Part
1 Els| megindulás első percében azt mondá átellenesének, hogy ő nem
2 Els| számára van feltalálva – mondá a hölgy –, elhatározási
3 Els| Ez bizony lemaradt! – mondá a szőke delnő.~– Sebaj –
4 Els| hittük, hogy ön elveszett – mondá a szőke útitársnő.~– Az
5 Els| szivarját az ujjai között, s azt mondá egykedvűleg:~– Hát én csak
6 Els| kidobására.~– Vajdár úr! – mondá, kemény akcentusra hangolva
7 Els| kocsiajtóban megállva azt mondá Vajdárnak:~– Ez a hely el
8 Els| elűzött rossz szellem azt mondá neki: „Hiába sietsz Rómába,
9 Els| félek rossz emberektől – mondá szelíden a hercegnő. – Én
10 Els| fogom a szárnymozdulatot – mondá Manassé, előre leszállva
11 Els| belekötött e tárgyba.~– Ön azt mondá, fél, hogy ezt az embert
12 Els| elbámulva.~– Ez árticsóka! – mondá Manassé.~– Látom, hogy árticsóka.
13 Els| Egyszerre aztán egy hang azt mondá: „andiamo!, s arra mindannyian
14 Els| magunkra, én imádkozni akarok – mondá a hercegnő.~– No, hát gyerünk
15 Els| ezalatt mi is imádkozni – mondá Manassé Gábor úrnak.~Dormándyné
16 Els| tökéletesnek találta, az mondá:~– Most már ki vagyok békülve
17 Els| megállt, s a postiglione azt mondá, hogy itt vagyunk a Porta
18 Els| szedni így könyv nélkül – mondá a vendéglős –, hanem majd
19 Els| hercegnő.~– Igen, Adorján – mondá Gábor úr, kinek sehogy nem
20 Els| kép.~Manassé oly pietással mondá el a legendákat Blanka előtt,
21 Els| legyen a mindenhatónak – mondá Gábor is Manassénak –; csakhogy
22 Els| Tudod, kedves öcsém – mondá Manassénak bizalmasan az
23 Els| dolog volt ez, öcsém! – mondá Gábor úr, amikor Manassé
24 Els| aztán, mikor a hercegnő azt mondá, hogy ő maga délután a Colosseumba
25 Els| reges, plectuntur Achivi” – mondá rá eltávoztában Gábor úr,
26 Els| költöztettem át a hercegnőt – mondá lekötelező nyájassággal
27 Els| hercegséged livrée-jét viseli – mondá kezét dörzsölve a vendéglős –,
28 Els| Manassé!~(„Én tudom!” – mondá magában a hercegnő. – De
29 Els| tűrt.~– N’en parlons plus – mondá a herceg, észrevéve diadalát. –
30 Els| Tisztelem!~– Ha tudná a herceg – mondá Blanka reszketve – az okot,
31 Els| terjedelmű arénán.~Blanka azt mondá társnéjának, hogy tegnap
32 Els| nagyon megszerette Rómát – mondá Manassé, festményét folytatva. (
33 Els| sokat töprengtem. Ön azt mondá egyszer, hogy ahonnan ön
34 Els| hogy ő a keresztfán azt mondá gyilkosaira: „Bocsáss meg
35 Els| kuncogott.~– Vagy úgy? – mondá Gábor úr egészen megnyugtatva;
36 Els| adjon egy széket ez úrnak! – mondá Blanka a bérszolgának –
37 Els| legkisebbike.~A hercegnő mondá:~– Nem fogok önhöz háládatlan
38 Els| ebben a mi regényünkben! – mondá a hercegnő csaknem pajkos
39 Els| megtalálom abban jutalmamat! – mondá a derék férfiú nemes pátosszal;
40 Els| inte a népnek, s e szókat mondá: „Lasciate! La condannata!”
41 Els| S vegye el, ami van!”– mondá rá a másik.~Blanka azért
42 Els| most mienk az egész ház! – mondá pajzán kedvvel a delnő. –
43 Els| most minden bohóságot – mondá a márkinő –, senki se hallgatózik,
44 Els| Nagyobb tűzzel, sebesebben! – mondá a táncoló bajadér.~Blanka
45 Els| a miniszter kezére téve mondá zokogáshoz hasonló fuldokló
46 Els| körülmények találkozásából – mondá a pap.~– Én pedig bizonyosan
47 Els| hátra a gyanús embereket – mondá a katona.~Az államférfi
48 Els| arccal.~– Jól van, jól! – mondá Blanka, kikapva kezéből
49 Els| benne tüzet.~– De, jó lesz – mondá neki Blanka.~– Cudar világ
50 Els| Cudar világ van odakünn – mondá a cseléd, s neki is kék
51 Els| hallatott.~(– Hasztalan hívsz! – mondá magában a hercegnő. – „Ő”
52 Els| Tegye be, hideg jön be – mondá Blanka.~Pedig nem a hidegtől,
53 Els| megtörténhetik, hercegnő – mondá kevélyen. – Az indítvány
54 Els| tudott fegyvert ragadni, azt mondá: „A bosszúállás istenek
55 Els| nem hosszú.~– Siessenek! – mondá Blanka lázas izgatottsággal,
56 Els| kandallóban nincsen tűz! – mondá egy hang.~– A kürtőn keresztül
57 Els| kocsijához.~– Sssssss! – mondá neki a bérkocsis. – Törölje
58 Els| Egy lírával sem alább! – mondá a polgártárs, s nevetni
59 Els| a kertajtóra kerültem – mondá az ifjú.~– Szóljon ön! –
60 Els| az ifjú.~– Szóljon ön! – mondá Blanka, felmutatva az égre. –
61 Els| grófnő ma reggel nekem azt mondá, hogy minden asszony tartozik
62 Els| polgártársné szobaleánynak – mondá az egyik nemzetőr.~– Mind
63 Mas| a csókot.~– Nem igaz! – mondá gyorsan Blanka, s épp olyan
64 Mas| Eljössz-e hát velem? – mondá az ifjú.~– Jól tudod te
65 Mas| meglátjuk a vén „fecsegőt”– mondá a kalauz, amint az ösvényről
66 Mas| amire aztán a gazda azt mondá, hogy „róre mityi nófiti”.
67 Mas| akarunk szállni a kastélyba – mondá Manassé.~– Akkor meg éppen
68 Mas| hogy mikor egy este azt mondá Blankának: – „Az ott Kolozsvár!” –
69 Mas| de másfelet, s elégülten mondá rá:~– Ugyan szeretem, hogy
70 Mas| tizenkettőt és felet ütött, azt mondá az öccsének:~– No, most
71 Mas| nyelével? Azt tevém vala, mondá a góbé, ha a szelindek is
72 Mas| kigyúlni.~– Milyen szép! – mondá Blanka hátratekintve. Ő
73 Mas| kukorítanak a Ciprianu kakasai? – mondá öccsének Áron.~– Hát te
74 Mas| elaludtak.~Az „Úr” pedig mondá fölöttük: – „Én vagyok a
75 Mas| lovaikat nyergelték, azt mondá Áron Manassénak:~– No, öcsém,
76 Mas| vetett magára. Aztán súgva mondá:~– A szent szűzre kérlek,
77 Mas| látta.~– Ne félj semmit – mondá neki Zenóbia –, a medve
78 Mas| megeresztve a terhelőjét, azt mondá Blankának:~– Most itt a „
79 Mas| komoly csemegéből.~Blanka azt mondá, hogy ő inkább szomjas,
80 Mas| éhes.~Zenóbia mosolyogva mondá:~– A szent asszonyoknak
81 Mas| szénaboglyák.~– Itt vagyunk már! – mondá Áron. – Ez a mi zsidónk
82 Mas| sóbálvánnyá válni.~– Gyerünk! – mondá Áron megfogva Blanka kezét,
83 Mas| egy asszony ez a tied! – mondá Áron Manassénak. – Kora
84 Mas| jönnek a Leányka-kőig – mondá Blanka, s ledőlt pihenni
85 Mas| utána szerelmét”, s azt mondá, hogy soha életében nem
86 Mas| ezt a történetet, bátya – mondá Manassé, midőn bizonyos
87 Mas| virrasztasz.~– Biz az jó lesz – mondá Áron –, hanem gondolj ki
88 Mas| Hopp! De el is aluvám! – mondá az öreg, s elkezde Manasséval
89 Mas| megsebzék. Egy okát meg nem mondá, meg nem magyarázható kínos
90 Mas| könnyűvérű otthoniassággal mondá a rátámadóknak:~– Remélem,
91 Mas| asztalra.~– Átkozott fickó! – mondá a vezér. – Mindig ilyen
92 Mas| is abból a pálinkából – mondá Manassé, s amint megkóstolta,
93 Mas| Ott leszek én akkor – mondá Manassé, s amíg a vezér
94 Mas| Még ezt a „mausit” – mondá Manassé, egy marék olvasatlan
95 Mas| fejét is rá.~– Tartom – mondá Manassé. – És még a saját
96 Mas| Hát én senki se vagyok? – mondá Manassé. – Nekem nem jut
97 Mas| állat vérét megkóstolja – mondá a tanár –, az az embervérre
98 Mas| növényt – a sült mellé – mondá Áron bátya, kezébe fogva
99 Mas| Blankának semmi rosszat – mondá Anna –, de Manassé bizonyára
100 Mas| kettőnknek van egy lelkünk? – mondá Anna, s aztán kezét az asztalon
101 Mas| súgá Blanka.~– Igaz! – mondá Anna, arcát a tenyerébe
102 Mas| És boldog fogsz lenni! – mondá a leány. – Manassé paradicsommá
103 Mas| hüvelykujjával égnek emelve, mondá: „Fogadom neked, hogy nem
104 Mas| arra a hercegi úrhölgy azt mondá, hogy olyan szépet nem hallott
105 Mas| rátéve a levélre szomorúan mondá:~– Minden bizonnyal az volt.~
106 Mas| megcsókolta Blanka kezét, s:azt mondá neki:~– Nagy bolondságot
107 Mas| Nem vette ön észre – mondá a márkinő –, hogy egyetlenegy
108 Mas| a gyász, uram, nálam! – mondá a márkiné indulatosan, s
109 Mas| reánézni.~– Esküszöm önnek – mondá a herceg –, hogy amely napon
110 Mas| Nagyon szeretik egymást! – mondá a herceg.~– Olyan nagyon
111 Mas| megcirógatta az állát, s azt mondá neki:~– Hanem ha egy kellemes
112 Mas| Igazán szeszélyes asszony!” – mondá magában a komorna, amint
113 Mas| Hisz ez valóságos regény! – mondá a szép Cyrene.~De még milyen
114 Mas| jó lélek vagy, Rosina! – mondá magának hízelegve.~Jól kiérdemelt
115 Mas| Ahá! A szokott betegség! – mondá magában. – Azoknak az asszonyoknak
116 Mas| Meggyilkolták.~– Eh! Őrült beszéd! – mondá a márkinő, s a herceg vette
117 Mas| Már jobban van. Elaludt – mondá neki.~– Bizonyos voltam
118 Mas| No, édes bálványom – mondá Blankának –, megígértem,
119 Mas| ángyikám, rubintom kívánja – mondá Áron, és a buzdító pillantásra
120 Mas| Távozzál békével, Zenóbia – mondá Áron. – Az én népem nem
121 Mas| hős elpiruló arccal azt mondá: „Majd ha visszatérek dicsőséggel.
122 Mas| örömek azok!~– Áron bátya! – mondá Manassé. – Gondoskodjék
123 Mas| szerezni, s aki Péternek azt mondá: „Aki fegyvert fog, fegyver
124 Mas| estebédet elvégezte, azt mondá családjának:~– Most, mielőtt
125 Mas| szerelmesét.~– Jó helyre – mondá az, fejét férje keblére
126 Mas| paradicsomunk lángba borul – mondá Anna.~– Én már minden félelmes
127 Mas| lakik-e benne valami? – mondá nevetésre villanyozva e
128 Mas| Itt a szálláscsinálók! – mondá Áron bátya.~És eltalálta;
129 Mas| jégkeménységedet megolvasztani – mondá az alakos, s még elkezdte
130 Mas| Annak ne örülj, Diurbanu! – mondá Manassé elhatározottan. –
131 Mas| Manassé elborult arccal mondá:~– Ez Anna húgomé volt,
132 Mas| az egyikre; még egyszer mondá Manassénak: „Norok bun!”,
133 Mas| templom lesz belőle!” – mondá egyszer az asszony. S az
134 Mas| közbe. És mindezt németül mondá el neki, hogy a cigány előtt
135 Mas| Diurbanu hatalmában.~– Nem! – mondá dacosan. – Minden úgy történt,
136 Mas| könnyel.~E néma tekintet azt mondá: „Hát én hány virágnyílást,
137 Mas| ahogy a Cagliari herceg mondá) egy nábob, aki harmincmillióról
138 Mas| fölnyújtott hüvelykujjal, s azt mondá:~– Egy az Istent!~S arra
139 Mas| Aki a csata hevében azt mondá: „Egy az Isten, aki megtiltotta
140 Mas| szelíden, s e tekintet azt mondá:~– „Lenyújtottam-e a kezemet
141 Mas| többieknek?~Mindeki azt mondá, hogy még feljebb kell hatolni!
142 Mas| akar engem elfogadni!” – mondá magában Vajdár, s aztán
143 Mas| Vajdár a rendőrbiztosnak azt mondá, hogy jegyet vált magának
144 Mas| jött.~„Így is jól van!” – mondá magában a várakozó. – „Te
145 Mas| a kínzó ördöngösből, azt mondá: „Engedd, Uram, hogy a disznók
146 Mas| gömbölyű vállait, kényes daccal mondá:~– Így is jól van! – Te
147 Mas| tavasszal elmehettem volna – mondá Manassénak, mikor az, hazaérkezve
148 Mas| Visszaadom már a gyermekeidet – mondá egy reggel Blankának. –
149 Mas| gyermekek. Blankának azt mondá, hogy ma egészen jól érzi
150 Mas| hidegvérű ember volt, s azt mondá neki, hogy ha nem viseli
151 Mas| rendeletében megnyugszom – mondá a biztosnak –, s arra semmi
152 Mas| rosszat kell tennem ma! – mondá a keblében lakó démonnak. –
153 Mas| reggel volt.~Manassé azt mondá a szolgájának, hogy fogja
154 Mas| múlva visszajött, s azt mondá Manassénak, miközben folyvást
155 Jeg| könyörgésére, rimánkodására azt mondá, hogy őneki kötelessége
|