Part
1 Els| inkább a szép asszonyokról. Te nem is sejted, hogy micsoda
2 Els| fátyolát is feltakarta; de te nagyon el voltál foglalva
3 Els| nem szabad reménylened; a te szívednek nem szabad dobogni,
4 Els| szívednek nem szabad dobogni, a te arcodnak kigyulladni, a
5 Els| arcodnak kigyulladni, a te lelkednek nem szabad álmodni!
6 Els| csak azt mondom, hogy ha a te hercegnődnek igazán van
7 Els| is annyiért adták el.~– Te! A Jézust hagyd ki a diskurzusból;
8 Els| hölgyeket magukra hagyták.~– Hát te mit fogsz addig csinálni?~–
9 Els| mutatványokkal állok elő; hát te, Manassé, miféle komédiára
10 Els| amit nyitva találsz; mert a te börtönöd az!~Manassé azért
11 Els| előnye a kijelöltnek.~– Te is oda szállsz ugyebár,
12 Els| jegyeket: Tessék! – „De hiszen te bűvész vagy!” – mondám neki
13 Els| őszentsége megérkezik.~– Te! – szólt közbe Gábor úr. –
14 Els| fejezhetett ki, hogy „Óh, te országos gazember! Képes
15 Els| De van!” – „Hozd ide; te az én fiam vagy!” – „Hol
16 Els| a szép Dormándynénak:~– Te még meghódítasz valami szép
17 Els| megértettem: „De profundis ad te clamavi Domine!”~Blanka
18 Els| leverik, s akkor mi tartjuk a „Te Deum laudamus”-t.~– És hát
19 Els| volt! És mégis így büntetsz te engem, aki porszem vagyok
20 Mas| Én oda megyek, ahová te viszesz – súgá a nő, felvetve
21 Mas| S én oda viszlek, ahová te küldesz.~– Nem azt mondtad-e,
22 Mas| És most?~– Most pedig te parancsolsz nekem.~– De
23 Mas| hogy olyan férfit, minő te vagy, olyan asszony, mint
24 Mas| a sorsomat, hogy mi vagy te.~– Tehát még magad sem tudod,
25 Mas| szégyenlenéd magadat előttük.~Te gazdag vagy, ő pedig egy
26 Mas| amely mindenre jogot ad. Te hercegnő vagy, ő pedig művész.
27 Mas| átsugárzott képeket, s a te szíved melege érzik ki e
28 Mas| Most én ülök a kormányhoz. Te pedig ide ülsz az én lábaimhoz;
29 Mas| szemedbe lássak. Aztán most te kísértsd meg, hogy hogyan
30 Mas| meg, hogy hogyan tudnál te elcsábítani engem. Engemet!
31 Mas| elcsábítani engem. Engemet! Te! – Beszélj nekem arról,
32 Mas| arról, hogy mi vár ránk a te holdbeli szigetedben.~Most
33 Mas| mondja neki: „Ez a férfi a te férjed, és te asszonya vagy
34 Mas| a férfi a te férjed, és te asszonya vagy ennek a férfinak
35 Mas| mondá az ifjú.~– Jól tudod te azt, hogy ami tért a két
36 Mas| akarom veled elhitetni, hogy te egy hajótörött vagy, az
37 Mas| a csók?~– Fájt az, hogy te haragodban csókolsz.~– Nem
38 Mas| mindig bírni fogják. Az, akit te futni láttál, a földi uralkodó
39 Mas| égről; már meg van téve. Te jól tudod azt. Belőlem nem
40 Mas| Cyrene mondott, vagy amit te mondtál.~– S te választottál
41 Mas| vagy amit te mondtál.~– S te választottál a kettő közül.
42 Mas| Szólj, mind ilyenek a te atyádfiai, mint te vagy?~–
43 Mas| ilyenek a te atyádfiai, mint te vagy?~– Mind jobbak ők nálamnál
44 Mas| hogy Triesztben kiszállva te veszed át a vezetést. Útleveledbe
45 Mas| távolban tartva magamat. Te a Zboróy földesasszony utazol
46 Mas| azt nem bírom ki. S hogy te ezt a szép kis drága bajuszodat
47 Mas| paraplé-revolúciót ám, amit te sánta segítettél csinálni
48 Mas| a kettőtöknek igaza van. Te sánta csináltad valóban
49 Mas| lőttek! – Csakhogy azt, te púpos, nem csináltad.~Ezért
50 Mas| felkölti vele.~– Bizony, öcsém, te is jobban tetted volna,
51 Mas| bátyám.~– Jól van. Hát ez a te dolgod lesz. De bezzeg megörülnek
52 Mas| indítványt, az egész birtokot a te nevedre íratták. Most te
53 Mas| te nevedre íratták. Most te vagy az egész Adorján-uradalom
54 Mas| kezeivel; talán sírt.~– S most te odapottyansz közéjük az
55 Mas| hogy bele ne keveredjél te is a csávába, s míg ők ebbe
56 Mas| és árváikat pártul fogja, te még viszesz oda nekik egy
57 Mas| veszekedünk. Hát miért akarsz te mindenáron Erdélybe menni?~–
58 Mas| az, hogy sohase szaladj te a fejeddel a falnak, úgysem
59 Mas| bajba a két bátyád miatt. Te nem tehetsz róla, ha veszedelembe
60 Mas| föl.~– Hát mit beszéltél te nekem két tengerről, amely
61 Mas| akartalak ijeszteni, de te nem ijedtél meg.~Pedig bizony
62 Mas| köpönyegét, s rákiált:~– Ne te né! Bizony elmenne előttem
63 Mas| felelek, hogy „Hol van a te két bátyád?” – hát abból
64 Mas| Manassé súgva kérdé Árontól:~– Te igazán a Tordai hasadékon
65 Mas| újonc lovasok mind.~– Ne te né! Milyen büszkén ül azon
66 Mas| Hé! Micsoda huszár vagy te, ha még a szép asszonyon
67 Mas| asszonyon se akad meg a szemed? Te varasgyék!~Ezzel a kiabálással
68 Mas| ángyikádtól nem kérsz egy csókot? Te rusnya béka! – dorgálá őt
69 Mas| zászlóaljakban. Hallom, mit mondasz te erre, „Hogy hát mi szükség
70 Mas| esztendeig.” – Ezt mondod te, Manassé öcsém, ugye? Könnyű
71 Mas| dolga. – Hallom, mit felelsz te erre. – Hogy „Jól van hát,
72 Mas| egy lábig elveszünk. És te énnekem hiába lármázol;
73 Mas| kell a csapat élére állnod; te már tudod a kommandót, s
74 Mas| megfogózzék a lőcsben. De te azért semmit se félj! A
75 Mas| mondá öccsének Áron.~– Hát te még Ciprianut is ismered
76 Mas| Add vissza azt nékem a Te erős kezedből… Küzdök Veled!
77 Mas| oka van haragudni. De a te bálványod az első pillanatra
78 Mas| engem egy kanál vízben; de a te Blankádért keresztül fog
79 Mas| Szólj! Messzire fogsz te bennünket elvezetni?~– Ahogy
80 Mas| határáig.~– S meddig terjed a te apádnak a birtoka?~Zenóbia
81 Mas| gondolatban ejtett kérdést.~– Te azt hitted, ugye, hogy a „
82 Mas| kilincséhez sem nyúl, ugyebár?~– Te tudod.~– Hát nem jössz elő
83 Mas| hálaimáit mondja el sorba.~– Hát te nem imádkozol vele?~– Én
84 Mas| Húsz forint.~– Hát ha te minket most elvezetsz arra
85 Mas| akart ijedni; hanem aztán a te szemedbe nézett, s egyszerre
86 Mas| meg egy szóra, bátya. Ha te úgy csináltad ki a tervet,
87 Mas| ki az Aranyoshoz, akkor te már Kolozsvárról elindultunkkor
88 Mas| lehetőségek közé.~– Nem te. Egyenesen így tervezted,
89 Mas| kardhoz nyúlni, mint ahogy te kényszerítve lész eldobni
90 Mas| tövissáncot.~– Hol vetted te ezeket a dockákat?– kérdé
91 Mas| őt bevezesse.~– Ah, ez a te házad, Áron? – kérdé enyelgőn
92 Mas| üvegpoharakat.~– Áron bátya, te ezermester vagy! Honnan
93 Mas| tartani. Gondolj ki már te is valamit! Ne csak mindig
94 Mas| én fekszem le aludni, és te virrasztasz.~– Biz az jó
95 Mas| tudja, s az elárulhatja.~Te ismered az utat innen a »
96 Mas| zsebébe dugott tárcát.~– Ne te ne! Hisz ez a Manassé pugyillárissa!
97 Mas| ébredjen reá.~– Hát elmentél te is megkísérteni a lehetetlent.
98 Mas| volna el mind a heten, csak te maradtál volna meg! Ki szabadít
99 Mas| enyelgő kifejezés:~– Ne te ne! Hát már magát fel is
100 Mas| bátya! – súgá neki Blanka. – Te az imént egy olyan szép
101 Mas| zsolozsmát énekeltél itten.~– Te hallottad?~– Taníts meg
102 Mas| a kőre, s mondd utána a te üvegharang hangoddal az
103 Mas| éppen a kasszát behúzza.~– Te, Adorján! – szólt bosszúság
104 Mas| hangján a vezér. – Hogy jössz te ide? Mit akarsz te itten?~–
105 Mas| jössz te ide? Mit akarsz te itten?~– Arról majd ráérünk
106 Mas| szilvapálinkámból.~– Nem te!~– Hogyan nem?~– Mert holnap
107 Mas| Ily éleseszű férfiú, mint te, könnyen kitalálhatja a
108 Mas| míg farkasgúzsba tetettem. Te mindenkinél bölcsebb vagy.
109 Mas| furfangot. Halljuk, hát te mit tudsz? – Ezzel fölült
110 Mas| békességet.~– De azt, amit te kínálsz nekünk, mi elvehetjük
111 Mas| Áron bátyám vaságyúi, s a te rendezetlen hadinéped egy
112 Mas| De megtörténhetik, hogy te, aki segítséggel hiszesz
113 Mas| azok bizony tűzre rakják a te faágyúidat. A három Adorján
114 Mas| lépne a barlangból.~– Né te né! – monda Áron. – Egy
115 Mas| fölmegyek hozzá. Mászni kell, te nem jöhetsz oda; síkos a
116 Mas| megdömöckölé: „Nesze neked, te rusnya béka, te varasgyék!
117 Mas| Nesze neked, te rusnya béka, te varasgyék! Engemet így megkeseríteni. –
118 Mas| Engemet így megkeseríteni. – Te gyémántos báránykám!”~S
119 Mas| Nekem nem jut belőle?~– Te pedig vagy a te bátyáidnak
120 Mas| belőle?~– Te pedig vagy a te bátyáidnak atyja, aki előtt
121 Mas| de a legnagyobb csodát te követted el benne, midőn
122 Mas| hogy bocsássa szabadon a te nemzetségedet?~– Nem voltak
123 Mas| megrohanják, s porrá égetik.~– S te hallottad ezt?~– Olyan helyen
124 Mas| minden jó ismerősünket. Hát te, angyalom, mit szólsz hozzá?~
125 Mas| körmönfont félkézkalmárral, mint te vagy, még össze nem kerültem.~
126 Mas| Én élhetek vele holtig, te pedig tizenegy hétig.~Blanka
127 Mas| Annára.~– De hát hogy tudod te ezt, hogy Manassé hozzám
128 Mas| nyolcvankét napig leszek a te éjjeli-nappali társad! –
129 Mas| ne mondd el azt nekem!~– Te most is szereted őt? – kérdé
130 Mas| jöhet oda, ahol én vagyok.~– Te azt hiszed?~– Mint az egy
131 Mas| piros vagyok; akár csak te magad.~S Blankát a tükör
132 Mas| melyikük pirosabb.~– Pedig te boldog vagy. És boldog fogsz
133 Mas| rád nézve a földet. Óh, ha te őt egyszer úgy megismered
134 Mas| vele senki. Ugye, ilyennek te nem ismered őt még?~– Nem –
135 Mas| rám nézett – úgy, ahogy te mondod: lángoló szemekkel,
136 Mas| pusztítom el őt, mivelhogy az a te szívednek fájna!”~Mennyire
137 Mas| egy vasbányát?~– Micsoda? Te egy vasbányát akarsz venni?
138 Mas| vasbányát akarsz venni? Te drága kincs.~– Igen. Manassénak
139 Mas| veszünk egy vasbányát; azt a te nevedre kereszteljük, s
140 Mas| mesterkedtek? Látom arról a te fitos orrocskádról, Anikó
141 Mas| nem lesz a háznál. Csitt, te leány! Szólj, te asszony!
142 Mas| Csitt, te leány! Szólj, te asszony! Inkább a te kívánságod
143 Mas| Szólj, te asszony! Inkább a te kívánságod teljesüljön.~
144 Mas| senkinek a fejét.~– Mit tudod te azt?~– Óh, tedd meg a kedvemért.~
145 Mas| csináljak?~– Jer, és írd alá te is a levelünket.~– Este
146 Mas| csináltam mai nap. De hát a te kedvedért még azt is megteszem,
147 Mas| odavonta őt maga mellé.~– Te már készen tartottad az
148 Mas| saját hófehér vállát.~– Te mégis jó lélek vagy, Rosina! –
149 Mas| már magadévá tetted.~– S te nyomorult, nem osztod azt
150 Mas| megtalálni a mennyországot? Te hidegvérű reptil! Mikor
151 Mas| kezében, aminek a hurokja a te nyakadra van szorítva, s
152 Mas| az arcomat megmutatnom. S te az én mosolygásomat akarod
153 Mas| él?~Vajdár hallgatott.~– Te! Gondolj reá, hogy ez a
154 Mas| vigasztalásomra mondani, te gyáva? – Meddig él még ez
155 Mas| acélkulcsot vont elő.~– Te! – súgá Benjáminnak, s egy
156 Mas| észrevett rajta valamit.~– Te! Neked az egyik pofád veresebb,
157 Mas| fogva lemond? Nem jutott a te kezedhez az a nekem szóló
158 Mas| grófnők akarják-e?~– Márkinők! Te naplopó. Az a kérdés, hogy
159 Mas| menjen át az én szívembe a te véred!~Most azután egészen
160 Mas| minden mesterműveinél.~– A te pálmaleveled újra visszaszállt
161 Mas| Áron bá! Hát a Lányi?~– Ó, te jámbor kis Miska, te! Hogy
162 Mas| Ó, te jámbor kis Miska, te! Hogy az Úr nevelje meg
163 Mas| Blankának –, megígértem, hogy a te lakadalmadon eltáncolom
164 Mas| rekedt hangon felelt:~– A te bátyád megölte az én apámat,
165 Mas| az én bátyáim megölték a te bátyádat. S már most ez
166 Mas| míg én ott felkerestem. Te meghíttál minket a lakadalmadra,
167 Mas| mondó Blanka.~– Hová? A te menyegzői házadba?~– Az
168 Mas| lefektetjük.~– Micsoda? A te menyasszonyi nyoszolyádba?
169 Mas| halott.~– Óh, ne halj meg te! Ne jöjj így elém te!~Egy
170 Mas| meg te! Ne jöjj így elém te!~Egy feneketlen mélységbe
171 Mas| Mulasson minden ember.~– Te parancsolsz – monda Áron,
172 Mas| feddé őt Manassé. – Mert te is azt a Jézust vallod,
173 Mas| én. Én csak megbosszulom, te megmented őket. Te, aki
174 Mas| megbosszulom, te megmented őket. Te, aki Mogával és népeivel
175 Mas| meg az ő harcosai, akik a te békédet nem ismerik, nem
176 Mas| lehajtva. – Isten árnyékába s a te karjaidba.~Az ablakon besütő
177 Mas| furulya-füttyszava hangzott fel.~– Hát te, Áron bátya, komolyan gondolsz
178 Mas| megtámadnák városunkat, te ezen a bércen rendszeres
179 Mas| nyomorultul lemészárolni.~– S te hiszed, hogy ez lehető?~–
180 Mas| helyezve.~– Hát mit tudod te, hogy nincs-e most is védelmi
181 Mas| mutatom ám meg neked, mert te nem vagy katona. Civilnek
182 Mas| magát ingyen megöletni. Csak te nevess.~Eközben fölértek
183 Mas| beszéltem – szólt Áron. – Te ülj le a kőre, és pingáld
184 Mas| övéi a cselekvésre.~– S te ismered Ciprianu leányát?~–
185 Mas| Menyasszonyom az.~– Tehát te mátkatálul szántál neki
186 Mas| lesz legutolsó szava. Csak te eredj nyugodtan.~Manassé
187 Mas| ráismerni a cigányra.~– Te vagy itt, Lányi? Hát te
188 Mas| Te vagy itt, Lányi? Hát te mit csinálsz itt?~– Mulatom
189 Mas| hát ne dobd el a csutáját; te járhatsz, mert a lábad nincs
190 Mas| se! Kámpesz neked már! Ha te egyszer Diurbanu kezébe
191 Mas| Diurbanut nagyon jól. Majd te is megismered, ha meglátod.
192 Mas| meglátod. Bizony meghalsz te, Manassé, még ma. De hát
193 Mas| jut már énnekem abból a te cigárédból, Manassé. Engem
194 Mas| átadtam a frigylevelet, amit a te néped az én népemmel kötött –
195 Mas| Hát nem találta azt ki a te éles eszed – folytatá az
196 Mas| keresd fel őket, s majd te is – régi ismerősökre találsz. –
197 Mas| Védműveik elég jók a te harcosaidnak ellenállni,
198 Mas| egy emberrel kevesebb! De te a torockói völgyből nem
199 Mas| No, hát kezdjük el ezt a te jégkeménységedet megolvasztani –
200 Mas| minden vérbosszúnál; akit a te testvéreid meggyaláztak,
201 Mas| Mert az a nő Zenóbia, a te Dávid testvérednek a volt
202 Mas| hiszi. Ez fog bezörgetni a te házadnak a kapuján, bezörgetni
203 Mas| pusztításra. Ennek a kezébe jut a te egész háznéped.~Manassé
204 Mas| Ugye, hogy mégis találtam a te kemény szíveden egy helyet,
205 Mas| olyan adósságod, amiért nem „te” fogsz megfizetni. Nem torlom
206 Mas| megfizetni. Nem torlom ezt meg a te kemény testeden, amely nem
207 Mas| egymást ettől a világtól. Te csak két holttestet kapsz
208 Mas| tudnám bontani a fogaimmal a te köteleden a csomókat.~–
209 Mas| meg van kötve. Aztán, ha a te kezedet kiszabadítom, akkor
210 Mas| kezedet kiszabadítom, akkor te is kihúzhatod az én térdeim
211 Mas| szaladok, s lerántom a földre, te fejbe ütöd a bottal, hogy
212 Mas| bottal, hogy ott marad, te elveszed a kardját, én a
213 Mas| Nem engedi azt az Isten!~– Te, Manassé! Mondanék valamit.~–
214 Mas| neveztek benne. Meghíttak a te lakodalmadra. Tudatták velem,
215 Mas| Nem! Nem rablom meg a te nődet!~Erre Manassé két
216 Mas| hangot hallatva.~– Hah! Te is csak olyan dölyfös ember
217 Mas| Nem akarod eltűrni, hogy te légy az adósa egy olyan
218 Mas| megcsókoltad a homlokomat. Ha te azt úgy tudnád, hogy mennyit
219 Mas| közepette oda fog ólálkodni a te nőd és testvéred lakába;
220 Mas| felakaszthatod a legközelebbi fára. A te embered ő, nem az enyém! – „
221 Mas| az a szép leány mondott. Te eredj a puszta templomba,
222 Mas| mondd már, hogy melyik a te nótád! Húzom már. Csak te
223 Mas| te nótád! Húzom már. Csak te járjad!~Amint a menekülő
224 Mas| fölemelte a fejét a bozótból.~– Te cigány! Jer közelebb.~–
225 Mas| hallod, nehéz dög vagy te az én gyönge csontocskáimnak.
226 Mas| Gyertyánoson innen utol nem éred te azt. Odáig én el nem cepelhetlek,
227 Mas| ők akadnak terád; hanem te akadsz őrájuk.~– Vígy ki
228 Mas| föl a cigány nevetve. – Te magad akarod, hogy a puszta
229 Mas| jöjjön azonnal, és fölvegyen. Te is ezer forintot kapsz tőlem
230 Mas| kapsz azonfölül.~(Nem látod te azt a napfeljövetelét! –
231 Mas| Nem, Vajdár Benjámin! A te véged nem az, hogy én megöljelek. –
232 Mas| egy angyal szíve őriz, kit te semmivé tettél. Nem öllek
233 Mas| körül! E romlás, pusztulás a te műved. E szörnyű kép elől
234 Mas| kezéből a kantárszárat. – Te üsd hátul.~Aztán Vajdárnak
235 Mas| volt.~– Jaj, de bolond vagy te, Manassé, ha még háborúban
236 Mas| Teérted nem, mert ha te elpatkolsz, neked szép fiatal
237 Mas| Diurbanu?~– Valóban ő volt.~– Te megölted őt?~– Kezem között
238 Mas| templombástyában összegyűlt, Te Deumot éneklő népnek meg
239 Mas| Biz ide be nem hozod azt a te kék-szürke kenyeredet!”
240 Mas| kacagott erre a szóra.~– Óh, te szegény Manassé gyerecske!
241 Mas| vállam?~– Hát persze hogy a te vállad. Hát a vén Matuzsálem
242 Mas| három darab százassal. A te válladat kitoldjuk hattal,
243 Mas| vele megyek.~– Nem, Blanka! Te itthon maradsz mivelünk.
244 Mas| újított dolgokat nem értjük; te vagy beleavatva; neked itt
245 Mas| hallgass el; folytasd a te okos beszédedet.~– Mi nem
246 Mas| neki levelet. Egyik nap te, másik nap én. Az első ibolyát
247 Mas| erősen fölment.~– Ne búsulj te azon. Annak a derék embernek,
248 Mas| magamat tenni.~– Csak maradj te csendesen – csitítá őt a
249 Mas| ne vegye valaki!~– Csak te légy nyugodtan, kis kutyám.
250 Mas| számára eleget?~– Kedvesem! Te mióta nem táncolhatsz, érzelgési
251 Mas| vétenek, elpusztítja. Maradj te csak bűntársamnak, akivel
252 Mas| rablókalandból nem értek; ami a te kezeden fordul meg. Hadd
253 Mas| rajta.~– S ez a valaki vagy te!~– Csitt! – Vajdár szeme
254 Mas| munkájába.~– Legyen meg a te akaratod!~Azzal fegyverét
255 Mas| kedélyesen felkacagott:~– Óh, te bohó! A te fiad az. Hát
256 Mas| felkacagott:~– Óh, te bohó! A te fiad az. Hát nem ismersz
257 Mas| érezni?~– Temiattad!~Ez a „Te” megvilágosítá a választ.~
258 Mas| fogom kívánni, hogy légy te is olyan őrült, mint én
259 Mas| teszem, angyalom. Ma nem a te „jutalomjátékod” van, hogy
260 Mas| nem fogja engedni, hogy a te páholyodba belépjek, vagy
261 Mas| mondá magában a várakozó. – „Te meg akartál engem csalni!
262 Mas| mondá:~– Így is jól van! – Te magad akartad így, bolondom. –
263 Mas| hagyhattam itt Blankát, míg te meg nem jössz. Most már
264 Mas| be; nem látta más, mint te! Családunknak sietős dolga
265 Mas| menyegzőmhöz készültek. – Te ott álltál vele szemközt. –
266 Mas| elfojtott méreggel, haraggal. – Te nem bántottad őt. – Nem
267 Mas| Valakit meg kell marnom! – Te már ne félj a harapásomtól.
268 Mas| szentség, aki megvédett engem a te haragodtól, megvéd téged
269 Mas| nem tudtak mással ártani a te házadnak, engemet dobtak
270 Mas| téged fognak vádolni, hogy te mérgeztél meg. – Még mint
271 Mas| szegény elmúlandó asszony, hát te hogyne bocsáthatnál meg
|