katalin!




Previous - Next

Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License