Part

  1     Els|           fegyintézetből kiszabadíták őket, s átszállították, most
  2     Els|              meg is neheztelnek, hogy őket magukra hagytuk?”~– Ne féltse
  3     Els|         magukra hagytuk?”~– Ne féltse őket, Gábor bátyám. Utazó hölgyeket
  4     Els|          velük, én majd csoportosítom őket, és lerajzolom az albumomba. –
  5     Els|      városának telepesei. Pusztította őket mongol, tatár, kuruc, labanc,
  6     Els|        vigasztaló szóval éhreszté fel őket, hogy rablók érkeztek a
  7     Els|             ki a hercegnő. – Én látom őket.~– De ugyan, a szentek nevére,
  8     Els|           utca megzendült, s hallotta őket kacagni az ijedelmükben
  9     Els|           ellenfelük nem előzte-e meg őket?~A postiglione azon kérdésére,
 10     Els|                hogy a lelki kibékülés őket elválasztva tartja, s csak
 11     Els|     óhajtásukra estenden körülvezette őket kocsin az ünnepi pompától
 12     Els|         épületekre. S aztán elvezette őket abba a templomba, ahol megláthatták
 13     Els|             már útmutató, az ár vitte őket az igaz úton, keresztül
 14     Els|              a könnycsepp jegyezte el őket egymásnak. Vagy az egyiknek
 15     Els|     főszertartásmester részéről, hogy őket a megjelenés helyéről, módjáról
 16     Els|       értesítse. Még abba is beavatta őket, hogy a hölgyeknek miként
 17     Els|          veresbe öltözött lakáj fogja őket elvezetni, folyamodásukat
 18     Els|             akik mind bámulva kísérik őket tekintetökkel úgy, hogy
 19     Els|     szemsugarakat, melyek körülfogják őket, mint egy igézetes pókháló.~
 20     Els|                amíg élnek, megsiratja őket, ha meghaltak, és így szépen
 21     Els|               vezérek szét nem verték őket, most Rómába menekültek
 22     Els|             Rómából. – Feleresztettem őket a levegőbe, mint a papiros
 23     Els|            Hát nem szépen kidobtam én őket Rómából? Ki a Cagliari-palotából!
 24     Els|              jó magasra feleresztette őket, akkor elvágta a zsineget,
 25     Els|          elvágta a zsineget, s hagyta őket repülni a világba, a két
 26     Els|       kínoznak minket, nekünk is kell őket tudni megkínozni.~Azzal
 27     Els|             ismeretlen tüneményt; aki őket mind ismeri, ahogy a magasból,
 28     Els|           papírszélre.~– Ez meg fogja őket győzni!~S aztán kezet szorított
 29     Els|             három vendégével, s kérte őket, hogy siessenek helyeiket
 30     Els|           legjobban.~Blanka elfeledte őket megszidni. Azt mondta nekik,
 31     Els|          tánczenét, a nézők biztatták őket a lasciv mozdulatokra; a
 32     Els|            Cloaca Maximában utolérjük őket!~– Legalább szép haláluk
 33     Els|       Quirinale felé. Blanka láthatta őket ablakából.~Parasztok, polgárok,
 34     Els|          volna, az ár magával ragadta őket. A pápa udvaroncai, az aranyos
 35     Els|        boldogsága nagy volt, kerültem őket; az én boldogságom nem volt
 36     Els|                félreeső utcákon vitte őket. Ki kellett kerülni a templomokat,
 37     Els|            tudták.~S ugyan mi gátolja őket abban, hogy ilyen boldogok
 38     Mas|                úgy, ahogy én szeretem őket. Azoknak hibáik, rigolyáik,
 39     Mas|           egyig.~– Akkor már szeretem őket.~…És többé egyiküknek sem
 40     Mas|               kalauzt, aki fölvezesse őket a Karsztra.~Idáig tartott
 41     Mas|                s aztán magukra hagyta őket, maga a kalauzzal együtt
 42     Mas|              minden nap, s nem engedi őket rongyosan járni!” Mindnyájan
 43     Mas|           velük. Vagy életben hagyják őket az oláhok, vagy nem hagyják.
 44     Mas|          esetben majd csak megtalálod őket egyszer; az utóbbi esetben
 45     Mas|                s azok békével hagyták őket maguk mellett elmenni. Arra
 46     Mas|               karöltve, ott sem fogja őket senki megszólítani.~Azonban
 47     Mas|        Akárhányszor összetévesztették őket egymással. Csak egy év különbségük
 48     Mas|              állni.~– Én pedig megyek őket megmenteni.~– Megyek a hazámat
 49     Mas|             nagy gyorsasággal vezette őket tekervényes utcákon keresztül
 50     Mas|               háznál); hármasba fogta őket. Manassé mellette ült, s
 51     Mas|              egy kicsit kieresztették őket a fűre, megint be hagyják
 52     Mas|              tehetett mást, mint hogy őket választotta meg hadnagyainak.
 53     Mas|         fegyvert, ha be nem bocsátjuk őket Torockóba, akkor mind a
 54     Mas|         fegyvert, és nem bocsátjuk be őket, inkább mind egy lábig elveszünk.
 55     Mas|            készített, hogy kifüstölje őket belőle.~Amint azonban a
 56     Mas|          Zenóbia oly óvatosan vezette őket a hegyhátakon keresztül,
 57     Mas|             Naftali az ajtóig kísérte őket, de a küszöbön keresztül
 58     Mas|                A három paripa követte őket vezetés nélkül.~
 59     Mas|     felvezette a lovakat, kipányvázta őket a fal mellé, s szénát tett
 60     Mas|          menjek lakodalmat ülni, amíg őket veszteni viszik.~Egyedül
 61     Mas|              A darázsok bosszantották őket, s ők csóvát dugtak az odúba,
 62     Mas|              adnak hangot, ha megütik őket. Várj, majd én fölmegyek
 63     Mas|             volt elég, hogy megölelje őket, hogy összecsókolja arcaikat: „
 64     Mas|                 még földhöz is csapta őket egymás után, s hátaikat
 65     Mas| szolgálatjukra bocsátjuk, és ellátjuk őket kaszákkal, fegyverekkel,
 66     Mas|               az Aranyosig nem fogjuk őket utunkban találni többé.~–
 67     Mas|      sziklából, nagy néptömeg fogadta őket, melynek éppen akkor adta
 68     Mas|           honn maradt testvér fogadja őket: Bertók bátya, a legöregebb
 69     Mas|        különösségben; nem bosszantják őket kínálgatásaikkal, nem gúnyolódnak
 70     Mas|              azokat Blanka. Nem győzi őket végignézni. Hiába unszolja
 71     Mas|     aranyhímzett patyolatban járatják őket, ha növeldéket, tanodákat
 72     Mas|          szertartás mestere bemutatja őket a szép élő szobroknak, s
 73     Mas|              másodszor is belevezette őket a kelepcébe, amiben annyi
 74     Mas|             bizonyosan megfogta volna őket a háló. Csak az útleveleiket
 75     Mas|               halottakat találják meg őket. Még mást is reméltem. Hisz
 76     Mas|          szeretek.~– Ott nem védi meg őket az angyali szépség. Azok
 77     Mas|               semmit. Én csak engedem őket menni a maguk útján. Ha
 78     Mas|             hogy ha balsorsuk utoléri őket, erről bizonyítvány legyen
 79     Mas|                  Hiszen akik megölték őket – nem voltak törökök!)~–
 80     Mas|               ott bizonyosan elfogják őket.~Tehát mi történt Nagyenyeden?~
 81     Mas|              körül tanyáz, meglepheti őket a Székelykő felől, ha annak
 82     Mas|               ellensége.~– Az elfogta őket! – sietett a márkinő a még
 83     Mas|         megelőzni.~– Nem. Az megmenté őket, s erdei járatlan utakon
 84     Mas|        ördögöt tagadom meg. Ki hagyta őket siklani a körmei közül!
 85     Mas|          előlem elbújnak, nem én, aki őket üldözöm. Ők lázadtak föl
 86     Mas|      szakramentumot meggyalázzák. Aki őket megöli, csak a bosszúálló
 87     Mas|      hanyatlásom titkába, s megkérjem őket, hogy rendezzék ezentúl
 88     Mas|           elvette;… meg a papnak, aki őket összeeskette… az egész családnak,
 89     Mas|             ifjak zsolozsmája fogadja őket, s aztán az egyház embere
 90     Mas|         egymást. – Akkor meg is áldja őket az Isten.~Mikor ismét kilépnek
 91     Mas|               a leánysereg elhalmozza őket bokrétáival. Télvíz idején
 92     Mas|                 Talán valami baj érte őket? – szólt ijedten Blanka.~–
 93     Mas|           előkerülnek azok, ne féltsd őket. Ha meg nem jöttek az esküvőre,
 94     Mas|               esküvőre, majd meghozza őket a „púpos kenyér”; majd itt
 95     Mas|               hazájukért. Megsiratjuk őket, s sírjuk fölé kopját tűzünk,
 96     Mas|       gyertyámosiakra, s pöröljük fel őket bosszúból. De hogy magunkat,
 97     Mas|            megbosszulom, te megmented őket. Te, aki Mogával és népeivel
 98     Mas|         ezután is óra járásnyira űzte őket maga előtt, véres hullákkal
 99     Mas|         szórva be az utat. Alig bírta őket a takarodót fúvó trombitaszó
100     Mas|               Annát.~– Nem viszem fel őket.~– Igaz székely egyistenvalló
101     Mas|         mondom.~Akkor aztán elereszté őket Manassé.~Hanem aztán mikor
102     Mas|               alak mennyire megrémíté őket, de hogy kinek az arcvonásaira
103     Mas|  titoktartásra.~Akkor aztán elvezette őket Áron bátya arra a csúcsra,
104     Mas|          szigorú arccal figyelmezteté őket ünnepélyes fogadásukra,
105     Mas|            útjokból, s körülkerülgeti őket.~– Mit ijedezel a keselyű
106     Mas|             bízva, maga figyelmezteté őket, hogy meneküljenek, úgy
107     Mas|           menni fognak, amerre küldik őket. A szél parancsol a felhőnek,
108     Mas|     megkezdték a takarodást.~Meglepte őket, hogy egyszerre ezernyi
109     Mas|             oldalról meg ne lephessék őket. Áron bátya maga negyvenedmagával
110     Mas|                Csak eredj, keresd fel őket, s majd te is – régi ismerősökre
111     Mas|               emlékből szabadítja meg őket. Visz számukra oláh pórgúnyát,
112     Mas|           oláh pórgúnyát, átöltözteti őket, s az általános pusztulás
113     Mas|              Zenóbia azután ide fogja őket vezetni Szentgyörgyre. S
114     Mas|       csakugyan hátulról támadják meg őket a Székelyfő felől! Egy egész
115     Mas|             csak nem tarthatja vissza őket.~És aztán mi következik?~
116     Mas|          házadnál. Senki se bánthatja őket.~A feldühített fenevad kétkedőleg
117     Mas|     Torockónak vége volna. – Engedtem őket megrémülni. Engedtem őket
118     Mas|             őket megrémülni. Engedtem őket a vad ijedtség rohamával
119     Mas|          angyal álarca alatt el fogja őket szöktetni magával; megakadályozza,
120     Mas|               pokoli hatalmába keríti őket. Így szólt-e hozzád? Mondta-e
121     Mas|             baj sincs! – nyugtatá meg őket Manassé.~Azok nagy diadallal
122     Mas|                vagy mikor kiéheztetik őket, vagy mikor egyszerre fölrobbantják
123     Mas|           mind a kettőt; felcicomázta őket; az anyának gondja sem volt
124     Mas|         keresetükkel, s elmarasztalta őket a grófnőnek esedékes nyolcévi
125     Mas|         keresztyén hitfelekezet, azok őket pogány népnek ismerik el.
126     Mas|            hogy tökéletesen meggyőzte őket, akkor fölkérte, hogy menjenek
127     Mas|              puritánok”-nak gúnyolják őket. Összetartanak. Azt felelik
128     Mas|               egy bokor nem védte meg őket.~És nyomultak előre, s egy
129     Mas|               gyilkos tüzelés fogadta őket. A hű fiúk közül sok nem
130     Mas|               a fal nem állította meg őket.~Az összefogott kezek, az
131     Mas|        megküzdünk itten. Visszaverjük őket, míg saját csapataink utánunk
132     Mas|               kibékítse, szétválassza őket, most maga álljon az egyik
133     Mas|           magas tengeren a hajó, mely őket Amerikába szállítá, s hogy
134     Mas|          futott össze, hogy megmentse őket. – Nem találta ellenszerét. –
135     Jeg|            rohant, s szerteszét verte őket.~Ezzel beszállásoltuk magunkat