Part
1 Els| úgy most lehet a szegény hercegnő ügyének kedvező fordulatot
2 Els| Hogyan ne engedje magát a hercegnő élve eltemetni?~– Kolombusz
3 Els| minő véletlen szerencse, hercegnő! – szólt kásztorkalapját
4 Els| hozzánk tartozik – szólt a hercegnő ingerülten.~Mire a szép
5 Els| hercegnővel szemközt ülhessek.~A hercegnő nem tudott szavakat találni
6 Els| Ön tudhatja, hogy önt a hercegnő nem tűrheti, s könnyen kitalálhatja
7 Els| indulattól reszkető hangon a hercegnő a szemközt ülőhöz.~– Csak
8 Els| ülőhöz.~– Csak a sírig, hercegnő, ott aztán elválunk. Ön
9 Els| Nem fosztana meg vele a hercegnő attól az élvezettől, hogy
10 Els| minden postaháznál, ahol a hercegnő számára utazó szekér van
11 Els| fogja megengedni!~– Ah, hercegnő! Rómába megyünk, s ott sok
12 Els| következő pillanatban a hercegnő azt a gúnymosolyt egyszerre
13 Els| lépett fel a vagonlépcsőn.~A hercegnő csak annyit vett észre,
14 Els| érthetetlen rejtély volt a hercegnő előtt, hogy semmi természetes
15 Els| maradt ébren.~Egy percben a hercegnő szemei felnyíltak, s akkor
16 Els| járunk most? – kérdezé a hercegnő az egyedül ébren virrasztottól.~–
17 Els| hamarább! – E szó megkapta a hercegnő figyelmét. – Nem mehetnénk
18 Els| emberektől – mondá szelíden a hercegnő. – Én nem tudok egynél több
19 Els| Mindenki tudta, hogy ki az a hercegnő speciális rossz embere,
20 Els| a szép hegyeken át. – A hercegnő szép arcát gyermeteg öröm
21 Els| minden kitelik belőlünk. A hercegnő szépen énekel. Marie nagysád
22 Els| egymást a címeinken – szólt a hercegnő felelevenült kedéllyel. –
23 Els| gyorsaságával? – aggódék a hercegnő.~– Afelől bizton lehetünk.
24 Els| ez az ember? – kérdezé a hercegnő.~– Igen. Én félek tőle.~–
25 Els| teremtő életet adott.~A hercegnő hitetlenül rázta fejét.
26 Els| azután soká eltöprenkedett a hercegnő, hogy minő eset lehet az
27 Els| Mikor történt ez? – kérdé a hercegnő.~– Tavaly februárban.~–
28 Els| vigasztalást talált-e?~– Nem, hercegnő; ahonnan én jövök, ott az
29 Els| az a Holdban?~– Valóban, hercegnő, annak a vidéknek van valami
30 Els| piperével töltik!~– Nem, hercegnő. Az én holdszigetem leányai
31 Els| fel városukat soha?~– Nem, hercegnő. – Ez a legjobban üldözött
32 Els| kincseket terem.~– Úgy van, hercegnő – az én szülőföldem fiainak
33 Els| untatják még önt nagyon, hercegnő, ezek a nemzetgazdászati
34 Els| kedélyhangulatának adva kifejezést a hercegnő.~– Azért, mert az ott lakóknak
35 Els| pihenésre volt szükségük. A hercegnő nem sokat finnyáskodott,
36 Els| az útitársunk? – kérdé a hercegnő aggódva.~– Az odalenn maradt –
37 Els| nagylelkűen az ügyvéd.~A hercegnő aztán hallgatózva figyelt,
38 Els| ön a segélyére? – kérdé a hercegnő, kit a felhangzó kacaj egészen
39 Els| útitársunkból mi lett.~A hercegnő azonban odalopózott az ablakhoz,
40 Els| magukkal viszik – monda a hercegnő megijedve.~– Mondtam ugye,
41 Els| nem engedhetjük – monda a hercegnő.~– Kívánja a hercegnő, hogy
42 Els| a hercegnő.~– Kívánja a hercegnő, hogy utánuk fussak, és
43 Els| Csak hatan – igazítá ki a hercegnő. – Én látom őket.~– De ugyan,
44 Els| jöjjön el az ablaktól a hercegnő!~– Nézni akarom, hová viszik
45 Els| elnyelte valamennyit. Ekkor a hercegnő odafordult az ügyvédjéhez.~–
46 Els| elmentek, lefeküdt aludni.~A hercegnő ott maradt az ablaknál,
47 Els| visszajött! – kiált örvendezve a hercegnő.~Mire a szőke hölgy odafut
48 Els| gyékényszatyorformát.~A hercegnő elnézte, milyen könnyed,
49 Els| mindig óvatos ügyvéd. Hanem a hercegnő nem ügyelt a figyelmeztetésre
50 Els| Jó reggelt.~– Jó reggelt, hercegnő. Hát önök már fenn vannak?~–
51 Els| brigantik? – kérdé viszont a hercegnő.~– Brigantik? – szólt önkénytelen
52 Els| imádkozni akarok – mondá a hercegnő.~– No, hát gyerünk ezalatt
53 Els| gyógyszer a malária ellen.~A hercegnő annyira hitt neki, hogy
54 Els| csak nem engedhette, hogy a hercegnő egyedül menjen előre; ő
55 Els| itták meg a békepoharat.~A hercegnő is közbeszólt.~– Ha valaki
56 Els| már azt is, hogy a szép hercegnő két hónap múlva oly egyedül
57 Els| Amit megtudunk később.~A hercegnő behunyt szemmel, egy gyermek
58 Els| látni érdemes; a harmadik, a hercegnő, nem szólt semmit.~S ezzel
59 Els| szívébe lőtt nyilat.~ ~A hercegnő pedig kíséretével együtt
60 Els| vannak utasítva, s megmondá a hercegnő nevét.~E név hallatára a
61 Els| felvillanyozott tekintettel a hercegnő.~– Hja, az olyan cifra név,
62 Els| aranyat a hírnöknek.~Blanka hercegnő egész lényét remegni érzé,
63 Els| VII.~Blanka hercegnő azért imádkozott oly áhítatosan,
64 Els| fogadta, hogy nem teszi.~A hercegnő azt hitte, hogy varázslat
65 Els| igen törődött vele, hogy a hercegnő éppen akkor fodroztatta
66 Els| kiszaladt a szobájából, a hercegnő is felugrott a székéről,
67 Els| Manassé! – szólt ijedten a hercegnő.~– Igen, Adorján – mondá
68 Els| önök, hogy bejussanak.~A hercegnő úgy örült a jegyeknek, mint
69 Els| kísérőnk? – kiálta fel a hercegnő megrettenve.~– Persze, hogy
70 Els| velünk templomot járni.~A hercegnő úgy tapasztalá, hogy az
71 Els| megtudnia szükséges volt.~A hercegnő málhái megérkeztek, s már
72 Els| mint akiről azt tudta, hogy hercegnő és hitves.~A málhák megérkezte
73 Els| mindent jól láthatott a hercegnő, s egyúttal meg volt védve
74 Els| összesajtolva tartassék.~Szegény hercegnő még akkor nem tudta, csak
75 Els| gondolnia. – Ezt nem tudta a hercegnő, s a gondos figyelem tetszett
76 Els| a Misererét? – kérdezé a hercegnő Manassétól.~– Most harmadszor
77 Els| megfigyelte ő azt, hogy a hercegnő két kísérője érti egymást. –
78 Els| egyház híve tér haza – s a hercegnő egyedül marad!~Blanka nem
79 Els| fellépett az emelvényre, a hercegnő úgy érzé, hogy kísérője
80 Els| tőle:~– Nem fáradt ön ki, hercegnő?~– Új erőt nyertem – felelé
81 Els| az üdv érzetéig fokozta a hercegnő szívében. Ó, a profánus,
82 Els| mikor aztán azt hitte a hercegnő, hogy a felmagasztaltság
83 Els| egyértelműleg konstatálták, hogy a hercegnő szerfölött kimerültnek látszik.~
84 Els| Nőkísérő nélkül pedig a hercegnő magában nem mehetett a karzatra. (
85 Els| szó sincs; de legalább a hercegnő nem mehet el a parádéra.~
86 Els| hozzá.~– Bocsásson meg, hercegnő, hogy hívatlanul jövök.
87 Els| hogy jelen lehessen.~A hercegnő megörült s megrettent egyszerre.~–
88 Els| öltözve.~– Elég ideje van, hercegnő. Rossi úr neje olyan jó
89 Els| grófnő. Addig felkészülhet a hercegnő.~– Ön is eljön?~– A grófnőt
90 Els| megfájdult a feje, hogy a hercegnő nélküle ment el a benedictióra.
91 Els| sietve hajtsa keresztül a hercegnő perét, amíg ezek a csillagképletek
92 Els| természetesen nem volt otthon a hercegnő. Annak még várnia kell,
93 Els| míg magától kibékül. A hercegnő majd kiengeszteli. Annak
94 Els| eléje Gábor úr –, amikor a hercegnő a pálmalevelet megkapta,
95 Els| véghetetlen sok előnyt adott a hercegnő ügyének.~– No hát, ha azt
96 Els| legyen szüksége életében. – A hercegnő ellen a férje válópört indított.
97 Els| akadályba ütközik. S az a hercegnő kedélye. – Arra nézve, hogy
98 Els| semmi aggodalmam, hogy a hercegnő óhajtása teljesülni fog:
99 Els| Zimándy Gábor, hanem Cagliari hercegnő teljhatalmazottja. De bizony
100 Els| nyolc szem között a pápát a hercegnő ügyében, fogadom, hogy úgy
101 Els| használnak.~Mindebből a hercegnő és az ügyvéd semmit sem
102 Els| XIV.~Blanka hercegnő megtette Rómában a kötelességszerű
103 Els| történelmi emlékeket kutatta, s a hercegnő albumát megnépesíté, teltek
104 Els| dolgát, hogy ne találják.) A hercegnő pedig szentségtörésnek tartotta
105 Els| Egy napon aztán, mikor a hercegnő azt mondá, hogy ő maga délután
106 Els| Lateránba, s utánanézni a hercegnő ügyének. Nyugtalanító levelet
107 Els| ide?~– Haragszik érte a hercegnő?~– Nem. Nem. Helyesen tette.
108 Els| büntessenek meg? – kérdé a hercegnő.~– Hja. „Quidquid delirant
109 Els| Achaiában így szokták.~A hercegnő tehát Dormándyné kíséretében
110 Els| is igen udvarias volt a hercegnő iránt, de azt még sohasem
111 Els| öltözött bérszolga sietett a hercegnő előtt felnyitogatni.~– Távolléte
112 Els| tudom!” – mondá magában a hercegnő. – De nem mondta senkinek.)~–
113 Els| magát.~– Még mindig ez a hercegnő szállása?~Az inquisitus
114 Els| védelmére fölhozni; azonban a hercegnő sietett őt kimenteni.~–
115 Els| Azt tudom. De ön Cagliari hercegnő; s nevének fényét, ha teher
116 Els| ellenséges tüntetés, ha Cagliari hercegnő egy számozott bérkocsin
117 Els| szakítá félbe türelmetlenül a hercegnő –, egy közjegyzőt, egy idegen
118 Els| nélküli levélben ez volt: „Hercegnő! Legyen ön óvatos. C. hercegnek
119 Els| hogy létezik egy Cagliari hercegnő. – Kivel közölje a rettegését?
120 Els| szaladásai voltak a városban a hercegnő ügyében; aztán meg azt is
121 Els| is csatlakozni.~És így a hercegnő indítványa elfogadtatott;
122 Els| viasztekercsek meggyújtattak; a hercegnő kimentette magát, hogy neki
123 Els| férfi is föltekintett.~– Hercegnő! Hol jár ön itt?~– Nem önt
124 Els| magasban. Láttam önt tegnap, hercegnő, amint odalenn a keresztnél
125 Els| Azt is megláttam, hogy a hercegnő nem lehetett megelégedve
126 Els| lapokat?~– Én kerestem meg, hercegnő.~– Igen kérem önt, adja
127 Els| gondolhatott, miért van ott.~– A hercegnő nagyon megszerette Rómát –
128 Els| összehozott önnel –– kezdé a hercegnő. – A társaság, mellyel idejöttem,
129 Els| változásokról a Vatikánban.~A hercegnő felkacagott. Mint valami
130 Els| biztatva lettem vele.~– Hercegnő! A hajósok elutaznak az
131 Els| verőfényes hőség volt körül.~– Hercegnő – szólt halk, szaggatott
132 Els| sohase fogja megtudni a hercegnő; se a seb mélységét – amit
133 Els| ismét napfényre kerülni. – A hercegnő csak akkor riadt fel, mikor
134 Els| A társasághoz visszatért hercegnő pedig közszemlére bocsátá
135 Els| elment a csatatérre.~– Hercegnő – felelt a tréfakész olasz –,
136 Els| osztrákok a Pó mellett.~A hercegnő azután rendeletet adott
137 Els| úrtól. Az visszarettent.~– Hercegnő! Kész vagyok önért a Vezúv
138 Els| ételekkel van megrakva, amiket a hercegnő elősorolt, meg nem ostromlok,
139 Els| ember jó helyet.~– Kit vár a hercegnő? – tudakoló tőle, amint
140 Els| barátaitól megvédelmezik.~A hercegnő, amíg a reggelit felhozzák,
141 Els| helyzetet. Azt hitte, a hercegnő fél tőle, hogy a régi iszonyat
142 Els| Olajfalevéllel jövök önhöz, hercegnő.~Erre a hercegnő hátrahajolt
143 Els| önhöz, hercegnő.~Erre a hercegnő hátrahajolt az inashoz.~–
144 Els| Vajdár gondolta magában: „A hercegnő rövidíteni akarja az értekezletet,
145 Els| Az okmányt letette a hercegnő asztalára.~– A herceg úgy
146 Els| vont elő oldalzsebéből.~– A hercegnő móringleveléről van szó.
147 Els| hercegnőnek. – Megelégli-e ezt hercegnő?~– Nagyon soknak találom.~–
148 Els| egy olyan témát, melyet a hercegnő nem ért meg rögtön, nem
149 Els| értekezést szőni.~Hanem a hercegnő étvágyának sem akart vége
150 Els| tetszett, befalaztatta. A hercegnő utoljára azt mondta rá,
151 Els| ideig fogja azt tenni a hercegnő; anélkül, hogy valaki kényszerítené
152 Els| tölteni.~– Azt nem teheti a hercegnő; azon egyszerű okból, mert
153 Els| Még ez sem rontotta el a hercegnő étvágyát. Nagyon jónak találta
154 Els| hogy nem hisz el tőle a hercegnő semmit, akár jót, akár rosszat
155 Els| borulni az egész világ, hercegnő: s higgye el nekem, hogy
156 Els| szeletel.~– Kétségtelenül, hercegnő – dörmögé fogai közül Vajdár
157 Els| dühös pillantásokat vetve a hercegnő széke mögött álló inasra.~
158 Els| mögött álló inasra.~Most a hercegnő egyszerre megváltoztatta
159 Els| napokat ellesni, azokat a hercegnő érdekében felhasználni volt
160 Els| könyörögni –, azt ítélje meg a hercegnő maga, ki ismeri jól a herceget.~–
161 Els| nehéz feladat volt – szólt a hercegnő –, annyival is inkább, minthogy
162 Els| tán azt akarja mondani a hercegnő, hogy neki azt a feladatot
163 Els| szenvedéseim legkisebbike.~A hercegnő mondá:~– Nem fogok önhöz
164 Els| mikor arra került a sor.~– A hercegnő megtartotta a régi megvetés
165 Els| egyúttal erényem is. Ha a hercegnő minden vagyonát nekem adná,
166 Els| vagyok hasonlót tenni.~A hercegnő kíváncsi volt megismerni
167 Els| ezt a kíváncsiságot.~– A hercegnő nem nézne le engem, ha rangjabeli
168 Els| küzdött.~– Ne kívánja a hercegnő, hogy szegény jó anyám szégyenét
169 Els| regényünkben! – mondá a hercegnő csaknem pajkos kedvcsapongással. –
170 Els| Keblemre, fiam!”~A hercegnő tapsolt a kis kezeivel.~–
171 Els| már most érteni fogja a hercegnő, honnan vette az én lelkem
172 Els| kiálta fel bámulva a hercegnő, s egy tekintet az előtte
173 Els| kívántatnék.~– Tapasztalni fogja a hercegnő az ellenkezőt!~– És akármit
174 Els| eleve semmis lenne.~– Ah, a hercegnő tanulmányozta az egyházjogot?
175 Els| orvosi könyvet olvas. A hercegnő bizonyosan a 10. §-ra emlékezik,
176 Els| mellének szegezte a fegyvert a hercegnő, oda a hetedik és nyolcadik
177 Els| rémület e kifejezésétől a hercegnő megrettent. Mi volt ebben
178 Els| alsóra, s megint vissza.~A hercegnő rémülten lépett vissza előle.~–
179 Els| Nos, hát? Mit végeztek, hercegnő? – volt első szava.~– Én
180 Els| háború.~– Akkor jól tette a hercegnő. És így félbeszakadt minden
181 Els| levelet szeme elé tartotta a hercegnő Vajdár uramnak?~– Bizonyosan.~–
182 Els| Nekem izentek, hogy ha a hercegnő meg akarná azt velük osztani,
183 Els| a circolók.~Mit tudta a hercegnő, mi az a reakció meg azok
184 Els| nem tudja, mennyit bír a hercegnő az ő veszedelmes titkából.
185 Els| költözött el a vendéglőből a hercegnő magánszállására; bár hely
186 Els| Blanka előtt!~– Én tehát a hercegnő kegyes engedelmével továbbra
187 Els| ügyünk mibenállásáról.~A hercegnő aztán, amint közelebbről
188 Els| gyakorolt. Ezúton kapta a hercegnő a hazájából érkezett tudósításokat
189 Els| hagynálak el tégedet érette.~A hercegnő nagyon meg volt hatva e
190 Els| ügyünk. – Nem jött még rá a hercegnő az okára?~A hercegnő ezerféle
191 Els| rá a hercegnő az okára?~A hercegnő ezerféle okot gondolt; de
192 Els| személyiségem az oka, amiért a hercegnő ügye szenved. – Ez csakugyan
193 Els| Ez csakugyan nem volt a hercegnő ezer gondolatai között.~–
194 Els| vagyunk akadva, az, hogy a hercegnő ügyvédje protestáns.~Ez
195 Els| áttérnem – ez a rövidebb.~A hercegnő eleinte azt hitte, hogy
196 Els| hangján folytatá:~– Igen, hercegnő, én képes vagyok lemondani
197 Els| gúnyhahotáját, azért, hogy a hercegnő ügyét diadalra segítsem.
198 Els| nemes pátosszal; amiért a hercegnő forrón megszorította a kezét,
199 Els| áldozatra is képesek!~Mikor a hercegnő ezt elmondta Dormándynénak,
200 Els| a keresztapai ajándék a hercegnő perében hozandó kegyelmes
201 Els| házasságra kelni nem szabad.~A hercegnő fölött tehát be volt csapva
202 Els| magánlakással váltotta fel a hercegnő, többé nem találkozott Manasséval.
203 Els| részét a herceg lakta, s a hercegnő lakosztályának hossza a
204 Els| külön vasajtaja, mely a hercegnő lakta palotához vezetett.~
205 Els| bejárás a nyugoti szárnyból: a hercegnő a maga kertjéhez egyenesen
206 Els| el volt zárva: legalább a hercegnő lakosztálya felől határozottan
207 Els| kedvéért történt ez, nem a hercegnő peréért.~Vegyünk búcsút
208 Els| beszéljen, mi történt vele.~A hercegnő elmondá azt néhány szóval.
209 Els| előfogatának nézték az önét, hercegnő, a kocsis bérruhájáról s
210 Els| ennek így lenni?~– Olvas a hercegnő hírlapokat?~– Nem én.~–
211 Els| szoknunk. Holnap jöjjön el hercegnő a Szent Ágota-templomba
212 Els| aszkétai visszavonulásra ítélt hercegnő holtig való lakául volt
213 Els| lángvörös fej közepéből, s a hercegnő annak a helyén egy fekete
214 Els| a látogatásnak, ugyebár, hercegnő? Bejelentés nélkül, a falon
215 Els| kandallólapját nyitja fel. Hogy a hercegnő ezt nem tudta, onnan gyanítom,
216 Els| ez mind.~– Ébren van ön, hercegnő! Higgye el! És valóban én
217 Els| napokban úgy megijedt, szegény hercegnő, a mi közös barátnőnk, **
218 Els| ásított.~– Jó éjszakát, hercegnő. Mára elég volt a fecsegésből.
219 Els| egész biztos önérzettel a hercegnő, vendége porceláncsészéjét
220 Els| sohasem hagy el magától.~A hercegnő nemes, szűzies tekintetét
221 Els| még nem kopott le róla.~A hercegnő sietett azt ismét elrejteni.
222 Els| elrejtse. S azután elkezdte a hercegnő csemegéit dicsérni. Ő nem
223 Els| fekünnék a szívén, mint a hercegnő előtt felmagasztalni a szivarját,
224 Els| országgyűlési képviselőnk, s az a hercegnő, kit karján vezet, bámulatot
225 Els| arcát legyezője mögé.~A hercegnő eloltotta az „extincteur”-
226 Els| arca megdöbbenté aztán.~A hercegnő odarohant hozzá, s összekulcsolt
227 Els| megjelenő hírlapokat hozta.~– Hercegnő! Nevezetes, nagy újság van! –
228 Els| hívsz! – mondá magában a hercegnő. – „Ő” nem lesz ott.) Gyújtsa
229 Els| lovaimat! – sikolta fel a hercegnő, ledobva a hírlapot kezéből.~–
230 Els| kezéből.~– Hova akar menni a hercegnő? – kérdé a cseléd.~– A Rossi-házhoz!~–
231 Els| Irtózatos!~– Valóban az, hercegnő.~– S ki a gyilkos?~– Azt
232 Els| Hazudsz!~– Ha nekem nem hisz a hercegnő, olvassa el a hírlapokat.
233 Els| cselédjét ne híjja most hercegnő, azok mind lenn vannak most
234 Els| t a fölséges urakkal!~A hercegnő nem akart hinni az élő szónak,
235 Els| inastól.~– Én terítenék, hercegnő; de nincs itt a komornyik.
236 Els| ételeket.~– Én felhoznám, hercegnő; de a szakács nincs sehol.
237 Els| Az is megtörténhetik, hercegnő – mondá kevélyen. – Az indítvány
238 Els| meg lehetett győződve a hercegnő, hogy a berontó tömeget
239 Els| érzése erőt kölcsönöz; a hercegnő fölnyitotta a csapóajtót,
240 Els| nem szidhat; annálfogva a hercegnő fültanúja volt egy olyan
241 Els| volna!~– Ha nem hisz nekem, hercegnő, kérdezzen meg tőle ám maga! –
242 Els| tudósítás volt.~„Zboróy Blanka hercegnő, Cagliari herceg elvált
243 Els| távolságról:~– Jézus Mária! Hercegnő! A nap újra fölkel!~– Micsoda?~–
244 Els| a világ ég! Nézzen ki a hercegnő a Quirinale felé! Jézus
245 Els| férfihangon mondta. S a hercegnő előtt ismerős volt a hang:
246 Els| Ítéletnapja van?~– Nem, hercegnő. Ez az északfény. Az éjszaki
247 Els| megszabadult.~– Hanem a hercegnő nemigen jól teszi, hogy
248 Els| Jöjjön föl velem bizton, hercegnő. A betörő tolvaj gyáva,
249 Els| megtámadják.~– De kell, hercegnő. Itt csak két eset között
250 Els| meggyújtotta. Aztán elmentek a hercegnő hálószobájáig.~– Hallja
251 Els| akár egy gyermek.~– Nem, hercegnő! Ön nem fog itt maradhatni! –
252 Els| márkinőnek írt.~– Hogy jutott a hercegnő e levélhez? – kérdé megütközve
253 Els| írva, hogy Zboróy Blanka hercegnő is ott lesz. Én egy percig
254 Els| vissza nekem azt a levelet, hercegnő!~– Miért?~– Elégetem. Ne
255 Els| hogy búcsút vegyek öntől. A hercegnő annyi kegyességgel volt
256 Els| rettenetes Rómát?~– Óh, nem, hercegnő, sőt inkább igen mulatságos
257 Els| lesz az, hogy öljön?~– Nem, hercegnő. Az én hivatásom az, hogy
258 Els| melyre veríték szállt.~– Nem, hercegnő. Én nem viszem önt magammal.~–
259 Els| Miért nem? – kérdezé a hercegnő, repeső reménykedéssel.~
260 Els| kerevetre.~– Hallgasson rám, hercegnő – folytatá elcsendesülten
261 Els| földgömb! – Így lesz az jól, hercegnő!~– Valóban így! – rebegé
262 Els| ugyebár? – kérdé akadozottan a hercegnő. (Fehér kasmír pongyola
263 Els| ez feltűnik és elárulja a hercegnő társadalmi állását.~– Várjon
264 Els| rajta.~– Uram!~– Parancsol, hercegnő?~– Nem úgy. Hadd mondjam
265 Els| vagyok Zboróy Blanka, a hercegnő; a szerencsétlen.~– Mit
266 Mas| amely mindenre jogot ad. Te hercegnő vagy, ő pedig művész. Mind
267 Mas| Venusának mintaképe egy uralkodó hercegnő volt. Mikor a szemérmetes
268 Mas| bemutatja a világnak egy hercegnő, illusztrálva egy világhírűvé
269 Mas| eddig törtérteket. Hogy a hercegnő Rómát elhagyta, hogy magát
270 Mas| sorba, s mikor Cagliari hercegnő találkozott a szép Cyrene-nel,
271 Mas| ingerültséget; egy délután a hercegnő elhagyta a palotát, s egy
272 Mas| megtudnom, hogy mit írt nekem a hercegnő?~– Azt, hogy lemond az apanázsáról,
273 Mas| Blanka grófnő, Cagliari hercegnő, egy pakulár felesége. Aki
274 Mas| önnek idehozni Zboróy Blanka hercegnő holttestét. S az most nehéz
275 Mas| Ha meghal, mint Cagliari hercegnő hal meg. Igen, de a protestáns
|