bold = Main text
Part grey = Comment text
1 Els | költők írnak arról, hogy mi lesz a halál után, mi lesz
2 Els | hogy mi lesz a halál után, mi lesz a jövő században, mi
3 Els | mi lesz a jövő században, mi lesz a föld utolsó napjaiban.
4 Els | a föld utolsó napjaiban. Mi megkísértjük leírni, hogy
5 Els | megkísértjük leírni, hogy mi lesz a „házasság után”;
6 Els | embernek kell elférni.~– De mi első helyre váltottunk jegyet! –
7 Els | kinek híják, hová való, mi járatban van, s aztán közli
8 Els | s aztán közli egymással, mi hírt tud hazulról; megkérdezi
9 Els | találgatta magában, hogy vajon mi lehet ez az ő átellenese.
10 Els | hanem „egy Istent valló”.~– Mi az?~– Egy törvényesen bevett
11 Els | mosolygott a benn levőkre.~– Ah, mi azt hittük, hogy ön elveszett –
12 Els | sem tekintve mormog:~– „Mi ez egy ezerholdas szép egyforma
13 Els | fogalma sem volt arról, hogy mi különbség van a párta és
14 Els | faköpönyeg ernyőjébe.~– Mi lelt? Le akartál esni?~–
15 Els | csírázik a földből.~– Hahaha!~– Mi az ördögöt nevetsz?~– Én?
16 Els | becsára egy férfinak; miután a mi urunk Jézust is annyiért
17 Els | hogy csússzék a lábaihoz.~Mi adja neki ezt a hatalmat?
18 Els | figyelmét. – Nem mehetnénk mi is ezen az úton? Mit szólsz,
19 Els | magukban vándorolni Rómába, mi meg a hegyeken át utaznánk
20 Els | együtt a bőröndeinkkel.~– Mi pedig azalatt előresietünk
21 Els | egymáshoz tartozhatnak; mi ketten pedig testvérek leszünk.
22 Els | pedig testvérek leszünk. Mi neve az ön nővérének?~–
23 Els | Hidd el nekem, öcsém, hogy mi magyarok azáltal, hogy magas
24 Els | gazdagok volnánk. De hát mi vagyunk a civilizáció úttörői
25 Els | hallgatózva figyelt, hogy mi történik odalenn. A padlat
26 Els | tudom, az útitársunkból mi lett.~A hercegnő azonban
27 Els | vár, hozzátevé:~– Hiszen a mi megszabadításunkért áldozta
28 Els | volna e zárt ajtóra jönni mi történt volna önnel.~– Védtem
29 Els | No, hát gyerünk ezalatt mi is imádkozni – mondá Manassé
30 Els | cselszövényeibe. Azt is tudta, hogy mi vár a hercegnőre Rómában.
31 Els | embertől megkérdik; hogy mi járatban van?~Ez tehát már
32 Els | oda szállsz ugyebár, ahová mi? – kérdé Manassét lekötelező
33 Els | hotelünkbe a mai napra, s mi a szállást készen tartottuk
34 Els | önök is ott vesztek.~– Nem. Mi Orvieto felé jöttünk.~–
35 Els | Az a szerencséjük.~– Mi a neve annak az úrnak, akit
36 Els | húzódozott tőle, azt mondta, hogy mi jogon tolakodjék ő fel kísérőnek
37 Els | ércnél drágább fadarab, mi most oda van kitéve a vatikáni
38 Els | Én vagyok a pincér.~– Mi történt itt?~– Nem tudok
39 Els | önre ebben a kosztümben. Mi történt a hercegnővel?~–
40 Els | valóságában miben áll ennek a mi hercegnőnknek az ügye, amiért
41 Els | hercegnőnknek az ügye, amiért mi ide Rómába jöttünk. Azt
42 Els | bégetett, mikor belevágtam. – Mi volt ez az izé, signore,
43 Els | sorakoztatni; valamennyit a mi ismerőseink csoportja elé.
44 Els | utánunk nem következik senki: mi vagyunk a legutolsók, a
45 Els | az elfogadtatásnak, hogy mi történt vele; vajon csakugyan
46 Els | akarta tőle megtudni, hogy mi történik Magyarországon;
47 Els | hitet felvette volna, most mi volnánk a rómaiak, hisz
48 Els | ez úrnak, hogy bennünket mi ügy hozott ide?~– Haragszik
49 Els | emberre mutatva.~– Ez a mi saját bérszolgánk, aki hercegséged
50 Els | benne, mielőtt tudná, hogy mi az.~Blanka türelmetlenül
51 Els | olvasni az arcáról.~– Nos, hát mi hírt hoz ön, ügyvéd úr? –
52 Els | folyamodásában, azt aláírom én is: „Mi nem vagyunk férj és feleség:
53 Els | vagyunk férj és feleség: mi atya és leány vagyunk.”
54 Els | meg kellett tudni, hogy mi készül odakinn a világban.
55 Els | alázuhanni.~Azonban hát, mi joga van neki bosszút állni
56 Els | Manassé mégis azt mondhatta: „Mi nem szoktunk bosszút állni!”,
57 Els | az embert a helyéről. S mi neki Blanka? Egy álomkép! –
58 Els | szakasza meghatároz.”~– Mi az a 14. §?~– Azt ő nagyon
59 Els | ő, mit kérdezte ő, hogy mi lehet a tartalma ennek a
60 Els | van. – Mit bánta ő, hogy mi lesz a következése annak,
61 Els | aláírtam; azt sem tudom, mi van benne.~– A válóperben
62 Els | engem fiává fogad.~– S ugyan mi oka lehet rá?~Vajdár eltakarta
63 Els | meglepő fordulat ebben a mi regényünkben! – mondá a
64 Els | Mit bánom azt! – De ugyan mi oka lehetne Caldariva márkinőnek
65 Els | kifejezésétől a hercegnő megrettent. Mi volt ebben a fegyverben,
66 Els | kellett megtudnia, hogy mi volt a veleje annak a végzetes
67 Els | circolók.~Mit tudta a hercegnő, mi az a reakció meg azok a
68 Els | hazát sem lehetett szeretni. Mi volt rá nézve a korszak
69 Els | kérték, hogy beszéljen, mi történt vele.~A hercegnő
70 Els | erről az új öltözetről. Mi nevezeteset talál rajta?~
71 Els | egymáson kívül senkit. – Mert mi egymást nagyon fogjuk szeretni.~
72 Els | az „Giacomó”-hoz írt. – Mi jó barátok vagyunk, hanem
73 Els | megijedt, szegény hercegnő, a mi közös barátnőnk, ** grófnő
74 Els | hallja, már tudni fogja, hogy mi az. Ha a zengésre visszhang
75 Els | rendbe szedni a gondolatait.~Mi ez a nő? S mit akar ez ővele?~
76 Els | jobban kell őriznie magát.~„Mi még nagyon szeretni fogjuk
77 Els | egyúttal megkérdezte tőle, hogy mi a keresztneve.~A márkinő
78 Els | Blanka utánament, megnézni, mi baja lett. S ott találta
79 Els | a világ mendemondájával? Mi az? Ön úgy él itthon, mint
80 Els | világ azt tudja rólunk, hogy mi egymás szerencsétlenségének
81 Els | égig érő botrány volna, ha mi emberek szeme láttára egymással
82 Els | piros-fekete rövid ruhában a mi ájtatos hercegasszonyunk,
83 Els | zongora klaviatúráján.~– Óh, mi újonc ön ebben a játékban,
84 Els | a lármázó emberek mind a mi embereink, akiket mi fizetünk
85 Els | mind a mi embereink, akiket mi fizetünk azért, hogy kiabáljanak.~–
86 Els | Le a polgárokkal! Éljünk mi”, s a „Viva noi!” mellett
87 Els | is kezdik venni.~– Csak a mi gyümölcseinket fogják megérlelni
88 Els | zászlót is leverik, s akkor mi tartjuk a „Te Deum laudamus”-
89 Els | Sőt, nem is tudhatta, hogy mi az a hazaszeretet. Kora
90 Els | Miért találkozni ővele? Mi célja, mi vége lehet e találkozásnak? –
91 Els | találkozni ővele? Mi célja, mi vége lehet e találkozásnak? –
92 Els | körül a városban.~– Lehet a mi ablakainkból a piacra bántatlanul
93 Els | szabadság! Éljen a nép! Mi a népé vagyunk!”~És aztán
94 Els | az utcára megnézni, hogy mi történik ott künn. S még
95 Els | Blanka kitalálta, hogy mi az.~A Cagliari-palota vas
96 Els | Sem az ön bajáról, sem a mi bajunkról nincs szó. Nem
97 Els | egyebet patkányoknál.~De mi lesz, ha megint visszatérnek?
98 Els | nem másíthatják. – Kire mi rá van mérve, azt el kell
99 Els | azt el kell viselnie. – Ha mi nem félünk az oroszlánok
100 Els | meggyulladt!~– Uram s én Istenem! Mi ez? – töprengett Blanka,
101 Els | úszók feketék voltak.~– Mi ez? Mi ez?~Blanka visszatért
102 Els | feketék voltak.~– Mi ez? Mi ez?~Blanka visszatért belső
103 Els | cselédjét elküldje megtudni, mi ég. – Egyet se talált.~Csöngetett.
104 Els | nincs tudomásuk arról, hogy mi történik odafenn az égen;
105 Els | nem voltam szállásomon. S mi oka volt a hercegnőnek engem
106 Els | márkinőt és társaságát? Mi módon?~– E kandallón keresztül,
107 Els | beszélgetett vele az egész úton.~– Mi lesz önnek a művészetéből,
108 Els | bizony nem látom át, hogy mi oka volna önnek a mártírkoronát
109 Els | egymásnak, de tudták.~S ugyan mi gátolja őket abban, hogy
110 Mas | határozza meg a sorsomat, hogy mi vagy te.~– Tehát még magad
111 Mas | fogjátok végighallgatni, hogy mi történt ezalatt a földön.
112 Mas | Beszélj nekem arról, hogy mi vár ránk a te holdbeli szigetedben.~
113 Mas | boldog magány, melyben csak mi ketten lakunk, hanem egy
114 Mas | kérdéssel háborítani, hogy mi baja van. Tűrni kell ridegségét.~
115 Mas | mondó Manassé Blankának:~– A mi beteg szárazföldünk közelít.
116 Mas | szárazföldünk közelít. Ez a mi gondtalan örömeinknek a
117 Mas | tőlünk, hogy kik vagyunk; mi közünk van egymáshoz; honnan
118 Mas | akarunk menni. – S mindezekre mi igen rossz feleleteket tudunk
119 Mas | Blanka a fejét rázta.~– Mi a másik?~– Az sokkal nehezebb
120 Mas | rendelkezések elfogadása végett. Mi azonban azt a reggelt nem
121 Mas | ember a kocsisra.~– No, mi baj? – kérdé Manassé. –
122 Mas | lováról a csengőket.~– De mi éppen ide akarunk szállni
123 Mas | nyögött a szenvedő úrhölgy. – Mi az a fájdalom, amit a fejemmel
124 Mas | megváltozott. Megnyúlt vagy mi. A bajuszát sem alakította
125 Mas | a jó gondolatja támadt: „Mi már mind a nyolcan el vagyunk
126 Mas | nem tartja meg magának a mi osztályrészünket, hanem
127 Mas | Most, hogy érzik, tudják, mi vár reá; rang-, vagyonelvesztés,
128 Mas | az emberséges szobrász a mi urunkat, üdvözítőnket akként
129 Mas | láng, a másik vér; hiszen mi egy szikra tűzön, egy csöppnyi
130 Mas | Hallod, hogy harangoznak a mi feleink templomában?~– Azt
131 Mas | Hát akkor nem is jutunk mi el a Leányka-kőhöz!~– Ejnye,
132 Mas | mondasz te erre, „Hogy hát mi szükség volt a bányászoknak
133 Mas | azt mondhatta rá Torockó: „Mi közöm hozzá, ám lássa György,
134 Mas | puliszkaevéshez kés; hát mi minek fogtunk fegyvert?
135 Mas | aranyosszékiekkel. Akkor aztán a mi kis szigetünk itt maradt
136 Mas | megjelene nálunk a „Kő” előtt. Mi pedig volnánk háromszáz
137 Mas | testvérünket felakasztják. Mi pedig nem rakjuk le a fegyvert,
138 Mas | úgy látom, hogy nem jutunk mi oda. Gazda nélkül csináltuk
139 Mas | vivő hídra terelve azt.~– Mi történik velünk? – kérdé
140 Mas | nevetett. Tudta is ő, hogy mi az a pazsura. Olyan volt
141 Mas | mindebből nem értett semmit.~Mi nagy baj származhatik abból,
142 Mas | már! – mondá Áron. – Ez a mi zsidónk háza. Valamivel
143 Mas | Bezörgetett rajta ököllel.~– Mi kell? – hangzott belülről.~–
144 Mas | felelt ridegen a valami.~– S mi van azon a huszonnegyedik
145 Mas | min haólám, wead haólám!~– Mi bizony nem üldöztünk benneteket,
146 Mas | benneteket, öreg; hiszen tudod, mi is egy Istent hivők vagyunk;
147 Mas | apáitok kegyetlenkedtek a mi prófétánk, Simon fölött;
148 Mas | elhozza a földre, amiért mi énekelünk? Vagy meg vagytok
149 Mas | hogy az oláhság föllázadt a mi nemzetünk ellen, s jön táborszámra
150 Mas | mögöttünk és ránk szembe; mi menekülni akarunk a mi atyánkfiaihoz.
151 Mas | mi menekülni akarunk a mi atyánkfiaihoz. Az idő sürget.
152 Mas | Blanka és Manassé.~– Hát mi közöm nekem mindezekhez? –
153 Mas | elfut minden ember. Ez a mi fegyverünk, a mi várunk,
154 Mas | ember. Ez a mi fegyverünk, a mi várunk, a mi ajtónkon a
155 Mas | fegyverünk, a mi várunk, a mi ajtónkon a zár, a mi védelmünk,
156 Mas | a mi ajtónkon a zár, a mi védelmünk, a mi igazságunk:
157 Mas | a zár, a mi védelmünk, a mi igazságunk: az átkozódás!~
158 Mas | eredt szóba.~– Vaszilie! Mi béred van neked Matuzsálemnél?~–
159 Mas | messze fehérlenek.~– Az Úr a mi imánkat hallgatta meg! –
160 Mas | út neheze még most jön.~– Mi terved van?~– Nézz el csak
161 Mas | bizonytalan.~Most halld meg, hogy mi az én tervem. A Monasteria
162 Mas | fölkelő tábor foglalja el, s mi e tábor mellett fogunk elmenni;
163 Mas | Mind a két malom molnára a mi szövetségesünk, a sziklahasadék
164 Mas | zúgót kell tisztogatnia. Mi tehát a száraz mederben
165 Mas | elindultunkkor tudtad előre, hogy mi nem jutunk az egyenes úton
166 Mas | rejtegessem? Azt gondolod, hogy mi feneörömből ragadtuk kezünkbe
167 Mas | Asszonyod meg találja kérdezni, mi az, ami itt a fejünk fölött
168 Mas | mindennel el voltak látva.~– Mi úgy vagyunk most itt – mondó
169 Mas | a Marciból és Rozáliból mi lett? – kérdé tovább Blanka.~
170 Mas | pugyillárissa! Hát ennek mi kell, hogy hozzám ragasztja
171 Mas | ha majd megmondja, hogy mi az; s ott fognak ebédelni
172 Mas | Nono, édes kis bárányom; mi baj hát? Ne reszkess. Mid
173 Mas | lopott pénzt hajigál! – Mi köze másnak hozzá!~A fővezér
174 Mas | azután jött a döntő kérdés: „mi van érte?”~A fővezér diadalmasan
175 Mas | amit te kínálsz nekünk, mi elvehetjük erőhatalommal
176 Mas | ha estig elő nem érkezik, mi fog történni ezzel a szegény
177 Mas | József előtt a búzakévék, és mi mindnyájan a tieid vagyunk.~
178 Mas | sem magyarázták meg, hogy mi az a pazsura. Elég, ha Áron
179 Mas | nem törik meg a békét, s mi nem keressük a harcot. A
180 Mas | kivégeztetésemet.~– No. És mi jött segítségedre?~– Egy
181 Mas | Hármas hámor; ezek itt a mi hámoraink és bányáink, mint
182 Mas | kékes füstfelleget.~– Ez a mi otthonunk – súgá Manassé
183 Mas | Ma hagymát ettem.”~– „Mi ketten” ne féljünk tőle –
184 Mas | éjjeli, nappali társad a mi kedves virágszálunk.~Mire
185 Mas | szólt oda az esperesnek. – A mi oltáriszentségünk nem akar
186 Mas | meg nem tudja, hogy ott mi lakik. Bizonyosan nagyon
187 Mas | le akarták beszélni. Hogy mi kisgyermekek vérét használjuk
188 Mas | Hogy a Jézus Krisztusnak, a mi szerelmes urunknak viaszkból
189 Mas | a kezét megkérte, hogy a mi egyházunk nem átjáróház
190 Mas | egyszerű fekete rámákban. Oh, mi kedveseknek találja azokat
191 Mas | mindennap arról, hogy a mi családunkban mily végtelen
192 Mas | Látod – mond Anna –, ez a mi Scala-színházunk!~
193 Mas | orrocskádról, Anikó húgocskám, hogy mi bolondra akarsz rávenni.
194 Mas | napra.~– Hát akkor az, amire mi ketten kérünk tégedet, hogy –
195 Mas | megint ilyen jókedvedben? Mi már megírtuk a meghívást.~–
196 Mas | papírhamvaival együtt.~Mármost mi vár erre az asszonyra?~
197 Mas | lehajigálva az asztalra.~– Mi hiányzott belőle?~– Az emberek.~
198 Mas | kegyelem útjára vezessem. Mi hiúsítá meg mindezt? Most
199 Mas | zérus mégis volt valami, mi több egy hercegnél, egy
200 Mas | protestánssá, hogy aztán mi is megesküdhessünk?~– Bizony,
201 Mas | színhelyére tévednének a mi menekültjeink, mi történnék
202 Mas | tévednének a mi menekültjeink, mi történnék velük?~– Arról
203 Mas | köntösömön fekete csipkét lát. Mi lássunk hozzá, mi van a
204 Mas | csipkét lát. Mi lássunk hozzá, mi van a kriptaajtón belül.~
205 Mas | mind igen régi történetek. Mi történt később?~Aközben
206 Mas | bizonyosan elfogják őket.~Tehát mi történt Nagyenyeden?~Az,
207 Mas | Őrjöngők! Tovább! Tovább! Mi történt Adorjánnal?~– És
208 Mas | a holló és a farkas! Ah, mi gyönyörteljes ábránd!~Mégis
209 Mas | aranykígyók omlottak vállaira.~– S mi történt tovább? Mi történik
210 Mas | S mi történt tovább? Mi történik Torockón?~– Több
211 Mas | kell, hanem valami másra.~– Mi az a más?~– Eh, most ne
212 Mas | herceg orrát találta el.~– Mi baj van? Be lehet menni? –
213 Mas | gyűlöletből. Nevetséges! Mi, akik megszoktuk ezerekben
214 Mas | sikolta föl Blanka. – Mi történt Dávid bátyámmal?~
215 Mas | énekelte Lányi: „Zsidó! Zsidó! Mi van eladó?”~Ezalatt Manassé
216 Mas | mondott neked a tribun: „Mi békét kötöttünk veletek,
217 Mas | meglátni.~– Ide! Ide! A mi kis házikónkba! – mondó
218 Mas | menyasszonyi nyoszolyádba? A mi halottunkat? Óh, én édes
219 Mas | titokban akartak tartani. Mi történik a vér és a láng
220 Mas | erőnk van, azzal védjük.~– A mi legnagyobb erőnk az Isten.
221 Mas | az ő kezébe tettem le a mi sorsunkat. Ha ő velünk van,
222 Mas | Különben sem tudom, hogy mi lett volna belőle, ha „énnekem”
223 Mas | kegyetlenségéről nevezetes. Ez a mi Iskariotesünk.~– Honnan
224 Mas | között szerzett frigyedet mi is megtartsuk. Szegény Dávidért
225 Mas | nem is hagynám ám ezeket a mi gyönge szép leányainkat,
226 Mas | innen nézni, mikor ez a mi szép paradicsomunk lángba
227 Mas | Megtiltotta Áron bátya, s mi megígértük neki, hogy itt
228 Mas | füvet orozni jött ide, s mi elriasztottuk szépen. Nézzétek,
229 Mas | Romulus madara az. A mi madarunk. Nézd, most szállt
230 Mas | ostromlására hagyott hátra. A mi feladatunk meggátolni, hogy
231 Mas | Jellasicsnak, nekünk kell a mi fejünket hozzáütni Bemhez.~–
232 Mas | alatti fegyverszünetet, mi a magunk igazságán állva
233 Mas | táborral, lovasság nélkül, mi megtámadhassunk egy rendes
234 Mas | érte a bokáját!~– De hát mi bajunk nekünk Torockóval? –
235 Mas | eseményekben. Aki megbetegszik a mi népünk közül, az most a
236 Mas | Isten keze szabad velünk. Mi a legvégsőre is készek vagyunk.
237 Mas | Rég meghánytuk-vetettük mi ezt egymás között. Sokat
238 Mas | amely fáj! Gondolj reá, hogy mi fog történni feleségeddel.
239 Mas | lelkeden, ahol tudom, hogy mi fáj. E legutolsóért, úgy
240 Mas | az én hatalmamban. Hogy mi történik azután? Azt képzelőtehetségedre
241 Mas | pince zugából.~Fölriadt.~– Mi az? Patkány? – Már elfeledé,
242 Mas | tarthatja vissza őket.~És aztán mi következik?~S rövid időköz
243 Mas | az ászok egyik végét.~– Mi lesz abból?~– Kitörjük az
244 Mas | sorsod visszahoz ide, a mi küszöbeinkhez, megtörve,
245 Mas | embereknek szabad.~– Mondja meg, mi hozza önt ide? Újoncállítási
246 Mas | valamit, hogy megtartsák! S mi az elutasítás indoka? Ha
247 Mas | hagyhatnál mindent veszendőben? Mi, többiek, az újított dolgokat
248 Mas | a te okos beszédedet.~– Mi nem szakadunk el addig is
249 Mas | hahaha!~Blanka elbámult. Mi akar ez lenni?~– Igen, igen.
250 Mas | Maradj itt nálunk! Légy a mi szentünk, akihez búcsújárni
251 Mas | gyönyörködni szokott.~A mi rablóink nem közönséges „
252 Mas | abból egy falatot sem!~– Hát mi történik velük?~– Olyan
253 Mas | pezsgőben fürödhessék?~– Hát mi az! Két forint ára jut belőle
254 Mas | meg van írva. És mégis a mi „bizonyosunk” ajánlata marad
255 Mas(1)| akkor megjelent regénye: „A mi közös barátunk”.~
256 Mas | megtudni a hadvezérnek, hogy mi történik a két szárnyon;
257 Mas | franciát egyaránt. Hová lettek? Mi történt velük? Minő elátkozott
258 Mas | Most aztán megtudta, hogy mi van ott.~A ciprusok halma
259 Mas | eljutva kiderült előttük, hogy mi van még azon túl. Azt addig
260 Mas | Ő jobban tudta, hogy mi lesz ő holnap.~Hanem az
261 Mas | lábhoz ereszté a fegyvert.~– Mi ez? – szólt elbámulva a
262 Mas | ahol minden ember gyűlöl, mi vár reám? Annyi, mintha
263 Mas | Bosszúból.~– Bosszúból? S mi oka lehetne a hercegnek
264 Mas | már halott? S ha hazajön, mi fog történni akkor? Képes
265 Mas | falevelek hullására várok.~Mi várnivalója is lett volna
266 Mas | hogy ide lesz száműzve a mi kis völgyünkbe. – Senki
267 Mas | másról, mint arról, hogy mi rosszat tegyek. Az a rettenetes
268 Mas | Akkorára.~– Ő kívánta.~– Mi úgy tegyünk.~A szobában
269 Jeg | miatt lehetetlen volt a mi csapatainknak a lövés. –
|