bold = Main text
     Part                                                 grey = Comment text

   1     Els   |             szokott, triviális történet. Az ideál, a szép hölgy nagy
   2     Els   |                végül egymáséi lesznek, s az emberi lehetőség határáig
   3     Els   |           emberek? Igenis, laknak. Annak az egyik oldalán még van valami
   4     Els   |               volna el, s nem lett volna az olvasó figyelmeztetve rá,
   5     Els   |                   köpönyegekkel rohannak az ostromok leglehetetlenebbikét
   6     Els   |               összetartozók kétségbeesve az elválás borzalmai fölött,
   7     Els   |                  már korábban ihattak, s az a fokhagymás heringre nagyon
   8     Els   |    bagariacsizmát nem hordtak a lábukon. Az újon érkezőkről tudomást
   9     Els   |                  fennhangon mindannyian.~Az újon érkezettek elszörnyedve
  10     Els   |               ellen. A két úrhölgy közül az egyik nagyon fiatal volt,
  11     Els   |                 másik valamivel idősebb.~Az idősebb hölgy megragadá
  12     Els   |                azután franciául – aminek az a büntetése itt, hogy senki
  13     Els   |          váltottunk jegyet! – heveskedék az úrhölgy, előmutatva a sárga
  14     Els   |                  világ minden vasútainál az arisztokrácia jelvényét
  15     Els   |                 mutatott tárgyat, mintha az úrhölgy azt mondta volna
  16     Els   |                  fog azt a zsíros batyut az ölébe venni, annak a helyében
  17     Els   |                harmadik.~Mit volt tenni? Az egyik hölgynek le kellett
  18     Els   |                 hölgynek le kellett ülni az egyik series férfi közé,
  19     Els   |             leszállt a vagonból, sietett az állomásfőnököt fölkeresni.
  20     Els   |               állomásfőnököt fölkeresni. Az ott sétált a peronon, hátratett
  21     Els   |          kezekkel, katonás egyenruhában. Az utas elkezdte neki magyarázni
  22     Els   |                  és franciával.~Elmondta az illustrissimónak, hogy ő
  23     Els   |                  hogy ő és még két hölgy az első helyre váltottak jegyet
  24     Els   |           törvények szerint jogot ád még az idegennek is minden konzuli
  25     Els   |                   nem szabad; s minthogy az angol Habeas Corpus akta
  26     Els   |                  a maga testét, s másnak az ölébe ne üljön vele, annálfogva
  27     Els   |           elsőrendű vagont felnyittatni.~Az illustrissimo úgy nézett
  28     Els   |               neki rá semmit, mint ahogy az nem felelt volna. Hanem
  29     Els   |                hogy indul a vonat! (Mert az olasz még a csengetésben
  30     Els   |               erre ijedten futott vissza az elhagyott vagonhoz, de alig
  31     Els   |                kamasz növendékei voltak; az egyik mindjárt leült az
  32     Els   |                  az egyik mindjárt leült az üresen hagyott helyre, a
  33     Els   |                  köpönyege már ott volt; az volt a hazája.~A hölgyek
  34     Els   |            hölgyek kétségbe voltak esve. Az útitárs dühében magyarul
  35     Els   |                 elkésünk – csak két perc az idő.~– Ne féljen semmit.
  36     Els   |                semmit. A due minute csak az utasoknak szól; a vonat
  37     Els   |             tiszta első osztályú kupéba, az ellentétek szerencsés kombinációja
  38     Els   |               megtalálták bizonyos nemét az érdekeltségnek.~Tulajdonképpen
  39     Els   |                közbelépettnek, mert hisz az saját érdekében nyittatta
  40     Els   |                gyors színpadi átváltozás az ő rendezői érdeme. Még a
  41     Els   |            szerepet cserélt egyszerre, s az automatából érző szívű ember
  42     Els   |               bélűeket, s azontúl mindig az ő vagonablakuk előtt mászkált
  43     Els   |                 hazafi elhelyezte magát. Az a másik, aki e kényelmes
  44     Els   |                  sokkal jobban érdekelte az, hogy a szivarját végig
  45     Els   |             mintha öt hat féle nemzetnek az eszménye volna benne összekeverve,
  46     Els   |             ember volt még: kevés bajusz az ajkán, s csak a felső arcán
  47     Els   |               hölgy közül a fiatalabbnak az arca a sűrű kalapfátyol
  48     Els   |             vonásai kárpótlást szereznek az ajkaknak, amiknek nehezükre
  49     Els   |                   amiknek nehezükre esik az a hallgatás, amire jónevelésű
  50     Els   |                  hogy cseréljenek. Mikor az megvolt, akkor meg azon
  51     Els   |              kocsiajtó ablakát. Arra meg az a baja lett, hogy meg kell
  52     Els   |                 baja lett, hogy meg kell az embernek fulladni ebben
  53     Els   |               most átellenese lett annak az idegennek, aki iránt a kötelezettség
  54     Els   |                gyanakodók és hálátlanok. Az idegent, ki hozzájuk szívességgel
  55     Els   |           valamelyiket.~Növelte a gyanút az ismeretlen irányában az
  56     Els   |                  az ismeretlen irányában az a körülmény, hogy, az első
  57     Els   |          irányában az a körülmény, hogy, az első megszólítás után ítélve,
  58     Els   |                 megszólítás után ítélve, az is magyar. És mégis az ő
  59     Els   |                   az is magyar. És mégis az ő kísérőjük és az ismeretlen
  60     Els   |                  mégis az ő kísérőjük és az ismeretlen nem tesznek egymással
  61     Els   |              egymástól, nem ismeri-e ezt az urat, ezt az asszonyságot,
  62     Els   |                ismeri-e ezt az urat, ezt az asszonyságot, s nagy az
  63     Els   |                  az asszonyságot, s nagy az öröme, ha talál egy olyan
  64     Els   |                  Ehelyett ez a két férfi az első üdvözlés után semmi
  65     Els   |             Talán fáj nekik valami abban az ismeretségben?~A hölgynek
  66     Els   |            szemébe kezdett sütni, a szél az arcába fútt; az ellen különböző
  67     Els   |                   a szél az arcába fútt; az ellen különböző stratagémák
  68     Els   |       erőlködését, utoljára is megszánta az útitársa, s elintézte a
  69     Els   |              milyen nyomorult teremtései az Istennek az asszonyok!~–
  70     Els   |         nyomorult teremtései az Istennek az asszonyok!~– Maguk az okai,
  71     Els   |           Istennek az asszonyok!~– Maguk az okai, asszonyom.~Ez volt
  72     Els   |                 okai, asszonyom.~Ez volt az átellenes válasza.~Pedig
  73     Els   |    felfohászkodására a kötelezett válasz az a triviális bók lett volna,
  74     Els   |                  megcserélt helyekre; de az sem lehetetlen, hogy ez
  75     Els   |                  sem lehetetlen, hogy ez az idegen annál többet is tud,
  76     Els   |                 tekintének szemközt, míg az ajk olyan ravaszul mosolygott.
  77     Els   |             valakihez, aki erősebb.~– De az a kötelék eltéphető, mihelyt
  78     Els   |           férfinál nem: azt fogva tartja az igézet.~– Csakhogy ez igézetet
  79     Els   |                 mindig mások.~– Ez ismét az ő hibájuk; miért nem teszik
  80     Els   |                 szívet, mely jog szerint az övék, csak az igézet tudja
  81     Els   |                jog szerint az övék, csak az igézet tudja fogva tartani,
  82     Els   |               lássa a beszélőt, s kitűnt az alól egy éppoly gyönyörű
  83     Els   |           szemmel, hallgató ajkakkal. De az ifjú férfi nem láthatott
  84     Els   |                 hogy egy nőnek egyenesen az a feladata, hogy ha a férj
  85     Els   |                  legyen számára a hitves az, ami az őrjöngés eszményképe;
  86     Els   |                 számára a hitves az, ami az őrjöngés eszményképe; kövesse
  87     Els   |               szép hölgy tűzbe jött már.~Az ifjú pedig azt felelé rá:~–
  88     Els   |                    hová lesz akkor önnek az elmélete?~Az ifjú ellenfél
  89     Els   |                 akkor önnek az elmélete?~Az ifjú ellenfél erre a lesújtó
  90     Els   |               azt nem hiszem – felelt rá az ifjú, de feleletében nem
  91     Els   |                  de feleletében nem volt az a kihívó, káromló tagadás,
  92     Els   |                 mondott, se a földön, se az égben nem sértett meg senkit.~
  93     Els   |                   hogy vajon mi lehet ez az ő átellenese. Vajon zsidó-e,
  94     Els   |              azokat a hitéért elviselni, az igen tiszteletreméltó hűség
  95     Els   |              igen tiszteletreméltó hűség az ősi hagyományokhoz. Hanem
  96     Els   |                ősi hagyományokhoz. Hanem az egészen menthetetlen, hogy
  97     Els   |                  együtt járnak azzal, ha az „Atya, Fiú és Szentlélek”
  98     Els   |         racionalista kutatni a dogmákban az anyagi lehetőséget és filozófi
  99     Els   |             kölcsönkötéssel foglalkozik.~Az ifjú nem rejthette el mosolyát.
 100     Els   |                Azért megyek Rómába, mert az egy halott város; mindenkié –
 101     Els   |            látták többé.~– Ismeri ön ezt az urat? – kérdé a szőke hölgy
 102     Els   |              urat? – kérdé a szőke hölgy az ottmaradt kísérőt.~– Nagyon
 103     Els   |                szóltak egymáshoz?~– Mert az nekünk nehezen megy.~– Ellenfelek
 104     Els   |                 ellenlábasak.~– Zsidó ez az úr vagy ateista?~– Egyik
 105     Els   |                  egy Istent valló”.~– Mi az?~– Egy törvényesen bevett
 106     Els   |             vallanak, s mikor esküsznek, az egy hüvelykujjukat emelik
 107     Els   |                hüvelykujjukat emelik fel az égre.~A hölgy csodálkozva
 108     Els   |                   hogy lopva végignézzen az irtóztató útitárson, azzal
 109     Els   |                  laknak is ott Erdélyben az egy Istent vallóknak, azt
 110     Els   |                  nem sokáig időzött ezen az állomáson; a kalauzok ordították
 111     Els   |                két hölgy magában.~S íme, az igazhívők óhajtásainak van
 112     Els   |                   Ön közelről ismeri ezt az embert? – kérdezé a szőke
 113     Els   |               nagy előszeretettel vannak az ótestamentomi nevek iránt.
 114     Els   |               mind otthon vannak most is az ősi háznál, s gazdálkodnak
 115     Els   |             család lakik egy födél alatt az ősi kastélyban.~– Az rettenetes
 116     Els   |               alatt az ősi kastélyban.~– Az rettenetes háztáj lehet!~–
 117     Els   |               rettenetes háztáj lehet!~– Az egy igen patriarkális ház.
 118     Els   |          közöttük semmi civakodás.~– Még az asszonyok között sem?~–
 119     Els   |               kegyence volt; pedig ez is az volt; hanem inkább azt tették,
 120     Els   |              egyike volt azoknak, akiket az unitáriusok a betöltendő
 121     Els   |              kandidáltak; mert Erdélyben az volt a szabály, hogy mind
 122     Els   |                   ilyen fiatalon?~– Csak az érti ezt meg, aki Erdélyt
 123     Els   |                melyen nyitva volt előtte az út egész a kancellárságig;
 124     Els   |                kormányt. Erdély kimondja az uniót, s ezzel az egész
 125     Els   |               kimondja az uniót, s ezzel az egész hatalom és dicsőség,
 126     Els   |           kapartak hátra a lábaikkal, ma az utolsó mesterlegény is inzultálja,
 127     Els   |           összesúgni-búgni azokkal, akik az új korszak tartósságában
 128     Els   |               alatti folyosókat, amikkel az új építményeket hiszik romba
 129     Els   |                  nemzete.~– Valószínűleg az; mert neje nincsen.~– Ez
 130     Els   |            Bárcsak le ne maradt volna!~S az igazhívők óhajtásainak van
 131     Els   |              amint a vonat újra megállt, az elveszettnek hitt fiatalember
 132     Els   |               mondá a szőke útitársnő.~– Az lehetetlen. Elveszni csak
 133     Els   |               aki valakié. Odafenn ültem az imperiale-on. – „Polgártárs” –
 134     Els   |                 szára végén, fölnyitotta az ezüstkupakot rajta, s boldoggá
 135     Els   |           kisujját azzal, hogy beledugta az üres kráterbe; aztán fogai
 136     Els   |              szelel-e még, s éljen abban az illúzióban, a múltak emlékét
 137     Els   |                 visszadugta a drágaságot az oldalzsebébe. Annálfogva
 138     Els   |               Csak itt jutott eszébe azt az észrevételt tenni, hogy „
 139     Els   |                                      II.~Az az úr, akit mármost Gábor
 140     Els   |                                   II.~Az az úr, akit mármost Gábor bátyámnak
 141     Els   |          megtölteni, ezután belecsiholni az illatos bükkfataplóba, és
 142     Els   |             hiába terült el szemei előtt az olasz paradicsomkert, melynek
 143     Els   |               jól; úgy le van fátyolozva az arca.~– Pedig az téged nagyon
 144     Els   |              fátyolozva az arca.~– Pedig az téged nagyon megnézett,
 145     Els   |                hogy a szőkének magyarázd az asszonyok kötelességeit
 146     Els   |                   akinek beszéltél; mert az már özvegy! Hanem a másiknak,
 147     Els   |               hogy egész gyermek még. Ez az én védencem: a szerencsétlen
 148     Els   |                 Nagy birtokuk majorátus. Az elsőszülött dinaszta lesz;
 149     Els   |                 maguknak szerencsét, ami az utóbbin sokkal hamarabb
 150     Els   |              hamarabb feltalálható, mint az elsőbbin. A leányok pedig
 151     Els   |                 egymillió. Ennek azonban az örökösök – végrendelete
 152     Els   |             családtag eleshetik, s akkor az a többiekre marad. Ilyenek:
 153     Els   |             Képzelheted ennélfogva, hogy az így együtt érdekelt családtagok
 154     Els   |               világban! Megérdemli, hogy az ember utánalásson. – Blanka
 155     Els   |     egynéhányszor szerencsém.~– Bécsben, az udvari bálokban. – Nem fiatal
 156     Els   |              hasonló idő alatt; mert még az éjszakákat is keresztülélte.
 157     Els   |                  azt mondják, hogy mikor az esküvőre ment, akkor is
 158     Els   |           gyöngéd propos-val közelített, az rögtön ideges görcsöket
 159     Els   |           köztudomásúvá lett. A „parere” az volt, hogy a nőnek természetes
 160     Els   |                  természetes hajlama van az epileptikus rohamokhoz. –
 161     Els   |             rohamokhoz. – Gavallér ember az ilyen kényes helyzetben
 162     Els   |            szivarom ejtettem le – felelt az –, s utánakaptam.~– De majd
 163     Els   |              amint mondám, ez a totumfac az, aki ennek a családnak a
 164     Els   |             válópert neje ellen. Ez volt az ára annak, hogy a szép Cyrene
 165     Els   |                  de éppen itt a bökkenő. Az ellenfél arra alapította
 166     Els   |        hydrophobia kerülget, a nyakamban az erek felduzzadnak, az állam
 167     Els   |          nyakamban az erek felduzzadnak, az állam rángatózik, s az ökleim
 168     Els   |                   az állam rángatózik, s az ökleim alig elnyomható vágyat
 169     Els   |                 vágyat éreznek valakinek az oldalbordáival érintkezésbe
 170     Els   |                  megsemmisíteni. Mert ha az ellenfél győz, ha az ő indokai
 171     Els   |                  ha az ellenfél győz, ha az ő indokai lesznek elfogadva,
 172     Els   |                egyúttal ki fogja mondani az asszonyra, hogy soha többet
 173     Els   |           törvény és a társadalom kitilt az életből s elítél egy hosszú,
 174     Els   |                 kell tovább is, hogy jön az ősz a tavasz után, ami számodra
 175     Els   |               gyümölcsöt nem hoz.”~Mikor az ügyvéd patetikus szónoklata
 176     Els   |               vízcsepp lopózott. Hisz ez az ítélet az ő fejére is ki
 177     Els   |              lopózott. Hisz ez az ítélet az ő fejére is ki van mondva.
 178     Els   |             nézned kell tovább, hogy jön az ősz a tavasz után!”~– Valami
 179     Els   |                aztán nem volt semmi baj.~Az ügyvéd folytatá a beszédét:~–
 180     Els   |                 van bennük emberi érzés. Az idő most nekünk kedvez.
 181     Els   |                  földből.~– Hahaha!~– Mi az ördögöt nevetsz?~– Én? Dehogy
 182     Els   |              Mégis csiklandja a torkodat az a füst? – Csupán egy embertől
 183     Els   |                  izzad a homlokod? – Tán az én pipám füstjét nem állhatod?
 184     Els   |                   Servus humillimus! Hát az egymillió, amit a püspök
 185     Els   |             szelelni nem akaró szivarját az ujjai között, s azt mondá
 186     Els   |                van szíve, el fogja dobni az egymillióját, mihelyt találni
 187     Els   |                  ki a diskurzusból; mert az nekem Istenem, akit én imádok.~–
 188     Els   |                jó konstitúcióval bírt, s az utazás rendesen még fokozza
 189     Els   |              utazás rendesen még fokozza az étvágyat. Azt mondta, hogy
 190     Els   |                 érkező új vonat vendégei az átköltözésnél könnyen megteszik
 191     Els   |              addig csinálni?~– Előveszem az albumomat, s lerajzolom
 192     Els   |        megérkezett a csatlakozó vonat, s az abból átköltöző utasok siettek
 193     Els   |               szemközti ülésbe.~– Kérem, az egy úrnak a helye, aki hozzánk
 194     Els   |                   s könnyen kitalálhatja az okát.~A deli ifjú ez erős
 195     Els   |            Egyetlen a maga nemében.~Erre az úrhölgy bosszúsan hátat
 196     Els   |            pokolban is marad el ilyenkor az a prókátor?”~– Meddig akar
 197     Els   |          eresztenek.~– Miért esküdött ön az én elvesztésemre?~– Mert
 198     Els   |                meg vele a hercegnő attól az élvezettől, hogy közelében
 199     Els   |                 hogy közelében lehessek. Az egész úton Rómáig minden
 200     Els   |                  van minden eszköz önnek az életét úgy elrontani, hogy
 201     Els   |               életét úgy elrontani, hogy az ne legyen egyéb, mint egy
 202     Els   |                egy befalazott sírbolt.~– Az Isten nem fogja megengedni!~–
 203     Els   |    calembourgh-ján.~– De ugyan hová lett az a másik két ember? – dörmögé
 204     Els   |               között.~Hát biz azok közül az egyik, a pogány, most is
 205     Els   |               pogány, most is odafönn ül az imperiale-on, s rajzolja
 206     Els   |   visszatükröződik; a másik pedig bement az étterembe megebédelni, ott
 207     Els   |                  megebédelni, ott azután az történt vele, hogy amint
 208     Els   |        keresztyénhez illő módon begyűrte az asztalkendőt a nyakravalójába,
 209     Els   |                késsel, villával kezében, az asztalkendővel nyakában
 210     Els   |                 először végigszaladgálja az utóbb érkezett vonat minden
 211     Els   |           kocsiját, míg észreveszi, hogy az a másik: az övé a túlsó
 212     Els   |             észreveszi, hogy az a másik: az övé a túlsó vágányon áll.
 213     Els   |               Akkor meg ott nem talál rá az elhagyott vagonra, mert
 214     Els   |           megfordították; ami elöl volt, az most hátul van; kérdez,
 215     Els   |                 diákul beszél; míg végre az imperiale-on ülő útitársa
 216     Els   |                 pincér segítségével, aki az asztalkendőt és kést, villát
 217     Els   |                kell semmi; úgy jóllakott az ijedtséggel, s nem kíván
 218     Els   |                  Ott várt azután csak rá az igazi meglepetés, amint
 219     Els   |                  látta a helyén ülve azt az embert, akit szeretett volna
 220     Els   |        bitorlásában kapta, szemközt ülve az ő védencével.~Hanem azért
 221     Els   |             nyakát! Nincs gyávább katona az ilyen vasútról lemaradástól
 222     Els   |                  a délceg ifjú még azzal az impertinenciával élt, hogy
 223     Els   |               azt kérdezte tőle:~– Talán az ön helyét foglaltam el,
 224     Els   |               egyszerre átváltozni látta az ijedtség elképedésévé. Manassé
 225     Els   |                annyira felcsavarta, hogy az acéltőr kezdete kivillant
 226     Els   |                 s akkor ajkába harapott.~Az előtte álló másik ifjúnak
 227     Els   |                előtte álló másik ifjúnak az arca pedig akkor is hideg
 228     Els   |                 a viharjósló veres felhő az égen.~Mindez csak egy rövid
 229     Els   |               tudni.~Manassé aztán leült az üresen hagyott helyre, s
 230     Els   |              polgártárat; hanem kinézett az ablakon mindaddig, amíg
 231     Els   |              mindig ott égett a homlokán az a két veres folt. Arról
 232     Els   |                  eltűntek a veres foltok az ifjú homlokáról. Az a másik
 233     Els   |               foltok az ifjú homlokáról. Az a másik nem volt látható
 234     Els   |                  rejtélyes arc titkaiba.~Az elűzött rossz szellem azt
 235     Els   |             sincs.” Ennek a másiknak meg az a jelmondata: „Egy van.” –
 236     Els   |            jelmondata: „Egy van.” – S ez az egy vele jár mindenüvé.
 237     Els   |                Rómában is ott lesz…~Ezen az eszmén aztán valami olyan
 238     Els   |                úgy tetszett neki, mintha az, aki vele szemközt ül, térdére
 239     Els   |               földön, azt is elkergesse.~Az alvó hölgy felriadt rá,
 240     Els   |                 útitársa egy rajzalbumba az ő alvó arcát vázolja le;
 241     Els   |                  amit a kezében tartott, az egy térkép volt, s azon
 242     Els   |               most? – kérdezé a hercegnő az egyedül ébren virrasztottól.~–
 243     Els   |                  Oda tartok, de nem ezen az úton. Málháimat hagyom futni
 244     Els   |                   Málháimat hagyom futni az anconai vonalon, onnan a
 245     Els   |             elszállítja Rómába. Én pedig az Appennineken keresztül Pistoja
 246     Els   |               felé megyek Florenznek. Ez az út fáradságosabb, de fölséges
 247     Els   |                hamarább ott vagyok, mint az anconai úton.~– Egy nappal
 248     Els   |                 Nem mehetnénk mi is ezen az úton? Mit szólsz, Mária?
 249     Els   |        oldaltáskával a vállunkon tesszük az utat, ahogy én szándékozom. „
 250     Els   |        csoportosítom őket, és lerajzolom az albumomba. – Művészeket
 251     Els   |                 egynél több rossz embert az egész világon.~Mindenki
 252     Els   |                  Mindenki tudta, hogy ki az a hercegnő speciális rossz
 253     Els   |               akarta a tételt.~– De hisz az ne próbáljon a hegyek közé
 254     Els   |            kacagott a szőke hölgy. – Fog az bámulni, ha majd hiába keres
 255     Els   |                kezét útitársának, aminek az elfogadta – az ujjai hegyét.~
 256     Els   |       útitársának, aminek az elfogadta – az ujjai hegyét.~Ez az eszme
 257     Els   |          elfogadta – az ujjai hegyét.~Ez az eszme nagyon megtetszett
 258     Els   |                valami a kiszabadulásból; az a vasúti vonat olyan, mint
 259     Els   |      felelevenült kedéllyel. – Ügyvéd úr az impresszárió, Marie a prímadonna,
 260     Els   |               testvérek leszünk. Mi neve az ön nővérének?~– Anna.~–
 261     Els   |          kölcsönadja nekem e nevet, amíg az út veszedelmes része tart,
 262     Els   |                onnan szekéren folytatják az utat tovább.~– De mégis
 263     Els   |                  előzhet-e meg bennünket az, aki Anconának veszi az
 264     Els   |                  az, aki Anconának veszi az utat a vaspálya gyorsaságával? –
 265     Els   |            katonaságot szállít. Reggelig az utasok mulathatnak. Riminiben
 266     Els   |                  a vonat. Erre Anconában az utasokat mind szigorú motozás
 267     Els   |                 egész napi járóval.~Csak az volt még a feladat, hogy
 268     Els   |                 volt még a feladat, hogy az az ember, akit meg akarnak
 269     Els   |              volt még a feladat, hogy az az ember, akit meg akarnak
 270     Els   |                  vagonból, amint a vonat az indóházba begördült. – Csak
 271     Els   |            tessék a váróterembe bemenni. Az az úr nem fog sem a kocsiból
 272     Els   |                  váróterembe bemenni. Az az úr nem fog sem a kocsiból
 273     Els   |                  kocsiból kiszállni, sem az ablakon kinézni.~Ezt olyan
 274     Els   |         várakozóhoz, s felismerhető volt az a megkönnyebbülés, amit
 275     Els   |              érzett.~– Önt is érdekli ez az ember? – kérdezé a hercegnő.~–
 276     Els   |                felvilágosítá a hercegnőt az ügyvéd aziránt, hogy az
 277     Els   |                  az ügyvéd aziránt, hogy az egyistenhivők vallása tiltja
 278     Els   |             egyistenhivők vallása tiltja az emberölést – még aztán többet
 279     Els   |                amennyi igaz, hogy vannak az unitáriusok között, kik
 280     Els   |                  a vérontás tilalmát még az állatokra is kiterjesztik;
 281     Els   |              védi becsületét, szerelmét, az oltalmára szorult gyönge
 282     Els   |                 azt mondá, fél, hogy ezt az embert egyszer meg fogja
 283     Els   |                 Tiltja önnek – a vallása az emberölést?~– Csupán egy
 284     Els   |             kivéve –felelt Manassé. – De az kettőnk között nem fordulhat
 285     Els   |           hercegnő, hogy minő eset lehet az az egy.~– Ön közelről ismeri
 286     Els   |                  hogy minő eset lehet az az egy.~– Ön közelről ismeri
 287     Els   |                   Ön közelről ismeri azt az embert?~– Gyermekkora óta.
 288     Els   |                 egy darab kenyerem, fele az övé volt. Apja tiszttartója
 289     Els   |                   Apja tiszttartója volt az apámnak; egyszer elkártyázta
 290     Els   |                megszökött tőle; elhagyta az oltár előtt.~Manassé arcán
 291     Els   |                 előtt.~Manassé arcán még az alkony homálya sem takarhatá
 292     Els   |                 herceg, akkor láttam ezt az embert először.~És aztán
 293     Els   |                először.~És aztán kereste az összefüggést a két eset
 294     Els   |                 akar elérni, nem válogat az eszközökben; nem bánja,
 295     Els   |           élvezet, mások keserve lesz is az ára. Ez nem ismer fájdalmat,
 296     Els   |                én napfényre hozok, nincs az a magas polc, ahonnan le
 297     Els   |                le ne essék rögtön; nincs az a hatalmas pártfogó, aki
 298     Els   |             kérdé Blanka hevesen.~– Hisz az bosszúállás volna – felelt
 299     Els   |                    S ahonnan ön jön, ott az emberek nem állnak bosszút?~–
 300     Els   |          hercegnő; ahonnan én jövök, ott az emberek csak egyszer szeretnek…~ ~
 301     Els   |                      V.~– De hát hol van az a világrész, amelyből ön
 302     Els   |          világrész, amelyből ön jő? Ahol az emberek egymást meg nem
 303     Els   |            egyszer szeretnek? Egy sziget az a Holdban?~– Valóban, hercegnő,
 304     Els   |                  természetadta erőssége. Az északi bércoldalt egy őserdő
 305     Els   |               meztelen fehér szikla adja az egész völgynek azt a holdtájképi
 306     Els   |          hátrálni előtte, és helyet adni az ő ekevasának. Ezek a lépcsők
 307     Els   |               ekevasának. Ezek a lépcsők az ott épült városnak a századait
 308     Els   |              lakik. És gyönyörű nép! Nem az önszeretet szól belőlem,
 309     Els   |             önszeretet szól belőlem, nem az irlandi nosztalgiája. –
 310     Els   |       visszatérjek oda. Ami nekik munka, az nem az én munkám, az ő örömük
 311     Els   |                  Ami nekik munka, az nem az én munkám, az ő örömük nekem
 312     Els   |              munka, az nem az én munkám, az ő örömük nekem nem öröm;
 313     Els   |                   s ami emlékezet róluk, az nekem mind fáj. Még az is
 314     Els   |                   az nekem mind fáj. Még az is fáj, ha arra gondolok,
 315     Els   |                  eljöttek messze földről az én kis holdszigetemet meglátogatni,
 316     Els   |              mint Circassiának; csakhogy az ő leányai nem eladók pénzért.
 317     Els   |            pénzért. Sőt szív-szívért sem az idegennek. Azok csak a holdsziget
 318     Els   |                  megy a mezőre dolgozni. Az férfimunka. A leány otthon
 319     Els   |             leány otthon a szobájában (s az olyan, mint egy oltár) fon,
 320     Els   |                  azt mind saját magának; az az ő pompája. Mikor vasárnap
 321     Els   |               azt mind saját magának; az az ő pompája. Mikor vasárnap
 322     Els   |              egyszerre bejön a templomba az egész leánysereg, s elfoglal
 323     Els   |                  elfoglal hat sor padot, az olyan, mintha egy angol „
 324     Els   |            selyem jegykendő.~– Ah, tehát az ön holdszigetének a leányai
 325     Els   |                 töltik!~– Nem, hercegnő. Az én holdszigetem leányai
 326     Els   |                  és külön leányneveidét. Az épület ugyan alacsony, amit
 327     Els   |           alacsony, amit így neveznek, s az ajtaja szemöldökfájába még
 328     Els   |                  a homlokát – emlékül; s az úgynevezett alumniumban
 329     Els   |             annyi tudománnyal, amennyire az életben szüksége van.~–
 330     Els   |                 pártfogásban részesülnek az ország, a kormány részéről?
 331     Els   |                alatt: „bracchium”. Ennek az emlékére van most is a torockói
 332     Els   |                  is akként fogják ezután az Istent tisztelni, ahogy
 333     Els   |             terem.~– Úgy van, hercegnő – az én szülőföldem fiainak van
 334     Els   |                  elő, mint egy szökőkút: az siet segítségükre a nehéz
 335     Els   |              fekete országút elkezdődik, az már Torockó emléke. – Tehát
 336     Els   |            törnek. – A másik titka pedig az a borszesz, amit a férfiak
 337     Els   |            vidéket, melyen keresztüljárt az utazókocsi. Langyos tavaszi
 338     Els   |                 nyitni a kocsiablakokat. Az út mellett éppen olyan völgyek
 339     Els   |              ezüst ködfelhő úszik – mint az Úr lelke. – Milyen jó volna
 340     Els   |                  hercegnő.~– Azért, mert az ott lakóknak most nagy örömük
 341     Els   |                  és megosztom azt velük.~Az út egyre magasabbra kapaszkodott
 342     Els   |               kezdett, nem a maga, hanem az útitársnői életéért.~– Dejsz,
 343     Els   |        vendéglőben, amit útban találunk.~Az indítvány plauzibilisnek
 344     Els   |                  utazott, sűrűen termett az olaszországi országutak
 345     Els   |               azért sikerült nekik, mert az épület egy helyben állt;
 346     Els   |               soha utol nem érték volna.~Az emeletes ház homlokzatára
 347     Els   |             tovább ne menjünk.~Antiknak, az igaz, hogy elég antik volt
 348     Els   |               igaz, hogy elég antik volt az albergo, hanem a di vino
 349     Els   |                 Berendezve sem igen volt az ilyen úri vendégek elfogadására.
 350     Els   |              Csak két lakosztályból állt az egész. Földszint volt az
 351     Els   |                 az egész. Földszint volt az ivószoba, annak egyik fülkéje
 352     Els   |            számára, akik aludni akarnak. Az ajtókon természetesen nem
 353     Els   |                  se závár, se kilincs, s az ablakokon semmi tábla, s
 354     Els   |                enni; nők tovább kibírják az éhezést. Inkább pihenésre
 355     Els   |           finnyáskodott, ruhástul ledőlt az egyik nyoszolyára, míg útitársnéja
 356     Els   |                és skorpiók után, amikkel az utasok képzelme az olaszországi
 357     Els   |               amikkel az utasok képzelme az olaszországi vendéglőket
 358     Els   |           neszére rögtön feltette eléjük az asztalra a csátéba fonott
 359     Els   |                legfinomabb borral, amire az első korty után azt a megjegyzést
 360     Els   |                   sütött valamit, aminek az illata kellemes előhírrel
 361     Els   |        árticsókát. Most volt annak éppen az évadja. Olyan ragyogó arccal
 362     Els   |             ragyogó arccal tette fel azt az asztalra, mint aki meg van
 363     Els   |              Hercegnek való étel. De hát az én parasztgyomrom mit kap
 364     Els   |         kinevették ezzel a kérdéssel.~Ez az úr olyan országból való,
 365     Els   |               olyan országból való, ahol az emberek négy öltönyt vesznek
 366     Els   |                 vesznek fel egymás fölé: az ingre mellényt, a mellényre
 367     Els   |               itt pedig, aki inget hord, az nem hord mellényt, s aki
 368     Els   |           mellényt, s aki mellényt hord, az nem hord inget, s ételt
 369     Els   |               egyfélét eszik. Most éppen az árucsóka hónapja van.~–
 370     Els   |               laknám itt, ha nekem adnák az egész Olaszországot! – sóhajta
 371     Els   |                 tanyán meg tud készíteni az utolsó juhász is, ha ottlepi
 372     Els   |               juhász is, ha ottlepi nála az utast az éjszaka. – Enni
 373     Els   |                 ha ottlepi nála az utast az éjszaka. – Enni már nem
 374     Els   |              éjszaka. – Enni már nem tud az olasz, azt látom.~– Azért
 375     Els   |        értekezést egy erélyes dörömbözés az út felőli ajtón. Új vendégek
 376     Els   |                   S míg a kocsmáros ment az ajtót kireteszelni, addig
 377     Els   |                asztalnak, odataszítá azt az ajtó elé, s hogy még erősebb
 378     Els   |                 rendszerét, hogy baljába az egyik duplapisztolyt, jobbjába
 379     Els   |                jobbjába a másikat fogta, az ólombuzogányt szíjra akasztva
 380     Els   |              hogy fel ne kacagjon.~– Hát az útitársunk? – kérdé a hercegnő
 381     Els   |              kérdé a hercegnő aggódva.~– Az odalenn maradt – a rablókat
 382     Els   |               sietek – monda nagylelkűen az ügyvéd.~A hercegnő aztán
 383     Els   |                 már a helyzet iránt. Míg az egyik útitárs fegyverrel
 384     Els   |             védekezésre, azalatt a másik az idegeneket, akárkik legyenek
 385     Els   |                 ötleteivel mulattatja, s az is védelem.~A vidám kacagás
 386     Els   |                 halk mormogásba ment át; az emberek alkudozni látszottak;
 387     Els   |              szépség –, mert dalolnak.~– Az nem bizonyít semmit – sóhajta
 388     Els   |                   sóhajta fel Gábor úr. –Az olasz énekel a gyilkosság
 389     Els   |              gyilkosság után. Nem tudom, az útitársunkból mi lett.~A
 390     Els   |             hercegnő azonban odalopózott az ablakhoz, s dacára az ügyvéd
 391     Els   |        odalopózott az ablakhoz, s dacára az ügyvéd indokolt óvásának,
 392     Els   |          óvásának, hogy ne mutassa magát az ablaknál, mert a rablók
 393     Els   |        észreveszik, hogy mások is vannak az albergóban, azért mégis
 394     Els   |                 brigantik! Most elviszik az Abruzzók közé (Abruzzók
 395     Els   |                Abruzzók vagy Appenninek, az a polgártársnak mindegy
 396     Els   |                érte a váltságdíjat, s ha az első felszólításra nem küldik
 397     Els   |                odamellékelik a fogolynak az egyik fülét. Ez így szokás
 398     Els   |               fülét. Ez így szokás ebben az – átkozott szép Olaszországban.~–
 399     Els   |                 szőke delnő ijedt meg.~– Az istenért! Egyedül ne hagyjon
 400     Els   |                szentek nevére, jöjjön el az ablaktól a hercegnő!~– Nézni
 401     Els   |                   hová viszik el.~– Hisz az úgyis csak egy pogány!~–
 402     Els   |              Ekkor a hercegnő odafordult az ügyvédjéhez.~– Ügyvéd úr,
 403     Els   |            váltságdíjt kérjenek a rablók az elfogottért, tegye le érte.~
 404     Els   |            aludni.~A hercegnő ott maradt az ablaknál, s kikémlelt a
 405     Els   |                 hold lement már, s amint az átelleni hegyvágány, egy
 406     Els   |             abból a kis völgyből feljött az a csodaszép csillag, ami
 407     Els   |                ha ki nem váltja valaki?”~Az ég lassan világosodni kezdett;
 408     Els   |              úsznék a kék tenger tükrén. Az olasz reggel csendes; még
 409     Els   |                  madárdal sem háborítja. Az olaszok jó kertészek; kiirtották
 410     Els   |        énekhangban, s nemsokára feltűnik az örökzöld cserbokrok közül
 411     Els   |                közül a danoló. – Manassé az!~– „Ő” visszajött! – kiált
 412     Els   |                 hozzá, s bátorságot vesz az ablakon kitekinteni.~– De
 413     Els   |            közelbe ért, hirtelen kinyitá az ablakot, s onnan üdvözlé:~–
 414     Els   |           bemenni; de nem lehetett, mert az ajtót úgy eltorlaszolta
 415     Els   |                  ajtót úgy eltorlaszolta az asztallal Gábor úr, az asztalt
 416     Els   |     eltorlaszolta az asztallal Gábor úr, az asztalt meg úgy lecövekelte,
 417     Els   |           Manassé kívülről ki nem emelte az ajtót a sarkából.~– Gábor
 418     Els   |           magamat – szólt, letéve a kést az asztalra. Amiért aztán a
 419     Els   |               szépség bosszúsan földúzta az ajkait; hanem azért mégis
 420     Els   |           majorházig, s ott bevásároltam az útravalót, hogy többször
 421     Els   |                szoruljunk. Azzal letette az asztalra a vállán hozott
 422     Els   |               mentett ön meg bennünket – az éhhaláltól – tréfálkozott
 423     Els   |                Szabad a hadizsákmányomat az önök lábai elé raknom, úrhölgyeim?~–
 424     Els   |                pogányok, s utánuk lesett az ajtóhasadékon keresztül.~
 425     Els   |            ajtóhasadékon keresztül.~Biz, az elég pogány rítus volt.
 426     Els   |                Gábor úrnak nyújtá azt, s az is hasonlóul cselekedett.
 427     Els   |            kosarából, s azt is felnyitva az asztalra tette.~– Imádságos
 428     Els   |                  borlélt. Magyarországon az úrhölgyek nem élnek azzal.
 429     Els   |                nem élnek azzal. Midőn ez az édes folyóláng, ez a csiklandó
 430     Els   |                fejezik ki a késő bánatot az elkövetett bűntett után.
 431     Els   |              szállt emberi lény válik, s az elárulja magát rögtön a
 432     Els   |               szemek ragyogásában.~Ennek az embernek csakugyan talizmánnal
 433     Els   |                  nem szabad ajándékozni; az ellenségeskedést jelent.~–
 434     Els   |             Akkor aztán Manassé elővette az olasz sonkát, melyen még
 435     Els   |                  csontban.~– Nincs olyan az olasz sonkában. Az olasz
 436     Els   |                 olyan az olasz sonkában. Az olasz nem eszi meg a csontot,
 437     Els   |               rejtélyt.~Olyan sonka volt az, aminek előbb lehúzzák a
 438     Els   |                akkor én ebből nem eszem. Az olasz szamárhúst tett bele.~–
 439     Els   |           Cannibal ante portas!”~– Uram, az magasfokú sértés! Kannibál
 440     Els   |               magasfokú sértés! Kannibál az, aki a magához hasonlót
 441     Els   |              ezért pisztolyra mennénk.~– Az ön pisztolyaival ugyan fölöttébb
 442     Els   |        bebizonyítására rögtön lecsavarta az egyik pisztolyáról a főhengert,
 443     Els   |                  Panaszkodott, hogy mind az arcába ment a vér, attól
 444     Els   |                 arcába ment a vér, attól az erős pálinkától.~Mire aztán
 445     Els   |                  neki; azt állítva, hogy az első pohár hevít, a másik
 446     Els   |               hát rossz lelkekkel van ez az ember társaságban, hogy
 447     Els   |                 ember tud?)~Tudott pedig az még többet is. Tudta ez
 448     Els   |               még ekkor más boldog ember az ellenkezőjét álmodta. Hajlamánál
 449     Els   |            Mindennap érintkezett azokkal az emberekkel, akik azért beszélnek,
 450     Els   |                  s látta, hogy seprik ki az inasok a babérkoszorúk leveleit
 451     Els   |                hivatalszobákon keresztül az excellenciás urakat, mikor
 452     Els   |               excellenciás urakat, mikor az utca megzendült, s hallotta
 453     Els   |                  s hallotta őket kacagni az ijedelmükben tett fogadások
 454     Els   |              Rómában. Azt is tudta, hogy az az egész föld itt a lábuk
 455     Els   |           Rómában. Azt is tudta, hogy az az egész föld itt a lábuk alatt,
 456     Els   |                  torlaszokkal temetni el az utakat, amik Rómába vezetnek.~
 457     Els   |              Rómába vezetnek.~És ezeknek az útitársaknak még arról mind
 458     Els   |                 rendeznek; azok még csak az általános csókolódásig vitték
 459     Els   |          esernyőt visznek magukkal. Ezek az útitársak még nem látnak
 460     Els   |              tudják, hogy amit kiálltak, az vasúti kalamitás – nem sejtik,
 461     Els   |             kalamitás – nem sejtik, hogy az már forradalmi zűrzavar.
 462     Els   |                 forradalmi zűrzavar. Még az éjjeli lármából az útféli
 463     Els   |                   Még az éjjeli lármából az útféli csárdában csak a
 464     Els   |            vizein tódulnak észak felé, s az a „la piccola cenerentola”,
 465     Els   |               hintaiba koszorúk repülnek az erkélyekről; a papok a szószékben
 466     Els   |              találsz; mert a te börtönöd az!~Manassé azért választotta
 467     Els   |                Manassé azért választotta az Appennineken keresztüli
 468     Els   |          keresztüli utat Rómába, mert ez az egy még nyitva volt; a többi
 469     Els   |               időben rendbe hozhatja azt az ügyet, mely rá nézve vagy
 470     Els   |            folytán tökéletesnek találta, az mondá:~– Most már ki vagyok
 471     Els(1)|                                          Az Aranyos melletti utat az
 472     Els(1)|                 Az Aranyos melletti utat az ezután következő években
 473     Els(1)|              sziklaoldalba, míg másrészt az Enyed felé vezetőt egy vízár
 474     Els   |                          VI.~Gyönyörű is az az Olaszország! Az ember
 475     Els   |                       VI.~Gyönyörű is az az Olaszország! Az ember elvesztette
 476     Els   |           Gyönyörű is az az Olaszország! Az ember elvesztette a paradicsomot,
 477     Els   |         paradicsomot, s akkor azt mondta az Istennek: „Már most csináljunk
 478     Els   |              tanúsított, amikor sietteté az utazást, s nem engedett
 479     Els   |                 meg azt a helyében, hogy az isteni Arno-völgyön keresztül
 480     Els   |                 megrövidítse magának azt az időt, amelyben a legszebb
 481     Els   |                  Manassé tetteté, mintha az ő részén volna a türelmetlen
 482     Els   |             titkából tud valamit, s hogy az őt érdekli. Úgy tett, mint
 483     Els   |                  szomorúságot; folytatta az ügyvéddel a scurrilis tréfákat,
 484     Els   |                 vezető társalgást, amire az olaszországi út olyan nagyon
 485     Els   |                Siena és Orvieto felé.~Ez az út az olasz földnek legszomorúbb
 486     Els   |                és Orvieto felé.~Ez az út az olasz földnek legszomorúbb
 487     Els   |                 köves Arábián vezetne át az út; ingoványok, miknek láttára
 488     Els   |               ingoványok, miknek láttára az idegent könnyű borzadály
 489     Els   |               közel maremmák lázlevegője az; a malária eltiltja az embert
 490     Els   |       lázlevegője az; a malária eltiltja az embert attól, hogy felékesítse
 491     Els   |               felékesítse a földet. Ahol az ember beteg, a föld is beteg
 492     Els   |             kígyótekervényben kúszik föl az út; mély völgyek, hajdani
 493     Els   |            Brigantik sem háborgatják ezt az útvonalat; gazdag utazók
 494     Els   |                 ez unalmas úton hozta el az útitársait; de gyorsan és
 495     Els   |                 érkeztek, elkezdett esni az eső; még attul az élvezettül
 496     Els   |         elkezdett esni az eső; még attul az élvezettül is meg lettek
 497     Els   |              Péter templomának kupoláját az alkonyégen lerajzolva lássák;
 498     Els   |               Porta del Popolónál – ahol az embertől megkérdik; hogy
 499     Els   |                itt Róma!~Észre sem vette az ember.~Hanem a fő cél el
 500     Els   |             kérdésére, hogy hová hajtson az utazóival, Gábor úr előkereste