Part

  1     Els|             emberek? Igenis, laknak. Annak az egyik oldalán még van
  2     Els|        zsíros batyut az ölébe venni, annak a helyében nyugtot talál
  3     Els|       tintahal két nagy szemével, ha annak magyarázta volna a dolgot,
  4     Els|             már most átellenese lett annak az idegennek, aki iránt
  5     Els|            maga országában, s a férj annak föltétlen rabszolgája, aki
  6     Els|         hűségre. S aki nem úgy tesz, annak követ a nyakába, s a tengerbe
  7     Els|           azt a fiatalembert, dacára annak, hogy pogány. Bárcsak le
  8     Els|            lehetetlen. Elveszni csak annak lehet, aki valakié. Odafenn
  9     Els| vonatkozásokat tettem volna ezzel?~– Annak nem, akinek beszéltél; mert
 10     Els|        családnak egy püspök őse, aki annak idejében olyan végrendeletet
 11     Els|           neje ellen. Ez volt az ára annak, hogy a szép Cyrene ismét
 12     Els|    útitársára, azt vette észre, hogy annak a szemeibe valami vízcsepp
 13     Els|              megújítani a kísérletet annak a betolakodónak a kidobására.~–
 14     Els|           oldalzsebéből, s felnyitva annak födelét, odakínálta azt
 15     Els|         hercegnőt sajnálom e névtől. Annak a viselője egy igen szerencsétlen
 16     Els|            mindenkit megnyer. És jaj annak, akit megnyert; mert azt
 17     Els|           eszközökben; nem bánja, ha annak, ami neki élvezet, mások
 18     Els|        Holdban?~– Valóban, hercegnő, annak a vidéknek van valami hasonlatossága
 19     Els|        iskolájuk, kitűnő tanárokkal. Annak a kis völgynek a népe tart
 20     Els|          Földszint volt az ivószoba, annak egyik fülkéje a cucina,
 21     Els|           sült árticsókát. Most volt annak éppen az évadja. Olyan ragyogó
 22     Els|            kosarat, s kirakta belőle annak nagybecsű tartalmát: egy
 23     Els|       becsapják a börtönajtót, s jaj annak, aki elkésett kijönni, elbámulva
 24     Els|        hosszú sor lépcsők; tanújelei annak, hogy milyen mélyen kell
 25     Els|            szerencséjük.~– Mi a neve annak az úrnak, akit elfogtak
 26     Els|          tőle, annál magasabbá válik annak az alakja.~– S hogyan hálálta
 27     Els|          töredéke.~Valóságos darabja annak a nehéz fának, melynek terhe
 28     Els|           érte a bejelentett migrén; annak egész éjjel szódát kellett
 29     Els|          szívűnek. Mit tudta ő, hogy annak a félénk lelke mint kétségbeesése
 30     Els|       lementek a grófnő carosse-áig; annak volt egy hátulsó inasülése,
 31     Els|            kép oly óriási nagy, hogy annak, ki egy keretétől a másikra
 32     Els|             pásztorbot, sem kereszt. Annak az emlékére, hogy Péter
 33     Els|         jutott, hogy megköszönje azt annak, ki merész kézzel közvetítője
 34     Els|              volt otthon a hercegnő. Annak még várnia kell, míg a tömegoszlásnál
 35     Els|          hercegnő majd kiengeszteli. Annak a megérkeztét aztán türelmetlenül
 36     Els|        tárult, s „nagyon is szabad!” annak, aki most belépett. A szép
 37     Els|           van halva a világra nézve: annak többé házasságra lépni nem
 38     Els|               itt is. Tevékeny tagja annak a pártnak, mely ellensége
 39     Els|          kivenni megölője kezéből, s annak a szívébe ütni. Annak a
 40     Els|              s annak a szívébe ütni. Annak a vagyonából sem akar részt
 41     Els|              hercegtől, anélkül hogy annak vesztét okozná, amit nem
 42     Els|            ruhában, aki nem gyászol, annak színes öltönyben, vagy ha
 43     Els|           azt hiszi, hogy aki kérte, annak szüksége volt rá.~– No,
 44     Els|            neked. Hanem hát nem kell annak a papucsát megcsókolnod.
 45     Els|         védek valakit, akkor egészen annak az alteregója vagyok; ügyvédi
 46     Els|       megnyugtatást, vigasztalást ad annak; de az imádkozó mégis aggódva
 47     Els|              s csakugyan megcsókolta annak a lábát; csakugyan belesült
 48     Els|          Colosseumba akar elmenni, s annak a belsejét rajzolni le az
 49     Els|              tartá, oly formán, hogy annak vagy át kell azt ugorni,
 50     Els|            bakon a fiáker mellett ül annak a kis kutyája) , s harmadmagával
 51     Els|             a herceg akarja. – Hanem annak a háta mögött kell lenni
 52     Els|             lenni valami egyébnek.~– Annak tehát nagyon örülök, kedves
 53     Els|     könnyekre kellett volna fakadnia annak, aki a herceget úgy nem
 54     Els|             ez képes kegyelmet kérni annak, akit az ő árulása juttat
 55     Els|          függetlenség érzetével kell annak járni a földön! Alkotásához
 56     Els|       szemközt Manassénak, ami által annak a művészi perspektíváját
 57     Els|          háromlábú napernyőjét, hogy annak árnyéka a hercegnőt fedezze;
 58     Els|           hogy mi lesz a következése annak, ha ő erre hivatkozni fog.
 59     Els|            az ő olajfa leveléről nem annak a metaforai értelme, a békekötés
 60     Els|        leereszkedéssel köszönjön meg annak a bérruhás szolgának, aki
 61     Els|            fogok állni önön is! – De annak, aki önt erre megtanította –
 62     Els|     megtudnia, hogy mi volt a veleje annak a végzetes szónak.~Aligha
 63     Els|             megférnének benne.~– Óh, annak nagyon örülök.~Pedig nem
 64     Els|        hetenként egyszer fölkereste, annak azután volt mit meggyónnia
 65     Els|        versenytársat: akit ő szeret, annak nem szabad másról gondolkozni,
 66     Els|               mert az elvált férje s annak a kedvese ellen van feldühítve,
 67     Els| olvasmányokban, annál jobban képzelé annak a tehetetlen vergődőnek
 68     Els|         azután Cagliari hercegről és annak környezetéről is olvashatott
 69     Els|    imádkoznia.~Nagyon jó értelme van annak a köszöntő párbeszédnek,
 70     Els|              közepéből, s a hercegnő annak a helyén egy fekete űrt
 71     Els|           ezáltal lehetetlenné teszi annak kinyitását kívülről.~Az
 72     Els|          tudná rajzolni, milyen volt annak a kulcsnak a fogantyúja.
 73     Els|         maguk után, valami tanújelét annak, hogy itt jártak?~A kandalló
 74     Els|           mit akar ez ővele?~Kedvese annak a férfinak, akitől őt elválaszták,
 75     Els|          világnak? Egészen ellentéte annak, amit ő magában egy erényes
 76     Els|           kigondolt. – Ma játékszere annak, ki vele vétkezik, s holnap
 77     Els|            Nem! Az nem az igazi. Nem annak keresztelték önt.~– De én
 78     Els|            fizetett kém. A kapusa és annak a felesége naplót visznek
 79     Els|            maga és Blanka közé, mely annak arcpirulását elrejtse. S
 80     Els|       Colosseum szakasztott másolata annak az olajfestménynek, amit
 81     Els|             süppedő szőnyegen.~– Jaj annak, aki az én országom határát
 82     Els|               Ha babonaságból tartja annak, akkor nem vitatkozom. A
 83     Els|     ismeretség, de elfelejthetetlen.~Annak az embernek az arca, akit
 84     Els|        arccal fogadta Blankát, hanem annak dúlt arca megdöbbenté aztán.~
 85     Els|          kell venni; de a szív, amit annak be kell takarni, még nem
 86     Els|            jelmezét, s tanulmányozta annak redőzetét.~Szabad lesz-e
 87     Els|    barátjának véres holtteste fölött annak családja a kétségbeesés
 88     Els|            sietett a szögletterembe.~Annak az ablakain be voltak téve
 89     Els|           körül tért kanyarítanak, s annak a közepébe ugranak a szilaj
 90     Els|              magához, és megcsókolja annak arcát. A tömeg felrivall: „
 91     Els|           jegyzé fel a történelem, s annak az ezredesnek a nevét, aki
 92     Els|       Legelébb hazakerült a szakács, annak egy nagy kék folt volt a
 93     Els|          Azután megjött a komornyik. Annak minden gomb hiányzott a
 94     Els|             vetve vitt egy nőalakot, annak az öltönye foszlányokban,
 95     Els|   izgatottságának alapját – valamint annak az általános fogvacogásnak
 96     Els|         lépcsőkön; portását kereste. Annak a szobája üres volt. Próbált
 97     Els|             jegenye. Kétségbeestében annak a derekát ölelte át; az
 98     Els|          vagy kettőt főbe ütök, s az annak lesz baj. Ha pedig itt marad
 99     Els|             odament a kandallóhoz, s annak érclapját megdöngetve az
100     Els|           Akinek korona van a fején, annak nem szabad félni. A korona
101     Els|           görcsösen megragadva tartá annak a sárga ruhának a szegélyét,
102     Mas|         volna kedvem alkotni, párját annak a festményóriásnak, amit
103     Mas|       hátrahajtó az ifjú térdeire, s annak balját kezei közt tartva,
104     Mas|         kettő. Az is mind paradicsom annak, aki magával hordja boldogságát.~
105     Mas|         hölgy a férfinak, s átölelte annak a fejét, és megcsókolta
106     Mas|              asszonya az ő férjének, annak kezét kezében tartva, a
107     Mas|             az uralkodásra, mint van annak a nőnek, aki asszonya, bálványa,
108     Mas|               bálványa, gondviselése annak a világnak, amit, mint Isten,
109     Mas|             nófiti”, ez a végszó, de annak sem akad gazdája.~Már messziről
110     Mas|          fazék tartalmát, s kihúzott annak a fenekéről egy óriási hosszú –
111     Mas|       magunkat Budavár romjai alá, s annak a nyomatékául maga a nagyságos
112     Mas|            elhajtat a kastély előtt, annak leszedje a lováról a csengőket.~–
113     Mas|              magát! Férjem elmondta. Annak a betege vagyok. Ön koldussá
114     Mas|           nyugalommal –, aki boldog, annak nem lehet fájdalmat okozni –
115     Mas|         szíve sokkal rosszabbul volt annak, mint a feje.~És neki most
116     Mas|      Manassét is megkínálta vele; de annak nem kellett.~– Tudod mit,
117     Mas|          akarja éreztetni vendégével annak hamis helyzetét; a birtokos
118     Mas|          vidéken átvonultak, elmondá annak népregéit, történeti mondáit
119     Mas|             Szatmárból jön Erdélybe, annak a nagy hídon kell bebandukolni.
120     Mas|        kivonva zománcos aranyóráját, annak a gombját megnyomta, s az
121     Mas|             oláhok; velünk tartanak. Annak a jeléül a hosszú hajukat
122     Mas|              úgy volt csinálva, hogy annak a hátlapja mázos kemenceoldal
123     Mas|              a leányt, s megcsókolta annak a szép arcát.~A házigazda
124     Mas|            szegélyét sem égette meg.~Annak az egy „szónak” pedig, hej,
125     Mas|              ködfátyol takart még.~– Annak a hegynek a szélső oldaláig.~–
126     Mas|          bércfal állta el az utat, s annak a lábában kellett a völgybe
127     Mas|      leszökött a lováról, s kirántva annak a fejéből a zablaszerszámot,
128     Mas|             megkezdett dicséretet, s annak végeztével hallatszott,
129     Mas|          amennyi hajszál van a fején annak a szolgának, mégsem történhetnék
130     Mas|  arckifejezés változataiból sejtheté annak tartalmát meg a hanglejtésből.
131     Mas|               hogy pihenje ki magát; annak pedig előbbvaló volt a csalitot
132     Mas|          lehet följutni; tágas szája annak is be volt falazva, s a
133     Mas|     ablaksorok látszanak, tanúságául annak, hogy ez lakályosan berendezett
134     Mas|        erődítették meg itten. Tanúja annak a falakba ékelt sok égetett
135     Mas|            szénahalmaz volt tetézve; annak a rejtekéből szurokfáklyák
136     Mas|              Ez eleitől fogva mindig annak a háza, aki elfoglalja.
137     Mas|            mellett terített asztalt, annak folytatásául egy vetett
138     Mas|            orákulomot gondolt ki.~– „Annak” a molnárnak tudtára adtam,
139     Mas|        hátrafelé mutatott, mert nem „annak” a molnárnak a cselekedete
140     Mas|    mézesbábsütő legszebbik leányába. Annak pedig volt már akkor jegyese,
141     Mas|       Manassé elővette a tárcáját, s annak a pergamenlapjára e sorokat
142     Mas|           megtudta azt, hogy hol van annak a fölkelő tábornak a főhadiszállása,
143     Mas|             mind a tárgy címét, mind annak műszavait eredetiben visszaadni.
144     Mas|          mellett volt egy üres szék, annak a helytartója talán már
145     Mas|        szolgáltak a guberniumnál. De annak most őrá semmi gondja sem
146     Mas|           szólt:~– Íme, ez a jutalma annak, aki a királyokat szereti: „
147     Mas|              föl:~– De íme a jutalma annak, aki a disznókat szereti: „
148     Mas|             Dáviddal, s amit az hoz, annak a nevét ismered; az az „
149     Mas|             ismét a patak mentébe, s annak a medrén átgázolva haladtak
150     Mas|        Manassé lábaihoz, és átölelte annak térdeit.~– Mert bizony,
151     Mas|      bizonyítá.~– Ciprianutól? Akkor annak egész éjszaka kellett utazni.~–
152     Mas|            Torockóra, melyen Blanka, annak legelső szüksége lesz az
153     Mas|          egyedül maradtak.~Úgy örült annak a gondolatnak, mint egy
154     Mas|              szokta, első dolga volt annak a kis szobának, mely új
155     Mas|           indulatkifejezést, s mikor annak zavart tekintetével találkozott,
156     Mas|          Blanka, leülve Anna mellé s annak fejét a keblére vonva.~–
157     Mas|              vonva, odaszorítá arcát annak az arcához, s aztán vitatkoztak
158     Mas|       megsértőjüket közre kaphatnák, annak rossz vége lenne. De ők
159     Mas|              fekvő démonnal, azalatt annak a pisztolynak a csöve, amit
160     Mas|               Eddig csak felét látta annak. Az ikertestvér lelke volt
161     Mas|         hitte, rideg, vallásos dogma annak a kútfeje; most aztán megtudta,
162     Mas|           óriási tölgyfát, mikor már annak a saját levelei rég lehulltak.
163     Mas|        kedélynek valódi mulatság. Az annak olyan, mint a szárazföld
164     Mas|              kérdé Blanka Annától.~– Annak a tündérnek neve: a munka.
165     Mas|              mindig egyformán terem, annak mindig van ára. Torockónak
166     Mas|            törvény azt rendeli, hogy annak, aki válópert indít, vagy
167     Mas|           nagyon tréfás tánc. Komoly annak, aki járja; de aki nézi,
168     Mas|        házasságába bele nem egyezik, annak nehéz állapotja van. Ezt
169     Mas|         mondjuk: a végzet keze volt; annak méltóztatott egyszer az „
170     Mas|            hozzá oly közel történik, annak igen egyszerű magyarázata
171     Mas|             nemigen volt skrupulózus annak megszerzésében.~Az úrkodás
172     Mas|              Az ő hamisított váltóit annak az embernek a kezébe juttatta,
173     Mas|        ölheti. Hisz a kihívásra elég annak fölmutatni a hamisított
174     Mas|               Úgyis halott volt már. Annak egy nappal több vagy kevesebb
175     Mas|          önnek a figyelmét fölhívni. Annak aztán megint nem ő lesz
176     Mas|         nyitottak volna ki előtte, s annak a kísértetei emelkedének
177     Mas|              szavakat és mondatokat, annak a vállán keresztül nézve.
178     Mas|        felkelő tábort? Az talán csak annak előhada volt.~– Meglehet.
179     Mas|           őket a Székelykő felől, ha annak a feljáratai nincsenek őrséggel
180     Mas|            temetéséről, lekenyerezte annak a „maneseit”. Képzelmét
181     Mas|              komornával találkozott, annak egyik pofája mind pirosabb
182     Mas|             utoljára még azt mondjam annak a nőnek, kit imádok: „Kedvesem,
183     Mas|            befolyása alatt állt már; annak az indulatkifejezései idomíták
184     Mas|           idomíták az ő arcvonásait, annak a szemei delejezték az ő
185     Mas|             delejezték az ő szemeit, annak az ajkai kényszeríték mosolyra,
186     Mas|              Egészen hatalmában volt annak az embernek, ki a rombolás,
187     Mas|             bármelyike elébb meghal, annak a vagyona a túlélőre marad.
188     Mas|       szenvedett asszony hullájával. Annak hercegi pompával adok végtisztességet,
189     Mas|      meghalni;… hanem meg kell halni annak a férjnek, aki őt elvette;…
190     Mas|             pár!”… És meg kell halni annak az egész városnak, mely
191     Mas|              az egész városnak, mely annak tanúja lesz vala!… földig
192     Mas|            minden háznál. – Hálaadás annak a bölcs teremtőnek, aki
193     Mas|              Lányi cigányt Torockón, annak kellett a pálmát nyújtaniuk,
194     Mas|         azzal a másik lóra mutatott.~Annak a hátára volt felkötve egy
195     Mas|             a vendégeidnek: „Itt van annak a Ciprianunak a leánya,
196     Mas|            haraguk tűzhányó dühében, annak a vérével fogják befertőztetni
197     Mas|         mikor ráborul, és az ő ajkai annak márványarcát érik, s a kitörő
198     Mas|           ilyen néma utazója lehetne annak a két tengernek.~Aztán helyet
199     Mas|          alszik, visszaadott mindent annak, akitől vette; még a nevét
200     Mas|              lejönni is jó időbe fog annak kerülni. Őt pedig csak harminclépésnyi
201     Mas|            magát. Nem védi más, csak annak a szegény leánynak az imára
202     Mas|          jólesett volna nekem is meg annak is – felelt Áron, góbé módra
203     Mas|           patak mentében visz végig. Annak a két partján érczúzók voltak
204     Mas|             völgy felett elsuhantak, annak úgy tetszett, mintha a bércek
205     Mas|              vállára vette a puskát, annak menni kell, amerre küldik.~–
206     Mas|              a végeldöntésnél mindig annak van igaza, aki nagyobb.
207     Mas|           nedves ajkkal – megcsókolá annak a két pisztolynak a száját.~
208     Mas|              paripát, s csak egyszer annak a szőrén lehettem volna,
209     Mas|          népemmel kötött – s ajánlom annak fenntartását és megújítását
210     Mas|              fogok bosszút állani.~– Annak ne örülj, Diurbanu! – mondá
211     Mas|        csomókat.~– Minek?~– Hát csak annak, hogy egészen más ember
212     Mas|              lyukon át, akkor rájött annak az eredetére. – Azok, akik
213     Mas|            lopott fegyver! Majd lesz annak fegyvere, aki legelőször
214     Mas|            neki a gádorajtónak, hogy annak egyik szárnya egyszerre
215     Mas|              meg akarná őrizni, hogy annak a csóknak a nyoma el ne
216     Mas|            keresztül akar menekülni, annak más útja nem lehet, mint
217     Mas|           minek vigyelek oda?~– Mert annak nincs teteje, ami beégjen.
218     Mas|           parasitjai nem követhetik, annak az országában járt, akinek
219     Mas|       Diurbanut is elfogta röptében, annak kezét-lábát összetörte,
220     Mas|          kételkedni akart valamiben, annak előmutatta az elhozott trophaeumokat,
221     Mas|            ott csontjukat és bőrüket annak, aki ahhoz igényt tart,
222     Mas|              mind Anna dolga volt. Ő annak a két gyermeknek élt.~Így
223     Mas|            dolgába került, míg végre annak az illető nagy úrnak az
224     Mas|        odasimul Manasséhoz, átölelve annak nyakát féltékenyen, s közel
225     Mas|   Matuzsálemnek, nem járja minálunk. Annak az unokáját hagyták kicsúszni,
226     Mas|       közbevetette már magát érte, s annak sem volt semmi sikere. Valami
227     Mas|             haszontalan kísérleteket annak legyőzésére.~Családja sem
228     Mas|           régi teljhatalom-levele, s annak az erejénél fogva én vettem
229     Mas|        fölment.~– Ne búsulj te azon. Annak a derék embernek, aki ezt
230     Mas|        történelem fogja feljegyezni! Annak a nevét, aki az ekevasat
231     Mas|            már letörüli a lapról; de annak a neve, aki a kardvasat
232     Mas|            lesz a jelszó, nem esik-e annak első áldozatául éppen az
233     Mas|            nélkül; de a gúnyhahotája annak a népnek, akinek számára
234     Mas|           Béla nem jöhetett el, mert annak most éppen examenje van.~
235     Mas|             aki bűnösnek érzi magát, annak legjobb nem nyugtalankodni.
236     Mas|            ellenkezőjét adják vissza annak, ami szívében történik.
237     Mas|             szeretőnek, s csókot vet annak, akit megcsalni készül.
238     Mas|          Látta talán a rendőrbiztost annak lakása előtt sétálgatni?
239     Mas|        sétálgatni? Tudta talán, hogy annak utasításai vannak?~Vajdár
240     Mas|  hálószobájába visszakerült, bezárta annak az ajtaját, s a rejtett
241     Mas|      intézkedett már; a bellebbezett annak a családnak fog átadatni,
242     Mas|          örülök semmi egyébnek, csak annak, ha más szomorkodik. A kezemnek
243     Mas|          csoda. – Eredj családodhoz. Annak most nagy bánata van. Nem
244     Mas|           fog esni.~– Nem, Benjámin. Annak a jó angyalnak, aki téged
245     Mas|           szárnyaikra, s utánavitték annak az előrement fényes alaknak,
246     Jeg|             a „mókaneve” (Spitzname) annak az államférfinak, aki később
247     Jeg|            meggyilkolt háza elé, hol annak gyászba borult családja
248     Jeg|    szidalmazza, s ő vérző arccal áll annak a részére.”~(Uo. 46. l.)~
249     Jeg|           égne. A pápa térdre borult annak láttára, imádkozva. A nép
250     Jeg|          megöléséért járó sakterdíj. Annak a szakállát soha levágni
251     Jeg|         frigyláda thóráját, őrzik, s annak hollétét el nem árulják.~
252     Jeg|              akar közéjük házasodni, annak előbb át kell térni, s nehéz
253     Jeg|         megbújva várták az éjt, hogy annak leple alatt végrehajtsák
254     Jeg|            forint jutalmat tűzött ki annak a hadcsapatnak, amelyik