Part

  1     Els|           veszélybe keveredik, s abból őt a másik ideál, a hős kiszabadítja;
  2     Els|             használatára. Ennek dacára őt és még két úrhölgyet betuszkoltak
  3     Els|         honfitársat? Miért kárhoztatja őt e néma szerepre? Talán fáj
  4     Els|          őrjöngés eszményképe; kövesse őt érzéki delíriumainak minden
  5     Els|                ha azt nem akarja, hogy őt, ki előtt tegnap még nagyságos
  6     Els|               lelkiismeret kényszeríté őt helyét elhagyni, mikor ön
  7     Els|        titkából tud valamit, s hogy az őt érdekli. Úgy tett, mint
  8     Els|           férjének ősi lakhelye, ahová őt az soha be nem vezette,
  9     Els|            kell-e ismernie egykor, aki őt idáig betakarta, azt, aki „
 10     Els|             szívekből? – Vagy elhagyta őt az emberrel együtt, aki „
 11     Els|               az emberrel együtt, aki „ŐT” ismeri, és senki mást?~
 12     Els|            áhítatosan, hogy védjék meg őt az égiek a varázs ellen,
 13     Els|                 Adorján ott elhagyott; őt egy titkárforma ember bevezette
 14     Els|         járatos voltam. Most felkértem őt, hogy szerezzen nekem két
 15     Els|               vezetőnk.”~– Ön meghítta őt, hogy legyen kísérőnk? –
 16     Els|        kísérőnek két hölgy mellé, akik őt erre nem kérték. Hogy az
 17     Els|           királynétól, hogy szabadítsa őt meg üldözőőll, s ne engedje
 18     Els|               a szentanya kiszabadítja őt e nagy szorongattatásából,
 19     Els|               kísérője arcvonásait, ki őt karján vezette. A szokott
 20     Els|                a benedictióra. De hisz őt csak nem híhatta, mikor
 21     Els|                Miért „nőül”? És miért „őt”?~– Jaj, lelkem, szép nagysád;
 22     Els|            tenné, amilyennek az szánta őt, visszaborzad tőle a jó
 23     Els|           lehajolt hozzá, és felemelte őt kegyesen. Kezét fejére tette,
 24     Els|            kocsija ajtaját kinyitni, s őt a földre lesegíteni, és
 25     Els|               szaladó főpincér sietett őt a hercegnőnél bejelenteni,
 26     Els|             azonban a hercegnő sietett őt kimenteni.~– Én magam óhajtottam
 27     Els|                valóban napokig kísérte őt, mint az árnyéka, egy boldog
 28     Els|           senki se mondhassa azt, hogy őt nagylelkűségben felülmúlta –
 29     Els|        színjátszót. Blanka ismerte már őt jól. – Lehetetlen, hogy
 30     Els|           ajándékozzon meg egy fiúval, őt választanám ki. Én szeretem,
 31     Els|         eljárást hozzon létre. Fogadja őt mint teljhatalmazottamat,
 32     Els|      ellenkezőjét árulja el vele: hogy őt kereste; hogy örül a lelke,
 33     Els|              szíve a véletlennek, mely őt ide vezette; hogy ujjmutatást,
 34     Els|          ösztönszerű vonzódásban, mely őt ide hozta.~Manassé mosolygott.~–
 35     Els|        Manassénak figyelmeztetni kelle őt, hogy le ne essék.~– Vannak
 36     Els|           Blankára, mintha kedve volna őt megragadni, és vele együtt
 37     Els|            megaláztatás fokát, amelybe őt letaszító. – Hanem azontúl
 38     Els|     parancsolja, hogy az az ember, aki őt szenvedélyével üldözi, akit
 39     Els|                üldözi, akit ő gyűlöl – őt nőül ne vehesse. – Hogy
 40     Els|          iszonyat hatása alatt áll, ha őt látja; azért tartja maga
 41     Els|             abban, hogy elvált neje az őt megillető fényben tündököljék
 42     Els|               jó oka volt neki; miután őt magát meg a saját háza küszöbére
 43     Els|              mer lépni sáncai közül, s őt a nyílt síkon szembe várni.~–
 44     Els|       szeszélye van, mint Caligulának. Őt tanulmányozni kell. Vannak
 45     Els|             mosolyért képes lett volna őt összezúzni! Össze is zúzta.~
 46     Els|                  soha többet nem fogja őt e szó kimondása után szerelmével
 47     Els|               még alvó porában is, aki őt erre megtanította. Íme,
 48     Els|       ellenbírálat.~De hogyan lehessen őt figyelmeztetni? Hátha minden
 49     Els|             halálos ellenségén. Engedi őt azzal a láthatatlan koporsóval,
 50     Els|               a feketék győznek, akkor őt becsukják egy kolostorba,
 51     Els|            szabad, azért nem is küldte őt a Svájcba, hanem csak a
 52     Els|             hintó hágcsóján álló ember őt meglátta, egyszerre elmúlt
 53     Els|                jött, s neszét vette az őt fenyegető bajnak, elhagyta
 54     Els|               nép a palotája ellen, ha őt magát az utcán meg nem kaphatja?
 55     Els|              az jól. Ha a fölséges nép őt par hasard meg találná gyilkolni,
 56     Els| Ágota-templomban, s ** grófnő láthatta őt igen buzgón imádkozni.~Tehát
 57     Els|            tartja. Ezeknek az erejével őt akármikor semmivé teheti,
 58     Els|            megakadályozhatná, ledobják őt a Caracalla hídjáról a mélységbe.~
 59     Els|               annak a férfinak, akitől őt elválaszták, akit ő utált,
 60     Els|        mulatságot okoz, keresztüldobja őt a falon. De vajon csakugyan
 61     Els|     védelmezhesse magát. Ha meg akarná őt rontani, inkább azt tette
 62     Els|           inkább azt tette volna, hogy őt védtelenné tegye, s elárulja.~
 63     Els|            kereszteződött, s nem védte őt azalatt más, mint egy asszonynak
 64     Els|         egymást!”~Isten oltalmazza meg őt attól!~Egy percig az a gondolata
 65     Els|              románcát.~Blanka meghívta őt a teaasztalhoz. S egyúttal
 66     Els|        bolond-sanhedrinbe? – Ereszti-e őt azon helyre visszaborzadó
 67     Els|     megszégyenülés.~És mégis óhajtotta őt újra látni, s titokban felpróbálta
 68     Els|            nemsokára; a néptömeg, mely őt hozza, erre hömpölyög a
 69     Els|       hömpölyög a tér felé.~– Elfogták őt? Megkötözték?~– Nem fogták
 70     Els|           kezét nyújtja neki; odavonja őt magához, és megcsókolja
 71     Els|             neki tudnia kell azt, hogy őt csak egy rejtekajtó választja
 72     Els|             féreg végett, hogy engedje őt a „maga földébe” elbújni.
 73     Els|               míg meg nem hal. Engedje őt hazamenni szegény hazájába. –
 74     Els|          Blanka mellett. Látogassa meg őt másnap ismét.~Blanka ezen
 75     Els|             adni. Ha azonban úgy fogja őt szólítani, hogy „cittadino
 76     Els|        foghatta, honnan tudja ez, hogy őt nem az ő cipészkirakata
 77     Els|         Adorjánt keresi. Talán szokták őt látogatni fiatal ifjú hölgyek?
 78     Els|            légyottra jövő dámának nézi őt, hanem művészetpártolónak,
 79     Els|              keresse fel, felsegítette őt a bérkocsiba, s amíg csak
 80     Els|             hercegnőnek?~– Azért, hogy őt megszabadítottam. – Hálából.~–
 81     Els|                mártírium. Blanka nézte őt a tükörből amíg a szobalányi
 82     Els|         kocsisra. Ugyanaz volt az, aki őt ma délelőtt hordozta.~Manassé
 83     Els|            hordozta.~Manassé fölsegíté őt a kocsiülésbe; maga pedig
 84     Els|           lábaihoz boruló híve vagyok, őt gyáván elhagyom.~– Csak
 85     Els|          nyújtá Blankának, s elvezette őt az épület óriás kapujáig.
 86     Mas|                e kettő között hintálja őt folyvást egy kéz, egy lehelet.
 87     Mas|            legyen árulója a nőnek, aki őt félistenné tette boldogságában.
 88     Mas|                a fejét, és megcsókolta őt.~És aztán a szemébe mosolygott
 89     Mas|           olyan gyorsan arcul legyinté őt bársony tenyerével. – Gazember
 90     Mas|            hölgyet.~Az pedig eltaszítá őt magától.~– Eredj! Nem kellesz!
 91     Mas|           visszatartsa, akkor rászedte őt Blanka; maga szökött oda
 92     Mas|            fáradsága miatt, nem szabad őt azzal a kérdéssel háborítani,
 93     Mas|                   S hogyan ismerem meg őt?~– Azokból az emberekből,
 94     Mas|            táplálója bőségesen ellátta őt, a sziklák egyedüli lakóját.
 95     Mas|             moshatta.~Azután megtanítá őt a kecskét megfejni. Szép
 96     Mas|           ismerte mind a hármat.~Amint őt belépni látták, levették
 97     Mas|              előtt, ez már nem találta őt Budapesten, hanem minden
 98     Mas|            Blanka kérte, hogy vezessék őt beteg barátnéjához. Az asszonyok
 99     Mas|            úrnő már tudta, hogy ki jön őt látogatni, mert az inas
100     Mas|           esküdni, akkor Erdélybe kell őt vinned, ahol unitáriusok
101     Mas|               hogy vigye el Torockóra. Őt nem fogják föltartóztatni.
102     Mas|              Te rusnya béka! – dorgálá őt Áron bátya.~A fiatal hadfi
103     Mas|                előtte a veszélyt, mely őt minden oldalról körülfogja,
104     Mas|     El-Bethelben?~– S nem eresztem el „Őt”, míg meg nem áld; miként
105     Mas|             vaddisznók voltak, engedte őt csodálkozni rajta, hogy,
106     Mas|            belőlük, ángyikám – biztatá őt Áron. – Én rég ismerem az
107     Mas|         Áldassék Isten neve! – üdvözlé őt Áron.~A kidugott fő lehunyta
108     Mas|              Blanka kezét, s kivezette őt a pitvarba.~Naftali az ajtóig
109     Mas|                 amely elé kötelességed őt vezetni.~– Attól tartok,
110     Mas|           tudja azt kezdeni? Csak bízd őt énrám. Hát hiába neveltem
111     Mas|              szokatlan volt neki, hogy őt jókedvéből megcsókolja valaki.~
112     Mas|          karját nyújtá Blankának, hogy őt bevezesse.~– Ah, ez a te
113     Mas|             sem tudták legyőzni. Végre őt is, mint annyi mást, csak
114     Mas|            megtartja az Úr, fogadjátok őt testvérül magatok közé.
115     Mas|           nehogy Áron észrevegye, hogy őt megleste. Azt hitte, hogy
116     Mas|           hitte, hogy ez bántani fogja őt.~Mikor aztán meglátta őt
117     Mas|               őt.~Mikor aztán meglátta őt Áron, egyszerre visszatért
118     Mas|              ejtsük a „Porlik-barlang”-ot, ami szintén hegyhasadékban
119     Mas|             vagyok fáradva.~– Zárjátok őt be a toronyba – parancsolá
120     Mas|             maga előtt, amint meghallá őt énekelni, lelkének vészhárító
121     Mas|               a napra. Tehát Dávid is. Őt is hívjátok akkorra haza.~–
122     Mas|            asszonya, Rebeka bemenekíté őt egy oldalajtón át egy mellékszobácskába,
123     Mas|               kötődik vele, kínálgatva őt a nyers sárgarépájával,
124     Mas|             jutni, hogy ott is üldözze őt!~Anna észrevette Blanka
125     Mas|            neked őfelőle?~– Én ismerem őt jól – szólt Blanka, s nem
126     Mas|           nekem!~– Te most is szereted őt? – kérdé Blanka szánalommal
127     Mas|             tenni – és én mégsem tudom őt gyűlölni. „Tegnap még szerettelek,
128     Mas|          szívet, aki sohasem szűnt meg őt szeretni, s akinek akkor
129     Mas|               Testvéreim mind gyűlölik őt, és mégis, mert tudják,
130     Mas|                 aki nálánál jobb, hogy őt elfeledtessék velem. Tudják,
131     Mas|           kérlek, ha neked is van okod őt gyűlölni, tűrd el az ittlétét,
132     Mas|              nézve a földet. Óh, ha te őt egyszer úgy megismered egész
133     Mas|                 Tán nem hiszed? Láttad őt már haragudni? Ellenféllel
134     Mas|            arcát nála, ahogy én láttam őt, mikor az őt megbántott
135     Mas|           ahogy én láttam őt, mikor az őt megbántott erős férfit fél
136     Mas|               kellett összefutni, hogy őt fölszedje a földről. Mikor
137     Mas|                ilyennek te nem ismered őt még?~– Nem – szólt Blanka
138     Mas|           mennek utána a világba, hogy őt keressék. Torockói embernek
139     Mas|     keresztezik egymást. És ő hallgat. Őt vettem elő. Szobájába mentem;
140     Mas|             ölöm meg, nem pusztítom el őt, mivelhogy az a te szívednek
141     Mas|         hitágazattá. – Most már imádta őt az asszony.~
142     Mas|              fogja kényszeríteni, ahol őt Anna akarja látni, az Manassé
143     Mas|                aztán Anna ébreszté fel őt.~– Most van nálunk hajnal,
144     Mas|              bírt észrevenni azt, hogy őt ott lenézik. Ez még nem
145     Mas|            felhatalmazta Vajdárt, hogy őt meglátogassa.~Ez ifjú az
146     Mas|       megbántott ellenségnek.~Ez ember őt most üldözheti az egész
147     Mas|             ketté akar szakítani, mely őt akadályozza: még csak meg
148     Mas|          párbaj.~Manassé pedig kerülte őt e nap óta.~Vajdár megjelenése
149     Mas|       szenvedélyt, s bukott nővé tenni őt általa.~A kúria ítélete
150     Mas|           Lássa ön, én nem bocsátom el őt olyan könnyen a szemem elől.
151     Mas|              szemem elől. Ön otthagyta őt Rómában, jól odaláncolva
152     Mas|               Rómában, jól odaláncolva őt börtönéhez. Feje fölött
153     Mas|             semmi! Az a férfi! Elvitte őt magával. Gyalog mentek a
154     Mas|                levelezések, s odavonta őt maga mellé.~– Te már készen
155     Mas|              azt igen, hogy mentse meg őt is hódító szépsége. Találjon
156     Mas|                egy parasztlegényre, ki őt a mészárlásból azzal menti
157     Mas|               jó szomszédi frigyben, s őt és testvéreit bocsássák
158     Mas|           másik kezével közelebb vonta őt magához, s erőszakosan elfojtott
159     Mas|                Ismerte a jelszót, mely őt életre fogja támasztani.~–
160     Mas|            aztán végtől végig csókolta őt, le egész a lábai hegyéig,
161     Mas|          vonaglott.~Cagliari felemelte őt, s kérte, hogy legyen nyugodt,
162     Mas|               szentszék ítéletét, mely őt többé nem tartja fogva,
163     Mas|             halni annak a férjnek, aki őt elvette;… meg a papnak,
164     Mas|                gagyogó gyermekig, mely őt tagjául befogadta;… a násznagyoknak,
165     Mas|             nyoszolyók aztán bevezetik őt a vőlegény házába; abba
166     Mas|               ő volt az. Sokat megölt, őt is megölték. Lova kiragadta
167     Mas|           Manassé tudják, hogy az első őt illeti. A menyasszonyt.~
168     Mas|        odahajol hozzá, s magához öleli őt.~Csak akkor tér magához.~
169     Mas|                ki bánthat minket? S ha őt elhagyjuk, ki oltalmaz meg
170     Mas|               egy Isten hívő!” – feddé őt Manassé. – Mert te is azt
171     Mas|         balsorsra – többé nem lehetett őt tovább áltatni, meg kellett
172     Mas|                megérdemelt, hogy vette őt körül lelkének gondolatjával.
173     Mas|                is legyőzted! – biztatá őt Blanka.~– Az Róma volt –
174     Mas|       hozzáfogni.~A többiek otthagyták őt, s mentek tovább a Székelykő
175     Mas|               időbe fog annak kerülni. Őt pedig csak harminclépésnyi
176     Mas|                 mintha testével akarná őt védelmezni, míg Blankának
177     Mas|             biz ő nem öli meg azt, aki őt sohasem bántotta. De uraim!
178     Mas|               megszólítá, hogy vezesse őt el a vezér szállásáig; amit
179     Mas|                 szólt Manassé, eldobva őt az útjából. – Nem kell nekem
180     Mas|               kiálta Manassénak, midőn őt megpillantó, s fölemelt
181     Mas|            Manassé kezét, s fölvezette őt a folyosóra.~A szobák üresek
182     Mas|         indulattól, mely felszabadítja őt az öldöklésre; még képzelete
183     Mas|          megyek a mezőre, s felkeresem őt magát. Itt a két pisztoly
184     Mas|        gondolat által hajtja végre; ki őt abban a percben megállítá,
185     Mas|              percben megállítá, amidőn őt megtagadta.~Odaborult arccal
186     Mas|            hullott alá.~– Jer. Segítsd őt felkötni – szólt Manassé
187     Mas|                nagy diadallal kísérték őt hazáig.~A város végén, az
188     Mas|                 az útfélen ülve várták őt Blanka és Anna. Ott vártak
189     Mas|          Valóban ő volt.~– Te megölted őt?~– Kezem között volt. De
190     Mas|               azt megtartám, s engedém őt futni. Majd egyszer, ha
191     Mas|         könnyeket, s szobájába vezette őt, visszakapott jegygyűrűjével.
192     Mas|             mint az a mesebeli, aki az őt összeszidó papagájnak az
193     Mas|       megtudhatott, ki, amint meglátta őt, az instans tömeg között
194     Mas|         legrövidebb. Valaki kiszemelte őt, hogy üldözze. Nem is nehéz
195     Mas|                kell lennie odafönn aki őt kitartóan üldözi.~Blanka
196     Mas|               sem. Nagysád előbb fogja őt meglátni. Maga fog utánamenni.~–
197     Mas|          menjenek át vele a grófnőhöz, őt rábeszélni elutasítása visszavételére.~
198     Mas|          maradj te csendesen – csitítá őt a márkinő, s erélyesebb
199     Mas|            lehet tőrbe ejteni; nemcsak őt, hanem az egész zászlóaljat,
200     Mas|                 A delnő pedig átölelte őt, és megcsókolta azt a homlokot,
201     Mas|                hatalmasabb gép nem jön őt összezúzni.~Manassé tétlenül
202     Mas|              boldogságát, s elszakíták őt családjától.~Hát még a dicsőség
203     Mas|               rá?~Hat év óta nem látta őt!~Áron bátyára is alig ismert
204     Mas|          figyelmezteté. Ott megtalálta őt a kijövő.~Este lévén, egész
205     Mas|             előbbvaló kötelesség vonta őt el az oly égő lehelettel
206     Mas|                mikor a „mester” kiűzte őt a kínzó ördöngösből, azt
207     Mas|                 Mintha ott látta volna őt már függni az éjlámpa helyén,
208     Mas|           haraggal. – Te nem bántottad őt. – Nem vetetted szemére
209     Mas|                 ígérd meg.~Megcsókolta őt. Ez volt a fogadás.~Arra
210     Mas|         Benjámint.~S azzal karon fogta őt a barátságos kísérő, fölsegíté
211     Mas|          családnak fog átadatni, amely őt fölnevelte. Lakása lesz
212     Mas|              eddig nőm maga végezte, s őt most e tehertől fel akarom
213     Mas|               kegyes beszédére; hagyta őt búcsútlanul tovább menni.
214     Mas|              dühre, mint azáltal, hogy őt, a földre lesújtottat, még
215     Mas|             egész világ!~Kényszeríteni őt arra, hogy jót tegyen! Jót
216     Mas|               üldözött! És aztán lássa őt mindennap boldognak!~– „
217     Mas|        közeledett felé, összemorzsolta őt, végighengerült elfulladó
218     Mas|              tőlem.~Manassé lefektette őt az ágyába, és azt mondta
219     Mas|             magad.~Azzal magára hagyta őt, s rázárta a szobája ajtaját.~
220     Mas|       egzotikus maró fűszerillat, mely őt is egyszerre prüszkölni
221     Mas|     zsebkendőjét tartá arca elé.~Amint őt meglátta az asztalnál ülő
222     Mas|             vízzel megmosva igyekezett őt életre hozni.~A hideg víz
223     Mas|         Borgiák keze messze elér. – Én őt megloptam; ő pedig megölt
224     Mas|             Megdöglöm. – S nem vihetem őt magammal a pokolba, Manassé. –
225     Mas|         átzengő ének hangjai felvették őt láthatatlan szárnyaikra,
226     Mas|                a szóval tisztára mosta őt.~      ~Csak a szép Cyrene