Part
1 Els| magasztalásában fiatal útitársa oly kifogyhatatlan volt; amíg
2 Els| toronytetőről esik lefelé, oly rémülten, kerekre nyílt
3 Els| ebédet; hanem részesülnek oly oktatásban, mely a kor színvonalán
4 Els| tudósoknak nevelik; ha földjük oly kevés, akkor valami talizmánjuknak
5 Els| pálinkát inni.~S Manassé még oly vakmerő volt, hogy mikor
6 Els| tegnap óta ismer, s aki oly magasan áll fölötte és oly
7 Els| oly magasan áll fölötte és oly elérhetetlenül – mint a
8 Els| hercegnő két hónap múlva oly egyedül fog állni a világban,
9 Els| hercegnő azért imádkozott oly áhítatosan, hogy védjék
10 Els| az edessai kép.~Manassé oly pietással mondá el a legendákat
11 Els| állt mögötte.~A különben is oly fogékony, gyermeteg kedélyű
12 Els| ismét szabad legyen, akkor oly gyémántot fog neki megszerezni,
13 Els| panaszos himnusza. Mindez oly ellenállhatlan malaszttal
14 Els| ami a Sixtina tenebréjében oly megragadó összhang, a Sixtina
15 Els| fejedelmek fejedelme: – a pápa. Oly szerényen, oly alázatosan
16 Els| a pápa. Oly szerényen, oly alázatosan közeledik „társaihoz”;
17 Els| trikolór zászlóval.~S e kép oly óriási nagy, hogy annak,
18 Els| erre a miriádok néptengere oly óriási kiáltásban tört ki
19 Els| pálmalevele kezébe jutott, valami oly megdicsőülést kölcsönzött
20 Els| az ölébe repülő koszorúk oly hatással voltak rá, mintha
21 Els| módunkban áll a herceggel oly kegyetlenül elbánni, ahogy
22 Els| neki kellene a herceg ellen oly vallomásokat tenni, amiktől
23 Els| önvédelme által a herceget oly élve eltemetett alakká tenné,
24 Els| kegyelmezési jogot. Ez éppen oly királyi jog, mint a haláltól
25 Els| díszét. Kincsek, amiknek oly magas az ára, hogy azokat
26 Els| pincér előtt keresztbe tartá, oly formán, hogy annak vagy
27 Els| jelölt volna ki az ön számára oly ügyvédet, aki grata persona
28 Els| világmozgató eseményekben oly fordulatok álltak be, melyek
29 Els| köteléket közöttünk.~És ez mind oly édes hangon, oly benső indulatkifejezéssel
30 Els| ez mind oly édes hangon, oly benső indulatkifejezéssel
31 Els| vadállatokkal széjjeltépettek, oly rémületet egy sem állt ki,
32 Els| isteni némaságban. Ki volna oly vakmerő lefesteni azt, amit
33 Els| vásznon keresztül aztán valami oly bűvös hajnalpír ömlött a
34 Els| levelet kaptam, s miután oly tényeket tartalmaz, amiket
35 Els| akiknek terve oda van írva; oly tekintetet vetett Blankára,
36 Els| erősebb. A kúria ügyeit oly kezek vezetik, amik őneki
37 Els| nyújtva Manassénak, kinek keze oly hideg volt most, mint a
38 Els| fordítása az eredetinek, oly bizonyosan hiszem azt, hogy
39 Els| el, mit tud még.~S Blanka oly merész volt, hogy egy percre
40 Els| házasságra lépő fél valamely oly bűntettet követett el, aminek
41 Els| megértett Blanka.~Manassé oly bizonyítékot tart a kezében,
42 Els| rettegni az egyik férfialakot, oly mértékben érezte a másik
43 Els| diplomatát, kinek családja oly régi pártfogója volt: csakugyan
44 Els| csapva a koporsó. De egyúttal oly módon, hogy a koporsófödéllel
45 Els| csodamódon, s együttesen oly kétségbeesettnek, oly rohadtnak,
46 Els| együttesen oly kétségbeesettnek, oly rohadtnak, oly felfordultnak
47 Els| kétségbeesettnek, oly rohadtnak, oly felfordultnak festik az
48 Els| És aki a hercegnőnek is oly jóakaró pártfogója!~Milyen
49 Els| faragvány, hanem festmény; de oly csalódásig hű utánzata a
50 Els| románctöredékek, amiknek dallamát oly világosan hallja a magános
51 Els| föld alatti lejtőin át, de oly világosan hallá azt Blanka,
52 Els| az, hogy az ember álmában oly tisztán vél látni valamit.
53 Els| hamisítványokat.~A szép Cyrene oly tekintetet vetett Blankára,
54 Els| a márkinő felé, homloka oly derült volt, mint egy idvözülté.
55 Els| e rózsaszín világításnak oly sajátszerű ellenmondása
56 Els| az években a szép Ceritto oly nevezetessé tett Európa-szerte.~–
57 Els| királyi alak pedig, aki oly rátartón jár bíborpalástjában,
58 Els| kérdezé Blanka elbámulva.~Oly nagy volt a rémület, az
59 Els| sokaság, s egy némber, ki oly boldog volt, hogy egy csecsemőt
60 Els| álarc nélkül.~Blanka valami oly kimondhatatlan dühöt érzett
61 Els| pókmarástól megőrjültek táncát.~Ez oly undorító látvány volt, hogy
62 Els| szemérmetlenségnek és a rémületnek.~Egy oly részeg volt, hogy dalolni
63 Els| vetette magát.~De Blanka oly kétségbeesetten tudott előtte
64 Els| el, s így éppen csak az oly nehezen szabályozható középvilágítás
65 Els| S akik ott vannak, azok oly emberek, akik a föld alól
66 Els| előtt van egy vén ciprusfa, oly magas és sugár, mint egy
67 Els| a kezeit az ifjú elé, s oly szívszakadva kérte:~– Vigyen
68 Els| mikor alkalom kínálkozik oly tisztességes nyereségre,
69 Els| árnyékában, mely kétszer oly magas, mint egy emberalak.
70 Mas| Azalatt csinált magának egy oly nyelvet, amit semmi emberi
71 Mas| horkolni kezdett.~Blanka oly édesdeden aludt a hevenyészett
72 Mas| A finom alkotású testnek oly acélidegzete volt, amit
73 Mas| vagy „b” betűhöz elért, ott oly nagyszámú hasonló betűknek
74 Mas| ablakon is! Ez az otkolon meg oly büdös! A boltos bizonnyal
75 Mas| egy mérföldnél; a házak oly messze egymástól, hogy egyik
76 Mas| mit beszélt, de az oláh oly elevenen tud kezével, arcvonásaival
77 Mas| mezei lakban az éj, ami nem oly csöndes, mint a városi éjszaka.
78 Mas| kiáltásra, mint a mókus, oly ügyesen futott fel arra
79 Mas| gőzkatlan kürtőjének bömbölése, oly robaj hangzott a bükkfa
80 Mas| Hesdád-völgyben kell lenniök.~Zenóbia oly óvatosan vezette őket a
81 Mas| falazva, s a fal bejárata is oly magasan van, hogy oda valószínűleg
82 Mas| arcát tenyerében nyugtatva; oly érdekes volt, ahogy azt
83 Mas| el versengeni, mégpedig oly hangon, hogy az mérföldnyi
84 Mas| egyfolytában.~Blanka e pillanatban oly mondhatlan fájdalmat érzett
85 Mas| hallotta háromszor kiáltani, oly hangon, mely megrettenté.~–
86 Mas| fiait feltaláló oroszlán, oly embertelen ordítással rohant
87 Mas| cincárban, se székelyben oly körmönfont félkézkalmárral,
88 Mas| szépek mind. És viseletük oly sajátságos, ami sehol a
89 Mas| szépet, s csinált magának egy oly divatot, amit nem lehet
90 Mas| újdonság volt. (Őelőtte oly gondosan eltitkolták eddig,
91 Mas| Blanka kezét, könyörgött neki oly gyöngéd, oly búbánattelt
92 Mas| könyörgött neki oly gyöngéd, oly búbánattelt hangon:~– Óh,
93 Mas| vasárnap.~Ami után Blanka oly régen óhajtozott.~Egy ünnep
94 Mas| lehetett azt tartani, ami hozzá oly közel történik, annak igen
95 Mas| testvérét ő éppen az idő alatt oly csúful meggyalázá. Odaadta
96 Mas| reméltem. Hisz nem vagyok oly kegyetlen szívű. Azt hittem,
97 Mas| motoszkálj a betűk között oly lassan! Siess!~– Felvincnél
98 Mas| lustán letapadó szempilláival oly élveteg képet mutatott,
99 Mas| az egész iratcsomagot, s oly dühvel vágta azt le az asztalra,
100 Mas| megélni, az nem szenved oly kínokat, mint egy úr, akit
101 Mas| szép Cyrene felkacagott; oly képtelenség volt mindezt
102 Mas| rombolás, a kártevés vágyában oly vulkáni magasban állt felette!
103 Mas| alkotáshoz, nem is lehet azt oly könnyen eltanulni; acélizmok
104 Mas| semmit addig. Ami fölött oly nagy vitánk volt: az mind
105 Mas| vőlegény és a menyasszony oly hamar eltűntek, bevett szokás
106 Mas| megbabonázó tűz sugárzik; oly kifejezés, mely a legismerősebb
107 Mas| indulatokból összekeverve; de oly iszonyú tekintet, hogy Anna
108 Mas| mintha a bércek közelítenének oly sebesen, s mindjárt le akarnának
109 Mas| Torockó elpusztíttatott, éppen oly rettentő hatást fog gyakorolni,
110 Mas| bosszúlihegő némber? Hogy azokat oly pokoli kelepcébe kerítse?~
111 Mas| hihetetlen és mégis való, oly nyomással nehezedett lelkére,
112 Mas| Ez istenlátó magányában oly elfogulást érzett Manassé
113 Mas| fájdalomtól és rémülettől.~Oly iszonytató ordítás volt
114 Mas| ellenfélre, kinek egykor oly szép, daliás arcát a testi
115 Mas| hiba, hogy a megtörténteket oly exorbitans hazugságokkal
116 Mas| meg önöket az ég!~A herceg oly fennhangon beszélt az excellenciás
117 Mas| nemhiába szorongatta meg oly forrón az ő kezét, mikor
118 Mas| fölösleges. Ez az asszony oly határozottan cselekszik,
119 Mas| amazoknak a robbanó lövegei oly messzeségből gázolják el
120 Mas| föld alatt nem feküsznek oly sűrűen egymás mellett a
121 Mas| megvéd a kísértet ellen!”~Oly gyorsan, mint a gondolat,
122 Mas| mintha azt olvasná. De oly mozdulatlan volt maga az
123 Mas| nagy hangot ad.~S a rablók oly elbizakodottak voltak, hogy
124 Mas| kötelesség vonta őt el az oly égő lehelettel ígért találkozástól?~
125 Mas| a „szülői” ház.~Erre már oly dühbe jött, hogy magát a
126 Mas| udvaron, a tornácfolyosó mind oly régi ismerősök voltak. A
127 Mas| hangja, midőn választ adott, oly nyugodt volt, hogy azon
128 Mas| vissza; nem ingerelte volna oly frenetikus dühre, mint azáltal,
129 Mas| társadalomnak, s azt is oly gyöngéden teszi, hogy a
130 Jeg| A szombat minden óráit oly szigorúan szentelik meg,
131 Jeg| szándékukat, melyet Szentgyörgyön oly rémes előzmények között
132 Jeg| ágyúk.~„A francia gránátok oly messzire hordtak, hogy a
133 Jeg| a hősiességben, s a tusa oly elkeseredéssel folyt, hogy
134 Jeg| vihar. (348. lapon) „A vihar oly záportömeget ontott alá,
135 Jeg| záportömeget ontott alá, s oly porfellegeket kavart fel,
|