Part

  1     Els|             egészen a kötelesség. A nő, aki előtt a római konzulok
  2     Els|            szép vidékről beszéltem. No, hát beszéljünk inkább a
  3     Els|            válóperek természetét.~– No, és kellemetlen vonatkozásokat
  4     Els|             osztassék fel közöttük. No, ez a mostani ivadék alatt
  5     Els|       katolikus hitet; vagy ha mint nő botrányos életmódot követ.
  6     Els|        alapította támadását, hogy a nő epileptikus idegrohamokban
  7     Els|         parasztgyomrom mit kap még?~No, ugyan szépen kinevették
  8     Els|        akarok – mondá a hercegnő.~– No, hát gyerünk ezalatt mi
  9     Els|      közelíteni is a Vatikánhoz. – „No hát én lehetővé teszem!” –
 10     Els|      utoljára categorice elfogtam: „No, hát ne a hölgyeket kísérd,
 11     Els|           kívánja tőle, hogy legyen nő – egy más világ lakója,
 12     Els|             is elkezdé csábítani.~– No, bátyám. Ha a lábai beleegyeznének,
 13     Els|              förmedt rá Gábor úr.~– No, hát én vagyok a maître
 14     Els|            szaladt ki a szobából.~– No, lássa ön – szólt Gábor
 15     Els|         adott a hercegnő ügyének.~– No hát, ha azt akarja ön, hogy
 16     Els|             akarnak belenyugodni: a nő még „gyermek”; még nem is
 17     Els|            elverjük rajta a port. – No, ha az olasz ezt nevezi
 18     Els|           annak szüksége volt rá.~– No, mert azt mondom, hogy én
 19     Els|            átadja a folyamodását.~– No, majd úgy teszek, mint az
 20     Els|          mondani.~– Az nagyon jó.~– No, hát köszöntetem őszentségét. –
 21     Els|        megsúgta neki, hogy egy ifjú nő, aki férjétől válik, valami
 22     Els|             nem mondta senkinek.)~– No, ha ön nem tud semmi hírt,
 23     Els|         vele semmi beszélnivalóm.~– No, hiszen csak az én kezem
 24     Els|           miatt történt, amikor egy nő fel van jogosítva a legelső
 25     Els|            testvér; tehát szeretett nő! – Egész élete meg lett
 26     Els|          komor romtömeg között. Egy nő, aki elneveti magát, amíg
 27     Els|     bizonyítják róla az ellenkezőt. No, hát csak küldjék fel hozzám
 28     Els|            karzat képezi, melynek a nő lakosztályához vezető ajtaja
 29     Els|      tőrdöféssel keresztülszúrva.~– No, ezzel az úrral, akárki
 30     Els|         fogni. Képzelhetni az olasz nő (mert olasznak született)
 31     Els|      bírónak arról, hogy az elítélt nő kellő felügyelet alatt maradjon. –
 32     Els|           lézeng megértetlenül.~Egy nő, akinek meg van tiltva szeretni.
 33     Els|             ahogy áll, ahogy mozog, nő és fogy, csak éppen a napot
 34     Els|      Zimándynak ott a hivatása, s a nő tartozik követni az ő férjét.
 35     Els|            condannata!” (az elítélt nő). Ő sem fogadott el látogatást.
 36     Els|             is összetéveszthetik.~– No, és ha Cagliari herceg ült
 37     Els|      ezentúl.~– Boldogságos szűz!~– No, ugye, hogy van még miért
 38     Els|            is nagyon hosszú lesz.~– No, és nem veszi észre, hogy
 39     Els|             Rómába menekültek mind. No, azután Cagliari hercegről
 40     Els|          szokott égni, s nem minden nő szent Fruzsina, hogy az
 41     Els|         valami kínzó hálát érzett e nő iránt azért a tudósításért,
 42     Els|      zárnyílásba.~Az egyedül maradt nő ágyához tántorgott, s hálóköntösöstül
 43     Els|       szedni a gondolatait.~Mi ez a nő? S mit akar ez ővele?~Kedvese
 44     Els|          amit ő magában egy erényes nő eszményképének kigondolt. –
 45     Els|           Nevetett neki. S a nevető nő nem tud ellentállni.~– Fecseghetünk
 46     Els|            a gőzölgő szamovárból.~– No, azt egy asszony sohase
 47     Els|             legyen benne az úr, s a nő a rabszolga. – De minden
 48     Els|    parlamentben programbeszédjét.~– No, és azon ott akar ön lenni?
 49     Els|             tudta magát megvédeni e nő befolyásától. Az fölényt
 50     Els|        hátára fektette hanyatt, s a nő danolt.~Egy másik, egy átlétai
 51     Els|             vonaglott el egy rémült nő, ki kétségbeesett erőfeszítéssel
 52     Els|          mellét az ágyú torka elé: „No hát lőj!”~Ez a becsületes
 53     Els|          adtunk neki macskazenét.~– No, hát oda hajtsunk.~A követségi
 54     Els|             a pápát akarom látni.~– No, az is régi pénz!~Tökéletesen
 55     Els|          milyen boldog lehetne az a nő, aki ezt a képet nézhetné
 56     Els|             Az, hogy a megtámadott: nő – nem szolgál védelmére.
 57     Els|      ijedelem lepte meg e látásra a nő idegeit. Nem mert szobáiba
 58     Els|         Varázserővel bírt a férfi e nő fölött. Most már, hogy a
 59     Els|          jövő alaknak; az pedig egy nő.~Blanka messziről ráismer
 60     Mas|           ahová te viszesz – súgá a nő, felvetve hozzá nagy sötét
 61     Mas|             vészt, amit retteg?~– A nő erős lelke teszi azt. Bizonyosan
 62     Mas|              Bizonyosan a szeretett nő mondta azt: „Eredj! Hagyj
 63     Mas|              Bizonyítékai voltak. A nő nem védhette magát. S mégis
 64     Mas|             álom se szakít félbe.~A nő, aki engem oda követ, kiállja
 65     Mas|            az égő városok lángja. A nő, aki engem oda követ, még
 66     Mas|           édes enyelgés vár ránk. A nő egész nap nem látja férjét.
 67     Mas|       rázendíti az ament! S akkor a nő, aki asszonya az ő férjének,
 68     Mas|             eljön az idő, hogy ez a nő anya legyen, nincs királyné
 69     Mas|           hát magaddal? – kérdezé a nő.~– Eljössz-e hát velem? –
 70     Mas|          legelőszöt megcsókoltál?~– No! És nem esett jól neked
 71     Mas|             S most aztán súghatta a nő: „Ed io sono la beata.”~
 72     Mas|       kegyetlen ember a kocsisra.~– No, mi baj? – kérdé Manassé. –
 73     Mas|          hogy ha egyszer talál ez a nő egy férfit, aki megér harminc
 74     Mas|       kiálta Manassé indulatosan.~– No, de ne kiálts olyan nagyon,
 75     Mas|     kliensem.~– Nem az. Az enyim.~– No, de barátom; én jogigazgatója
 76     Mas|              Az ott Kolozsvár!” – a nő bámulva nevetett föl.~–
 77     Mas|              hogy a szavának áll.~– No, hát inkább iszom.~– Egészségedre
 78     Mas|             virágokat a számukra.~– No, abban ugyan lesz ám módja
 79     Mas|           Az a legnagyobb örömem.~– No, hát ebből lesz sok.~Manassé
 80     Mas|            azt mondá az öccsének:~– No, most már elmúlt az Úrnapja,
 81     Mas|          erre. – Hogy „Jól van hát, no; ha a ménkű-fiatalság nem
 82     Mas|           nagy pirongatásodat, hogy no, ugyan derék sereg, aki
 83     Mas|  szerénységgel eltűnt a szobából.~– No, ángyikám – dörmögé Áron –,
 84     Mas|            mondá Áron Manassénak:~– No, öcsém, most már csak megmondom
 85     Mas|          volt és pergament színű.~– No hát, Scholem álech, Naftali! –
 86     Mas|         most kelepcébe ejthetett.~– No, hát mit akartok, Saddók
 87     Mas|        csúfondárosan az öreg. – Egy nő, akinek nincs levágva a
 88     Mas|    szuronyok villogását is látom.~– No, hát az ottan Moga fölkelő
 89     Mas|             bágyoni lovas legény. – No, csak ne húzd össze a szemöldöködet.
 90     Mas|          bátya.~Áron felkacagott.~– No, ugyan nem szeretnék eléd
 91     Mas|          megkínálta vele Blankát.~A nő csak éppen annyit hagyott
 92     Mas|                Az se hazugság ám.~– No, hát szakíts nekem róla;
 93     Mas|              Kedves Áron bátyám!”~– No, ezt aligha hozzám nem írta
 94     Mas| kitalálhatja a gondolatjaimat is.~– No, hát lássuk, hogy fogsz
 95     Mas|     megostromlására nem alkalmas.~– No, hát essél kétségbe. Nézz
 96     Mas|         rögtöni kivégeztetésemet.~– No. És mi jött segítségedre?~–
 97     Mas|   Manassétól bámuló tekintettel.~(– No, most hadd látom, hogy tudsz
 98     Mas|       dohogott feddő haraggal rá:~– No, már sok furfangos emberrel
 99     Mas|            a túlvilági ragyogvány a nő szemében hirdeté a boldogság
100     Mas|         minő kincs két rokonszenves nő egymásra nézve.~Szeretőt
101     Mas|            szerencse.~Aki előtt egy nő szívének legrejtettebb titkait
102     Mas|      semmiségek, de miket egy másik nő teljes értékükben méltányolni
103     Mas|         meghallgatja is a szeretett nő panaszait, aggodalmait,
104     Mas|            és őrzi a napsugártól. A nő csak házimunkát végez.~E
105     Mas|          azzal takarékosan bánni.~– No – de csak egyet kérjetek,
106     Mas|          nézegette, hogy szóljon.~– No, már tudom, hogy miben mesterkedtek?
107     Mas|           szerint Bécsben időzik.~E nő jellemének megértésére el
108     Mas|        megjegyzi magának, hogy ez a nő tudja azt a mesterséget,
109     Mas|            tudta, hogy az egy olasz nő, s az olasz nők között az,
110     Mas|            átkos ellentéte van ezen nő csillagának az övével, bizonyára
111     Mas|            az eddigi viszonyt a két nő között, s az elválás után
112     Mas|             az ítélet. Ameddig ez a nő él, addig sorsunkat el nem
113     Mas|              És meddig fog még ez a nő élni! – kiálta fel szikrázó
114     Mas|           megszabadulni.~– Ön remek nő, Rosina.~– Ekkor egy ember,
115     Mas|       novemberben tudomásom volt.~– No, és szabad nekem „is” megtudnom,
116     Mas|     gondoskodtam én.~– Ön borzasztó nő, Rosina!~– Ne rémüljön el!
117     Mas|          van a kriptaajtón belül.~A nő szinte lázban volt az izgalomtól,
118     Mas|            van, aminek meghódol – a nő!~A szép Cyrene-ben abból
119     Mas|        nekem hírül hozza, hogy az a nő halva van.~Azzal megcsókolta
120     Mas|            A herceg hátrahökkent.~– No, fiú! Az ilyen bolond tréfákat
121     Mas|         hagyom magamról föltenni.~– No, ülj helyedre, ne bolondozz.
122     Mas|         lett egyszerre, mint a jég. No, ez szép mulatság volt ma!
123     Mas|             a szegény szerencsétlen nő maradványait szállítsa Bécsbe.~–
124     Mas|               Mit akarok? – szólt a nő, s elkékült ajkán tajték
125     Mas|          azt mondja, „Annál jobb! A nő ütése egy váltó; értéke
126     Mas|             De hogy arcul üssön egy nő az egész világ szeme láttára
127     Mas|             gyönyörködöm! – monda a nő, s ébrenléte bizonyságául
128     Mas|             mehetett feleségül. Más nő irtózott volna tőle.~– Most
129     Mas|                Most következik az a nő, akiről beszéltünk – szólt
130     Mas|           Ez súlyosítja a vádat!)~– No de – még én nem vagyok az „
131     Mas|            egész Zboróy Eldorádó.~A nő mindkét karjával magához
132     Mas|            eszközhöz folyamodott.~– No, édes bálványom – mondá
133     Mas|         eljöttél! Oh, mint vártunk! No, hát szállj le!~Zenóbia
134     Mas|          fedte.~És mégis mind a két nő egyszerre felsikoltott ez
135     Mas|        ebédet, s szóba állhat vele.~No, biz azt Manassé egészen
136     Mas|             mindjárt elszaladjon.~– No, hát kössetek meg – biztatá
137     Mas|  vállalkozott rá, nem volt kötél.~– No, hát keressetek valahol
138     Mas|     muzsikálok az én hazám ellen.~– No, ne búsulj, Lányi.~– Hát
139     Mas|       cigány biztatására gondolt.~– No, ne félj Lányi, mihelyt
140     Mas|      pecsétnyomós gyűrűt viselsz.~– No, de látod, engem nem koncoltatott
141     Mas|           haraggal.~– Rúgj meg hát, no! Ugyan szép lesz. Bizony,
142     Mas|   váltságdíjat szabnak a békéért.~– No hát, hogy meggyőződjél róla,
143     Mas|         mozdítasz meg a helyéből.~– No, hát kezdjük el ezt a te
144     Mas|       támadó seregnek a vezetője is nő. Egy nő, aki gyűlöl. Egy
145     Mas|      seregnek a vezetője is nő. Egy nő, aki gyűlöl. Egy leány,
146     Mas|           csúfan kiűztek! Mert az a nő Zenóbia, a te Dávid testvérednek
147     Mas|             holttestet kapsz meg.~– No hát, hogy ezt az utolsó
148     Mas|         halld meg a végét. Az a két nő nem fogja egymást megölni.
149     Mas|         akinek a két keze szabad.~– No, már most húzd ki ezt a
150     Mas|           nem gázolta agyon.~Az egy nő volt – Zenóbia.~
151     Mas|        Zenóbia kacagott a dühtől.~– No hát – még valamit ajándékozok
152     Mas|             lakosok elmenekültek.~– No, uram – szólt a muzsikus –,
153     Mas|          pisztoly meg a handzsár. – No, nem kellenek? Hát nekem
154     Mas|         leszállt a lábatörötthöz.~– No, hát hol fogjalak meg? Talán
155     Mas|           iszonyú kínokat áll ki.~– No, csak arra gondolj, hogy
156     Mas|       kezdte, mikor hazament, hogy „No, én szépen elintéztem a
157     Mas| folyamodhatom, amihez Matuzsálem.~– No, ugyan?~– Csaláshoz, vesztegetéshez.~–
158     Mas|              monarchiának” híják.~– No, gyere, kis bolondom, kis
159     Mas|             türelmetlen, márkinő.~– No, és az teneked talán nem
160     Mas|         jött férjének, Ilonkával. A nő szebb volt, mint valaha.~
161     Mas|          kérdé Manassé Blankától.~A nő kedélyesen felkacagott:~–
162     Mas|             félrefordítá a fejét.~– No, ígérd meg.~Megcsókolta
163     Mas|            Milyen gyönyörű leányok! No, csak azon legyen, hogy