Part

1     Els|       meg kell öletni.~Blankának keblére kellett szorítania a kezeit,
2     Mas| pártfogásába, mint gyermek anyja keblére, hajtá le eddig fejét! –
3     Mas|      aztán odaveté magát az ifjú keblére, hangosan – édesen – zokogva.~
4     Mas|     Blanka, s odasimulva Manassé keblére, reszkető hangon súgá: –
5     Mas|   találkozás pillanatában egymás keblére borultak, s csak azután
6     Mas|       Anna mellé s annak fejét a keblére vonva.~– Azt is tudom. Az
7     Mas|            mondá az, fejét férje keblére lehajtva. – Isten árnyékába
8     Mas|          után, a drága teremtést keblére ölelte –, de terád vártam.
9     Mas|       Manassé bejött hozzá.~Anna keblére vonta testvére kezét.~–