Part
1 Els| Istenné Tételét jelvényezi? – szólt a hölgy hitbuzgó szemrehányás
2 Els| válóperem hajt ide.~– Válóper? – szólt a szőke hölgy érdekelten,
3 Els| imperiale-on. – „Polgártárs” – szólt a köpcös honfihoz azután –,
4 Els| véletlen szerencse, hercegnő! – szólt kásztorkalapját levéve,
5 Els| aki hozzánk tartozik – szólt a hercegnő ingerülten.~Mire
6 Els| ön még üldözni, uram? – szólt indulattól reszkető hangon
7 Els| felel meg Fra Diavolo – szólt Manassé. – A rossz emberektől
8 Els| nem ijedünk meg tőlük! – szólt bele Gábor úr, kiben fölébredt
9 Els| vándorszínészek vagyunk – szólt bele Gábor úr. – Ha megszorítanak
10 Els| hívjuk egymást a címeinken – szólt a hercegnő felelevenült
11 Els| indult.~– Elment már! – szólt aztán, benyitva a teremben
12 Els| hercegnő.~– Brigantik? – szólt önkénytelen elnevetve magát
13 Els| Védtem volna magamat! – szólt dacosan Gábor úr, ökölre
14 Els| nem védtem volna magamat – szólt, letéve a kést az asztalra.
15 Els| az olasz.~– Sajnálom! – szólt Zimándy úr. – Annyi idegen
16 Els| harmadik, a hercegnő, nem szólt semmit.~S ezzel az ismeretlen,
17 Els| áll előttem.~– Manassé! – szólt ijedten a hercegnő.~– Igen,
18 Els| hát én lehetővé teszem!” – szólt azzal a fatális komoly pofával,
19 Els| vagy!”~– „Majd meglátod” – szólt, s azzal hónom alá öltve
20 Els| hogy furcsa dolog volt az – szólt nevetve Gábor úr. – Egy
21 Els| e magasztos szertartás – szólt közbe Zimándy úr. – Az ilyen
22 Els| szobából.~– No, lássa ön – szólt Gábor úr Dormándynéhoz e
23 Els| őszentsége megérkezik.~– Te! – szólt közbe Gábor úr. – Tudja
24 Els| akkor én tudok valamit – szólt Blanka –, nézze meg azt
25 Els| volt körül.~– Hercegnő – szólt halk, szaggatott szóval –,
26 Els| elvesztem. – Ah, haha! – szólt galambnevetésre fakadva,
27 Els| nem gróf.~– Engedelmet – szólt a maître d’hôtel. – Az udvariasság
28 Els| ez nehéz feladat volt – szólt a hercegnő –, annyival is
29 Els| Ügyetlen bohózat az egész! – szólt, az asztalra vetve a levelet.~–
30 Els| száma eggyel több volna ma – szólt a grófné hidegen. – A herceg
31 Els| az könnyen megeshetik – szólt a grófnő, a ruhabábon helyreigazgatva
32 Els| nekem nincsenek titkaim – szólt egész biztos önérzettel
33 Els| viseli ezt a pálmalevelet – szólt, megforgatva azt ujjai között. –
34 Els| ellen nem találok kifogást – szólt, visszanyújtva a legyezőt.~–
35 Els| pedig bizonyosan tudom – szólt a tábornok.~– Maradjon ön
36 Els| Nevezetes, nagy újság van! – szólt ragyogó arccal.~– Jól van,
37 Els| Lehetetlen! Lehetetlen! – szólt a szerencsétlen asszony,
38 Els| kérdezzen meg tőle ám maga! – szólt a grófnő hidegen, s ez volt
39 Els| templomokban minden harang szólt, szomorú, visszatetsző fél
40 Els| palotájába.~– Nem lehet! – szólt újra megrémülve Blanka. –
41 Els| ott járnak gyertyával! – szólt Blanka a fedett karzat boltíveire
42 Els| itt nem merek maradni – szólt Blanka, ki e jelenet alatt
43 Els| nem fog itt maradhatni! – szólt Manassé. – Én magam is azt
44 Els| asszonnyal?~– Olvasta ön ezt? – szólt Blanka a hírlapot mutatva
45 Els| tudom mondani.~– Én sem! – szólt Blanka nevetésre hajló hangon. –
46 Mas| elcsábítottalak? Én? Téged?~– El – szólt Manassé, tűrve a csókot.~–
47 Mas| anélkül hogy valaki hozzájuk szólt volna. A horvát határőrvidék
48 Mas| a pogányok?”~A sánta így szólt:~– Ez a púpos itt ni, azt
49 Mas| okozni.~– Nem is lehet – szólt Blanka angyali nyugalommal –,
50 Mas| beszéljünk most énrólam! – szólt aztán szelíden, s leült
51 Mas| eltagadja a régi ábrázatját? – szólt beköszöntve hozzá Manassé.~
52 Mas| mindjárt megtörténhetik – szólt Gábor úr felnyitva szekrényeit,
53 Mas| mondtad ki, amire gondoltam! – szólt a hölgy mohón, szívéhez
54 Mas| szóba állni vele többé! – szólt öntudatosan Blanka, s odasimulva
55 Mas| biz az, Manassé öcsém – szólt a tömzsi emberke nevetve,
56 Mas| szemébe.~– Hová? Bátya! – szólt Manassé.~– Megyek a két
57 Mas| fel is vannak nyergelve – szólt Áronhoz.~– Az ám – felelt
58 Mas| Manassé még egy szót se szólt.) Meglátod, hogy a két bátyád
59 Mas| Manassé pedig még egy szót sem szólt, csak hagyta Áront magamagával (
60 Mas| tornácáról.~– Mondtam, ugye – szólt Áron.~– Úristen! Mireánk
61 Mas| féljen, ángyikám; nem nekünk szólt az – s aztán elkiáltó magát
62 Mas| zokogás.~– Kétkedél-e benne? – szólt Manassé, kezét a hölgy kezének
63 Mas| Mid fáj olyan nagyon? – szólt Áron bátya gyügyögtetve,
64 Mas| A fővezér diadalmasan szólt:~– Íme, ez a jutalma annak,
65 Mas| behúzza.~– Te, Adorján! – szólt bosszúság és bámulat hangján
66 Mas| is csak tudok valamit – szólt Manassé, fölülve szintén
67 Mas| felharangozlak benneteket – szólt nevetve Manassé, amíg a
68 Mas| hát, hogy mik történtek? – szólt Áron bátya. – Mert énnekem
69 Mas| dörmögé Áron.~– De mégis! – szólt Blanka. – Van egy ismerősöm,
70 Mas| asszony kíván, az parancsolat– szólt oda nevetve Manassé.~Azzal
71 Mas| rendeltetve.~– És tudja-e ön – szólt a tanár –, hogy azon hagyma,
72 Mas| Ez a kínálás Blankának szólt.~Csak akkora kis hagyma
73 Mas| ketten” ne féljünk tőle – szólt ravaszul hunyorogva Áron.~
74 Mas| ezt, nagytiszteletű úr! – szólt oda az esperesnek. – A mi
75 Mas| Áron felé.)~– Senki sem szólt mirólunk Blankának semmi
76 Mas| hogy Manassé hozzám így szólt. Egyedül voltunk; sík tenger
77 Mas| éjjeli-nappali társad! – szólt Blanka, Annát szívéhez ölelve,
78 Mas| felsóhajtott:~– Manassé szólt neked őfelőle?~– Én ismerem
79 Mas| őfelőle?~– Én ismerem őt jól – szólt Blanka, s nem bírta idegeiről
80 Mas| tudom, hogy ő becstelen! – szólt titkos suttogás hangján
81 Mas| Mint az egy Istent! – szólt fellángoló szemekkel Anna. –
82 Mas| ördögöt szeret!~– Lásd – szólt Blankának a képre mutatva,
83 Mas| vagyok háladatlan irántatok – szólt mosolygó arccal Anna. –
84 Mas| elmosolyodott, s aztán hidegvérrel szólt tovább.~– Akkor nem láttad
85 Mas| ismered őt még?~– Nem – szólt Blanka elámulva.~– És lásd,
86 Mas| az asszony?~– Nem tudom – szólt a herceg, arcát félrefordítva,
87 Mas| scudit ezentúl önnek adom – szólt a herceg, hízelgőn fonva
88 Mas| érintse ön a kezemet! – szólt az, elhárítva magától az
89 Mas| héjákkal!~– Ön arra gondol? – szólt akadozó szóval a herceg.~
90 Mas| Még most csak gondolok – szólt a szép Cyrene. – S lehet,
91 Mas| kísértetei.~Az első lap szólt a zalatnai vértanúkról;
92 Mas| emeletbe.~– Tovább, tovább! – szólt a delnő, türelmetlenül ütve
93 Mas| hajtja végre.~Vajdár nem szólt semmit.~A szép Cyrene látta,
94 Mas| bizonyosan, hogy idetévedsz! – szólt nevetve a herceg, amint
95 Mas| hogy én az ő apja vagyok! – szólt a herceg, a minden feszély
96 Mas| magad, fiam!~– Azt teszem – szólt Benjámin, odatartva poharát
97 Mas| arról akartam beszélni – szólt Vajdár a kés fokát a túlhabzó
98 Mas| Tehát röviden ez az eset – szólt Benjámin –, hogy a szép
99 Mas| Rosina?~– Mit akarok? – szólt a nő, s elkékült ajkán tajték
100 Mas| vibratiója alatt reszketne) szólt hozzá:~– Amint én mondtam,
101 Mas| türelmetlenségét, Rosina – szólt hozzá Cagliari halkan. –
102 Mas| nő, akiről beszéltünk – szólt suttogó hangon a herceg. –
103 Mas| egyedül – neki – magának – szólt egyenként megnyomva minden
104 Mas| Bizonyos voltam felőle – szólt az orvos. – Az én „laudanum
105 Mas| valami baj érte őket? – szólt ijedten Blanka.~– Kiket?~–
106 Mas| hát szállj le!~Zenóbia nem szólt semmit, s nem szállt le
107 Mas| tova jár.”~– Hallga, fiúk – szólt bele Áron bátya a hátuk
108 Mas| fel a kőkatedrába, és így szólt:~– Atyámfiai! Megtettük
109 Mas| hiszen, Manassé öcsém – szólt Áron –, én is csak vagyok
110 Mas| Hallád! Amiről tegnap a leány szólt: „Ha egyszer egy áruló támad
111 Mas| tudod, hova jutottál? – szólt Manassé, átölelve szerelmesét.~–
112 Mas| gondolathoz hozzászoktam – szólt Blanka, koszorút fonva sárga
113 Mas| Vagy talán valaki? – szólt összeborzongva e gondolattól
114 Mas| Mitől ijedtetek úgy meg? – szólt Manassé, nevetésre fogva
115 Mas| megöltél volna egy embert! – szólt Anna szemrehányó, síránk
116 Mas| is.~– Ágyúkat? Bátya! – szólt nevetve Manassé. – Hogy
117 Mas| Tehozzád nem beszéltem – szólt Áron. – Te ülj le a kőre,
118 Mas| fejét.~– Nincs itthon! – szólt, be sem várva a kérdést. –
119 Mas| diatribákat, Diurbanu! – szólt bele mély, dörgő hangon
120 Mas| Értsük meg egymást – szólt a taláros férfi, a kisgyermeket
121 Mas| miatta.~Most a taláros férfi szólt:~– Mikor egy családot szemem
122 Mas| nevetett.~Ismét egy hang szólt a láthatatlan alakok sorából:~–
123 Mas| vett falatot.~Egy harmadik szólt:~– Többet mondok! A napokban
124 Mas| emberkacaj.~– Hahaha! Urak! – szólt Diurbanu. – Ha a katonától
125 Mas| Nos, Adorján Manassé – szólt az alakos –, engem óhajtottál
126 Mas| mondják, Diurbanu vagy – szólt Manassé hidegen.~– S nem
127 Mas| hogy frázis, amit mondok? – szólt kardjára csapva, s büszkén
128 Mas| uram, megállj, megállj! – szólt a fekete művész, belecsimpajkodva
129 Mas| Nincs mire várnom! – szólt Manassé, eldobva őt az útjából. –
130 Mas| után.~– Ennek vége van – szólt akkor Zenóbia, s aztán megfogta
131 Mas| volna.~– Ne búcsúzz még! – szólt a leány. – Maradj még itt
132 Mas| titkolta ezt előttem. Így szólt hozzám: „Gyöngyöm, galambom,
133 Mas| az, hogy emberhang nem szólt bele. Tűzoltók lármája,
134 Mas| elmenekültek.~– No, uram – szólt a muzsikus –, tegyük azt,
135 Mas| Jer. Segítsd őt felkötni – szólt Manassé a zenésznek.~– Melyik
136 Mas| toporzékolt.~– Majd én vezetem – szólt Manassé, kivéve a cigány
137 Mas| üsd hátul.~Aztán Vajdárnak szólt ismét németül.~– Ha künn
138 Mas| hátirattal.~– Lehetetlen! – szólt Manassé elcsodálkozva. –
139 Mas| katonaszolgálati ügyem? – szólt Manassé elbámulva. Valami
140 Mas| Énrám csak nem foghatják – szólt nevetve –, hogy bányászi
141 Mas| fogtam.~– Már nem tudom – szólt a barátságos úr vállvonva,
142 Mas| hátha elviszik háborúba? – szólt Blanka.~– Attól ne tarts.
143 Mas| nem láttam önt, grófné! – szólt Blankához az ügyvéd. – S
144 Mas| parancsoljon ön velem, uram – szólt Blanka, kettévágva az ömledezést. –
145 Mas| végrendelete igen világosan szólt. Én a kitérés által elvesztettem
146 Mas| nagybátya végrendelete így szólt: „Ha örököseim valamelyike
147 Mas| ateizmusnak; erről pedig nem szólt a végrendelet. S a törvényszék
148 Mas| Írt.~– Kedves Blankám – szólt Áron bátya. – Gondold meg,
149 Mas| magadtól.~– Már meggondoltam – szólt Blanka nyugodtan. – Elkészültem
150 Mas| helyette az én kincseimet! – szólt Blanka, átölelve két karjával
151 Mas| divatosítottak el.~– Itt van – szólt egyet elővéve, melyen Cagliari
152 Mas| csatatéren.~– Hadd jöjjenek! – szólt a parancsnok. – Tízszeres
153 Mas| ereszté a fegyvert.~– Mi ez? – szólt elbámulva a parancsnok.~
154 Mas| Mit parancsolsz velem? – szólt Manassé.~Erre kapott választ.~–
155 Mas| utcán.~– Nem tetszik? – szólt a biztos az ablakból lenézőhöz.~–
156 Mas| föltaláltak.~– Nesze! – szólt nyájasan mosolyogva, s letépte
157 Mas| Szívesen látjuk.~Többet nem szólt, hátat fordított, és kiment
158 Mas| rakott.~– Hagyd el, Manassé – szólt Vajdár, felkelve az ágyból. –
159 Mas| ajtaját.~Családjának még nem szólt semmit Vajdár ittlétéről.~
160 Mas| koporsó elférjen benne – szólt Manassé, mikor hozzáfogtak.~–
161 Mas| a világra!~– Benjámin – szólt Manassé, lefektetve a haldoklót
162 Mas| hangoláshoz.~– Kérlek – szólt elhaló hangon Benjámin. –
163 Mas| egész nemzetségét, s így szólt hozzájuk:~– Még egy halottunk
164 Jeg| szimbolikus dal Velencéről szólt. (S. j.)~9~Egy karnagy.
|