Part
1 Els| innen fél óráig.~A két hölgy e megszabadítást nem kevesebb
2 Els| Perzeusz segélyét, s amint e rettenetes fegyintézetből
3 Els| kombinációja folytán még e semmi jelentékenységet nem
4 Els| elhelyezte magát. Az a másik, aki e kényelmes erősséget mindnyájuk
5 Els| honfitársat? Miért kárhoztatja őt e néma szerepre? Talán fáj
6 Els| kerevetébe, ingerülten ejtve ki e zúgolódást:~– Óh, milyen
7 Els| tartani, miért nem hatnak rá e varázzsal? Ha tudják, hogy
8 Els| kacagás varázsát másnak?~E szavaknál a másik ifjú hölgy
9 Els| nyakába, s a tengerbe vele!~E föltétlen megadás kiengesztelni
10 Els| oldani azt a rejtélyt is, ami e mondatban volt: „Megyek
11 Els| valami „Vajdár Benjámin”.~E névre akkorát ugrott ültéből
12 Els| kifelé, hogy nem jön-e valaki e kényelmes magányt megzavarni.~
13 Els| csemegét, szabad szolgálnom e finom „persicaté”-val. Ferrarában
14 Els| akar ön, hogy elhagyjam e kocsit, s beüljek a kofák
15 Els| A hölgy úgy összeborzadt e szóra, hogy szinte fázva
16 Els| útitáskáját, és elhagyta a kupét.~E kényszerített meghunyászkodás
17 Els| Egy nappal hamarább! – E szó megkapta a hercegnő
18 Els| Ön kölcsönadja nekem e nevet, amíg az út veszedelmes
19 Els| sajnálja ön talán tőlem e nevet?~Manassé nagyon elkomorodott.~–
20 Els| A hercegnőt sajnálom e névtől. Annak a viselője
21 Els| szemben ültek, belekötött e tárgyba.~– Ön azt mondá,
22 Els| Kedves jó Annám! Ő is hitt e csábító szép szemeknek.
23 Els| a szívből jövő fájdalmat e szavaknál.~– Mikor történt
24 Els| térképen „Torockó” névvel van e hely megjelölve. Egy sziklavölgy,
25 Els| tátongó odúktól megszaggatva. E meztelen fehér szikla adja
26 Els| el rajtuk saját hazájuk e cím alatt: „bracchium”.
27 Els| egyet-egyet üt.~– Tehát ha e kis sziget lakói a leányaikat
28 Els| kötelezve.~Félbeszakítá e kultúrhistóriai és nemzetgazdászati
29 Els| Fra Diavolo talált volna e zárt ajtóra jönni mi történt
30 Els| Kényszerítette volna önt, hogy e hölgyek egyikét nőül vegye.~–
31 Els| megmondá a hercegnő nevét.~E név hallatára a vendéglős
32 Els| megdicsőült arccal csak e szót rebegé:~– Van!~Maga
33 Els| vette észre, hogy amikor e szót kiejté, jobbjának összeszorított
34 Els| úrnak is.~Zimándy úr pedig e név olvastára egy arany
35 Els| folyná körül. Üldöző démona e szóval rémíté meg lelkét: „
36 Els| engedélyek mindhármunk számára.~E szóra Dormándyné is kiszaladt
37 Els| az is érez iránta valamit e szívdobbantó szenvedélybók
38 Els| postillionnak adtak át. E levél Cagliari hercegnek
39 Els| gyöngy, minden drágakő, ami e szobron ragyog, egy teljesült
40 Els| közel, s azt hivé, hogy e szent borzadályt a tagadóknak
41 Els| szentségtörő kezére, s amint e vért szeméhez dörzsölé,
42 Els| másodszor is az életben.~E napnak az éjszakáján erről
43 Els| szentanya kiszabadítja őt e nagy szorongattatásából,
44 Els| viaszgyertya sárga fénye küzd e sötétség ellen, melynek
45 Els| fehérviaszgyertya; az a Jézus.~S e napelsötétülési világgyászban
46 Els| megvallom, hogy nagyon meghatott e magasztos szertartás – szólt
47 Els| hol kezdjék el a bámulást; e halmazában a kincseknek,
48 Els| Sixtina kápolnába, mely e napra már egészen fehérrel
49 Els| látszik.~A félelem igézete jár e tekintet előtt.~Maga a nagyobbik
50 Els| mennyország kulcsának, mikor e tört darab fához közelít,
51 Els| roppant trikolór zászlóval.~S e kép oly óriási nagy, hogy
52 Els| Blankát. Milyen boldog volt e percben ez a szegény asszony!
53 Els| az áldást a főpapnak, kit e napon a szívében hordott
54 Els| szabadság Péter apostola volt ő e pillanatban, s Szent Péter
55 Els| zászlókat lobogtatva, s e zászlók között gördült előre
56 Els| Beppo Comincio kosarába veté e szavakkal: „A szent ügy
57 Els| szólt Gábor úr Dormándynéhoz e nagyszerű jelenet elbeszélése
58 Els| tekintetökkel úgy, hogy e három alaknak éreznie kell
59 Els| beata!”~Gábor úr azonban e nem várt fordulat alatt
60 Els| egész világnak otthona. E palotaóriáshoz háromezer
61 Els| emberalakba öltözve. Óh, e mosolyra még emlékeznek
62 Els| gyermek ott térdelt leborulva e fényes alak lábainál, s
63 Els| mily szentségül zárta ő e szavakat szívébe. – Kinek
64 Els| es petra!”~Úgy építette e kegyes szavakra, mint a
65 Els| aláírva a sok mondat között e csalhatatlan szó: „Hungarie”.~
66 Els| lepte meg, hogyha őneki e vastáblákkal elzárt ablakú
67 Els| termekben kellene lakni; e griffmadarakkal kétkedő
68 Els| Ma este, midőn kocsija e palota előtt ismét elhajtatott,
69 Els| teremben, társalgás között e nehézséget elütötte úrias
70 Els| szenvedésen ment keresztül.~E ritka emberek közé tartozott –
71 Els| lelket ismertem férfiban e világon, s ez az. Ha arra
72 Els| volt is ez eszme, mihelyt e két emberrel jött kapcsolatba,
73 Els| mindazon mártírok között, kiket e helyen, hol ő most ül, a
74 Els| azoknál a virágoknál, amik e falakon meghonosultak. (
75 Els| elábrándulva bámult alá e dicsőséggel teljes űrbe,
76 Els| odalenn a keresztnél küzdött e feladattal.~– Ön rám ismert?
77 Els| megragadni, és vele együtt e százötven lábnyi magasból
78 Els| valami égi zene hangzott e csengő asszonynevetés e
79 Els| e csengő asszonynevetés e komor romtömeg között. Egy
80 Els| vegyült belé: Blanka megtudta e névből hogy Manassé még
81 Els| párbeszédnek. – Amint ön e szót kimondta előtte, el
82 Els| se a seb mélységét – amit e szóval ütött valakin – nem
83 Els| tükörben, magának is feltűnt e változás. Karcsú alakja
84 Els| meg a támadást.~– És mind e kedvező fordulatot önnek
85 Els| szülötte én vagyok. S kinek e balsorsot jóvá tenni kötelessége –
86 Els| fölöttébb meg van lepve e fölfedezés által; de ilyenformát
87 Els| megmondhatom. Én ismerem e kézvonásokat. Ezt a levelet
88 Els| reményeket táplálni nem akarok. E tárgyról ma beszéltünk utoljára.~–
89 Els| támaszkodott.~A vad düh, a rémület e kifejezésétől a hercegnő
90 Els| kapott gyilkos torzképe volt! E hátraszegett ajkakra, az
91 Els| felülről megmutató szemekre, e galvanicus mosolygásra sok
92 Els| soha többet nem fogja őt e szó kimondása után szerelmével
93 Els| feltámadás.~És Manassé nem akarja e rettentő bosszút végrehajtani
94 Els| aki kettőjük közé áll.~E küzdelem képezte az ő ügyének
95 Els| hercegnő nagyon meg volt hatva e ragaszkodás által. Egy hű
96 Els| hogy a hitváltoztatás már e földi árnyékvilágban is
97 Els| súlyos fenntartás volt kötve e világi jók élvezetéhez:
98 Els| átnőtt sátora takarta be, s e kertnek is volt egy külön
99 Els| délvirágokkal ófajansz edényekben.~E karzat bejárata el volt
100 Els| főnix alakja volt beverve. E hálóteremnek az utcára nyíló
101 Els| egy-egy csipkedő célzására, ki e jó egyetértést észrevette,
102 Els| akármely társaságba belép, ott e csendes suttogás támad mögötte: „
103 Els| kezével inte a népnek, s e szókat mondá: „Lasciate!
104 Els| Blanka mentül tovább haladt e rettentő olvasmányokban,
105 Els| vajha megerősödnék a hatalma e nemes férfinak. Akkor ez
106 Els| gúnyolják.~Blanka, ha ura volna e palotának, mind papírszőnyeget
107 Els| észrevehető árnyalatával; de azért e fehér arc mégis eleven:
108 Els| nem akarja, hogy valaki e rejteken át behatoljon,
109 Els| chymista arcanuma ez, egyenesen e célra feltalálva. Az önt
110 Els| Jó lesz, ha megkísértjük. E szobában hideg van, s énrajtam
111 Els| Fül és száj mind a kettő. E Dionysios-fülön keresztül
112 Els| fogságra.~Ezt a felfedezést is e nőtől kellett megtudnia
113 Els| megtudnia Blankának!~– S e fegyver ellen nincs védelme
114 Els| Damoklész-kardtól, s nekem e kettő között adott választást:
115 Els| varázzsal. Blanka szédült e tekintet előtt. S valami
116 Els| valami kínzó hálát érzett e nő iránt azért a tudósításért,
117 Els| küszöbére nyújtá ki melegedni.~– E két sors között volt választásom
118 Els| megvilágítja.~A márkinő észrevette e szándékát, s nedélyesen
119 Els| megkapóan bűbájossá teszi, s e rózsaszín világításnak oly
120 Els| ismerek. Hogy mint jutok e tudományhoz? Az nem bűvészet.
121 Els| húzott szekerekben! Nem volna e csoportozat méltó tárgy
122 Els| nem tudta magát megvédeni e nő befolyásától. Az fölényt
123 Els| ezüstcsillagokat. Mikor aztán néha e nehéz kérdés után kihullott
124 Els| granátkorona elkészült napjára.~E nap reggelén Rossiéktól
125 Els| tábornok.~A pap odalépett e szónál a miniszterhez, s
126 Els| Mi célja, mi vége lehet e találkozásnak? – Szabad-e
127 Els| fog-e ismerni benne? Egyedül e gondolatért fel tudott áldozni
128 Els| abban, hogy elébb mondta ki e szót, „Nem megyek!”, hogy
129 Els| levezekleni azt a bűnt, amit e lépéssel elkövetett lesz.
130 Els| kimondhatatlan dühöt érzett e látvány alatt, hogy azt
131 Els| kívánta, nyílnék meg a föld e Szodoma alatt, és nyelné
132 Els| kandallóban, s engedje meg, hogy e rejteken át én és vendégeim
133 Els| szökőkút kedvéért lett építve; e vízvezetéki alagúton át
134 Els| lenni!~Óh, mily keserű lett e gondolattól az egész élet,
135 Els| tivornyáitól. S aki eltűnik e föld alatti úton előle,
136 Els| kandallón, s palástját felemelte e percben. Meglátszott, hogy
137 Els| hölgy.~– Hát „ő”? Elesett e?~– Itt sem volt – válaszol
138 Els| templomának bejáratát ábrázoló. E templomajtó volt a túlsó
139 Els| befutotta a festett borostyán. E folyondárlevelek egyike
140 Els| festői tanulmány volna neki e két táncoló pár!~Egyszer
141 Els| kimondták a véleményüket e tekintetben, s minthogy
142 Els| diadalmasan ordíta fel: – „E scoperto!” (Fel van fedezve!)~
143 Els| Legalább szép haláluk lesz!~E csel által a márkinő hamis
144 Els| párkányára, s sokáig elbámult e képen, s azalatt arra gondolt,
145 Els| legtökéletesebb példája e földön.~Blanka a legtisztább
146 Els| meg egészen a dolgot.~És e denunciáció ellen még csak
147 Els| égiekkel.~– Miért kell énnekem e halálos félelmet kiszenvednem?
148 Els| fényben égett a láthatár, s e fény egyre növekedett, emberi
149 Els| Névtelen ijedelem lepte meg e látásra a nő idegeit. Nem
150 Els| Varázserővel bírt a férfi e nő fölött. Most már, hogy
151 Els| maradni – szólt Blanka, ki e jelenet alatt reszketett
152 Els| Hogy jutott a hercegnő e levélhez? – kérdé megütközve
153 Els| társaságát? Mi módon?~– E kandallón keresztül, mely
154 Els| ifjú arca lángra gyulladt e szavaknál. Keble nyugtalanul
155 Els| kupolájának két átellenes ablaka e ponton összetalálkozik,
156 Els| szokott tekintet néz ki e bérszolga mezből.~Neki csak
157 Els| önhöz. Ne hagyjon ön vissza e rettenetes városban! Hisz
158 Els| odadörmögé a fülébe:~– E il papa!~Ezzel becsapta
159 Mas| választja el: a víz színe. S e kettő között hintálja őt
160 Mas| mely tele volt ragyogással e napon. A tengernek mindegy:
161 Mas| te szíved melege érzik ki e képekből. Lesz belőle hírhedett
162 Mas| körülvette azt kőkerítéssel. Túl e folton semmi élet, semmi
163 Mas| közlekedés előmozdítója. Tanyája e nemzeti vállalatnak a budai „
164 Mas| akárkinek, akinek tetszik.~E szép énekszó mellett azt
165 Mas| mégis úgy tett, mint akit e megjelenés a kísértetlátás
166 Mas| szenved?~A szép szőke hölgy e csóktól is összeborzadt;
167 Mas| előállhasson a készlettel.)~E megnyugtató tényre aztán
168 Mas| ügyeit elintézni úgy, hogy e mai napig minden tartozása
169 Mas| senki sem szed le.~Blanka e hosszú úton sétálgatott
170 Mas| egymást, és sírtak.~– Menjünk e háztól, menjünk!~
171 Mas| útra. Manassé régi ismerős e tájon. Amely vidéken átvonultak,
172 Mas| az aranybányászokról, kik e hegyek némelyikét már üresre
173 Mas| sulphur és arsenicum. S e méregfüstben él egy egész
174 Mas| én eresztém fel éjszaka e sorompót, s nem evém azalatt
175 Mas| egy szót sem akart tudni e nyelven, s suttogja szerelmesen: „
176 Mas| házikók jelzik csak, hogy e magányban ember is él, mint
177 Mas| kellett a völgybe alászállni.~E pontról már meg tudta mutatni
178 Mas| belekapaszkodtak a sziklába. – E tölgyfa mögött látszott
179 Mas| férfiakért nem teszed meg; nézd e nőt. Ez retteg a veszélytől,
180 Mas| tábor foglalja el, s mi e tábor mellett fogunk elmenni;
181 Mas| arbutusnak; de nagy ritkaság. E tájon kívül csak Olaszországban
182 Mas| isteni némaságot egyesíti.~S e felséges táj nem volt mindig
183 Mas| kirúgó sziklafalba van vágva; e rovátkokba bocsáták le a
184 Mas| zsilipként zárta el a patakot. E kapunak legalább tizenöt
185 Mas| bezárt hullám a kapu fölött. E bevágáson túl látszik a
186 Mas| ha ezernyi ezer is volt.~E vasrács és zsilip védte
187 Mas| lehet lőni. A néphagyomány e természeti erősséget utolsó
188 Mas| öblös völgyteknő vezet föl. E völgyecske a vadon virágoskertje.
189 Mas| füvészek nagyon jól ismerik e helyet. Hogy Torda felől
190 Mas| Haynald).~Mikor Blanka e kis völgyben leszállt a
191 Mas| virágnak a nevét, s hogy azok „e helyen kívül” mely távol
192 Mas| ottlétét. Én azt hiszem: e vár száműzött urai csináltak
193 Mas| Amint Blanka végignyújtózott e fekhelyen, a kakas is fölrepült
194 Mas| rakni. Hogyan védte magát e várbarlang utolsó harcos
195 Mas| annak a pergamenlapjára e sorokat írta tollal: ~Kedves
196 Mas| kímélettel add tudtára. E tárcában van az ő vagyona
197 Mas| ma tűzokádókat játszanak.~E jeltűzből megtudta azt,
198 Mas| mozdulatlanul az égre. Egyszer aztán e szobormereven álló alak
199 Mas| most egyfolytában.~Blanka e pillanatban oly mondhatlan
200 Mas| nemzetnek egy szent királya e helyen harcolva az ellenséggel,
201 Mas| egy szál faggyúgyertyánál. E gyönge képviselője a világosság
202 Mas| lapáttal meríthető légkörré.~E félhomály és negyedrész
203 Mas| az asztalra a kártyáit, e lesújtó szóval: „girigári!”~
204 Mas| szilvapálinkát.~A vezér e szóra leugrott az asztalról,
205 Mas| kard volna az oldaladon, e szóért meg kellene velem
206 Mas| melódiáját.~Blanka szívét e pillanatban úgy elfojtá
207 Mas| magán uralkodni többé. Amint e nőt így látta maga előtt,
208 Mas| mindnyájan a tieid vagyunk.~E szók alatt odaborult Áron
209 Mas| midőn bátyáidat ide hoztad.~E visszatarthatlan öröm egy
210 Mas| mindentől, amit eddig ismert.~E kis sziklazug saját különszerű
211 Mas| a rebellis folyót, mely e tájon, mint egy rakoncátlan
212 Mas| kényelmes országút vezet már e hídig az Aranyos partja
213 Mas| a székelyé szakállas.~De e kopár szirt lábánál, mint
214 Mas| nem beszéltet magáról.~S e boldogság tanújeleivel találkozott
215 Mas| tanújeleivel találkozott e pillanattól fogva szakadatlanul.
216 Mas| lakomáznak, nem akadnak fel e különösségben; nem bosszantják
217 Mas| ájtatos kegyelettel figyel e rendkívüliségre; azt hiszi,
218 Mas| csak hárman értették meg e tekintetet: ő, Manassé és
219 Mas| ismételni elébbi elhatározását. E két hét. Aztán jön hat hét
220 Mas| hogy híve akarok lenni e gyülekezetnek.~Áron csak
221 Mas| Istent és az embert, kivel e ház megtelik, azután kérjen
222 Mas| mint ez a kép. Hát még e rejtett paradicsomba is
223 Mas| Blanka, s eltakarta arcát e kép elől, mint aki fájós
224 Mas| melyen ő elindult, ide, e ház küszöbéhez visszavezet;
225 Mas| Ez az én erős hitem!~S e szónál a leány alakja felmagasodott,
226 Mas| is szeretem, nem dobják e képet a tűzbe, a pocsolyába;
227 Mas| csöve, amit kezében tartott, e szörnyű önküzdelem közben
228 Mas| fölmagasodott Blanka lelkében e vallomás alatt Manassé alakja!
229 Mas| napot felkelni, nem kell e tüneményért Ava Saxa szikla
230 Mas| fehér obeliszk áll, azon e szók: „A legjobb szülőknek!”,
231 Mas| éven aluli ifjakból. Ami e két élet kor között esik,
232 Mas| rongyban jár, sötétségben lát – e kis darab föld egy önmagából
233 Mas| ahhoz, a fantáziához, amivel e földműves nép asszonyainak
234 Mas| liliommal kevert arcszínt! E gyöngéd modort, e szelíd,
235 Mas| arcszínt! E gyöngéd modort, e szelíd, finom hajlékonyságot?~–
236 Mas| nő csak házimunkát végez.~E szóban van a civilizáció
237 Mas| óvatossággal azt felelte e kérdésre, hogy „mondódott”.~
238 Mas| jókedvvel. Korcsma, tivornyaház e városban nincsen. A mulatság
239 Mas| szerint Bécsben időzik.~E nő jellemének megértésére
240 Mas| Manassé pedig kerülte őt e nap óta.~Vajdár megjelenése
241 Mas| keríte magára. – Meddig fog e megaláztatás még tartani?~
242 Mas| áldozatul esettek nevei mind! Én e leveleket megkaptam másolatban.~
243 Mas| meg nekem a hadügyérségtől e levelezések titkos kulcsát.
244 Mas| visszajönni. Ha alva talál, csak e szót mondja: „erdélyi hírek”,
245 Mas| volt az izgalomtól, amint e fárasztó, lassú munka lepergett
246 Mas| szívjam ki addig a magam mézét e rettenetes méregvirágból.
247 Mas| egymás álmait őrzi, s talán e percben hízelgő néven szólítja
248 Mas| gavallér, azt fogja mondani e levélre, hogy „Az nekem
249 Mas| Benjámin –, hogy a szép Blanka e percben halva fekszik.~A
250 Mas| mészárlásokról, miket ő rosszall. E tudósításokat én olvastam,
251 Mas| Rosina. Nőm; Blanka meghalt.~E szóra egyszerre visszafordult
252 Mas| maga előtt láthatta azt.~E percben Jupiter valóban
253 Mas| lepletlen vállára tette).~E szóra a hölgy odaveté magát
254 Mas| dühös szerető egyszer megöli e makacs asszonyt; lehet,
255 Mas| már az örök üdvösségnek e földön kiadott előlege volna.~
256 Mas| lesz bőven, jókedv, amennyi e napra illik. – Csupán egy
257 Mas| udvarra lehetett látni.~E tornác lépcsőföljáratónál
258 Mas| szíven szúrtak, hörgött fel e szóra. Térdei megroskadtak
259 Mas| rémgondolat, hogyha most e nőt a torockóiak itt találják,
260 Mas| reszkessetek!” Gondolj gyakran e szóra! Áldjászketye dumnye
261 Mas| a láng tengerében, mely e szigetvilágot körülcsapdossa. –
262 Mas| kitörő zokogás görcsei között e nevet hangoztatja:~– Manassé!~
263 Mas| Mikor végigvonul a völgyön e mozgó emberlánc, e négyezer
264 Mas| völgyön e mozgó emberlánc, e négyezer fejű óriási kígyó,
265 Mas| felírva. Dúló mongol csordák e kőszorosban találtak sírjukra.
266 Mas| között. Ha a torockóiak e sziklamagaslatokat megszállják,
267 Mas| azt!~A felkelő táborban e héroszi dühroham szétzilált
268 Mas| járásra nemigen használják. E sziklavágányon túl emelkedik
269 Mas| meredeken emelkedik föl. E bejárat könnyen védhető
270 Mas| mondá nevetésre villanyozva e gondolat által a leány. –
271 Mas| szólt összeborzongva e gondolattól az asszony.~
272 Mas| s jobb kezébe szorítja.~E pillanatban hangzik a kürt
273 Mas| tizenöt lépésnyire volt tőlük e férfialak, mintha nyakszirten
274 Mas| szabadulás örömsikoltásával e nevet: Manassé!”, amíg csak
275 Mas| föld árnyékának” nevezik e tüneményt.~A Székelykő látogatóit
276 Mas| előtte menő úrhoz, amint e rémtanyán végiglovagolnak.
277 Mas| népkegyelet kerítéssel zárt körül.~E fa alatt kötötték meg a
278 Mas| idegen kezek intézték.~Mind e fölszólalások alatt szünetelt
279 Mas| töltve meg a messzeséget. E vakító fénynél az összedugott
280 Mas| kérdé Blanka ijedten, kinek e percben Dávid képe állt
281 Mas| Manassé tiszta szemeibe, s e tekintetben mindaz el volt
282 Mas| ragyogni!~Manassé elérté e tekintetet.~– Hisz én magam
283 Mas| arcvonásokból olvasni. Megérté e sóhajt.~– Miattunk ne legyen
284 Mas| reánk törik; hanem itt van e két pisztoly; mindegyikünk
285 Mas| egymásra, hogy melyik mozduljon e határozatlan utasításra,
286 Mas| lélegző embert nem hágy e völgyben, csak egy ember
287 Mas| végtől végig borzongott e szavakra. Nagyot sóhajtott.~–
288 Mas| szeretőddel, akivel együtt élsz.~E meggyaláztatására az imádott
289 Mas| elfojtá dühét, és mosolygott.~E mosolygása vérlázító volt.~–
290 Mas| ahol tudom, hogy mi fáj. E legutolsóért, úgy mint a
291 Mas| elmetehetsége szünetelt e pillanatban; érzékei és
292 Mas| nyolc ágyúlövés egymás után.~E lövések kiforgatták Manassét
293 Mas| Manassé a kiáltozásból e szavakat vehette ki: „Meneküljetek!
294 Mas| kivonszolni.~Mikor Manassé e meztelen négy fal közé lépett,
295 Mas| első eszméje, hogy íme, e templomnak gúnyolt épületben
296 Mas| Nézz szét magad körül! E romlás, pusztulás a te műved.
297 Mas| romlás, pusztulás a te műved. E szörnyű kép elől neked egy
298 Mas| hogy hazavigyük elevenen! E lesz igazán jó. Parádét
299 Mas| ezt a balhelyzetet előre.~E kis boldog völgy paradicsomi
300 Mas| hadviselése után.~Manassé e fiatalokból alakított egy
301 Mas| miniatűr arcképe.~Csakhogy e tekintetben nagyon jól meg
302 Mas| szemei megteltek könnyel.~E néma tekintet azt mondá: „
303 Mas| tudnak ez ellen védelmet. E tollvonására az állambölcsnek
304 Mas| volt semmivé tenni.~Blanka e tollvonásban is felismerte
305 Mas| egészen el volt kábítva e hír által.~Négyszáznyolcvanezer
306 Mas| lángvörössé gyulladt föl e szóktól; fölpattant helyéről,
307 Mas| rokonaimat s mindazokat, akiket e földön szeretek, s akik
308 Mas| XLVII.~E sok unalmas huzavona után
309 Mas| saját elnevezés alatt ismeri e zsargon. Az általunk bemutatandó
310 Mas| Beszélj úgy, mintha most is e helyzetben volnánk. Mondd
311 Mas| azt kivinni, hogy mikor e nagy szerződésekre nyílt
312 Mas| szomszéd szobába nyílik. E szekrény hátlapja a túlsó
313 Mas| elég arra, hogy az a valaki e túlsó szobában utolsó ajánlatlevélben
314 Mas| területét a csatatérnek lehetett e helyről belátni.~Manassé
315 Mas| legszebb paradicsomkert.~S e gyönyörű tájat választotta
316 Mas| hadsereg csatamezejéül.~S e gyönyörű tájék tiltakozik
317 Mas| kiszorított francia csapat untalan e majorságba vonult vissza.
318 Mas| előrenyomult vadászzászlóalj e lejtőn át támadta meg az
319 Mas| őrnagyává lett kinevezve.~E tárgyak láttára valami szokatlan
320 Mas| viszont: van-e lehetőség e végzet elől meghátrálni?
321 Mas| emberölést – a hazáért. Most e lesújtó kérdés elé van állítva.
322 Mas| megcsúfolták.~Manassé megállt e kép előtt, és hosszan elmélázott
323 Mas| ránézett szelíd szemeivel, s e szemek azt mondák neki:~„
324 Mas| egész eddigi élete megfordul e pillanatban, és a jövő kiáltó
325 Mas| Manasséra nézett szelíden, s e tekintet azt mondá:~– „Lenyújtottam-e
326 Mas| megdöbbentő dolgokat beszélt e betegségről.~Egy másik bíró
327 Mas| bírák, mind kipusztultak e rémperből; csak egy fonalszál
328 Mas| országos archívumba.~Vajdár e zivatar alatt meg sem mozdult
329 Mas| volt a számára többé.~– E perctől fogva egy rendőrbiztos
330 Mas| márkinő megrettent, mikor e hangot meghallotta, s aztán –
331 Mas| nevetett. Annyira megdöbbent e szótól.~– Csak rejtekajtóm
332 Mas| Nagyon meg kellett rémülnie e látványra. Mintha ott látta
333 Mas| észrevételem nincs. Vajdár úr e család tagja volt, s azokról
334 Mas| maga végezte, s őt most e tehertől fel akarom szabadítani.
335 Mas| legyen Vajdár Benjámin úr e háznak vendége. Szívesen
336 Mas| szemekből kicsordult a könny. S e könnyhullásra, mintha nehéz
337 Mas| És aztán halkan rebegé e szót:~– Egy az Isten.~A
338 Jeg| amit bebizonyítani nem volt e regény feladata. Az pedig,
339 Jeg| meg; ami megint nem volt e regény célzata. Angolban
340 Jeg| Angolban jobban megközelíthető e mondat értelme: „God is
341 Jeg| ne elegyítsék magukat. „E rémnapok emlékére vannak
342 Jeg| megye két követet küldött. E követek mellé aztán a megye
343 Jeg| fiatalságot”. A márciusi napokban e pozsonyi országgyűlési fiatalságnak
344 Jeg| l.)~31~A magyar zsidók.~„E felekezet ősei hagyományos
345 Jeg| élén az ígért Kánaánba.~E törvénykönyvüket, mint az
346 Jeg| Balázs Székelyföld V.)~„E napon kétszer volt alkalmunk
347 Jeg| és felkelni naponként.~45~E közlemények adatai az 1850-
348 Jeg| példányából vannak merítve. E mű szerzője, mint tudva
349 Jeg| grófleányt.”~(B. Kemény Gábor, N. E. V.)~47~A „Das Schwarze
350 Jeg| menekültek.~(Uo. 10. l.)~77~„E bűnper ellenesei nemcsak
|