bold = Main text
      Part                                                     grey = Comment text

 6001     Mas   |                vadászkalandokat mondott neki a medvéről, mik az erdők otthonos
 6002     Mas   |               belülről. Most is ott küzdenek a bányarémmel az aranyért,
 6003     Mas   |                     aranyért, ezüstért abban a völgyben, ahonnan az a fehér
 6004     Mas   |                 abban a völgyben, ahonnan az a fehér ködalak emelkedik
 6005     Mas   |                    ködalak emelkedik föl. Az a ködóriás a „bányarém”. Kén
 6006     Mas   |                 emelkedik föl. Az a ködóriás a „bányarém”. Kén és mireny
 6007     Mas   |                   hölgyei szépek, s szeretik a szülötteföldet.~Odább térve,
 6008     Mas   |                   mondott el Blankának arról a kastélyról, mely a dombtetőről
 6009     Mas   |                     arról a kastélyról, mely a dombtetőről sűrű jegenyefák
 6010     Mas   |                 József császár építtette azt a legszebb erdélyi asszonynak.
 6011     Mas   |                 legszebb erdélyi asszonynak. A regényes történet a nagy
 6012     Mas   |              asszonynak. A regényes történet a nagy császárváros történetébe
 6013     Mas   |                erdélyi kastélyt.~Manassé még a gunyhók történetét is ismerte
 6014     Mas   |            történetét is ismerte az útban, s a vidám adomákat, amik egyes
 6015     Mas   |                melyen az emberséges szobrász a mi urunkat, üdvözítőnket
 6016     Mas   |                      akként alakította, hogy a sérelmes töviskoszorú helyett
 6017     Mas   |                         Az ott Kolozsvár!” – a nő bámulva nevetett föl.~–
 6018     Mas   |                   körülveszi? Az egyik láng, a másik vér; hiszen mi egy
 6019     Mas   |                      keresztüljöttek ők mind a két tengeren, s most ott
 6020     Mas   |                  tengeren, s most ott álltak a kellő közepében a vérnek
 6021     Mas   |                     álltak a kellő közepében a vérnek és a lángnak, s csak
 6022     Mas   |                  kellő közepében a vérnek és a lángnak, s csak Manassé
 6023     Mas   |                   volt az, hogy Blanka előtt a veszélyt el tudta takarni,
 6024     Mas   |              sikamlott rajta keresztül, mint a török üdvözültek az Alsiráth
 6025     Mas   |                   Alsiráth borotvaélű hídján a paradicsomba.~Hacsak egyetlenegy
 6026     Mas   |                    ott tölti Pálmáson, éppen a kellő közepébe jut bele
 6027     Mas   |                      kellő közepébe jut bele a legszerencsétlenebb, a legvégzetesebb
 6028     Mas   |                  bele a legszerencsétlenebb, a legvégzetesebb ütközetnek.
 6029     Mas   |                   legvégzetesebb ütközetnek. A hadcsapatok négy oldalról
 6030     Mas   |                  megpihentek, ott már másnap a dragonyosok ütöttek tanyát.~
 6031     Mas   |                   tanyát.~Mikor Kolozsvárott a nagy hídhoz eljutottak,
 6032     Mas   |                    Baldacci hadteste kifelé. A szekerük nem jöhetett át
 6033     Mas   |                     szekerük nem jöhetett át a hídon a katonaság miatt.
 6034     Mas   |                      nem jöhetett át a hídon a katonaság miatt. Zimándy
 6035     Mas   |                   ellenkezőt. Kolozsvárt még a nemzeti hadsereg tartá megszállva.
 6036     Mas   |             Manasséra, sem bátyjára nem várt a közvetlen veszély. Itt útlevelet
 6037     Mas   |                   útlevelet sem kértek tőlük a város kapujánál, mikor szekérrel
 6038     Mas   |              bejöttek. Valószínű, hogy amint a szekérről leszállva átmennek
 6039     Mas   |                 szekérről leszállva átmennek a hídon karöltve, ott sem
 6040     Mas   |                  csalatkozott Manassé. Amint a gyaloghídra lépett (az ember
 6041     Mas   |               bámulja), csak megfogja valaki a köpönyegét, s rákiált:~–
 6042     Mas   |                  emberrel, átnyalábolja mind a két karjával – de azért
 6043     Mas   |                    az, Manassé öcsém – szólt a tömzsi emberke nevetve,
 6044     Mas   |                 nevetve, s félvállra vetette a zekéjét, hogy a jobb kezével
 6045     Mas   |                      vetette a zekéjét, hogy a jobb kezével megszoríthassa
 6046     Mas   |                  Blankához fordult:~– Hát ez a drágalátos szentkép meg
 6047     Mas   |                      csókot.~Blanka megtette a kívánságát, s adott aztán
 6048     Mas   |                     sírva, hogy megszurkálta a borostás szakállom. Négy
 6049     Mas   |           borotválkoztam ám. Mind itt lestem a nagyságos uramöcséméket
 6050     Mas   |         uramöcséméket három nap, három éjjel a vámdutyiban.~– De hát, hogy
 6051     Mas   |                      hogy ezen jövünk?~– Hát a lófőnek is van annyi esze,
 6052     Mas   |               Szatmárból jön Erdélybe, annak a nagy hídon kell bebandukolni.
 6053     Mas   |             lemondott az éltető hagymájáról, a rokoni csók kedveért.~–
 6054     Mas   |                  rokoni csók kedveért.~– Hát a két bátyámról mit tudsz?~
 6055     Mas   |                 bátyámról mit tudsz?~Ez volt a legsürgetőbb kérdése Manassénak.~
 6056     Mas   |                     kérdése Manassénak.~Erre a kérdésre megállt Áron a
 6057     Mas   |                      a kérdésre megállt Áron a gyaloghíd közepén, s kétfelé
 6058     Mas   |                   közepén, s kétfelé vetette a lábait úgy, hogy nem lehetett
 6059     Mas   |                      egy kulacsot húzott elő a zekéje ujjából.~– Én nem
 6060     Mas   |                 iszol elébb.~Manassé ismerte a bátyját; tudta, hogy a szavának
 6061     Mas   |               ismerte a bátyját; tudta, hogy a szavának áll.~– No, hát
 6062     Mas   |                     Hallod, hogy harangoznak a mi feleink templomában?~–
 6063     Mas   |                   Egészen elkálvinistásodott a harangozásuk. Nem tudják
 6064     Mas   |                       hogy egészen megfordul a harang a koronájával lefelé,
 6065     Mas   |                   egészen megfordul a harang a koronájával lefelé, s csak
 6066     Mas   |                     Úrnapja vagyon? Aztán ez a délesti isteni tiszteletre
 6067     Mas   |                    Pedig, ha én teneked arra a kérdésedre felelek, hogy „
 6068     Mas   |            kérdésedre felelek, hogy „Hol van a te két bátyád?” – hát abból
 6069     Mas   |                   Aztán azt nem szabad ennek a gyönge ifjasszonykának meghallani.
 6070     Mas   |                       Manassé meg volt hatva a kérges tenyerű bányásztestvér
 6071     Mas   |                  bizonyára élnek. Elfeledted a hiszekegyet? Örök életünk
 6072     Mas   |                      jönnek lóháton elejbénk a Leányka-kőig, csak tartsa
 6073     Mas   |                      készen számukra ángyika a vőfélybokrétát! Mert ingyen
 6074     Mas   |                  Mert ingyen nem tanulták be a szép menyasszony-fogadó
 6075     Mas   |                    verset.~Blanka mosolygott a jó Áron tréfáján, s azt
 6076     Mas   |                      az erdőn őszi virágokat a számukra.~– No, abban ugyan
 6077     Mas   |                    abban ugyan lesz ám módja a szép ángyikának, olyan helyen
 6078     Mas   |                      Ha nem hiszi, nézze ezt a piros bokrétát a kalapom
 6079     Mas   |                   nézze ezt a piros bokrétát a kalapom mellett, még el
 6080     Mas   |                   hervadt; ezt is ott téptem a Tordai hasadékban. Ugyan,
 6081     Mas   |                  Ugyan, hallotta-e már hírét a Tordai hasadéknak? Nincs
 6082     Mas   |                  olyan természeti csoda több a kerek világon. Az egész
 6083     Mas   |         gyönyörűséges szép virágos kert! Meg a híres Balyika vára, aki
 6084     Mas   |                      híres Balyika vára, aki a Rákóczi Ferenc vezére volt.
 6085     Mas   |                   Onnan aztán csak egy ugrás a Székelykő, s otthon vagyunk.
 6086     Mas   |                   keresztül gyalogolni?~– Az a legnagyobb örömem.~– No,
 6087     Mas   |                   kérdé Árontól:~– Te igazán a Tordai hasadékon át akarsz
 6088     Mas   |                    akkor nem is jutunk mi el a Leányka-kőhöz!~– Ejnye,
 6089     Mas   |                     Hiszen tudod, hogy mikor a szegény góbé urakkal beszél,
 6090     Mas   |                 trombitarecsegés vonta félre a figyelmüket. Egy szakasz
 6091     Mas   |                      Mátyás-huszár vonult át a hídon; fiatal újonc lovasok
 6092     Mas   |                       Milyen büszkén ül azon a lovon! Bizony meg se látná
 6093     Mas   |                   lovon! Bizony meg se látná a szegényt embert? Hé, Dávid
 6094     Mas   |               Micsoda huszár vagy te, ha még a szép asszonyon se akad meg
 6095     Mas   |                   szép asszonyon se akad meg a szemed? Te varasgyék!~Ezzel
 6096     Mas   |                  szemed? Te varasgyék!~Ezzel a kiabálással csakugyan odacsalta
 6097     Mas   |              kiabálással csakugyan odacsalta a hadcsapat élén lovagló fiatal
 6098     Mas   |                     lovagló fiatal hadnagyot a gyaloghíd korlátjához Áron.~
 6099     Mas   |               különbségük volt az időkorban.~A korláton keresztülnyújtotta
 6100     Mas   |                      kezét Manassénak, s míg a kezeik egymást szorították,
 6101     Mas   |                      szólt Manassé.~– Megyek a két bátyámért bosszút állni.~–
 6102     Mas   |                    őket megmenteni.~– Megyek a hazámat védni.~– Én is oda.~
 6103     Mas   |                       dorgálá őt Áron bátya.~A fiatal hadfi elpirult erre,
 6104     Mas   |                    az Isten! – dörmögé utána a vénebb testvér. Az ifjú
 6105     Mas   |              vágtatott.~– Siessünk – mormogá a hosszú kezű, s átvéve Blanka
 6106     Mas   |                      utcákon keresztül egész a Házsongárd utcáig; ott volt
 6107     Mas   |                    volt egy nyári mulatólaka a családnak, egyúttal megszálló,
 6108     Mas   |                pipagyújtásra sem állott meg.~A ház mellett kert is volt,
 6109     Mas   |               utasoknak. Blanka kiment hozzá a tűzhely mellé, s segített
 6110     Mas   |                      mellé, s segített neki. A kufárné is részese volt
 6111     Mas   |                     szerint titkolták előtte a veszélyt, mely őt minden
 6112     Mas   |                       kérdé dolgát folytatva a sütő-főző asszony. – Én
 6113     Mas   |                    mikor almát hordok eladni a Mezőségre. Megszokja azt
 6114     Mas   |             lehetetlen lesz haladni. Hát még a rengeteg sok szarvasmarha,
 6115     Mas   |                     Áron bátya pedig azalatt a jó négy lovat befogatva
 6116     Mas   |                  hogy „elöl tűz, hátul víz”.~A rengeteg oláh tábor, mely
 6117     Mas   |                     mely Torockót fenyegeti, a tordai hegyeket tartja megszállva.
 6118     Mas   |                  hegyeket tartja megszállva. A tordaiak eddig erősen tartják
 6119     Mas   |                tartják magukat; de most jött a hír a főparancsnoksághoz,
 6120     Mas   |                  magukat; de most jött a hír a főparancsnoksághoz, hogy
 6121     Mas   |                    Kolozsvár felé. Pedig már a nagyszebeni és felvinci
 6122     Mas   |                    idő sincsen, hogy mielőtt a népvándorlás megindul, ők
 6123     Mas   |                      megindul, ők elérhessék a Hesdád pataki malmot, ami
 6124     Mas   |                    Hesdád pataki malmot, ami a Tordai hasadék szállója.
 6125     Mas   |                      VII.~Áron maga hajtotta a lovakat (egyet ott hagyott
 6126     Mas   |                   lovakat (egyet ott hagyott a háznál); hármasba fogta
 6127     Mas   |                      Manassé mellette ült, s a hátsó ülés Blankának volt
 6128     Mas   |                      egészen átengedve, akit a kertésznő kendőkkel úgy
 6129     Mas   |              látszott ki belőle.~Hanem azért a mindent meglátó asszonyi
 6130     Mas   |                     majdhogy fel nem fedezte a kegyes csalást, amivel a
 6131     Mas   |                     a kegyes csalást, amivel a szemközt jövő veszélyt előtte
 6132     Mas   |                     igyekeztek.~– Nini! Ezek a lovak fel is vannak nyergelve –
 6133     Mas   |                    Áronhoz.~– Az ám – felelt a bányász megzavarhatlan kedéllyel –,
 6134     Mas   |                      olyanformán, mint ahogy a stájerek meg a ló nyakára
 6135     Mas   |                    mint ahogy a stájerek meg a ló nyakára tesznek egy nagy
 6136     Mas   |                       Azzal Áron nekiereszté a gyeplőt a három jó székely
 6137     Mas   |                   Áron nekiereszté a gyeplőt a három jó székely paripának,
 6138     Mas   |                      székely paripának, amik a havason nevekedtek, s úgy
 6139     Mas   |                    kicsit kieresztették őket a fűre, megint be hagyják
 6140     Mas   |                     kezdjék, amit elhagytak.~A kocsisnak nem is igen nagy
 6141     Mas   |                  nagy szüksége volt rá, hogy a lovakat igazgassa. Tudták
 6142     Mas   |                  igazgassa. Tudták azok mind a kötelességüket, hegynek
 6143     Mas   |                haladó szekeret megelőzni, ha a hátul jövő zörgését hallják,
 6144     Mas   |                      elég alkalma volt, hogy a kocsiülésből visszafordulva,
 6145     Mas   |                      mikor vette észre, hogy a felekhegyi unalmas fölhágónál,
 6146     Mas   |               fölhágónál, mikor lassan halad a szekér, az ifjasszonyka
 6147     Mas   |                  ifjasszonyka elbólintott, s a tordai „okos malac” adomáján
 6148     Mas   |                      sem akar nevetni, akkor a ködmöne zsebébe nyúlt, s
 6149     Mas   |                  zománcos aranyóráját, annak a gombját megnyomta, s az
 6150     Mas   |                     s az ismétlő órát ütteté a füléhez tartva.~– Tizenkettő
 6151     Mas   |                    pórcinizmus az uraskodók, a hetvenkedők előtt; hidegvér,
 6152     Mas   |                    előtt; hidegvér, jókedély a veszélyben; az igazi székely
 6153     Mas   |                  igazi székely lófőpéldány. (A „lófő” nem gúny, hanem rangcím
 6154     Mas   |                      nem gúny, hanem rangcím a székelynél.)~Tehát amint
 6155     Mas   |           beszélgethetünk egyről-másról. Hát a két bátyád után tudakozódtál;
 6156     Mas   |                    Tudod, mikor megszületett a szabadság, hát ez még akkor
 6157     Mas   |                     tej kell, hanem vér? Biz a torockói fiatalság is beállt
 6158     Mas   |                    honvédnek. Ott szolgálnak a jámborok a 11., 32. és 73.
 6159     Mas   |                    Ott szolgálnak a jámborok a 11., 32. és 73. zászlóaljakban.
 6160     Mas   |                     Hogy hát mi szükség volt a bányászoknak katonákká lenni?
 6161     Mas   |                     okos nemzet nem viszi el a bányászait a csatatérre.
 6162     Mas   |                    nem viszi el a bányászait a csatatérre. Eleget harcolnak
 6163     Mas   |                harcolnak már azok hazájukért a föld alatt egész életükön
 6164     Mas   |              keresztül. Elég, ha ők készítik a vasat, még forgassák is?
 6165     Mas   |                     Miért írták alá 1702-ben a város vénei a reverzálist,
 6166     Mas   |                   alá 1702-ben a város vénei a reverzálist, hogy soha közülök
 6167     Mas   |                   senki fegyvert nem fog, és a maradékaiknak is meghagyják,
 6168     Mas   |                     ugye? Könnyű neked onnan a külföldről! De lettél volna
 6169     Mas   |                   csak Dávid bátyádat, mikor a piac közepén azt a beszédet
 6170     Mas   |                     mikor a piac közepén azt a beszédet tartotta a fiatalsághoz,
 6171     Mas   |                      azt a beszédet tartotta a fiatalsághoz, s maga is
 6172     Mas   |                     Aztán ki olthatja el azt a tüzet, ahol minden ház ég?
 6173     Mas   |                  lássa György, hogy húzza ki a saruját a sárból, ha belelépett!”
 6174     Mas   |                      hogy húzza ki a saruját a sárból, ha belelépett!”
 6175     Mas   |                      ha belelépett!” De most a szabadságról van szó, s
 6176     Mas   |                    Hogy „Jól van hát, no; ha a ménkű-fiatalság nem maradhatott
 6177     Mas   |              ménkű-fiatalság nem maradhatott a sarkán; de hát nekünk véneknek
 6178     Mas   |                  tudtuk volna, hogy nem kell a puliszkaevéshez kés; hát
 6179     Mas   |                     az egyszeri góbé mondott a földesúrnak, akinek a szelindekét
 6180     Mas   |                mondott a földesúrnak, akinek a szelindekét agyonszúrá vasvillával,
 6181     Mas   |                     hogy mért nem üté inkább a villa nyelével? Azt tevém
 6182     Mas   |              nyelével? Azt tevém vala, mondá a góbé, ha a szelindek is
 6183     Mas   |                 tevém vala, mondá a góbé, ha a szelindek is a farkával
 6184     Mas   |                      góbé, ha a szelindek is a farkával akart volna engem
 6185     Mas   |                    is hozzá kellett nyúlnunk a magunk védelmére, s bizony
 6186     Mas   |                      s bizony úgy megőrizzük a hozzánk vezető utakat, hogy
 6187     Mas   |                      be nem jön. Mivel pedig a két bátyádat legjobban szerette
 6188     Mas   |                  bátyádat legjobban szerette a népség, mit tehetett mást,
 6189     Mas   |                    Aki legokosabb ember volt a városban, az vezette a dandárt:
 6190     Mas   |                  volt a városban, az vezette a dandárt: váci püspök, kalocsai
 6191     Mas   |                     egész sereget. Hallom ám a nagy pirongatásodat, hogy
 6192     Mas   |                   sereg, aki el hagyta fogni a két vezérét! De csak ne
 6193     Mas   |                    se szólt.) Meglátod, hogy a két bátyád nem esik egy
 6194     Mas   |                    bátyád nem esik egy sorba a tordai malaccal, akinek
 6195     Mas   |                  esze, hogy ne futott légyen a szekér alá. Tudod, hogy
 6196     Mas   |                      szekér alá. Tudod, hogy a balázsfalvai román népgyűlésre
 6197     Mas   |               aranyosszékiekkel. Akkor aztán a mi kis szigetünk itt maradt
 6198     Mas   |                     kis szigetünk itt maradt a tenger közepett. Egy tízezer
 6199     Mas   |                   őkelmét?) megjelene nálunk a „Kő” előtt. Mi pedig volnánk
 6200     Mas   |        Thermopylaenél vezényelt Leonidász. S a „Kő” is olyan jó erősség,
 6201     Mas   |                    is olyan jó erősség, mint a Thermopylae. Legöregebb
 6202     Mas   |             Thermopylae. Legöregebb bátyánk, a Bertók azonban, aki azóta,
 6203     Mas   |              tanácsolta, hogy kísértenők meg a békés kiegyezést. Sorsot
 6204     Mas   |                    vissza. Ekkor fogta magát a Jonathán, utánament, hogy
 6205     Mas   |                     Már most ott vannak mind a ketten. Már most aztán az
 6206     Mas   |                   magunkat, ha le nem rakjuk a fegyvert, ha be nem bocsátjuk
 6207     Mas   |                   őket Torockóba, akkor mind a két testvérünket felakasztják.
 6208     Mas   |                       Mi pedig nem rakjuk le a fegyvert, és nem bocsátjuk
 6209     Mas   |                    nem térítesz. Én beszélek a hozzám beszélőkkel; de ha
 6210     Mas   |                     Csúnya dolog ugyan, hogy a két bátyádat felakasszák;
 6211     Mas   |              kényeskedel most? Mit válogatsz a parasztnak való, meg a nemesnek
 6212     Mas   |             válogatsz a parasztnak való, meg a nemesnek való halálban?
 6213     Mas   |                viszlek Torockóra, s minthogy a két bátyádnak már „szervusz,
 6214     Mas   |                szervusz, világ!”, neked kell a csapat élére állnod; te
 6215     Mas   |                   élére állnod; te már tudod a kommandót, s láttál Bécsben
 6216     Mas   |                       Gazda nélkül csináltuk a számadást. Nézd azt a roppant
 6217     Mas   |              csináltuk a számadást. Nézd azt a roppant porfelleget, ami
 6218     Mas   |                   megkezdték az elmúlt estén a menekülést, hogy felhasználják
 6219     Mas   |               amelyiknek csak egy lyuka van.~A Felek-hegy magaslatáról
 6220     Mas   |                     messze el lehetett látni a holdsütötte tájon; a Torda
 6221     Mas   |                   látni a holdsütötte tájon; a Torda felé vezető út fehéren
 6222     Mas   |                     fehéren kanyarodott alá, a távolban magasra emelkedő
 6223     Mas   |               fellegtől jelölve.~– Látod ezt a völgyet itten jobbra? Itt
 6224     Mas   |                       velünk tartanak. Annak a jeléül a hosszú hajukat
 6225     Mas   |                     tartanak. Annak a jeléül a hosszú hajukat is levágták.
 6226     Mas   |                egyikünknek gyalog kell menni a szekér mellett, hogy tartsa,
 6227     Mas   |               ébresztenünk, hogy megfogózzék a lőcsben. De te azért semmit
 6228     Mas   |                     te azért semmit se félj! A ló kitartja, s a szekér
 6229     Mas   |                    se félj! A ló kitartja, s a szekér torockói munka, elmegy
 6230     Mas   |                   tengelytörés nélkül.~Amint a kocsi megállt, magától felébredt
 6231     Mas   |                  odament hozzá; beszélt neki a szép csillagos égről, megcsókolta
 6232     Mas   |                 csillagos égről, megcsókolta a kezét, s kérte, hogy dugja
 6233     Mas   |                       s kérte, hogy dugja el a bunda alá, mert megfázik;
 6234     Mas   |                    Áron bátya nekifordította a völgyi útnak a lovakat,
 6235     Mas   |                nekifordította a völgyi útnak a lovakat, s elkezdődött a
 6236     Mas   |                     a lovakat, s elkezdődött a veszedelmes haladás azon
 6237     Mas   |                 szoktak különben felhordani.~A völgyben sötét éjszaka volt;
 6238     Mas   |                 völgyben sötét éjszaka volt; a hold nem sütött ide le;
 6239     Mas   |                       Blanka nem tudta többé a szemeit nyitva tartani,
 6240     Mas   |                      tartani, amire különben a szekér döcögése sem invitálta
 6241     Mas   |                      nem borulása.~Egy ízben a keserves út felkanyargott
 6242     Mas   |                    keserves út felkanyargott a hegyhátra. Amint ott pihenőt
 6243     Mas   |                 Amint ott pihenőt tartottak, a tordai úton vágtató szekerek
 6244     Mas   |                     úgy hangzott át hozzájuk a csendes éjszakában, mint
 6245     Mas   |                     csendes éjszakában, mint a távoli égzengés moraja.
 6246     Mas   |                 moraja. Dél felé, kelet felé a hegyek csúcsain vereslő
 6247     Mas   |                   Most egy falu következett; a katonai térképen Peánának
 6248     Mas   |               mindegy, akárhova rajzolta azt a jelt a mérnök; mert az a
 6249     Mas   |                 akárhova rajzolta azt a jelt a mérnök; mert az a falu hosszabb
 6250     Mas   |                     a jelt a mérnök; mert az a falu hosszabb egy mérföldnél;
 6251     Mas   |                     hosszabb egy mérföldnél; a házak oly messze egymástól,
 6252     Mas   |               egymástól, hogy egyik szomszéd a másik kiáltását meg nem
 6253     Mas   |                      Egyik ház fel van rakva a hegyoldalba, másik le a
 6254     Mas   |                      a hegyoldalba, másik le a patakpartra. Alusznak már
 6255     Mas   |              Alusznak már valamennyien, csak a patakmalom ablakában ég
 6256     Mas   |                      patakmalom ablakában ég a mécses; a kocsizörejre kitekint
 6257     Mas   |            patakmalom ablakában ég a mécses; a kocsizörejre kitekint valaki
 6258     Mas   |                 kocsizörejre kitekint valaki a sötét éjszakába, és egyet
 6259     Mas   |                   Egy kanyarodónál megnyílik a hegyvágányt elzáró erdős
 6260     Mas   |                hegyoldal, s oda engedi sütni a holdvilágot a csendes tájképre.
 6261     Mas   |                   engedi sütni a holdvilágot a csendes tájképre. Zúgó patak,
 6262     Mas   |                   azon keresztül dobogó híd; a hídon túl palánkkal körülvett
 6263     Mas   |                      körülvett emeletes ház; a földszintje fehér kőből
 6264     Mas   |                    garádja mellett omlik alá a szikláról a hegyi patak.~
 6265     Mas   |                mellett omlik alá a szikláról a hegyi patak.~A kutyaugatás
 6266     Mas   |                     szikláról a hegyi patak.~A kutyaugatás messziről jelzi
 6267     Mas   |                  kutyaugatás messziről jelzi a közeledő szekeret. – Az
 6268     Mas   |                 udvarban éjfélre kukorítanak a kakasok.~– Hallod, hogy
 6269     Mas   |                     Hallod, hogy kukorítanak a Ciprianu kakasai? – mondá
 6270     Mas   |                     Ciprianut is ismered meg a kakasait is?~– Az egyiket
 6271     Mas   |                      Az egyiket jobban, mint a másikat. Ciprianu oláhnak
 6272     Mas   |               nemesember. Regalista is volt. A kakasai pedig unikumok az
 6273     Mas   |                  világon. Tiszta fehérek, és a nyakuk, fejük egészen olyan,
 6274     Mas   |                    fejük egészen olyan, mint a pulykáé. A kiáltásuk is
 6275     Mas   |               egészen olyan, mint a pulykáé. A kiáltásuk is olyan öblegető
 6276     Mas   |             barátságért; kivéve kappant. Még a tolvajoktól is meg tudja
 6277     Mas   |                 annyi kutyát. S ha meghallja a szekerünket zörögni, bizonyos,
 6278     Mas   |                zörögni, bizonyos, hogy kijön a tornácra, s kilövi a puskáját;
 6279     Mas   |                   kijön a tornácra, s kilövi a puskáját; nem ugyan ránk,
 6280     Mas   |              puskáját; nem ugyan ránk, hanem a levegőbe azért, hogy tudassa,
 6281     Mas   |              felfegyverkezve.~– Nem tartozik a fölkelőkhöz?~– Azt nem lehet
 6282     Mas   |                       Talán igen, talán nem. A nemesurak az oláhok között
 6283     Mas   |                  Dáko-Romaniát szeretnék, de a demokráciát nem. Eszük is
 6284     Mas   |                     van, s az nem kívánkozik a forradalomba.~Eközben mind
 6285     Mas   |                  Eközben mind közelebb értek a házhoz, melyet a patak választott
 6286     Mas   |              közelebb értek a házhoz, melyet a patak választott el az úttól.
 6287     Mas   |                  választott el az úttól. Itt a völgy lápján jó út is volt,
 6288     Mas   |                 sebesebben lehetett haladni.~A házcsoportot körülvevő palánkra
 6289     Mas   |                     palánkra fölkapaszkodtak a komondorok, s fejeiket kidugva
 6290     Mas   |               komondorok, s fejeiket kidugva a faragott deszkák között,
 6291     Mas   |                 lövés hangzott az éjszakában a ház tornácáról.~– Mondtam,
 6292     Mas   |              lövöldözz, Ciprián! Asszony van a szekéren; megijed tőle.~
 6293     Mas   |                 szekéren; megijed tőle.~Erre a palánkon belül nagy kutyaexekúció
 6294     Mas   |                    tanította jobb véleményre a békétlenkedőket, s aztán
 6295     Mas   |                     békétlenkedőket, s aztán a tanórkapun keresztül kijött
 6296     Mas   |                  bundában, nagy furkósbottal a kezében, s odaügetett a
 6297     Mas   |                      a kezében, s odaügetett a szekérhez, azokkal az oláhnál
 6298     Mas   |                   nem értett semmit. Ciprián a hegyeken látszó jelekre
 6299     Mas   |                 látszó jelekre mutogatott, s a szemei ijedten forogtak
 6300     Mas   |                  erővel félretéríté az útból a szekeret, a saját kapujához
 6301     Mas   |             félretéríté az útból a szekeret, a saját kapujához vivő hídra
 6302     Mas   |                    baj – felelt neki Áron. – A domnule azt mondja, hogy
 6303     Mas   |                    úton tovább mennünk; mert a víz úgy elrontotta az átjárókat,
 6304     Mas   |                 járhatunk. El kell fogadnunk a meghívását, hogy töltsük
 6305     Mas   |                meghívását, hogy töltsük nála a hátralévő éjszakát.~Igazat
 6306     Mas   |                     csakugyan nem tanácsolta a továbbhaladást ezen az úton;
 6307     Mas   |                   ezen az úton; csakhogy nem a vizek miatt, hanem a tüzek
 6308     Mas   |                     nem a vizek miatt, hanem a tüzek miatt ott a hegyeken.~
 6309     Mas   |                      hanem a tüzek miatt ott a hegyeken.~A nemesúr maga
 6310     Mas   |                  tüzek miatt ott a hegyeken.~A nemesúr maga sietett kinyitni
 6311     Mas   |                nemesúr maga sietett kinyitni a kaput, s aztán szétverni
 6312     Mas   |                   zajra többen is jöttek elő a házból. A falusi embernek
 6313     Mas   |                      is jöttek elő a házból. A falusi embernek soha sincs
 6314     Mas   |                   éjjel is fölkel körülnézni a házat, az aklokat.~A házigazdának
 6315     Mas   |              körülnézni a házat, az aklokat.~A házigazdának volt egy szép
 6316     Mas   |                      s Blankát úgy emelte le a szekérről, mint egy gyermeket.
 6317     Mas   |                   Úgy is vitte fel az ölében a ház emeletébe.~Kellemes
 6318     Mas   |                    gyalulva és kifényesítve. A konyha, mely egyúttal előtornác,
 6319     Mas   |              fényesre csiszolt cinedényekkel a tálason. A tűzhelyen még
 6320     Mas   |                     cinedényekkel a tálason. A tűzhelyen még nem aludt
 6321     Mas   |                   tűzhelyen még nem aludt ki a tűz, a friss gyaluforgácstól
 6322     Mas   |                      még nem aludt ki a tűz, a friss gyaluforgácstól felélesztve,
 6323     Mas   |                egyszerre lángra kapott az, s a kürtő úgy volt csinálva,
 6324     Mas   |                    volt csinálva, hogy annak a hátlapja mázos kemenceoldal
 6325     Mas   |                 mázos kemenceoldal alakjában a konyha melletti szobát fűtötte.~
 6326     Mas   |                     melletti szobát fűtötte.~A házigazda és leánya csupa
 6327     Mas   |                  számukra; másik hozzálátott a kedvenc étel: a bálmos készítéséhez.
 6328     Mas   |                  hozzálátott a kedvenc étel: a bálmos készítéséhez. Felhordták
 6329     Mas   |                      csak jó és ízletes volt a házuknál, s kínálták erősen
 6330     Mas   |                Tudnak pedig magyarul is mind a ketten – súgá egyszer Áron
 6331     Mas   |                     Blanka aztán törte rajta a fejét, hogy micsoda idő
 6332     Mas   |                      annyit tudott meg, hogy a ház leányát Zenóbiának híják.
 6333     Mas   |                    azt, hanem magához ölelte a leányt, s megcsókolta annak
 6334     Mas   |                  leányt, s megcsókolta annak a szép arcát.~A házigazda
 6335     Mas   |              megcsókolta annak a szép arcát.~A házigazda nagy dolgot csinált
 6336     Mas   |              Blankának abból, amint Ciprianu a fejéhez kapkodott, Áronnak
 6337     Mas   |                   fejéhez kapkodott, Áronnak a vállát megtaszigálta, a
 6338     Mas   |                      a vállát megtaszigálta, a saját összefogott ujjai
 6339     Mas   |                  égnek emelt fejét himbálta, a szemöldökeit felrángatta;
 6340     Mas   |                lehajolt meg felegyenesedett, a mellére ütött, aztán megint
 6341     Mas   |                oláh-magyar nemes büszke erre a leányának adott csókra.~
 6342     Mas   |                    még kurtábban húzta össze a nyakát a válla közé, s csak
 6343     Mas   |               kurtábban húzta össze a nyakát a válla közé, s csak a kurta
 6344     Mas   |                  nyakát a válla közé, s csak a kurta bajuszát rángatta,
 6345     Mas   |                      s aztán úgy szétvetette a lábait, mint mikor valaki
 6346     Mas   |                      tenger közepett áll meg a hajó födélzetén.~Utoljára
 6347     Mas   |               kirohant Ciprianu az ajtón, le a lépcsőn, s néhány perc múlva
 6348     Mas   |                  néhány perc múlva megint be a szobába, kísérve nagy siralmas
 6349     Mas   |                 fogva egymáshoz kötve, abból a dicsőséges fajból, amelyiknek
 6350     Mas   |                     fajból, amelyiknek olyan a feje és nyaka, mint a legszebb
 6351     Mas   |                  olyan a feje és nyaka, mint a legszebb kalekuti pulykának.
 6352     Mas   |                      kalekuti pulykának. Azt a párt keleti nagylelkűséggel
 6353     Mas   |                    jó.~Ciprianu nem várta be a hálakitörést; goromba szerénységgel
 6354     Mas   |                 goromba szerénységgel eltűnt a szobából.~– No, ángyikám –
 6355     Mas   |                    nyert most el. Soha ebből a fajból Ciprianu még a püspöknek
 6356     Mas   |                  ebből a fajból Ciprianu még a püspöknek sem adott kakast
 6357     Mas   |                  Most már nyugodtan alhatunk a házában; úgy megvette a
 6358     Mas   |                      a házában; úgy megvette a szívét. Ciprianu kakasával
 6359     Mas   |                       Tudta is ő, hogy mi az a pazsura. Olyan volt valóban,
 6360     Mas   |                 fölött járt-kelt, s még csak a ruhája szegélyét sem égette
 6361     Mas   |                     de sok özvegy, árva volt a kísértete! Blanka ki volt
 6362     Mas   |               rendezve vendéglátáshoz; ahogy a nemeseké szokott lenni az
 6363     Mas   |                  szokott lenni az oláhoknál. A népes, nemzeties meg van
 6364     Mas   |                     meg van tartva náluk; de a finomság és bőség mutatja
 6365     Mas   |                voltak mindenki számára, csak a háziúr maga aludt, ős szokás
 6366     Mas   |                      ős szokás szerint, künn a konyhaajtó előtt keresztülfekve,
 6367     Mas   |                bundájába takarózva, mellette a duplapuskája.~A benyílóban
 6368     Mas   |                     mellette a duplapuskája.~A benyílóban volt két ágy;
 6369     Mas   |                Blanka és Zenóbia feküdtek, s a konyha melletti szobában
 6370     Mas   |                    ami nem oly csöndes, mint a városi éjszaka. A sok kutya
 6371     Mas   |                       mint a városi éjszaka. A sok kutya egyre ugat, az
 6372     Mas   |                     ugat, az egyik elhagyja, a másik rákezdi. Majd meg
 6373     Mas   |                      másik rákezdi. Majd meg a kakasok jelentik, hogy „
 6374     Mas   |                     menyétről álmodott. Benn a házban is élethangokat ad
 6375     Mas   |                     minden keresztülhangzik. A házigazda álmában horkol
 6376     Mas   |                 tolvajt akar fogni. Majd meg a szobatársné kezd el álmában
 6377     Mas   |                    feküdt Áronnal. Ha Blanka a deszkafalhoz érteté ajkait,
 6378     Mas   |                   Egész hazámat megfürösztöd a vérben…… egész nemzetemet
 6379     Mas   |                   nemzetemet keresztülviszed a tűzön: … de az én kis szigethazámat
 6380     Mas   |                  nőmet… Add vissza azt nékem a Te erős kezedből… Küzdök
 6381     Mas   |                 ököl- és könyökdöféseit mind a szegény Áron oldalbordáinak
 6382     Mas   |             csípőcsontodat!~Azzal Manassé is a deszkafal felé fordult.
 6383     Mas   |                 mondá fölöttük: – „Én vagyok a mindenható erős Isten! Növekedjél
 6384     Mas   |                      reggel későn hajnallik; a háznál mindenki talpon volt
 6385     Mas   |                aminek Blanka úgy örült, mint a gyermek.~(Ezért volt a három
 6386     Mas   |                  mint a gyermek.~(Ezért volt a három ló egyúttal fel is
 6387     Mas   |                  egyúttal fel is nyergelve.)~A külső szobában gazdag reggeli
 6388     Mas   |                    azonnal meg is szeretett. A házigazda örült ennek nagyon.
 6389     Mas   |                  Annyit megértett ő is, hogy a legközelebbi állomásuk lesz
 6390     Mas   |             állomásuk lesz Szent László; ott a domnu rektor lesz a gazdájuk,
 6391     Mas   |                      ott a domnu rektor lesz a gazdájuk, aki pedig „vegetarianu”.~
 6392     Mas   |                      hogy mit tesz ez.~Mikor a lovaikat nyergelték, azt
 6393     Mas   |                  amilyen, olyan; ezúttal azt a szentecskédnek köszönhetem,
 6394     Mas   |                       mert tudd meg, hogy ez a Ciprianu, akinek a házában
 6395     Mas   |                   hogy ez a Ciprianu, akinek a házában most megháltunk,
 6396     Mas   |                    egész háza népével együtt a legelkeseredettebb agitátor,
 6397     Mas   |                különös oka van haragudni. De a te bálványod az első pillanatra
 6398     Mas   |                pillanatra kicsavarta kezéből a fegyvert.~– De nem történhetik-e
 6399     Mas   |                    akit mellénk fog rendelni a hegyeken át vezetőül, az
 6400     Mas   |                     valami kelepcébe?~– Nem. A tulajdon leánya fog bennünket
 6401     Mas   |                   engem egy kanál vízben; de a te Blankádért keresztül
 6402     Mas   |                keresztül fog bennünket vinni a tűzön is. Öcsém, már benne
 6403     Mas   |                      örömtől, mikor fenn ült a nyeregben. Eleinte különösnek
 6404     Mas   |                      férfimódra kell megülni a mokány paripát; hanem aztán,
 6405     Mas   |                  paripát; hanem aztán, mikor a délceg Zenóbiát meglátta
 6406     Mas   |              lovagolni, kedvet kapott hozzá. A jámbor havasi ló úgy ment
 6407     Mas   |                    dajka ringatná bölcsőben.~A két hölgy előrelovagolt,
 6408     Mas   |                     két hölgy előrelovagolt, a két férfi még hátramaradt
 6409     Mas   |                    hallottalak így beszélni.~A leány visszarántotta paripáját,
 6410     Mas   |                 magára. Aztán súgva mondá:~– A szent szűzre kérlek, szent
 6411     Mas   |                    illik. Az apám birtokának a határáig.~– S meddig terjed
 6412     Mas   |                  határáig.~– S meddig terjed a te apádnak a birtoka?~Zenóbia
 6413     Mas   |                   meddig terjed a te apádnak a birtoka?~Zenóbia egy távol
 6414     Mas   |                   hegycsúcsra mutatott, amit a reggeli ködfátyol takart
 6415     Mas   |                ködfátyol takart még.~– Annak a hegynek a szélső oldaláig.~–
 6416     Mas   |                takart még.~– Annak a hegynek a szélső oldaláig.~– Az odáig
 6417     Mas   |                      és szurtos emberek. Sok a semmiből.~Egy úr, aki mérföldekig
 6418     Mas   |                     aki mérföldekig folyvást a saját birtokán jár; hanem
 6419     Mas   |                birtokán jár; hanem azért azt a kis darab földet, ami abban
 6420     Mas   |                  találta ebben az utazásban. A szép zöld mező lepve volt
 6421     Mas   |                     dértől, de amint feljött a nap odáig, ahogy a hegy
 6422     Mas   |                   feljött a nap odáig, ahogy a hegy árnyékot vetett, egyszerre
 6423     Mas   |                  vetett, egyszerre zöld lett a gyep, az árnyék megmaradt
 6424     Mas   |                 árnyék megmaradt fehérnek. S a zöld gyepen virítottak a
 6425     Mas   |                     a zöld gyepen virítottak a rózsaszínű kökörcsinek.~
 6426     Mas   |                   kökörcsinek.~Az út felvitt a hegyoldalnak, ünnepélyes
 6427     Mas   |                      utazókat, melyben, mint a misemondó antiphonája, hangzott
 6428     Mas   |                    antiphonája, hangzott fel a vadmadarak egymásnak felelgető
 6429     Mas   |               közepett hagyta meglepni magát a lovaglóktól, s aztán felrebbenve
 6430     Mas   |                    az erdő. Vegyülni kezdett a levélvesztett lombfa az
 6431     Mas   |                 lombfa az örökzöld fenyővel. A borókabozót sűrűn fedte
 6432     Mas   |                      konda – pásztor nélkül!~A hegyoldal még meredekebb
 6433     Mas   |                     meredekebb lejtőre vált; a paripák ugyancsak feszítettek
 6434     Mas   |                paripák ugyancsak feszítettek a hegynek felmászásban. Holmi
 6435     Mas   |                izzadtak bele.~Végre fölértek a hegytetőre, s ott egyszerre
 6436     Mas   |                      tárult eléjük.~Északnak a fennsíkot egy kokojszás
 6437     Mas   |                 foglalta el. Az egy ingovány a hegymagason, még magasabban
 6438     Mas   |                     veres fenyőfák láthatók; a bürü alatt feneketlen dágvány,
 6439     Mas   |             feneketlen dágvány, mely elnyeli a rátévedett embert és állatot.
 6440     Mas   |               állatot. Szomorú, ijesztő kép; a sás érett bugáitól rókafakó
 6441     Mas   |                       amit tán húsz év előtt a vihar, mint egy kaszavágással
 6442     Mas   |                    kaszavágással aratott le. A vén fa rohává lett rég,
 6443     Mas   |                    vén fa rohává lett rég, s a húszéves sarj üde hajtással
 6444     Mas   |                 csapás visz rajta keresztül.~A fenyők aljában virítanak
 6445     Mas   |                     fenyők aljában virítanak a havasi nefelejcsek, az erdők
 6446     Mas   |                   lovagolt, nyomában Blanka. A két férfi messze hátul maradt.
 6447     Mas   |                     Ők nehezebb terhe voltak a lónak.~Egyszer Blankának
 6448     Mas   |                     furcsa alak vonta magára a figyelmét. Olyanforma, mint
 6449     Mas   |               bukfencet hány; hintálja magát a fa ágán két hosszú karjánál
 6450     Mas   |                     megijedjen tőle.~Zenóbia a nyergében maga előtt keresztülfektetett
 6451     Mas   |             keresztülfektetett duplapuskának a sárkányait csendesen felvonta.~
 6452     Mas   |                     gyermeteg örömmel kiáltá a hátul lovagló Manassénak:~–
 6453     Mas   |                    Manassé sietett is aztán.~A tréfás fenevad erre a kiáltásra,
 6454     Mas   |                 aztán.~A tréfás fenevad erre a kiáltásra, mint a mókus,
 6455     Mas   |               fenevad erre a kiáltásra, mint a mókus, oly ügyesen futott
 6456     Mas   |                      ügyesen futott fel arra a fiatal fenyősudarra, aminek
 6457     Mas   |                himbálta magát addig, s mikor a legtetejében volt, hogy
 6458     Mas   |                      legtetejében volt, hogy a hajló sudar elkezdte nehéz
 6459     Mas   |                      mosolygással nézett fel a feje fölött hintázó erdei
 6460     Mas   |                     pedig megvárta, míg mind a négy lovas elhaladt alatta,
 6461     Mas   |                       akkor, hogy megmutassa a nézőknek, hogy mit tud még,
 6462     Mas   |                   belevágta rettentő körmeit a fa háncsába, s egyszerre
 6463     Mas   |                     egy pillanat alatt egész a tövéig hántotta a fiatal
 6464     Mas   |                      egész a tövéig hántotta a fiatal fenyőfát.~Blanka
 6465     Mas   |                        mondá neki Zenóbia –, a medve csak játszik.~S azzal
 6466     Mas   |                  medve csak játszik.~S azzal a szörnyeteg befutott a bozót
 6467     Mas   |                  azzal a szörnyeteg befutott a bozót közé; a sűrű fenyőgeszt,
 6468     Mas   |            szörnyeteg befutott a bozót közé; a sűrű fenyőgeszt, mint a
 6469     Mas   |                      a sűrű fenyőgeszt, mint a vetés kalásza nyitott utat
 6470     Mas   |                    az nem tud félni! Lám, én a madár felrebbenésétől is
 6471     Mas   |                  most egyszerre megkönnyült. A hegyháton visz az végig;
 6472     Mas   |                      és kék, édes bogyóival. A hegygerincről messze be
 6473     Mas   |                 látnia vidéket. Hasonló volt a látvány a tengeréhez. Itt
 6474     Mas   |                       Hasonló volt a látvány a tengeréhez. Itt a föld vet
 6475     Mas   |                    látvány a tengeréhez. Itt a föld vet hullámokat, ott
 6476     Mas   |                     föld vet hullámokat, ott a víz. Itt a zöld fenyőlomb
 6477     Mas   |                   hullámokat, ott a víz. Itt a zöld fenyőlomb takar egy
 6478     Mas   |                   takar egy élő világot, ott a zöld hullám – itt távol
 6479     Mas   |                      ember is él, mint amott a fehérlő vitorlák. Olyan
 6480     Mas   |                    falut.~Már délponton állt a nap, amint a hosszú hegygerinc
 6481     Mas   |                  délponton állt a nap, amint a hosszú hegygerinc végét
 6482     Mas   |                    állta el az utat, s annak a lábában kellett a völgybe
 6483     Mas   |                      annak a lábában kellett a völgybe alászállni.~E pontról
 6484     Mas   |                 mutatni Zenóbia az utasoknak a „Monasteria” hegyormát,
 6485     Mas   |                  Monasteria” hegyormát, mely a „Tordai hasadék” fölött
 6486     Mas   |                  hasadék” fölött uralg. Ezen a bércfalon keresztül kell
 6487     Mas   |                   lenni egy átjárásnak, mely a Hesdád-völgy katlanába átvezet.
 6488     Mas   |     hozzájárulhatatlannak látszik az; de itt a „Mikus bán” várromjai alatt
 6489     Mas   |                    ember, aki jól ismeri ezt a merész utat; a nép „Vén
 6490     Mas   |                    ismeri ezt a merész utat; a nép „Vén Matuzsálem”-nek
 6491     Mas   |                hölgye tekintetéből kiolvasni a gondolatban ejtett kérdést.~–
 6492     Mas   |                    Te azt hitted, ugye, hogy a „magyar zsidó” csak gúnynév,
 6493     Mas   |                      az utazó társaság egész a sziklafalig ért, mely útjokat
 6494     Mas   |          júraképződési mészfal volt az, mely a többi hegycsoportot kettévágni
 6495     Mas   |           hegycsoportot kettévágni látszott. A fennsík véget ért előtte,
 6496     Mas   |              hanyatlott alá, beborítva egész a völgy mélyéig sűrű borókával.
 6497     Mas   |                      mélyéig sűrű borókával. A fennsík magasán állt még
 6498     Mas   |                      bükkfa: az utolsó abból a lomberdőből, mely valaha
 6499     Mas   |                     lomberdőből, mely valaha a hegyormot koronázta; sok
 6500     Mas   |                elnyúltak, s belekapaszkodtak a sziklába. – E tölgyfa mögött