bold = Main text
      Part                                                     grey = Comment text

10001     Mas   |              gyermeke húzza ki saját kezével a sorsot, hogy melyik város
10002     Mas   |                     hogy melyik város legyen a lángoknak, az elpusztulásnak
10003     Mas   |                 ötleteid vannak, Diurbanu!~S a kis szőke fejű gyermek belenyúlt
10004     Mas   |                 szőke fejű gyermek belenyúlt a süvegbe, s apró kezecskéjével
10005     Mas   |                 kezecskéjével kihúzott egyet a cédulák közül, s azt védő
10006     Mas   |              atyjának nyújtá.~– Hozzátok ide a gyertyákat! – monda a palástos
10007     Mas   |                    ide a gyertyákat! – monda a palástos férfi.~Nem volt
10008     Mas   |                    volt rájuk szükség. Abban a pillanatban egy rettentő
10009     Mas   |                     villámsugár cikázott alá a völgybe; egész lángoszlop,
10010     Mas   |                   völgybe; egész lángoszlop, a szivárvány minden színeiben
10011     Mas   |                   ragyogó fénnyel töltve meg a messzeséget. E vakító fénynél
10012     Mas   |                    fők egyszerre kiálták fel a céduláról elolvasott nevet: „
10013     Mas   |                 elolvasott nevet: „Torockó!”~A mennydörgés, a villámcsapás
10014     Mas   |                     Torockó!”~A mennydörgés, a villámcsapás megrázta alattuk
10015     Mas   |                 megrázta alattuk és felettük a földet és templomot.~
10016     Mas   |                                      XXXVII.~A halálra ítélt város lakói
10017     Mas   |                 sorsukat. Voltak jó barátaik a felkelő táborban, kik azt
10018     Mas   |            megmondták nekik.~Egy egész város a siralomházban!~Kétezer ember
10019     Mas   |               apellatorium forum elé került. A törvényszék a csatatér.
10020     Mas   |                    elé került. A törvényszék a csatatér. Erdélyben még
10021     Mas   |                táborát visszaverni elég volt a Károlyfehérvárt ostromzár
10022     Mas   |                     ott állt, addig Torockót a szentgyörgyi oldalon nem
10023     Mas   |                     megközelíteni. Jön aztán a legutolsó megsemmisítő fórum –
10024     Mas   |               legutolsó megsemmisítő fórum – a segesvári ütközetben a magyar
10025     Mas   |                       a segesvári ütközetben a magyar hadsereg az orosz
10026     Mas   |                 által összezúzatott, s ezzel a Fabu Popinál hozott ítélet
10027     Mas   |                   Egy magyar portyázó csapat a Torockóval szomszédos Gyertyámost,
10028     Mas   |                     Gyertyámost, oláh falut, a lakosság ellenállása miatt
10029     Mas   |                felégeté. Ezzel meg volt adva a jogcím Torockó ellen. „Poena
10030     Mas   |                      tűz ássa alattuk lassan a földet; minő vihar készül
10031     Mas   |           alászakadni.~És ezalatt folytatták a maguk rendes munkáját, hordták
10032     Mas   |                 rendes munkáját, hordták fel a vasat a föld alól a „hantnuk”-
10033     Mas   |                munkáját, hordták fel a vasat a föld alól a „hantnuk”-on,
10034     Mas   |                      fel a vasat a föld alól a „hantnuk”-on, irtották a
10035     Mas   |                     a „hantnuk”-on, irtották a konkolyt a tiszta búzavetésből,
10036     Mas   |                      on, irtották a konkolyt a tiszta búzavetésből, háziszövőszék,
10037     Mas   |                  cserzőműhely nem szünetelt, a gyermekek jártak iskolába,
10038     Mas   |                       vasárnaponként megtelt a templom. – Csupán a vasárnapi
10039     Mas   |                  megtelt a templom. – Csupán a vasárnapi mulatságok maradtak
10040     Mas   |       hadgyakorlatokat tartott. Sorba álltak a vének is, egész a hetvenesztendős
10041     Mas   |                     álltak a vének is, egész a hetvenesztendős ősz fejekig,
10042     Mas   |               hetvenesztendős ősz fejekig, s a tizenkét éves gyermek sírt,
10043     Mas   |                   gyermek sírt, ha nem adtak a kezébe puskát.~El voltak
10044     Mas   |                  megtaposná.~Manassét még ez a harcias áramlat sem ragadta
10045     Mas   |                őszinte békefilozóf volt, aki a harci erényeket eredetükben
10046     Mas   |                 népére pedig soha nem akarta a fegyverre apellálás elvét
10047     Mas   |                   sikerülhet ugyan egy időre a harctéren dicsőséget aratni,
10048     Mas   |              harctéren dicsőséget aratni, de a végeldöntésnél mindig annak
10049     Mas   |                   megeshetik, hogy egy napon a maroknyi torockói férfihad
10050     Mas   |                    mindössze Bertók bátya és a rektor lehettek; egyszóval
10051     Mas   |                   rektor lehettek; egyszóval a vegetáriánusok.~Még az asszonynép
10052     Mas   |                     kaszákat élesítettek. Ők a gyermekeiket éles vassal
10053     Mas   |                    július utolsó napja volt. A tarlókon sorba állítva a
10054     Mas   |                     A tarlókon sorba állítva a búzakeresztek, mikben a
10055     Mas   |                      a búzakeresztek, mikben a kévék egy magas póznára
10056     Mas   |                    vannak egymás fölé tűzve. A kaszálók tele szénaboglyákkal.
10057     Mas   |               kaszálók tele szénaboglyákkal. A torockóiak már korán reggel
10058     Mas   |                      korán reggel megkezdték a takarodást.~Meglepte őket,
10059     Mas   |                   holló lepte meg seregestül a völgyet nagy károgással.
10060     Mas   |                     hadban jártak, hogy ezek a hadseregek rendes kísérői
10061     Mas   |                kísérői és előhírnökei.~– Itt a szálláscsinálók! – mondá
10062     Mas   |                jöttek az előőrsök, jelenteni a végzetes hírt, hogy Diurbanu
10063     Mas   |                  hadserege az éjjel átvonult a „Kő” szorosán, s Torockó-Szentgyörgyöt
10064     Mas   |                     Senkit sem zavart meg ez a hír. El voltak rá készülve.
10065     Mas   |                       El voltak rá készülve. A kaszákat, villákat eldobták
10066     Mas   |                  kaszákat, villákat eldobták a kézből a puskára föltűzték
10067     Mas   |                   villákat eldobták a kézből a puskára föltűzték a szuronyokat.
10068     Mas   |                   kézből a puskára föltűzték a szuronyokat. Minden nemzetőrszázadnak
10069     Mas   |         nemzetőrszázadnak meg volt határozva a maga helye. Az utakat elzárták
10070     Mas   |                     elzárták szekérvárakkal. A Borév felőli tért a patak
10071     Mas   |          szekérvárakkal. A Borév felőli tért a patak elrekesztésével víz
10072     Mas   |                   negyvenedmagával fölhágott a Székelykőre a várárok meredek
10073     Mas   |                      fölhágott a Székelykőre a várárok meredek útján, az
10074     Mas   |               választottak maguknak.~Délfelé a Szentgyörgyról menekülőkkel
10075     Mas   |                 menekülőkkel szaporodott meg a védők csapatja. Azoknak
10076     Mas   |            rejtőzzenek el az ő védelme alatt a Csegezi várbarlangba. Ott
10077     Mas   |                  mért, az ősi házban, együtt a többi asszonyokkal s azoknak
10078     Mas   |                 többi asszonyokkal s azoknak a gyermekeivel.~Manassé megölelte
10079     Mas   |                   Dávid képe állt lelke elé, a véres ponttal homlokán.
10080     Mas   |                    Manassé is oda megy, ahol a halál olyan olcsó.~– Egyenesen
10081     Mas   |                     olyan olcsó.~– Egyenesen a fölkelők táborába.~– Egyedül?~–
10082     Mas   |                      nélkül?~– Nem. Kezemben a frigylevél, melyet kötettek
10083     Mas   |                    fegyver nélkül; megnyerni a győzelmet ütközet nélkül.
10084     Mas   |                     ajk kifejezni nem képes: a végtelen imádat a férj iránt,
10085     Mas   |                     képes: a végtelen imádat a férj iránt, s a tengermély
10086     Mas   |              végtelen imádat a férj iránt, s a tengermély kétségbeesés
10087     Mas   |                tengermély kétségbeesés annál a gondolatnál, hogy most utoljára
10088     Mas   |          megnyugtatására kigondolva, s ennek a hazugságnak a büntetése
10089     Mas   |            kigondolva, s ennek a hazugságnak a büntetése nem maradt el.~
10090     Mas   |                 Isten keze szabad velünk. Mi a legvégsőre is készek vagyunk.
10091     Mas   |              mindegyikünk kezébe vesz egyet, a másik szívének szegezi,
10092     Mas   |                   Manassé torkát úgy elfojtá a keserv, hogy nem tudott
10093     Mas   |                    tudott szólni. Megcsókoló a két szerető teremtés ajkait,
10094     Mas   |                    ajkkal – megcsókolá annak a két pisztolynak a száját.~
10095     Mas   |                      annak a két pisztolynak a száját.~Azután sietett ki
10096     Mas   |                    száját.~Azután sietett ki a házból.~A piacon találta
10097     Mas   |                  Azután sietett ki a házból.~A piacon találta a nemzetőrparancsnokot.
10098     Mas   |                     házból.~A piacon találta a nemzetőrparancsnokot. Azzal
10099     Mas   |                     tudatta menetele célját, a megrohamozó ellenséget a
10100     Mas   |                     a megrohamozó ellenséget a kötött frigy megtartására
10101     Mas   |                      Adja Isten! – felelt rá a parancsnok. – De én nem
10102     Mas   |                      De én nem hiszek benne. A szentgyörgyiek is megkísérték
10103     Mas   |          felkoncolták amazok odaát. Sajnálom a fiatal életedet, Manassé.
10104     Mas   |                   Holnap mind együtt leszünk a paradicsomban. Jó helyen
10105     Mas   |                      csak egy pálca sem volt a kezében.~Ekkor lehetett
10106     Mas   |                     fél óránál tovább az út. A falu közelében már találkozott
10107     Mas   |              fegyvertelen, nem bántották. Az a nyugalom, az a biztos hideg
10108     Mas   |                 bántották. Az a nyugalom, az a biztos hideg tekintet mindenkire
10109     Mas   |            daraboltak szét, sütöttek, főztek a mezőn.~Előőrsök, szokás
10110     Mas   |                    voltak kiállítva.~Manassé a legelső embert, akinek képe
10111     Mas   |               megszólítá, hogy vezesse őt el a vezér szállásáig; amit az
10112     Mas   |                   mikor otthon kellene lenni a takarodásnál, ilyen messze
10113     Mas   |                    Manassé megkínálta, mikor a kastély kapujában elutasítá,
10114     Mas   |                elutasítá, hogy merre keresse a vezért.~Egy régi urasági
10115     Mas   |                  közepén oszlopos tornáccal; a tornác folyosója közepén
10116     Mas   |                      folyosója közepén alant a pinceajtó, mely a gádorba
10117     Mas   |                      alant a pinceajtó, mely a gádorba vezet egyenesen
10118     Mas   |                      az udvarról – úgy, hogy a folyosó képezi a pincegádor
10119     Mas   |                   úgy, hogy a folyosó képezi a pincegádor tetejét.~Manassé
10120     Mas   |                     tetejét.~Manassé felment a tornácra, s ott egy csoport
10121     Mas   |                     hogy Diurbanut keresi.~– A tribunnal nem lehet most
10122     Mas   |                    Manassé kivette névjegyét a tárcájából, s azt a szegletén
10123     Mas   |                névjegyét a tárcájából, s azt a szegletén behajtva beküldé
10124     Mas   |                   szegletén behajtva beküldé a vezérnek.~A hírnök rövid
10125     Mas   |                 behajtva beküldé a vezérnek.~A hírnök rövid időn visszajött,
10126     Mas   |                      s azt az izenetet hozta a látogatónak, hogy köszönteti
10127     Mas   |                 látogatónak, hogy köszönteti a tribun, azt izeni, hogy
10128     Mas   |                    kötözni, s aztán becsukni a pincébe, amíg a tribun elvégzi
10129     Mas   |                     becsukni a pincébe, amíg a tribun elvégzi az ebédet,
10130     Mas   |                  volna neki, keresztülugrani a folyosó mellvédjén, s mielőtt
10131     Mas   |                mellvédjén, s mielőtt az őrök a puskához kaphatnának, a
10132     Mas   |                      a puskához kaphatnának, a parkba menekülni s onnan
10133     Mas   |                 határozatlan utasításra, ezt a nagy izmos embert megkötözni.
10134     Mas   |               valahol egyet – nógatá Manassé a tétovázókat. Valamelyik
10135     Mas   |             hátrakötözték.~– Mármost vedd ki a tárcát a zsebemből – monda
10136     Mas   |                     Mármost vedd ki a tárcát a zsebemből – monda az egyiknek
10137     Mas   |                      van benne, azt oszd fel a bajtársak között. Egy pazsurát
10138     Mas   |                 Aztán egy szivart gyújts meg a tárcámból, s dugd a számba.
10139     Mas   |                      meg a tárcámból, s dugd a számba. Multie meszku!~Azután
10140     Mas   |                   levezették Manassét rendén a pincébe, amit úgy látszik,
10141     Mas   |                    antichambre-nek jelölt ki a hozzá követségbe jövők számára;
10142     Mas   |               számára; s nem volt elég, hogy a pincegádort nyissák fel
10143     Mas   |                nyissák fel előtte, hanem még a pincébe vezető vasajtót
10144     Mas   |                     itt van egy üres ászok. (A hordókat már természetesen
10145     Mas   |       igazságszolgáltatást.)~Azután rázárták a vasajtót, s magára hagyták.~
10146     Mas   |                  vasajtót, s magára hagyták.~A pincegádornak még volt mind
10147     Mas   |                  pincegádornak még volt mind a két ajtószárnyán egy-egy
10148     Mas   |                  egy-egy gömbölyű ablaka; de a pinceajtó fölött már csak
10149     Mas   |                  maradt.~Gondolkozni kezdett a helyzeten, amelybe jutott.
10150     Mas   |                   hogy éppen így bántak vele a Monasteriánál is; leszámítva
10151     Mas   |                 Monasteriánál is; leszámítva a megkötözést. Ott is csukva
10152     Mas   |                   reggelig, s akkor ráálltak a békefeltételeire. Most is
10153     Mas   |               Egyszer csak megszólalt valami a sötétből:~– Manassé!~– Ki
10154     Mas   |                    mozog itt?~– Hát csak én.~A hangról könnyű volt ráismerni
10155     Mas   |                hangról könnyű volt ráismerni a cigányra.~– Te vagy itt,
10156     Mas   |              csinálsz itt?~– Mulatom magamat a farkasgúzsban.~– Hát hogy
10157     Mas   |                       Hát hogy kerültél ebbe a farkasgúzsba?~– A Diurbanu
10158     Mas   |              kerültél ebbe a farkasgúzsba?~– A Diurbanu köttetett bele;
10159     Mas   |                    köttetett bele; verje meg a devla!~– Mit vétettél neki?~–
10160     Mas   |                    Pedig mije van neki ebből a hazából? Egy sárputri meg
10161     Mas   |                     ha összetöret is; még ha a hegedűmet összetöreti is –
10162     Mas   |                     azt akartam tőled kérni (a cigány mindenkit tegezett),
10163     Mas   |                       hogy ha majd kiszíttad a szivarodat, hát ne dobd
10164     Mas   |                   szivarodat, hát ne dobd el a csutáját; te járhatsz, mert
10165     Mas   |                  csutáját; te járhatsz, mert a lábad nincs megkötve, jöjj
10166     Mas   |                     jöjj ide hozzám, s ejtsd a csutát az én számba, hadd
10167     Mas   |                     bagónak.~– De tüzes lesz a vége.~– Úgy jó az a cigánynak.~
10168     Mas   |                     lesz a vége.~– Úgy jó az a cigánynak.~Ez a cinikus
10169     Mas   |                    Úgy jó az a cigánynak.~Ez a cinikus cigányflegma éppen
10170     Mas   |               magasabb filozófi nyugalmához. A cigány biztatására gondolt.~–
10171     Mas   |                 olyan jó helyen vagy, mintha a hóhér kezében volnál. Hét
10172     Mas   |                      tartogat „poszpásznak”. A pálinkát hirtelen fölhörpentik,
10173     Mas   |              pálinkát hirtelen fölhörpentik, a feketekávéban előbb fölkavarják
10174     Mas   |              feketekávéban előbb fölkavarják a cukrot. Ismerem én Diurbanut
10175     Mas   |                  ilyen Diurbanut, ha kihínád a gyepre, s ahelyett idejössz
10176     Mas   |                  gyepre, s ahelyett idejössz a barlangjába, s meg hagyod
10177     Mas   |                   Bizony, ha én lettem volna a Krisztus, hát nem is ültem
10178     Mas   |                      nem is ültem volna arra a mihaszna szamárra, hanem
10179     Mas   |                    báró Wesselényi méneséből a legszebb paripát, s csak
10180     Mas   |                paripát, s csak egyszer annak a szőrén lehettem volna, ügethetett
10181     Mas   |                      utánam Pontius Pilátus!~A cigányexegézisnek végét
10182     Mas   |              cigányexegézisnek végét szakítá a kulcsnyikorgás a gádorajtóban.~–
10183     Mas   |                     szakítá a kulcsnyikorgás a gádorajtóban.~– Jönnek már! –
10184     Mas   |                     Jönnek már! – kiálta fel a hegedűs. – Nem jut már énnekem
10185     Mas   |                    Nem jut már énnekem abból a te cigárédból, Manassé.
10186     Mas   |                       Engem előtted visznek!~A szelelőlyukon át vereslő
10187     Mas   |                    át vereslő fény hatolt be a sötétbe. Fáklyával jöttek.
10188     Mas   |                   sötétbe. Fáklyával jöttek. A vasajtó is felnyílt; két
10189     Mas   |                  szurokfáklyával jött előre; a pincébe lépve kétoldalt
10190     Mas   |                      helyet.~Azután belépett a pincébe Diurbanu.~Rajta
10191     Mas   |                   szenvedélytől, hosszú haja a süveg alól vállára omlott.~
10192     Mas   |                   most már aztán tudta, hogy a cigánynak egészen igaza
10193     Mas   |                     Manassé nem vesztette el a hidegvérét; égő szívarát
10194     Mas   |                     mint Diurbanuhoz jöttem, a néptribunhoz; átadtam a
10195     Mas   |                      a néptribunhoz; átadtam a frigylevelet, amit a te
10196     Mas   |                 átadtam a frigylevelet, amit a te néped az én népemmel
10197     Mas   |                    minő váltságdíjat szabnak a békéért.~– No hát, hogy
10198     Mas   |                      az egyik fáklyavivőt, s a Manassé által kezébe juttatott
10199     Mas   |              juttatott frigylevelet odatartá a lángra. Perc múlva mint
10200     Mas   |                  hamufoszlány szállongott az a légben.~– Most már elhiszed,
10201     Mas   |                       Hát nem találta azt ki a te éles eszed – folytatá
10202     Mas   |               völgyben, csak egy ember lehet a világon? Ez az én napom
10203     Mas   |                  csapva, s büszkén feltartva a fejét az alakos. – Hiszed,
10204     Mas   |                találsz. – Védműveik elég jók a te harcosaidnak ellenállni,
10205     Mas   |                     tudod jól, hogy megunták a háborút, s sáncot ostromolni
10206     Mas   |                     emberrel kevesebb! De te a torockói völgyből nem hozasz
10207     Mas   |                      követ sem mozdítasz meg a helyéből.~– No, hát kezdjük
10208     Mas   |                       No, hát kezdjük el ezt a te jégkeménységedet megolvasztani –
10209     Mas   |                    az alakos, s még elkezdte a kabátja ujjait felhajtani
10210     Mas   |                    kabátja ujjait felhajtani a kézcsuklóiról, mint a hóhér,
10211     Mas   |             felhajtani a kézcsuklóiról, mint a hóhér, mikor kínzáshoz készül. –
10212     Mas   |                látszólagos támadást intéznek a völgyben a torockóiak ellen,
10213     Mas   |                 támadást intéznek a völgyben a torockóiak ellen, mely azoknak
10214     Mas   |         felhasználására kényszeríti, azalatt a Székelykő felől előtör az
10215     Mas   |                   igazi ostromló sereg, mely a Székelyvár árkán a várost
10216     Mas   |                      mely a Székelyvár árkán a várost hátulról rohanja
10217     Mas   |                   honn, mint az asszonyok és a gyermekek. Hogy minő sors
10218     Mas   |                    az orozva támadó seregnek a vezetője is nő. Egy nő,
10219     Mas   |                   Egy leány, akinek megölték a vőlegényét, megölték az
10220     Mas   |               vőlegényét, megölték az apját, a két testvérét, s ami több
10221     Mas   |                    minden vérbosszúnál; akit a te testvéreid meggyaláztak,
10222     Mas   |                      csúfan kiűztek! Mert az a nő Zenóbia, a te Dávid testvérednek
10223     Mas   |               kiűztek! Mert az a nő Zenóbia, a te Dávid testvérednek a
10224     Mas   |                      a te Dávid testvérednek a volt menyasszonya; most
10225     Mas   |                     hiszi. Ez fog bezörgetni a te házadnak a kapuján, bezörgetni
10226     Mas   |                     bezörgetni a te házadnak a kapuján, bezörgetni akkor,
10227     Mas   |                  bezörgetni akkor, amikor én a torockói fegyveres népet
10228     Mas   |                     torockói fegyveres népet a mezőn elfoglalva tartom.
10229     Mas   |                      tartom. Ez fogja kiadni a parancsot a rontásra és
10230     Mas   |                     fogja kiadni a parancsot a rontásra és pusztításra.
10231     Mas   |               rontásra és pusztításra. Ennek a kezébe jut a te egész háznéped.~
10232     Mas   |              pusztításra. Ennek a kezébe jut a te egész háznéped.~Manassé
10233     Mas   |                    Ugye, hogy mégis találtam a te kemény szíveden egy helyet,
10234     Mas   |            feleségeddel! Olyant nem ismerek! A szeretőddel, akivel együtt
10235     Mas   |                imádott feleségnek föllobbant a düh Manassé lelkében; mást
10236     Mas   |                     tehetett, az égő szivart a szeme közé köpte ellenfelének.~
10237     Mas   |          ellenfelének.~Az sziszegve törlé le a meggyalázás nyomait arcáról,
10238     Mas   |               megfizetni. Nem torlom ezt meg a te kemény testeden, amely
10239     Mas   |              testeden, amely nem érez, hanem a lelkeden, ahol tudom, hogy
10240     Mas   |                     E legutolsóért, úgy mint a bántalmak, meggyalázások
10241     Mas   |            litániájáért, elébb, mint rajtad; a tieden: Zboróy Blankán fogok
10242     Mas   |                 elhatározottan. – Mert abban a pillanatban, amelyben orvhadad
10243     Mas   |                   házunk kapuját betöri, van a házban két asszony, aki
10244     Mas   |                      házban két asszony, aki a pisztolyt egymás szívének
10245     Mas   |                  megszabadítja egymást ettől a világtól. Te csak két holttestet
10246     Mas   |         reménységedet is elvegyem, halld meg a végét. Az a két nő nem fogja
10247     Mas   |              elvegyem, halld meg a végét. Az a két nő nem fogja egymást
10248     Mas   |                    Zenóbia hamarább ott lesz a házatoknál, mint az ostromló
10249     Mas   |                   elég időd és nyugalmad ezt a képet kifesteni magadban,
10250     Mas   |                      zűrzavarában megtalálni a kezdetet, nem egy pihenő
10251     Mas   |                      Manassé! – hangzott föl a pince zugából.~Fölriadt.~–
10252     Mas   |                 hozzám, én ki tudnám bontani a fogaimmal a te köteleden
10253     Mas   |                   tudnám bontani a fogaimmal a te köteleden a csomókat.~–
10254     Mas   |                     fogaimmal a te köteleden a csomókat.~– Minek?~– Hát
10255     Mas   |               egészen más ember az ember, ha a keze szabadon van, mintha
10256     Mas   |                     meg van kötve. Aztán, ha a te kezedet kiszabadítom,
10257     Mas   |                kihúzhatod az én térdeim alól a rudat, ami engem farkasgúzsban
10258     Mas   |               felszabadulok. Ülj le csak ide a földre elém.~Manassé megtette
10259     Mas   |                  elém.~Manassé megtette azt.~A cigánynak pompás fogai voltak,
10260     Mas   |                voltak, csak úgy őrölte velük a kötelet; pedig jó erős kötőfék
10261     Mas   |                      is harapott ő már azzal a fogával ketté. Manassé ezalatt
10262     Mas   |                  elvonult. Lehető-e az, hogy a Székelykő felől megtámadják
10263     Mas   |                    esthomályban belopózzanak a meredek hegyvágányon? Hogy
10264     Mas   |                   meredek hegyvágányon? Hogy a védtelen nőket meglepje –
10265     Mas   |                     azt érezte Manassé, hogy a kötél lehull kézcsuklóiról.
10266     Mas   |                    kézcsuklóiról. Igaza volt a muzsikusnak; egészen más
10267     Mas   |               embernek érzi az magát, akinek a két keze szabad.~– No, már
10268     Mas   |                     No, már most húzd ki ezt a husángot közülem.~Perc múlva
10269     Mas   |                 husángot közülem.~Perc múlva a kis cigány is talpon állt.
10270     Mas   |                   kis cigány is talpon állt. A kezeiről aztán olyan könnyen
10271     Mas   |                  aztán olyan könnyen lehúzta a köteléket, mintha kesztyű
10272     Mas   |                     bot is van. Ha visszajön a Diurbanu, én hirtelen a
10273     Mas   |                      a Diurbanu, én hirtelen a lába közé szaladok, s lerántom
10274     Mas   |                    közé szaladok, s lerántom a földre, te fejbe ütöd a
10275     Mas   |                      a földre, te fejbe ütöd a bottal, hogy ott marad,
10276     Mas   |                  hogy ott marad, te elveszed a kardját, én a pisztolyait;
10277     Mas   |                    te elveszed a kardját, én a pisztolyait; s aztán kitörünk
10278     Mas   |                pisztolyait; s aztán kitörünk a pincéből s meglátjuk, merre
10279     Mas   |                    meglátjuk, merre tágasabb a világ.~– Nem kerül arra
10280     Mas   |                      világ.~– Nem kerül arra a sor.~– Hát mit gondolsz?
10281     Mas   |                      támadják is. Nem hallod a sűrű puskaropogást?~A völgyből
10282     Mas   |                 hallod a sűrű puskaropogást?~A völgyből valóban apró fegyvertüzelés
10283     Mas   |                   mondjad.~Hanem arról, amit a cigány elhallgatott, elkezdett
10284     Mas   |          elhallgatott, elkezdett beszélni az a négyszögletű kis ablak a
10285     Mas   |                     a négyszögletű kis ablak a pinceajtó fölött. Tűzfény
10286     Mas   |                  hogy ismét fáklyával jönnek a pincébe, hanem azután, hogy
10287     Mas   |                  pincébe, hanem azután, hogy a vasajtó nem nyílt föl, s
10288     Mas   |                     vasajtó nem nyílt föl, s a tűzfény egyre behatóbban
10289     Mas   |                   egyre behatóbban sugárzott a sötétbe azon a négyszögű
10290     Mas   |                     sugárzott a sötétbe azon a négyszögű lyukon át, akkor
10291     Mas   |             kiviteléhez kivilágítást adjanak a völgynek. Az egész falu
10292     Mas   |                       Rettenetes valóság ez. A szentgyörgyieken már elkezdték
10293     Mas   |               szentgyörgyieken már elkezdték a bosszú művét, most a torockóiakon
10294     Mas   |               elkezdték a bosszú művét, most a torockóiakon van a sor.
10295     Mas   |                      most a torockóiakon van a sor. De azok védik magukat,
10296     Mas   |                   magukat, és emberül, ahogy a kitartó puskatüzelésből
10297     Mas   |                   hátulról támadják meg őket a Székelyfő felől! Egy egész
10298     Mas   |                   mely még eddig nem ízlelte a vért! Ki tarthatja föl azt?
10299     Mas   |                      tarthatja föl azt? Áron a maga negyven emberével?~
10300     Mas   |                 hitéhez.~Hisz van Isten, aki a világot igazgatja, az nem
10301     Mas   |                  igazgatja, az nem engedheti a legrettentőbbet megtörténni! –
10302     Mas   |                     minden este megjelent, s a mezei munkásokat kizavarta
10303     Mas   |                   mezei munkásokat kizavarta a munkából; ez elég volna
10304     Mas   |                     ez elég volna arra, hogy a Székelyárok ösvényét rohampatakká
10305     Mas   |                     férhessen – vagy ami még a zápornál, a fellegnél is
10306     Mas   |                     vagy ami még a zápornál, a fellegnél is könnyebben
10307     Mas   |               önkénytelen támadó érzés, mely a haragra gerjedt asszonyi
10308     Mas   |                    gerjedt asszonyi léleknek a kegyelem balzsamát kölcsönzi.
10309     Mas   |                     balzsamát kölcsönzi. Aki a szívekbe lát, a szíveknek
10310     Mas   |               kölcsönzi. Aki a szívekbe lát, a szíveknek parancsolhat is.
10311     Mas   |                  elérzékenyülések esetei még a legmegrögzöttebb rablóhősöknél
10312     Mas   |                  mindez? – Nem késhetik-e el a támadással Zenóbia? Talán
10313     Mas   |                  Zenóbia? Talán szándékosan?~A puskatüzelés olyan régóta
10314     Mas   |                   beállhatott már. Ki tudja? A pincében tűzveres félhomály
10315     Mas   |                      tusakodva jár fel s alá a pince hosszában. A dorongot
10316     Mas   |                     s alá a pince hosszában. A dorongot hol fölkapta, hol
10317     Mas   |                    hol fölkapta, hol eldobta a kezéből. – Küzdött benne
10318     Mas   |                    Küzdött benne az ember és a vadállat egymással. Hol
10319     Mas   |                      egyik került felül, hol a másik. Most egy erős dördülés
10320     Mas   |                    egy erős dördülés vegyült a puskaropogás közé.~A dördülés
10321     Mas   |                 vegyült a puskaropogás közé.~A dördülés a magasból jött.
10322     Mas   |                puskaropogás közé.~A dördülés a magasból jött. Az a Székelykövön
10323     Mas   |                 dördülés a magasból jött. Az a Székelykövön történt.~És
10324     Mas   |              Székelykövön történt.~És azután a második, harmadik, negyedik
10325     Mas   |                 Tehát csakugyan megkezdődött a támadás a Székelykő felől.
10326     Mas   |             csakugyan megkezdődött a támadás a Székelykő felől. Úgy történik
10327     Mas   |                szállnak alá Zenóbia csapatai a várárkon Torockóra, mert
10328     Mas   |                   időköz múlva újra hangzott a nyolc ágyúlövés egymás után.~
10329     Mas   |                         ordítá magánkívül, s a bezárt ajtónak rohant, megrázva
10330     Mas   |                 engedett.~Akkor visszarohant a pincébe, szilajon széttekintve,
10331     Mas   |                      hogy mivel törhetne ki. A külső tűzvilág izzóvá tette
10332     Mas   |                  külső tűzvilág izzóvá tette a pince belsejét.~Semmise
10333     Mas   |                   hosszában.~– Fiú! – kiálta a zenészre. – Fogd meg az
10334     Mas   |                   abból?~– Kitörjük az ajtót a sarkából.~– Beállok!~A cigány
10335     Mas   |                 ajtót a sarkából.~– Beállok!~A cigány kicsiny emberke volt,
10336     Mas   |                      fogta az ászokgerendát, a muzsikus hátul. Lett belőle
10337     Mas   |                  belőle római kőfaltörő kos.~A Székelykő odafenn nem zuhogott
10338     Mas   |                   jobban az ágyúzástól, mint a vasajtó idelenn a gerendaütésektől.
10339     Mas   |                       mint a vasajtó idelenn a gerendaütésektől. Csoda
10340     Mas   |                      hallottak semmit.~Végre a vasajtó zárai, amint egyszer
10341     Mas   |                 vasajtó zárai, amint egyszer a két férfi teljes erejével
10342     Mas   |                   teljes erejével nekirohant a gerendával, felpattantak.~
10343     Mas   |                    gerendával, felpattantak.~A vasajtó már nyitva van.
10344     Mas   |                      vasajtó már nyitva van. A gádorajtót már lábbal is
10345     Mas   |                    megállj, megállj! – szólt a fekete művész, belecsimpajkodva
10346     Mas   |                     rám, s az jó lesz nekem, a gazdája meg a pokolnak!
10347     Mas   |                    lesz nekem, a gazdája meg a pokolnak! Akkor aztán török
10348     Mas   |               gázolok az emberrongyban, hogy a két sarkamon folyik alá
10349     Mas   |                      két sarkamon folyik alá a vér! A poklokon is keresztültörök
10350     Mas   |                   sarkamon folyik alá a vér! A poklokon is keresztültörök
10351     Mas   |                   poklokon is keresztültörök a feleségemig.~S azzal azt
10352     Mas   |                     feleségemig.~S azzal azt a nehéz ászokgerendát egymaga
10353     Mas   |                   egymaga úgy hajította neki a gádorajtónak, hogy annak
10354     Mas   |                  szárnya egyszerre kipattant a zárából. Azzal rohant, ugrott
10355     Mas   |                     Azzal rohant, ugrott fel a lépcsőkön, két kezét magasra
10356     Mas   |                      emelve, tíz ujját, mint a saskeselyű, marcangoló lecsapásra
10357     Mas   |                     négyfelől őrző angyalok! A dúvadnak legiszonyúbbika
10358     Mas   |                    Isten képmása, hanem csak a „férj”: az oroszlán képmása!
10359     Mas   |                      Fusson előle, akinek ez a világ kedves!~Amint a pincegádor
10360     Mas   |                     ez a világ kedves!~Amint a pincegádor küszöbére feltoppant,
10361     Mas   |                     Manassé; nem zúzta fejét a falhoz, nem gázolta agyon.~
10362     Mas   |                      ahol vagy!~Manassé (még a vadállat) megragadta Zenóbia
10363     Mas   |                      hörgé fülébe: – Hol van a nőm és a húgom?~Így hörög
10364     Mas   |                   fülébe: – Hol van a nőm és a húgom?~Így hörög a pusztai
10365     Mas   |                    nőm és a húgom?~Így hörög a pusztai dúvad, mikor áldozatának
10366     Mas   |                     dúvad, mikor áldozatának a karját, akin nőstényét követeli,
10367     Mas   |             nőstényét követeli, átharaphatta a fogával.~Zenóbia elérté
10368     Mas   |                      fogával.~Zenóbia elérté a hangot is, a szorítást is,
10369     Mas   |                  Zenóbia elérté a hangot is, a szorítást is, s szomorúan
10370     Mas   |                     Jó helyen vannak. Otthon a házadnál. Senki se bánthatja
10371     Mas   |                     Senki se bánthatja őket.~A feldühített fenevad kétkedőleg
10372     Mas   |                Zenóbia odanyújtá neki övéből a kardot és pisztolyokat.~–
10373     Mas   |                 egészen hatalmába adta magát a vérszomjazó szörnyetegnek.~
10374     Mas   |                  hallgass! – súgá Manassénak a leány.~Az utcán zsivajgó
10375     Mas   |                     egymást taposva.~Manassé a kiáltozásból e szavakat
10376     Mas   |                ágyúval! Mind elveszünk itt!”~A nyolc ágyú egyre dörgött
10377     Mas   |                     nyolc ágyú egyre dörgött a Székelykő ormán, a hidasi
10378     Mas   |                   dörgött a Székelykő ormán, a hidasi Gesztegról sziporkázó
10379     Mas   |                     röppentyűk ívedeztek alá a völgybe, siettetve a futókat
10380     Mas   |                     alá a völgybe, siettetve a futókat Gyertyános, Kápolnás
10381     Mas   |                    Bedellő felé; az erdőkbe, a mély utakba. Az égő falu
10382     Mas   |                      nem nyújtott menedéket.~A páni rémület futása rohamos
10383     Mas   |                  egy-egy sebesült elmaradozó a többiek után.~– Ennek vége
10384     Mas   |               Manassé kezét, s fölvezette őt a folyosóra.~A szobák üresek
10385     Mas   |                   fölvezette őt a folyosóra.~A szobák üresek voltak. A
10386     Mas   |                      A szobák üresek voltak. A tornácról végig lehetett
10387     Mas   |               tornácról végig lehetett látni a mezőn. Szép kivilágítás
10388     Mas   |           kivilágítás volt! Az Isten áldása: a búzakeresztek, fölgyújtva,
10389     Mas   |                     áldozatoltárára Káinnak, a búzaégetőnek.~Az ágyúzás
10390     Mas   |                   ágyúzás még egyre hangzott a Székelykőről.~– El is hagyhatná
10391     Mas   |                     odatette Manassé mellére a kezét, s azt súgá neki: –
10392     Mas   |                    puskaport puffogtat, s az a sűrű dobszó a csengezi úton
10393     Mas   |                puffogtat, s az a sűrű dobszó a csengezi úton nem közeledő
10394     Mas   |                    megrémülni. Engedtem őket a vad ijedtség rohamával Diurbanu
10395     Mas   |                 rohamával Diurbanu seregének a nyakába omlani. Az egyik
10396     Mas   |                      sereg elsodorta magával a másikat, mint mikor az erdőégést
10397     Mas   |                   erdőt gyújtanak meg. Ezzel a mai szétbomlással be lesz
10398     Mas   |                  fejezve minden, holnap mind a ketten a földön fekszünk,
10399     Mas   |                 minden, holnap mind a ketten a földön fekszünk, mink is,
10400     Mas   |                  mindkettőnk megszabadítója: a muszka. Egy óra múlva már
10401     Mas   |                    neveztek benne. Meghíttak a te lakodalmadra. Tudatták
10402     Mas   |                      is elmegyek; aláíratták a levelet a kevély, oláhgyűlölő
10403     Mas   |               elmegyek; aláíratták a levelet a kevély, oláhgyűlölő Áronnal
10404     Mas   |              erőszakot követtek el rajta. Ez a levél az én cine mintyém.
10405     Mas   |                     mintha haragudnék reá, s a tornác mellvédfalára könyökölt.~
10406     Mas   |             mellvédfalára könyökölt.~Manassé a leány keze után nyúlt. Szíve
10407     Mas   |                      Ne búcsúzz még! – szólt a leány. – Maradj még itt
10408     Mas   |                     hirtelen félrefordította a fejét.~– Nem! Nem rablom
10409     Mas   |                 fejét.~– Nem! Nem rablom meg a te nődet!~Erre Manassé két
10410     Mas   |                   Manassé két kezébe szorítá a leánynak a fejét, s megcsókolta
10411     Mas   |                    kezébe szorítá a leánynak a fejét, s megcsókolta a homlokát.~
10412     Mas   |              leánynak a fejét, s megcsókolta a homlokát.~A leány odakapta
10413     Mas   |                      megcsókolta a homlokát.~A leány odakapta a kezét a
10414     Mas   |                   homlokát.~A leány odakapta a kezét a homlokához, s betakarta
10415     Mas   |                     A leány odakapta a kezét a homlokához, s betakarta
10416     Mas   |                    akarná őrizni, hogy annak a csóknak a nyoma el ne múljék
10417     Mas   |                 őrizni, hogy annak a csóknak a nyoma el ne múljék onnan
10418     Mas   |                     Aztán dacosan felvetette a fejét, egy rövid nevető
10419     Mas   |                    ember vagy, Manassé, mint a bátyáid. Nem akarod eltűrni,
10420     Mas   |                    most meg már megcsókoltad a homlokomat. Ha te azt úgy
10421     Mas   |                     kevés víz elég volna ezt a nagy tüzet eloltani! Egy
10422     Mas   |                       hogy az oláh az apa és a testvér halálát egy évig
10423     Mas   |                     felejteni. Az édeset is, a keserűt is. – Ma a Fiastyúk
10424     Mas   |                édeset is, a keserűt is. – Ma a Fiastyúk feljöttéig nem
10425     Mas   |                      Nézd, odaadom neked ezt a gyűrűt az ujjamról. Ráismersz-e?~
10426     Mas   |                    Ez Anna húgomé volt, amit a hitszegőnek adott!~– Tudom.
10427     Mas   |                    adott!~– Tudom. Benne van a neve a húgodnak. Az a szép
10428     Mas   |                      Tudom. Benne van a neve a húgodnak. Az a szép ember,
10429     Mas   |                    van a neve a húgodnak. Az a szép ember, aki ezt nekem
10430     Mas   |               galambom, gyémántom! Nézd, ezt a gyűrűt ujjadra húzom, s
10431     Mas   |                   nem vehetlek el, míg él az a másik, aki a jegygyűrűmet
10432     Mas   |                       míg él az a másik, aki a jegygyűrűmet bírja, mert
10433     Mas   |                  törvényeink nem engedik. Az a másik ott lakik abban a
10434     Mas   |                      a másik ott lakik abban a négyszárnyú házban Torockón.
10435     Mas   |           négyszárnyú házban Torockón. Tudod a nevét. Tudod, hogy mit kell
10436     Mas   |                       Manassé összerázkódott a borzasztó eszmétől.~Zenóbia
10437     Mas   |              eszmétől.~Zenóbia odadobta neki a gyűrűt.~– Vidd haza neki;
10438     Mas   |         gyönyörködjék? Ugye, leszállt hozzád a börtönödbe, s ott elmondta
10439     Mas   |                    van egy ördögi némber, ki a vad vérengzés közepette
10440     Mas   |                  közepette oda fog ólálkodni a te nőd és testvéred lakába;
10441     Mas   |          öngyilkossággal váltsák meg magukat a gyalázatos haláltól, s aztán
10442     Mas   |                    Úgy van.~Zenóbia kacagott a dühtől.~– No hát – még valamit
10443     Mas   |                      ajándékozok neked. Hisz a közmondás szerint: „Apró
10444     Mas   |                  Apró ajándékok erősítik meg a barátságot.” S ez lesz a
10445     Mas   |                     a barátságot.” S ez lesz a legkisebb minden elajándékozható
10446     Mas   |                   tárgyak között. – Tehát az a szép, délceg ifjú, aki nekem
10447     Mas   |                   délceg ifjú, aki nekem azt a gyűrűt ajándékozta, s aki
10448     Mas   |                     valahol kinn az árokban. A lova megijedt a nagy riadástól,
10449     Mas   |                     árokban. A lova megijedt a nagy riadástól, s ledobta
10450     Mas   |                    nagy riadástól, s ledobta a hátáról; a lovagnak eltörött
10451     Mas   |              riadástól, s ledobta a hátáról; a lovagnak eltörött az egyik
10452     Mas   |                     népe ott hagyta heverni, a futók keresztül bukdácsoltak
10453     Mas   |                 rajta, s senki nem vette fel a hátára. Gyűlölte mindenki,
10454     Mas   |                     Elriadt lovát megtalálod a puszta templomban; az jó
10455     Mas   |                     pedig megtalálod valahol a kalangyák között elbújva.
10456     Mas   |                    van veled; felakaszthatod a legközelebbi fára. A te
10457     Mas   |          felakaszthatod a legközelebbi fára. A te embered ő, nem az enyém! – „
10458     Mas   |                   bun!”, s azzal elvágtatott a Bedellő felé vezető úton,
10459     Mas   |                  mint egy álomjáró bámult ki a káoszba. Előtte füst és
10460     Mas   |                       az utcákon végighordja a szél a tűzfelleggé porlott
10461     Mas   |                   utcákon végighordja a szél a tűzfelleggé porlott sziporkát,
10462     Mas   |                   ami merőben hasonlít ahhoz a zajhoz, amikor egy nagy
10463     Mas   |                   elkezd egyszerre tapsolni.~A végzetes nap rohamos eseményei,
10464     Mas   |               kitörlő ellentétes fordulatok, a minden irányba elragadó
10465     Mas   |                elragadó indulatszörnyetegek, a váratlan meglepetések, a
10466     Mas   |                     a váratlan meglepetések, a hihetetlen és mégis való,
10467     Mas   |                 alatta.~Még karjai feszültek a dühtől, mely börtönajtait
10468     Mas   |                     képzelete előtt ott állt a rettenetes kép, melytől
10469     Mas   |                    szemeit már elhomályosítá a könny, mely a megszabadítás
10470     Mas   |                  elhomályosítá a könny, mely a megszabadítás csodájáért
10471     Mas   |                     repkény futott fel egész a tetőig; az égő háztetőről
10472     Mas   |                      háztetőről tüzet fogott a repkény, a gyantás levelek
10473     Mas   |                      tüzet fogott a repkény, a gyantás levelek sisteregve
10474     Mas   |                     s ahány, annyifelé fújva a sípoló lángot. Nem látta,
10475     Mas   |                         rikácsolt az udvaron a kis cigány. – Most mindjárt
10476     Mas   |                        Most mindjárt meggyúl a fejed. Szállj le már onnan.
10477     Mas   |                    tovább. Én is megtaláltam a hegedűmet. Szaladjunk, míg
10478     Mas   |                Szaladjunk, míg ránk nem esik a ház.~Manassé eszméletéhez
10479     Mas   |                   Manassé eszméletéhez tért. A kastély is égett már. Minden
10480     Mas   |                  gerendái ráhullottak. S ami a katasztrófát még borzasztóbbá
10481     Mas   |              kárvallók jajgatása nem zajgott a pokoli zene közé. A rombolás
10482     Mas   |                  zajgott a pokoli zene közé. A rombolás eleme parancsolt
10483     Mas   |                    eleme parancsolt egyedül, a lakosok elmenekültek.~–
10484     Mas   |             elmenekültek.~– No, uram – szólt a muzsikus –, tegyük azt,
10485     Mas   |              muzsikus –, tegyük azt, amit az a szép leány mondott. Te eredj
10486     Mas   |                      leány mondott. Te eredj a puszta templomba, s keresd
10487     Mas   |                      templomba, s keresd fel a Diurbanu lovát; én meg megyek
10488     Mas   |                Diurbanu lovát; én meg megyek a mezőre, s felkeresem őt
10489     Mas   |                     felkeresem őt magát. Itt a két pisztoly meg a handzsár. –
10490     Mas   |                       Itt a két pisztoly meg a handzsár. – No, nem kellenek?
10491     Mas   |                    kellenek? Hát nekem adod?~A cigány boldog volt, hogy
10492     Mas   |                fegyver; övet csinált magának a szétbontott kötelekből,
10493     Mas   |                szétbontott kötelekből, miket a börtönből felhozott, s abba
10494     Mas   |          szerszámokat, eltakarva valamennyit a felülöltött kabátjával.~–
10495     Mas   |                 visszajönnek!~Manassé hagyta a muzsikust szaladni, s maga
10496     Mas   |                    szaladni, s maga elindult a puszta templom felé csendesen.~
10497     Mas   |                  csendesen.~Jó messze van az a kastélytól, az útfélen.
10498     Mas   |                      az építő földesúrnak az a szokása volt, hogy mindent
10499     Mas   |                   szokása volt, hogy mindent a felesége kedve ellen csinált,
10500     Mas   |                  valamiről megtudta, hogy az a feleségének tetszik, rögtön