Part
1 Els| triviális történet. Az ideál, a szép hölgy nagy veszélybe keveredik,
2 Els| átellenes válasza.~Pedig a szép útitársné felfohászkodására
3 Els| arcából kivenni. Azok a szép, őszinte kék szemek olyan
4 Els| ezt a koronát viselni? A szép szoborarc, mely nem tud
5 Els| kívánja ön egy hitvestől?~A szép hölgy tűzbe jött már.~Az
6 Els| vele, ha ezt kívánnám.~A szép szobor arcán annyi változás
7 Els| összehúzódtak.~A vitatkozó szép hölgy pedig el volt szánva
8 Els| kiengesztelni látszott a szép asszonyt győzelme érzetében,
9 Els| nem sértett meg senkit.~A szép hölgy aztán találgatta magában,
10 Els| érdekelten, s most már a szép szobor is egész teljében
11 Els| teljében felé fordítá arcát, s szép ajkai, mint egy feslő rózsa,
12 Els| terjeszkednek, de nem is engednek.~A szép szobor ismét arca elé vonta
13 Els| Mi ez egy ezerholdas szép egyforma búzavetéshez?” –
14 Els| Hát szóltam én egy szót? A szép vidékről beszéltem. No,
15 Els| hát beszéljünk inkább a szép asszonyokról. Te nem is
16 Els| esküvőre ment, akkor is a szép Cyrene kötötte csokorra
17 Els| egy gazdag úr egy ritka szép paripát, egy drága szobrot;
18 Els| régi barátnéjával; de a szép Cyrene valaki által nagyon
19 Els| volt az ára annak, hogy a szép Cyrene ismét kegyébe fogadja
20 Els| foglalni a változásnál.~A szép szobor arca némi nyugtalanságot
21 Els| fiatal ember veszedelmesen szép alak volt; gesztenyeszín
22 Els| hercegnő ingerülten.~Mire a szép férfi mosolygó impertinenciával
23 Els| alássan.”~Amiért aztán a szép dandy részéről egy gúnymosoly,
24 Els| gúnymosoly, a szőke hölgy szép szemeiből pedig egy ezerágú
25 Els| Adorjántól.~– Erre egy igen szép dalban felel meg Fra Diavolo –
26 Els| Szerencséje, hogy Manassé barátom szép udvarias felszólítására
27 Els| pedig azalatt előresietünk a szép hegyeken át. – A hercegnő
28 Els| hegyeken át. – A hercegnő szép arcát gyermeteg öröm kezdte
29 Els| kezünkben elbírunk; ahol egy szép sziklát találunk vízeséssel,
30 Els| Annám! Ő is hitt e csábító szép szemeknek. Esküvőjükre minden
31 Els| mint Japánnak, és vannak szép lányai, mint Circassiának;
32 Els| emléke. – Tehát a torockói szép leányok tündérbájainak titka
33 Els| miért nem megy ön abba a szép völgyhazába, ha úgy szereti
34 Els| foga közé szorítá, amin a szép Dormándyné minden félelme
35 Els| szokás ebben az – átkozott szép Olaszországban.~– Azt nem
36 Els| sehol. Hol tehették ezt?~A szép Dormándyné arca olyan piros
37 Els| hevít, a másik hűsít – s a szép hölgynek nem volt bátorsága
38 Els| Tudta ez már azt is, hogy a szép hercegnő két hónap múlva
39 Els| szobából. Csókolta a kezeiket a szép asszonyoknak, akiknek a
40 Els| díszítve.~Azért siess, siess, szép hölgy! Meg ne állj Rafael
41 Els| bambinóhoz, s elmondá nekik a szép legendákat, amik a két szoborhoz
42 Els| válogatni, hol használ a szép szó, hol az erélyes tiltakozás;
43 Els| Gábor úr arcára, hanem a szép Dormándynééra, amiért az
44 Els| napján. Igaz, hogy egy olyan szép diák levelet írtam őszentségének,
45 Els| keresztül, hogy érzi magát. A szép hölgy azt felelte neki nyögdécselő
46 Els| közönség részéről.~Blanka szép volt, de az a perc, melyben
47 Els| kiderült, már föl is kelt a szép asszony, és felöltözött,
48 Els| annak, aki most belépett. A szép Dormándyné volt. A kíváncsiság
49 Els| volt ott; most megmaradt a szép karperece, amit bizonyosan
50 Els| Gábor úr azzal igyekezett a szép Dormándyné duzzogását kiengesztelni,
51 Els| miért „őt”?~– Jaj, lelkem, szép nagysád; ne kívánja ezt
52 Els| Azonban hát az egész ügyvédi szép tervem egy nagy akadályba
53 Els| őszentsége kihallgatáson.~A szép szőke hölgy egészen meg
54 Els| hogy mondom én el azt a szép latin orációt, amiért egész
55 Els| közül néhányan ráismernek a szép hercegnőre, s a suttogás
56 Els| elfogulástól, láza volt: szép arca égett; mentől előbbre
57 Els| aplombbal.~A herceg most is igen szép ember volt; csak a fehér
58 Els| szemöldei még egész feketék; szép metszésű ajkain örök mosoly.
59 Els| le fogja festeni, s igen szép kép lesz; s ha az ellenség
60 Els| méh jár-e körülötte, vagy szép asszony, mikor fest.~Egyszerű
61 Els| hívatta: újra öltözött. Szép akart lenni. Azaz, hogy
62 Els| lenni. Azaz, hogy másformán szép, mint eddig.~S valóban,
63 Els| magát az étkezésben.~A „szép” ifjú belépett.~A helyzet,
64 Els| ember mind hámozni, igen szép időközt be lehet tölteni.~
65 Els| elfoghassam, mikor feljön.~A szép holdvilág azonban még nem
66 Els| olyan halálosan talált?~A szép, mosolygó férfiarc hogy
67 Els| tréfából azt mondta Blanka a szép Dormándynénak:~– Te még
68 Els| Te még meghódítasz valami szép ifjú olaszt, s az elrabol
69 Els| zűrzavarosabb lett.~Itt maradni a szép Rómában is kín volt már;
70 Els| egyedül.~Lelki barátnéja, a szép özvegy Dormándyné az ítélet
71 Els| akarta a száján kiejteni a „Szép Cyrene” gúnynevét.)~– Bizony,
72 Els| gyilkolni, ebből milyen szép politikai kapitálist lehetne
73 Els| ahogy jobban ismernek: „a szép Cyrene”. Ma még betörő vagyok
74 Els| veszedelmes hamisítványokat.~A szép Cyrene oly tekintetet vetett
75 Els| elhalványodott a rémülettől. A szép Cyrene ne vette volna azt
76 Els| csak a fulladozást érzi.~A szép Cyrene engedett magának
77 Els| kalimpázó fillentyűkkel.~A szép Cyrene a feje fölé tette
78 Els| hogy soha azon keresztül a szép Cyrene őhozzá be ne jöhessen,
79 Els| útját nem állta volna.~A szép Cyrene Manasséról is tud
80 Els| embermagasságú nyíláson belépett a szép Cyrene. Ezúttal látogatáshoz
81 Els| illenék önre, aki olyan szép piros. Énrám meg a Blanka
82 Els| csak nem kérem. Köszönöm, szép „Rozina”! – Tehát a kulcsért
83 Els| jó megmutatni valamit.~A szép Cyrene nagy füstgomolyt
84 Els| Megtartja játszótársnak.~A szép Cyrene összecsapta az albumot,
85 Els| dehogy! – csattant fel a szép Cyrene. – Inkább olyan kedvem
86 Els| amit azokban az években a szép Ceritto oly nevezetessé
87 Els| didergő embertömegekkel.~A szép Cyrene nevetett, gyönyörű
88 Els| talál. S ezt tanította a szép Cyrene Blankának.~S ez a
89 Els| volt egy jó is, amint a szép Cyrene-tót tanult; az, hogy
90 Els| felőle, hogy elmegy-e a szép Cyrene meghívására, vagy
91 Els| világon, aki azt izeni vissza szép Cyrenenek, hogy „Ha az egész
92 Els| Adorján Manassé nem megy el a szép Cyrene álarcos báljába?~
93 Els| a mögötte álló alakot. A szép Cyrene volt az. Szétbomlott
94 Els| csigalépcsőt. Ez is egy szép asszony furfangos találmánya,
95 Els| mártírjaivá – a szent ügynek.~A szép Cyrene szemében olyan tűz
96 Els| sakál szikráztat a hozzárúgó szép cebra felé. Valami kegyetlen
97 Els| még.~Igaz! Hiszen még a szép Cyrene is hátra van. Ki
98 Els| lenne az ő társa más?~A szép Cyrene a háziasszony. Neki
99 Els| üregből az utolsó alak. A szép Cyrene.~Megáll a kandalló
100 Els| utolérjük őket!~– Legalább szép haláluk lesz!~E csel által
101 Els| bízni senkiben! Itt van ez a szép vastag talpú cipő, jó erős
102 Els| Ne féljen, hercegasszony!~Szép, ércteljes férfihangon mondta.
103 Els| úgy tetszik, hogy nagyon szép ez a polgártársné szobaleánynak –
104 Els| veresképű –, ha ez nem a szép „condannata”.~– Eredj, bolond! –
105 Els| megragadó egy kép: a nagy és a szép bámulatos összhangban vannak
106 Mas| Hiába vettem volna leckét a szép Cyrene-től hét nap egymás
107 Mas| hogy mire tanított engem a szép Cyrene: „Ha tudnád, hogy
108 Mas| Ha tudnád, hogy milyen szép a világ; dehogy hagynád
109 Mas| többé más, csak az, amit a szép Cyrene mondott, vagy amit
110 Mas| bírom ki. S hogy te ezt a szép kis drága bajuszodat levágd,
111 Mas| uraságoknak a tűzhely mellett és szép lobogó tüzet; melyet azok
112 Mas| megtanítá őt a kecskét megfejni. Szép tudomány az egy asszonynak,
113 Mas| Szatmár vármegyében. Ami elég szép levegőváltoztatás. A maga
114 Mas| akárkinek, akinek tetszik.~E szép énekszó mellett azt is megtudta
115 Mas| lopózik be ide a vendég.~A szép Marie szobájában nappal
116 Mas| komor hangulatot növelni. A szép hölgy egy causeuse-ön hevert,
117 Mas| gyorsan elpárologjon.~A szép úrnő már tudta, hogy ki
118 Mas| Marie! Ön szenved?~A szép szőke hölgy e csóktól is
119 Mas| kárhozat tüzében égni! Ezt a szép, mosolygó arcot. Eddigi
120 Mas| kissé toleránsabb lenni.~A szép Marie imára kulcsolt kezei
121 Mas| aztán szelíden, s leült a szép szőke mellé. – Tudja ön,
122 Mas| nem nyúlt hozzá többet.~A szép úrnő végignyúlt a kereveten,
123 Mas| várjon ott rám.~– Nagyon szép. Áron nem adott levelet
124 Mas| Azt a parkot valamikor a szép Marie nagyatyja ültette,
125 Mas| ennivalót kapni. Az idő igen szép volt. A verőfényes ősz egész
126 Mas| ingyen nem tanulták be a szép menyasszony-fogadó verset.~
127 Mas| abban ugyan lesz ám módja a szép ángyikának, olyan helyen
128 Mas| Ott van ám gyönyörűséges szép virágos kert! Meg a híres
129 Mas| huszár vagy te, ha még a szép asszonyon se akad meg a
130 Mas| odament hozzá; beszélt neki a szép csillagos égről, megcsókolta
131 Mas| kezdtek kigyúlni.~– Milyen szép! – mondá Blanka hátratekintve.
132 Mas| A házigazdának volt egy szép leánya. Éppen olyan magas,
133 Mas| leányt, s megcsókolta annak a szép arcát.~A házigazda nagy
134 Mas| találta ebben az utazásban. A szép zöld mező lepve volt már
135 Mas| bátya kiteríté az Isten adta szép zöld abroszra az útitáska
136 Mas| Blanka örömében tapsolt a szép tüneménynek. Azt mondta,
137 Mas| verébnél.~– Látod pedig, most szép darab pénzt szerezhetnél;
138 Mas| szerezhetnél; elég lenne a szép Rebekának „keszubbára”,
139 Mas| Nézd, kicsinyem, milyen szép madár repül ott!”, s abbahagyja;
140 Mas| borítja virág és gyümölcs a szép bokrot. Valódi nemzetiszínű
141 Mas| És aztán nem mert arról a szép bokorról egy ágat letörni
142 Mas| kését a bekecs zsebéből, s szép figyelmesen metszette le
143 Mas| ejthette meg. Belebolondult a szép Rozáliba, a tordai mézesbábsütő
144 Mas| malacpecsenye-sütőnek a fia. A szép Rozáli mégsem sajnálta Balyika
145 Mas| tatároknál volt vele, ott Blanka szép csendesen elszunnyadt.~–
146 Mas| éjfél, meg is virradhatott a szép piros hajnal; ő ugyan föl
147 Mas| elegyengesse. Az ám a gyönyörűséges szép barlang, édes mézem!~Áron
148 Mas| levegőre. – Nézd, milyen szép kék az ég, galambkám!~–
149 Mas| Te az imént egy olyan szép zsolozsmát énekeltél itten.~–
150 Mas| Eljátszom neked rajta egy szép nótát.~S szegény öreg fölkapaszkodott
151 Mas| felsóhajtva: „Istenem! Beh szép!”~Egy óriási bérctömeg,
152 Mas| A késő őszi vetés táblái szép zöld keretet képeznek a
153 Mas| fogva szakadatlanul. Annál a szép koronás fűzfákból képzett
154 Mas| forgácsokat használt hozzá – igen szép tószt volt.~Mire az áldomások
155 Mas| vérét megfagyasztja. Egy szép, eszményi férfiarc. Az ecset,
156 Mas| kezét térdei közé szorító. Szép, göndör fürtei, mint a gyászfűz
157 Mas| embert. Eszébe jutott a szép Cyrene, s összehasonlítást
158 Mas| Egyedüli látogatója a csábító szép kísértet, a vetélytársnő,
159 Mas| állhatta meg, hogy egy ilyen szép menyasszonyt templom után
160 Mas| látod, Salométól sem volt szép, hogy apjától, Heródestől,
161 Mas| főnemes volt. Keze által a szép Cyrene-ből valóságos márkinő
162 Mas| felköltözött Bécsbe, s a szép márkinő is egyidejűleg a
163 Mas| fesztelenségével szemközt.~A szép márkinő elég érzékkel bírt
164 Mas| látják meg.~A sorba állított szép élő kariatidák mindenfelé
165 Mas| mestere bemutatja őket a szép élő szobroknak, s azok egyenként
166 Mas| sima parketten – csak a szép Cyrene-ért nem jön senki.
167 Mas| a táncoszlop alakul; a szép Cyrene megint ott marad,
168 Mas| Ekkor egy festőmintának való szép ifjú alak válik ki a tétlen
169 Mas| szerencsében részesülni, hogy a szép úrhölggyel egy chassé croisé-t
170 Mas| fogva rabja volt Vajdár a szép Cyrene-nek.~A francia négyes
171 Mas| Cagliari hercegnő találkozott a szép Cyrene-nel, csak a legyezőjét
172 Mas| között az, akit a világ a „szép Cyrene” névvel tisztel meg,
173 Mas| bizony megtetszett az a szép világ, s visszaküldi koporsóját
174 Mas| Ameddig Istennek tetszik.~A szép Cyrene közel simult hozzá,
175 Mas| hasztalan küzdenek, akkor egy szép este bezárkóznak egy szobába,
176 Mas| egy szobába, s reggel mint szép halottakat találják meg
177 Mas| a kérdésre, hogy vajon a szép Cyrene több-e rá nézve,
178 Mas| több-e rá nézve, mint egy szép játékszer.~– Rosina, esküszöm
179 Mas| hízelgőn fonva karját a szép hölgy vállai körül.~– Uram;
180 Mas| babonákban. Nem szerette, ha egy szép hölgy halálról beszél előtte.~–
181 Mas| csak gondolok – szólt a szép Cyrene. – S lehet, hogy
182 Mas| emelkedének ki eléje.~A szép Cyrene vette észre a hatást,
183 Mas| mosollyal dűlt oda a vállára a szép hölgy, s bársonyujjaival
184 Mas| egyszerre villogni kezdtek a szép hölgy bágyatag szemei. –
185 Mas| jeleneteiről, mikben egy szép, virágzó bányaváros népe
186 Mas| valóságos regény! – mondá a szép Cyrene.~De még milyen regény!~
187 Mas| vagy németek; de urak).~S a szép Cyrene (most majd azt írtam: „
188 Mas| hátán a borzadás, még ha a szép Cyrene-nel szemközt ül is.~–
189 Mas| tán? Kiszáradt a torkod!~A szép hölgy maga hoz neki egy
190 Mas| a fölséges cézáron!~S a szép Cyrene ereiben is római
191 Mas| éljen, ha el van temetve.~A szép Cyrene annyira meg volt
192 Mas| valósággal kis kutyája a szép Cyrene-nek. A delnő hátravetve
193 Mas| Ah! Végre hát Manassé!~A szép hölgynek összeszorított
194 Mas| Olaszországból jött, egy szép hölgyet kísérve, aki menyasszonya.~–
195 Mas| szobát.~Mint egy felbőszített szép nőtigris, úgy szökött fel
196 Mas| kedélyhangulatra bírni a gyönyörűséges szép fúriát, s kapott tőle a
197 Mas| négyszemközött adott pofonért, ha szép hölgy adja, nem haragszunk.
198 Mas| Benjámin mozdulatlanul állt a szép dühöngő előtt. Az kezébe
199 Mas| gyönyörittas örömmel… Ah! Pokol!~A szép hölgy indulatosan dobbantott
200 Mas| Vajdár nem szólt semmit.~A szép Cyrene látta, hogy ez olyan
201 Mas| aminek meghódol – a nő!~A szép Cyrene-ben abból is volt.~
202 Mas| szólt Benjámin –, hogy a szép Blanka e percben halva fekszik.~
203 Mas| egyszerre, mint a jég. No, ez szép mulatság volt ma! A végét
204 Mas| azt, hogy a hazahozandó szép hulla még most piros arccal
205 Mas| halálhírével fog menni a szép Cyrene-hez; milyen lesz
206 Mas| utasítva volt. Beléptekor a szép Cyrene azzal foglalatoskodott,
207 Mas| kíváncsi Semele szörnyethalt!~A szép Cyrene ijedtében két felemelt
208 Mas| közben jéghideg kezét a szép hölgy lepletlen vállára
209 Mas| mosolyogni fog. – Ön elragadó szép!~– Megbocsát-e? – ismétlé,
210 Mas| veresre sírni a szemeit!~A szép hölgy nevetni kezdett, s
211 Mas| asszony azt – akit szeret.~(A szép Cyrene engesztelő csókkal
212 Mas| előttem lenni a tengernél? Szép játék ez, és igen nagyban
213 Mas| ezután lakjunk egyben!”~A szép Cyrene felkacagott; oly
214 Mas| földönfutókká teszem.~A szép Cyrene kacagott, mintha
215 Mas| azt mondta róluk: „Milyen szép egy pár!”… És meg kell halni
216 Mas| nagyobb bizonyságul egy szép selyemkendőt, a másik meg
217 Mas| menyasszonyt veszik körül, szép biztató nótákat énekelnek
218 Mas| szeretett a Blanka néni szép köntöséhez ragaszkodni,
219 Mas| el tőle senki.~– Ha az én szép ángyikám, rubintom kívánja –
220 Mas| tartozom valamivel. Azzal a szép, nagyon szép meghívással,
221 Mas| valamivel. Azzal a szép, nagyon szép meghívással, amit hozzám
222 Mas| utolsót énekeltek, a gyermekek szép csendben, az asszonynép
223 Mas| és zavart ne csináljanak. Szép trombitaszóval adjanak jelt
224 Mas| veszélyt. Neki csak örömekről, szép reményekről beszéltek; de
225 Mas| visszajött azzal a szóval, hogy szép csillagos éj van; a Göncöl
226 Mas| felkanyargó sziklaösvényen egy szép májusi délután Blanka, Anna,
227 Mas| hagynám ám ezeket a mi gyönge szép leányainkat, ártatlan magzatainkat
228 Mas| ez az egész világ olyan szép lesz: az ekevas és az ásó.~–
229 Mas| és az ásó.~– Ha én ezt a szép képet le tudnám festeni! –
230 Mas| innen nézni, mikor ez a mi szép paradicsomunk lángba borul –
231 Mas| gondolattól az asszony.~Szép verőfényes délután volt.
232 Mas| magasból alávesse magát a szép, mosolygó paradicsomba,
233 Mas| le a kőre, és pingáld a szép kilátást. Neked nem mutatom
234 Mas| találhassák belőle, melyik szép Cajának fedte az egykor
235 Mas| neked. Nem kár érted. Olyan szép, hatalmas termeted van.
236 Mas| Rúgj meg hát, no! Ugyan szép lesz. Bizony, ha én lettem
237 Mas| hiénaarc volt az, eszményi szép vonásokba költözve.)~– Frázis! –
238 Mas| lehetett látni a mezőn. Szép kivilágítás volt! Az Isten
239 Mas| írtak; ketten egy papírra; szép, jó szívvel teljes levelet.
240 Mas| a neve a húgodnak. Az a szép ember, aki ezt nekem adta,
241 Mas| tárgyak között. – Tehát az a szép, délceg ifjú, aki nekem
242 Mas| tegyük azt, amit az a szép leány mondott. Te eredj
243 Mas| rögtön abbahagyta. – „De szép templom lesz belőle!” –
244 Mas| ellenfélre, kinek egykor oly szép, daliás arcát a testi kín
245 Mas| ha te elpatkolsz, neked szép fiatal feleséged van, mindjárt
246 Mas| amint az meglátta ezt a szép deli ifjút, egyszerre vége
247 Mas| s arra Manassé fogta a szép menyecskét, s azt bizony
248 Mas| A torockói népnek aztán szép fehér kenyere van, aminél
249 Mas| kezet szorított vele azzal a szép férfiarcával szemébe mosolyogva,
250 Mas| négyezer vaskenyérre.~A szép kis paradicsomvölgy alól
251 Mas| megcsókolni. – Csókolom a szép kezeit.~Blanka pedig elvonta
252 Mas| munkásai jöttek hozzá azzal a szép zsolozsmával, hogy amíg
253 Mas| színház után ellátogat a szép márkinőhöz, s ott tölt néhány
254 Mas| rajta a fiatal látogató. A szép hölgy karjába fűzi karját,
255 Mas| kacagnak, dévajkodnak, a szép hölgy körültekint; be van-e
256 Mas| lefolyó tragédiát. Nem olyan szép az, mint a hősköltemények
257 Mas| haláljajgatása.~Ha ebben a szép nagy kertben egy csendes
258 Mas| halmának említenek.~Gyönyörű szép regényes halom; teleültetve
259 Mas| szárnyvezető; az első sorban állt. Szép, délceg alak volt. S az
260 Mas| új látogatók üdvözlésére.~Szép útja van a dicsőségnek,
261 Mas| hírhedett ember felé fordító szép, daliás férfiarcát, azzal
262 Mas| is kivonult eléje, s az szép bandérium; felmegy hatvan
263 Mas| csapat élén egy gyönyörű szép, erőteljes fiú hozta a zászlót,
264 Mas| hozzá volna nőve.~– Ki ez a szép fiú? – kérdé Manassé Blankától.~
265 Mas| szerződések köttettek, a szép, mosolygó Antinous-alak,
266 Mas| megszerették Bécset.~Egy szép reggel aztán Vajdár meghívást
267 Mas| folyosójára, melyen keresztül a szép Cyrene öltözőszobájáig lehetett
268 Mas| ismeretes operadallammal.~– „A szép Cyrene nem akar engem elfogadni!” –
269 Mas| bejött a páholyába, mikor az szép jó estét kívánt neki.~A
270 Mas| Add ide azt a kulcsot.~A szép Cyrene úgy tett, mint akit
271 Mas| szerelmesen nézett reá. Ez a szép tekintet tele volt aqua
272 Mas| nyújtott kezet, s eltávozott.~A szép Cyrene, kihajolt páholyából,
273 Mas| színháznak már régóta vége. A szép Cyrene, ha az utolsó dobütést
274 Mas| a zsebébe.~Tehát adieu, szép Cyrene, örökre!~Még az íróasztal
275 Mas| elindulni.~ ~Hát a szép Cyrene hova tűnt? Minő előbbvaló
276 Mas| disznók közé menjek!”~A szép Cyrene a színházból az inasát
277 Mas| szeretném még egyszer látni a szép napfelköltét.~És még egyszer
278 Mas| embernek! S hozzá még milyen szép város! Milyen gyönyörű leányok!
279 Mas| mosta őt.~ ~Csak a szép Cyrene tudta, mikor meghallá,
280 Jeg| Eszter a nagyváradi főrabbi szép leánya, kibe Pécsi beleszeretett,
281 Jeg| prófétai alakot csinált a szép zsidó nőből, kinek csaknem
282 Jeg| ban) hírhedetté lett alak. Szép fiatal nejét megölte gyermekei
|