Part
1 Els| a kerék.)~A megriasztott úr erre ijedten futott vissza
2 Els| nevetéssel. A visszakerült úr már éppen tizenharmadik
3 Els| kocsit nyitogatják, a két úr számára maradtak, s azoknak
4 Els| parancsolták, korlátlan úr a maga országában, s a férj
5 Els| ellenlábasak.~– Zsidó ez az úr vagy ateista?~– Egyik sem;
6 Els| nyugtatá meg a hegyes bajuszú úr –, a másik vonattal majd
7 Els| II.~Az az úr, akit mármost Gábor bátyámnak
8 Els| jegyzé meg rá a fiatal úr.~– Hát szóltam én egy szót?
9 Els| megszerez magának egy gazdag úr egy ritka szép paripát,
10 Els| betolakodónak a kidobására.~– Vajdár úr! – mondá, kemény akcentusra
11 Els| tőlük! – szólt bele Gábor úr, kiben fölébredt a prókátor
12 Els| speciális rossz embere, de Gábor úr még illusztrálni is akarta
13 Els| vagyunk – szólt bele Gábor úr. – Ha megszorítanak bennünket
14 Els| felelevenült kedéllyel. – Ügyvéd úr az impresszárió, Marie a
15 Els| váróterembe bemenni. Az az úr nem fog sem a kocsiból kiszállni,
16 Els| azok gazdag emberek?~– Egy úr sincs közöttük. Egy kastély
17 Els| ködfelhő úszik – mint az Úr lelke. – Milyen jó volna
18 Els| vendéglőket megnépesíté.~A két úr pedig odalenn maradt a vendéglőben
19 Els| megjegyzést tevé Zimándy Gábor úr, hogy „Becsületes jó vinkó!
20 Els| aztán tovább? – kérdé Gábor úr elbámulva.~– Ez árticsóka! –
21 Els| ezzel a kérdéssel.~Ez az úr olyan országból való, ahol
22 Els| tál árticsóka mellől Gábor úr. – Én megyek fel a hölgyeket
23 Els| kireteszelni, addig Gábor úr felsietett a hölgyek szobájába,
24 Els| brigantik – dörmögé Gábor úr.~– Hát nem siet ön a segélyére? –
25 Els| semmit – sóhajta fel Gábor úr. –Az olasz énekel a gyilkosság
26 Els| az ügyvédjéhez.~– Ügyvéd úr, holnap, amint megérkeztünk
27 Els| eltorlaszolta az asztallal Gábor úr, az asztalt meg úgy lecövekelte,
28 Els| ajtót a sarkából.~– Gábor úr – monda Manassé –, ez nagy
29 Els| magamat! – szólt dacosan Gábor úr, ökölre szorítva a bowie-knife-ot.~–
30 Els| a bowie-knife-ot.~Gábor úr nagylelkű akart lenni, s
31 Els| kést! – rivallt rá Gábor úr.~– Miben?~– A csontban.~–
32 Els| töltik meg hússal.~Gábor úr visszahőkölt tőle.~– Dejsz
33 Els| kínszenvedés.~ ~Gábor úr, miután a sonkát megismételt
34 Els| hajtson az utazóival, Gábor úr előkereste a jegyzőkönyvét,
35 Els| lekötelező nyájassággal Zimándy úr.~– Ahol németül is beszélnek? –
36 Els| Sajnálom! – szólt Zimándy úr. – Annyi idegen közönyös
37 Els| udvarias ember volt.~Gábor úr természetesen azon kezdé,
38 Els| bejelentve hozzánk; előkelő úr Magyarországból, ki szintén
39 Els| vele jött úrnak is.~Zimándy úr pedig e név olvastára egy
40 Els| tudta titkolni. Zimándy úr aztán elment egy kis kémszemlészetre.~
41 Els| Igen, Adorján – mondá Gábor úr, kinek sehogy nem tetszett
42 Els| követség palotája. Rossi úr nekem korábbi időkből kegyes
43 Els| az – szólt nevetve Gábor úr. – Egy ilyen Krisztus-tagadót
44 Els| szertartás – szólt közbe Zimándy úr. – Az ilyen magamforma eretneket
45 Els| odatekintett; de nem Gábor úr arcára, hanem a szép Dormándynééra,
46 Els| odatökéletesítik, hogy Gábor úr mint az ortodox egyház híve
47 Els| egyedül a paradicsomban.~Gábor úr és Dormándyné megérkeztek,
48 Els| nagyhét szombatján, Gábor úr panaszkodni kezdett, hogy
49 Els| nóta – igazolá magát Gábor úr (akinek Palestrina vagy
50 Els| vitatkozott vele tovább.~Gábor úr a hotelbe visszaérve azon
51 Els| Ebből megtudhatta Gábor úr, hogy a gyors engedélyt
52 Els| Angyalvár ágyúi kezdték Gábor úr ablakait megpróbálni, hogy
53 Els| ideje van, hercegnő. Rossi úr neje olyan jó volt, hogy
54 Els| hagyta, ezalatt átment Gábor úr szobájába, s azt is elkezdé
55 Els| valami! – mormogá Gábor úr. – Az egész római hadsereg!
56 Els| díszruhámat fölveszem?~Gábor úr mindent elfelejtett erre
57 Els| átdelegálták a kocsishoz; a két úr pedig beült az expropriált
58 Els| ez, öcsém! – mondá Gábor úr, amikor Manassé annyira
59 Els| eszmékből? – förmedt rá Gábor úr valódi haraggal.~– Azon
60 Els| XI.~Mikor Gábor úr hazaért a hotelbe, akkor
61 Els| hintajára kerül a sor.~Gábor úr legelébb is sietett magát
62 Els| türelmetlenül leste Gábor úr, bodor füstöket eregetve
63 Els| tovább a felséges nép.~Gábor úr meg nem foghatta, hogy történhetik
64 Els| capitano? – förmedt rá Gábor úr.~– No, hát én vagyok a maître
65 Els| tudom – vágott eléje Gábor úr –, amikor a hercegnő a pálmalevelet
66 Els| haragját, s maga lett Gábor úr látogatója.~– Hát, signore
67 Els| lássa ön – szólt Gábor úr Dormándynéhoz e nagyszerű
68 Els| XII.~Gábor úr azzal igyekezett a szép
69 Els| aki nem eszem halat.~Gábor úr aztán kitisztogatott szépen
70 Els| ebéddel, nem úgy, mint Gábor úr, aki a table d’hôte után
71 Els| főtisztelendő Szerényi diakónus úr, kinek láttára nagyon megörült
72 Els| Te! – szólt közbe Gábor úr. – Tudja a pápa, hogy én – „
73 Els| haladniok: nyolcszáz magas úr és asszonyság sorfala között,
74 Els| között: „Ah, la beata!”~Gábor úr azonban e nem várt fordulat
75 Els| szegény asszony.~ ~Gábor úr nem tudott magának számot
76 Els| őszentsége azalatt, amíg Gábor úr összevissza hebegett valamit (
77 Els| mindennap hallgatnia Gábor úr ömledezéseit azon kedvenc
78 Els| Köztünk mondva: Gábor úr hírhedett népszónok és orákulum,
79 Els| rajzolni le az albumába, Gábor úr kijelenté, hogy ő most ebben
80 Els| macskakarmolás írása van. „Táblabíró úr! Amíg ön a katakombákban
81 Els| történik valami. Durando úr már megkóstolta az osztrákokat
82 Els| mondá rá eltávoztában Gábor úr, s még csak meg sem magyarázta
83 Els| a holmikat. – Hát ez az úr mit keres itt? – kérdé a
84 Els| történik így. Egy excellenciás úr volt itt. C, c c! Nagyon
85 Els| utasítsa ön ügyvédemhez; az az úr meg fogja mondani a kérdezősködőnek,
86 Els| hát mi hírt hoz ön, ügyvéd úr? – kérdé eléje sietve Blanka.~–
87 Els| névjegyet azon a tálcán.~Gábor úr elővette a szemüvegét, s
88 Els| kerüljön – türkőzék neki Gábor úr. Hanem aztán fejcsóválva
89 Els| huszonkét órakor Vajdár Benjámin úr meg fogja önt látogatni,
90 Els| lábát, midőn jött Gábor úr, megtudni, hogy miben járt
91 Els| megtartani maga Gábor úr sem tartó fölöslegesnek.~
92 Els| nagy pártolói lettek: Gábor úr is meg Dormándyné is. Gábor
93 Els| mosollyal Blanka, mire Gábor úr visszahőkölt. Akkor aztán
94 Els| Vagy úgy? – mondá Gábor úr egészen megnyugtatva; s
95 Els| komornyik, hogy itt van az az úr, aki mindaddig gróf, amíg
96 Els| alatt értekezhetünk. Ez az úr egy szavunkat sem érti;
97 Els| Beppónak, hogy az eltávozott úr számára sohasem fog többé
98 Els| világban történik.~Gábor úr nem költözött el a vendéglőből
99 Els| állít be Blankához Gábor úr: sugárzott az arcáról a
100 Els| eleinte azt hitte, hogy Gábor úr tréfál, s elkezdett nevetni.~
101 Els| folytán keblében Zimándy úr irányában keletkezett.~A
102 Els| ezen vívmányok már Zimándy úr diadalainak részei; mert
103 Els| hogy ő menyasszony. Zimándy úr megkérte a kezét, s ő nem
104 Els| oldozgatni, hogy Zimándy úr miért határozta el magát
105 Els| hogy ő legyen benne az úr, s a nő a rabszolga. – De
106 Els| felejtse el, hogy a szél nagy úr!~– Honnan tudja ön ezt?~–
107 Els| fuldokló hangon:~– Gróf úr, ne menjen ma a parlamentbe!
108 Els| cseléd. – A sok cifra álcás úr és asszonyság éppen most
109 Els| tagját. Az utálat, a borzalom úr lett érzékei fölött. Azt
110 Els| társaságnak: „Csitt, megjött az úr!”~Egy hang, egy susogás
111 Els| szünetet! – „Megjött az úr!”~Blanka kitalálta, hogy
112 Mas| idejében sem volt itt több úr, csak egy; ma is csak egy
113 Mas| nyelvű emberek Istene. Az Úr a vizek fölött.~A föld változandó,
114 Mas| irodafőnök.~Manassé Zimándy úr után tudakozódott.~A kis
115 Mas| irodavezér, hogy Zimándy úr nemcsak a háznál nincsen,
116 Mas| minek következtében Zimándy úr rögtön elköltözött nejével
117 Mas| férfivendéget a nagyságos úr szobájába vezetni, aki nem
118 Mas| Manassét is elvezették Zimándy úr szobájáig, ki az épület
119 Mas| beköszöntve hozzá Manassé.~Gábor úr pedig gondosan betette utána
120 Mas| Nekem oda kell mennem.~Gábor úr ezalatt rágyújtott egy keserves
121 Mas| Látod? – suttogá Gábor úr Manasséhoz, azzal az ijedt
122 Mas| megtörténhetik – szólt Gábor úr felnyitva szekrényeit, s
123 Mas| Gyere be! – mordult rá Gábor úr, s azzal visszalökte a fiókba
124 Mas| Akkor aztán elaludtak.~Az „Úr” pedig mondá fölöttük: – „
125 Mas| emberek. Sok a semmiből.~Egy úr, aki mérföldekig folyvást
126 Mas| hírül vihettek az égnek az Úr angyalai.~Áron bátya tüzet
127 Mas| megfizet most nektek az Úr miértünk; áldassék szent
128 Mas| fölött; az erős bosszúálló úr megbünteti az apáik bűneit
129 Mas| felelt neki Áron. – Az Úr válasszon, hogy melyikünk
130 Mas| messze fehérlenek.~– Az Úr a mi imánkat hallgatta meg! –
131 Mas| bátyjától.~– Gondoskodik az Úr az ő híveiről a pusztában –
132 Mas| felelt neki Áron bátya.~S az Úr gondoskodása még többre
133 Mas| végezte volna felőlem az Úr, hogy feladatomban elbukjam;
134 Mas| családunkat megtartja az Úr, fogadjátok őt testvérül
135 Mas| haragszik-e meg az a nagy úr, ha olyan sűrű kívánságokkal
136 Mas| rászomjazik.~– Márpedig a tanár úr lakomáiról szoktak a vendégek
137 Mas| lesz tőle a szája.~A tanár úr ezt is komolyan vette.~–
138 Mas| Hallja ezt, nagytiszteletű úr! – szólt oda az esperesnek. –
139 Mas| összetalálkozik.~A nagytiszteletű úr kenetteljes áldomása ismét
140 Mas| középen a szószék, azelőtt az Úr asztala.~Férfiak és nők,
141 Mas| neve: a munka. Torockón, az Úr napjait kivéve, nincs pihenőnap.
142 Mas| márkinőhöz.~– Vajdár Benjámin úr.~Óhajt abban a szerencsében
143 Mas| szenved oly kínokat, mint egy úr, akit másfél millió jövedelemről
144 Mas| jámbor kis Miska, te! Hogy az Úr nevelje meg a termetedet
145 Mas| csodatételekkel, amikben az Úr hatalma nyilatkozik az emberek
146 Mas| Isten! A Jehova Isten! Az Úr, ki Szenakhérib táborát
147 Mas| szórta. – Nyugodjatok az Úr oltalmában, ti igaz emberek!~
148 Mas| Tégy úgy. Járjon veled az Úr!~Manassé nem fojthatott
149 Mas| többé.~– Amit ránk mért az Úr – dörmögé.~– Ugye, hogy
150 Mas| egyszer az asszony. S az úr rögtön abbahagyatta a munkát.~
151 Mas| másik azt meséli, hogy az úr egyistenvalló volt, de egyszer
152 Mas| felgyújtotta azt. Erre az úr szekérre rakatta a templomtetőt,
153 Mas| egész Gyertyánosig. De az úr maga akarta, hogy a puszta
154 Mas| puszta templomba vigye; és az úr parancsol, nem a ló.)~
155 Mas| volt az, hanem nagyságos úr. – A régi ismerősök közül
156 Mas| beszélt az excellenciás úr előtermében, ahogy csak
157 Mas| minden jót ígértek.~A tréfás úr elnevette magát. Erre aztán
158 Mas| menni készült, a barátságos úr még egy szóra visszaszólította.~–
159 Mas| tudom – szólt a barátságos úr vállvonva, s az íróasztalhoz
160 Mas| olvasott ki:~– „Adorján Manassé úr, a torockószentgyörgyi ütközetben
161 Mas| katonának, akármilyen nagy úr az ember. Éljen az egyenlőség!
162 Mas| torockói házhoz – Zimándy Gábor úr.~A derék úron nem történt
163 Mas| meghatalmazó levelemet!~Gábor úr tiszteletteljesen visszahúzta
164 Mas| Tegyen ön, amit akar!~Gábor úr aztán egybehívta a családtagokat,
165 Mas| vagyunk istentagadók.~Zimándy úr elszörnyedve csapta össze
166 Mas| búcsújárni közeledjünk!~Gábor úr vette észre, hogy itt minden
167 Mas| tessék aggódni, nagyságos úr, kegyelmes asszony! Azok
168 Mas| szólalt meg:~– Tábornok úr!~Erre a hírhedett ember
169 Mas| boldoggá is tette a kegyelmes úr Vajdár Benjámint.~S azzal
170 Mas| észrevételem nincs. Vajdár úr e család tagja volt, s azokról
171 Mas| betöltendő, s arra Vajdár úr elég képességgel bír. Lakását
172 Mas| Addig legyen Vajdár Benjámin úr e háznak vendége. Szívesen
173 Mas| kandallóban. Egy vendég úr van odabenn; azt, ha alszik,
174 Mas| prüsszögött:~– Az a vendég úr aligha meg nem akar halni.~
175 Mas| odatéve kezét a mellére. – Az Úr keze van rajtad. Térj Istenhez.
176 Mas| alaknak, aki már azóta az Úr zsámolya előtt térdel könyörögve: „
|