Part

  1     Els|             virányon öröm és szomorúság.~Ezt ugyan inkább illett volna
  2     Els|         átszállítkózni, akiknek a fülébe ezt a halálítéletet mennydörgik: „
  3     Els|                  egymástól, nem ismeri-e ezt az urat, ezt az asszonyságot,
  4     Els|                nem ismeri-e ezt az urat, ezt az asszonyságot, s nagy
  5     Els|            kívánata szerint.~A hölgy még ezt sem köszönte meg neki, hanem
  6     Els|                hatalom, miért szégyenlik ezt a koronát viselni? A szép
  7     Els|                otthon a saját poharában? Ezt kívánja ön egy hitvestől?~
  8     Els|                hogy mit vétenék vele, ha ezt kívánnám.~A szép szobor
  9     Els|                látták többé.~– Ismeri ön ezt az urat? – kérdé a szőke
 10     Els|               volt.~– Ön közelről ismeri ezt az embert? – kérdezé a szőke
 11     Els|                 fiatalon?~– Csak az érti ezt meg, aki Erdélyt ismeri;
 12     Els|           lerajzolom innen a kakasülőrül ezt a tájat.~– Nem is tudtam,
 13     Els|                öntudatával bír; tanúsítá ezt a hajfürteire s öltözékére
 14     Els|                 a lábaihoz.~Mi adja neki ezt a hatalmat? Azt jó volna
 15     Els|              öröm kezdte megaranyozni: – Ezt a gondolatot köszönöm önnek.~
 16     Els|                  sem az ablakon kinézni.~Ezt olyan biztosan merte mondani,
 17     Els|              gyönge nőket?~Kíváncsi volt ezt tőle megkérdezni.~Mikor
 18     Els|                  Ön azt mondá, fél, hogy ezt az embert egyszer meg fogja
 19     Els|            Cagliari herceg, akkor láttam ezt az embert először.~És aztán
 20     Els|            munificentiával traktálja meg ezt a két – cane tedescót!~–
 21     Els|               hasonlóul cselekedett. Már ezt is elcsábította.~Dormándyné
 22     Els|                 vívnunk!~– Hogyan hiszed ezt?~– Nincsenek golyóra töltve.~–
 23     Els|               tettem sehol. Hol tehették ezt?~A szép Dormándyné arca
 24     Els|                 fogva szkeptikus volt, s ezt még jobban kifejté benne
 25     Els|                Brigantik sem háborgatják ezt az útvonalat; gazdag utazók
 26     Els|                kapjuk a tudósítást, hogy ezt a vendégünket, a vele utazó
 27     Els|            örömét növelte, az volt, hogy ezt az üdvre vezető utat éppen
 28     Els|               hogyan hálálta ön meg neki ezt a szívességet? – kérdé meleg
 29     Els|             vágtatott Jesiből Róma felé. Ezt magukkal vitték a hegyek
 30     Els|              ragyog fejének koronáján: – ezt az ifjút.~Azt hitte, hogy
 31     Els|                  nem szabad gondolnia. – Ezt nem tudta a hercegnő, s
 32     Els| István-templomban.~– Én úgy tudtam, hogy ezt nem szabad másutt előadni,
 33     Els|               papot az oltár előtt. Hogy ezt bocsátják szabadon, mindenki
 34     Els|     összerázkódik. Bámulva nézett fel:~– Ezt magát akarta a gyilkos megölni! –
 35     Els|             szerint; mások nem tartották ezt a szabályt.)~– Tudod, kedves
 36     Els|                 levele szépen volt írva. Ezt mind tudom. Hanem azért
 37     Els|                aligha meg nem fog halni.~Ezt nagyon helyeselte az ügyvéd.
 38     Els|                  hadsereg! Maga Durando! Ezt lehetetlen meg nem nézni!
 39     Els|            akkori borszesztől kapta most ezt a migrént. Haragudott a
 40     Els|        ezernyolcszáz év kell ahhoz, hogy ezt emberi szem még egyszer
 41     Els|             Ugyebár, nagysád nem szokott ezt odahaza főzetni soha? Ez
 42     Els|                 szép nagysád; ne kívánja ezt olyan könnyen megérteni,
 43     Els|                  port. – No, ha az olasz ezt nevezi sült húsnak, akkor
 44     Els|                 úgy szabadulni meg, hogy ezt odaadja másnak.~– De hát
 45     Els|          feloldja az ítélet terhei alól. Ezt a jogot nagyon ritkán használja
 46     Els|             szegény embereket verik meg. Ezt még Achaiában így szokták.~
 47     Els|                  a Colosseumot. Legyőzte ezt. Belekényszeríté rámája
 48     Els|                   Blanka mindennap látta ezt a néma és vak épületet,
 49     Els|                  kívül volt helyezve, de ezt csak, ha lépcsőn járt, lehetett
 50     Els|               neki ez az ember, minthogy ezt egy színpadi jelenettel
 51     Els|                kiegyenlítésénél be fogom ezt önnek számítani.~– Köszönöm,
 52     Els|                   Én szeretem, tisztelem ezt az ifjút. Érti ön? Tisztelem!~–
 53     Els|             vágyterhes hódolat lesz – és ezt szabad észre nem venni hideg
 54     Els|            pompásabb szállást a számára. Ezt a változást meg kell tenni
 55     Els|           értekezzék vele. – Megerősíték ezt a múlt rémséges jelenetei,
 56     Els|              elveszi azt.~Hogyan lehetne ezt megtanulni? – Hisz a tehetség
 57     Els|             ijedség, az öröm kiszabadítá ezt a szót az ajkáról, mielőtt
 58     Els|                  a fájdalomért azon, aki ezt okozta, teljes bosszút állni.
 59     Els|             tudják, mit cselekszenek!”~– Ezt Jézus mondta, az ember;
 60     Els|                 gondolatom az volt, hogy ezt ön írta.~– Bizonyára nem
 61     Els|                  amik őneki kedveznek.~– Ezt is tudom.~– Kitől?~– Óh,
 62     Els|               retteg, akkor felelje neki ezt: „Köztem és ön között kánoni
 63     Els|                  Hát csak azt a Vajdárt!~Ezt várhatja. Ez csak ellenség.
 64     Els|                   mint atya leányától.~– Ezt magától is hallottam.~–
 65     Els|               hercegnőnek. – Megelégli-e ezt hercegnő?~– Nagyon soknak
 66     Els|             nekem adná, s még azon felül ezt az egész világot: még akkor
 67     Els|             kiolvasta kérdő tekintetéből ezt a kíváncsiságot.~– A hercegnő
 68     Els|                kedvcsapongással. – És én ezt annyival inkább valószínűnek
 69     Els|                fiam vagy!” – „Hol kaptad ezt a kettétört érem egyik felét?” – „
 70     Els|               Ugyan kérem, olvassa el ön ezt a levelet, és magyarázza
 71     Els|           levelet, és magyarázza meg még ezt is.~Vajdár amint elolvasta
 72     Els|                  ismerem e kézvonásokat. Ezt a levelet Caldariva márkinő
 73     Els|          rémülten lépett vissza előle.~– Ezt csak egy ember mondhatta
 74     Els|              Egészen elszakadt. Nézze ön ezt a levelet.~Blanka a ma reggel
 75     Els|               hiszem erre mind a hármat. Ezt a levelet szeme elé tartotta
 76     Els|             olyan furibundusan.~– Ön már ezt is tudja?~– Még a kapus
 77     Els|                  cselszövényei ellen. Én ezt föltettem magamban – és
 78     Els|                képesek!~Mikor a hercegnő ezt elmondta Dormándynénak,
 79     Els|                 palotát is megtagadja, s ezt tekintve mégse lehet mondani,
 80     Els|            készített: ott hallotta, hogy ezt most fejezte be a hajdani
 81     Els|                 vagy a Monte Marióra. De ezt is meg kellett előbb kérdeni
 82     Els|             orvosi tilalom alatt állt, s ezt teljes értékű mentségnek
 83     Els|                   Ehelyett nagy keserűen ezt találta felelni:~– Nekem
 84     Els|               körül fel lehet akasztani. Ezt a divatot én hoztam be.
 85     Els|             valódi érchúrok vonulnak át.~Ezt a szerelmi vágyaitól lankadó
 86     Els|                 láthatatlan másvilágból.~Ezt Blanka hallja nemegyszer,
 87     Els|              nyitja fel. Hogy a hercegnő ezt nem tudta, onnan gyanítom,
 88     Els|            rejteken át behatoljon, akkor ezt a kulcsot a zárba tolja,
 89     Els|      véletlenségek elkerülése végett is. Ezt az egész összekötő karzatot
 90     Els|          szégyenteljes, hosszú fogságra.~Ezt a felfedezést is e nőtől
 91     Els|          hálózzam be csábító bűvészettel ezt az ifjút, s azért a kegyért
 92     Els|            Blankának örökké benne hagyni ezt a kulcsot abban a rejtekajtóban,
 93     Els|                  olyan furcsának találta ezt az indítványt! Csiklandotta
 94     Els|            gemmát.~– Ah! Hát itt hagytam ezt el? – És én mennyi pofont
 95     Els|                   folyvást keblén viseli ezt a pálmalevelet – szólt,
 96     Els|              kéjfokozatra tud emelni.~Ha ezt egy férfi látja így!~Blanka
 97     Els|                 terembe juthat ön. Tőlem ezt a legyezőt fogja kapni ajándékba.
 98     Els|               nagy úr!~– Honnan tudja ön ezt?~– Tudományom, az igaz,
 99     Els|     legfigyelmesebb hallgatókra talál. S ezt tanította a szép Cyrene
100     Els|                Róma lett, a szent város. Ezt kimondta az a törvény, mely
101     Els|            kézről is ráismer valaki, aki ezt a kezet valaha nagyon jól
102     Els|                  Nem azért rendezte-e ön ezt a vigalmat a mai napra?~–
103     Els|                 el a többivel együtt, ha ezt a halált választotta magának;
104     Els|             elébe a délceg Venus-alak, s ezt súgá oda neki:~– Jól imádkoztatok
105     Els|                 megszabadításért. – Fogd ezt a levelet! Ki vagy vele
106     Els|         veszedelmes kíváncsisággal nézte ezt az aranyos rácson keresztül.
107     Els|                  hogy miért nem láthatja ezt a jelenetet Manassé. Milyen
108     Els|             Lehetetlen, hogy a szentatya ezt mondta volna!~– Ha nem hisz
109     Els|              vagy egyebet?~– Miért kérdi ezt?~– Azért, hogy ha signore
110     Els|              boldog lehetne az a nő, aki ezt a képet nézhetné napestig,
111     Els|                  tíz líra meg tíz soldi. Ezt én adom kölcsön. Stt! Találkozunk
112     Els|             piactól gyalog mehet hazáig. Ezt a cipőt kezében vinni nem
113     Els|             Cittadino Scalcagnatónál. Ön ezt nem tudta?~– Még ma reggel
114     Els|                nem keresi fel Mahomedet” Ezt pedig az ön saját sorai
115     Els|                 asszonnyal?~– Olvasta ön ezt? – szólt Blanka a hírlapot
116     Els|                  a Cagliari-palotával.~– Ezt a titkot a márkinő fedezte
117     Els|                 a válasz.~– Honnan sejti ezt?~– Mert az én meghívomra
118     Els|                 Ön sem állhatja ki többé ezt a rettenetes Rómát?~– Óh,
119     Els|               mulatságos Rómának találom ezt a mostanit. A papok hadakoznak,
120     Els|              innen most kijuthassnak. Én ezt a tervet gondoltam ki az
121     Els|                 vigye. – Jól terveztem-e ezt ki?~– Nagyon jól. Köszönöm.~–
122     Els|                 jó barátném.~Manassé még ezt a szolgálatot is elvállalta.
123     Mas|               kápolnákat megajándékozod. Ezt hirdetni fogják a világnak,
124     Mas|                ahol hitsorsosaim laknak. Ezt rendeli a törvény. Át kell
125     Mas|                  nem bírom ki. S hogy te ezt a szép kis drága bajuszodat
126     Mas|                  üreget talált; elhagyta ezt a völgyet, s egy másikban
127     Mas|               igen jól okoskodott, mikor ezt az utat választotta; a Karszton
128     Mas|                 a kárhozat tüzében égni! Ezt a szép, mosolygó arcot.
129     Mas|            testvéred kompromittálva van.~Ezt a hírt nem bírta el Manassé;
130     Mas|               történetébe játszatja bele ezt az erdélyi kastélyt.~Manassé
131     Mas|            virággal. Ha nem hiszi, nézze ezt a piros bokrétát a kalapom
132     Mas|             mellett, még el sem hervadt; ezt is ott téptem a Tordai hasadékban.
133     Mas|             híven mind ez esztendeig.” – Ezt mondod te, Manassé öcsém,
134     Mas|               fellegtől jelölve.~– Látod ezt a völgyet itten jobbra?
135     Mas|                egy ember, aki jól ismeri ezt a merész utat; a nép „Vén
136     Mas|               parancsolatját. Az Ábrahám ezt elmulasztja, s azért az
137     Mas|                 hogy kiköpött a szobába. Ezt rendeli a törvény, ha hitetlenek
138     Mas|                  fő lehunyta szemeit, és ezt mormogó:~– Min haólám, wead
139     Mas|       Aranyos-parti deszkafűrészlőhöz.~– Ezt is felvettem a lehetőségek
140     Mas|              tartok, hogy ő nem állja ki ezt a nagy fáradságot.~– A munka
141     Mas|             ember látta testi szemeivel.~Ezt a szorost Balyika kapujának
142     Mas|             merész utat a sziklaoldalba; ezt az utat most egy magyar
143     Mas|                vidék római kolónia volt. Ezt a barlangot még a rómaiak
144     Mas|             elmúltak, a virág megmaradt. Ezt a völgyet a déli nap süti,
145     Mas|                  azonban kapuja is volt. Ezt nem készítette ács és lakatos,
146     Mas|        ezermester vagy! Honnan szerezted ezt mind?~Ez a kérdés majdcsak
147     Mas|                 szerelmét viszonozni. De ezt csak azért tette, hogy a
148     Mas|       elszunnyadt.~– Sohase hallottam én ezt a történetet, bátya – mondá
149     Mas|           ellenem?~Öcséd, Manassé”~Mikor ezt megírta, a tárcából néhány
150     Mas|               Kedves Áron bátyám!”~– No, ezt aligha hozzám nem írta a
151     Mas|              koronája! Miért cselekedted ezt mivelünk! Vesztünk volna
152     Mas|             legyen az enyém többé! Mikor ezt elénekeltem, akkor minden
153     Mas|                 perc alatt kettérepessze ezt a sziklát. – Látod, olyan
154     Mas|            fölöttem és szeretteim fölött ezt a sziklahasadékot, úgy védelmezzen
155     Mas|               nem fért a pénz már.~– Még ezt a „mausit” – mondá Manassé,
156     Mas|                  két vőfélye közrevette, ezt a jogot nem engedték maguktól
157     Mas|                 égetik.~– S te hallottad ezt?~– Olyan helyen voltam,
158     Mas|              melletti égő fa történetét. Ezt ők jelzőtűznek vették, s
159     Mas|                 hittek. Kétkedtek benne. Ezt vitatták sokáig a haditanácsban.
160     Mas|                  lesz az öltönyváltás. S ezt nem hozhatott magával.~Blanka
161     Mas|              vele szemben ül, észreveszi ezt a gondolatot az arcáról,
162     Mas|                 tőle a szája.~A tanár úr ezt is komolyan vette.~– Csak
163     Mas|                  azt elmondták.~– Hallja ezt, nagytiszteletű úr! – szólt
164     Mas|                     De hát hogy tudod te ezt, hogy Manassé hozzám így
165     Mas|                 az egyetlen vendég előtt ezt el kell titkolni – amíg
166     Mas|                  eresztett szörnyetegek. Ezt bűvkör veszi körül, nem
167     Mas|                ruhát szabni, varrni – de ezt mind nem engedték neki.
168     Mas|                 volt a Michelangelo, aki ezt a kődarabot kifaragta ilyen
169     Mas|                    Honnan veszi ez a nép ezt a pompát? – kérdé Annától
170     Mas|                 hímzésgazdagságot értem; ezt maga készíti; de hol veszi
171     Mas|               maga készíti; de hol veszi ezt a rózsával és liliommal
172     Mas|                 erre elég gazdagságot? – Ezt kérdé Blanka Annától.~–
173     Mas|               annak nehéz állapotja van. Ezt kell meghódítani.~– De rögtön
174     Mas|             csodatevő varázsló rábeszéli ezt a halottat, hogy hagyja
175     Mas|          kihirdettetem eljegyzésünket.~– Ezt tehette volna ön, mielőtt
176     Mas|                  Ha Mayer bankár mondaná ezt! De egy Cagliari herceg!~–
177     Mas|                egy Cagliari herceg!~– Én ezt a hatvanezer scudit ezentúl
178     Mas|                 egy második nőre is, aki ezt szintén megteszi.~– De hát
179     Mas|                 tízet.~– Hallotta ön már ezt az órát máskor is ütni? –
180     Mas|                  nézve. Majd nem találta ezt elég kielégítőnek, akkor
181     Mas|            áldozatok neveit.~– Ne olvasd ezt végig! – mond türelmetlenül
182     Mas|                gyalogjárással”.~– Brávó. Ezt jól adtad. Tehát mármost
183     Mas|                  tízből kell megélni. Ha ezt másnak mondanám, megrettenne
184     Mas|          elváltnak akar tekintetni. S ha ezt megteszi, akkor elveszti
185     Mas|             vérével fogják befertőztetni ezt a házat, ezt a várost.~–
186     Mas|               befertőztetni ezt a házat, ezt a várost.~– Távozzál békével,
187     Mas|               néppel, azoknak nem szabad ezt meglátni.~– Ide! Ide! A
188     Mas|                  a dalt éneklitek, hanem ezt a zsolozsmát:~„Nyílj meg
189     Mas|                 sehol másutt nem ismerik ezt a szót.~De a holtak lakhelye
190     Mas|              lakásaiba.~Hanem Áron bátya ezt az éjszakát fönn a Székelykövön
191     Mas|             semmivé teszi Abrudbányát.~– Ezt mind tudom. S hogy azzal
192     Mas|                ekevas és az ásó.~– Ha én ezt a szép képet le tudnám festeni! –
193     Mas|            asszonyokat, s meglehet, hogy ezt szó szerinti értelmében
194     Mas|        lehetetlenség. Gyakran megjárta ő ezt az utat. Megígérte kedvenceinek,
195     Mas|                 között. Ott áll Torockó.~Ezt Diurbanu mondta. Éppen akkor
196     Mas|                láttára leöltek az utcán; ezt a kis szöszke porontyot
197     Mas|                   De uraim! Ez a háború! Ezt nem ütjük el mesemondásokkal
198     Mas|                 károgással. Észlelhették ezt, akik hadban jártak, hogy
199     Mas|               Rég meghánytuk-vetettük mi ezt egymás között. Sokat tanakodtunk
200     Mas|                 határozatlan utasításra, ezt a nagy izmos embert megkötözni.
201     Mas|           helyéből.~– No, hát kezdjük el ezt a te jégkeménységedet megolvasztani –
202     Mas|             fogsz megfizetni. Nem torlom ezt meg a te kemény testeden,
203     Mas|                kapsz meg.~– No hát, hogy ezt az utolsó reménységedet
204     Mas|            legyen elég időd és nyugalmad ezt a képet kifesteni magadban,
205     Mas|                     No, már most húzd ki ezt a husángot közülem.~Perc
206     Mas|                  mint ahogy én tudom? Ha ezt úgy tudnák azok, akik ország
207     Mas|              milyen kevés víz elég volna ezt a nagy tüzet eloltani! Egy
208     Mas|            adósod. – Nézd, odaadom neked ezt a gyűrűt az ujjamról. Ráismersz-e?~
209     Mas|           húgodnak. Az a szép ember, aki ezt nekem adta, nem is titkolta
210     Mas|              nekem adta, nem is titkolta ezt előttem. Így szólt hozzám: „
211     Mas|               galambom, gyémántom! Nézd, ezt a gyűrűt ujjadra húzom,
212     Mas|                 szólt-e hozzád? Mondta-e ezt?~– Úgy van.~Zenóbia kacagott
213     Mas|           fetrengő mint jótéteményt kéri ezt most tőle. Megalázva, megtörve,
214     Mas|                egyetlen vigasztaló szót. Ezt teljesítse be rajtad az
215     Mas|                 neki, hogy ami megnyerte ezt a hihetetlen, csodaszerű
216     Mas|         jegygyűrűjével. Hadd kérdezze ki ezt a gyűrűt egyedül.~A vele
217     Mas|                 is. De amint az meglátta ezt a szép deli ifjút, egyszerre
218     Mas|               attól a kenyér kék lesz. S ezt meg kell enni, mert az Úristen
219     Mas|                valami állambölcs egyszer ezt a sáncot egy tollhúzással
220     Mas|                 Manassé nagyon jól látta ezt a balhelyzetet előre.~E
221     Mas|        szabadítva a katonáskodás alól; s ezt nem kegyelemképpen engedte
222     Mas|           lekötelezettje lenni.~Márpedig ezt a sorsajándékot el kellett
223     Mas|                  kérem, legyen ön szíves ezt a saját ügyét három nap
224     Mas|                 megtörténhetett az, hogy ezt a kérdést intézzék „őhozzá”,
225     Mas|                nem is tudatta Manasséval ezt a bajt. Azt írta neki, hogy
226     Mas|              alapított hitbizományhoz. S ezt el nem tagadhatom, mert
227     Mas|          kálvinistává nem szabad lennie.~Ezt a fortélyt, ezt a furfangot
228     Mas|                  lennie.~Ezt a fortélyt, ezt a furfangot olyan mulatságosan
229     Mas|              fantáziájuk szüleményeit.~– Ezt jól elintézted. Most hallgasd
230     Mas|              Annak a derék embernek, aki ezt a szerződést megkapja, majd
231     Mas|                hadseregnek!” Ez a tézis. Ezt pedig Ausztriában nem kapni.~–
232     Mas|                 amik ezeket meglátják és ezt a kezet, mely ezeket végrehajtja.~…
233     Mas|                 ez a földi nap! – Tudják ezt mindazok, akik látták feljöttét,
234     Mas|            lementét, zenitjét, nadírját!~Ezt megtagadni, erről lemondani:
235     Mas|               mondani: „Én nem kötöm fel ezt a kardot?” Az utolsó közkatonája,
236     Mas|             félelem látni.~Manassé pedig ezt olvasá az átnyújtott levélből: „
237     Mas|                  már mehetünk falatozni.~Ezt a másik kettő is igen okos
238     Mas|                 csak lassanként leküzdte ezt a felindulást is. – S aztán
239     Mas|                  haragszol-e azért, hogy ezt álmodtam? Igaz lehet-e ez
240     Mas|               ugye, odateszed a keblemre ezt az arcképet, ezzel a száraz
241     Mas|           irtózatos lesz. – Felgyújtom-e ezt a házat? Vagy megölöm a
242     Mas|              lezúzott, nem javította meg ezt a rossz szívet; csak más
243     Mas|                közt semmit. – Ismerem én ezt a mérget. – Mint porzót
244     Jeg|         szellemekkel kötött szövetséget, ezt a nénjét igen alárendelt
245     Jeg|         Izraelitákkal összeházasodnak, s ezt nem jelentik be. Ha keresztyén
246     Jeg|        kincseiket el akarták venni, hogy ezt a faragott képet imádták
247     Jeg|               polgárjogokkal nem bírnak. Ezt azokban az időkben még nevezetes
248     Jeg|                 kell még jegyeznem, hogy ezt a regényemet egyidejűleg