Part
1 Els| az olvasó figyelmeztetve rá, hogy itt egy fölöttébb
2 Els| itt, hogy senki sem felel rá; azt akarta kifejezni, hogy
3 Els| debacchálóra, mint ahogy nézne rá a padra kifektetett eleven
4 Els| éppen úgy nem felelt neki rá semmit, mint ahogy az nem
5 Els| tartani, miért nem hatnak rá e varázzsal? Ha tudják,
6 Els| Az ifjú pedig azt felelé rá:~– Valóban nem látom át,
7 Els| hölgy pedig el volt szánva rá, hogy most mindjárt kicsavarja
8 Els| azt nem hiszem – felelt rá az ifjú, de feleletében
9 Els| politizáljunk! – jegyzé meg rá a fiatal úr.~– Hát szóltam
10 Els| meghalt már, és semmi sem vár rá többé; neki is megmondták
11 Els| Akkor meg ott nem talál rá az elhagyott vagonra, mert
12 Els| visszavezessék.~Ott várt azután csak rá az igazi meglepetés, amint
13 Els| Az alvó hölgy felriadt rá, s mint aki egy toronytetőről
14 Els| Dormándyné kíváncsi volt rá megtudni, hogy hogyan imádkoznak
15 Els| bűvészet, mikor egy férfi rá bírja venni a hölgyet, hogy
16 Els| talizmánnal kell bírnia, hogy rá tudott venni erre egy hölgyet,
17 Els| eltöröd a kést! – rivallt rá Gábor úr.~– Miben?~– A csontban.~–
18 Els| veszedelmébe.~Csak egy esélye volt rá nézve a szerencsés megszabadulásnak,
19 Els| hozhatja azt az ügyet, mely rá nézve vagy szabadság vagy
20 Els| csodálkozás percében képesül rá a nyelve.~– C! c! c! S nem
21 Els| Manassé előre figyelmezteté rá a hercegnőt. Hanem azt,
22 Els| fog elhangzani, s találtam rá módot, hogy jelen lehessen.~
23 Els| szeszélyes lengéssel csalogatta a rá váró tömeget; egy szellőfuvallat
24 Els| nagy eszmékből? – förmedt rá Gábor úr valódi haraggal.~–
25 Els| signore capitano? – förmedt rá Gábor úr.~– No, hát én vagyok
26 Els| körülvette, érthetlen talány volt rá nézve: megrettent tőle,
27 Els| koszorúk oly hatással voltak rá, mintha temetési pompáját
28 Els| Bizonyosan szerencse lesz rá nézve, ha a márkinőt nem
29 Els| kérte, annak szüksége volt rá.~– No, mert azt mondom,
30 Els| ahogy az: esküm kötelez rá. Ha egy asszonyt védek,
31 Els| mégis aggódva gondolhat rá, hogy ez hideg kő, kemény
32 Els| Rossiékhoz, megköszönni a rá nézve jótéteménnyé magasult
33 Els| Kellemetes különben sem volt rá nézve a társalgás. Mindenki
34 Els| össze a parlament; van-e rá kilátás, hogy a magyar ezredeket
35 Els| plectuntur Achivi” – mondá rá eltávoztában Gábor úr, s
36 Els| magasra, onnan tekint le rá. Így könnyebb volt az óriást
37 Els| több meglepetés is várt rá. A maître d’hôtel egyébkor
38 Els| Ezüsttálcán hozd, Beppo.~De Blanka rá se nézett a jegyre. Tudta,
39 Els| keresni.~Jól emlékezett rá, hol hajította el a kitépett
40 Els| Égiháború, tengeri vihar rá nézve nem vész, csak modell –
41 Els| senki segítsége; nem kell rá a papnak se esőt, se napfényt
42 Els| Mehetett bátran. Nem jöttek rá szemközt Heliogabalus rózsakoszorúzott
43 Els| tilalmat vethetett volna rá.~Most a férfi is föltekintett.~–
44 Els| mikor az hivatkoznék rá: „Váltsd be hát szavadat!”,
45 Els| kérjen ítéletet, s legyen rá készen – hogy az nagyon
46 Els| onnan nem láthattak föl rá.~– Sietek! Azt hiszik, hogy
47 Els| hogy fegyverét kilőhetné rá. Semmi kétsége felőle, hogy
48 Els| szőke szépség készen volt rá.~– Tudja ön, légyottom van,
49 Els| ért meg rögtön, nem mondja rá, hogy jól van. Ebből lehet
50 Els| hercegnő utoljára azt mondta rá, hogy azt sem bánja.~– Tehát,
51 Els| S ugyan mi oka lehet rá?~Vajdár eltakarta fél kezével
52 Els| teljes hadikészülettel vártak rá!~Vakmerősége még most sem
53 Els| miatyánkot.~– Emlékezni fog ön rá, hogy mit tartalmaz a 14. §?~–
54 Els| elvtársam volna, büszke lennék rá; ha ellenfelem volna, örömest
55 Els| színésznő, s arra mindent rá lehet fogni. Képzelhetni
56 Els| az ügyünk. – Nem jött még rá a hercegnő az okára?~A hercegnő
57 Els| kegyelmes ítélet fog lenni.~Rá egy hét múlva meg is hozatott
58 Els| egész világ. Olyanná volt rá nézve átalakítva az egész
59 Els| lehetett szeretni. Mi volt rá nézve a korszak nagy jelszava: „
60 Els| vegye el, ami van!”– mondá rá a másik.~Blanka azért imádkozott,
61 Els| párthoz, s ezért haragszik rá mind a harminc.~És aki a
62 Els| volt.~Blanka csak nézett rá merően. Gondolta, amit most
63 Els| daloljak, mikor okom van rá, hogy kacajra fakadjak;
64 Els| hogy az szívéhez közel áll. Rá volt bízva, hogy tegyen
65 Els| rátalálni!~Blanka nem tudott rá mit mondani, úgy meg volt
66 Els| ezért a képért. Azt felelte rá, hogy „Nem eladó!”~Blanka
67 Els| önnek a vendégei nem jönnek rá arra az ötletére, hogy ők
68 Els| szabadságot, hogy sírva fog rá visszaemlékezni. Vajon azok
69 Els| kihirdetve, amikor nem várnak rá.~– Kísértesse ön magát jó
70 Els| büszkesége tilalmat vetett rá, hogy a csábító meghívást
71 Els| szikrahányó koronát. Vajon rá fog-e ismerni benne? Egyedül
72 Els| imának vége volt.~Volt oka rá. Egész délután nem volt
73 Els| minden ember esküdnék is rá, hogy este hat órakor hajnalodik,
74 Els| meghallja.~Reszketett, hogy rá találnak jönni a rejtekajtó
75 Els| született. – Gondja volt rá még a futásban is, hogy
76 Els| kincséhesen, s megtudják, hogy rá voltak szedve?~Ez eltart
77 Els| de gondolni sem lehetett rá, hogy most az utcán valaki
78 Els| mikor már a veres sipkás rá akarja tenni a gyújtólyukra
79 Els| nem másíthatják. – Kire mi rá van mérve, azt el kell viselnie. –
80 Els| nem is válaszolhatott az rá semmit.~** grófnőnek volt
81 Els| lesz elvinni. Szükség lehet rá. Éppen lábára fog illeni!~–
82 Els| hol maradtam én. Ez volt rá a válasz.~– Honnan sejti
83 Els| Blanka.~– Egyik okom az volt rá, hogy búcsút vegyek öntől.
84 Els| Manassé csodálkozva tekinte rá.~– Nincs-e rám kimondva
85 Els| mert félek. Az válaszolták rá, hogy ha a legmagasabbak
86 Els| fönntartani? A vértanúknak volt rá okuk. Ők meghaltak Jézusért,
87 Els| Mit akar ön? – dörmög rá a bérruhás férfi. Blanka
88 Mas| homlokaikon, éppúgy nem ismernek rá többé azok is, akiknek koronája
89 Mas| vallásomra.~– Készen vagyok rá.~– Nem vagy rá készen. Az
90 Mas| Készen vagyok rá.~– Nem vagy rá készen. Az én templomom
91 Mas| elaludt, nem hallgatott rá többet, akkor odament a
92 Mas| másik kettő nem várt addig rá, hanem tovább harcolt. Mind
93 Mas| a folyosón, s várhattak rá, míg visszatér. Az pedig
94 Mas| Blanka szánakozva tekinte rá. Sajnálta a barátnéjának
95 Mas| küldöncnek, csak annyit bízott rá élő szóval, hogy megteszi,
96 Mas| Erdélybe menni?~– Ha eddig volt rá egy okom, van most rá kettő.
97 Mas| volt rá egy okom, van most rá kettő. A két testvéremet
98 Mas| aludt volna, s felébredt rá.~– Látod? – suttogá Gábor
99 Mas| pillanatra.~– Gyere be! – mordult rá Gábor úr, s azzal visszalökte
100 Mas| másfelet, s elégülten mondá rá:~– Ugyan szeretem, hogy
101 Mas| igen nagy szüksége volt rá, hogy a lovakat igazgassa.
102 Mas| Lengyelország ellen, azt mondhatta rá Torockó: „Mi közöm hozzá,
103 Mas| van öltözve. Emlékezett rá, hogy valamikor, állatseregletben
104 Mas| mondjuk: „Paripa; ülj fel rá!”– s előrenyargal. Pedig
105 Mas| aztán az a gyermeköröm várt rá, hogy egy „medveszőlő” bokorra
106 Mas| iránt.~– Vannak – felelt rá Áron bátya.~Manassé megkönnyülten
107 Mas| lábához; onnan őrködött rá. A nyoszolyául szolgáló
108 Mas| alszik.~– Magam sem – felelt rá őszintén Áron –, de hát
109 Mas| Porlik-barlangban?~Blanka nem felelt rá; de megkísérté „hinni”!~
110 Mas| székre.~Talán nem ügyeltek rá? Talán olyan társaság volt
111 Mas| két bátyádnak a fejét is rá.~– Tartom – mondá Manassé. –
112 Mas| hogy miért jöttél ide? Rá akarsz beszélni, ugye, hogy
113 Mas| bátyámat, s parolát adtok rá, hogy Torockót nem fogjátok
114 Mas| fogunk egymással! – kiálta rá az ajtón keresztül a vezér,
115 Mas| vezér, mikor azt bezárta rá a nehéz retesszel.~– Én
116 Mas| fölötti pompája nem létezett rá nézve többé. Két kezét egymásra
117 Mas| ékesszólása volt a nyelveden, hogy rá tudtad bírni a fáraót, hogy
118 Mas| Kérdeztek, és én mondtam nekik rá igazat. Kértem tőlük a békességet,
119 Mas| mint hajdan.~– Megesküdtek rá?~– Az oltár előtt, a pópa
120 Mas| megtartani, én pedig szeretném rá meghívni minden jó ismerősünket.
121 Mas| dohogott feddő haraggal rá:~– No, már sok furfangos
122 Mas| asztalán sorba voltak rakva. Az rá nézve mind érdekes újdonság
123 Mas| elutazott alakra. Vártak rá, míg az körülutazza a földet,
124 Mas| is.~– Úgy van! – felelt rá Anna büszkén.~Az ünnepélyes
125 Mas| valamit kérni.~– Mit hozzak rá, gyémántom? Elhozzam a kolozsvári
126 Mas| még nagyobb tőled, hogy rá emlékezel. Hiszen ha ígértem,
127 Mas| házasság lesz, s számított rá.~Annyi célt elért vele,
128 Mas| neki, és megint nem nézett rá.~Talán egész öntudatlanul
129 Mas| hízelgéssel.~– Sehogy sem – felelt rá a márkinő, legyezőjét, karpereceit
130 Mas| vajon a szép Cyrene több-e rá nézve, mint egy szép játékszer.~–
131 Mas| Bizony, majd azt mondtam rá, hogy tegyen úgy! Úgy hiszem,
132 Mas| zenehang a felelet, hogy várnak rá, bejöhet.~A látogató meg
133 Mas| írtam: „Európa”) azt mondta rá: „Sajnálom, de ki tehet
134 Mas| suttogta fülébe:~– Gondolj rá, hogy van egy ember, akinek
135 Mas| fogsz lenni. Aztán gondolj rá, hogy van egy asszony, aki
136 Mas| szólítja egymást, s felel rá gyönyörittas örömmel… Ah!
137 Mas| szőnyegajtajában szemben jött rá az orvos meg az orvosságos
138 Mas| mondok önnek. Szavamat adom rá, hogy úgy van. Pénzt is
139 Mas| úgy van. Pénzt is adtam rá Benjáminnak, hogy rögtön
140 Mas| címertermében. Indokaim vannak rá; erősebbek, mint önnek.
141 Mas| még vőfély által küldtem. Rá is talált mindenik vőfély
142 Mas| fölvidítására, úgy veszik rá, hogy nyújtsa kezét az ő
143 Mas| táncterembe, s rögtön hangzott rá a „vánkostánc” zenéje, amihez
144 Mas| mondom, Manassé, emlékezzél rá, amit a Monasteriánál mondott
145 Mas| kötöttünk veletek, megesküdtünk rá, meg is tartjuk. Hanem ha
146 Mas| S aztán meg emlékezett rá, hogy akkor egy csókot ígért
147 Mas| férfiak vállaikon vitték azt; rá volt téve megkoszorúzott
148 Mas| szomszédaimmal; megesküdtem rá az egy élő Isten nevében;
149 Mas| toronyőrnek, hogy vigyázzanak rá, ha a Székelykövön kigyullad
150 Mas| közelít, már nem volna idejük rá, hogy a magaslatokat megszállják.
151 Mas| az aratórészt faragta föl rá.~Az a férfi pedig, aki a
152 Mas| kegyetlenség – zsémbelt rá Manassé – egy kis fűlopásért.~–
153 Mas| talált, aki megtanította rá, hogyan lesz az aranyból
154 Mas| ki kell irtani, s akire rá volt bízva, maga figyelmezteté
155 Mas| meg ez a hír. El voltak rá készülve. A kaszákat, villákat
156 Mas| Adja Isten! – felelt rá a parancsnok. – De én nem
157 Mas| Manassé, akik nagyon bámultak rá; de látva, hogy fegyvertelen,
158 Mas| aztán kettő vállalkozott rá, nem volt kötél.~– No, hát
159 Mas| mert megrúglak! – förmedt rá Manassé haraggal.~– Rúgj
160 Mas| fenevad kétkedőleg tekinte rá.~Ekkor Zenóbia odanyújtá
161 Mas| Mit csinálsz? – förmedt rá Manassé. – Csak nem akarsz
162 Mas| feleúton találták. El voltak rá szánva, hogy Szentgyörgyig
163 Mas| Blanka és Anna. Ott vártak rá az árokparton, a fűzfák
164 Mas| hazugság, cigány!” – ordítá rá a hallgatóság, s azzal fogták
165 Mas| anyának gondja sem volt rá, honnan terem piros cipő,
166 Mas| jó lélekkel megesküszik rá, hogy Manassé mint megkötözött
167 Mas| lefolyt pert, hogy szedte rá az ellenfeleket! Az osztrák
168 Mas| templom mellett, felnézett rá keservesen.~„Pedig az egész
169 Mas| szerződést megkapja, majd lesz rá gondja, hogy egy kis „feljavítást”
170 Mas| közülük.~– Kíváncsi vagyok rá, mit fog csinálni a békeapostol,
171 Mas| kortársak emlékezni fognak rá, hogy azon idők harcában
172 Mas| csomóját képezni.~Éppen rá lehetett látni arról a fennsíkról,
173 Mas| hulla! Manassé vigyázott rá, hogy meg ne tapossa az
174 Mas| állítva. Lehet-e azt felelni rá: „nem!”~Kezébe adják a trikolór
175 Mas| fiad az. Hát nem ismersz rá?~Hat év óta nem látta őt!~
176 Mas| Áron bátyára is alig ismert rá. Egészen megfehérült a haja;
177 Mas| az óramű sohasem felelt rá vissza az ismeretes operadallammal.~– „
178 Mas| lábát nyalja. Nem gondolt rá, hogy a kígyónak méregfoga
179 Mas| felőle lenni.~– Megesküdjem rá?~– Akkor éppen nem hinném.
180 Mas| Vajdár azt felelte neki rá, hogy a szűkre mért időt
181 Mas| Ott őrá százan meg százan rá fognak ismerni, mint Diurbanura.
182 Mas| meg előtte.~Manassé jött rá szemközt.~Ah, minő találkozás
183 Jeg| tetszett. A pápa azt mondta rá: „Nem elég ahhoz a partitúra,
184 Jeg| vágómarha-szállítmányt, akkor már nem volt rá szükség, újra el kellett
185 Jeg| betörjenek. Gondja volt rá, hogy a gyalogság magyar
|