Part
1 Els| figyelmeztetve rá, hogy itt egy fölöttébb unalmas történettel
2 Els| aminek az a büntetése itt, hogy senki sem felel rá;
3 Els| azt akarta kifejezni, hogy itt már heten ülnek.~A kalauz
4 Els| per dieci persone”. – Itt tíz embernek kell elférni.~–
5 Els| mondta volna neki, hogy íme, itt van egy szkarabeusz a fáraók
6 Els| volt.~– Majd csinálok én itt rendet mindjárt!~Azzal fölkelt,
7 Els| kisajátították, és beleültek. Csak itt jutott eszébe azt az észrevételt
8 Els| úgy végződnék, de éppen itt a bökkenő. Az ellenfél arra
9 Els| egy másik vasútvonallal. Itt étkezni is lehetett.~A polgártárs
10 Els| étvágyat. Azt mondta, hogy ő itt leszáll valamit falni.~Adorján
11 Els| Imola felé megy Anconának. S itt én kegyelmességtektől búcsút
12 Els| búcsút veszek.~– Ön kiszáll itt? Hisz azt hallottam, hogy
13 Els| mert ha még egy percig itt marad a vagonban, hát emberhalál
14 Els| dolmányt, a dolmányra szűrt; itt pedig, aki inget hord, az
15 Els| hónapja van.~– Nem laknám itt, ha nekem adnák az egész
16 Els| piros véremmel.~– Én pedig itt maradok a hölgyeket megvédelmezni –
17 Els| tudta, hogy az az egész föld itt a lábuk alatt, hogy készül
18 Els| postiglione azt mondá, hogy itt vagyunk a Porta del Popolónál –
19 Els| járatban van?~Ez tehát már itt Róma!~Észre sem vette az
20 Els| Hosszabb ideig akarok itt lakni, s nem maradok hotelben;
21 Els| lehetetlenség ténnyé változott. Itt vannak a bebocsátási engedélyek
22 Els| egyszerű a magyarázat. Ez itt a francia követség palotája.
23 Els| elrepülnek a halandó mellől, s itt hagyják azt a földön. Ahelyett,
24 Els| rábízta magát. Az már tudta itt a járást, s meg tudta válogatni,
25 Els| vagyok a pincér.~– Mi történt itt?~– Nem tudok semmit. Talán
26 Els| szereti a házikenyeret? Ez itt „pane francese”. – a 13. §-
27 Els| másik félt megsemmisíti. És itt éppen olyan nevezetes ember
28 Els| Ott is nagy földbirtokos, itt is. Tevékeny tagja annak
29 Els| nem jelenhet meg Rómában. Itt a nép megkövezné – „most”.
30 Els| a herceg kiváltja, addig itt elverjük rajta a port. –
31 Els| naspolya gyümölcse, mely itt ápril elején érik; ennek
32 Els| kőistenek szoborkarzatait.~Itt, a kertre nyíló csarnokok
33 Els| ősünk, Attila, akkor, mikor itt járt a maga hunnusaival,
34 Els| Rómát elfoglalta volna, itt letelepedett volna, a keresztyén
35 Els| Hát ez az úr mit keres itt? – kérdé a veres-arany bérruhás
36 Els| parókás kocsis fog ezentúl itt lenni a kapuban födött hintóval
37 Els| Egy excellenciás úr volt itt. C, c c! Nagyon haragudott,
38 Els| gyanítottam. Cagliari herceg is itt van.~– Vajdár volt itt?
39 Els| is itt van.~– Vajdár volt itt? Találkozott vele?~– Nem.
40 Els| szállása címével együtt. Itt hallotta meg azt Blanka,
41 Els| kimenteni.~– Én magam óhajtottam itt maradni, herceg.~Erre a
42 Els| hasonlatért, úgy találja fel itt magát Rómában, mint a peleskei
43 Els| maradt más választásom, mint itt ebben a hotelben rendelni
44 Els| mindenki árulóvá lesz – kivált itt! S azok a semmiből tudnak
45 Els| megtudni, hogy miben járt itt őkegyelmessége.~Blanka,
46 Els| legmélyebb titkaiba így beavatva, itt az idegen földön, ahol még
47 Els| rettegését? Kitől kérjen itt tanácsot?~Önkénytelenül
48 Els| elvesztett az albumából itt a feszület körüli akántbozótban,
49 Els| Hercegnő! Hol jár ön itt?~– Nem önt kerestem!~Hívatlan
50 Els| aki a Colosseummal küzd itt a magasban. Láttam önt tegnap,
51 Els| kérem önt, adja vissza.~– Itt vannak.~Egy bankár nem gyakorol
52 Els| vele.)~– Hogy olyan sokáig itt időzöm, nemde? – Mondhatnám,
53 Els| nem igaz. Kénytelen vagyok itt lenni.~S azzal leült a mellvédet
54 Els| hangon.~– Cagliari herceg már itt van.~– Tudom. Találkoztam
55 Els| akinek kedve van kísérteni. Itt a fegyver.~Egész kedélyhangulata
56 Els| örvendetes hírrel, hogy itt volt őexcellenciája, a „
57 Els| jelenti a komornyik, hogy itt van az az úr, aki mindaddig
58 Els| mindjárt a levegőbe röpítik. – Itt teljes hadikészülettel vártak
59 Els| Caldariva márkinő? Hát ő itt van?~– Természetesen. A
60 Els| Elgondolkozott azon, ami most itt történt.~Hogy egy férfi,
61 Els| szúrtak le íróasztala mellett. Itt ez az ellenbírálat.~De hogyan
62 Els| közasztalára feltálal? – Rossiékkal itt mindennap érintkezett, kiktől
63 Els| találja fel sehol, amit itt talál: azért maradok a vendéglőben,
64 Els| engedelmével továbbra is itt maradok: a leveleim is ide
65 Els| egyre zűrzavarosabb lett.~Itt maradni a szép Rómában is
66 Els| összetenni az erényeit.) – Itt Rómában fognak megesküdni,
67 Els| Tizennegyedik nap megint itt van. – Nincs ilyen hű szerető
68 Els| utóbb érkezőt illeti. Ez itt a legkényelmesebb bejárás
69 Els| Ha a zöld márványlapra itt a kandalló előtt balról
70 Els| tudjon mezítláb sétálni. Itt van egy üvegcse, ennek a
71 Els| Dionysios titán fülének meséjét? Itt ez van létesítve. Egy öblös
72 Els| hatalommal bír fölötte, most itt van Rómában: festő.~Blanka
73 Els| tudósításért, hogy Manassé még itt van.~– A másik esély pedig
74 Els| valami áruló sikoltás.~– Az itt nagyon könnyen megy. Egy
75 Els| álom. Hazamegyek. Különben itt alszom el. Ha többet akar
76 Els| valami tanújelét annak, hogy itt jártak?~A kandalló padkáján
77 Els| s az emberek idvezültek itt is, ott is. A világ leánya
78 Els| kit fogad el ön; ki hagyja itt látogatójegyeit. Az inasa
79 Els| inas a kapushoz. Ki járt itt? Ki volt a hercegnőnél az
80 Els| elvesztett gemmát.~– Ah! Hát itt hagytam ezt el? – És én
81 Els| Köszönöm. Rátalálok magam. Itt van nem messze az étteremben
82 Els| visszajönni; mert én addig itt kutatni fogok.~– Lehet bátran.~
83 Els| piacok Démoszthenésze. Mert itt minden nevezetesség jelen
84 Els| kelet-indiai „begum”-nak. Itt már megszokták azt. Ha ön
85 Els| hátra, hogy ön felkészülten itt vár a hálószobájában, míg
86 Els| akkor a társadalom megmentői itt vannak, s a rabló csordával
87 Els| megölelt és megáldott.~Most itt áll, vad, sötét szemeivel
88 Els| óraütések figyelmezteték, hogy itt a reggelizés ideje. Szokott
89 Els| a valaki nem lesz ott?… Itt ám a göcs!~Hátha találkozik
90 Els| a palotának! Azt teszik itt is, amit ott, csakhogy természetesebben
91 Els| terítenék, hercegnő; de nincs itt a komornyik. Az odalenn
92 Els| római társaság tejszíne van itt halálveszélyben.~– Márkiné!
93 Els| van. Én keresztülbocsátom itt önöket. – És aztán arra
94 Els| Hát „ő”? Elesett e?~– Itt sem volt – válaszol gúnymosollyal
95 Els| Azért mondtam csak, hogy itt van, hogy öntől kierőszakoljam
96 Els| tartani.~– Ejh! Mit hallgattok itt erre a fecsegőre? – kiált
97 Els| költözött délig.~Félt már itt maradni a cselédnép is.~
98 Els| Egészen meg leszek, ha még itt kell maradnom. Lehetetlen,
99 Els| Nem kell bízni senkiben! Itt van ez a szép vastag talpú
100 Els| Tudok mindent. Semmi szót! Itt van még tíz líra meg tíz
101 Els| József! Az ítélet napja van itt.~Azzal kirohant az ajtón,
102 Els| megtámadják.~– De kell, hercegnő. Itt csak két eset között van
103 Els| annak lesz baj. Ha pedig itt marad ön, akkor halálra
104 Els| nem maradt utánuk.~– De én itt nem merek maradni – szólt
105 Els| Nem, hercegnő! Ön nem fog itt maradhatni! – szólt Manassé. –
106 Els| elhitette önnel, hogy én is itt vagyok a vendégei között.
107 Els| eltávozásom előtt egy üdvkívánatot itt hagyok.~– Ön sem állhatja
108 Els| holdbeli völgyembe.~– Tehát itt van az egyetlen eset, amikor
109 Els| napot sem tölthet tovább. – Itt vége minden társadalmi rendnek.
110 Els| öltözködéshez; de most az sincs itt. Nem tudom magam összekapcsolni
111 Els| haza? Azért, mert a festőt itt hagyták a mecénásai, a szobaleányt
112 Els| legmagasabbak nem félnek itt maradni, a legalacsonyabbak
113 Els| De mégis úgy üt valami itt belül, mintha a lelkiismeret
114 Els| irántam irgalommal! Ne hagyjon itt egyedül, kétségbeesetten
115 Mas| Olymp idejében sem volt itt több úr, csak egy; ma is
116 Mas| májust tart. A szél sem éles itt, a hajó együtt megy vele;
117 Mas| földi uralkodó volt, ki itt hagyta koronáját, aki ellen
118 Mas| hirdeti, hogy „Jertek ide! Itt szabadabb az erkölcs, könnyebb
119 Mas| erkölcs, könnyebb az élet, itt nem kell keresztet viselni.”
120 Mas| másvilágra, hanem cselekszik azt itt ezen a földön, akik elkezdik
121 Mas| szentek országát építeni már itt a nap alatt, akik megmutatják,
122 Mas| szolgálnak. Az én nevem gyanús itt is, ott is. Rómából jövünk,
123 Mas| kalauz azt mondta, hogy itt a „város”. Minő város volt
124 Mas| még feketék a koromtól. – Itt valaha éltek.~A falakra
125 Mas| felírva a tulajdonos neve. Itt valaha örültek és szerettek.~
126 Mas| A kis „város” lakóinak itt kellett hagyni a sorba rakott
127 Mas| Ötven esztendeje él már itt a sziklák között egyedül.
128 Mas| kecskék csengettyűszava. Itt az a hajnali harang.~A gazda
129 Mas| így szólt:~– Ez a púpos itt ni, azt állítja, hogy ők,
130 Mas| panaszkodott, hogy milyen hideg van itt! A szilicei jégbarlang semmi
131 Mas| szúnyogot, megmutatva, hogy itt van, elfogták.~(Minthogy
132 Mas| országból kijutni. Blankát hagyd itt nálunk; ő nőmnél elmaradhat.
133 Mas| Másutt csak cserje ez, itt almafa nagyságú koronás
134 Mas| viselt, mikor előtavasszal itt járt végig aranylepte somfák
135 Mas| igénybe venni.~Mikor tavasszal itt járt, s aztán visszafelé
136 Mas| hadsereg tartá megszállva. Itt tehát még sem Manasséra,
137 Mas| várt a közvetlen veszély. Itt útlevelet sem kértek tőlük
138 Mas| borotválkoztam ám. Mind itt lestem a nagyságos uramöcséméket
139 Mas| hídon kell bebandukolni. Itt vagyok biz én parancsolatodra,
140 Mas| aztán a mi kis szigetünk itt maradt a tenger közepett.
141 Mas| a völgyet itten jobbra? Itt az erdős hegyhát alatt.
142 Mas| választott el az úttól. Itt a völgy lápján jó út is
143 Mas| kedves Dávid! Ne hagyj itt! Ölelj meg!” Aztán reszketve
144 Mas| az erdők örök virágai.~Itt csak egyesével lehet előrehaladni.
145 Mas| kedvetlen pajtás volt. Itt pedig jókedvű fickó. Táncol,
146 Mas| Milyen furcsa bohó állat van itt! Manassé sietett is aztán.~
147 Mas| a látvány a tengeréhez. Itt a föld vet hullámokat, ott
148 Mas| vet hullámokat, ott a víz. Itt a zöld fenyőlomb takar egy
149 Mas| világot, ott a zöld hullám – itt távol házikók jelzik csak,
150 Mas| hozzájárulhatatlannak látszik az; de itt a „Mikus bán” várromjai
151 Mas| mondá Blankának:~– Most itt a „csodakútnál” pihenőt
152 Mas| aztán megitatjuk.~– Miből? Itt nincs víz.~– Nincs. De nemsokára
153 Mas| átvezet a Hesdád völgyébe. Itt ne találjon benneteket az
154 Mas| elsáncolt szénaboglyák.~– Itt vagyunk már! – mondá Áron. –
155 Mas| lehetett.~Áron tudta már itt a járást. Az ajtó, mely
156 Mas| Hát aztán mivel töltitek itt az egész életet?~– Imádkozunk
157 Mas| Hol van az öregapád?~– Itt van az imaszobában, s a „
158 Mas| belülről.~– Naftali! Ki van itt? Ki háborgat engem?~– Két
159 Mas| hatolnunk a hegyeken, hogy itt ne lepjenek bennünket. Nézd,
160 Mas| kapuja.~Áron azt mondta, hogy itt a hegytetőn a lovakat meg
161 Mas| sziklatető késő őszi flórájában.~Itt még dér nem volt; még nyíltak
162 Mas| Olaszországban és Irlandban terem. Itt úgy híják, hogy „ősz-tavasz
163 Mas| legbámulatosabb remeke; itt egy hegylánc tetejétől a
164 Mas| darab világtörténet ment itt végbe. A római kultúra egyik
165 Mas| töredékei hirdetik, hogy itt hajdan egy darab Róma volt.
166 Mas| egyik szent királya: László, itt vívta döntő harcát a tatárok
167 Mas| vallásháborúk alatt volt itt menedéke Rákóczi portyázó
168 Mas| körös-körül elzárta az útjukat, s itt kell maradniuk a Balyika-várban.~
169 Mas| került ide, s hogy maradt meg itt annyi ritka délövi növény? –
170 Mas| találja kérdezni, mi az, ami itt a fejünk fölött zeng.~Az
171 Mas| titkot, hogy idejövetelük és itt maradásuk elő volt készítve.
172 Mas| molnárnak tudtára adtam, hogy itt maradunk, az küldé előre
173 Mas| látva.~– Mi úgy vagyunk most itt – mondó Blanka –, mint Cooper „
174 Mas| szemébe nézett. Hiányzanak? Itt vannak a fejünk fölött.~
175 Mas| hazugságokkal tudjuk az asszonyt itt tartani. Gondolj ki már
176 Mas| tudnak; az jól el van rejtve itt a sziklák között. Oda költözzetek
177 Mas| Csak nem evett gombát, hogy itt hagyjon bennünket?~Ekkor,
178 Mas| lett körülötte. El van-e itt temetve?~A kakas azonban
179 Mas| azonban megtudta már, hogy itt van a hajnal, s pulykautánzó,
180 Mas| nemzete el fog múlni, ha itt legyőzetik; ezzel a zsoltárral
181 Mas| elszaladtak, sejtve, hogy itt nagy ütközet lesz. Háromnak
182 Mas| nézett.~– Hát ez kicsoda itt?~A vezér ráismert, s bámulva
183 Mas| bámulva kiálta föl:~– Ez itt Adorján Manassé!~Egyszerre
184 Mas| egyszer összeérnek. Így építik itt a karzatokat.~S amíg az
185 Mas| Hallgasd csak, szívecském; itt orgona is van. Ez is kell
186 Mas| nála a nevetség.)~– Hát itt a hátlapja ennek a barlangnak
187 Mas| volna. Ott van, ni! Most itt vagyunk a Dárius király
188 Mas| ott a Hármas hámor; ezek itt a mi hámoraink és bányáink,
189 Mas| se gyermek nem civódott itt egymással soha. Pedig emberek
190 Mas| Anna. – Asszonyok vannak itt, kik mindent elmondanak.
191 Mas| volt körülfonva –, ez a kép itt szobámban (akarata ellen)
192 Mas| képet a tűzbe, a pocsolyába; itt hagyják szobámban. Nem bántanak
193 Mas| kődarabnak története van itt, s egy-egy mohos szikladarab
194 Mas| köszörülik orgyilkaik pengéjét.~Itt pedig egy közös házban lakó
195 Mas| Blanka azt látta, hogy itt százan vannak, akik versenyeznek
196 Mas| hogy az a vas benne van itt a légben, a vízben, a növényben
197 Mas| aki válópert indít, vagy itt kell lakni Erdélyben, vagy
198 Mas| viskót kellene megvásárolnod itt Torockón.~– De én nem tudom,
199 Mas| meglesz.~– Dávid is?~– Az is itt lesz. Urlóbot kérünk neki
200 Mas| Éppen azok, akiket akartam itt látni, tündököltek jelen
201 Mas| szabadalmat ád. Nem tudtam, hogy itt még az asszonyok számára
202 Mas| mondani önnek a szemébe: itt a hercegi koronád meg az
203 Mas| gombostűkkel volt megjelölve.~– Itt a völgykatlanban fekszik
204 Mas| a jel, hogy akit várnak, itt van, s a zenehang a felelet,
205 Mas| Ma már másodszor vagyok itt.~– Olyan sürgetős?~– Megkaptam
206 Mas| elvánszorgott vele az erdőbe; s itt megmenekült. Az okirat elszámlálja
207 Mas| tudatlanságban volt tartva.~Hah! Itt a kibetűzött név, amit kerestek: „
208 Mas| főhadiszállásról kelt. Az itt összegyűjtött felkelő tábornak
209 Mas| Mutasd a földabroszon!~– Itt.~– És a Monasteria?~– Az
210 Mas| És a Monasteria?~– Az meg itt.~– Hisz itt két ember a
211 Mas| Monasteria?~– Az meg itt.~– Hisz itt két ember a könyökével éri
212 Mas| nagybecsű titkot, hogy főnöke is itt van, valamelyik cabinet
213 Mas| mulatság volt ma! A végét itt hagyom neked.~– Amiben nekem
214 Mas| Ez olympi élvezet lesz az itt hagyott triviális mulatsághoz
215 Mas| róla, hogy a doktor van itt.~– Ahá! A szokott betegség! –
216 Mas| kegyence a koronás főknek, s itt Bécsben nem akarják önt
217 Mas| úgy tetszett mindaz, ami itt őmiatta történik. Egész
218 Mas| megígérte, mind a kettő itt lesz; mert kemény szívű
219 Mas| szükségeire. Semmi se vész itt kárba.~Hétfőn reggel kezdődik
220 Mas| vendég, aki holnap estig itt akar mulatni. Lakoma lesz
221 Mas| őket a „púpos kenyér”; majd itt lesznek a lakadalomra; s
222 Mas| Dávid és Zenóbia volnának itt már!~Minden jókedvéből ez
223 Mas| Ekkor Zenóbia megszólalt.~– Itt van.~S azzal a másik lóra
224 Mas| bemutathatsz a vendégeidnek: „Itt van annak a Ciprianunak
225 Mas| most e nőt a torockóiak itt találják, haraguk tűzhányó
226 Mas| bíborsugár jelenté, hogy itt van a második hajnal.~Ez
227 Mas| labanc vezérének seregét itt verték agyon az utolsó hírmondóig;
228 Mas| egész ország ellen.~– Vajon itt lesz-e menedékünk a csegezi
229 Mas| mi megígértük neki, hogy itt maradunk – monda Blanka.
230 Mas| megnézte.~– Ez a kasza is itt készült nálunk. Rajta a
231 Mas| férfi pedig, aki a kaszát itt hagyta, messze lent halad
232 Mas| Ugyan mit akart volna itt kikémlelni?~– Mit-e? Né,
233 Mas| zömtorony két oldalán.~– Itt leülhetsz és lerajzolhatod
234 Mas| Fényes nappal éjszaka van itt; csendes mozdulatlan éj.
235 Mas| végiglovagolnak. Tán fél?~Nem bántja itt semmi élő.~A leégett torony
236 Mas| ormára.~A keselyűk lakása van itt most.~A házomladékok lassanként
237 Mas| darab Róma volt valaha. Itt áll egy ház, amelyiknek
238 Mas| vérszövetséget egyszer valamikor az itt lakó népfaj vezérei, mely
239 Mas| a harcot teljes erővel. Itt az idő. Bem azt hiszi, hogy
240 Mas| kell! – monda Diurbanu. – Itt van ez a kis poronty, húzza
241 Mas| asszony, élő gyermek nem jut itt az ellenség kezére.~Éppen
242 Mas| kísérői és előhírnökei.~– Itt a szálláscsinálók! – mondá
243 Mas| ajtót reánk törik; hanem itt van e két pisztoly; mindegyikünk
244 Mas| addig helyet foglalni – itt van egy üres ászok. (A hordókat
245 Mas| sötétből:~– Manassé!~– Ki mozog itt?~– Hát csak én.~A hangról
246 Mas| ráismerni a cigányra.~– Te vagy itt, Lányi? Hát te mit csinálsz
247 Mas| Lányi? Hát te mit csinálsz itt?~– Mulatom magamat a farkasgúzsban.~–
248 Mas| engem óhajtottál megismerni. Itt vagyok. Ismersz-e már?~–
249 Mas| ágyúval! Mind elveszünk itt!”~A nyolc ágyú egyre dörgött
250 Mas| szólt a leány. – Maradj még itt egy kis ideig. Hadd nézzek
251 Mas| s felkeresem őt magát. Itt a két pisztoly meg a handzsár. –
252 Mas| rétre szokták leereszteni. Itt a magas somkórók és lapulevelek
253 Mas| hátán.~– Nesze hát, Manassé, itt van neked Diurbanu!~Ezzel
254 Mas| az egész világból, hogy itt találj utolsó menedéket!
255 Mas| vitézségének – eldobta fegyvereit (itt vannak, aki nem hiszi),
256 Mas| Nagyon örülök, hogy önt itt láthatom. Igen nagyon örülök.
257 Mas| két vállát, s azt mondja: „Itt vagyok!”, s ha megtörténhetett
258 Mas| te vagy beleavatva; neked itt kell maradnod. Vagy ha menni
259 Mas| jókedvre hangolta! Csak már itt volna az az idő, amikor
260 Mas| negyedikben már őrmester volt. Itt azután megállt.~Egy esztendővel
261 Mas| dolgozik, mint a külföldi.~Itt már nem tudott Blanka segíteni
262 Mas| voltunk, „Ausztriában”. Itt már a grófnő igaz barátainak
263 Mas| bennünket magadnak! Maradj itt nálunk! Légy a mi szentünk,
264 Mas| Gábor úr vette észre, hogy itt minden replikázás fölösleges.
265 Mas| Japánból divatosítottak el.~– Itt van – szólt egyet elővéve,
266 Mas| térdeit. – Nem a csinvat itt a fődolog. Ez csak az alap. „
267 Mas| halmok elfogják az ágyúszót; itt semmit se hallanak belőle. –
268 Mas| a hősköltemények írják. Itt a sövények mentén előhaladó
269 Mas| nagyot sóhajtott. Tehát itt az óra, amelyben sorsa vaskeze
270 Mas| szállították. Köztudomású, ami itt történt velük.~Adorján egy
271 Mas| hőség futotta át idegeit.~Itt van tehát alkalom a bosszúra!
272 Mas| öltözőszobájáig lehetett hatolni. Itt volt az a rejtett bejárás
273 Mas| visszautasítsa. S a márkinő itt egyedül szokott lenni. Sohase
274 Mas| nálam.~– Azt a bolondot itt a páholyodban is megtehetem.~–
275 Mas| Csak nem akarod tán magadat itt előttem főbe lőni?~A márkinő
276 Mas| Benjámint egész „èclat”-val itt fogják el az ön páholyában,
277 Mas| terád vártam. Nem hagyhattam itt Blankát, míg te meg nem
278 Mas| hidegen, komolyan: – Legyen ön itt. – Én adok önnek munkát. –
279 Mas| visszatérne és én nem volnék már itt, hogy kezedet könnyeimmel
280 Mas| kellett a rendőrségnél, hogy itt van.~A magyar főváros abban
281 Mas| megvigasztalta. Nem fog itt maradni. Tovább kell mennie
282 Mas| fúj beléjük rossz lelket.~Itt már keserves panaszra fogta
283 Mas| Megvigasztalták. Nem is fog itt maradni, tovább menesztetik.
284 Mas| minél előbb megházasodjék. Itt már szépen megélhet.~Vajdár
285 Mas| ajtó nyitva szokott lenni. Itt nincsenek tolvajok.~A címerterem
286 Mas| ha tudnád, hogy ordítanak itt a fejemben Cerberus kutyafejei!
287 Mas| Ne mondd senkinek, hogy itt vagyok. – Ez a kerti szoba
288 Mas| amelyik fölvette. Ne akarj itt tartani. Gyászcsinálásnak,
289 Mas| Felém ne jöjj – halál van itt!~S az arcát az iratok felé
290 Mas| eljárás tárgya lettem. (Itt még nevetett is kínra torzult
291 Mas| kínra torzult arccal.) Ha itt temetnek el, téged fognak
292 Jeg| örömnek és kétségbeesésnek. Itt egy elveszettnek hitt szorítá
293 Jeg| megindultunk Vinc felé. Itt a lesben álló oláhok megrohanták
294 Jeg| lovasok közelítettek felénk.~Itt a Fekete Könyv szerzője
295 Jeg| ellentáboron keresztültörniök.~Itt esett el egy lovas őrmester,
|