Part

  1     Els|            szertartásokra?~– Azokhoz nekem semmi közöm.~– Hogyan? Önnek
  2     Els|        érintkezésbe jönni. Pedig hát nekem nem férjem a jámbor, nem
  3     Els|              a diskurzusból; mert az nekem Istenem, akit én imádok.~–
  4     Els|           Istenem, akit én imádok.~– Nekem pedig emberem, akit követek.~ ~
  5     Els|              ellen.~– Ájult védelem! Nekem kezemben van minden eszköz
  6     Els|               Anna.~– Ön kölcsönadja nekem e nevet, amíg az út veszedelmes
  7     Els|            az én munkám, az ő örömük nekem nem öröm; s ami emlékezet
  8     Els|              ami emlékezet róluk, az nekem mind fáj. Még az is fáj,
  9     Els|            van.~– Nem laknám itt, ha nekem adnák az egész Olaszországot! –
 10     Els|          csizmát nem hord. – Hidd el nekem, öcsém, hogy mi magyarok
 11     Els|          követség palotája. Rossi úr nekem korábbi időkből kegyes pártfogóm:
 12     Els|         felkértem őt, hogy szerezzen nekem két magyar utazó hölgy és
 13     Els|       olvasott egyhamar. De már most nekem is készülnöm kell egy kicsit:
 14     Els|         zöldágas keppivel a fején.~– Nekem pincér kell, nem gárdista!~–
 15     Els|            önkénytes seregbe rögtön. Nekem minden pincérem nemzetőr
 16     Els|           engesztelve, mondja meg ön nekem, de egész maga valóságában
 17     Els|          jöttünk. Azt tudja ön, hogy nekem is tisztában kell lennem
 18     Els|           papucsát, ha azt a Vatikán nekem adja is.~– Azt pedig nem
 19     Els|              Nem, uram, ez a szállás nekem drágának látszik; maradok
 20     Els|          Előre is önhöz utasítottam. Nekem nincs vele semmi beszélnivalóm.~–
 21     Els|              azt az időközt, melyben nekem személyesen Rómába jönnöm
 22     Els|           pártolói útra készülnek.~– Nekem csak egy pártfogóm van;
 23     Els|          mint áldozatot tünteti fel. Nekem legalábbis azt lett volna
 24     Els|           valami kifogása ellenem?~– Nekem nincs: én ismerem önnek
 25     Els|              mondom: ez semmiség. Ha nekem nincs közöm hozzá, másnak
 26     Els|               És mégsem teszi azt. – Nekem is van. – Az hozott ide
 27     Els|             is tudom.~– Kitől?~– Óh, nekem vannak széles összeköttetéseim.
 28     Els|   Magyarországba. Azt tudja ön, hogy nekem saját birtokom is van.~–
 29     Els|            rácok.~– Leégették? Erről nekem tiszttartóm nem írt semmit.~–
 30     Els|         világ, hercegnő: s higgye el nekem, hogy ez az utolsó sziget,
 31     Els|             ön, szabadságomban állna nekem, akkor saját magamnak választani
 32     Els|        házasságunk feloldatnék, s ha nekem ismét kedvem jönne férjhez
 33     Els|          lesz megoldva, ahogy ön azt nekem előadta, s ami nagy részben
 34     Els|             hercegnő minden vagyonát nekem adná, s még azon felül ezt
 35     Els|          világot: még akkor sem adna nekem semmit. Mindezt nem fogadnám
 36     Els|               akkor atyja fog lenni. Nekem is azt ígérte.~– Hogy önt
 37     Els|     lakásomul palotája felét. És így nekem még a Cagliari-címről sem
 38     Els|             hotelból. Kerestessen ön nekem egy magánlakást.~– Már van
 39     Els|             s egy házat fogadtak ki. Nekem izentek, hogy ha a hercegnő
 40     Els|             hosszabb út – vagy pedig nekem kell rögtön áttérnem – ez
 41     Els|      keserűen ezt találta felelni:~– Nekem nincs leimádkozni való bűnöm:
 42     Els|            hát ha ön nem jön hozzám, nekem kell önhöz jönnöm. Bár etikett
 43     Els|            amíg imádkozom. Imádkozni nekem életszükség. Reggel azokért
 44     Els|             sújtani az embereket, az nekem nagyon tetszik. Nem hiszi
 45     Els|          heves szemrehányásokat tett nekem azért, hogy az egész tervet
 46     Els|             14. §. Ő megvallotta azt nekem, hogy miben áll ez a rejtély.
 47     Els|           függő Damoklész-kardtól, s nekem e kettő között adott választást:
 48     Els|                Azt nem; hanem hozzon nekem a hangszerésztől egy mandolint.~
 49     Els|            Óh, énrám leskelődhetnek; nekem nincsenek titkaim – szólt
 50     Els|             mondta, nagy vállvonva: „Nekem nincsenek titkaim!” Lássa
 51     Els|           könyv nélkül.~– Játssza el nekem, kérem!~Azzal helyet adott
 52     Els|         legelébb megismertetem. Elég nekem a megoldott rejtélyekben
 53     Els|       tartják rossz jelű napoknak.~– Nekem minden nap egyformán – jó
 54     Els|            nap hőse.~– Hazudsz!~– Ha nekem nem hisz a hercegnő, olvassa
 55     Els|             napra?~– De ne tegyen ön nekem most szemrehányásokat, hanem
 56     Els|             ön táncvigalmát. – Ámbár nekem pokoli kedvem volna ma rossznak
 57     Els|               Béke legyen veletek, s nekem is hagyjatok békét.” – Ez
 58     Els|          mondta volna!~– Ha nem hisz nekem, hercegnő, kérdezzen meg
 59     Els|             Az akarta mondani, hogy „nekem lesz baj”.~– Van önnél fegyver? –
 60     Els|           elveszítsék! – Adja vissza nekem azt a levelet, hercegnő!~–
 61     Els|             hisz ** grófnő ma reggel nekem azt mondá, hogy minden asszony
 62     Els|            önnek: „jó barátom”, s ön nekem: „jó barátném”.~– Köszönöm.~–
 63     Els|              amikről ön gondoskodott nekem az útra.~És Manassénak volt
 64     Els|     menekülök Rómából. – De szabad-e nekem Rómából elfutnom?~Manassé
 65     Mas|            Most pedig te parancsolsz nekem.~– De hát nem történt-e
 66     Mas|               Engemet! Te! – Beszélj nekem arról, hogy mi vár ránk
 67     Mas|        prognosztikon volna neked is, nekem is. Hogy téged a kétségbeesés
 68     Mas|            is elém jön! Óh, Istenem! Nekem oda kell mennem.~Gábor úr
 69     Mas|            hangon súgá: – Azt mondta nekem ez asszony, hogy hagyjalak
 70     Mas|                 Hát mit beszéltél te nekem két tengerről, amely szülőföldedet
 71     Mas| benépesítetted szelíd, békés néppel… Nekem az utolsó menedékem az özönvízben…
 72     Mas|             takarják be az arcaikat, nekem kell az enyimet betakarnom;
 73     Mas|              Manassé.~– Hát mi közöm nekem mindezekhez? – frecskelte
 74     Mas|             az emoreus a midianitát? Nekem ez nem hazám, mert az én
 75     Mas|              az én hazám Jeruzsálem. Nekem azok, akik az én nyelvemet
 76     Mas|             A ti jajgatástok nem fáj nekem. A ti futástok nem ijedség
 77     Mas|              ti futástok nem ijedség nekem. A ti hazátok romlása nem
 78     Mas|         ottani malom molnára megadja nekem a jelt, hogy szabad-e az
 79     Mas|              s útközben megmutathasd nekem Ciprianuban a fenyegető
 80     Mas|       hazugság ám.~– No, hát szakíts nekem róla; én sajnálom megtépni.~
 81     Mas|        bátyánk számára. – Többet ne. Nekem nem kell. Hadd maradjon
 82     Mas|           tanulni? Látod, ez az ének nekem olyan nagy kincsem. Ha a
 83     Mas|            Ha a világ minden aranyát nekem kínálnák érte; nem adnám
 84     Mas|          Látod, olyan erős hitem van nekem abban megnyugodni, hogy
 85     Mas|        megtörténnék. – Ilyen kincsem nekem az én zsoltárom! – De veled
 86     Mas|           fenyegetőzve jött. Beszélt nekem alkotmányról, históriáról,
 87     Mas|           vagyok? – mondá Manassé. – Nekem nem jut belőle?~– Te pedig
 88     Mas|          Blanka szelíden viszonzá:~– Nekem senkim sincs a kerek világon,
 89     Mas|              felőle, ne mondd el azt nekem!~– Te most is szereted őt? –
 90     Mas|             lehessünk együtt; hogy ő nekem valaha bármi örömet adhasson.
 91     Mas|          Manassé, lelkem! Fogadd meg nekem, hogy nem ölöd meg azt az
 92     Mas|             én nem tudom, hogy van-e nekem pénzem?~– Hogyne volna.~–
 93     Mas|             De mikor, látod, azt már nekem meg is ígérted.~– Nagy bolondság
 94     Mas|            elfed minden titkot, s az nekem szabadalmat ád. Nem tudtam,
 95     Mas|            ne vesszen ön vele össze. Nekem vett rajta gyémántokat.
 96     Mas|             vagyon. Arról a levélről nekem már novemberben tudomásom
 97     Mas|      tudomásom volt.~– No, és szabad nekem „is” megtudnom, hogy mit
 98     Mas|              megtudnom, hogy mit írt nekem a hercegnő?~– Azt, hogy
 99     Mas|         Ebben az az örvendetes, hogy nekem megmarad a hatvanezer scudim.~–
100     Mas|              az aranyaid: szedd fel! Nekem nem kellenek; én akarok
101     Mas|              egy „egész” embert, aki nekem uram és királyom! – Hát
102     Mas|    részesülni, akkor szerezze ön meg nekem a hadügyérségtől e levelezések
103     Mas|        ketten egymás mellé ülünk. Ön nekem kibetűzi az iratok tartalmát.
104     Mas|        kikacagott, s aki utamban áll nekem, mint egy áthidalhatlan
105     Mas|            Ez a kulcs azé leend, aki nekem hírül hozza, hogy az a nő
106     Mas|              még novemberben megírta nekem, hogy más vallásra tér,
107     Mas|            jutott a te kezedhez az a nekem szóló levél?~Benjámin vállat
108     Mas|          mondani e levélre, hogy „Az nekem mindegy, mit tesz az asszony,
109     Mas|           itt hagyom neked.~– Amiben nekem nem nagy gyönyörűségem lesz.
110     Mas|            el vele: akár egy anatóm. Nekem szükségem van arra, hogy
111     Mas|       kerüljön az! Mert higgye el ön nekem, Rosina, hogy az a brigante,
112     Mas|    tanúskodjék az ő hitehagyásáról!… Nekem van erre módom… Amit az
113     Mas|                Héj!!!!~      Kicsiny nekem ez a csűr.~      Kirepülök
114     Mas|             is védelmi előkészületem nekem?~– Kíváncsi volnék azt látni.~–
115     Mas|                Hát az jólesett volna nekem is meg annak is – felelt
116     Mas|             Hanem elébb megesküsztök nekem ünnepélyesen, hogy azt,
117     Mas|            őt az útjából. – Nem kell nekem lopott fegyver! Majd lesz
118     Mas|       szemközt jön rám, s az jó lesz nekem, a gazdája meg a pokolnak!
119     Mas|         Neked szükséged lehet rájuk. Nekem nincs.~S ezzel önmagát lefegyverezve,
120     Mas|            semmit. Tudod? Semmit! Ők nekem egyszer egy levelet írtak;
121     Mas|             Az a szép ember, aki ezt nekem adta, nem is titkolta ezt
122     Mas|             a szép, délceg ifjú, aki nekem azt a gyűrűt ajándékozta,
123     Mas|            gyűrűt ajándékozta, s aki nekem vőlegényem (legalább ő azt
124     Mas|                No, nem kellenek? Hát nekem adod?~A cigány boldog volt,
125     Mas|       cepelhetlek, ha a Székelykövet nekem adod is.~– Ne is cepelj
126     Mas|           nem adom. Azok az enyémek. Nekem adtad.~– De Istenem! Hogy
127     Mas|            saját kezű nyugtája, vagy nekem adandó meghatalmazása mellett
128     Mas|         hajlamokat kezdesz elárulni, nekem úgy tetszik, hogy sajnálod
129     Mas|           volna rád nézve szerencse. Nekem a férj arra kell, hogy legyen
130     Mas|         helyzetben volnánk. Mondd el nekem, hogyan tudjátok azt kivinni,
131     Mas|          csak álom – ugye, megígéred nekem, hogy számomra akkora üreget
132     Mas|         akarod, holnapra rendelj ide nekem egy szekeret a kert alá,