Part

  1     Els|           rettegő gonosztevő minden áron meg akart szabadulni ez
  2     Els|    máskülönben, egyebet pedig semmi áron sem fog adni. Ha azonban
  3     Mas|             szeret a férjébe minden áron belekötni, s nem engedi
  4     Mas|           közre a saját neve alatt. Áron, a bányász, granátokat és
  5     Mas|           küldtél, hogy eljuttassam Áron testvéredhez, egy nálam
  6     Mas|             a küldöncöm, hogy mikor Áron bátyád olvasta a leveledet,
  7     Mas|             ott rám.~– Nagyon szép. Áron nem adott levelet a küldöncnek,
  8     Mas|            kívántál tőle.~– Szegény Áron! Ha elfogják?~– Akkor már
  9     Mas|           el van fogva! S hátha még Áron is elém jön! Óh, Istenem!
 10     Mas|    összevissza csókolták egymást.~– Áron! Kedves bátyám!~– Én vagyok
 11     Mas|             s adott aztán az arcára Áron nem felet, de másfelet,
 12     Mas|             Erre a kérdésre megállt Áron a gyaloghíd közepén, s kétfelé
 13     Mas|              Blanka mosolygott a jó Áron tréfáján, s azt mondta,
 14     Mas|             a gyaloghíd korlátjához Áron.~Szakasztott hasonmása volt
 15     Mas|           rusnya béka! – dorgálá őt Áron bátya.~A fiatal hadfi elpirult
 16     Mas|         igen helyesnek találta azt.~Áron bátya pedig azalatt a jó
 17     Mas|                                VII.~Áron maga hajtotta a lovakat (
 18     Mas|          csak erdélyi szokás. Azzal Áron nekiereszté a gyeplőt a
 19     Mas|           alá, mert megfázik; azzal Áron bátya nekifordította a völgyi
 20     Mas|           kakasai? – mondá öccsének Áron.~– Hát te még Ciprianut
 21     Mas|               Mondtam, ugye – szólt Áron.~– Úristen! Mireánk lőttek? –
 22     Mas|             Semmi baj – felelt neki Áron. – A domnule azt mondja,
 23     Mas|         éjszakát.~Igazat is mondott Áron, de nem „egyszerre”. Mert
 24     Mas|             a ketten – súgá egyszer Áron Blankának, mikor magukra
 25     Mas|         leányának adott csókra.~Míg Áron ezalatt még kurtábban húzta
 26     Mas|              No, ángyikám – dörmögé Áron –, maga sem sejti, micsoda
 27     Mas|            konyha melletti szobában Áron és Manassé.~Mindenki lepihent
 28     Mas|       könyökdöféseit mind a szegény Áron oldalbordáinak kellett elviselni,
 29     Mas|      lovaikat nyergelték, azt mondá Áron Manassénak:~– No, öcsém,
 30     Mas|         tekinte Manasséra.~Ahelyett Áron felelt meg.~– Igen. Egy
 31     Mas|      belőlük, ángyikám – biztatá őt Áron. – Én rég ismerem az öreg
 32     Mas|          jércéjét, kakasát.~Ezalatt Áron bátya kiteríté az Isten
 33     Mas|            az égnek az Úr angyalai.~Áron bátya tüzet is rakott targallyból,
 34     Mas|            pedig sikoltozott tőlük.~Áron segíteni akart az ángyikáján.
 35     Mas|          csak tréfabeszéd; de amint Áron bosszús arcára s Manassé
 36     Mas|        benneteket az éjszaka! – Óh, Áron! Az Isten bocsássa meg neked,
 37     Mas|            Itt vagyunk már! – mondá Áron. – Ez a mi zsidónk háza.
 38     Mas|          célhoz jutni nem lehetett.~Áron tudta már itt a járást.
 39     Mas|        ajtón!~– Nyisd ki, ha tudod.~Áron pedig tudott ahhoz. Ha kilincs
 40     Mas|             visszatartóztatva. Csak Áron lépett be. Benn a sötét
 41     Mas|             az ajtót? – szólító meg Áron azt a valamit.~– Azért,
 42     Mas|      Naftali! – üdvözlé az előlépőt Áron, amire ez nem felelt semmit. –
 43     Mas|   áthangzott a gépszerű imahadarás. Áron odament, és kopogtatott.~
 44     Mas|            Isten neve! – üdvözlé őt Áron.~A kidugott fő lehunyta
 45     Mas|          fölnyitá megint a szemeit, Áron szemébe nézve, s most már
 46     Mas|         haólám, wead haólám?” – míg Áron észrevette, hogy az öreg
 47     Mas|       bizony, öreg – vágott szavába Áron –, akárhogy eszik és böjtöl
 48     Mas|      vagyunk; magyarok, hazád fiai.~Áron hívására megjelentek az
 49     Mas|        Garizim-hegyi ünnepe napján.~Áron könyörgésre vette a dolgot.~–
 50     Mas|           válni.~– Gyerünk! – mondá Áron megfogva Blanka kezét, s
 51     Mas|           igazságunk: az átkozódás!~Áron felsegítette Blankát a nyeregbe,
 52     Mas|              s nagyot ugrott, mikor Áron egy bőrzacskót nyomott a
 53     Mas|       utoljára odadobta az erszényt Áron ölébe, s két kezével lerántva
 54     Mas|       bízzuk magunkat – felelt neki Áron. – Az Úr válasszon, hogy
 55     Mas|       Tordai hasadék óriási kapuja.~Áron azt mondta, hogy itt a hegytetőn
 56     Mas|             leszálltak a nyeregből. Áron leterítette Blanka számára
 57     Mas|          asszony ez a tied! – mondá Áron Manassénak. – Kora hajnaltól
 58     Mas|          terv volt ez tőled, bátya.~Áron felkacagott.~– No, ugyan
 59     Mas|      Árontól repeső kíváncsisággal.~Áron megnyugtatásul a szájába
 60     Mas|         kötni a leterített bundára.~Áron szeme tele lett könnyel
 61     Mas|                mibe már belefáradt.~Áron szájába dugta két ujját,
 62     Mas|            történeti emlékek, miket Áron bátya minden lépten-nyomon
 63     Mas|           álló tavat hagyott hátra, Áron bátya előrelovagolt, állítólag
 64     Mas|            a jeladás kedvező, akkor Áron megmutatja Blankának a völgy
 65     Mas|            a barlangvárban tölteni.~Áron nemsokára visszatért azzal
 66     Mas|         iránt.~– Vannak – felelt rá Áron bátya.~Manassé megkönnyülten
 67     Mas|            Hanem ezúttal csalódott. Áron bátya csak egyenes hazugság
 68     Mas|         maradniuk a Balyika-várban.~Áron pedig azon volt, hogy földicsérje
 69     Mas|            szedni, ami eléje akadt. Áron megmondta neki minden virágnak
 70     Mas|             létezését bizton hitte.~Áron nem szokott tréfálni. Ő
 71     Mas|         Látja, ángyikám, ugye, hogy Áron bátya nem hazudott.~Blanka
 72     Mas|     hazudott.~Blanka felkacagott.~– Áron bátya! Én szeretném, ha
 73     Mas|         róla; én sajnálom megtépni.~Áron aztán, kertész ember módjára,
 74     Mas|         Siessünk be a várba! – súgá Áron Manassénak. – Asszonyod
 75     Mas|             elejét egészen betölté.~Áron előretörtetett a bozóton
 76     Mas|             pusztában – felelt neki Áron bátya.~S az Úr gondoskodása
 77     Mas|        egyet azok közül meggyújtott Áron, s azután, mint aki idehaza
 78     Mas|       rózsabozótból, azokat bevitte Áron parancsa szerint a barlangba;
 79     Mas|     képezett a barlang előtt.~Akkor Áron bátya is előkerült, s mint
 80     Mas|     bevezesse.~– Ah, ez a te házad, Áron? – kérdé enyelgőn Blanka.~–
 81     Mas|           vizet és üvegpoharakat.~– Áron bátya, te ezermester vagy!
 82     Mas|        maradásuk elő volt készítve. Áron gondolkodott rajta, hogy
 83     Mas|        kérdezősködésnek útját állta Áron bátya a régészeti értekezéseivel,
 84     Mas|             vezet a kúthoz, ahonnan Áron a friss vizet meríté. A
 85     Mas|           le volt takarva bundával. Áron bátya négy szál paticsfából
 86     Mas|             érdekes volt, ahogy azt Áron bátya (keverve a valót a
 87     Mas|                kérdé tovább Blanka.~Áron bátya aztán fogta Marcit,
 88     Mas|            sem – felelt rá őszintén Áron –, de hát szorultságból
 89     Mas|              Biz az jó lesz – mondá Áron –, hanem gondolj ki valami
 90     Mas|        sorokat írta tollal: ~Kedves Áron bátyám!~Lehetetlen az, hogy
 91     Mas|           magához, s azzal a tárcát Áron bekecsének külső mellzsebébe
 92     Mas|                                XIV.~Áron bátya felől ugyan szépen
 93     Mas|            utána. – Ez ébreszté föl Áron bátyát.~Meglepetve ugrott
 94     Mas|          ami ezen kezdődik: „Kedves Áron bátyám!”~– No, ezt aligha
 95     Mas|            magát az ajtótól, nehogy Áron észrevegye, hogy őt megleste.
 96     Mas|             Mikor aztán meglátta őt Áron, egyszerre visszatért az
 97     Mas|           szép barlang, édes mézem!~Áron bátya aztán elmondott mindent,
 98     Mas|           fáj olyan nagyon? – szólt Áron bátya gyügyögtetve, s átkarolta
 99     Mas|              s homlokát odanyugtatá Áron bátya vállára; aki soha
100     Mas|             a mély föld alól!~– Óh, Áron bátya! – súgá neki Blanka. –
101     Mas|        Aranyos hídján át. Azt védik Áron bátyám vaságyúi, s a te
102     Mas|                                XVI.~Áron bátya nem sokat időzött
103     Mas|            ki lesz nyomozva, hogy ő Áron bátyjával és Blankával együtt
104     Mas|     barlangból.~– Né te né! – monda Áron. – Egy dolgot mondánk ki
105     Mas|             édes lelkecském – monda Áron –, mintha zúzmarával volna
106     Mas|             És benned bízom, Uram!”~Áron nem bírt magán uralkodni
107     Mas|           félbeszakadt a zsolozsma.~Áron Blanka által a nevét hallotta
108     Mas|         hangon, mely megrettenté.~– Áron! Áron! Áron!~Felemelte fejét
109     Mas|           mely megrettenté.~– Áron! Áron! Áron!~Felemelte fejét a
110     Mas|          megrettenté.~– Áron! Áron! Áron!~Felemelte fejét a földről,
111     Mas|               Manassé és testvérei.~Áron felszökött helyéről, s mint
112     Mas|              E szók alatt odaborult Áron Manassé lábaihoz, és átölelte
113     Mas|            idáig. Manassé biztosítá Áron bátyját, hogy az az út,
114     Mas|          valami „ugrató”? – kérdezé Áron.~– Ne félj semmit. A lovaink
115     Mas|           mi az a pazsura. Elég, ha Áron értette.~Most azután volt
116     Mas|              s ők lovagoltak előre; Áron és Manassé kissé hátramaradtak.~–
117     Mas|         hogy mik történtek? – szólt Áron bátya. – Mert énnekem olyan
118     Mas|     csodatételei voltak a kezedben, Áron ékesszólása volt a nyelveden,
119     Mas|          árt.~– Miféle árt? – kérdé Áron bátya, ki rosszat kezdett
120     Mas|           Sokkal többet érőt annál.~Áron üstöke izzadni kezdett.~–
121     Mas|          meg húsz akó szilvaszeszt.~Áron kijött a csendes flegmájából.~–
122     Mas|        számára?~– Ott vettem. Olyan áron, amin angol paripákat vesznek,
123     Mas|             éneklő jajveszékeléssel Áron bátya. – Micsoda nagy adósság
124     Mas|           mégsem hazudni? – dörmögé Áron.)~Pedig lehetett neki.~–
125     Mas|          Afölött nem egyezhetünk ki Áron bátyámmal, hogy kiket híjunk
126     Mas|         lesz, édes mézem! – dörmögé Áron.~– De mégis! – szólt Blanka. –
127     Mas|           Zenóbia, Ciprianu leánya.~Áron bátya majd lefordult lováról
128     Mas|    Manassénak, előrelovagolt ismét.~Áron bátya pedig Manassé háta
129     Mas|            harangozás volt, amilyen Áron bátyának tetszett. „Egy!” „
130     Mas|             napon. S minthogy éppen Áron bátya mellé került az asztalnál,
131     Mas|          valami vallásos fogadalom. Áron bátya, ki vele szemben ül,
132     Mas|      hazajönni – vágott neki vissza Áron bátya.~S minthogy efölött
133     Mas|         egész asztal népe nevetett, Áron bátya megmagyarázta a célzás
134     Mas|      növényt – a sült mellé – mondá Áron bátya, kezébe fogva egyet
135     Mas|            meg Salinopolis vidékén.~Áron bátya bekapta a hagymát.~–
136     Mas|           tekintetet: ő, Manassé és Áron bátya. Mert Szemiramisz
137     Mas|           szólt ravaszul hunyorogva Áron.~Én élhetek vele holtig,
138     Mas|          elértette a példálózást.~– Áron bá! Az nem lesz olyan hosszú
139     Mas|       akarok lenni e gyülekezetnek.~Áron csak elbámult ezen az okos
140     Mas|            Eredj, nagy bolond vagy, Áron! – csattant fel erre Anna,
141     Mas|          plasztikus alakot hajított Áron felé.)~– Senki sem szólt
142     Mas|        szuronyos lőfegyverekkel, az Áron bátya titka. Felvonulásuk
143     Mas|           Blanka felkérte Bertók és Áron bátyáit, hogy menjenek el
144     Mas|            még hat hét a válóperig!~Áron meghallotta azt a sóhajtást.~–
145     Mas|            volna.~– Manassé mondta?~Áron meg volt akadva. Azt nem
146     Mas|         bányavásár áldomását ülték. Áron bátyának is nagy kedve csucsorodott,
147     Mas|          beszédekből ítélve nyilván Áron bátya ellen tervezett cselszövény
148     Mas|         szólalt meg mind a kettő.~– Áron bátya! Szavadon fogunk.~–
149     Mas|              amire kérünk.~Most már Áron megszeppent. Igazi székely
150     Mas|           Óh, tedd meg a kedvemért.~Áron bátya megfenyegette keményen
151     Mas|              hogy ebben a családban Áron bátya a „tribunus plebis”;
152     Mas|          hölgy addig nem ereszté el Áron bátya karjait, míg át nem
153     Mas|            az tökéletesen kifejezte Áron bátya érzelmeit ebben a
154     Mas|             Hátha halálítélet volt?~Áron ránézett szörnyű komoly
155     Mas|          éppen elég volt arra, hogy Áron bátya a tervezett meglepetést
156     Mas|    feleselését a kiadó násznaggyal. Áron bátya lesz a kérő, Bertók
157     Mas|      dallamos szavukkal.~És ezalatt Áron bátya minden este följárt
158     Mas|         Állunk elébük! – kiálta föl Áron, nagyon is fölemelve az
159     Mas|            gondoltam.~– Vagy úgy! – Áron persze másvalakire gondolt.~–
160     Mas|         abba a kis udvarlakba, amit Áron bátya lopva rendezett be
161     Mas|          nagy baj van! – sopánkodik Áron bátya.~– Talán valami baj
162     Mas|          Hogyne volna itten cigány, Áron bá! Hát a Lányi?~– Ó, te
163     Mas|            hüvelyknél. Mellette még Áron bátya is óriás. Hanem a
164     Mas|         helyett ivott.~Estefelé már Áron bátya maga is aggódni kezdett,
165     Mas|            elronthat minden örömet!~Áron bátya kifogyott már minden
166     Mas|            rubintom kívánja – mondá Áron, és a buzdító pillantásra
167     Mas|          hirtelen befogta a száját.~Áron bátya volt az.~– Ne sírj!
168     Mas|            dörmögé lenyomott hangon Áron. – Eredj be gyorsan, s mondd
169     Mas|             után.~– Manassé! – súgá Áron bátya. – Jer ide, segíts
170     Mas|            békével, Zenóbia – mondá Áron. – Az én népem nem fog üldözni
171     Mas|            Én neked semmivel többé, Áron; de a húgodnak és az ángyodnak
172     Mas|             a testet? – töprenkedék Áron bátya. – A ház tele van
173     Mas|        akkor egy csókot ígért neki, Áron bátya kértére; amire a fiatal
174     Mas|            arcot megcsókolni. Anna, Áron, Manassé tudják, hogy az
175     Mas|            hogy minő örömek azok!~– Áron bátya! – mondá Manassé. –
176     Mas|              Te parancsolsz – monda Áron, s ő maga átment a násznéphez.
177     Mas|           Hallga, fiúk – szólt bele Áron bátya a hátuk mögül –, nem
178     Mas|        férfiak hátramaradtak.~Ekkor Áron bátya állt fel a kőkatedrába,
179     Mas|            gyűljünk össze! – kiálta Áron a kőkatedrából, amidőn hirtelen
180     Mas|           onnan a sziklatámlányról.~Áron bátya nem is kérdezte, hogy
181     Mas|           rivallt mennydörgő hangon Áron bátyjára; de úgy, hogy azt
182     Mas|       hiszen, Manassé öcsém – szólt Áron –, én is csak vagyok olyan
183     Mas|     mondta-e azt – pattogott vissza Áron. – Máté állítja, hogy mondta,
184     Mas|           hazatért lakásaiba.~Hanem Áron bátya ezt az éjszakát fönn
185     Mas|           gyász, mint az öröm.~Csak Áron bátya nem volt még honn.
186     Mas|        Adorján ablakán a vastáblát. Áron bátya hangja szólal meg:~–
187     Mas|            Blanka, Anna, Manassé és Áron haladtak fölfelé. Manassé
188     Mas|     festőeszközeit hozta a kezében, Áron a hölgyek felöltőit s az
189     Mas|             hangzott fel.~– Hát te, Áron bátya, komolyan gondolsz
190     Mas|       feleségemre vigyázz! – kiáltá Áron után Manassé. – Valami mélységbe
191     Mas|     vázlatának, eszébe jutott, hogy Áron bátya csak azt ígérte meg,
192     Mas|        utolsó szálfa.~Hanem ezúttal Áron bátya nem értette a tréfát.~
193     Mas|            lehetetlen eljutniuk. De Áron bátyára nézve nem volt lehetetlenség.
194     Mas|            barlangban is ellakom.~– Áron bátyánk azt mondta, hogy
195     Mas|  mentshelyet még inkább magasztalja Áron bátya, mert ott egy barlangban
196     Mas|          kíváncsiabb.~– Megtiltotta Áron bátya, s mi megígértük neki,
197     Mas|    csatahely és temető volt hajdan.~Áron bátya sokáig váratott a
198     Mas|             hidasi Geszteg ormáról.~Áron bátya feljutott odáig.~–
199     Mas|            bátya feljutott odáig.~– Áron! Áron! – kiált egyszerre
200     Mas|            feljutott odáig.~– Áron! Áron! – kiált egyszerre mind
201     Mas|                ordít le a szikláról Áron az észrevett férfira; de
202     Mas|         hátratekintett, onnan fölül Áron közelített felé ölnyi szökésekkel
203     Mas|             lelkendezve megérkezett Áron bátya. Egész veres volt
204     Mas|             föl Anna. – Mit tettél, Áron? Ha utoléri az a kő?~– De
205     Mas|            egyen meg! – szitkozódék Áron, s még egy ökölnyi követ
206     Mas|          volt-e nagyobb ereje, vagy Áron „jókívánságának”.~A veszedelmes
207     Mas|            is meg annak is – felelt Áron, góbé módra kétfelé törülve
208     Mas|      Tehozzád nem beszéltem – szólt Áron. – Te ülj le a kőre, és
209     Mas|          egész üteg ágyút. Ha Gábor Áron el tudta látni a maga székelyeit
210     Mas|          Akkor aztán elvezette őket Áron bátya arra a csúcsra, amit
211     Mas|          kívülről a „várat” – monda Áron Manassénak –, de bejönni
212     Mas|         teljes szívéből, nem hajtva Áron bátya komoly zsémbelésére,
213     Mas|          már maga az, hogy nevetnek Áron bátya stratagémáin, elég
214     Mas|            szálláscsinálók! – mondá Áron bátya.~És eltalálta; Szentgyörgy
215     Mas|     oldalról meg ne lephessék őket. Áron bátya maga negyvenedmagával
216     Mas|             Azoknak nem volt kedvük Áron bátya meghívását elfogadni,
217     Mas|         vért! Ki tarthatja föl azt? Áron a maga negyven emberével?~
218     Mas|          aztán egyszerre négy. Azok Áron ágyúi odafenn.~Tehát csakugyan
219     Mas|            várárkon Torockóra, mert Áron csak nem tarthatja vissza
220     Mas| Székelykőről.~– El is hagyhatná már Áron – mormogá Zenóbia –, hiszen
221     Mas|        hovédek rézágyúi, hanem csak Áron bátya sziklába fúrt mozsarai,
222     Mas|        diadalcsapat a Székelykőről, Áron bátya és negyven vitéze.~–
223     Mas|       gyermekek! Hát hogy vágott az Áron bátya ágyútelepe? – kérdezé
224     Mas|         sziklába fúrt ágyúk, mikkel Áron bátya a nagy csatát megnyerte,
225     Mas|           ellen, s azokat nem lehet Áron bátya ágyúival elijeszteni.~
226     Mas|        asszonyok nagyon megijedtek, Áron bátya pedig nagyot kacagott
227     Mas|              Kedves Blankám – szólt Áron bátya. – Gondold meg, hogy
228     Mas|            karjával a két testvért; Áron bátya odaroskadt a lábaihoz,
229     Mas|          csakugyan az történt, amit Áron bátya mondott. Hozzá, mint
230     Mas|            Hat év óta nem látta őt!~Áron bátyára is alig ismert rá.
231     Mas|         ittlétéről.~Kimentek ketten Áron bátyával a birgejbe kivágni
232     Jeg|          Semmi baja se történt.~69~„Áron gránátjai és gyutacsai.”~
233     Jeg|             egyszerű földész, Gábor Áron saját esze járása szerint,