Part
1 Els| állva kellett maradni; azok hát nem tehettek okosabbat,
2 Els| életnek volt már okozója. De hát miért engedte át a vidám
3 Els| mesterlegény is inzultálja, hát keresheti, hogy hová temesse
4 Els| közbeszólt eleven ésszel:~– Akkor hát meg tudom oldani azt a rejtélyt
5 Els| jegyzé meg rá a fiatal úr.~– Hát szóltam én egy szót? A szép
6 Els| vidékről beszéltem. No, hát beszéljünk inkább a szép
7 Els| De majd utánaugrottál. – Hát amint mondám, ez a totumfac
8 Els| érintkezésbe jönni. Pedig hát nekem nem férjem a jámbor,
9 Els| tenni, élve eltemetni.~– De hát ne engedje magát.~– Alászolgája!
10 Els| engedje magát.~– Alászolgája! Hát hiszen, ha tudsz valami
11 Els| szentszék.~– Servus humillimus! Hát az egymillió, amit a püspök
12 Els| azt mondá egykedvűleg:~– Hát én csak azt mondom, hogy
13 Els| hölgyeket magukra hagyták.~– Hát te mit fogsz addig csinálni?~–
14 Els| lótó-futó közönség között.~Hát biz azok közül az egyik,
15 Els| Nálam vannak pisztolyok. Hát tenálad?~– Én nem hordok
16 Els| percig itt marad a vagonban, hát emberhalál történik.~– Haha! –
17 Els| mutatványokkal állok elő; hát te, Manassé, miféle komédiára
18 Els| emelni embertársa ellen; hát akkor mivel védi becsületét,
19 Els| V.~– De hát hol van az a világrész,
20 Els| Arra a kérdésre pedig, hogy hát valami ennivalót kapni-e,
21 Els| a két – cane tedescót!~– Hát aztán tovább? – kérdé Gábor
22 Els| Hercegnek való étel. De hát az én parasztgyomrom mit
23 Els| olyan gazdagok volnánk. De hát mi vagyunk a civilizáció
24 Els| hogy fel ne kacagjon.~– Hát az útitársunk? – kérdé a
25 Els| brigantik – dörmögé Gábor úr.~– Hát nem siet ön a segélyére? –
26 Els| Jó reggelt, hercegnő. Hát önök már fenn vannak?~–
27 Els| önök már fenn vannak?~– Hát önt visszaereszték a brigantik? –
28 Els| szomszéd kőbányából.~– De hát hol járt ön velük?~– Szabad
29 Els| enyelgett Gábor úrral Manassé.~– Hát ugyan hol járt? – kérdé
30 Els| mondá a hercegnő.~– No, hát gyerünk ezalatt mi is imádkozni –
31 Els| ellenségeskedést jelent.~– Hát nem vagyunk-e régi ellenségek?~–
32 Els| azt visszautasítani.~(De hát rossz lelkekkel van ez az
33 Els| hozóját.~– Hová? Merre?~– Hát mindenüvé! A tenebréhez,
34 Els| Mindenütt jelen lehetünk.~– De hát hogy jutott ön ezekhez? –
35 Els| Nagyon furcsa dolog ez. Hát amint sétálok nagy dühösen
36 Els| festina lente!” – Hátranézek; hát az én ariánusom áll előttem.~–
37 Els| közelíteni is a Vatikánhoz. – „No hát én lehetővé teszem!” – szólt
38 Els| szemesé a vásár” – mert hát annyi jegy van kiadva, mint
39 Els| categorice elfogtam: „No, hát ne a hölgyeket kísérd, hanem
40 Els| diákul kell szónokolni. Hát csak hadd maradjon most
41 Els| hôtel tudja, az onnan jön.~– Hát küldje gyorsan a maître
42 Els| förmedt rá Gábor úr.~– No, hát én vagyok a maître d’hôtel.~–
43 Els| lett Gábor úr látogatója.~– Hát, signore és signora, két
44 Els| a hercegnő ügyének.~– No hát, ha azt akarja ön, hogy
45 Els| akarja venni a kedvesét.~– De hát miért akarja éppen azt nőül
46 Els| teheti nejévé. – Azonban hát az egész ügyvédi szép tervem
47 Els| ezt odaadja másnak.~– De hát akkor minek jöttünk ide
48 Els| öltönyben, vagy ha feketében, hát akkor selyemben; ékszert
49 Els| pedig nem adja neked. Hanem hát nem kell annak a papucsát
50 Els| abban a nagy tömegben.~– Hát sokan leszünk a kihallgatáson?~–
51 Els| nyolcszázan.~– Hüh! Nyolcszázan! Hát akkor hogy mondom én el
52 Els| át a pápa kezéből.~– Jó hát, hogy a kérvénybe is beírtam,
53 Els| mondani.~– Az nagyon jó.~– No, hát köszöntetem őszentségét. –
54 Els| előtt minden ajtó.”~– De hát lehetséges volna az, hogy
55 Els| hordassa vissza a holmikat. – Hát ez az úr mit keres itt? –
56 Els| olvasni az arcáról.~– Nos, hát mi hírt hoz ön, ügyvéd úr? –
57 Els| sok változandóságra képes; hát még egy megszorult földi
58 Els| idegeit zsibbadás állta el. Hát ebből már fegyvert kovácsoltak
59 Els| magasból alázuhanni.~Azonban hát, mi joga van neki bosszút
60 Els| balsorsába alátekint. Hanem hát, ha a szív húrjai művészükre
61 Els| összetette kezeit ölében.~– De hát, Istenem! Én nem viselek
62 Els| hivatkoznék rá: „Váltsd be hát szavadat!”, nem felelné
63 Els| kívánja, hogy bárcsak jönne hát az a rettegett rabló, hogy
64 Els| róla az ellenkezőt. No, hát csak küldjék fel hozzám
65 Els| kartácsolnak is.~– Jól van, hát fölmentem önt a mai napra,
66 Els| kiléptek, a szőke szépség.~– Hát csak azt a Vajdárt!~Ezt
67 Els| megszakadni. Ezért ajánlotta hát fel jövendő lakásomul palotája
68 Els| írta.~– Caldariva márkinő? Hát ő itt van?~– Természetesen.
69 Els| találka eredményét.~– Nos, hát? Mit végeztek, hercegnő? –
70 Els| Bizonyosan.~– Azért rohant hát el innen olyan furibundusan.~–
71 Els| ragaszkodás által. Egy hű szív hát mégis van, mely vele együttérez.~
72 Els| pedig egymást szerették. De hát jól tették, igazuk volt.~
73 Els| érvágással gyógyítani.~– De hát mért kell ennek így lenni?~–
74 Els| hírlapokat?~– Nem én.~– Hát vitessen fel magának egyet.
75 Els| ilyet fognak viselni. – Hát a derekát nem találja ön
76 Els| valakinek a fejét megzavarja, hát még mindannyi együtt! Ugyanazon
77 Els| az ítéletnapi világégést.~Hát még egy olyan olvasó, aki
78 Els| gemmákkal kigombozva.~– De hát ha ön nem jön hozzám, nekem
79 Els| keblétől, ahova el volt rejtve. Hát a fantomok keble meleg?~–
80 Els| kerülhetnek vissza. Hahaha! Hát nem szépen kidobtam én őket
81 Els| Hiszen százszor hallotta ön! Hát „Cyrene”.~– Nem! Az nem
82 Els| azt is kikémlelik!~– De hát ki vesztegeti rájuk a pénzt? –
83 Els| elvesztett gemmát.~– Ah! Hát itt hagytam ezt el? – És
84 Els| forrong, számítottak önök; de hát arra számítottak-e, mely
85 Els| Te Deum laudamus”-t.~– És hát ha a társadalom megmentői:
86 Els| vitatkozott vele a józan ész: de hát miért lesz ott? Miért találkozni
87 Els| a termek kivilágítva.~– Hát ott mit csinálnak? – kérdezé
88 Els| is ott kellene lenni.~– Hát ott ma álarcosbál van –
89 Els| tüze az ártót és ártatlant.~Hát nincs ember, aki meg tudja
90 Els| étszeres szekrény kulcsa.~– Hát étkezi fogok étszerek nélkül
91 Els| a dicsőségét. Ez azonban hát csak az én bajom; megtehetem.
92 Els| kísértett lelkében, hogy haljon hát meg, ha idejött! Vesszen
93 Els| arra gondolt, hogy menjen hát ez az alak is a többiek
94 Els| Blanka szívszakadva leste: hát „ő” kit fog az ölében hozni;
95 Els| vagyok – felel a hölgy.~– Hát „ő”? Elesett e?~– Itt sem
96 Els| mellét az ágyú torka elé: „No hát lőj!”~Ez a becsületes ember
97 Els| merre mutatnak a csillagok.~Hát még egy szegény, magára
98 Els| Istennek a pápa térdein fekve.~Hát Rossi? A meggyilkolt Rossi? –
99 Els| neki macskazenét.~– No, hát oda hajtsunk.~A követségi
100 Els| lábára fog illeni!~– De hát hogy tudja ön, hogy ez a
101 Els| az utolsó jó barátja.~– Hát senki sincsen, aki megvédelmezzen?~
102 Els| fejbe ütnek vele valakit, hát az nem köszöni meg. – Ez
103 Els| kandallóba veté.~– Hogyan jött hát ön most ide, ha nem tudta
104 Els| szerzett munkabérrel fölér, hát azt magától el ne utasítsa.
105 Els| amelyen ő ide jutott.~– De hát mit beszélt ön a föld alatti
106 Els| csitítá a harmadik. – Hát nem érzi a nagy uborkaorrod,
107 Mas| parancsolsz nekem.~– De hát nem történt-e meg számtalanszor
108 Mas| volt.~– Igazán?~– Igazán!~– Hát lehetséges volna az, hogy
109 Mas| gyermeteg hamiskodással.~– Nos! Hát elcsábítottalak? Én? Téged?~–
110 Mas| II.~– Elviszesz-e hát magaddal? – kérdezé a nő.~–
111 Mas| kérdezé a nő.~– Eljössz-e hát velem? – mondá az ifjú.~–
112 Mas| elválasztanak.~– Tanácsolj hát, mit tegyünk?~– Kétféle
113 Mas| rossz, amit ráfogtak. Hanem hát „róre mityi nófiti”. Nem
114 Mas| miért? – kérdé Manassé.~– Hát azért, mert a nagyságos
115 Mas| nem segíthetünk.~– Jól van hát. Idáig hát eljöttetek. Az
116 Mas| segíthetünk.~– Jól van hát. Idáig hát eljöttetek. Az is nyaktörő
117 Mas| lesz az, bátyám.~– Jól van. Hát ez a te dolgod lesz. De
118 Mas| lőttél egy bakot?~– Lássam!~– Hát a testvéreid közül a legöregebb,
119 Mas| hinni, hogy veszekedünk. Hát miért akarsz te mindenáron
120 Mas| lesz „kikapsz”.~– Ismétlem hát én is a legcsendesebb hangon,
121 Mas| elnyúló árnyékát elnézte, hogy hát az embert örökké kíséri
122 Mas| bámulva nevetett föl.~– Hát mit beszéltél te nekem két
123 Mas| Aztán Blankához fordult:~– Hát ez a drágalátos szentkép
124 Mas| éjjel a vámdutyiban.~– De hát, hogy tudtad, bátyám, hogy
125 Mas| bátyám, hogy ezen jövünk?~– Hát a lófőnek is van annyi esze,
126 Mas| rokoni csók kedveért.~– Hát a két bátyámról mit tudsz?~
127 Mas| hogy a szavának áll.~– No, hát inkább iszom.~– Egészségedre
128 Mas| van a te két bátyád?” – hát abból veszekedés lesz. Aztán
129 Mas| élnek? – súgá Áronnak.~– Hát bizonyára élnek. Elfeledted
130 Mas| legnagyobb örömem.~– No, hát ebből lesz sok.~Manassé
131 Mas| akarsz bennünket vezetni? – Hát akkor nem is jutunk mi el
132 Mas| megcsókolták egymást.~– Hát az ángyikádtól nem kérsz
133 Mas| lehetetlen lesz haladni. Hát még a rengeteg sok szarvasmarha,
134 Mas| beszélgethetünk egyről-másról. Hát a két bátyád után tudakozódtál;
135 Mas| jutottak azok fogságra? Hát hogy az elején kezdjem.
136 Mas| megszületett a szabadság, hát ez még akkor gyönge gyerecske
137 Mas| akarja, hogy szoptassák. Hát én tehetek róla, hogy ez
138 Mas| mit mondasz te erre, „Hogy hát mi szükség volt a bányászoknak
139 Mas| te erre. – Hogy „Jól van hát, no; ha a ménkű-fiatalság
140 Mas| maradhatott a sarkán; de hát nekünk véneknek lehetett
141 Mas| kell a puliszkaevéshez kés; hát mi minek fogtunk fegyvert?
142 Mas| egy nemzetőr zászlóaljat?” Hát erre csak azt mondom neked,
143 Mas| megtisztelték, fejét vették; de hát mit kényeskedel most? Mit
144 Mas| De ugyan ne veszekedjél hát velem olyan nagyon.~Manassé
145 Mas| veled, bátya. S bár vinnél hát haza Torockóra. Nem is rugódozom
146 Mas| keresztül nem törünk. – Hanem hát azért ne búsulj. Rossz róka
147 Mas| mondá öccsének Áron.~– Hát te még Ciprianut is ismered
148 Mas| ember nagyon hallgatja, hát megérti. Annyit megértett
149 Mas| szobában cihelődött valami.~– Hát fiam, Naftali, mért nem
150 Mas| ugyebár?~– Te tudod.~– Hát nem jössz elő a sutból,
151 Mas| hátamon a „makkot mardot”.~– Hát az micsoda, jó Naftali?~–
152 Mas| és pergament színű.~– No hát, Scholem álech, Naftali! –
153 Mas| felelt duzmadtan a legény.~– Hát az Ábrahám zsidó leányát
154 Mas| Ábrahám. Órát tart a háznál.~– Hát az a törvény ellen van?~–
155 Mas| gyerekei mind „mamzerin”.~– Hát aztán mivel töltitek itt
156 Mas| keljek, és pénzt keressek.~– Hát legalább a szolgádat bocsásd
157 Mas| hálaimáit mondja el sorba.~– Hát te nem imádkozol vele?~–
158 Mas| kelepcébe ejthetett.~– No, hát mit akartok, Saddók fiai,
159 Mas| ajtóban Blanka és Manassé.~– Hát mi közöm nekem mindezekhez? –
160 Mas| kisebbik átok – az „arur”.~– Hát még ennél is cifrább van?~–
161 Mas| Matuzsálemnél?~– Húsz forint.~– Hát ha te minket most elvezetsz
162 Mas| villogását is látom.~– No, hát az ottan Moga fölkelő tábora.
163 Mas| belelátsz az embernek a veséibe. Hát hiszen, ha kitaláltad, mit
164 Mas| kezdeni? Csak bízd őt énrám. Hát hiába neveltem volna én
165 Mas| jegyzé meg Áronnak.~– Hát én az én paraszt eszemmel
166 Mas| Az se hazugság ám.~– No, hát szakíts nekem róla; én sajnálom
167 Mas| vége a vár utolsó urának.~– Hát a Marciból és Rozáliból
168 Mas| felelt rá őszintén Áron –, de hát szorultságból az ember még
169 Mas| róla gondolkozni – hol van hát.~Bizonyosan kiment a lovakhoz,
170 Mas| a harmadik hiányzik.~– Hát ez már micsoda? – dörmögött
171 Mas| a Manassé pugyillárissa! Hát ennek mi kell, hogy hozzám
172 Mas| asszony föl ne ébredjen reá.~– Hát elmentél te is megkísérteni
173 Mas| Lakik-e ebben a kőben? Hát ebben a másik kőben? Pedig
174 Mas| enyelgő kifejezés:~– Ne te ne! Hát már magát fel is öltöztette
175 Mas| kérdést:~– Hol van Manassé?~– Hát hiszen, drága gyémántom,
176 Mas| édes kis bárányom; mi baj hát? Ne reszkess. Mid fáj olyan
177 Mas| sziklahasadékot, úgy védelmezzen meg; hát az is megtörténnék. – Ilyen
178 Mas| zsoltárára.~Jó tanítvány volt.~– Hát hiszed már most, hogy Manassé
179 Mas| ember a szeme közé nézett.~– Hát ez kicsoda itt?~A vezér
180 Mas| pénzedet elveszted közöttünk; hát nagyon rosszul számítasz.~–
181 Mas| Egyre ivott.~– Adjatok hát nékem is abból a pálinkából –
182 Mas| verekednie valamennyivel.~– Nos hát, mármost ráérünk. Mondd
183 Mas| gondolatjaimat is.~– No, hát lássuk, hogy fogsz hozzá?
184 Mas| Metternichtől furfangot. Halljuk, hát te mit tudsz? – Ezzel fölült
185 Mas| nem fogjátok megtámadni, hát akkor én adok tinektek tizenhat
186 Mas| kellene velem verekedned! Hát örmény bőrkereskedő vagyok
187 Mas| mesterséged volna, mint most. De hát minek az a nagy harag? Én
188 Mas| megostromlására nem alkalmas.~– No, hát essél kétségbe. Nézz ki
189 Mas| már az előjelt megadta, hát tartsa is meg az ígéretét;
190 Mas| bátyjától is kísérve!” – De hát szabad-e egyszerre olyan
191 Mas| állna nála a nevetség.)~– Hát itt a hátlapja ennek a barlangnak
192 Mas| vette a lehurrogatottat.~– Hát én senki se vagyok? – mondá
193 Mas| hátramaradtak.~– Most mondd el hát, hogy mik történtek? – szólt
194 Mas| igazán nagyobbat.~– Ne kínozz hát, hanem mondd meg, hogy mit?~–
195 Mas| hadsereg belenyugszik.~– Hát azt a két lovat hogy szerezted
196 Mas| minden jó ismerősünket. Hát te, angyalom, mit szólsz
197 Mas| kelljen botorkázni a sötétben. Hát számláljunk, édes mézem.
198 Mas| elbámulva tekinte Annára.~– De hát hogy tudod te ezt, hogy
199 Mas| amit Manassé beszélt.~– Hát nem tudod, hogy nekünk kettőnknek
200 Mas| Blankát jobban, mint ez a kép. Hát még e rejtett paradicsomba
201 Mas| aztán nem kell engedély.~– Hát mit kellene tennünk?~– Valami
202 Mas| biztatást fölhasználni.~– Hát éppen az én lakadalmamra
203 Mas| kérünk neki három napra.~– Hát akkor az, amire mi ketten
204 Mas| emlékezel. Hiszen ha ígértem, hát meg vagyok fogva. De látod,
205 Mas| Biz az nagyon természetes. Hát már most én mit csináljak?~–
206 Mas| bolondságot csináltam mai nap. De hát a te kedvedért még azt is
207 Mas| senkinek nem fogja mutatni, hát akkor nyugodtan lehet aludni
208 Mas| Én oka nem vagyok.~– Hát ki?~– A római kúria, mely
209 Mas| van titkosrendőrség. De hát utoljára is nem tudott ön
210 Mas| nekem uram és királyom! – Hát akadhat ön még egy második
211 Mas| ezt szintén megteszi.~– De hát mit kíván ön? Csináljam
212 Mas| Borgia Lucrétiának?~– De hát hogy akar ön erről bizonyos
213 Mas| nincs mellette.~– Olvasd hát!~– Egy Adorján és négy magyar
214 Mas| Manassé.~– Ah! Végre hát Manassé!~A szép hölgynek
215 Mas| Magyarpeterdig vezetteté.~– De hát bűvészek azok az emberek?
216 Mas| siklani a körmei közül! Hát már most kiben bízzék még
217 Mas| Nesze!~– Köszönöm. Ez hát az enyém. Egy négyszemközött
218 Mas| hangján kezdett beszélni.~– De hát nem istentelenség-e az,
219 Mas| Bécsbe.~– Óh! Bocsássa ön hát el a kezeimet!~– Mit akar
220 Mas| tajték kezdett habzani. – Hát egy imádságot akarok – mondani –
221 Mas| ön, hogy nem sír többet, hát még mondok önnek valamit.~–
222 Mas| pisztolyt.~– Pisztolyt?~– Hát kinek mije van, azt ajándékoz.
223 Mas| az egy Isten megsegíti, hát akkor semmi sem fogja visszatartani. –
224 Mas| Ezekkel a szavakkal biz ők! Hát kinek milyen az erkölcse!
225 Mas| volna itten cigány, Áron bá! Hát a Lányi?~– Ó, te jámbor
226 Mas| csűri” székely táncot. Hát ne sajnáld megtekinteni;
227 Mas| eljöttél! Oh, mint vártunk! No, hát szállj le!~Zenóbia nem szólt
228 Mas| szállt le a nyeregből.~– Hát Dávid hol van? – kérdé Blanka.~
229 Mas| kezében törve utat hazáig, hát most ő is ilyen néma utazója
230 Mas| kívánom én, hogy menjünk hát rajta a szomszéd gyertyámosiakra,
231 Mas| Szegény Dávidért nem állunk hát senkin vérbosszút. Azt mondjuk,
232 Mas| furulya-füttyszava hangzott fel.~– Hát te, Áron bátya, komolyan
233 Mas| kiengesztelni próbálgattátok. Hanem hát egy bolond olyan követ dob
234 Mas| vagy a Székelykő sem.~– Hát mikor az egész mongol csorda
235 Mas| állapotba volt helyezve.~– Hát mit tudod te, hogy nincs-e
236 Mas| helyükből meg nem mozdulnak, hát ő azalatt fölmászik a meredek
237 Mas| síránk hangon Áronhoz.~– Hát az jólesett volna nekem
238 Mas| hegyes az én Manassé öcsém. Hát az én erődítményeimet a
239 Mas| megüti érte a bokáját!~– De hát mi bajunk nekünk Torockóval? –
240 Mas| fiatal életedet, Manassé. De hát így is, úgy is el kell azt
241 Mas| vendégfogadásnak találta. Hát valahány ház, annyi szokás!~
242 Mas| onnan az erdőbe jutni; de hát nem azért jött ő ide, hogy
243 Mas| mindjárt elszaladjon.~– No, hát kössetek meg – biztatá az
244 Mas| rá, nem volt kötél.~– No, hát keressetek valahol egyet –
245 Mas| Manassé!~– Ki mozog itt?~– Hát csak én.~A hangról könnyű
246 Mas| cigányra.~– Te vagy itt, Lányi? Hát te mit csinálsz itt?~– Mulatom
247 Mas| magamat a farkasgúzsban.~– Hát hogy kerültél ebbe a farkasgúzsba?~–
248 Mas| Mit vétettél neki?~– Hát azt akarta, hogy húzzam
249 Mas| mondtam, hogy nem húzom.~– De hát mért nem?~– Azért, mert
250 Mas| No, ne búsulj, Lányi.~– Hát hisz nem is búsulok, csak
251 Mas| kiszíttad a szivarodat, hát ne dobd el a csutáját; te
252 Mas| mind fekete körmű emberek. Hát még téged, ki egy Adorján
253 Mas| te, Manassé, még ma. De hát úgy kell neked. Nem kár
254 Mas| Manassé haraggal.~– Rúgj meg hát, no! Ugyan szép lesz. Bizony,
255 Mas| lettem volna a Krisztus, hát nem is ültem volna arra
256 Mas| szabnak a békéért.~– No hát, hogy meggyőződjél róla,
257 Mas| Diurbanu vagyok, hanem más is, hát nézz ide!~Azzal odaszólította
258 Mas| füstfelleget fújt maga elé.~– Hát nem találta azt ki a te
259 Mas| mozdítasz meg a helyéből.~– No, hát kezdjük el ezt a te jégkeménységedet
260 Mas| holttestet kapsz meg.~– No hát, hogy ezt az utolsó reménységedet
261 Mas| köteleden a csomókat.~– Minek?~– Hát csak annak, hogy egészen
262 Mas| ugorva.~– Mire gondolsz?~– Hát ketten vagyunk már, s tenálad
263 Mas| Nem kerül arra a sor.~– Hát mit gondolsz? Nem hallottad,
264 Mas| Mondjad.~– De megrúgsz érte.~– Hát ne mondjad.~Hanem arról,
265 Mas| gyermekek csoportját jelenti!” hát akkor most Torockónak vége
266 Mas| kacagott a dühtől.~– No hát – még valamit ajándékozok
267 Mas| handzsár. – No, nem kellenek? Hát nekem adod?~A cigány boldog
268 Mas| a lőpor, nem sülne el.~– Hát aztán minek menjek én oda
269 Mas| tehozzád?~– Szabadíts meg.~– Hát aztán nem köttetsz farkasgúzsba?~–
270 Mas| kardodtól nagyon.~– Ha félsz, hát nesze, fogjad.~A menekvő
271 Mas| leszállt a lábatörötthöz.~– No, hát hol fogjalak meg? Talán
272 Mas| mennyivel nagyobb baj volna? Hát csak kapaszkodj bele a két
273 Mas| églakók minden seregét.~– Hát aztán hová lovagoljak veled?~–
274 Mas| szereti a gazda, ha szidják. Hát aztán minek vigyelek oda?~–
275 Mas| embert hoz a hátán.~– Nesze hát, Manassé, itt van neked
276 Mas| mered a más lovát elvenni! Hát már most menjünk gyalog,
277 Mas| az én gyönge testemért.~– Hát énértem nem?~– Teérted nem,
278 Mas| vitéze.~– Nos, gyermekek! Hát hogy vágott az Áron bátya
279 Mas| számára helyet és módot. – „Hát amint Manassé, miként Sámson
280 Mas| valamivel kevesebbel is, de hát a véletlen ma különösen
281 Mas| kihallgatási teremben; de hát ő kívánta a jó szerencsét,
282 Mas| másik.~– Az én vállam?~– Hát persze hogy a te vállad.
283 Mas| persze hogy a te vállad. Hát a vén Matuzsálem unokájából
284 Mas| nem az én erkölcstanom.~– Hát ugyan mit akarsz?~– Ha parancsolnak
285 Mas| maradnod. Vagy ha menni akarsz, hát eredj! De én a Bélát meg
286 Mas| néma tekintet azt mondá: „Hát én hány virágnyílást, hány
287 Mas| fog utánamenni.~– Hanem hát parancsoljon ön velem, uram –
288 Mas| regének is túlzás.~– De hát hogy lehet ez? – kérdezé
289 Mas| Hiszen igaz, igaz; hanem hát arra való az ügyvéd, hogy
290 Mas| abból egy falatot sem!~– Hát mi történik velük?~– Olyan
291 Mas| pezsgőben fürödhessék?~– Hát mi az! Két forint ára jut
292 Mas| is részesítsen benne?~– Hát én felvilágosítlak felőle.
293 Mas| ha valakinek feltesznek, hát nem Iát rajta semmit. S
294 Mas| ott járt, hogy így kell-e hát ennek lenni. És így kell-e
295 Mas| mondák:~– Egy az Isten!~– De hát mit jelent ez?~– Az Isten,
296 Mas| embert ölni. Akkor meg kell hát nekik halni, mind! Vagy
297 Mas| elszakíták őt családjától.~Hát még a dicsőség csábító képe!
298 Mas| lemondani: az a kínszenvedés!~De hát egy ilyen pillanat egy egész
299 Mas| város ellen, népfaj ellen? Hát egy nemzedék se nőhessen-e
300 Mas| te bohó! A te fiad az. Hát nem ismersz rá?~Hat év óta
301 Mas| nyitotta meg neki az ajtót? Hát a többieknek?~Mindeki azt
302 Mas| akart elindulni.~ ~Hát a szép Cyrene hova tűnt?
303 Mas| csinálnak belőle. Hanem hát még ezen segíthet a szabó,
304 Mas| lemészároltatta a férjemet!”~Hanem hát kötött útvonala volt, mennie
305 Mas| szegény elmúlandó asszony, hát te hogyne bocsáthatnál meg
|