Part
1 Els| Heten ültek már a vagonban: mind férfiak és olaszok; némelyek
2 Els| harmadik nevet, amelyik mind a kettőnek ismerőse; s végül
3 Els| keresztelőjükhöz embervért használnak.~Mind a két hölgy igen buzgó ortodox
4 Els| lemaradna!” – gondolá egyszerre mind a két hölgy magában.~S íme,
5 Els| fia és egy leánya volt. Mind idősebbek Manassénál, a
6 Els| aki ikertestvére. S ezek mind otthon vannak most is az
7 Els| tehetség dolgában. A többiek mind igen derék, természetes
8 Els| az volt a szabály, hogy mind a négy bevett vallásfelekezet,
9 Els| embert.~– Én védem magamat mind a kettő ellen.~– Ájult védelem!
10 Els| Erre Anconában az utasokat mind szigorú motozás alá veszik,
11 Els| egy vetturinót fogadni, ki mind a négyüket elszállítsa Vergato
12 Els| emlékezet róluk, az nekem mind fáj. Még az is fáj, ha arra
13 Els| Circassiáról – s van benne mind a kettőből valami. Van egy
14 Els| vagy csipkét köt. És azt mind saját magának; az az ő pompája.
15 Els| ómen el legyen távolítva, mind a kettőnek mosolyogni kell
16 Els| Én magam töltöttem meg mind a kettőt. Azóta a táskámat
17 Els| pipacs. Panaszkodott, hogy mind az arcába ment a vér, attól
18 Els| az útitársaknak még arról mind sejtelmük sincsen. Ők most
19 Els| nyitva volt; a többi már mind akadályokkal elállva, amikben
20 Els| jutott ön ezekhez? – kérdé mind a két hölgy kíváncsian.~–
21 Els| észre, hogy ez ránk nézve mind halott kincs. „Ugyan, édes
22 Els| a sárga viaszgyertyákat mind. Utoljára csak a középső
23 Els| izsópillatos langy vízzel; azzal mind a tizenháromnak megmossa
24 Els| szívében. Ó, a profánus, mind jól ismerte azokat.~S mikor
25 Els| jelentkezésére kezdett példálózni, s mind a ketten egyértelműleg konstatálták,
26 Els| levele szépen volt írva. Ezt mind tudom. Hanem azért mégis
27 Els| város megelevenült, a nép mind tódult a Tiber felé, a hintók
28 Els| pompához öltözött néppel rakva, mind egy irányban, amik visszajönnek,
29 Els| amik visszajönnek, azok mind üresek.~Blanka kihajolt
30 Els| példájára a többi úrhölgyek mind egymás után lekapcsolták
31 Els| grófok, nagykereskedők: mind kifogatták hintaikból a
32 Els| házasságbontó okokat?~– Talán mind a kettőt. Ezen okokat a
33 Els| instrukciónak 13. kaccsa az, amire mind a két fél alapítja a keresetét,
34 Els| ki az egész házasságot, s mind a két félt feloldja az ítélet
35 Els| kamarás által bekiáltva; mind hatalmas, nagy nevezetességű
36 Els| spanyol, francia márkik. Mind eléjük soroztattak. Aztán
37 Els| asszonyság sorfala között, akik mind bámulva kísérik őket tekintetökkel
38 Els| kard volna az oldalán, s az mind keresztül akarna akadni
39 Els| több effélét, amikre Blanka mind nem tudott felelni. Ő nem
40 Els| a kúria irányadó helyein mind politikai ellenfeleim ültek;
41 Els| békét és kegyelmet óhajtunk mind a ketten. – Ennek az első
42 Els| köteléket közöttünk.~És ez mind oly édes hangon, oly benső
43 Els| Ez indítványnak pedig mind a ketten nagy pártolói lettek:
44 Els| magyaráztatja magának, amik engemet mind nem érdekelnek. Én azalatt
45 Els| kegy, a nép üdvkiáltása: mind, mind, csak lehelet a légben?
46 Els| a nép üdvkiáltása: mind, mind, csak lehelet a légben?
47 Els| egyenként meg akarja az ember mind hámozni, igen szép időközt
48 Els| előzte meg a támadást.~– És mind e kedvező fordulatot önnek
49 Els| én képesnek hiszem erre mind a hármat. Ezt a levelet
50 Els| felverte a becsét azzal mind a kettőnek Blanka előtt!~–
51 Els| aki bosszút akart állni mind a két asszonyon: célját
52 Els| hitte, hogy őtet szeretik mind a ketten; pedig egymást
53 Els| lefonnyadtak maguktól. Aztán mind vénebb lesz. Nem fog kijönni
54 Els| Holnaptól kezdve az úrhölgyek mind ilyet fognak viselni. –
55 Els| néztek, és mosolyogtak, ők mind férjes nők voltak.~– Ne
56 Els| hallhatá, hogy a hölgyek mind összenevetnek odabenn.~Talán
57 Els| most Rómába menekültek mind. No, azután Cagliari hercegről
58 Els| jezsuita és méregkeverő, az mind rabló és gyújtogató.~És
59 Els| párthoz, s ezért haragszik rá mind a harminc.~És aki a hercegnőnek
60 Els| ha ura volna e palotának, mind papírszőnyeget ragasztatott
61 Els| amit most lát, hall, az mind csak káprázat. Agya meg
62 Els| tudta, onnan gyanítom, mert mind a két kulcsot ott találtam
63 Els| hálószobámban van. Fül és száj mind a kettő. E Dionysios-fülön
64 Els| kezével a szemeit. Csoda ez mind.~– Ébren van ön, hercegnő!
65 Els| bennünket összefűzve tart. Mind a ketten özvegységre vagyunk
66 Els| özvegységre vagyunk ítélve, mind a ketten gyűlöljük a világot,
67 Els| erő, enyém a gyöngeség. – Mind a kettő az Isten adománya.
68 Els| őrjöngő Venus imádására. S mind a kettőben áldoztak az emberek.
69 Els| nevetni lehet. Én ahelyett mind a két bolondomat kidobtam
70 Els| otthoniak között! Most ez mind ingyenbe esett! Vissza csak
71 Els| nevezetességeiből van összeszedve, akik mind örömest látogatják az én
72 Els| ismeretlen tüneményt; aki őket mind ismeri, ahogy a magasból,
73 Els| Hisz azok a lármázó emberek mind a mi embereink, akiket mi
74 Els| rendőrök, carabinierik, mind hozzá találnak állni a népmozgalomhoz?~–
75 Els| várakozó néppel. Férfiak mind, marcona, kedvetlen arcok,
76 Els| katona.~Az államférfi pedig mind a háromra mosolygott. Valami
77 Els| S aztán kezet szorított mind a három vendégével, s kérte
78 Els| híjja most hercegnő, azok mind lenn vannak most az utcán,
79 Els| dugott ruhaszegélyekkel. S ez mind tombol, táncol, toporzékol,
80 Els| Természetesen valamennyi cselédet mind erőszakosan sodorta magával
81 Els| menjek be önhöz. Én már mind elhasználtam az extincteurömet.~–
82 Els| fogják vezetni a mozgalmat. Mind megtörtént. De már most
83 Els| rossznak lenni! És önöket mind engedni, hogy legyenek mind
84 Els| mind engedni, hogy legyenek mind mártírjaivá – a szent ügynek.~
85 Els| fürtökben lógott le utána. Mind végigfutottak a bűvlámpa
86 Els| megtartottam volna magamnak mind a kettőt! – Ne lássuk egymást
87 Els| elkérezkedett – haza az anyjához. Mind a kettőnek volt egy haldokló
88 Els| mint nyáron a fecskék; az mind semmi!~Eközben levezette
89 Els| csekély feladat; azokhoz most mind körmenettel járt a megriadt
90 Els| előmutatta nekik a menlevelet, mind a magáét, mind a hölgyét,
91 Els| menlevelet, mind a magáét, mind a hölgyét, s az ellen nem
92 Els| mondá az egyik nemzetőr.~– Mind a három feleségem feltámadjon –
93 Els| templomokat megtöltő nép egyszerre mind haza akar tódulni az egyiptomi
94 Els| Blanka megfogadta szót, s mind a két kezével belefogózott
95 Els| poharánál. Ittak belőle mind a ketten. – És ez boldogság
96 Mas| kormányos és a legények mind alusznak a vitorlából feszített
97 Mas| hercegnő vagy, ő pedig művész. Mind a kettő koronát visel; egyik
98 Mas| még a másik kettő. Az is mind paradicsom annak, aki magával
99 Mas| aztán hangosan nevettek mind a ketten. Manassé magához
100 Mas| elfordítják tőle fejeiket azok mind, akik koronákat viselnek
101 Mas| fájni az én csókom.~– Szólj, mind ilyenek a te atyádfiai,
102 Mas| atyádfiai, mint te vagy?~– Mind jobbak ők nálamnál egytül
103 Mas| legsürgetősebb dolguk az volt, hogy mind a ketten levelet írjanak
104 Mas| hitelesebb legyen a levél, mind a ketten egy darab papírra
105 Mas| minden szava; s amivel sorba mind a háromnak felszolgált,
106 Mas| felszolgált, az valószínűleg mind megannyi teljes című titulus
107 Mas| senki, rendőrség, vámőrség, mind be volt vonva; ahol fuvarost
108 Mas| rá, hanem tovább harcolt. Mind a háromnak fel volt téve
109 Mas| gorombáskodni.~Manassé ismerte mind a hármat.~Amint őt belépni
110 Mas| eligazította köztük a dolgot.~– Mind a kettőtöknek igaza van.
111 Mas| Ezért aztán összeszidták mind a ketten, s rajta kibékülve
112 Mas| faluból is összevásároltatta mind a kakasokat, hogy ne kukurikoljanak;
113 Mas| Valamennyi közbeeső ajtó mind kilincs helyett kaucsukvánkosokra
114 Mas| volt Budapestről megírni mind a rokonainak, mind a hercegnek,
115 Mas| megírni mind a rokonainak, mind a hercegnek, hogy újra férjhez
116 Mas| sebkötelékek gyűjtésére. Mind a nyolc testvéred kompromittálva
117 Mas| gondolatja támadt: „Mi már mind a nyolcan el vagyunk veszve,
118 Mas| felfordul, a vagyonunkat mind konfiskálják, sok apró gyermekünk
119 Mas| konfiskálják, sok apró gyermekünk mind koldussá lesz. Szerencsére
120 Mas| a reménységüket, hogy ha mind elvesznek is, marad „egy”
121 Mas| Torockó körüli hegységek mind meg vannak szállva fölfegyverzett
122 Mas| olyan hangosan beszélni, mind áthallik; aludt volna, s
123 Mas| levelei még késő ősszel is mind megvannak lehullatlanul,
124 Mas| bizony keresztüljöttek ők mind a két tengeren, s most ott
125 Mas| az emberrel, átnyalábolja mind a két karjával – de azért
126 Mas| óta nem borotválkoztam ám. Mind itt lestem a nagyságos uramöcséméket
127 Mas| hídon; fiatal újonc lovasok mind.~– Ne te né! Milyen büszkén
128 Mas| lovakat igazgassa. Tudták azok mind a kötelességüket, hegynek
129 Mas| torockói fiatalság is beállt mind egy szálig honvédnek. Ott
130 Mas| amit meg is tartottak híven mind ez esztendeig.” – Ezt mondod
131 Mas| fogták. Már most ott vannak mind a ketten. Már most aztán
132 Mas| bocsátjuk őket Torockóba, akkor mind a két testvérünket felakasztják.
133 Mas| bocsátjuk be őket, inkább mind egy lábig elveszünk. És
134 Mas| a forradalomba.~Eközben mind közelebb értek a házhoz,
135 Mas| Tudnak pedig magyarul is mind a ketten – súgá egyszer
136 Mas| haldokló.~Blanka szeméből mind kiment az álom.~Csak egy
137 Mas| ököl- és könyökdöféseit mind a szegény Áron oldalbordáinak
138 Mas| házában most megháltunk, mind egész háza népével együtt
139 Mas| szélső oldaláig.~– Az odáig mind az övé? – kérdé elbámulva
140 Mas| Az pedig megvárta, míg mind a négy lovas elhaladt alatta,
141 Mas| jöttek elő valahonnan, s mind Blanka fejét dongták körül,
142 Mas| Ábrahám leánya és gyerekei mind „mamzerin”.~– Hát aztán
143 Mas| fenn ültek a nyergeikben mind a hárman, midőn a házhiú
144 Mas| előlünk zárva. A Székelykőre mind a három följárás bizonytalan.~
145 Mas| Tordai hasadékon keresztül. Mind a két malom molnára a mi
146 Mas| vagy! Honnan szerezted ezt mind?~Ez a kérdés majdcsak hogy
147 Mas| Mikor Rákóczi Ferenc seregei mind lerakták már a fegyvert,
148 Mas| bejárata előtt volt két őr, mind a kettő hason feküdt, és
149 Mas| tábor csendesen. Felőle mind el lehetett volna lopni
150 Mas| mivelünk! Vesztünk volna el mind a heten, csak te maradtál
151 Mas| hiszen, drága gyémántom, mind arról beszéltem most egyfolytában.~
152 Mas| elé, kénytelenek vagyunk mind a tárgy címét, mind annak
153 Mas| vagyunk mind a tárgy címét, mind annak műszavait eredetiben
154 Mas| keményen „vágott vissza” mind a kettő. Nagy ütközet lett
155 Mas| szentgyörgyi vár ormára mind a hármat.~– Maradnak még
156 Mas| gondolatja.~Egyszerre szólalt meg mind a kettő; egy szót mondtak
157 Mas| kettő; egy szót mondtak ki mind a ketten.~– Ha most csak
158 Mas| Egy dolgot mondánk ki mind a ketten; azt tartjuk, hogy
159 Mas| délcegek, a leányok szépek mind. És viseletük oly sajátságos,
160 Mas| apróbb-nagyobb gyerek, leány, akik mind egyszerre meg akartak ismerkedni
161 Mas| és Vasthi királynők óta mind a mai napig mindig a Salamon
162 Mas| voltak rakva. Az rá nézve mind érdekes újdonság volt. (
163 Mas| lelkük van. A szoba falai is mind az ő rajzaival vannak tele,
164 Mas| nagy a szeretet. Testvéreim mind gyűlölik őt, és mégis, mert
165 Mas| Jól vannak fegyverezve mind; hogy miként látták el magukat
166 Mas| pompát, a fényűzést, de azt mind maga állítja elő; a határán
167 Mas| Valahány angol utazó ott járt, mind belecsapta még a homlokát
168 Mas| zongorázni hallotta, bámulatában mind elfeledte a fejét kijövetkor
169 Mas| szabni, varrni – de ezt mind nem engedték neki. Ehhez
170 Mas| nők, legények és leányok mind külön ajtókon jönnek be
171 Mas| hasonlók egymáshoz, mintha mind egy családhoz tartoznának.~
172 Mas| araköntösének ragyogó pompáját.~Mind igazi arany s igazi drágaság
173 Mas| elragadottan.~– Saját munkája ez mind.~– A csipkét, hímzésgazdagságot
174 Mas| Csaknem egyszerre szólalt meg mind a kettő.~– Áron bátya! Szavadon
175 Mas| Már előre megírtátok?~– Mind a ketten egy levélben.~–
176 Mas| elveszté eszét, hogy a főurának mind a feleségébe, mind a barátnéjába
177 Mas| főurának mind a feleségébe, mind a barátnéjába belészeressen.~
178 Mas| belészeressen.~A márkinő ismerte mind a két őrültségét, s táplálta
179 Mas| két őrültségét, s táplálta mind a kettőt kápráztató reményekkel.~
180 Mas| bűvészete hatalmával. Ezeket mind egyesíté a Caldariva-palota
181 Mas| áldozatul esettek nevei mind! Én e leveleket megkaptam
182 Mas| gyermekek; hatszáznegyven lélek. Mind királyi hivatalnokok, bányatisztek
183 Mas| untatni. Ásítozott.~– Ezek mind igen régi történetek. Mi
184 Mas| van jegyezve. A férfiak mind negyven éven felül, a gyermekek
185 Mas| éven felül, a gyermekek mind tíz éven alul. Harcra való
186 Mas| a feldúlt helységeket ő mind jól ismerte. Igen sok vérrel
187 Mas| keresztül.~– S megmenekültek mind?~– A magyarok részéről csak
188 Mas| találkozott, annak egyik pofája mind pirosabb volt, mint a másik. –
189 Mas| az orvosnak is tanácsos mind a két kezén egyszerre tapintani
190 Mas| fogja tenni, ha egyszerre mind a két kezét megfogja a betegnek,
191 Mas| kicsiny kéz után nyúlni, s mind a kettőt biztosítva, egyiket
192 Mas| bankáromat, a háznagyomat mind beavassam hanyatlásom titkába,
193 Mas| sugárbűvköre megvilágító mind a két főt. A tündérszép
194 Mas| függönyzet, ágymennyezet mind parasztleánykéz hímezte
195 Mas| Hanem hogyha megígérte, mind a kettő itt lesz; mert kemény
196 Mas| mert kemény szívű ember mind a kettő.~Pedig akkor már
197 Mas| gomblyuk, annyiféle alakú gomb; mind a két könyökén másforma
198 Mas| magasabb, mint a másiké, s mind a kettő bal lábra való volt
199 Mas| lakadalmadra, eljöttünk, látod, mind a ketten. Már most behíhatsz
200 Mas| oly nagy vitánk volt: az mind a kettőnkre nézve elveszett.
201 Mas| után leszállnak; az üreg mind mélyebben hatol be a sziklába;
202 Mas| volt, mely átölelve tartá; mind a kettőnek a neve „Szeretet”;
203 Mas| teszi Abrudbányát.~– Ezt mind tudom. S hogy azzal az Erdélyben
204 Mas| némelyikben keverve volt mind a három, szalagokká, cifra
205 Mas| félárnyék fedte.~És mégis mind a két nő egyszerre felsikoltott
206 Mas| Áron! – kiált egyszerre mind a két hölgy, teljes hangjával.
207 Mas| hátratekintett, s aztán mind a kettő elkezdett futni.
208 Mas| tértek onnan vissza. Kacagott mind a két hölgy teljes szívéből,
209 Mas| karjába. S egy pillanatban mind a kettőnek a testén önkénytelen
210 Mas| futott végig. Észrevette azt mind a kettő.~– Egy dologra gondoltunk? –
211 Mas| haldoklót házába bevigyék; mind ajtót zárt előtte. Utoljára
212 Mas| mészárlásokat idegen kezek intézték.~Mind e fölszólalások alatt szünetelt
213 Mas| aki vele szemközt áll; mind azt válaszolná, hogy biz
214 Mas| Azt.~– De Ciprianu maga és mind a két fia elesett már.~–
215 Mas| sem tartott vele. Azok is mind fejszéket, kaszákat élesítettek.
216 Mas| helyen vagyunk. – Holnap mind együtt leszünk a paradicsomban.
217 Mas| A pincegádornak még volt mind a két ajtószárnyán egy-egy
218 Mas| Bedő Péter, Csukor Mihály, mind fekete körmű emberek. Hát
219 Mas| Aranyosból! Nyolc ágyúval! Mind elveszünk itt!”~A nyolc
220 Mas| lesz fejezve minden, holnap mind a ketten a földön fekszünk,
221 Mas| levelek sisteregve lobogtak mind alább, egymást felgyújtva,
222 Mas| hősköltemény katasztrófáját; mind a tízszer másféleképpen.
223 Mas| másféleképpen. Hallgatói mind a tízfélét elhitték neki.
224 Mas| kis gyermeknek. Ő dajkálta mind a kettőt; ő ápolta, ő választotta
225 Mas| kicsit, tanította gagyogni mind a kettőt; felcicomázta őket;
226 Mas| újabb divat szerint. Az mind Anna dolga volt. Ő annak
227 Mas| Károlyfehérvárra; a vizsgálóbizottság mind valamennyit „alkalmas”-nak
228 Mas| gazdálkodnak. A mostaniak mind új emberek. Még a hivatalok
229 Mas| télikabát-elsuvasztókat, a zsebmetszőket, mind saját elnevezés alatt ismeri
230 Mas| megtekintettük. Egymás után mind a ketten odadugtuk a fejünket
231 Mas| S az az egész homloksor mind az ő honfiaiból telt ki.
232 Mas| az Istent!~S arra társai mind azt tették, és azt mondák:~–
233 Mas| fegyegetőzött; sírt, könyörgött, mind hasztalan. Mindenre azt
234 Mas| meg kell hát nekik halni, mind! Vagy az ellen, vagy a jó
235 Mas| csatapiacról, s azt ordítá mind a két fél fülébe: „vége”!
236 Mas| nyugalma, gyors elhatározása mind fényes katonai tulajdonok.
237 Mas| vádlottak, tanúk, bírák, mind kipusztultak e rémperből;
238 Mas| hogy a veszedelmes iratok mind együtt vannak abban. Szépen
239 Mas| Nyugtalanította, hogy azok mind köszöntek neki. Azt gondolta,
240 Mas| udvaron, a tornácfolyosó mind oly régi ismerősök voltak.
241 Mas| gondolkozott, hogy megölje mind a két embert.~Manassé hangja,
242 Mas| hamisított váltók voltak azok. És mind a kettőn ki voltak törölve
243 Jeg| kálvinistákat, lutheránusokat mind tévelygőknek hirdetve, majd
244 Jeg| minden lova megölve… Délre mind a két ütege a lovasdandárnak
245 Jeg| földre leesik. S tartalmát mind előreszórja. Ez tette egyenlőtlenné
246 Jeg| huszonkétezer ember veszett el; nem mind halott, de harcképtelenné
|