Part
1 Els| karját, s haragosan mondott neki valamit először németül,
2 Els| úrhölgy azt mondta volna neki, hogy íme, itt van egy szkarabeusz
3 Els| akart a gondviselés ellen. Neki sehogy sem tetszett a maga
4 Els| egyenruhában. Az utas elkezdte neki magyarázni a dolgot. Ő már
5 Els| s éppen úgy nem felelt neki rá semmit, mint ahogy az
6 Els| még ezt sem köszönte meg neki, hanem ehelyett bosszúsan
7 Els| kényelmetlennel, amit egy férfi ajánl neki – szabad akaratból.~A hölgy
8 Els| különállásért aztán megvannak neki a maga társadalmi hátrányai,
9 Els| társadalmi hátrányai, s ha neki tetszik azokat a hitéért
10 Els| Nagyobb bajt okoztál neki. Azon fog töprenkedni, hogy
11 Els| a levegőt, s azt mondja neki: „teneked nem szabad többé
12 Els| semmi sem vár rá többé; neki is megmondták azt, hogy: „
13 Els| protestánssá, s akkor nem parancsol neki a római szentszék.~– Servus
14 Els| bosszúsan hátat fordított neki, s kidugta fejét a kocsi
15 Els| pasasérnál; még azt mondta neki, hogy alázszolgája! S aztán
16 Els| csússzék a lábaihoz.~Mi adja neki ezt a hatalmat? Azt jó volna
17 Els| rossz szellem azt mondá neki: „Hiába sietsz Rómába, ott
18 Els| felnyíltak, s akkor úgy tetszett neki, mintha az, aki vele szemközt
19 Els| feleségét meglátta. S a herceg neki ura volt. Mint titkár szolgált
20 Els| nem bánja, ha annak, ami neki élvezet, mások keserve lesz
21 Els| A hercegnő annyira hitt neki, hogy megkóstolta a tűzitalt.
22 Els| még egy pohárkával töltött neki; azt állítva, hogy az első
23 Els| amit még Bécsben feldiktált neki a vendéglős.~Tudniillik,
24 Els| istenek vannak eltemetve, ahol neki is lesz helye elrejteni
25 Els| maître d’hôtelt; elmondta neki, hogy szerezzen hármuk számára
26 Els| mondám; s aztán elpanaszoltam neki, hogy a nagyhéti ünnepélyekre
27 Els| te bűvész vagy!” – mondám neki elbámulva. – Mire ő azt
28 Els| közeledjék.~És ő még segít neki a menekülésben!~Blanka úgy
29 Els| S hogyan hálálta ön meg neki ezt a szívességet? – kérdé
30 Els| édes ellenfelem – mondék neki –, ha már ennyi szívességet
31 Els| Érdekes újságot is hozott neki, amit megtudnia szükséges
32 Els| akkor oly gyémántot fog neki megszerezni, aminél fényesebb
33 Els| markába kent lírával. Sikerült neki elvégre a legjobb szegletek
34 Els| gondos figyelem tetszett neki.~A „tenebre” (a sötétség
35 Els| amiért az szeretett volna neki – egy töviskoszorút nyomni
36 Els| bíbornokok egyike adja meg neki a nép előtt a feloldást.~
37 Els| Új erőt nyertem – felelé neki Blanka.~És akkor forrón,
38 Els| elmúlnék, csak azt mondanám neki, hogy doktort hozok. Nagyon
39 Els| A szép hölgy azt felelte neki nyögdécselő hangon, hogy
40 Els| nem mehet el a parádéra.~Neki csak parádé volt az: a kérges
41 Els| csodaerővel ruházott fel. Ami neki csak latin flosculos volt,
42 Els| betűbe ülne bele; hanem neki magának már csak egy arasznyi
43 Els| a pálmalevél annyi volt neki, mint egy egész, fejére
44 Els| húsvéti emlékvirágokat, amihez neki szabadalma volt. Ez a karperecet
45 Els| étterembe levezette, azt monda neki:~– Ez a mai nap eseménye
46 Els| kedvező ítéletet kapjon, neki kellene a herceg ellen oly
47 Els| hogy én meg nem csókolom neki a papucsát, ha azt a Vatikán
48 Els| őszentségét. – Mondd meg neki, hogy én voltam az, aki
49 Els| kóspallagival szolgálok neki.~A diakónusnak dolga volt,
50 Els| belőle eszébe, s úgy tetszett neki, mintha harminchárom kard
51 Els| ismeretséget. Finom érzéke megsúgta neki, hogy egy ifjú nő, aki férjétől
52 Els| az Antoniusok cirkuszát, neki fel kell sietni a Lateránba,
53 Els| kereszteket ragaszt, s úgy indul neki a Pónak. Őszentsége rosszkedvű.
54 Els| Természetesen felül került neki: fölhágott a magasra, onnan
55 Els| hercegnőnek, mennyire lehetetlen neki saját helyismerete után
56 Els| közé kerüljön – türkőzék neki Gábor úr. Hanem aztán fejcsóválva
57 Els| arra kéri, hogy mondjon neki egy órát, melyben meglátogathassa.
58 Els| sokkal több fájdalmat okozott neki ez az ember, minthogy ezt
59 Els| hercegnő kimentette magát, hogy neki szédülést okoz, ha sötét
60 Els| nem féli a hontalanságot: neki minden föld hazája; az nem
61 Els| földön! Alkotásához nem kell neki senki segítsége; nem kell
62 Els| az festőállványul volna neki odarendelve.~A művész nem
63 Els| Azonban hát, mi joga van neki bosszút állni Blankáért
64 Els| embert a helyéről. S mi neki Blanka? Egy álomkép! – És
65 Els| szavadat!”, nem felelné azt neki: „Csak hangos lélegzetroham
66 Els| ön retteg, akkor felelje neki ezt: „Köztem és ön között
67 Els| mint ha segített volna neki más – úgyhogy ezalatt az
68 Els| visszahőkölt. Akkor aztán megmutatá neki a tenyerében összegyöngyölített
69 Els| gömbölyűséget kölcsönzött neki, s maga az arcszíne is más
70 Els| ennek a kaccsnak. Elég volt neki azt tudni, hogy ilyen van. „
71 Els| elmulasztott. – Rendkívül ízlettek neki az ínyencségek.~Mikor javában
72 Els| legyen olyan jó, csengessen neki. –Azután látogatójához fordult: –
73 Els| megint igen jó oka volt neki; miután őt magát meg a saját
74 Els| Ön ismeri a herceget. Neki több szeszélye van, mint
75 Els| mondani a hercegnő, hogy neki azt a feladatot teljesíteni
76 Els| Mikor már minden meg volt neki magyarázva, akkor elővette
77 Els| álló arcára, megmagyarázta neki a többit.~Ez a szépsége
78 Els| az a másik férfi mondott neki – soha többet nem fogja
79 Els| férjhezmenés meg lett tiltva neki, kellett gondoskodni a bírónak
80 Els| kísérthetné többé. De meghagyták neki az egész világot, úgy, ahogy
81 Els| az orvos azt tanácsolta neki, hogy jó volna levegőt változtatni.
82 Els| Rómában; Blanka mit bánta azt. Neki még hazát sem lehetett szeretni.
83 Els| könyörögnöm.~– Ah, a kis pogány! Neki nincs leimádkozni való bűne!
84 Els| panaszkodni megy, ott azt mondják neki, hogy így van az jól. Ha
85 Els| hírlapot, akkor meg kellett neki abban nyugodnia, hogy aki
86 Els| rabló és gyújtogató.~És neki nem szabad elhagynia Rómát.
87 Els| sugárzó gömbölyűséget ád neki; s a kék szemek tele tűzzel
88 Els| szemeivel a beszélőre. Kezdett neki hinni.~– Az pedig való volt.
89 Els| hogy én is segítettem benne neki, másfelől a nagy Ciceruacchio
90 Els| ragadós. Blanka nem állhatott neki ellent.~– És most mienk
91 Els| osztályosát, s minthogy ez neki mulatságot okoz, keresztüldobja
92 Els| kergette el. Nem tartozik-e neki hálával ezért – valaki?~
93 Els| vele, s a kulcsot elhozta neki, hogy alávaló meglepetés
94 Els| szemérme azt súgta, hogy neki az ilyen lénytől, minél
95 Els| Abban a percben felelt neki Sappho.~S néhány pillanat
96 Els| Csiklandotta az. Nevetett neki. S a nevető nő nem tud ellentállni.~–
97 Els| negyven ember közül egyedül neki dobbanna nagyot a szíve,
98 Els| feküdtek a szívén.~Pedig hiszen neki az már nem is hazája többé.
99 Els| befogva a kapu alatt.~De neki nem volt többé elég kedélynyugalma
100 Els| tisztelettel, se barátsággal. – Neki se adtak ebből semmit.~Eszébe
101 Els| tüzet.~– De, jó lesz – mondá neki Blanka.~– Cudar világ van
102 Els| odakünn – mondá a cseléd, s neki is kék volt az orra. A hidegtől
103 Els| ott ma vigalom van, s hogy neki is ott kellene lenni.~–
104 Els| közelíteni.~S most éljent ordít neki az egész sokaság, s egy
105 Els| mikor odaér, kezét nyújtja neki; odavonja őt magához, és
106 Els| hallgatta.~S aztán úgy tetszett neki, mintha abban a csendben
107 Els| leskelődött kifelé.~Meg lehet azt neki bocsátani. Volt, akire lessen!~
108 Els| szép Cyrene a háziasszony. Neki utoljára illik maradni.
109 Els| Venus-alak, s ezt súgá oda neki:~– Jól imádkoztatok a ti
110 Els| fejével csaknem előgetett neki.~És Blanka arra gondolt,
111 Els| Milyen festői tanulmány volna neki e két táncoló pár!~Egyszer
112 Els| ellenségért őrajta állnak bosszút.~Neki el kell menekülnie a palotából,
113 Els| Rómát elhagyja mindenáron. Neki nincsenek sem ágyúi, sem
114 Els| világot tartó oszlopokat; neki csak könnyei vannak, és
115 Els| hanem csak a ladronaia.~S neki tudnia kell azt, hogy őt
116 Els| vont. – Azt mondta, hogy neki és párthíveinek semmi befolyásuk
117 Els| ismerném! Az éjjel adtunk neki macskazenét.~– No, hát oda
118 Els| kocsijához.~– Sssssss! – mondá neki a bérkocsis. – Törölje le
119 Els| elő sem adta az ő kérelmét neki, és így nem is válaszolhatott
120 Els| másikra; utoljára megmondták neki, hogy őszentsége ma nem
121 Els| De amikor és ahol kell neki lenni, akkor és ott fog
122 Els| jó szíve van, azt mondta neki:~– Ne féljen, hercegasszony!~
123 Els| aztán csak a kezét nyújtá neki.~– A kapun nem bocsátott
124 Els| Blanka a hírlapot mutatva neki, melyben az ellene célzott
125 Els| rebegé Blanka, s odanyújtá neki a kezét megcsókolni.~
126 Els| néz ki e bérszolga mezből.~Neki csak a hölggyel van dolga.~–
127 Mas| engem!” Ha azt mondta volna neki: „Maradj nálam!”, ott maradt
128 Mas| kezét, akkor azt mondja neki: „Ez a férfi a te férjed,
129 Mas| a szellemek megmaradnak neki. A szentek, a dicsőültek
130 Mas| fölött. Azután elmondott neki egy pár rémséges történetet,
131 Mas| elalunni. Visszafeleselt neki. Embertől nem érthető nyelven.
132 Mas| utoljára is „az okosabb enged”. Neki kellett elhallgatni. „Róre
133 Mas| megy a dolog, azt mondta neki: „Próbáld meg, pajtás, elénekelni,
134 Mas| volt annak, mint a feje.~És neki most ennél a háznál kell
135 Mas| ember volna.~– Azt írtam neki benne, hogy jöjjön elém
136 Mas| volt, előkelő. Hódoltak neki. Futottak előtte, utána;
137 Mas| keresték, alkalmatlankodtak neki hízelgéseikkel. Most, hogy
138 Mas| megszégyeníti az a gondolat, hogy neki ez embernek házánál kell
139 Mas| szépen süt a holdvilág – súgá neki. – Gyönyörű éjszaka lesz.
140 Mas| vadászkalandokat mondott neki a medvéről, mik az erdők
141 Mas| sejtelemteljesen nyújtá neki kezét.~– Ne félj, nem halok
142 Mas| tűzhely mellé, s segített neki. A kufárné is részese volt
143 Mas| fenyőszál vezet keresztül. Neki nem szabad az örvénybe lenézni.~–
144 Mas| otthon” utáni vágy súgta neki is, hogy sietni kell. S
145 Mas| Manassé odament hozzá; beszélt neki a szép csillagos égről,
146 Mas| Blanka.~– Semmi baj – felelt neki Áron. – A domnule azt mondja,
147 Mas| adományt. Gondolta, most már neki is gazdaságot kell majd
148 Mas| Ne félj semmit – mondá neki Zenóbia –, a medve csak
149 Mas| a hölgyet, s úgy indult neki az elátkozott útnak, melyet
150 Mas| Miért ne tette volna meg neki? Utánamondta.~Erre ravasz
151 Mas| bízzuk magunkat – felelt neki Áron. – Az Úr válasszon,
152 Mas| sírni akar, azt mondjuk neki: „Nézd, kicsinyem, milyen
153 Mas| s abbahagyja; ígérünk neki valamit, s belenyugszik;
154 Mas| kívánkozik, vesszőt metszünk neki, azt mondjuk: „Paripa; ülj
155 Mas| csüggnek.~Hogy megörült neki!~– Nem mérges ez? – kérdezé
156 Mas| soha életében nem esett neki valami jobban.~Egészen felfrissült
157 Mas| eléje akadt. Áron megmondta neki minden virágnak a nevét,
158 Mas| szegény, szokatlan volt neki, hogy őt jókedvéből megcsókolja
159 Mas| híveiről a pusztában – felelt neki Áron bátya.~S az Úr gondoskodása
160 Mas| Óh, Áron bátya! – súgá neki Blanka. – Te az imént egy
161 Mas| Monasteria ajtaján, kellett neki néhány pillanatnyi tájékozás,
162 Mas| tányérba, s akkor aztán neki is osztottak kártyát. A
163 Mas| kalugyer osztott; Manassé esett neki „ostorhegyre”. Az, aki átellenében
164 Mas| számomra?~A kalugyer hozott neki pipát; Manassé rágyújtott,
165 Mas| harang alatt ágyat vetettek neki szénából.~– Hanem azért
166 Mas| alkalmas békeföltétel. Nem kell neki se magyarázat, se tolmács,
167 Mas| dörmögé Áron.)~Pedig lehetett neki.~– Afölött nem egyezhetünk
168 Mas| panoráma részleteit magyarázta neki.~Útjuk kioltott őrtüzek
169 Mas| Blankával; a kisfiúk hozták neki mutogatni írásaikat, rajzaikat;
170 Mas| a leánykák dicsekedtek neki a babáikkal, s a kis ölbeli
171 Mas| szabva. Rebeka megsúgta neki: Manassé előre megírta,
172 Mas| arcáról, s nevetve mond neki:~– Azt ne gondold ám valahogy,
173 Mas| szájjal hazajönni – vágott neki vissza Áron bátya.~S minthogy
174 Mas| valóságos perzsiai íze vagyon neki. Mintha csak ahajt szakították
175 Mas| király hívására az izente neki vissza: „Ma hagymát ettem.”~– „
176 Mas| Manassé bizonyára megmondá neki, mikor a kezét megkérte,
177 Mas| remekek voltak. Hogyne, neki mindent kell tudni, amit
178 Mas| Blanka kezét, könyörgött neki oly gyöngéd, oly búbánattelt
179 Mas| borultam, s azt mondtam neki: „Manassé, lelkem! Fogadd
180 Mas| viszont nem panaszolja el neki, nem engedi a homlokát elülő
181 Mas| Pihenj még, édes – súgá neki Anna –, ez még csak az „
182 Mas| a számára; tudják, hogy neki ez is öröm lesz. Az első
183 Mas| de ezt mind nem engedték neki. Ehhez vannak mások, akik
184 Mas| számára valamit, ami egészen neki való volt. A családi számvivőséget.
185 Mas| itt lesz. Urlóbot kérünk neki három napra.~– Hát akkor
186 Mas| Blanka kezét, s:azt mondá neki:~– Nagy bolondságot csináltam
187 Mas| azért azt a tanácsot adta neki, hogy házasodjék meg.~Ő
188 Mas| Ez a szerencse megadatik neki.~Ettől a pillanattól fogva
189 Mas| csak a legyezőjét nyújtá neki, és megint nem nézett rá.~
190 Mas| kell már azokat kifizetni. Neki bizony egy kis pénzzavara
191 Mas| asszonyt, most már az kellett neki, hogy el is temesse.~Úgyis
192 Mas| havi illetményét elküldtem neki Vajdár által Rómába: ötezer
193 Mas| szájához veri, s korbácsot ad neki helyette.~A márkinő felnyitott
194 Mas| megcirógatta az állát, s azt mondá neki:~– Hanem ha egy kellemes
195 Mas| komornájához. Azt mondta neki, hogy késő az idő, ő már
196 Mas| beszélnek előtte. Az is elég neki, hogy tőlem elfusson, ha
197 Mas| torkod!~A szép hölgy maga hoz neki egy kristálypohárban villogó
198 Mas| olyan rossz. Nem kívánom neki azt a sorsot. De azt igen,
199 Mas| annál fogva tégedet, amikor neki tetszeni fog, a sárba, a
200 Mas| betegnek, midőn kezet csókol neki, s aztán el nem ereszti,
201 Mas| egyszerre hátat fordított neki, s holtnak tette magát.~
202 Mas| rendelkezésére tartani. De nem adta neki vissza.~– Amit ön meg akart
203 Mas| hagyom a sorsot folyni, ahogy neki tetszik. Ha megígéri ön,
204 Mas| aztán egyharmadából kell neki megélni, az nem szenved
205 Mas| Csupán ennyi után fizettek neki a testvérek kamatot; valóságban
206 Mas| fülébe súghassa:~– Meg kell neki halnia, mielőtt másodszor
207 Mas| volna.~– Odáig – egyedül – neki – magának – szólt egyenként
208 Mas| férjjel… akkor nem elég neki magának meghalni;… hanem
209 Mas| jobban van. Elaludt – mondá neki.~– Bizonyos voltam felőle –
210 Mas| Dávid csak nem adhatott neki selyemkendőt, mert az ott
211 Mas| királynéja, akkor úgy tetszett neki, mintha ez már az örök üdvösségnek
212 Mas| amit a kis Misike mondott. Neki hozzák el lakadalmára azt
213 Mas| Förgeteges éjszaka volt, s neki még az éjjel Borévre kellett
214 Mas| hogy akkor egy csókot ígért neki, Áron bátya kértére; amire
215 Mas| maga átment a násznéphez. Neki volt valamennyi között olyan
216 Mas| előtte minden veszélyt. Neki csak örömekről, szép reményekről
217 Mas| Áron bátya, s mi megígértük neki, hogy itt maradunk – monda
218 Mas| eltalálja, még majd segít is neki hamarább lejutni.~– Isten!
219 Mas| kedvenc rigóját, hozott neki az erdőből egy rigót. Bizonyosan
220 Mas| az apját is visszahozná neki, ha lehetne. Azóta ez a
221 Mas| és jégesőt hullasson, ha neki nem tetszik.~– Én tudok
222 Mas| Tehát te mátkatálul szántál neki egy elpusztítandó várost?
223 Mas| akinek képe megtetszett neki, megszólítá, hogy vezesse
224 Mas| s az sokáig tart – monda neki az ajtóőr irigységbe vágó
225 Mas| bizony csupa tréfa lett volna neki, keresztülugrani a folyosó
226 Mas| a devla!~– Mit vétettél neki?~– Hát azt akarta, hogy
227 Mas| hazája” ellen! Pedig mije van neki ebből a hazából? Egy sárputri
228 Mas| ászokgerendát egymaga úgy hajította neki a gádorajtónak, hogy annak
229 Mas| Ekkor Zenóbia odanyújtá neki övéből a kardot és pisztolyokat.~–
230 Mas| mellére a kezét, s azt súgá neki: – Hanem tudod, Manassé,
231 Mas| eszmétől.~Zenóbia odadobta neki a gyűrűt.~– Vidd haza neki;
232 Mas| neki a gyűrűt.~– Vidd haza neki; az övé! Ugye, megjelent
233 Mas| nagyon hosszú lett volna neki, a kardszíjnál fogva a nyakába
234 Mas| a lovaglásnak. Nem volt neki az a teher nehéz. Elvihette
235 Mas| mindezt németül mondá el neki, hogy a cigány előtt meg
236 Mas| dicsekedő örömét. Nem mondta el neki, hogy ami megnyerte ezt
237 Mas| mind a tízfélét elhitték neki. Valamennyiben Manassé volt
238 Mas| fegyvert, még nem adták meg neki a békét. Minden eszköz fegyver
239 Mas| nem kegyelemképpen engedte neki az ország, hanem azért,
240 Mas| kedvében volt. Kapóra hozta neki a legeslegkedvesebb barátját.
241 Mas| angolosan, és azt mondta neki hogy „kedves barátom”.~–
242 Mas| helyett ternót húztak ki neki.~Az a tábornok, akivel akkor
243 Mas| Manassét, finom szivart adott neki; elmondatta idejövetele
244 Mas| Ekkor közbeszólt Anna. Neki volt az egész családban
245 Mas| hogy kicsoda. Az nem fog neki békét hagyni. A furfangoskodással
246 Mas| haraszt közt találok, ne neki hozzam be, hogy az első
247 Mas| Manassétól. Mindennap írunk neki levelet. Egyik nap te, másik
248 Mas| ereszté. Nem engedték meg neki, hogy Torockót elhagyja,
249 Mas| sorsa az ő kezében volt; neki kellett magának mindazt
250 Mas| Manasséval ezt a bajt. Azt írta neki, hogy minden nagyon jól
251 Mas| mintha valaki megsúgta volna neki, hogy pörének szántszándékos
252 Mas| nagy alázatosan köszönnek neki. De ő azt el sem fogadja.~
253 Mas| legbüszkébb csapata indult neki a rejtélyes bereknek. Rövid
254 Mas| másnak lehetetlen volt, az neki is lehetetlen; sokszor megtörténik
255 Mas| előtt meg kell hajolnia. Neki, a békeapostolnak, bele
256 Mas| hasztalan. Mindenre azt felelték neki, hogy „Egy az Isten!” Parancsolni
257 Mas| szemeivel, s e szemek azt mondák neki:~„Majd én lenyújtom hozzád
258 Mas| ki; hová?~Ki nyitotta meg neki az ajtót? Hát a többieknek?~
259 Mas| tolongásban aztán sikerült neki elosonni kísérője szeme
260 Mas| az szép jó estét kívánt neki.~A márkinő megrettent, mikor
261 Mas| acélkulcsot, s amidőn azt átnyújtá neki, olyan közel érte az ajkaival
262 Mas| vacsorálni. Vajdár azt felelte neki rá, hogy a szűkre mért időt
263 Mas| megfosszon. Az deklamált neki, mint egy őrült.~Éjfél után
264 Mas| volt az éjjel – suttogá neki. – Azt álmodóm, hogy „ő”
265 Mas| iszonytató múltját. – Azt mondtad neki hidegen, komolyan: – Legyen
266 Mas| így?~Manassé nem tudott neki felelni, csak fejét ingatta
267 Mas| elhozod, és helyet adsz neki énmellettem.~Manassé félrefordítá
268 Mas| hogy azok mind köszöntek neki. Azt gondolta, fölismerték
269 Mas| ember volt, s azt mondá neki, hogy ha nem viseli magát
270 Mas| a fekete vassalakba, ami neki ezentúl irgalomkenyeret
271 Mas| nagy prédikációt tartott neki, hogy minő nagy szerencse
272 Mas| Még csak meg sem köszönte neki, hogy Bécs városától idáig
273 Mas| jövendőről, még állást készít neki, ahol megbecsült, hasznos
274 Mas| teszek veled!” – Azt mondja neki: „Jókor jöttél, szívesen
275 Mas| Őrangyala volt az, aki neki még holtában is megbocsát.
276 Mas| az ágyába, és azt mondta neki:~– Lázban vagy, pihend ki
277 Mas| Ha én megbocsáthattam neki, szegény elmúlandó asszony,
278 Mas| hogyne bocsáthatnál meg neki, erős, örökkévaló Isten!”~ ~
279 Mas| semmisítve.~Azért mégis neki és hercegének jutott a legnagyobb
280 Jeg| veszélyre, s tanácsolák neki, hogy a parlamentpalotát
281 Jeg| halálra sebesült vallotta meg neki végvonaglásai között, hogy
282 Jeg| míg nov. 25-én sikerült neki nőruhában s egy hölgy kíséretében
|