Part

  1     Els|            között; maga is elég köpcös ember volt.~– Majd csinálok én
  2     Els|         amellett bizonyít, hogy minden ember bírja a maga testét, s másnak
  3     Els|              az automatából érző szívű ember lett, ki a hölgyek számára
  4     Els|              egésszé egyesítve. Fiatal ember volt még: kevés bajusz az
  5     Els|            hallgatás, amire jónevelésű ember kötelezve érzi magát, mikor
  6     Els|           utazik, valamikor megölt két ember – hisz ez még többet tett;
  7     Els|      vagonokban hogy vitatkozik minden ember a napi politikáról; majd
  8     Els|          világban! Megérdemli, hogy az ember utánalásson. – Blanka grófnőt,
  9     Els|          udvari bálokban. – Nem fiatal ember már. És sokat élt. Kétszer
 10     Els|               Kétszer annyit, mint más ember hasonló idő alatt; mert
 11     Els|     epileptikus rohamokhoz. – Gavallér ember az ilyen kényes helyzetben
 12     Els|                abban tőr van.~A fiatal ember veszedelmesen szép alak
 13     Els|            kellene ismernie egy nevelt ember kötelességeit hölgyek irányában.
 14     Els|               hová lett az a másik két ember? – dörmögé a szőke hölgy,
 15     Els|              még a feladat, hogy az az ember, akit meg akarnak előzni,
 16     Els|                   Önt is érdekli ez az ember? – kérdezé a hercegnő.~–
 17     Els|                kis holdszigeten minden ember bír annyi tudománnyal, amennyire
 18     Els|                akkor, mikor még minden ember kocsin utazott, sűrűen termett
 19     Els|               a sziklaúton – ez a holt ember.~– Hátha csak előreküldték
 20     Els|          Dormándyné első férje beteges ember volt, sohasem hallotta tőle,
 21     Els|              rossz lelkekkel van ez az ember társaságban, hogy azt is
 22     Els|                is tudja, amit csak egy ember tud?)~Tudott pedig az még
 23     Els|            aminek még ekkor más boldog ember az ellenkezőjét álmodta.
 24     Els|               is az az Olaszország! Az ember elvesztette a paradicsomot,
 25     Els|           pihenőt tartani sehol. Kevés ember tette volna meg azt a helyében,
 26     Els|          felékesítse a földet. Ahol az ember beteg, a föld is beteg lesz:
 27     Els|               Róma!~Észre sem vette az ember.~Hanem a fő cél el lett
 28     Els|                  Annyi idegen közönyös ember között jólesett volna egy…~–
 29     Els|          vendégek elé. Finom, udvarias ember volt.~Gábor úr természetesen
 30     Els|         könnyeivel nedvesíteni a szent ember lábait. – Ez talán visszaszerzi
 31     Els|              komoly pofával, amiről az ember sohasem tudja, hogy tréfál-e
 32     Els|          elhagyott; őt egy titkárforma ember bevezette a mellékszobába,
 33     Els|               van kiadva, mint amennyi ember a sixtini kápolnába befér.
 34     Els|           üdvre vezető utat éppen azon ember nyitja meg előtte, aki elől
 35     Els|               szelíd, jószívű, őszinte ember, kegyes uralkodó, felvilágosodott
 36     Els|              elhagyott volna.~– Prózai ember – mondta a szőke delnő elsietve,
 37     Els|        beszéljen ön halálról, mikor az ember éppen levest kezd enni.~–
 38     Els|               kérem, nagysád! Mikor az ember halat eszik, akkor nem kell
 39     Els|      Canossában; ez csak mint „bűnbánó ember” hajtá porba a fejét, a
 40     Els|              itt éppen olyan nevezetes ember ügyéről van szó, mint Cagliari
 41     Els|          halott szentté lesz, s az élő ember halottá, a rettenetes, a
 42     Els|                valódi volt. Egy boldog ember mosolygása, aki tudja magáról,
 43     Els|               herceg most is igen szép ember volt; csak a fehér haja
 44     Els|           fájdalmat okozott neki ez az ember, minthogy ezt egy színpadi
 45     Els|           kéztől. Egy megszorult földi ember sok változandóságra képes;
 46     Els|        körülöttem.~– Kedves Blanka! Az ember sohase látja a saját arcát
 47     Els|              adni nőül. Ez pedig olyan ember, aki képes eladni a feleségét.
 48     Els|               küldettek.~Milyen boldog ember az a festő odafenn a karzaton!
 49     Els|               festő az egyedüli boldog ember a világon. Az nem féli a
 50     Els|              lesz. – A festő hidegvérű ember – lefesti Venust, s nem
 51     Els|             embernek, ő maga egy egész ember! Az nem könyörög vagyont
 52     Els|           eltörpül minden gondolat. Az ember nem érzi magát különb lénynek
 53     Els|           hallott!~Pedig ilyen vakmerő ember mégis találkozik. Ott fest
 54     Els|                   Ezt Jézus mondta, az ember; de Jézus az Isten „Fölméne
 55     Els|           élete meg lett mérgezve azon ember által: és Manassé mégis
 56     Els|          akarja ön azt érni, hogy azon ember, akitől fél, aki önt üldözi,
 57     Els|         parányi lakói.~Minek legyen az ember szerelmes egy másik világ
 58     Els|               udvariasság előtt minden ember gróf, addig, amíg be nem
 59     Els|           ahogy a törvény előtt minden ember becsületes ember addig,
 60     Els|                minden ember becsületes ember addig, amíg be nem bizonyítják
 61     Els|               mert különben nem kap az ember jó helyet.~– Kit vár a hercegnő? –
 62     Els|                parancsolja, hogy az az ember, aki őt szenvedélyével üldözi,
 63     Els|           várta, hogy jöjjön már az az ember.~A komornyikká öltözött
 64     Els|                egyenként meg akarja az ember mind hámozni, igen szép
 65     Els|              Eszébe jutott, hogy ez az ember, aki egy pillanatban elég
 66     Els|           vissza előle.~– Ezt csak egy ember mondhatta önnek! – Tudom,
 67     Els|            erre megtanította. Íme, egy ember, aki kész üldözni még üveggé
 68     Els|           figyelmeztetni? Hátha minden ember kém, aki csak körülötte
 69     Els|              korcsma csak korcsma!” az ember azt nem találja fel sehol,
 70     Els|               az én contentumomra való ember. Elismerem, hogy okos, felvilágosodott
 71     Els|        csakugyan rájött, hogy az ilyen ember nem ennek a világnak, s
 72     Els|             hadd vigye magával a derék ember az áldást, a feleséget és
 73     Els|      gondviselésben”, – „fellázadás az ember. igazság ellen”, – „tilalmas
 74     Els|               neme az időtöltésnek. Az ember minden harmadnap várja a
 75     Els|          termeket megtöltött.~Mikor az ember fel van indulva, olyankor
 76     Els|           amint a hintó hágcsóján álló ember őt meglátta, egyszerre elmúlt
 77     Els|               A herceg azonban okosabb ember, mint hogy ilyen malapropos-t
 78     Els|           miért imádkoznia világon! Az ember semmi vétket sem hisz elkövetni,
 79     Els|             látszott.~Miért nem tud az ember is így önmagától megégni,
 80     Els|             milyen különös az, hogy az ember álmában oly tisztán vél
 81     Els|                való volt. Óh, az a két ember nagy cselszövő! – Az egyik
 82     Els|          tarkabarka látvány, aminek az ember még az emlékét sem viszi
 83     Els|             alapítaná meg, s a negyven ember közül egyedül neki dobbanna
 84     Els|         allegróra.~– Hogy futna minden ember az udvarmestert ostromolni
 85     Els|          táncolni. – Hogy a csalhatlan ember hétszer téved hét nap alatt. –
 86     Els|             tanult; az, hogy van „egy” ember, ki abból a holdbeli szigetből
 87     Els|             hogy helyéhez juthasson az ember.~Blanka félórával az ülés
 88     Els|           lehetlenségek is.~„Ha minden ember esküdnék is rá, hogy este
 89     Els|                és ártatlant.~Hát nincs ember, aki meg tudja torolni azt,
 90     Els|        menekülési utat. Azok, hatvanöt ember, s köztük huszonöt cseléd,
 91     Els|              hát lőj!”~Ez a becsületes ember volt Torre mérnök. Tisztavérű
 92     Els|              Hogy harcolt az „egyetlen ember”, a nép – a százkezű óriás (
 93     Els|     elgondolkozott rajra, hogy van még ember a világon, aki képes arra
 94     Els|                 Azt rögtön meglátja az ember, amint beletekint egy nyomtatott
 95     Els|          felmagasodott.~– Azért – mert ember vagyok és férfi! Meg tudnám
 96     Els|               sem szent, sem angyal! – Ember vagyok – és rossz.~Blanka
 97     Els|                öngyilkos a legbűnösebb ember, mert a társadalmat rontja
 98     Els|                Attól, hogy egy életunt ember szétzúzott aggyal megy ki
 99     Mas|               ugyanaz.~A tengeren járó ember mindig Isten kezében van.
100     Mas|              hős, se szent; közönséges ember vagyok. Az határozza meg
101     Mas|             hogy mennyire bűnös minden ember; dehogy szégyenlenéd magadat
102     Mas|        birodalomnak nincsen határa. Az ember úgy gombolyítja le az életét
103     Mas|             még arról, hogy kell-e két ember boldogságához egyéb, mint
104     Mas|           amikre aggódva tekint minden ember, aki kénytelen benne maradni
105     Mas|          aranyos ruhát. Olyan egyszerű ember ő is, mint a többi. Amit
106     Mas|                ösvényeken, amiken okos ember nem jár, átvezettetjük magunkat
107     Mas|              elátkozott vidék, ahol az ember száműzetésben él. Vagy,
108     Mas|            világít. Ott valami vakmerő ember megkísérlé dacolni mostohaapjával,
109     Mas|            közepette. Ahol az egyetlen ember egyetlen vada a kígyó.~A
110     Mas|           állni! – rivallt a kegyetlen ember a kocsisra.~– No, mi baj? –
111     Mas|            magát, mintha valami idegen ember volna.~– Azt írtam neki
112     Mas|             hogy amíg nem kénytelen az ember vele, addig ne házasodjék
113     Mas|                szeszély és rigolya. Az ember, aki megházasodik, megszűnik
114     Mas|                megházasodik, megszűnik ember lenni; lesz kutya, akit
115     Mas|             harmadnapos hideglelés: az ember akkor érzi magát jól, amikor
116     Mas|               a gyaloghídra lépett (az ember gondolta volna, hogy most
117     Mas|            Mezőségre. Megszokja azt az ember. Mert az urak még az éjjel
118     Mas|           felől. Akkor Tordáról minden ember menekülni fog Kolozsvár
119     Mas|                és két negyed.~Az egész ember ilyen volt; aranyóra báránybőr
120     Mas|               úgy volt. Aki legokosabb ember volt a városban, az vezette
121     Mas|                idő lehet az, amikor az ember valamit elfelejt, amit máskor
122     Mas|               rendesen olyankor tud az ember legkevésbé aludni, mikor
123     Mas|                nyelv olyan, hogy ha az ember nagyon hallgatja, hát megérti.
124     Mas|        figyelmét. Olyanforma, mint egy ember: két lába, két keze. Egészen
125     Mas|          jelzik csak, hogy e magányban ember is él, mint amott a fehérlő
126     Mas|              várromjai alatt lakik egy ember, aki jól ismeri ezt a merész
127     Mas|            kidugva, azt ha meghúzta az ember, a závár ütközője fölbillent,
128     Mas|               öregapádnak, aki székely ember?~– Nem elég törvénytisztelő
129     Mas|          shófer”. Az elől elfut minden ember. Ez a mi fegyverünk, a mi
130     Mas|                de mikor a bajt érzi az ember, akkor az erőt is érzi hozzá.
131     Mas|             túlsó kapuját nagyon kevés ember látta testi szemeivel.~Ezt
132     Mas|          megtépni.~Áron aztán, kertész ember módjára, kivette a görbe
133     Mas|                de hát szorultságból az ember még poétává is lesz. Nem
134     Mas|         hajnallal. Ittlétünket már egy ember tudja, s az elárulhatja.~
135     Mas|               túlizmosult férfialak az ember nem lakta magányban, holt
136     Mas|              dohányfüsttel, amit ahány ember, annyi pipa tömörített egy
137     Mas|          bocsátotta józan meggondolású ember forgalomba. A közforgalmat
138     Mas|           voltak nyerhetők, úgyhogy az ember nem volt kénytelen, mint
139     Mas|            Most aztán egyszerre minden ember a szeme közé nézett.~– Hát
140     Mas|             Egyszerre felugrált minden ember a helyéről, s megannyi ököl
141     Mas|               emelheti fel a kezét egy ember ellen, aki éppen a kasszát
142     Mas|           játszott.~Holmi gyönge szívű ember csakugyan azt tette volna,
143     Mas|             bátyád, az egyszerű falusi ember, azzal jött hozzám, hogy
144     Mas|            Simon bátyád már tudományos ember. Ő Kolozsváron végzett.
145     Mas|            Ilyen a tapasztalatlan ifjú ember. A hosszabb utat választotta
146     Mas|           velük, mint hozzájuk hasonló ember. Nem mutattam előttük se
147     Mas|             szövegezés. Megérti minden ember. A hadsereg belenyugszik.~–
148     Mas|            tudom, hogy tehette azt meg ember?~– Asszony volt.~– Kicsoda?~–
149     Mas|          Barnabás bátya poétai hajlamú ember volt, szerette a költői
150     Mas|               csinált szántóföldek. Az ember földet csinált a kőből.
151     Mas|                kielégíteni. Mert ahány ember, annyiféleképpen szereti
152     Mas|                somodi”-ban pedig ahány ember, annyifélét kíván. Tisztelendőnek,
153     Mas|         szeszélyében ide hajított. Az „ember” boldogsága, a nép pompája
154     Mas|                sógora volt, és igen jó ember, aki, ha megtudná is, megbocsátana
155     Mas|           jönni. Az uzsorás becsületes ember, akinek a szavában bízni
156     Mas|            voltak, s ez igazi gavallér ember, kifizette azokat első látásra.~
157     Mas|             megbántott ellenségnek.~Ez ember őt most üldözheti az egész
158     Mas|                nő, Rosina.~– Ekkor egy ember, aki senki – egy pont, egy
159     Mas|            kelepcébe, amiben annyi más ember otthagyta az életét. Triesztben
160     Mas|         megtalálják az okot, amiért az ember a cinterembe vándorol. Azonban,
161     Mas|              jutott, akkorra már az az ember, az a semmi! Az a férfi!
162     Mas|             értekezni valakivel. Kevés ember van jelen. Legjobb óra a
163     Mas|           özönlik a láva, aminek neve „ember”?~Következnek a tudósítások
164     Mas|       megrohanni sietett. A harminckét ember nem várta be, míg a mögöttük
165     Mas|             egész tábort.~– Harminckét ember egy egész felkelő sereget.~–
166     Mas|         betűknek.~– Hogyan? Harminckét ember egy egész felkelő tábort?
167     Mas|              mutatott, hogy afölött az ember elfeledheté az egész hadjáratot,
168     Mas|                meg itt.~– Hisz itt két ember a könyökével éri el egymást.~–
169     Mas|               most kiben bízzék még az ember?~Benjámin megkísérté enyhültebb
170     Mas|               Gondolj rá, hogy van egy ember, akinek egy kötél van a
171     Mas|             Gondolj reá, hogy ez a két ember talán most a lopott boldogsággal
172     Mas|                 Meddig él még ez a két ember?~Vajdár néma maradt.~A delnő
173     Mas|            Cyrene látta, hogy ez olyan ember, kire sem az Istennel, sem
174     Mas|                aki minden ízében nemes ember és gavallér, azt fogja mondani
175     Mas|          pokoli hadjáratból, ahogy azt ember ki nem gondolhatná, ha ördög
176     Mas|         keresztül ideszállítani. Ahhoz ember kell, akinek a szívében
177     Mas|               vas van.~– Meg egy másik ember, akinek a zsebében arany
178     Mas|         borzalmat. Könnyelmű, élvsóvár ember volt, aki hamar ki tudott
179     Mas|                Elvégre is azt, hogy az ember rongyosan járjon, pincében
180     Mas|             nem olyan mindenre elszánt ember, mint egy grand-seigneur,
181     Mas|                lesz; mert kemény szívű ember mind a kettő.~Pedig akkor
182     Mas|              De azt sem ingyen. Minden ember a maga pénzéért iszik, s
183     Mas|              Hanem a kis, tagbaszakadt ember egyenesen és büszkén hordja
184     Mas|              azt el is táncolja – négy ember helyett dolgozik – nem azért
185     Mas|               az első vendég. Egy néma ember érkezett meg, aki mindent
186     Mas|            vérbosszút. Mulasson minden ember.~– Te parancsolsz – monda
187     Mas|        értelmét a szavának. Van egy új ember a felkelők tribunjai között,
188     Mas|            háznál gyertya égjen, s egy ember ébren maradjon egész éjjel. –
189     Mas|               éjjel. – Mert jólesik az ember lelkének, ha imádkozás közben
190     Mas|              beszéltek; de mióta az az ember megjött, aki nem tud hazudni,
191     Mas|             felkelő seregnek, s hetven ember négyezer ember ellen nyílt
192     Mas|                s hetven ember négyezer ember ellen nyílt mezőn csatát
193     Mas|               Egy hosszú, keskeny, egy ember számára vágott ösvény vezet
194     Mas|             nem füvet lopni jött ez az ember ide. Mert az az ember Diurbanu
195     Mas|               az ember ide. Mert az az ember Diurbanu kéme volt!…~– Ugyan
196     Mas|          árulás.~– Így mutasson meg az ember asszonynak valamit.~Azok
197     Mas|              nap múlva ugyanaz a dühös ember eljött hozzám, meglátogatni
198     Mas|               a siralomházban!~Kétezer ember halálra ítélve!~Az ítélet
199     Mas|          támadást visszaverni. Negyven ember! Ugyanannyi száz ellen!
200     Mas|               úgy lesz.~Hanem mikor az ember szivart szív, az egy-egy
201     Mas|              hágy e völgyben, csak egy ember lehet a világon? Ez az én
202     Mas|               foglaltad el. Ott minden ember fegyvert fogott, s úgy vár
203     Mas|                annak, hogy egészen más ember az ember, ha a keze szabadon
204     Mas|              hogy egészen más ember az ember, ha a keze szabadon van,
205     Mas|              kivihetni azt, amit az az ember elbeszélt!~– Miért ne tenné?~–
206     Mas|           lángban áll.~Tehát amit amaz ember mondott, nem volt puszta
207     Mas|            kezéből. – Küzdött benne az ember és a vadállat egymással.
208     Mas| segélykiáltását halló emberi hím. Nem „ember” többé, nem Isten képmása,
209     Mas|              minden megijesztéshez két ember kell; az egyik, aki megijed.
210     Mas|               Te is csak olyan dölyfös ember vagy, Manassé, mint a bátyáid.
211     Mas|             neve a húgodnak. Az a szép ember, aki ezt nekem adta, nem
212     Mas|                megjelent előtted az az ember; hogy gyötörjön, hogy kigúnyoljon;
213     Mas|             szakad az ki.~A tehetetlen ember végigkáromolta az églakók
214     Mas|               betoppan az épületbe egy ember, aki egy másik embert hoz
215     Mas|              lábaihoz.~A földre dobott ember ordított a fájdalomtól és
216     Mas|   felemelkedett.~– Ölj meg gyorsan, ha ember vagy – rikácsolá kínfojtott
217     Mas|              feltalálni, melyet minden ember megért, és mindenki megtanul
218     Mas|             azzal, hogy kicsavarják az ember kezéből a fegyvert, még
219     Mas|            Attól a kenyértől pedig sok ember betegséget kap. Olyan ragályt,
220     Mas|           Görcsökkel, kínokkal jár. Az ember előre borzad, mikor a kenyerét
221     Mas|            gyermekeknek.~És így minden ember végzett valami dolgot, ami
222     Mas|              talált.~Hiszen azt minden ember tudja (akit valaha a sors
223     Mas|         mondani. (Különös, hogy minden ember úgy bízik a declamatorius
224     Mas|            tréfát, és különben igen jó ember.~– Önnek a folyamodása megérkezett
225     Mas|             ilyen levelet kaphasson az ember.~
226     Mas|       katonának, akármilyen nagy úr az ember. Éljen az egyenlőség! Kóstolja
227     Mas|                 a munkások édenét, egy ember egy tollvonással képes volt
228     Mas|              minden szerződéshez három ember kell: egy, aki megköti,
229     Mas|                 sokkal elhatározottabb ember, mint az a brigante, aki
230     Mas|           rajta semmit. S aztán minden ember szemére való szemüvegek
231     Mas|            lásson.~– De hátha akad egy ember, aki nem engedi a szemüveget
232     Mas|                egyetlenegy meggyilkolt ember halálkiáltása hangzanék
233     Mas|       húszezrével fetreng a legyilkolt ember a mezőn; hidegen néz mindenki
234     Mas|              százezreit (akiknek neve „ember”) egymás ellen zúdítani,
235     Mas|              részesült, amiben társai. Ember ember ellen harcolt. A töltényeiket
236     Mas|        részesült, amiben társai. Ember ember ellen harcolt. A töltényeiket
237     Mas|                között; az eltörölte az ember csinálta haditervet a csatapiacról,
238     Mas|               a sarkából? – Hogy az az ember, aki odaveté magát a harcoló
239     Mas|        Longinus dárdaütése; mindazokat ember is ki tudja állani jajszó
240     Mas|                kell!~      ~– „Én csak ember vagyok! – kiálta fel Manassé. –
241     Mas|          Tábornok úr!~Erre a hírhedett ember felé fordító szép, daliás
242     Mas|             díszmenetben, s amiktől az ember úgy mosolyog, és szemei
243     Mas|            Magyarországba, ahol minden ember gyűlöl, mi vár reám? Annyi,
244     Mas|           általános regula. Az a derék ember, ki most engem odalenn mennyen,
245     Mas|      sajátszerű képet mutatott. Minden ember a nemzeti viseletet vette
246     Mas|         inzultálta.~Az pedig hidegvérű ember volt, s azt mondá neki,
247     Mas|     szentgyörgyi pincejelenet után.~Az ember, akit megfogott az átok,
248     Mas|              percében az atomokra omló ember kínordítása tölté be a házat.
249     Jeg|                l.)~17~„Egy szavahihető ember, ki 1849-ben Garibaldit
250     Jeg|         osztrák részéről huszonkétezer ember veszett el; nem mind halott,
251     Jeg|               délben fél egykor minden ember „wints wol gespajzt cu haben”-